Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
/ 1982. június 5., szombat IZIjÜUkflTcl Dobja a konténerbe! Kincs a szemétben Az év második felében új MÉH-reklámműsorral gazdagszik a Vidám Színpad programja — jelentette be legutóbbi sajtóértekezletén dr. Mátsik György, a MÉH Tröszt vezérigazgatója. A tájékoztatást nem viccnek szánta, nagyon is komoly gazdasági megfontolás van a háttérben. A propagandának ugyanis óriási a jelentősége a hulladék- és nyersanyaghasznosításban. Az elmúlt néhány esztendőben ez a tefeldolgozása. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. A MÉH a közelmúltban — a begyűjtés és az értékesítés meny- nyiségi növelésén kívül — növelte a feldolgozás hatékonyságát is. Az idén Budapesten és Bonyhádon üzembe helyeztek két öntvénytö- rőt, amelyek az úgynevezett művi felhasználók kívánalmainak jobban megfelelnek. Szegeden 1982-ben részben megkezdi a munkát a kábelVashulladckgyüjtés a békéscsabai MÉH-telepcn Fotó: Fazekas László vékenység vállalati és lakossági szempontból kezd közüggyé és szolgáltatássá válni. Komplex fejlesztés Nincs ezen semmi csodálkozni való. Főleg a nyersanyagban szegény országokban már régen felismerték a hulladékgyűjtés és a másodlagos nyersanyag-hasznosítás importmegtakarító, illetve természeti erőforrásokat pótló szerepét. A dán szemét például hamar exportcikké lett. A magánvállalatok konténereket állítanak fel a cégek udvarán, ahova bedobják a fém-, az üveg-, a rongy- és a papírhulladékot. A fejlett országokban adókedvezménnyel, hosszú lejáratú hitelekkel segítik a hulladékkal gazdálkodókat. Franciaországban az állam kötelezi a gyártót, hogy milyen arányban használjon fel másodnyersanyagot. A módszerek tehát különbözőek, az ok viszont egyértelmű. A magyar ipar termelési költségeinek 70 százaléka anyagköltség, s hogy a szemét is nélkülözhetetlen nyersanyag, nyilvánvaló. A VI. ötéves terv kiemelt feladata a másodlagos nyersanyagok hasznosítása: begy űjtése, ipari előkészítése. hulladékok feldolgozására alkalmas berendezés. Miskolcon ugyancsak ebben az esztendőben működik először forgácsbrikettáló, amely 10 ezer tonna acél- és öntvényforgács újabb feldolgozására alkalmas, miközben nagy importanyag-megtakarítást eredményez. Budapesten vágóollót telepítenek az acél- hulladék hasznosítására és a konverteres acélművek alapanyag-ellátására. Ugyanakkor a komplex fejlesztés a kisebb anyagi ráfordítással járó beruházások megvalósítását is lehetővé teszi. Új módszerek Az előrejelzések szerint ebben a tervciklusban a háztartási hulladékok mennyisége évente 6-7 százalékkal nő. Ezért a MÉH új lakóterületi gyűjtési módszereket vezetett be, amelyet általánossá szeretnének tenni. Első helyen kell említeni a fővárosban létesített 34 konténerblokkos átvevőhelyet. Ezenkívül több lesz a mozgó felvásárlóüzlet, növelik a gyűjtők létszámát, és megszervezik a zsákos textilhulladék-gyűjtést. Kétségtelen, a február t. óta bevezetett magasabb átvételi árak fokozzák a gyűjtési kedvet. A vashulladék kilóját például az eddigi 60 fillér helyett 1,20-ért veszik, a vörösréz áfát a régi 4 forintról 8,30-ra emelték. De ugyanez mondható el a színesfémekről, az alumíniumról is. Mindez garantálja, hogy egyre több kislakásépítő, vállalati és szövetkezeti tmk-műhely hozzájusson a hasznosítható hulladékhoz. Az igények fokozottabb kielégítését szolgálja a május 17-től június 18-ig tartó vásár, amikor a válogatásból származó haszonvasakat 20 százalékkal olcsóbban árusítják a MÉH-telepek. Sikeres volt az idén a MÉH és a Hazafias Népfront közös akciója Vas megyében. A celldömölki és a sárvári járásban 3 nap alatt hulladék vasból 600, papírból 350 és textilből 28 tonnát gyűjtöttek. Az ellenérték 70 százalékát a tanácsok kapták, míg 30 százalékot a legeredményesebb gyűjtők között osztottak el jutalomként. A kedvező vasi tapasztalatok alapján, jövőre ezt az akciót az ország többi vidékére is kiterjesztik. A statisztikára pillantva, a számadatok imponálóak. Az év > első négy hónapjában az országban vashulladékból 212, színesfémből 15,5, papírból 60 ezer tonnát, háztartási textilből 1100 tonnát vásárolt meg a MÉH. Az elképzelések szerint az idén 1 millió tonna hulladékot kívánnák begyűjteni. Ma már a nem betétdíjas üveg hasznosítására Budapesten mintegy 1W0 konténert helyeztek el a lakótelepeken, ABC- áruházak környékén, és rendszeresnek mondható a gumihulladékok, az ócska akkumulátorok begyűjtése. Csak az úttörők? Kár lenne viszont áltatni magunkat, és ülni a babérokon. mert rengeteg még a tennivaló. Magyarországon hulladékgyűjtéssel jórészt a kisdobosok, az úttörők és természetesen a pedagógusok foglalkoznak. Az általános iskolások 62 százaléka vesz részt az évente visszatérő akciókon. Munkájuk szinte nélkülözhetetlen. Papírból az 1979— 80-as tanévben 21, az 1980— 81-esben pedig 28 millió forint értékűt adtak át a MÉH-nek. Ez mind örvendetes, de hol vannak a közép- iskolások, a szakmunkástanulók, egyáltalán: a KISZ-es korosztály?! Lehet, hogy kevesen tudják: a fejlett országokban a kibocsátott papír 50 százalékát újra fel-, dolgozzák, nálunk ez a szám mindössze 28 százalék. Egyelőre azonban a hulladékfeldolgozó üzemek sem képesek többre. Nincs elegendő telep, szállítóeszköz, raktár, lakótelepi átvevőhely. Pedig a hulladékfeldolgozás fejlesztésével környezetvédelmi beruházások válhatnának feleslegessé. A MÉH vállalatai hitellel e^vütt évente 250—300 millió forintot tudnak fejlesztésre fordítani. Ha meggondoljuk, nem kevés összeg, de hamar megtérül. Csakhogy ilyen eszközöket, géneket a KGST-országokban nem gyártanak. Könnyű kitalálni. hogy hányféle megoldás kínálkozik. Ördögi kör ez, de aligha mondhatunk le az előrelépésről. Egyszerűen erre kényszerítenek bennünket a már ehilített gazdasági megfontolások. Ezért tovább kellene gondolni sok mindent. Nagyon fontos, hogy a nyersanyagok visszaáramol- tatásában alapvetően ne csak az állam, hanem a vállalatok is érdekeltek legyenek. Mert a szemétben is kincsek rejlenek! Seres Sándor Szociális ellátás a tótkomlósi Haladás Tsz-ben Kurucz János Tótkomlóson él, a Csaba utcában. 1969. óta a helyi Haladás szövetkezet rokkantnyugdíjasa. Felesége, hogy napközben is mellette lehessen, otthoni munkát vállal — a vegyesipari szövetkezet bedolgozója. Bár előzetes megbeszélés nélkül érkeztünk, kedvesen fogadtak, a tágas nappaliban hellyel kínáltak, és csak ezt követően mondhattuk el jövetelünk célját. — Arról szeretnénk cikket írni, hogy a szövetkezetben milyen hangsúlyt helyeznek a tagok szociális ellátására. Mivel ön a gazdaság egyetlen rokkantsági nyugdíjasa, érzi-e, hogy a nagyobb közösséghez tartozik? — kérdeztük Kurucz Jánost. — Egy biztos: a tsz-re rosszat nem mondhatok — kezdi válaszát — majd így folytatja — amikor 1967-ben megbetegedtem, sokat kellett az orvoshoz, vagy a különböző kórházakba járni. Amikor szükség volt erre, autót adtak, segítettek a gyógyszerek beszerzésében. A Rákóczi Szocialista Brigád kezdettől fogva törődik velem és a családommal — és nem csak szavakkal. Annak idején 760 forint nyugdíjjal kezdtem, szükség volt' arra, hogy pluszmunkát végezzek.« Olyat, amit a ház körül meg tudok csinálni. Szeretem a nyulakat, ezért nyúltenyész- tésbe kezdtem, ami a hobbim is egyben. Még nem volt rá példa, hogy szállításkor, vagy a háztáji betakarításakor, hazahozatalakor ne számíthattunk volna rájuk. — Ezenkívül kap-e valamilyen anyagi támogatást a szövetkezettől? — Tavaly 3 ezer, 1980-ban pedig 5 ezer forint segélyt kaptam. Korábban fölajánlottak egy könnyű munkát is, de sajnos a betegségem miatt egy napnál tovább nem tudtam ellátni a felada-. tot. Azt is megemlíthetném, hogy egy évre előfizették a Népújságot, mert tudják, hogy szeretek olvasni. Láthatja, nem feledkeztek meg rólam. A tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezet az elmúlt évi munkájáért elnyerte a „Kiváló Szövetkezet” címet. A termelést közvetlenül elősegítő fejlesztések mellett 700 ezer forintot fordítottak 1981- ben szociális és kulturális célokra. Első hallásra ez az összeg nem valami tekintélyes summa. Mire futotta belőle — kérdeztük Tóth Pálné sztk-ügyintézőt, a szövetkezet szociális bizottságának vezetőjét. — Az ilyen jellegű kiadásokat négy csoportba sorolhatjuk: az elsőbe az üdüléssel kapcsolatos ráfordítások tartoznak, a másodikba a különböző segélyek, a harmadikba a kulturális és sport- jellegűek, a negyedikbe pedig a munkavédelmi kiadások. — Azt hiszem, nem lenne érdektelen, ha részletesebben megismerhetnénk az egyes csoportokat. — Az üdüléssel kapcsolatban kialakult gyakorlatról: — mondja Tóth Pálné — gazdaságunknak jó a kapcsolata a csehszlovákiai Május 9. Termelőszövetkezettel, melynek központja Galántán van. Évente csereüdülést szervezünk 45 résztvevővel. Tavaly mi voltunk a vendégek, az idén ők jönnek hozzánk egy hétre, és országjáráson vesznek részt. Jövőre természetesen megint a tótkomlósiak utaznak. Ezenkívül minden évben 40 szak- szervezeti beutalót kapunk, amit főként a fizikai dolgozók vehetnek igénybe. Eny- nyi beutaló elég is lenne, de sajnos, nincs közöttük több- gyerekes családnak való. Az is jó lenne, ha módunkban állna néhány kéthetes beutalót egy-egyhetesre átváltani. Egyébként az elnökünknek javasoltuk, • hogy jövőre fi- zetővendég-szolgálati szobát béreljünk valamelyik üdülőkörzetben, mert ez megoldaná a gondjainkat. A segélyek. Háromszáztizenhét nyugdíjasunk van. A segélyek nagy részét — több mint 200 ezer forintot —számukra folyósítjuk. Októberben tartunk nyugdíjasnapot, amikor a hagyományoknak megfelelően ebédre hívjuk meg őket, és ilyenkor szoktuk a segélyeket is kiosztani. A rászorulóknak, szám szerint 12 idős embernek, rendszeresen segélyt adunk, évente 2-3 ezer forintot. Szerencsére mindössze 2-3 a teljesen egyedül élők száma, velük megkülörtböztetett módon foglalkozunk. Ha szükség lesz rá, akkor beteggondozót alkalmaz a szövetkezet, aki segít az ellátásukban. Van egy rokkantsági . nyugdíjasunk is, de vele már beszélt. Örülök neki, hogy meg van velünk elégedve. A szociális bizottságnak két nyugdíjas tagja van, ez is biztosíték -arra, hogy ne hanyagolhassuk el a nyugdíjas tagjainkat. — Van-e üzemorvosa a „Haladásnak"? — • Üzemorvosunk nincs, de a község egészségügyi ellátása jó. Három körzeti, egy gyermek-, egy belgyógyász és két fogorvos dolgozik itt. — A kulturális és a sportélet javításáról sok szó esik mostanában. Mi a helyzet Önöknél? — Százötvenezer forintot költöttünk erre, szinte pontosan fele-fele arányban. A legjelentősebb tétel a községi művelődési ház és sportkör támogatása volt — kapcsolódik be a beszélgetésbe Fülöp László főkönyvelő — majd így folytatja: — Sajnos az emberek aktivitása kívánnivalót hagy maga után. — A munkavédelem a szociálpolitika legfontosabb területeihez tartozik. Milyen feladatokat ró ez az Önök szövetkezetére? — A munkavédelmet a súlyának megfelelően kezeljük — mondja a főkönyvelő. Rendszeresen ellenőrizzük az ide vonatkozó előírások betartását. Az első számú vezetők áprilisban vizsgáztak a témakörből, a középszintű vezetők a jövő hónapban adnak számot felkészültségükről. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt öt évben nem volt komoly üzemi baleset, és a kisebb sérülések száma is csökkenő tendenciát mutat. Nincs munkavédelmi bizottságunk, de a munkavédelmi felelős jól ellátja feladatát. — A szociális létesítmények hogyan járulnak hozzá a munkavédelemhez? — Ezekkel a létesítményekkel bizony nem állunk a legjobban. Ezért döntés született arról, hogy június 1-ig tervet kell készíteni a karbantartási és felújítási munkálatokról. Célunk, hogy a külső munkahelyeken is megteremtsük a tisztálkodás és a kulturált étkezés feltételeit. 1984-ig csaknem 6 millió forintot fordítunk üzemi konyha, éttermek, öltözők és mosdók kialakítására. Addig is igyekszünk betartani a szabályokat, és arra ösztönözni a dolgozóinkat, hogy igényesebbek legyenek munkahelyük rendezettségére, tisztaságára. Évente 700 ezer forint szociális és kulturális célokra önmagában nem sok, de amivel megtoldják, azt nehéz lenné számlákon kifejezni. Lovász Sándor Öt perc múlva megyünk Fotó: Fazekas László
