Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
NÉPÚJSÁG 1982. június 15-, kedd Vadászjuniális Mezőhegyesen Már hagyománynak számít, hogy az 52 tagú mezőkovácsházi Űj Alkotmány Nimród Vadásztársaság minden évben vadászjuhiá- list rendez. Vasárnap Mezőhegyesen, a KISZ-táborban. mintegy 250-en, vadászok és családtagjaik jöttek össze, hogy egy kellemes napot töltsenek együtt. A szervezők a vadászjuniális időpontját mindig úgy rögzítik, hogy a tanítás végét követően az első vasárnapra essen, a gyerekek vidáman kezdjék a vakációt, az amolyan pótgyermeknapon. A most vasárnapi egész napos juniális gazdag progA bográcsban fő az őz. A rajzverseny témája a vadászat volt rammal várta a felnőtteket, és az apróságokat. A gyerekek játékos formában mérték össze ügyességüket, rajzversenyen és vetélkedőkön, az iskolai tananyag alapján adtak számot, hogy mit tudnak a természetről, a vadászatról. Persze a felnőttek sem unatkoztak: kis társaságokban elevenítették fel vadászélményeiket, folyt a kártyacsata. Az egész napos program csúcspontja az ebéd volt: 6 őzet és 2 birkát főztek bográcsban. A finom illatok elárasztották a mező- hegyesi KISZ-tábort, a gyerekzsivaj felverte a máskor oly csendes vidéket. Az egész napos jó hangulat a késő délutánig tartott, ebéd után a férfiak többsége a Mundial esélyeit latolgatta. Többen kötöttek fogadást arra, hogy a magyar válogatott bejut a legjobb tizenkét csapat közé. Bárcsak ez utóbbira tippelőknek lenne igazuk ... ' Hasznos vagy veszélyes mérgek? Egy igen érdekes könyv látott napvilágot Alwin Seifert, a müncheni Műszaki Egyetem Kertészeti és Kertépítési Tanszéke professzorának tollából, Komjáti István élvezetes fordításában, a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában: Kertészkedés „mérgek” nélkül. Már maga a cím is elgondolkoztató,. mert vitára késztet szakembert s kertbarátot egyaránt. A „dinamikus biológia”, azaz a biológiai növényvédelem alkalmazása valóban egyik fontos lehetősége — a fizikai és kémiai növényvédelem mellett — a közvetlen (direkt) védekezési módoknak. S ha ezeket kiegészítjük a közvetett (indirekt) védekezési módokkal: karantén intézkedések, rezisztenciára nemesítés, agrotechnikai növényvédelem, mechanikai módszerek, akkor jutunk el az integrális, vagyis az okszerű növényvédelemhez! Az integrális növényvédelem ilyen formában tágabb értelmezésű,^ komplex növényvédelem, amely komplex módon felöleli a direkt (ígv tehát a biológiai növény- védelmet is) és az indirekt védekezési módokat egyaránt, tehát az ésszerűen továbbfejlesztett kémiai növényvédelmet is. Bármennyire fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy az élelmiszer-termeléssel szemben felállított minőségi követelményeknek és meny- nyiségi elvárásoknak csak az okszerű — előrejelzésen alapuló — növényvédelemmel tudunk eleget tenni. A világpiaci igények (a kiváló áruk iránti igény) nemcsak a nagyüzemekre vonatkoznak, hanem a családi szükségleten túl a piacra termelő házikertekre, háztáji gazdaságokra is! A jelenlegi kínálati (gyümölcs, zöldség) piacot figyelembe véve — a szerződés nélküli — gyengébb minőségű (molyos, varas) termék nem tud, nem fog' vásárlóra találni. A növényvédő szerek áremelkedését, a gépek drágulását csak a termelési költségek csökkentésével, a programozott, vagyis az állandó méregfedettség fenntartásán alakuló védekezés felhagyásával lehet és kell kompenzálni. Nem a növényvédő szerekben, a „méregben” van a