Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8., szombat minimagazin „Múlt, jelen s jövendő” A magyar munkásmozga­lom történetének része az if­júsági mozgalom története, melynek hagyományait, em­lékeit ápolni, az új meg új nemzedékeknek átadni, azok tiszteletére nevelni a min­denkori ifjúságot — a ma ifjú kommunistáinak szép feladata és egyben kötelessé­ge. Az MSZMP Békés me­gyei Bizottsága Végrehajtó Bizottságának 1976. áprilisi állásfoglalása ,,A munkás- mozgalmi emlékek és hagyo­mányok ápolásának és fej­lesztésének feladataidban megszabta a megye KISZ- szervezeteinek tennivalóit is,* majd a végrehajtás tapaszta­latait és a további feladato­kat 1980 júliusában jelölte meg a testület. S hogy mi­ként ápolja a forradalmi ha­gyományokat, ismeri meg a munkásmozgalmi múltat az ifjúság? Ezt a témát önálló napirendként tárgyalta leg­utóbbi ülésén a KISZ Békés megyei bizottsága. Lássuk tehát a tényeket. A KISZ és a Hazafiás Nép­front megyei bizottsága 1978- ban feltárta, hogy a megyé­ben hol található az ifjúsági mozgalom történetéhez kap­csolódó emlékhely, emlék­tábla, s mindezt egy szerény kiadványban meg is jelen­tették. Felmérés készült ar­ról is, hol található a megyé­ben összegyűjtött, rendszere­zett ifjúságmozgalmi anyag: Békéscsabán a megyei KISZ- iskolán, a mezőkovácsházi járási KISZ-bizottság terüle­tén Mezőhegyesen, az ifjúsá­gi házban. A szeghalmi járá­si KISZ-bizottság az össze­gyűjtött anyagokat átadta, a járási pártbizottság munkás- mozgalmi bizottságának. A megye egykori ifjúsági veze­tőinek összegyűjtött vissza­emlékezéseit folyamatosan feldolgozzák. A hagyományok ápolásá­nak része a forradalmár elő­dök életének, munkásságá­nak bemutatása az ifjúság körében. Kulich Gyula és Sebes György életéről 1980- ban jelent meg kiadvány, a KISZ megyei bizottsága és a békéscsabai ifjúsági ház gon­dozásában. s ezeket eljuttat­ták a KISZ-alapszervezetek vezetőihez. Az Erkel-diákün- nepeken bemutattak olyan színparabokat, amelyek-mun- kásmozgalmi személyiségek életét dolgozták fel. és meg­jelennek munkásmozgalmi témájú írások. Sajnos, más megyei rétegrendezvényeken még nem rendszeresek a ha­gyományápolással összefüggő programok. A területi KISZ-szervek közül e tekintetben kiemel­kedő munkát végeznek a szeghalmi iárás KISZ-esei. akik 1979-ben alakították rrteg ifiúságmozgalom-törté- neti munkabizottságukat. Cé­lul tűzték ki a KISZ hagyo­mányainak ápolását, a kap­csolattartást az egykori ifiú- sági vezetőkkel. Jó a kapcso­latuk a járási pártbizottság munkásmozgalom-történeti munkabizottságával, a me­gyei pártbizottság archívu­mával, a Hazafias Népfront honismereti bizottságával, a járási úttörőelnökséggel. A szarvasi városi KlSZ-bizott- ság az idén februárban ala­kította meg az ifjúságmoz- galmí történeti munkabizott­ságát. Jól szolgálja az ifjú­ságmozgalom múltjának fel­elevenítését, a mozgalom egykori hősei, harcosai emlé­kének ápolását az a szokás, hogy KISZ-alapszervezetek névadót választanak. Mosta­nában ez ritkább, pedig még mindig sok az olyan KISZ- szervezet, melynek nincs munkásmozgalmi hagyo­mánnyal kapcsolatos névadó­ja. ,A .bevezetőben említett megyei párt végrehajtó bi­zottsági határozat végrehaj­tására a KISZ megyei bi­zottsága 1979-ben megalakí­totta a megye ifjúsági moz­galmának történetét kutató és feldolgozó munkabizottsá­got, melynek irányító, koor­dináló, a feltáró-rendszerező munkát segítő tevékenységet szántak. E munkabizottság feladatát betölti, együttmű­ködik a hasonló munkásságot folytató más megyei bizott­ságokkal. A KISZ-szervezetek mun­káját irányító fiatalokat a megyei KISZ-vezetőképző is­kolán készítik fél feladataik­ra. Nagyon fontos tehát, hogy a KISZ-iskolán milyen in­dítást kapnak a hagyomány- ápoló munkához. A vezető­képző iskola arra törekszik, hogy a hallgatók olyan érzel­mi-értelmi ösztönzést kapja­nak, amelynek hatására a KISZ-munkában megkülön­böztetett figyelemmel foglal­koznak a szűkebb-tágabb kö­zösség hagyományaival, ezek kapcsán a formaságokkal. Az ifjúsági mozgalom tör­ténetének kutatása és feldol­gozása önmagában kevés. A cél, hogy mindezek a megye ifjúságának forradalmi neve­lését szolgálják, hogy a ha­gyományokon, a múlt emlé­kein keresztül még erősebb szálakkal kötődjenek a má­hoz, hogy teljes értelmi, .