Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1982. május 8,, szombat NAGYVILÁG Új erő a brit politikában Az „angolszövet” elkopott Német Demokratikus Köztársaság A fiatalodó Erfurt Egyre több régi erfurti épület nyeri vissza egykori pompáját. Nem csupán a homlokzatok szépülnek meg, hanem megújulnak a házbelsök is „ Ha' csütörtök, akkor szavazunk . . . Glasgownak, a nagy skóciai iparvárosnak Hillhead nevű, jórészt polgári , kerületében mondhatják így ezt, ahol hagyományosan csütörtöki napra írják ki a választást. Ezúttal a kerület mandátumát 63 éve (!) birtokló, jelenlegi kormánypárt (27 százalékkal) és a munkáspárti ve- télytárs (26 százalékkal) csütörtököt mondott. Roy Jenkins győzött az érvényes szavazatok 33,4 százalékával, mivelhogy a brit választójog nem követel ahszolút többséget. A Skót Nemzeti Párt pedig még az indulásra jogosító letét visszatérítéséhez szükséges szavazatokat sem kapta meg. NEM SKÓT, HANEM WALESI ... Pedig a győztes még csak nem is skót, hanem walesi, s a tetejében elangolosodott, oxfordi diplomás értelmiségi. Igaz, ősei bányászok. Apját az 1926-os sztrájk vezéreként börtönbe zárták, majd kiszabadulván munkáspárti képviselő lett. .Fia, Roy 18 éves korában szintén a munkáspártot választotta. A háború után képviselő, miniszter, több munkáspárti kormány vezető személyisége, s a párt helyettes vezére, a hetvenes évek végén pedig a Közös Piac munkáját vezető bizottság elnöke lett. Ott sem tétlenkedett. Ö vívta ki, hogy az elnök "egyenrangú partnerként vehessen részt az állam- és kormányfői csúcs- találkozókon. Politikai arculata? A közös piaci brit belépés híveként mindig a szélsőbal-bal- k'özép koalíciótól, azaz a munkáspárt centrumától jobbra helyezkedett el. 1979- ben viszont egy új „radikális centrum” szükségességét hirdetve — több mint négy évtizedes tagság után — a munkáspárttal való szakítás útjára lépett. Három volt minisztertársával együtt — angol humorral meg is kapták a kínai politikai szótárból ismert „négyek bandája” nevet — megalakította a szociáldemokrata pártot. Az új párthoz most 29 képviselő tartozik a 635 tagú parlamentben. Zömük a munkáspárttól jött, de van köztük olyan is, aki az ellenkező oldajt, a jobbközép és a jobbszárny koalíciójára épülő konzervatív pártot hagyta ott. KÖZÉPKOALÍCIÓ Az új párt egy harmadik — centrista — koalíciót ho- "zott létre, mégpedig az utóbbi években némileg új erőre kapó liberális párttal együtt. A tavalyi időközi választások alkalmával elsősorban a Margaret Thatcher miniszterelnök vezette, legridegebb tőkés gazdaságpolitikát folytató konzervatívoktól hódítottak el szavazókat, de a belviszály sújtotta munkáspártot is gyengítették. Azóta pedig már győzelemre esélyesnek tartják a közvéler mény-kutatók a szociálde- mokra—liberális pártszövetséget, feltételezvén, hogy a rövidesen sorra- kerülő választáson megfelelő tekintélyű vezérrel — azaz miniszterelnök-jelölttel —, és országos szervezettel indulnak. A vezér tehát megvan: Roy Jenkins. Ö, aki a mi- nisztefelnöki hivatal kivételével a legmagasabb tisztségeket töltötte be sikerrel, most újra bevonul a parlamenti baloldal első padsorába. A szervezés is halad. Egy év alatt mintegy 80 e2er fizető tag lépett az új pártba. Viszont a szakszervezetek továbbra is a munkáspártot támogatják pénzükkel, a tőkések pedig még nem döntötték el, hogy az eddig a konzervatívoknak juttatott támogatásból, vagy azzal párhuzamosan, menynyit szánjanak a szociáldemokratáknak. TAKTIKÁZHAT-E THATCHER? A glasgowi győzelem — így látták azokban a napokban Londonban — meglódította a szociáldemokrata párt szekerét. Akkor még úgy gondolták, hogy oda kell figyelni a májusi országos erőpróbára, a helyi tanácsok megválasztására, mert az sok mindent megjósolhat. Igaz — vélték —, minél nagyobb Sikert arat az új pártkoalíció, annál későbbre halasztja majd Margaret Thatcher a parlamenti választást, hiszen több mint két évet várhat vele, és addig több tromffal állhat elő. Csakhogy azóta kirobbant a Falkland-válság. Végső megoldását, összes kihatását ugyan még nem látjuk, de azt már igen, hogy Thatcher asszony megpróbálja meglovagolni „a válság szülte nemzeti összhangot”. Kérdés azonban, hogy milyen e^ az összhang, s hogy Thatcher asszony lehetősége nem csupán látszólagos-e? A Falk- land-ügy kirobbanásakor az alsóházban az ellenzék ugyanis nem rejtette véka alá, hogy a Thatcher-kor- mányt felelősnek tartja a történtekért. A liberális párt elnöke kereken kijelentette: a Falkland-válság megoldása után Thatchernek le kell mondania. A munkáspárt nevében Michael Foot helyeselte ugyan a flotta elindítását, de nem kertelt, feltétet nélkül lemondásra szólította fel a kormányt. És Roy Jenkins? Ő hallgatott. Nyilván taktikázik. Arra gondol, hogy kár 'beleavatkoznia a rendkívül kényes ügybe, az idő neki dolgozik. Akármint lesz, annyi bizonyos, hogy a kétpártrend- szer hat évtizede kitartó „angolszövete” élkopott. A középen elhelyezkedőket jobbról, illetve balról megnyerni igyekvő két párt között számottevő harmadik erő jelent meg a brit politikai porondon. Ez a harmadik erő az iparbán, szolgáltatásban dolgozók felső rétegének, az értelmiségieknek, a vállalatok és hivatalok vezető és középkádereinek, továbbá az önálló kisembereknek és kistőkéseknek köréből — balról is, jobbról is toborozza a híveit. Nagyon is elképzelhető, hogy ez az évtized új mintás „angolszö- vettel” szolgál majd. Erfurtban, az egyik legrégibb német városban a tágas völgykatlan fölött lebegő könnyű párafüggönyből lassan kibontakozik a házak tengere. A város peremén új lakónegyed világos színekben pompázó házai magasodnak. Ebben a városban is egy évtizeddel ezelőtt fogtak hozzá az addig legnagyobb lakásépítési programhoz. De vajon mi lesz a sorsa a régi városnegyedeknek? ÉVSZÁZADOS HÁZAK Erfurt évszázadokkal ezelőtt kialakult városmagjában 236 műemlék épület található. A városban ötezer lakás száz évnél is öregebb, húszezer pedig a századforduló előtt vagy után épült. Ezeket a régi házakat — néhány kivételtől eltekintve —- még soha nem újították fel. Az 1971-es pártkongresszuson. kimondott lakásépítési programnak legfontosabb része: a városok újjáalakítása. Az ország több mint száz városában új lakónegyedeket .építenek, de párhuzamosan korszerűsítik a régebbi városrészeket. Az elv az; hogy megőrizzék az építészeti értékeket, a lakásokat a mai igényeknek megfelelően átalakítsák. Az erfurti városatyák elhatározták: megépítik a város magját körülölelő, új házsorokat. Bennük eddig huszonegyezer család talált új otthonra, s ezekhez 1990- ig további tízezer lakás járul. Közben felmérték az összes régi épület állagát, s megállapították, hogy a húszezer lakásból tizennyolcezret érdemes megtartani. A tanács 1990-ig terjedő város- fejlesztési tervében szerepel jelentős részük korszerűsítése, s az ütem nem lassú. VITA A LAKÓGYŰLÉSEN Erfurtban az utóbbi tíz esztendőben kereken háromezer-háromszáz lakást modernizáltak. A következő öt évben további négyezerre kerül majd sorAz előrelátó tervezés és a tervek megbeszélése a lakókkal — a városi szociálpolitikának két olyan módszere, amelyet Richard Müller, Erfurt városfejlesztési igazgatója különösen fontosnak tart. A helyzet elemzése alapján készült terveket, az építési szakaszok közti időben vitára bocsátják a lakógyűléseken. A lakók kérdéseire a városfejlesztési igazgatónak, vagy a városi főépítésznek kell válaszolnia. Az építkezést Gerhard Ruff építészmérnök irányítja. így beszél: „Ha kedvünkre tehetnénk, minden régi házat, a pincétől a tetőig átalakítanánk. "De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gazdasági realitást. A korszerűsítéssel azt kell elérnünk, hogy javuljon a házak hőszigetelése, mindegyik lakásban legyen fürdőszoba és vécé, s további húsz—harminc évre biztosítsuk az épületek megfelelő műszaki állapotát.” EGÉSZSÉGÜGYI ÉPÜLETSZÁRNY Eddig úgy volt, hogy a tatarozás kezdete előtt a lakókat a városnegyed már korszerűsített lakásaiba vagy pedig új házakba költöztették át. A korszerűsítendő lakások "rohamosan növekvő száma miatt a jövőben nem lesz mindenütt lehetőség az átköltöztetésre. Az átalakítás ideje alatt a lakások hatvan —hetven százalékából nem költöznek ki a lakók. Ez persze nehezíti az építkezést. Az építőknek új módszereken kell hát törniük a fejüket. * Erfurtban azt ötlötték ki, hogy a házak hátsó frontját egy úgynevezett egészségügyi épületszárnnyal toldják meg, s azt ellátják fürdőszobával és vécével. „Ezáltal három gondot oldunk meg — mondja Gerhard Ruff. — Nem háborgatjuk túlzottan a lakók nyugalmát, nem csökkentjük a szobák méretét, amelyekből eddig a fürdőszoba és a vécé miatt le kellett választanunk egy-egy részt, és alaposan megnöveljük a munka hatékonyságát.” Az erfurti otthonoknak kereken a fele van magántulajdonban, húsz százalékuk szövetkezeti, harminc százalékuk állami lakás. Az állam a korszerűsítés érdekében azokat is támogatja, akiknek a lakásuk saját tulajdonban van: 1,5 százalékos kamat mellett vehetnek fel kölcsönt az átépítésre. Csehszlovákia II továbblépés gondjai Vitathatatlan érdeklődés kíséri mostanában északi szomszédaink gazdaságát, amely a továbblépés gondjaival birkózik. Csehország- nak 34 évvel ezelőtt a szomszédos szocialista országokénál jóval fejlettebb ipara volt, azóta pedig Szlovákia — a gazdagabb társköztársaság segítségével igyekszik felzárkózni a cseh színvonalhoz. Mindenképpen tény —, s ezt kevesen tudják —, hogy például az egy főre jutó acéltermelésben Csehszlovákia jó évtizede a világranglista első három helyének egyikén van, Japánnal és Belgiummal. A KGST-ben északi szomszédaink hasonló alapon számítva, az első helyen állnak a műanyag, a papír, a szövet gyártásában. A közelmúlt a figyelmet külön ráirányította Csehszlovákia gazdaságára, a parlament ülése, amelyen Gustáv Husák, a CSKP főtitkára is megjelent. Lubo- mír Stroúgal, kormányfő expozéjából megtudtuk, hogy a kormány nem köny- nyű körülmények között hajtja végre a parlament által, tavaly nyáron jóváhagyott programot, mivel sok a belső — különösen ' gazdasági — probléma, s mert az USA agresszív politikája miatt romlott a nemzetközi helyzet. A továbbiakban rámutatott, hogy a kormány fő célja: fordulatot elérni a népgazdaság intenzifikálá- sában. Részleges eredmények születtek. A tervezettnél többet sikerült eladni a nem szocialista országokban, tavalyhoz képest 5,1 százalékkal nőtt — az anyagárat nem számolva —, a termelési érték, s, 1,1 százalékkal csökkent a termelés anyag- költsége. Rossz volt viszont a, tavalyi termes, az építőipar elmaradt a tervtől, s- így a nemzeti jövedelem sem érte el a tervezett mértéket. Szóba került az expozéban a csehszlovák gazdaság legnagyobb kérdése: az irányítás reformja. Erről Lu- bomír Stroúgal azt mondta, hogy „a gazdasági szervezetek többségénél nem tudták kellően átültetni a gyakorlatba annak új elveit és intézkedéseit, a népgazdaság még mindig csak lassan alkalmazkodik a piaci változásokhoz és igényekhez. . . Vajda Gábor A kormány az eddigi lépéseket csak kezdetnek tekinti és további intézkedéseket tervez, hogy... a termelői árak reálisak, értékarányosak legyenek, jobban serkentsenek az anyagtakarékosságra ... Fokozatosan megszűnik az exporttermékek egész sorának dotálása.” E szavakból -világos, hogy Csehszlovákia számára a továbblépés záloga a gazdasági irányítás reformja. A téma nálunk sokszoros érdeklődésre tarthat számot. Ne feledjük, mi már másfél évtizede hasonló feladatok megoldásán fáradozunk, s "hogy északi szomszédaink fontos, hagyományos gazdasági partnereink. Nem csoda, hogy tavaly oly nagy érdeklődés fogadta Lubomír Stroúgal miniszterelnök gondolatait a reform megvalósításának lehetőségéről. Annak idején nem hagyott kétséget affelől, hogy a tervezésbeli és irányításbeli változásoknál sok, főleg szubjektív akadályba ütköznek. Sok ember képzeli úgy — említette Lubomír Strou- gal —, hogy az új gazdasági irányelveket majd csak kijátssza valahogy, hogy ez csak valamiféle konjunkturális dolog. Ezzel szemben határozottan kijelentette: „Nem a kommunizmusban, hanem a szocializmusban élünk. ahol értéktörvény hat. Az értékviszonyokat különféle módon, tervszerűen befolyásoltuk, de lényegében a dolgok kárára gyakran el is nyomtuk.” A rendkívüli horderejű döntések szubjektív akadályáról külön szólt a kormányfő. A többi között ezt mondta: ,,A (gazdaságirányítási reform) megvalósításának persze összhangban kell lennie az emberek politikai. és szakmai fejlődésével, hogy azt megértsék, és támogassák. Nem szabad , elfelednünk, hogy vezető kádereink többsége — középszinten, csakúgy, mint a minisztériumokban — az 1948—50-es években lépett hivatalába, hogy "hosszú éveken át dolgozott az irányítás megszokott, bejáratott modelljében, s hogy a megszokás bilincs.” Egyértelmű, világos szavak, amelyeknek igazát a csehszlovák parlament mostani ülése megerősítette. Épp ezért bízvást utalhatunk arra a gondolatra, amelyet szintén e témakörben fejtettek ki. s amely nálunk is ismerős: megszabadulni a régi beidegződésektől, áttérni az újszerű, a gazdaságos gondolkodásra, és cselekvésre — ez igényes és nehéz feladat. Éiron András (ff. >•) Képünkön a házak hátsó frontján kialakított egészségügyi traktus látható, ahol a fürdőszobát és a vécét helyezték el (Fotók: ADNZB — KS)
