Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

1982. júliu s 17., szombat "V m ínimagazin II szövetkezeti ifjúsági napok után Minden évben július else­jén ünnepük meg a termelő-, fogyasztási és értékesítő, ta­karék- és egyéb szövetkeze­tek a nemzetközi szövetkeze­ti napot. Ebben az évben szövetkezetünknél, az Oros­háza és Vidéke ÁFÉSZ-nél a KISZ üzemi bizottsága vál­lalta. hogy fiatalságunknak háromnapos programot állít össze a nemzetközi szövetke­zeti nap 60. évfordulóján. A rendezvénysorozatra meghív­tuk a szövetkezetünkkel szo­ros kapcsolatban álló ÁFÉSZ-elv ifjúságának kép­viselőit is, s így sikerült vá­rosunk határain túllépnünk. Felhívásunkra hat ÁFÉSZ (Békéscsaba, Békés, Gyula, Győr és Gödöllő), valamint a Budapest Skála Nagyáru­ház csatlakozott, s több mint 00 fiatal jött el. Nagy lelkesedéssel és iz­galommal készítette elő a szervező bizottság a progra­mot. Első vendégeink már június 30-án este megérkez­tek, a többiek pedig 1-én délelőtt folyamatosan érkez­tek be a központi igazgatás területén levő KISZ-klubba. A program 11 órakor a ven­dégek köszöntésével kezdő­dött, majd átvonultunk az Alföld Szálloda és Vendég­látóipari Kombináthoz' amelynek megtekintése után elfogyasztottuk az ebédet, melyet a KISZ-bizottságunk tagja. Tercsi József főszakács állított össze ínyenc falatok­ból. Ezután a gádorosi ki- rendeltségünknél A kereske­delem története című kiállí­tást mutattuk meg, melyet a 60. évforduló tiszteletére mű­velődési bizottságunk állított össze. Minden vendégünknek megnyerte a tetszését a szép és értékes ismereteket nyújtó kiállítás. Majd visszatértünk az ÁFÉSZ-központba, ahol aktuális gazdaságpolitikai té­mában Bagi Sándor, a Békés megyei MÉSZÖV elnökhe­lyettese tartott előadást, s utána bemutattuk szövetke­zetünk. szövetkezeti ifjúsá­gunk és KISZ-eseink helyze­tét. A tapasztalatcsere-be­szélgetést a vacsoránál is to­vább folytattuk. Ezt követően divatbemuta­tóval jelentkeztünk. ahol KISZ-tagjainkból kiválasz­tott manekenek mutattak be nyári modelleket. Az egy­órás műsor után diszkó, tánc. szórakozás következett, mely a másnap reggeli hangulaton is érződött. A reggelinél még kissé álmos csapat a kira­kodóvásár érdekességeit néz­te meg, ahol bőrsallangokat, mézeskalácsot, makramét lá­tott. Muzsay András count- ryműsorának hatására telje­sen felébredtünk, s a nép­táncbemutatón és táncház­ban már jókedvűen táncol­tunk. A házi Fele sem igaz vetélkedőn mindenki jól szó­rakozott. Ezután Demcsák Lajos, a KISZ KB politikai munkatársa tartott élmény- beszámolót kül- és ifjúság- politikai témákról. Szemé­lyes tapasztalatait filmvetí­téssel illusztrálta. Július 3-án Gyopárosfürdőre kirándul­tunk, ahol bemutattuk épü­lő ifjúsági klubunkat, majd strandolás, csónakázás és napozás következett. - Ebéd után búcsúztattuk el vendé­geinket. Ügy érezzük, kellemes él­ménnyel, hasznos tapasztala­tokkal távoztak el a fiata­lok, mi pedig leszűrtük a tanulságokat, mely a követ­kező hasonló rendezvényhez nagy segítséget nyújthat. Szeretnénk a szövetkezeti if­júsági napokat hagyománnyá fejleszteni, s reméljük, hogy minden évben számíthatunk a fiatalok szervezésére és részvételére. Királyné Demcsák Agnes KISZ-titkár