Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

NÉPÚJSÁG 1982. Június 6,, vasárnap Gyopár-stúdió fél évtizede Felvételünk az egyik foglalkozáson készült, amikor a csa­bai pinceklubban a festők, grafikusok modell után rajzoltak Fotó: Veress Erzsi 0 tanácsadó és lakásénítési II pártmunkában is újat Sok mindent el lehet mon­dani a kisipari szövetkeze­tek megyei szövetségéről, a KISZÖV-ről, különböző megközelítésekben. S ha méltatásról van szó, szinte a legelsők között szokták megemlíteni a Gyopár ifjú­sági klubot. Már-már évtize­dekben mérhető történeté­nek van egy viszonylag fia­tal fejezete, a képző- és né­pi díszítő művészeti stúdióé, amely éppen fél évtizeddel ezelőtt jött létre; s bizonyá­ra nem kell megindokolni, miért született. Nos. a stúdió — amely egyszerre klub és szakkör, baráti kör és bizonyos to­vábbképző fórum —, min­den hónap utolsó szombat­ján, leginkább reggel 9 órá­tól délután 2—3 óráig tart­ja összejöveteleit. Szándéko­san kerülendő a foglalkozás szó. A stúdiónak ugyanis egyaránt tagja naiv festő, már-már professzionista szin­ten alkotó képzőművész, a fafaragással most ismerke­dő és határainkon túl is ne­ves bőrdíszműves. Egy-egy művészeti ágban legfeljebb 4—5-en tevékenykednek. Egy­valami azonban közös; va­lamennyien amatőrök, jelen­tős részük nem békéscsabai. A szombat délelőttöknek nagyjából ugyanaz a menet­rendje. Előadássorozat újabb részének meghallgatása, kö­zös tárlatlátogatás, és az azt követő beszélgetéssel és vi­tával. majd áganként alko­tás, modellezés, festés-rajzo­lás. A stúdióvezetővel a be­hozott munkák értékelése, elemzése. S természetesen a szünetekben, munka közben az a kötetlen beszélgetés, amely minden szervezés nélkül alakul, s amelynek léte legalább annyira fontos, mint ezeknek az alkalmak­nak a kötött része. Vagyis az önképzés. az önművelés spontánul jött és serkentő, késztető megnyilvánulásai. Az évet-évadot minden nyáron közös kiállítással zár­ják. A stúdió tagjai az őszi KPVDSZ kulturális napok tevékeny résztvevői is; a megyei programban egy-egy községi-városi kiállítás meg­hirdetése alatt ott szerepel valamelyikőjük neve. S legutóbb, a kora tavaszi „Békés megye bemutatko­zik" című budapesti rendez­vénysorozaton is a népi ipar- és díszítőművészetet a „gyopáros" amatőrök kép­viselték a fővárosi nagy­szállókban. kiállítóhelyeken. Ahogy mondani szokás, a siker osztatlan volt. Az alakulás után a csopor­tot Vágó Ferenc fafaragó vezette, majd sűrűsödő ten­nivalói miatt Takács Győző keramikusművész vette át időlegesen az irányítást. Je­lenleg, immár második éve. Tóth Ernő csabai festőmű­vész a stúdió vezetője. Ter­mészetesen sem Vágó Fe­renccel. sem Takács Győző­vel nem szakadt meg a ..gyopáros" alkotók kapcso­lata. A kép azonban árnyaltabb a fentinél. A gondokat Ka­tona Mária, a klub vezetője így foglalta össze:», — Ügy érzem, hogy a köz­művelődésben meglehetősen furcsa módon mi. a fent- tartók kapunk többet a stúdió tagjaitól, mint ők tő­lünk. Hiszen bármikor szá­míthatunk feltétlen és ön­zetlen, jó értelemben vett amatőr segítségükre. Ugyan­akkor a pinceklubunk egyál­talán nem alkalmas Vz alko­tásra, sőt kiállításokra sem nagyon. Ezért is fontos szá­munkra a stúdió léte, tag­jainak alkotó tevékenysége. S amit mi nyújtunk még? Biztosítjuk számukra a rész­vételt a nyári alkotótáborok­ban, a működés elemi fel­tételeit. Egy valami azonban közös a fenntartó és a stúdió kö­zött. Ez pedig a szép szere- tete és igénylése, a tárgyi formakultúra fejlesztésének, legjobb darabjai terjesztésé­nek szándéka, akarata. Ezért nagyszerű, hogy fél évtizede van. él. dolgozik ez a stúdió. Nemesi László A mérlegeléskor figyelem­be kell venni azokat az egyébként nehezen számsze­rűsíthető előnyöket is, ame­lyek a CCM-módszer nyo­mán a kukoricatermesztés­ben tapasztalhatók. Például a korábbi- betakarítás miatt, lehetővé válik későbbi éré­sű, nagyobb hozamú kukori­cahibridek termesztése. Takarmányról lévén szó, a lényeg mégis az, hogy ez az olcsóbb takarmány vajon ho­gyan hasznosul? Üzemi ada­tok alapján az újonnan épült, energiatakarékos hizlaldák­ban (ez természetes szellőz­tetést és világítást jelent) a CCM-mel etetett sertések, valamint a zárt hizlaldákban száraztakarmánnyal tartott állatállomány termelési ered­ményeinek összehasonlítása során kiderült, hogy a hő- gyészi ■ gazdaságban 65 kg-os hizlalási szakaszban a napi súlygyarapodás a CCM-nél 600, a hagyományos hízótáp­nál 510 gramm volt. A hiz­lalási szakasz 107, illetve 127 nap. Igaz, a sertések egy ki­logramm súlygyarapodáshoz 5,5 kilogramm CCM-et, a zárt hizlaldákban pedig 4,17 kg száraz abrakkeveréket használtak fel, de a takar­mány alacsonyabb önköltsé­ge és a nagyobb napi súly- gyarapodás eredményeként 1 kilogramm ráhizlalt súly szű­kített önköltsége a hagyo­mányos hizlalásnál 28 forint, a CCM etetésénél pedig alig 20 forint. Az új takarmány etetése nem rontotta a ser­tések minőségét, így az ér­tékesítési árat sem nyomta le. B. P. szolgálatról Országszerte kialakulóban vannak a tanácsadó és la­kásépítési szolgálati irodák, amelyek a magánlakás-épí­tőknek értékes segítséget ad­nak az építkezéssel kapcso­latos bonyolult ügyek intézé­sekor. A tanácsok közremű­ködésével Bács-Kiskun me­gyében hozta létre az első lakásépítési szolgálati irodát Kecskeméten az Épületkar­bantartó és Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezet, s ezt a kez­deményezést követte a me­gyében újabb öt város, az ország más részeiben pedig egyebek között Győr, Székes- fehérvár, Nyíregyháza, Pécs, legutóbb Budapest. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az eddigi ta­pasztalatok összegzésével át­fogó tájékoztatóban adta közre a magánlakás-építési tanácsadó, szervező és szol­gáltató bázisok létrehozásá­nak és működésének legfon­tosabb tudnivalóit. Egyebek között hangsú­lyozza a minisztérium, hogy a magánlakás-építésen belül is fokozottabb támogatásra van szükségük gzoknak, akik hagyományos családi házat, egyedi több szintes vagy cso­portosan telepített lakóháza­kat építenek. A magánlakás­építési tanácsadó, szervező és szolgáltató bázisok felada­ta az, hogy a lakosság igé­nyeinek megfelelően átvál­lalják a lakásépítés előkészí­tésével és megvalósításával összefüggő feladatokat, rész­letes információt és megfele­lő segítséget nyújtsanak az építkezés minden szakaszá­ban. Fontos feladat, hogy az építeni szándékozókat már az építkezés megkezdése előtt tájékoztassák a különböző építési formákról, a tervek beszerzésének, az építési en­gedély megszerzésének lehe­tőségeiről, a pénzügyi felté­telekről, a kedvezményekről és lehetséges OTP-kölcsö- nökről. Adjanak részletes informá­ciót a kivitelezéshez szüksé­ges feltételekről, a vállalko­zókról, az anyagokról, a gép- kölcsönzésről, az építés mű­szaki ellenőrzéséről stb. Az ügyfél kérésére végzett szol­gáltatásért az előírásoknak megfelelő díjazást számít­hatnak fel. Megjelent a Szövetkezeti Élet Megyénk mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövet­kezeteinek havi lapja, a Szö­vetkezeti Élet júniusi szá­mában .vezető helyen közöl interjút Gyarmati Irénnel. a KISZ Békés megyei Bi­zottságának titkárával a szövetkezetekben megtartott ifjúsági parlamentek tapasz­talatairól, tanulságairól. Egy teljes oldalt szentel a lap az ipari szövetkezetek május 7-i küldöttközgyűlé­séről szóló tudósításnak, emellett színes Trásök szá­molnak be sikeres — szö­vetkezetekben életre hívott — kisvállalkozásokról, a BARTÖV eredményeiről, a Körösvidéki Cipész Szövet­kezet által „diktált" papucs­divatról, a gyulai Munkácsy Tsz ipari melléküzemágáról, a TOT-plakettel kitüntetett sarkadkeresztúri juhászról, Kriszte Sándorról. Érdekes kezdeményezése a Szövetkezeti Életnek az ebben a lapszámban kialakí­tott „Fiatalok fóruma”, amelyen most egy gyulai, egy gyomaendrődi, egy vész­tői, egy sarkadi, egy békés­csabai és egy szarvasi fiatal mondja el véleményét a szövetkezeti ifjúság helyze­téről. KÉP — Ügy vagyunk a párt­munkával, hogy az' ember eb­ben is próbál mindig új módszereket keresni, mert az élet is mindig újat produ­kál. és ezt, ha nem aka­runk elmaradni, követni kell. Az új az, ami Íelkesíteni, mozgósítani tudja az embe­reket. A sablonok erre nem képesek ... Medovarszki András, a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat III-as számú pártalapszervezetének párt­titkára (aki gazdasági mun­káját tekintve a mezőgazda­sági szektor termeltetés és felvásárlás osztályvezetője), kezdte így mondandóját, amikor alapszervezetének . „külterjes" pártmunkájáról kértem tőle tájékoztatást. Talán nem kellett volna idé­zőjelbe sem tenni a külter­jes meghatározást, mert va­lójában arról van szó, hogy az osztályhoz tartozó alap­szervezet harminchat párt­tagja a már meghonosodott módszerrel inkább intenzí­vebbé tette az információ­szerzést, méghozzá olyan területről, amely nélkülöz­hetetlen a feldolgozó ipar­ban: az árutermelő gazda­ságokkal fűzi szorosabbra a kapcsolatot a kiszállásos párttaggyűlésein. — Ilyen közvetlen infor­mációkhoz a partnergazda­ságok helyzetét illetően so­hasem jutottunk volna — mondja Kocziszki Lászlóné. az alapszervezet egyik tag­ja, s hozzáteszi: — Különö­sen azok nem. akik iro­dákban vannak. De a szala­gokon dolgozók munkájában is sokat jelent, hogy megis­merik az árutermelő gaz­daságok eredményeit, gond­jait. Ez a kapcsolat nem csak erősíti a termelőszövet­kezetek és a gyáriak együtt­működését, szövetségét azál­tal, hogy kölcsönösen szerez megbecsülést a munkánk­nak, hanem javítja is mind az árutermelés, mind a fel­dolgozás minőségét... Erre pedig, különösen most. amikor nehezültek a külke­reskedelmi viszonyok, nagy szükség van, hiszen ver­senyképesek csak áruik príma minőségével lehetnek a baromfifeldolgozók is az exportpiacon. A III-as szá­mú pártalapszervezet tagjai­nak nem titkolt célja pedig éppen az. hogy a pártmun­ka új módszereivel is ezt vigyék előre. De mi is ez az új módszer? . — Annyira azért nem új, hiszen tavaly is csináltuk már — folytatja Medo­varszki András. — Lényege az, hogy időnként alapszér- vezetünk taggyűlését a purt- nergazdaságokban tartjuk. Legutóbb május 27-én került erre a sor, amikor (a meg­hívott vendégekkel, a másik két alapszervezeti titkárral, a városi, s megyei pártbizott­ságok képviselőivel együtt) negyvenen látogattunk el munkásszállító buszunkon három partnergazdaságunk­hoz. A muronyi Lenin, a kon- dorosi Egyesült és a szarva­si Táncsics Termelőszövet­kezetek vezetői fogadták a gyári alapszervezet tagjait, akik déli 12-től este hétig gyűjtötték az információkat kiszállásos taggyűlésükön. Nem csak azzal ismerkedtek meg, hogy például Murony- ban hogyan készítik elő át­adásra évente a hatvan va- gonnyi broylercsirkét és pe­csenyelibát; Kondoroson a A Rekard Győri Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szol­gáltató Vállalat termékei a szocialista és a tőkés piacon egyaránt versenyképesek. A KGST-integráció keretében elsősorban NDK-beli part­nerekkel építettek ki jó kap­csolatokat. A vállalat az idén 17 millió rubel értékben ex­portál a Német Demokrati­kus Köztársaságba mezőgaz­dasági kardántengelyeket, hajtóműveket és más felsze­reléseket. A vállalat nyugatnémet, francia, dán, svéd mezőgaz­dasági gépgyáraknak is szál­lít mezőgazdasági felszerelé­120 vagonnyi broylercsirkét, Szarvason pedig (ahol azelőtt állandó nehézségekkel küz­döttek, s most nyereséges és meghatározó ágazatnak tart­ják) a pecsenyekacsa-neve­lést. amiből évente 250 ezer (!) darab hoz hasznot a tsz-nek, a gyárnak, s az or­szágnak — hanem szembe­sítették őket a tsz vezetői a gondokkal is. Kondoroson például azt mondták: „Néz­zék ezt az ólat! Már el kel­lett volna szállítani belőle a baromfit, s még itt vannak.” Óhatatlanul előfordulnak torlódások miatti kisebb csúszások a szállításban, de a taggyűlés résztvevői ma­gukban megfogadták: ezeket is igyekeznek a legminimáli­sabbra szorítani a gyárban végzett agitációval. Hiszen a látottak alapján hosszú ide­ig lesz majd miről beszélni. Szóba kerültek egyéb dol­gok is. Az időbeni átvétel mellett a sérülésmentes ra­kodás és szállítás problémái például. Az áru minősítését a gyárban végzik. Nem mindegy tehát, hogy szállítás, vagy rakodás közben törté­nik-e a sérülés. Szerencsére mind kevesebb akad, ami el­mondhatjuk: éppen a jó kapcsolatok, eredménye. A feldolgozás szinte óra­mű pontossággal halad a gyárban, de ezt néha meg­zavarja a szerződésektől el­térő mennyiségi szállítás. Medovarszki Andrásék a maguk részéről arra hívták fel a partnergazdaságok ve­zetőinek figyelmét, hogy a közös érdekeknek megfe­lelően a szerződések szerin­ti időpontban és mennyi­ségben, s természetesen mi­nőségben küldjék áruikat. A minőségre nincs panasz. A meglátogatott mezőgazda- sági üzemek olyan árut ál­lítanak elő, amilyent nap­jainkban igényel a kül- és belföldi piac. Ebben nem kis szerepe van a vállalat égisze alatt nemrég létrehozott és kitűnően működő két gazda­sági társulásnak (a brcyler- csirke-termelő, és -feldolgo­zó, valamint a lúdárutermelő és -feldolgozó társulás), amelyek szervezik és ösz- szehangolják a törzstartástól egészen a feldolgozásig 41 mezőgazdasági üzem és 14 ÁFÉSZ baromfiáru-terme- lését közös anyagi érdekelt­ségi alapon. És úgy gondol­juk, nem kis szerepe van eb­ben a gyár és a tsz-ek párt­tagjainak. fizikai, s más dol­gozóinak sem. akik éppen a közvetlen kapcsolatok révén tudják a legmesszebbmenően segíteni egymás munkáját. Az élő, mindennapos in­formációszerzés így válik emelőjévé a napi termelés­nek, hiszen az a munkás, aki kellően tájékozódott minden­ről, de legfőképpen saját munkájának körülményeiről, képes igazán szívből dolgoz­ni. A tájékoztatást pedig az alaps7.ervi munkában fontos dolognak tartják Medovarsz­ki Andrásék. Már az is ha­gyomány az alapszervezet­ben, hogy évente egy alka­lommal városi és megyei ve­zetőket hívnak meg taggyű­léseikre, akik a párttagok­tól és a dolgozótársaiktól feljegyzett kérdéseikre ad­nak kimerítő válaszokat sző­kébb hazánk dolgairól, vi­lágpolitikai kérdésekről, s mindenről, amiről tájéko­zódni szeretnének bőveb­ben a gyáriak. Varga Dezső seket, .alkatrészedet. Üjabban az ismert amerikai Hesston céggel is kapcsolatba léptek. Ez a nagyvállalat egyebek között szálastakarmány-be- takarító gépeket gyárt, az idén ezekhez szállítanak a győri gyár téti üzeméből fon­tos alkatrészegységeket. A Rekard már évek óta növekvő mennyiségben gyárt olyan eszközöket a magyar mezőgazdaság részére, ame­lyeket korábban a tőkés pi­acról kellett beszerezni, s amellett az idén megkétsze­rezik 1981-es 3 millió dollár értékű tőkés exportjukat. flz olcsóbb is hizlal A mezőgazdaság tavalyi energiamegtakarítási ered­ményeinek naéy része a ked­vező időjárásnak köszönhető, így például az alacsony ned­vességtartalmú kukorica szá­rításához az átlagosnál jóval kevesebb fűtőanyag kellett. Az idén nem lesz ekkora szerencsénk. A rossz időjá­rás miatt ugyanis késett a kukorica vetése. És ez, saj­nos „garantálja”, a termés magas nedvességtartalmát. Többe kerül majd a szárí­tás, hacsak nem alkalmaz­nak új módszert a kukorica­tárolásban. A Hőgyészi Állami Gazda­ság az Agrobeixel, a Gabo­natröszttel és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel gazdasági társulást hozott létre a csuhémentes csöves- kukorica-szilázs (Corn-Cob- Mix, a továbbiakban CCM) terjesztésére és alkalmazási módszereinek továbbfejlesz­tésére. , , , Az Agrober tervezi és épí­ti a CCM-technológiai rend­szeréhez szükséges beruházá- , sokat, a Gabonatröszt vállal­ja a CCM-hez szükséges kon- centrátumok összeállítását és szállítását. Ellenőrzi a takar­mány minőségét. Az állami gazdaság az érdeklődők ren­delkezésére bocsátja a CCM- technológia alkalmazásának módszereit és tapasztalatait. Meghatározza azokat az üze­meket, ahol alkalmazni lehet e módszert, gondoskodik a technológiához szükséges gé­pek gyártásáról és beszerzé­séről. Miért olcsóbb ez a mód­szer'? Először is fölöslegessé teszi a szárítást. Ezzel ton­nánként több mint 400 fo­rintot lehet megtakarítani. A CCM-takarmányt az állattar­tó telepeken tárolják, tehát fölösleges a kukoricát (a ter­ményszárító és a takarmány­üzem között) többször szál­lítani. Ezzel tonnánként újabb 70 forint spórolható meg. A GCM-takarmány tárolá­sához és tartósításához szük­séges horizontális silókban tárolási és erjedési veszte­ség keletkezik, de az újfajta módszerrel hektáronként kö­rülbelül 5—7 százalékkal több tápanyag takarítható be. Ezenkívül, mivel nincs szük­ség forrólevegős szárításra, a hagyományos tartósítási el­járáshoz képest ez a takar­mány körülbelül 15 száza­lékkal több fehérjét tartal­maz. Mindez tonnánként újabb 80 forint megtakarí­tást jelent. A hagyományos abrakta­karmány tonnánkénti keve­rési költsége 260 forint. A CCM-takarmány darálása, tárolása és keverése csak 140 forintba került. A hőgyészi gazdaság szá­mításai szerint 1 tonna áru­kukorica önköltsége 2400 fo­rint. Ugyanez a CCM-mód- szerrel csak 1012 forint, ami a béltartalom alapján ton­nánként 1700 forintnyi áru- kukorica-önköltségnek felel meg. Mezőgazdasági gépalkatrészek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom