Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. június 5., szombat o IgmUkfcM Diákkezek — munkás kezek Vége a tanévnek, és az iskolából kitóduló diáksereg zöme hamarosan vakációzni indul, rövidebb-hosszabb táborozásra, pihenésre, ám a tanulók egy része, a hetedikes, nyolcadikos, valamint a középiskolai korosztály más elfoglaltságot keres magának a nyári szünet idejére: dolgozni megy. Lesznek, akik csak néhány hétig kötik le magukat, mások viszont a két és fél hónapos vakációt szinte végig munkával töltik el. Több évtizedes hagyománya van már hazánkban a diákok nyári tömeges munkavállalásának. 1975 óta miniszteri rendelet szabályozza a tanulók munkába állásának feltételeit, előírja például-, hogy szünidei foglalkoztatásban csak azok a fiatalok vehetnek részt, akik a tizennegyedik életévüket már betöltötték. Az utóbbi években csaknem másfél százezerre rúg a munkavállaló diákok száma a KISZ építőtáboraiban részt vevők népes gárdáján kívül. Ennyi dolgos kéz hatalmas erő, melyben nagy gazdasági lehetőségek rejlenek, ha ügyesen és ésszerűen bánunk vele. Amikor az ország a termelés és a szolgáltatás számos területén, például az idényjellegű ágazatokban, rendszeresen munkaerőhiánnyal küzd, akkor valóban kincset ér ennyi munkás kéz. Nemcsak idén, hanem a népességszám várható alaku- lásának^ valamint a gazdasági szerkezet fejlődési irányának ismeretében, a távolabbi jövőben is számolnunk kell tanulóifjúságunk nyári foglalkoztatásával. Fontos nép- gazdasági érdek ez. Számos vállalatnak égető szüksége lesz a diákmunkára, a tanulóknak pedig jól jön a nyári kereset, tehát az egyéni érdek és a társadalmi igény szerencsésen összefonódik ebben az esetben. Kár volna azonban elhallgatni, hogy a diákság nyári foglalkoztatásának vannak árnyoldalai is: még mindig akadnak olyan üzemek, intézmények, amelyek elsősorban azért vesznek föl — kis keresetű, erre a célra kreált munkahelyekre — diákokat, hogy ezáltal a bérátlaguk kedvezőbben alakuljon. Egy másik sötét folt a munkaerkölcs helyzetével függ ösz- sze. Idevágó gondjaink jórészt a munkahelyi lazaságokból, a közömbös vagy hanyag munkavégzésből fakadnak, Lé- lekromboló hatása lehet annak is, ha a fiatalokra nem bíznak értelmes munkát az üzemben, ha ténfergésre kárhoztatják őket. Sajnos, munkavállaló gyerekeinknek gyakran van részük hasonló élményben, ami a gazdasági káron kívül azért is nagy hiba, mert óhatatlanul hat a fiatalok személyiségének alakulására. Nem véletlenül hívja föl az említett miniszteri rendelet a munkáltatók figyelmét arra, hogy a szervezett nyári foglalkoztatásnak a hasznos termelőtevékenységen kívül fontos célja az ifjúság munkára nevelése is. Sohasem lehet’ eleget beszélni a munkára nevelés fontosságáról. Amióta rendszeres iskolai tanítás létezik, azóta a munka mindig előkelő helyen szerepel a nevelés célrendszerében. Még a régebbi korok iskoláiban is folyt munkára nevelés, igaz. hogy jobbára csupán a szó ereiére támaszkodva. A szocialista iskola, amely kezdettől fogva legalapvetőbb feladatának tekinti az ifjúság fölkészítését a hasznos társadalmi tevékenységre, azt vallja, hogy munkára legeredményesebben nem szólamokkal, hanem munkával lehet nevelni. Minden felnőtt, akire a nyáron diákgyyrekeket bíznak a felettesek, pedagógussá válik erre az időre, de még az a dolgozó is, akinek munkáját, az ahhoz való viszonyát a fiatal nem közvetlen közelről szemléli. Jó vagy rossz pedagógussá! Régi igazság ugyanis, hogy a felnőttek nem intelmekkel, hanem saját példájukkal tudnak legjobban hatni a gyerekekre. Anélkül, hogy a termelés jeléntőségét lebecsülnénk, a munkának az ifjúi személyiség fejlődésében is óriási szerepe van. Erre mutat rá az MSZMP program- nyilatkozata is: „A személyiség erkölcsi arculatának formálódásában, a szocialista erkölcs normáinak, szabályainak gyakorlati elsajátításában legnagyobb szerepe és nevelőereje a munkának van." Ha munka- és rendszerete- tet lát maga körül a diák, ha az illető üzemben, hivatalban becsben