Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
1982. május 1., szombat NÉPÚJSÁG Hz amerikai vegyi fegyverkezés Nyugat-Európa nem bekül meg Dimitrov és az egységfront A nemzetközi kommunista mozgalom az idén emlékezik meg Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulójáról. Georgi Dimitrov a forradalmi harcban a siker alapvető feltételének a tömegek szervezettségi fokát tartotta. Felhasználva a múlt harci tapasztalatát, kidolgozta a Munkás Egységfront elméletét. 1923*ban. a szófiai munkásgyülésen tartott beszédében kiemelte, hogy a Munkás Egységfrontot ,,nem a néptömegek számára valamilyen még érthetetlen és elvonatkoztatott célok és eszmék nevében, hanem a tömegek mindennapi szükségleteinek és érdekeinek a talaján” kell megteremteni. Bulgáriában, a világ első antifasiszta felkelésének előestéjén Dimitrov a fasizmust. mint népellenes, reakciós politikai rendszert jellemezte. A KOMINTERN MEGBÍZÁSÁBÓL Az egységfront megteremtésénél figyelembe vette és elismerte valamennyi társadalmi csoport sajátosságait. Csak így lehetett megszervezni a fasizmus ellen az együttes, demokratikus támadást. A bulgáriai felkelés elbukott ugyan. és nehéz évek jöttek, de annak ellenére. hogy a Komintern több szekciója ingadozó álláspontra helyezkedett a fasizmus és csatlósai megítélésének kérdésében —, Dmitrov hű maradt az egységfront eszméjéhez. Mint munkásvezér, szakszervezeti és pártmunkás, gazdag tapasztalattal rendelkezett. Ennek köszönhette, hogy a Kommunista Internacionálé egyik legtevékenyebb tagja lett. 1923-ban megválasztották a Balkáni Kommunista Föderáció titkárává, s ebben a minőségében sokat fáradozott a félsziget kommunista- és munkásmozgalma egységének megteremtésén. 1924-ben, a Komintern V. kongresszusán Dimitro- vot beválasztották a Komintern Végrehajtó Bizottsága párttagjai közé. 1929— 1938-ig ő vezette a Komintern nyugat-európai irodáját. Az egységfront eszméjéhez híven, szoros kapcsolatot épített ki az antiimpe- rialista és antifasiszta szervezetekkel. Mint az iroda vezetőjének, alkalma volt a nemzetközi demokratikus szervezetek több kongresz- szusán részt venni. Segítette azok előkészítését, miközben kapcsolatot teremthetett a kommunista frakciókkal. A FASIZMUS JELLEMZÉSE A lipcsei perben. 1933-ban, bár veszélyben forgott az élete, Dimitrov ugyancsak az egységfrontot —• mint a kommunista taktika alfáját és ómegáját — hirdette. Az eszme életrevalóságát bizonyítja, hogy a Dimitrov védelmére indult nemzetközi mozgalom a fasizmus ellen harcoló demokratikus erők közös fellépésévé változott. Dimitrov a legteljesebben és legpontosabban 1935-ben. a Komintern VII. kongresz- szusán tárta föl a kommunista- és munkásmozgalom előtt álló feladatokat. Beszámolójában kimerítő jellemzését adta a finánctöke leg- reakciósabb, legsovinisztább. imperialista doktrínájának, a fasizmusnak. Dimitrov a fasizmus veszélyével a munkás egységfrontot állította szembe, miközben hangsúlyozta, hogy a front munkájának homlokterében a dolgozók közvetlen gazdasági és politikai érdekvédelmének kell állnia. Megmutatta a szakszervezetek, a fiatalok és a nők helyét a szervezett mozgalomban. Különleges figyelmet fordított a gyarmati, félgyarmati és függőségben élő országok antiimperialista nemzeti frontjának a megteremtésére, miközben hangsúlyozta, hogy figyelembe kell venni a tömegek antiimperialista harcának eltérő feltételeit, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak különböző érettségi fokát. AZ ERŐK TÖMÖRÍTÉSE A spanyol polgárháború idején — 1936—1939-ig —, de főleg a második világháború idején, különösen időszerű volt minden elnyomott, országban a hitlerista agresszió elleni nemzeti front megteremtése. Georgi Dimitrov támogatta a nép valamennyi erejének tömörítését a fasizmus ellen, beleértve a nagyburzsoáziát is. Ilyen hazafias front alakult minden európai, több ázsiai és egy-két latin-amerikai országban. A munkás egységfrontra, a fasizmus és a háború elleni széles népfrontra, a függőségben és a gyarmati sorban levő országok antiimperialista nemzeti frontjára vonatkozó dimitrovi megállapítás a mostani történelmi és politikai körülmények között is érvényes. A jelenkor eseményei megkövetelik a békeszerető erők tömörítését. Todor Doncsev Sofiapress — KS Világszerte felháborodást keltett a washingtoni bejelentés: az Egyesült Államok gyors ütemben halmozza fel a vegyi fegyverek új készleteit. A tervek szerint 1983- ban 750 millió dollárt költenek e célra, s az elkövetkező öt évben az ilyen kiadások meghaladják a hatmilli- árd dollárt. II mustárgázzal kezdődött A vegyi fegyvereket nagy mennyiségben először az első világháborúban vetették be. Az állóháború lövészárkaiba ömlő klórgáz 91 ezer embert pusztított el. A háború után, 1925-ben nemzetközi szerződést kötöttek, amely eltiltotta a vegyi hadviselést — ám e szerződéshez az Egyesült Államok csak ötven év múltán csatlakozott. A megállapodás szépséghibája az volt, hogy nem tiltotta be a vegyi harcanyagok gyártását és felhalmozását. A második világháborúban óvakodtak mérgező gázok bevetésétől, de a hadviselő felek laboratóriumban többfélét fejlesztettek ki. Tudjuk, hogy a nácik mérgesgázzal pusztították a koncentrációs táborok lakóit. A háború után az USA gyors ütemben látott hozzá a vegyi és a biológiai fegyverek kifejlesztéséhez. Több tucat olyan vegyszert állítottak elő, amelynek pusztító ereje az atombombáéval vetekszik. A vietnami háborúban az amerikai csapatok olyan vegyi harcanyagokkal pusztították a növényzetet, amelyek időleges bénulást és vakságot okoztak. Következményeit sok amerikai katona, sőt, gyermek viseli, aki genetikai károsodással született. II Spiegel adatai A Pentagon igyekszik „megtörni" Amerika nyugateurópai szövetségeseit, _s elnyerni hozzájárulásukat: engedjék meg új vegyi fegyverek telepítését országukban. Ezeknek az erőfeszítéseknek a fő célpontja a Német Szövetségi Köztársaság. Ugyanakkor tervezik, hogy vegyi fegyvereket halmoznak' fel a Közel- és Közép-Keleten, az úgynevezett „gyorshad- test" támaszpontjain. A nagy-britanniai légitámaszpontokon repülőbombákat látnának el vegyi töltettel, s ilyen fegyverek kerülnének Olaszországba is. A hamburgi Der Spiegel című hetilap szerint már szinte az NSZK egész területén vannak amerikai vegyi fegyver-raktárak. Ez beláthatatlan következményekkel járhat, akár egy véletlen baleset következtében is. Például az eléggé elterjedt VX jelzésű vegyi harcanyag egyetlen kilogrammja — elméletileg — egymillió ember elpusztítására képes. Hamis indokok Mentegetőzésül az amerikaiak azt hozzák fel, hogy az új vegyi fegyverek „bináris” jellegűek. Vagyis olyanok, amelyek önmagában nem veszedelmes két összetevőből állnak, amelyek csak a repülőbombában. vagy a tüzérségi lövedékben keverednek, s válnak pusztító hatásúvá. A vegyi fegyverek okozta veszély azonban nem tűnik el semmiféle technikai ügyeskedéstől. Tudják ezt az USA-ban, s ezért a gyártás indoklására Washington hamis ürügyeket használ. Azt terjeszti, hogy a szovjet csapatok Afganisztánban, illetve a vietnamiak Kambodzsában és Laoszban vegyi hadviselést folytatnak, A vádat azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudják alátámasztani. A CIA meg nem nevezett menekültekre hivatkozik. A Der Spiegel az amerikai indoklást a korábbi évekből ismert esetekhez hasonlítja, amikor Washington valamely fegyverrendszer terén vélt szovjet fölényre hivatkozva kezdett új, költséges, s egyre veszélyesebb programba. Az Egyesült Államok vegyi „pótfegyverkezését” a moszkvai Pravda úgy értékeli, hogy az része a katonai fölény megszerzésére vonatkozó általános amerikai tervnek, és szoros kapcsolatban áll azokkal a hadászati elképzelésekkel, amelyek a tömegpusztító fegyverek bevetésére vonatkoznak egy elképzelt általános vagy helyi háborúban. Az SZKP központi lapja aláhúzza: a Pentagon Nyugat-Európában kívánja elhelyezni közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereit és vegyi fegyvereit. A vegyi fegyverkezéssel szembeni ellenállás nő Nyugat-Európában. Több NSZK- beli városban rendeztek tüntetést. Nehéz elképzelni, hogy Nyugat-Európa lakossága a mérgesgázok, a vegyi fegyverek szomszédságaival valaha is megbékülne. Miklós Gábor fl változó Zimbabwe Milliók az iskolapadban Soha nem felejtem azt a túláradó örömet, amellyel 1980. április 17—18-án Zimbabwe népe az ország függetlenné válását köszöntötte. De nem feledhető az ünnep másnapján érkezett hír sem: fekete fiatalok maradtak vérbefagyva Salusbury külvárosában — honfitársaik verték agyon őket, amiért Joshua Nkomo képmásával ékesített trikóikat nem voltak hajlandók felcserélni olyanra, amelyet Robert Mugabe fényképe díszített. A gyilkosok és az áldozatok (akárcsak a két pártvezér) különböző népcsoporthoz tartoztak: az előbbiek a lakosság háromnegyedét kitevő shonákhoz, az utóbbiak viszont a mintegy húsz százaléknyi ndebelékhez. Óhatatlanul eszembe jutott ez az epizód, amikor most ismét a zimbabwei függetlenségi mozgalom két vezetőjének szembekerüléséről számoltak be a hírügynökségek. Mugabe miniszterelnök menesztette a koalíciós kormányból Nkomót és néhány társát, összeesküvéssel vádolva őket. Bizonyítékként a Nkomo híveinek farmjain talált fegyverek szolgáltak. A viszály következményeit egyelőre nem lehet felmérni. Annyi bizonyos, hogy Mugabe a nemzeti egység új formájának létrehozásán fáradozik, s ebben, úgy tűnik, már nem készül helyet adni régi riválisának. E párharc fejleményei uralták az utóbbi hetekben a Zimbabwével foglalkozó cikkeket. Pedig érdemes szemügyre venni azt is, hogy mit hozott az országnak a függetlenség első két éve. Elmaradtak a tömeges államosítások és elbocsátások, az afrikai politikusok nem vezettek be „fordított apartheidet”. A megtorlástól félő európaiak aggodalma tehát megalapozatlannak bizonyult. A gazdasági növekedés üteme meghaladta a 10 százalékot, az 1979-es 1 százalékkal szemben. Az afrikai nincstelen tömegek földhöz jutottak, a kormányzat felemelte a minimálbéreket. Tavaly már valamelyest lassult ugyan a gazdasági növekedés, de afrikai mércével még mindig kimagaslónak mondható. A főbb problémák így foglalhatók össze: növekvő infláció, stagnáló beruházási színvonal, fizetési mérleggondok, szak- emberhiány és elégtelen szállítási hálózat. A Mugabe-kormány meghirdetett célját („szocialista és egyenlőségen alapuló társadalom”) fokozatos gazdasági reformok révén kívánja megvalósítani. Ellentmondásos a helyzet a beruházások terén. A vezetés ugyanis egyfelől meg akarja akadályozni a külföldi tőke kimenekítését az országból, sőt bátorítani kívánja a Zimbabwe fejlődése szempontjából fontos beruházásokat, másfelől viszont csökkenteni kívánja a külföldi tőke befolyását. (Jelenleg még a magánberuházások mintegy 65 százaléka külföldi — brit, dél-afrikai és amerikai — kézben van.) Az 1981—82-es költségvetés értelmében fokozottan megadóztatják a magántőkét, korlátozzák a kivihető profit mennyiségét. Vannak persze olyan fehérek, akiknek ez a reformpolitika nincs ínyükre. 1981-ben Zimbabwét több mint 21 ezer európai hagyta el, s jelenleg alig több mint 150 ezer európai él az országban az 1976-os 275 ezerrel szemben. A kivándorlás tovább fokozza a szakemberhiányt, amely pedig megbízható becslések szerint máris sok millió dolláros károkat okoz a gazdaságnak. Az afrikai lakosság már ráébredt, hogy a függetlenné válás önmagában nem hozza el azonnal a Kánaánt: a gazdasági szerkezet múltból örökölt hiányosságai és a tőkés világgazdaság rendszeréhez való tartozás behatárolja a Mugabe-kormány mozgásterét. A fekete tömegek mégsem elégedetlenek, hiszen máris láthatják a kezdeti eredményeket. Továbbra sem fenyeget élelmiszer- hiány, ami nagy szó Afrikában. A független Zimbabwe költségvetésében — csaknem 15 százalékkal — első helyen szerepelnek a népoktatásra fordított kiadások, milliók ülnek iskolapadba. A kormányzat a legszegényebbek számára ingyenessé tette az egészségügyi ellátást. Vidéken is mind gyakoribb látvány az egészségügyi központ vörös kereszttel jelölt, fehérre meszelt épülete. A következő ötéves tervben az állam 160 ezer olcsó lakóházat építtet a földműveseknek. » Zimbabwe lassan átalakul. A változások nem túl látványosak, az afrikai tömegek számára azonban mégis többet jelentenek, mint két egykori gerillavezér mai vetélkedését. Még akkor is, ha még igen messze van az az idő, amikor az utca embere már nem ilyen vagy olyan törzshöz tartozónak, hanem zimbabweinek mondja majd magát. Kürti Gábor A két évvel ezelőtti öröm: Mugabe hívei pártjuk győzelmét ünnepük.