hiba, hanem a szakszerűtlen felhasználásban! Ha egyházikertben például csak levél- tetű-fertőzést észlelnek a gyümölcsfákon, akkor a hasznos élő szervezeteket kímélő, 0,05 százalékos Pirimor 50 DP-vel kell permetezni. Ha egy szőlőültetvényben a peronoszpóra (ellenszere a 0,5 százalékos Rézoxiklorid 50 WP) és a szürkepenész (ellenszere a 0,12 százalékos Chinoin Fundazol 50 WP) is fellépett, úgy kevesebb szermennyiséggel, csak egyetlen, de komplex hatású szerrel a 0,25 százalékos Ortho-Phal- tannal védekezzünk. A gyümölcsfa-takácsatkák fejlődésük nyugalmi szakaszaiban még a speciális atkaölő szerekre sem érzékenyek, de a* lárvakelés időpontjában igen sérülékenyek. Ezért a rajzási csúcs időpontjának meghatározására Müller-féle megfigyelőlapokat használjunk. A begyűjtött, 10 cm-es fertőzött ág- * darabokat 15x6 cm méretű farostlemez közepére — függőleges helyzetben — felragasztjuk. A lapot az ágrész körül vékony vazelingyűrű- I vei körülkenjük, hogy a ki- I kelő lárvák abba beleragadjanak. A megfigyelő lapokból egy-egy helyen 6—10 db szükséges a gyümölcsben, 3 —5 fára kiakasztva. Amikor az első lárvákat megtaláljuk, felkészülünk a védekezésre. A lárvák ellen a permetezés: 0,2 százalékos Pol- Akaritox-szal, 0,2 százalékos Rospinnal vagy 0,3 százalékos Mitac EC-vel akkor hatásos, ha 70—80 százalékuk már kikelt. Megbízható felmérések szerint a kultúrnövényeket károsító élő szervezetek 35 százalékkal csökkentik a mező- gazdasági terméshozamokat. Ebből 14 százalék állati kártevők. elsősorban rovarok, 12 százalék mikroorganizmusok, nagyobbára gombák, és 9 százalék a gyomnövények káros tevékenységének következménye. A növényvédelem feladata ezt a 35 százalékot, a föld mezőgazdasági termésének több mint egyharmadát (az éhezők és alultápláltak részére) a pusztulástól megmenteni! Egyértelmű tehát, hogy a kemikáliák kétségtelenül hasznosak; de egyben igen veszélyes eszközök is lehetnek az emberek kezében. A szakértelem terjesztésével, növelésével, a technológia tökéletesítésével védenünk kell környezetünket! A környezetvédelem, a bioszféra-kutatás alaDvető problémái biológiai jellegűek, olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek az emberiség szempontjából sorsdöntőek, és csak a legszélesebb interdiszciplináris munkával oldhatók meg. Dr. Széles Csaba A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság orosházi üzemmérnökségének dolgozói Orosháza és Gádoros között szélesítik az utat. A tűző naptól forró a levegő, a gép, a szerszám, a munka azonban halad. Az egyik hattagú brigád vezetője Vági Kálmán, akinek a megjelenése is tekintélyt parancsoló. — Mi a véleménye a brigádjáról? — kérdezem tőle. — Volt valaki, aki nem Vági Kálmán: „Van öt unokám” szeretett dolgozni, és el is ment. Nem hívtuk vissza. A többiek megállják a helyüket a munkában, bár néha jobban, néha rosszabbul. — Mikor jobban? — Keddtől péntekig. A hét elején kissé fáradtak az emberek. Szombaton és vasárnap otthon kapálnak, állatokat etetnek, - a ház körüli tennivalókkal foglalatoskodnak. — Mindenki? — Igen. Nagyszénásiak vagyunk,'házunk, kertünk, háztájink van. Én például 18 sertést, elég sok csirkét, tyúkot és kacsát nevelek. — Miért törekszik ennyire? — Egyedül élek ugyan, de van öt unokám. Most vettem a Lacikám fiánax, a 3 éves Lacikának egy kisbi- ciklit, és az ajándékozásban sorra következik Gyurika, Kálmika, Arika, Szilviké. Persze, nem maradnak ki a szülők sem. Lacikám, aki