áll a kötelességteljesítés, akkor neki sem a lógás, a henyélés jár az eszében. Ha viszont szóval vagy példával arra „okítják”, hogy ne törje magát, mert úgy sem lesz több pénz a borítékban, mint amennyivel fölvették, akkor valószínűleg több kár származik a nyári munkából, mint haszon. mert a fiatalra köny- nyen ráragadhatnak a közömbös életviteli elvek. Természetesen nem mindenütt sötét a kép. A szeptemberben diákká visszaved- lő fiatalok gyakran mesélnek olyan nyári élményekről is, hogy nem engedték őket őgyelegni a gyárudvaron, hanem nekik is olyan tisztességgel kellett dolgozniuk, mint bármelyik felnőttnek. Csak az ilyen munkának van értelme: a gyerekek megismerhetik, hogy mindenfajta sikernek a titka az erőfeszítésben, a helytállásban rejlik, s megízlelhetik a kitűzött cél elérésének örömét is. Néhány hét múlva munkaruhát ölt magára sok-sok diák. Jó volna, ha minél többen olyan helyre kerülnének, ahol életkoruknak, teherbíró képességüknek megfelelő elfoglaltság vár rájuk, ahol gyümölcsöztethetik ifjúi képzelőerejüket. Ha az üzemben, a szántóföldön, a hivatalban eltöltött napok- hetek tanulsága az lesz számukra, hogy munka nélkül nem lehet élni, mert a munka az emberi lét legfontosabb tevékenysége, és szorgalom, fegyelem nélkül a legszebb elképzelés is csak hiú ábránd marad, akkor a megtermelt millióknál többet ér ez az erkölcsi tőke, mert ez egy életen át kamatozik — az egyénnek is, a társadalomnak is. P. Kovács Imre Hütölánc és tartós tej Körös-hibrid Két és fél millió forint nyereség — kacsahizlalásból Az utóbbi évtizedben kétszeresére növekedett a kereskedelmi és vendéglátóhálózat hűtőkapacitása. Ma már mintegy 140 ezer hűtőberendezéssel gondoskodnak az élelmiszerüzletekben és a vendéglátóhelyeken arról, hogy a nyári melegben se romoljék meg a tej. tejtermék és a húsáru. Az üzletek egy része azonban még így sem tudja elhelyezni a hűtőberendezésekben az egész napra szánt romlandó árukészletet. A régi, kis alapterületű üzletekben már nem is fér el több hűtőpult és mélyhűtő berendezés. Az élelmiszerkereskedelmi vállalatok egy része ezért megállapodást kötött a tejipari vállalatokkal, hogy több részletben szállítsák a napi mennyiséget. így még a délutáni zárás előtt is friss tejet árusíthatnak az üzletekben. A hűtést nem igénylő, dobozos, tartós tej jól bevált ugyan, de magas ára miatt viszonylag kevesen vásárolják. Nagyobb sikerre számíthat az úgynevezett féltartós tej, amelynek előállítását már megkezdte a tatabányai tejüzem. Az ultrapasztőrözött, dupla fóliazacskóba töltött féltartós tej — amelynek ára literenként 7,60 forint — hűtés nélkül egy hétig eltartható. „A szarvasi Táncsics Termelőszövetkezet 1980-ban 187 ezer pecsenyekacsát értékesített. Az a_zt megelőző évben egyet sem. A vállalkozás 1,4 millió forint haszonnal járt. A nyereség és a 14 millió forintos árbevétel hat dolgozó munkájának köszönhető. A szakmai hozzáértést bizonyítja az a tény, hogy a baromfifeldolgozó vállalatok az átvett kacsák 95 százalékát első osztályúnak minősítették . . . Űjabb 500 ezer forintos befektetéssel jövőre a termelési érték 20 millió, a nyereség pedig várhatóan kétmillió forintra nő" — olvashatjuk a Népújság 1980. egyik novemberi számában. Mindehhez hozzátartozik még, hogy a közös gazdaság 2,5 milliós beruházással, hatmillió forint tőkével alapozta meg 1980-ban ezt a vállalkozást. A befektetésnél a szövetkezet vezetői figyelembe vették azt is, hogy az új ágazat már áprilisban, májusban, amikor a növények betakarításával várni kell még, bevételhez juttatja a gazdaságot. Nincs szükség évközi termelési hitelre, a pénzügyi gazdálkodás kiegyensúlyozottabbá válik. Ez a várakozás azóta beigazolódott. A termelési hitelek kamata nem terheli az üzemet. Talán még ennél is fontosabb a nagy hatékonyságú termelés. A szarvasmarhaágazatban például a 20 millió forintos termelési értéket és az 1,5 millió forintos nyereséget ötvenen állították elő, és ebben benne volt a tejtermelés növekedéséért járó prémium is. A szarvasmarha-ágazat rekonstrukciója a szövetkezetben 12 millió forintba került volna. Könnyű tehát kiszámítani, mi a különbség a befektetés és a haszon arányait vizsgálva. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére nincs szükség. Mellette azonban érdemes figyelni a lehetőségeket is. A szarvasiak sem tettek másként, amikor a 29 hektáros Körös-holtág 13 hektáros vízfelületére alapozták a kacsahizlalást, amikor a közelben levő állattartó-épületeket alakították át. Két év után a harmadik szezon most tavasszal kezdődött, már jócskán vannak tapasztalatok. Tavaly a termelőszövetkezet az állattenyésztésben négymillió forint nyereséget ért el. Ebből 2.5 millió jutott a pecsenvekacsa-á gazaira és másfél millió a szarvasmarha-tenyésztésre. A korábbi eképzeléseket is meghaladó eredményesség önmagáért beszél. A téesz az idén tovább növeli a termelést, és több mint 270 ezer kacsa hizlalását, értékesítését tervezi. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet Körös menti hibridje tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyébként az intézet ajánlásait más területeken -is figyelembe vették. így többek közt a tartástechnológia kidolgozásában. A téesz szakemberei, az ágazatban dolgozók úgy ítélik meg, hogy további tartalékai vannak az eredményesség javításának. A magas, 8 százalékot meghaladó elhullás csökkentése nem lesz kis feladat — mondják. Ugyanakkor .tovább növelheti a nyereséget, hogy megkezdték a tojástermelést is. A kacsahizlalás eredményessége sem homályosít- hatja azonban el azokat a sikereket, amelyeket a szövetkezet a szarvasmarha-te- nvésztésben ért el. Tavaly a 100 hektárra számított tei értékesítésében a szarvasi Táncsics Tsz megyei első lett. —nyes Karbantartott értékelés M ár-már közhelynek számít, hogy rohanó világban élünk. Nemcsak a közlekedés fejlődése, életmódunk felgyorsulása miatt, hanem mert gazdálkodásunk is napról napra változik. Ilyen helyzetben nemcsak a folyamatos megújulás, hanem a talpon maradás is gondot okoz a gazdasági egységek vezetőinek. De maradjunk most csak a kiválók, mégpedig a mező- gazdasági termelőszövetkezetek mellett. Megyénkben is véget értek az ünneplés napjai. Halászati tsz-ünkkel együtt 18 nagyüzem vehette át a MÉM és a TOT által adományozott, megtisztelő, kiváló címet, három pedig a miniszteri elismerő oklevelet. Ez azt jelenti, hogy Békés a megyék között a . legnagyobb elismerést kapta. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a megyei érdekvédelmi, felügyeleti szervek ennél kétszer több szövetkezetét terjesztettek fel kitüntetésre. A meghatározott keretszám — az ország üzemeinek csak tíz százaléka lehet kiváló —'és más tényezők is közrejátszottak abban, hogy végül is ennyien kapták meg a címet. A „más tényezők" könnyen megérthetők és elfogadhatók. Hiszen 19 megye mezőgazdaságának összehasonlításából kerekedett ki az elismerésre méltók névsora. A szövetkezetnek nemcsak megyei viszonylatban, hanem az országos helyzethez képest is kiemelkedőt kell hozniuk. És természetesen a cím elnyerésének feltételeit is teljesíteni . kell. Érdemes elgondolkodni egy kicsit ezeken a feltételeken. Ha elővesszük az 1981-es év eredményeivel kitöltendő pályázati füzetet, néhány dolog azonnal feltűnik. Például az. hogy a szövetkezetek fejlődését kifejező mutatók kiszámításánál az előző két év átlagához kell viszonyítani; az eredmény és az eszközhatékonyság az éves terv teljesítéséhez és az országos átlaghoz képest értékelendő. A nafurális mutatók: az egységnyi hús. tej előállítására szolgáló takarmányfelhasználás összehasonlítási alapját a központi normatívák adják. Szerepel a kiváló cím elnyerésének feltételei között sok olyan szám és adat. amely teljes körűen felméri sgy-egy üzem előző évi munkáját — a termeléstől egészen a dolgozókról való gondoskodásig. Mégis hiányosnak tekinthető ez a feladatrendszer. Megköveteli a termelés dinamikus növelését. És ez helyes, hiszen egyre több élelmiszerre van szüksége a népgazdaságnak. De gondoljunk azokra az üzemekre — szerencsére mind többen vannak — amelyek évek óta magas színvonalon termelr nek. Nem vitás. hogy egy hektárankénti négytonnás búza átlagtermést nem nehéz növelni. De az a sző-, vetkezet, amely már hat tonnánál tart, nehezebb helyzetben van. Annál is inkább, mert követelmény a gazdaságosság is. Közgazdasági elemzések szerint azonban egy bizonyos hozamszint után a nyereség kérdésessé válik. Nehéz tehát úgy bírálni, hogy a tartósan jól dolgozók is elismerést kapjanak. Másik kritikus pontja a gazdálkodásnak az eszközök hatékony felhasználása. Talán ez az a terület, amely a legtöbb tartalékot rejti magában. Hogy mennyit, azt a termelésirányítók, főkönyvelők .tudják legjobban. És ők azok, akik egy szerényebb tervezéssel egyik évről a másikra képesek „megugratni" a hatékonyság mutatóit. Kicsit lehetőségeik alá ter- vezeik éves célkitűzéseiket és utána büszkék, hogy túlteljesítették a tervet. Nem vitás, hogy az ilyen túlteljesítést nem kívánatos különösebben díjazni. Annál nagyobb elismerést érdemelnek azok a gazdaságok, amelyek a gabonatermesztés és hústermelés mellett tették le voksukat. Nemcsak, mert — főként a gabona révén — igyekeznek javukra fordítani a közgazdasági szabályozókat, hogy nagyobb bevételre tegyenek szert. A sok gabonát, húst termelők olyan politikai feladatot teljesítenek, amely napjaink központi kérdése. Termékeik jól eladhatók külföldi piacokon, közvetlenül hozzájárulnának a népgaz- pénzügyi egyensúlyának helyreállításához. Mint a fentiekből kitűnik, a változó gazdasági körülmények kérdésessé teszik a kiváló címre pályázó szövetkezetek értékelésének jó néhány pontját. Szakmai körökben sokan vitatják, hogyan ismerjék el a gyenge körülmények között gazdálkodók, de önmagukhoz képest sokat adók munkáját? Ez azért is gond, mert a tsz-ek differenciálódása tovább folyik. Olyan is akad, amely az egyik évben elnyeri a kiváló címet, a másikban pedig felére csökken a nyeresége. És ez utóbbi megállapítás akár kulcsa is lehet a szövetkezetek, értékelésének: a kitüntetés egy év munkáját ismeri el; minden üzemnek meg kell adni a lehetőséget, hogy elérhesse. E hhez azonban új feltételrendszert kell teremteni. Egy sajtótájékoztatón hangzott el a MÉM és a TOT képviselőinek ismertetőjén, hogy tudják, érzik ezt. Fontosnak tartják, hogy a változó gazdasági helyzethez igazítsák, úgymond, évről évre karbantartsák a bírálati szabályzatot. Az ismertetett gondok, ellentmondások miatt nincsenek könnyű .helyzetben, akik ezen dolgoznak. Mégpedig azzal a tudattal, hogy ismét nem alkotnak tökéleteset. H;szen olyan értékelési módszer még nemigen született, amely mindent kifejez és mindenkinek jó. A most készülő feltételezhetően jobb lesz, mint az előző évi, de ha a helyzet változik — és miért ne változna? — hozzá igazítják. Akár évről évre. karbantartásszerűen, ahogy a gazdálkodás megköveteli. M. Szabó Zsuzsa Agrometeorológiai előrejelzés A hét elején lehullott csapadék csak néhány helyen növelte a talaj nedvességtar- ^lmát. Általában az elpárolgott vízmennyiséget pótolta, de a Tiszántúl nagy részén még arra sem volt elég. Az Alföld egyes részein 30—40 százalékig csökkent a talaj vízkészlete. Mindez azt jelenti, hogy az országban sok helyen jelentős vízhiány mutatkozik. A következő napokban folytatódik a száraz, meleg idő. A szél mérsékelt erősségű marad. A nappali felmelegedés eléri a 30 fokot, sőt, helyenként a 35 fokot is megközelíti. Hajnalra csak 14, 19 fokig hűl le a levegő. A jövő hét elejétől kissé csapadékosabbra fordul az idő. Időnként erősen megnövekszik a felhőzet, gyakoriak lesznek a kisebb esők, záporesők, de jelentős mennyiségű csapadékra nem kell számítani. A hőmérséklet csúcsértéke 25—30 fok között alakul, hajnalra 15, 20 fokig hűl le a levegő. A sok napsütés, a kevés, csapadék és a magas hőmérséklet az amúgy is alacsony talajnedvességet tovább csökkenti. A víztartalom a növények kedvező fejlődéséhez nem elegendő, ezért szükséges az öntözés.