ér­zelmi elkötelezettséggel élje­nek és dolgozzanak. & A mezőkovácsházi járás több községében felkutatták, összegyűjtötték és megírták a fiatalok az ifjúsági moz­galom helyi szervezetének kibontakozását, történetét. Rendezett ugyanis a járási KISZ-bizottság és a járási hivatal 1980-ban egy vetél­kedőt a fiatal tanácsi dolgo­zók számára, s a vétélkedőn való részvétel feltétele volt egy ilyen dolgozat benyújtá­sa. A következőkben Györki Julianna. Kovács Józsefné és Szabó Mária pályamunkájá­ból idézünk néhány részle­tet. „— Fogd a vestékesvödröt — suttog Gizi. — Vigyázz — figyelmezte­tik a fiúk —, ne csapj zajt. Pár. perc múlva, a sötét­ségben alig kivehetően, ha­talmas fehér betűkkel a MŰK mellé a HUK-ot is fel­festették .... Fél óra múlva már máshová írták válaszu­kat, hogy bizonyítsák, nem félnek, és készek megvédeni elveiket. Mindez valóságos történet, melyet 1956-ban nemcsak a mezőhegy esi ek, hanem or­szágszerte minden kommu­nista fiatal bátran vállalt. A restauráció hívei nem nyu­godtak bele vereségükbe. 1957. március 15-re, kihasz­nálva azt a lehetőséget, hogy a fiatalok tömegesen vesz­nek részt nemzeti ünnepünk alkalmából megrendezésre kerülő ünnepségeken, újabb ellenforradalmi akciók ki- robbantására készültek. En­nek jelszava a MŰK — Már­ciusban Újra Kezdjük! A kommunista ifjúság válasza a HŰK — Ha Kezditek Üjra Kapták!... 1957. március 21-én az MSZMP kezdeményezésére a_ Nemzeti Színházban zászlót bontott a -KISZ ... Ezt köve­tően a pártszervek, pártszer­vezetek támogatásával a KISZ sorra kiépítette alap- szervezeteit az országban . . Győri Imre elvtárs, a mező- hegyesi pártbizottság titkára személyes megbeszélésre hív­ta Kassai Bélát — párttag­ságának megújítása után — 1957 februárjában. Azt kér­dezte, hogy mint fiatál párt­tag ■— 21 éves volt — sze­retne-e a KISZ-ben , tevé­kenykedni? Miután igent mondott — Béla legnagyobb meglepetésére — Győri elv- társ arra kérte, hogy vállal­ja el Mezőhegyesen a KISZ megszervezését, szervező bi­zottsági titkárként. Az akkori labilis helyzetet és a fiatalok politikai kép­zetlenségét. .tájékozatlansá­gát ismerve, nem tudta, ho­gyan fogjon hozzá, s egyál­talán képes lesz-e erre a mai szemmel nézve emberfeletti erőt igénylő feladatra. Biz-x tos volt aban, hogy azokkal a kommunista fiatalokkal, akik vele együtt vállalták a szervező bizottságban a mun­kát, őhozzá hasonlóan ta­nácstalanok, de azt is érezte és tudta, hogy velük — akik tulajdonképpen a barátai — mindent meg tud oldani. 1957 tavaszán Mezőhegyesen megpezsdült valami, ami a nyiladozó természet egysze­rűségéhez és nagyszerűségé­hez hasonlítható. Kassai Bé­la, Petrovszki István, dr. Grestyák Gizella, Rédli Jó­zsef, Papp Ferenc, Szánk György munkája során egy nagyon aprócska rügyről fej­lődött ki a minden viharnak ellenálló erdő . .. Az éjszakai munka után, két nap múlva megbeszélés­re jöttek össze. Béla, Pista, Gizi, Jóska, Feri, Gyuri meg­tárgyalták a kialakult hely­zetet, és az ebből adódó te­endőket. Ez az örökmozgó társaság esőben, tengelyig érő sárban, úttalan utakon járta az egymástól kilométerekre fekvő majorokat. Nem szá­mított, hogy milyen távol laknak, dolgoznak egymás­tól, a megbeszélt időben és helyen, munka