gépkocsivezető, Kálmikám, aki mozdonyvezető, és Gyurikám, ő pedig traktorvezető lesz. — Tényleg lesz? — fordulok Vági Györgyhöz, aki február óta ugyancsak a brigád tagja. Vági György: „A lapát .kétkarú’ emelő” Egy kicsit gondolkozik, aztán kijelenti: — Majd meglátom. Attól függ, hogy én hogy leszek megelégedve az üzemmérnökséggel, és hogy lesz megelégedve az üzemmérnökség velem. — Mi a feltétele a maradásának? — A pénz és a munka fajtája. Ez a gép — mutatja a lapátot — „kétkarú” emelő, én pedig traktorvezető akarok lenni — mondja derűsen. — Gépjárművezetői jogosítványa van? — Igen, személygépkocsira és motorkerékpárra. A traktórra külön képesítés kell. — Most tehát két karral ..bejáratja” magát? — tréfálkozom. — Igen, igyekszem. m Nagy István az ÁFÉSZ- től jött az útépítéshez. Kőműves a szakmája. Kissé meg is lepődöm, hogy a szakmáját egyszerűbb munkára cserélte fel. — Jobb itt? — érdeklődöm. — Igen. Több a pénz, van munka- és védőruha, meleg étkezés, naponta a munkahelyre és innen hazaszállítanak bennünket. Pagyoga János a lapátjára mutat, amikor a beosztása felől érdeklődöm. — Ez vagyok ... Lapátos. — Elégedett? — Természetesen. Ha nem lennék, más munkahelyet választanék. — Előfordul, hogy megdorgálják? — Ha az ember rosszul csinál valamit, megkapja a magáét. — Mit csinál rosszul? Talán az úton valamit? — Á, nem. Akkor van baj. ha fizetés után egy pohárral többet iszik az ember « a kelleténél. — Pálinkát? — Ami jön. Megiszom én a bort, a sört és néha a vizet is — tréfálkozik, a brigádvezető azonban nem akarja, hogy félreértés származzon belőle. Megállapítja tehát: «. — Éppenséggel nem vagyunk szentek, de az italozás nem jellemző ránk. A brigád az idén megkapta a szocialista címet. Igaz, csak a zöldkoszorús jelvénnyel, de ki akarjuk érdemelni az ezüst-, illetve az aranykoszorús jelvényt is. — Mint brigádvezető, mi szerint ítéli meg az embereket? — A szakértelem, a munka és a becsület a mérvadó. Ismét Pagyoga Jánosé a szó, aki immár 23 éve dolgozik útépítésen. Örömmel újságolja, hogy kevés OTPPagyoga János: „Már csak asszony kell” kölcsönnel megépült a két és fél szobás családi háza, amit 300 ezer forintért sem adna oda másnak. Aztán megjegyzi: — Most már csak asszony kell. — Nem talál? — Jelentkező volna, de egyeTőre lazítok. 39 éves vagyok. Ha eddig" kibírtam nélküle ... Szóval nem ha- markodom el. <4V Tóth István úthengeres. Mint útőr lapáttal kezdte a pályafutását, majd kisebb gépeket kezelt, és 10 éve került az úthengerre. A fia még többre vitte: technikusként művezető lett. Ifj. Tóth István ugyan még nőtlen fiatalember, de ha megnősül és gyermekei lesznek, arra fog törekedni, hogy belőlük mérnök legyen. Ezt így indokolja: — Eljön az idő, amikor úgy fogunk tekinteni a ma használatban levő gépekre, mont most tekintünk a kubikostalicskára. Gáspár Pál, az üzemmérnökség szakszervezeti főbizalmija dicséri a brigád tagjait: — Derekasan helytállnak, ök azok, akik — ha szükséges — munkaszüneti napokon vagonkirakodást vállalnak. pedig állattartók valamennyien. Ezért közülük egy-egy „ügyeletes állattartóként” mindig Nagyszénáson marad. Nagyon kitettek magukért a kátyúzásban is. Az igazgatóság 4 üzem- mérnöksége közötti munkaversenyben a tavalyi eredmény alapján az orosházi lett az első. Ennek a szép sikernek az eléréséhez nem kis mértékben járult hozzá Vági Kálmán brigádja. ,:'jp ' ,, í* v ‘" K *■ ' t V. / * Id. Tóth István: „Tíz éve kerültem az úthengerre” Fotó: Veress Erzsi