Vendégségben Tányáéknál A „17-es”, az egyik békés­csabai helyi járat felnőtt uta­sai csak ámultak szerdán reggel. Az történt, hogy egy 15 év körüli gyermekekből álló csoport szállt fel az első megállóban, a KlSZ-iskolá- nál, majd a következő meg­álló felnőtt utasainak udva­rias mozdulat kíséretében sorra adták át az ülőhelye­ket a gyerekek — akik nem magyarul beszéltek. „Honnan jöhettek, mit csinálnak itt?” — találgatták itt is, ott is kíváncsian. Nos, szovjet, csehszlovák és francia gyerekek ők öt- venketten és 70 Békés me­gyei pajtásukkal együtt a bé­késcsabai „Barátság” nem­zetközi úttörőtábor lakói jú­lius 9—21-ig. Június végén rendezték meg Budapesten a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyár műve­lődési házában a textiles szakmunkásképzés történeté­ben első ízben a tanulmá­nyaikat idén befejező fiata­lok országos avatóünnepsé­gét. Az esemény rangját emelte, hogy jelen volt Mé­hes Lajos ipari miniszter is, aki köszöntötte az ifjú szak­embereket. Az idén 172 ifjú textilmunkás vehette át szakmunkás-bizonyítványát Budapesten, közülük 19-en a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban sajátították el a gyakor­lati ismereteket. A vállala­tok nevében Szajbély Mi­hály, a BEKÖT igazgatója vehette át az iparág számá­ra az újdonsült szakembere­ket. Hármójukkal beszélget­tünk az ünnepi esemény után. * * * Amíg a műszakot, befejező három kislányra várunk, Kiss Bálintné személyzeti osztályvezető a következőket mondja: — A mi gyárunkban adol- gozók 83 százaléka nő. s a szakember-ellátottságunk az országos átlagnál jobbnak mondható, igaz, a munka­feltételek is kedvezőbbek az átlagnál. Vállalatunknál már évek óta megszervezzük a fiatalok fogadását. Jóleső ér­zéssel vettük tudomásul, hogy az országos szerveknél A tábor a megyei KISZ- vezetőképző iskolában kapott helyet. Szerda délután van, végre kisütött a nap is, még­is minden csendes itt — no persze, ez a „csendes pihenő” ideje. Az egyik pádon szép arcú kislány olvas, s közben társa csinos frizurát készít neki. Most barátkoztak ösz- sze, Csatlós Edit békéscsa­bai, Fabó Zita, az alkalmi fodrász pedig szarvasi. Vidá­mak, beszédesek, nyomban elmesélik, hogy ez remek hely, sosem unatkoznak, és ugyanakkor nem is zsúfolt a program, úgy hogy van idő barátkozni, beszélgetni a többiekkel. Szombaton volt a tábornyitó, és azóta már ösz- sze is ismerkedtek néhány francia és szovjet pajtással. nagvobb becsülete van az év­tizedek óta több-kevesebb eredménnyel, s gonddal dol­gozó textiles szakmának. Ne­künk jelenleg is-160 tanulónk van, s az országos versenye­ken elért sikereink is azt bi­zonyítják, hogy jó úton ha­lad a szakmunkásképzésünk — folytatja az osztályvezető, majd nem kis büszkeséggel teszi hozzá — várhatóan a következő oktatási évben el­készül a korszerűen felsze­relt tanműhelyünk is. Közben megérkeztek a lá­nyok is. Szabó Zsuzsa békés­csabai, Szász Ibolya kétsop- ronyból, Závogyán Mária Kondorosról jár be a gyár­ba. — Miért választottátok ezt a szakmát? — Mivel csabai vagyok, is­mertem a gyárat, és az is­merősök közül is többen itt dolgoznak a BÉKÖT-ben. így került sor arra, hogy én is a gyárba kerültem — kezdi a beszélgetést Zsuzsa. — Nyolcadikos voltam, amikor két fiatal szakoktató jött el hozzánk az iskolába. Kondorosra, és mutatta be a gyárat — mondja Marika. — Én némi kitérő után ke­rültem a BÉKÖT-be — só­hajt nagyot Ibolya, majd így folytatja —, először a keres­kedelemben dolgoztam, s on­nan kerültem át a textilipar­ba. ✓ — Az úgy. történt ■— me­séli Edit —, hogy véletlenül benyitottunk a 34-es szobá­ba, mondtuk, hogy bocsánat, és már csuktuk volna az aj­tót, de Tánya, Irina, Natasa, Ljuda és társai olyan lelke­sen marasztaltak, hellyel kí­náltak, mintha régi ismerő­sök lennénk. Hát így kezdő­dött. Szofiékkal meg a zon­goránál jöttünk össze, Szofi tanította meg Zitát a Für Elise-re. Edit és Zita kérésünkre el­vállalja a háziasszonyi szere­pet, és már indulunk is Na- tasáékhoz. Közben elújságol­ják a lányok, hogy tegnap mézeskalácsot sütöttek, volt, ami odaégett, de azért finom volt, aztán pompásan szóra­koztak a csehszlovák esten, amikor a lányok bekötött szemmel etették Vidó Gyuri bácsit, a táborvezetőt, aki csupa lekvár lett, és hogy a magyar gyerekek délelőttön­ként népi tánc-, fafaragó-, dí­szítőművész- vagy népijáték- íoglalkozáson vesznek részt, ki-ki melyik csoportot vá­lasztotta, mert hogy ez egy­ben népművészeti tábor is. — Ma van a franciák nem­zeti ünnepe, július 14-e — mutatja a zászlórúdon lengő trikolort Zita. A 24-es szobában valóban a jó barátoknak kijáró öröm­mel fogadják a magyar ba­rátnőiket Ella, Ljuda. Nata­sa, Marina, Tánya és Irina. Hellyel kínálnak a heverőn, aztán elmesélik, hogy ők hú­szán a testvéri Penza megyé­ből érkeztek. Most éppen az esti nagy eseményre készül­nek, apróságokkal szeretnék meglepni a többieket, és ter­mészetesen műsort is állítot­tak össze, énekelnek, táncol­nak majd — ma lesz ugyan­is a szovjet est. Aztán a teg­napi élményüket mesélik el: nagyon jól érezték magukat a gyulai fürdőben, meg azt, hogy már vásároltak ajándé­kokat. Ella szőke hajú, szép nagylány például sokféle szappant, édesanyjának nyakláncot, a barátnőjének öntapadós Monchichi-képeket vett. Natasa és Irina fran­— Milyen volt a hangulat az avatóünnepségen? — Nagy izgalommal ké­szültünk a jeles napra, s azt hiszem, valamennyiünknek maradandó élményt jelent az ünnepség — válaszolja Ma­rika. — Mi voltunk a „gólyák", akiket országosan is először avattak szakmunkássá. Azt hiszem erre büszkék leszünk, s mindig nagy örömmel em­lékezünk majd e szép napra — így Ibolya. — Hogyan emlékezik az el­ső, három évvel ezelőtti ta­lálkozásra a szintén fiatal szakoktató, Gedó Edit? — Még ma is előttem van az a nap. amikor félénken lépték át a gyár kapuját ezek a lányok, hiszen akkor * még minden új volt a szá­mukra. Ma már önállóan mozognak a munkaterületü­kön, a gépek mellett — foly­tatja. — Ügy érzem, az idén végző 19 fiatal — csakúgy. jól összebarátkoztak a fran­cia gyerekekkel. Szofi, Nathalie, Gaelle, Izabelle és társaik a Párizs melletti Osny-ból jöttek. — Mielőtt ideérkeztetek,, mit tudtatok Magyarország­ról, a magyarokról? — fag­gatom őket. — Nehéz ezt így elmon­dani — tűnődik a kérdésen a bájos arcú, pergő nyelvű Szofi —, csak annyit, hogy a mi országunkhoz képest ez más, és azt mondták, a ma­gyarok nagyon szépek, és hogy itt nagyon meleg van. Hát ez utóbbit eddig nem­igen tapasztaltuk. , — De azért csodás volt a Balaton — toldja meg a szót Nathalie —, nagyon szere­tünk fürödni. Meglepetés ne­künk, hogy itt tiszták a váro­sok és csendesebbek, mint otthon. — Edit és Zita újságolta, hogy az ismerkedési esten re­mek hangulatot teremtettek! — A zene, a tánc a fran­cia fiatalok életében nagyon fontos — hárítja el az elis­merést Szofi. — Melyik most nálatok a legnépszerűbb együttes? — Sok jó színvonalú együt­tes van nálunk. ízlés dolga, hogy ki melyiket kedveli, nincs egyetlen nagy sztár. Szóba kerül persze az ét­kezés is. Szofiék nem nagyon barátkoztak meg a papriká­val, annál jobban ízlik ne­kik a citromfagyi és a krumplipüré. Maria, Szabó Zsuzsa mint a korábbi években vég­zettek — jól dolgoznak majd a gyárban. — Valamennyien jó ered­ménnyel végeztetek. Gondol­tatok-e már arra, hogyan to­vább? — fordulok ismét a lányokhoz. — Zsuzsa meg én szeret­nénk továbbtanulni a szak­munkások szakközépiskolá­jában, hiszen ma már az érettségi csaknem általános­sá válik valamennyi munka- területen — mondja Marika. — Azután pedig szeretnénk valamennyien családot ala­pítani, férjhez menni — szólt közbe Ibolya a jelenle­vők nem kis derültségére. — Milyen társadalmi meg­bízatásaitok vannak? — Mind a hárman KISZ- tagok vagyunk. Az iskolában egy alapszervezetbe tartoz­tunk mind a tizenkilencen, jól összekovácsolódtunk. s itt a gyárban is együtt vé­* Egy csehszlovák kislány, Re­nata. aki Bratislavából érke­zett. és aki szerint azért jó ebben a táborban, mert „itt mindig történik valami” Végül eldicsekednek még azzal, hogy máris jól össze­barátkoztak a magyar, szov­jet, csehszlovák gyerekekkel. S hogy milyen nyelven tár­salognak? „Nem kell ehhez nyelvtudás, még tolmács se.” így igaz ... gezhetjük majd a társadal­mi feladatokat. A szakszer­vezetnek is tagjai vagyunk. azNott folyó munkába is igyekszünk minél hamarabb bekapcsolódni — válaszol Zsuzsa, aki egyébként a legcsendesebb valamennyi ük közül. Működik a vállalatnál a marxista—leninista esti középiskola helyi tagozata is, s majd azt is szeretnénk el­végezni. — Az avatóünnepség után divatbemutató is volt. Ho­gyan tetszettek az ott látott modellek? — Nagyon szép ruhákat vonultattak fel a manökenek, de sajnos, kevés idő jutott erre, így minden vállalat egy-két modelljét mutatták csak be a rögtönzött bemu­tatón — mondja Marika. — Örömmel, s azonnal felfe­deztem a BEKÖT termékeit a divatbemutatón, és a mű­velődési ház előcsarnokában rendezett kiállításon is, s nem kis büszkeség fogott el. mert lehet, hogy valamelyik szép darabon én is dolgoz­tam — fejezte be a beszél­getést Ibolya. * * * A most felavatott ifjú tex­tilesek közül öten — a leg­jobbak — egyhetes beutalót kaptak a gyári szakszerve­zeti bizottságtól Balatonsze- mesre, hogy kipihenjék a tanév fáradalmait. Mások az avatás után már a gépek mellé álltak. A textiles szak­mának a korábbi évek gyak­ran elmarasztaló megítélése után. ma már ismét kezd visszatérni a „vonzóereje”. (Verasztó) Tóth Ibolya ciául tanul, úgy hogy ők már A francia lányok Fotó: Fazekas László Textiles lányok Hárman a BÉKÖT-böl Szász Ibolya, Zu\og\ .m

Next

/
Oldalképek
Tartalom