után — ki , gyalog, ki kerékpárral, volt, aki lovas kocsival —. de megjelent... Szorosra fűzték kapcsolataikat a fiatal párt­tagokkal és segítségükkel a KISZ zászlóbontása után életre hívták Mezőhegyesen a KISZ-szervezetet... A köz­ségi KISZ-alapszervezet tit­kára Petrovszki István lett. Vezetőségének tagjai: Oro- dán János, Varga Margit, Dett Margit, Mokcsay Pál, Mészáros András. Vigh Jó­zsef . . . Az eddigiek alapián, és ismerve az elkövetkezen­dő időszak eseményeit, bát­ran mondhatjuk, hogy a szó legnemesebb értelmében ez az időszak az alkotás idősza­ka volt." Kjjy régi kép a megyei KISZ-iskoia ifjusagmOzgaloni-törté- neti anyagából Makói áttörök Battonyán Egyik szomszédos me­gyénkből. Csongrádból, egé­szen pontosan Makóról, —a Kun Béla Általános Iskola ,.Mici mackó” hagyomány- őrző közösség tagjaitól kap­tunk a múlt héten levelet. Sági Mónika és Mata Ágnes többek között arról számol be, hogy nemrégiben elláto­gattak Battonyára. ,.Á batto- nyai vasútállomásról béke­menetben tettük meg az utat a felszabadulási emlék­parkig. Közben a községben, a felszabadulás 25. évfordu­lójára készült emlékműnél, a szovjet katonák sírjánál és az emlékparkban is ad­tunk emlékműsort. Tiszte­legtünk a közelmúltban le­leplezett Földmunkás em­lékmű előtt is. - Midannyi- unk- keze tele volt virág­gal... Az egész napot Bat­tonyán töltöttük.” — írja a két makói úttörő. Levelükben arról is be­számolnak. hogy a Moszkva rádió magyar nyelvű adá­sának szerkesztőségével le­veleznek, s így a battonyai kirándulásról is beszámoltak a Moszkva rádiónak.. A paj­tások javaslatára egyébként a Moszkva rádió magyar nyelvű adásának szerkesztő­sége riportot készített a Szovjetunióban. Krasznodar- ban tanuló Biró Sándorral, aki egykor a makói Kun Bé­la iskolába járt. A Budapesti Ruházati Szövetkezet divatszalonjai és az OKISZ Labor a napokban tartotta a tavaszi-nyári új mo­delljeinek bemutatóját a Duna Intercontinental Szállóban. A képen: a Ramona Szövetkezet kér-fehér csíkos sportöltö- zetei (MTI-fotó: Németh Ferenc felvétele — KS) Fiilöp Béla: g Tizenhatodik rész, . 4 s amelyben arról beszélgetünk, hogy szükséges-e alkalmazkodnunk Alkalmazkodás. Igen tágan értelmezhető ez a fogalom. Mit is érthetünk ez alatt? Nem csupán arról van szó, hogy akkor kell alkalmazkodnunk!, amikor közvetlen kapcsolatba kerülünk egymással, hanem másfajta cselekedeteinkben is. Íme, a kör­nyezetvédelem, amiről az előzőekben is szó volt. Mennyire megrontja a kirándulók kedvét, ha mások felelőtlenül, szabados­ságból, vagy abból az alapállásból, hogy „nekem aztán ne szabjon meg senki sem­mit" elcsúfítjuk a természetet! Szokták ilyenkor azt is mondani, hogy ezzel is mérni lehet, mennyire vagyunk kultúr- emberek. Igen. Bár érdekes módon a ter­mészeti népek a környezetükre sokkal in­kább ügyeltek. Vajon miért? Abból fa­kad-e az óvás szükségessége, mert közvet­lenebb kapcsolatban álltak a természettel, s mi az urbanizációval elszakadtunk tőle? Avagy a munkamegosztásnak egy újfajta formájával találkozunk? Van, aki szeme­tel, és lesz, aki eltakarítja? Nem bizonyos, hogy ez lenne a meghatározó, inkább az, hogy nem becsüljük kellően egymást. Én eldobom a papirt, ha valakinek nem tet­szik, akkor vegye fel. Az alkalmazkodás sokszínűségéről be­szélgettünk néhány ismerősömmel az egyik este. Előbb talán az ellentéteket villantom fel: — A minap hallottam a történetet — meséli egyikőjük. — Elegáns hölgy sietett az utcán. Megéhezett egy lángosra. Jóízű­en elfogyasztotta, aztán a papírt eldobta, csak úgy, az utcán, a földre. Papírzsebken- döt vett elő, kezét azzal is megtörölte, azt is a földre dobta, és besétált a könyves­boltba. Attól a helytől, ahol a papírokat a földre dobta, alig három méterre volt egy szemétgyűjtő. — Ebből a tanulság, azt hiszem, úgy summázható — vetik közbe —, hogy az alkalmazkodás olyanfajta magatartást je­löl, hogy a másik azért van, hogy utánam elvégezze a szükséges munkát. Furcsa, feudális gőgösség ez, hogy csinálja a töb­bi. de én nem vagyok köteles tenni sem­mit. Pedig az igazság az, hogy mindnyá­jan vagyunk mindnyájunkért. Ezt kellene megtanulni már... — Mondok egy másik esetet — vág köz­be egy srác. — Ahol lakunk, mondhatom jó hely. szóval a szomszédkapcsolatok így jellemezhetőek: van kedves szomszéd, szomszéd, lakótárs, .és izé az első emelet hatból... Ez utóbbival nem is beszélünk, ő sem velünk. Ha az ajtóban találkozunk, akkor nincs udvariaskodás. Leginkább mindketten visszafordulunk, s kilessük, hogy a .másik elment-e már... „Mi a fe­néért kell neki is éppen most mászkál­nia". .. mormogjuk közben. ' — Erről jut eszembe egy másik alkal­mazkodási forma. A kedves családapa, aki otthon és társaságban rendkívül szellemes, kellemes férfiú, ha bemegy a munkahe­lyére ott csak úgy szikrázik a szeme. Sze­rinte senki sem dolgozik jól, csak egyedül ö, egyébként is ki dolgozik? A többiek csak a fizetésért járnak be... és még ke- vesellik is... S a szorgalmas asszonyka, aki otthon úgy dolgozik,: serénykedik, hogy mindenki a csodájára jár, a munkahelyén kínosan ügyel arra, hogy egyetlen mozdu­lattal se tegyen többet az előírtnál... S ha mégis valami többről van szó, ha ne­tán ugye társadalmi munkáról, akkor előbb morog, hagy ezért nem fizetnek, meg a másik addig ugye otthon maszekot, már a harmadik Ladát veszi, neki még az elsőre is kuporgatni kell (persze ez nem vág közvetlenül ide, mert ezt más aspek­tusból is érdemes megvizsgálni, de oknak jó), meg minek ez az egész ... S eljön a bizonyos közös munka ideje, ami felaján­lás, akkor úgy ténfereg arra, hogy mások nehogy azt gondolják, hogy ő tényleg oda megy, mintha szégyellené, mintha ez kü­lönös kegy lenne, úgy megy, mintha már jönne is szép halkan visszafelé ... Így be­szélhetünk aztán munkaiszonyról, amely­nek valami kapcsolata van a munkavi­szonnyal is. Sajnos, a munkakönyvbe az elsőt, mármint az iszonyt nem szokták be­jegyezni ... — Es a diák? Arról nem tudunk mon­dani semmit? — Dehogynem. Ö sem különbözik. Tu­lajdonképpen sajátos körülmények között a felnőtteket utánozza. így aztán az után­zásnak vannak jó oldalai és rosszak is. Különösen érdekes, hogy a rossz dolgok, úgy tűnik, mintha ragályosabbak lennének. Vagy az csak inkább feltűnő...? Lehet. Tény, hogy ismerek olyan vidám, örökkön nevető, jó kedélyű diákot, aki nyelvtan­vagy matematikaórán úgy ül, hogy a by- roni világfájdalom semmi mellette (persze ezt meg szemléltetésre lehet felhasználni, hogy milyen is a romantikus világfájda­lom) . .. No és a bágyadtság, a savanyúság, a nyödécselés, mintha a köszvény, a zsá- ba, a gyomorbaj, vesebántalmak kínoz­nák. Es a panaszkodás . .. Túlterhelés, ke­vés a szabad idő, fáradtság, meg milyen jó lenne, ha a szabad szombat meg a vasár­nap után lenne egy pihenőnap is ... meg egyáltalán minek állandóan feleltetni. .. Es ha nem sikerül a felvételi? Bezzeg azt nekem nem mondták, hogy tudni is kell!... Hát így vannak ezek a dolgok, ha mind­ezt fordítva csináljuk, akkor valójában al­kalmazkodunk. Mert alkalmazkodás nél­kül csak örök perpatvar lenne az élet. Az alkalmazkodás olyan villámhárító, amely levezetheti a felgyülemlett indulatokat, a bántó kijelentéseket stb. Mert meg kell vallani, mindenkinek mindent őszintén megmondani nem lehet, nem méltányos, nem humánus. Igen sok olyan dologért bántanánk egymást, ami rajtunk kívül­álló. Amin lehet javítani, azt viszont meg kell mondani, de nem mindegy hogyan... Ez az alkalmazkodás művészete. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom