Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-20 / 116. szám

NÉPÚJSÁG 1982. május 20., csütörtök Új utakon a vasút Miért nem hajt már a Hunyadi brigád? □ evesen tudják, hogy Magyarországnak a nemzetközi szállí­tásból több a devizabevétele, mint az idegenforgalomból. A történelmileg sokszor kár­hoztatott központi földrajzi fekvés kétségtelenül áJdás a fuvarozásban. Kontinensünk észak'—déli kereskedelmének résztvevői szinte ki sem ke­rülhetik hazánkat. Termé­szetes, hogy az áthaladó kül­földi szállítók vasúti pályá­ink használatáért, a nálunk igénybe vett szolgáltatáso­kért -íizetnek. Már ezek alapján is ért­hető, hogy a közelmúltban miért tűzte napirendjére az országgyűlés építési és köz­lekedési bizottsága a nem­zetközi áruszállítás kérdése­it. Tegyük hozzá: 1980-ban a nemzetközi fuvarozásban 57 millió tonnányi árut indítot­tunk, illetve fogadtunk. E „forgalomnak” több mint a felét külkereskedelmünk ex­port-import szállítmányai tették ki. Vasúton továbbí­tották például a hazai ipar­nak elengedhetetlen alap­anyagok, gépek zömét, a ha­táron túlra feladott export­küldemények 90 százalékát. A nemzetközi szállítás tehát a különféle termékekben megtestesülő nemzeti jöve­delem realizálásának egyik fontos eszköze. Főként ná­lunk, hiszen az évente meg­termelt javak több mint 50 százalékát külföldön eladjuk, illetve más árura cserél­jük .. . Éppen a nemzetközi fuva­rozás szükségessége, népgaz­dasági jelentősége miatt ért­hetetlenek a szállítás és a feltételei között kialakult el­lentmondások. A vasúti fú- varozás gondjai közé tarto­zik, hogy Magyarországon mintegy 3.ezer kilométernyi sínpályát kell folyamatosan karbantartani, időnként fel­újítani. Ekkora a«, nemzetkö­zi forgalom honi fő ütőere. Csakhogy a népgazdaság ál­lóeszköz-állományából a MÁV részesedése az 1968. évi 16,5 százalékról 1980-ra 14 százalékra csökkent. A szükséges beruházások hiá­nyát a vasutasok számának növelésével próbálták ellen­súlyozni. A technikát azon­ban a legjobb szándékú em­berek serege sem pótolhatja. Major Ivánnak, A közle­kedés elhanyagolásának me­chanizmusai címmel nemré­giben közzétett tanulmánya ezért is váltott ki nagy vi­tát. Szóba került a parla­menti bizottság ülésén is. A kutató egyebek között meg­állapítja: „Végeredményben a közlekedésfejlesztés mu­lasztásai 1950—67 között több mint 100 milliárd forintra halmozódtak (1972. "évi vál­tozatlan árak alapján), ami megközelítette a hatvanas évek kétévi átlagos összes népgazdasági beruházását”. De ez csak a kérdés egyik oldala, ahogy mondani szo­kás, a kisebbik baj. Az or­szággyűlés által jóváhagyott közlekedéspolitikai koncep­ció ugyanis — a gazdaság egészéhez való igazodáskép­pen — meg akarta szüntet­ni a központi irányítás min­denhatóságát. Utat kívánt nyitni az alágazatok válla­lati gazdálkodásának, a köz­lekedési vállalatok versenyé­nek. Ebből szinte semmi sem lett. A gazdasági szabályzó­kat „hozzáigazították” az egyedi sajátosságokhoz. Ma­radt minden a régiben. A „mi, mennyit és hogyan éri meg” kérdése szinte fel sem vetődött az utóbbi évek­ben. A figyelem jobbára „a szállítást a vasútról közútra terelő” hadműveleteken nyu­godott. Egészében a közleke­dés továbbra is kizárólag po­litikai, társadalmi kérdés ma­rad, de nem véletlenül han­goztatta a képviselők előtt Pullai Árpád, a KPM mi­nisztere a'következőket: „He­lyes, hogy a politika része­ként kezeljük a közlekedést. Az viszont már elfogadha­tatlan, hogy sok ágazat ve­zetője emögött megbújva, olyan teendőket is a .kincs­tárral' oldatott meg, amelyek rájuk vártak volna”. Hosszú ideje először hangzott el a tárca vezetőjének szájából ilyen fontos fórumon, hogy sem a vasút, sem más szer­vezet nem bújhat ki a ke­reslet-kínálat kapcsolatának hatása alól. Éppen ezért meg kell szüntetni a kötöttpályás monopóliumot, érdekeltséget, kereskedelempolitikát injek­ciózna, a szállítás vérkerin­gésébe. Ö kemény szavak ha­tározott tetteket sejtetnek. Persze megkérdezheti bárki, hogy ettől várható-e, változás a vasúti, illetve közúti szállí­tásban? Az országgyűlés épí­tési és közlekedési bizottsá­gának tagjai szerint: igen. A monopolhelyzet megszünte­tése versenyt teremt, s ja­vítja a szolgáltatás minősé­gét. A rivalizálásban még az is elképzelhető, hogy esetleg csökkennek az indokolatla­nul magas árak. Persze ez azonnal nem várható, mert például a vagonokért holnap is sorban állnak a megren­delők. Mégis, a felülről jött „ajándékok” idejének lejár­ta, a gazdálkodási kényszer a tartalékok mozgósítására, az ésszerűbb beruházásra kényszeríti az érdekelteket. Mélykúti Attila A MEZŐGÉP mezőberé- nyi gyárának hegesztőbri­gádja, a Nagy Lajos vezet­te Hunyadi Szocialista Bri­gád két évvel ezelőtt kazá­nokat készített sorozatban, a Békés megyei Vegyesipari Vállalat kérésére. Menet közben a brigádvezető szo­katlan egyezséget ajánlott fel a gyárvezetésnek, amiről a Békés megyei Népújság 1980. június 28-i száma is hírt adott. „A brigád által legyártott részegységek normaidejét javasoljuk 10 százalékkal csökkenteni a csoportban dolgozók személyi alapbé­rének négyszázalékos eme­lése mellett” — így hangzott a felajánlás lényege, amely akkor tényleg mozgósítani tudta a munkáskollektívát, s amelyhez a vezetők is nagy reményeket fűztek ... Derűre ború jött A várakozás nem volt alaptalan, mert mint az em­lített cikkünkben is leírtuk, a februári vállalkozás nyo­mán Nagy Lajosék, a 10 szá­zalékos normaóra-megtakarí­tással tizenketten gyakorla­tilag, egy tizenharmadik‘em­ber munkáját is elvégezték. S bár, normaszigorítás volt ez valójában, mégis találko­zott a nagy többség egyetér­tésével, miután a „ráhajtók” . a rendes bérfejlesztésen fe­lül a megtakarításból to­vábbi három és fél százalék emeléséhez jutottak, ami akkor plusz ötven fillér óra­bért jelentett. — Ennek a többletteljesít­ménynek köszönhettük egyébként, Hogy 1980-ban a kazánegységgyártás nem zá­rult veszteséggel — állítja most Berg Ádámné, a gyár főkönyvelője, aki nem min­den aggodalmaskodás nélkül így folytatja: — Sajnos, a Hunyadi brigád kezdeményezése nem tudott igazán kibontakozni, bármily nagyszerűen indult is, 1981-re ugyanis már hiányzott a megrendelése­inkből az egyébként 6 mil­lió forintos tétellel szereplő Rival-kazángyártás. Sú­Május'ban a gyümölcsös és a szőlő is elég sok tenniva­lót jelent a kiskerttulajdo­nosok számára. E munkákat a biztonságos és jó termés érdekében nem szabad el­hanyagolni. A gyümölcsfák növekedé­se és a termés biztonsága egyaránt megköveteli, hogy ne sajnáljuk az időt a me­chanikai védekezésekre. Eb­ben az időszakban kelnek ki az amerikai fehér szövőlep­ke tojáscsomóiból a kis her­nyók. Ezeket a fészkeket vágjuk le, és semmisítsük meg. A permetezéseken kí­vül nagyon hatásos módszer, ha a fák törzseire hernyó­fogó öveket helyezünk el. Az alma- és körtefákat védeni kell a varasodás, a lisztharmat, valamint a ta­kácsatkák és az amerikai fe­hér szövőlepke ellen. Vegy­szeres védekezésre használ­junk Orthocid 0,2 + Thiovit S 0,5 százalékos, vagy Dit- hane M 45 0,2 + Karathane LC 0,1 százalékos perrrietle- vet. Az őszibarack permetezé­sénél kombinált ’ szereket használjunk — ezzel egyide­jűleg már . a következő évi károsítást is csökkenthetjük. Védekezni kell varasodás, le­vél föd rosodás, gombabeteg­ségek és rovarkártevők el­len. Orthocid 0,2 + Thiovit 0,3 százalékos oldattal. A cseresznye- és meggyfákat a cseresznyelégy rajzása miatt kell permetezni. Ditrifon 50 WP 0,2, Unitron 40EC 0,2 százalékos lével permetez­zünk. A szilfa- és ringlófákat eb­ben az idős'zakban a polisz­lyosbította a helyzetet, hogy á kiesés ellensúlyozására megkezdett fatüzelésű kan­dallógyártással is nagyon sok bajunk támadt: a tőkés partner eredetileg 800 kan­dallót kért, utóbb pedig csak kétszázat kötött le. Már ebből az egy példából is sejthető, hogy 96 millió forintos termelést lehetővé tevő 1980-as évet követően, a mezőberényi gyárban — nem utolsósorban gazdasági helyzetünk hatására és kö­vetkezményeként — meg­inogtak, mozgásba jöttek az addig hosszabb távon is biztosnak hitt termelési és értékesítési feltételek, körül­ményék. Ha nincs anyag — lazul a fegyelem A „földindulásról” Kutas Ferenc, az üzemi szakszer­vezeti bizottság titkára a következő képet festi: — Tavaly szinte hétről hétre változott a helyzet. Mennünk kellett a munka után. A régi, jól begyakorolt munkával készülő termékek­ből mind kevesebbre van szükség, helyette új gyárt­mányokra kellett átállni, így jött be például bérmun­kába a darukezelő-ülések vázának hegesztése. Bizony, nem ment simán minden. Itt van ugye a Zrínyi brigád, amelyet a két évvel ezelőt­ti újságcikk is a Hunyadi- brigád riválisaként emleget. A Zrínyiben főleg betanított munkások dolgoznak. A megszokottól áttérni az új­ra nem kis feladat nekik, így a várt 3400 váz helyett csak 2800 készült el tavaly, és sorolhatnám, mert 1981- ben a termékeink fele új­donság volt. — Elkeserítő helyzet volt ' az, higgye el — panaszkodik Turzó Gábor, a Zrínyi bri­gád vezetője, és megmagya­rázza szavait: — Képzelje csak el, hogy ma még szivattyút kell csi­nálni, de holnap már rotá­ciós kapát vagy pótkocsit, attól függően, hogy mihez van, és mihez nincs éppen tigmás levélfoltosság és a levéllyukacsosodás kóroko­zói veszélyeztetik. Amennyi­ben még szilvamoly megje­lenését is észrevesszük, szin­tén kombinált védekezést használjunk; Ditrifon 50 WP 0.2, Unitron 40 EC 0,2, Safi- don 40 WP 0,25 + Zineb 0,2 százalékos oldattal perme­tezzünk. A kajszi-, őszibarack- és mandulafáink kéregmoly el­leni védekezéshez Ditrifon 50 WP 0,2, Unitron 40 EC 0,2 százalékos permedét ajánlunk. A mogyoróbokrokat a mo­gyoróormányos károsítja. Legjobban bevált a mecha-< nikai védekezés. Kora haj­nalban a még demerdt bo­garakat könnyen lerázhatjuk a bokrokról, majd szedjük össze, és semmisítsük meg. A mogyoróbokroknak gya­kori betegsége a lisztharmat is. Május elején jelennek meg a levélbarkók. Amikor jellegzetes kártételüket — a csipkézést — észrevesszük, akkor a . gyümölcsfáknál használt permetezőszert használjuk. így egyben a lisztharmat ellen is védeke­zünk. A szamóca- és málnagyii-, mölcsösben a szürkerotha­dás veszélyeztet. Ortó-Phal- tán 0,3 százalékos oldattal kell permeteznünk. Sok ká- rosítója van. a ribizlinek is. Védekezni kell a mikoszfe- rellás és pszeudopezizás le­vélfoltosság ellen iS; Ortho­cid 0,2, Zineb 0;2-j- Unifosz 50 EC 0,1, Bi 58 szerből pe­dig szintén 0,1 százalékos permedé szükséges. alkatrész. De már a szivaty- tyút is azért kezdtük el, mondjuk, mert a szár­maradvány betakarítóival le kellett állnunk. Hát ez azután ugyancsak megviseli az emberek idegeit. Azért fő- ' leg, mert amíg van anyag, van munka, addig fegyelem is van, amikor meg borul minden, az emberekkel is nehezebb. Mit tehetnének? Ezen nincs mit csodálkoz­ni. Nagy Lajos, a Hunyadi- brigád vezetője maga is azt mondta két éve, amikor az önkéntes normaigazításról faggattuk, hogy „ugyanab­ban a nyolc órában keresünk most többet. Igaz, hogy meg is dolgozunk érte, de hát ezért léptük át a gyárka­put”. — Most is hajt még a Hunyadi brigád — fordulok a tágas műhelyben Nagy Lajoshoz, aki kérdésemre leáll a hegesztéssel, de nem. válaszol, csak a fejét rázza. Faggatni kell és csak na­gyon nehezen, telve keserű­séggel mondja ki: — Nincs is már Hunyadi brigád. Többre nem hajlandó, nem használ semmi unszolás, a szakszervezeti titkár menti a helyzetet. — Elmentek az .emberek. Nem csak ebből a brigád­ból. Egymás után érkeznek be a felmondások, és az in­dok: hogy többet ígérnek másutt vagy ugyanennyit, de kevesebb munkáért, mert az tagadhatatlan, hogy ta­valy nagyon meg kellett dol­goznunk az egy évvel koráb­binál kisebb eredményért is. — No, de a brigádokra ép­pen ebben a helyzetben len­ne nagyon nagy szükség, nem? Nagy Lajos csak tehetet­lenül tárja szét a kezeit, Turzó Gábor egyetértve ér­zi, mondja is, hogy a határ­idők betartásáért, a minősé­gért tehetnének is sokat, de hát „sosincs olyan anyag, ami éppen kellene”. A szak- szervezeti'titkár a bajok okát A szőlők nagy többsége már 3-4 leveles. Ilyenkor kell megakadályozni az at- . kák és a lisztharmat elter­jedését. Kombinált permete­zéssel a szőlőorbánc és a szőlőilonca ellen is. védekez­hetünk. Dithane M 45 0,2, Thiovit 0,5, Bi 58 EC 0,1 + 0,05 százalékos Nonit-oldat a legjobban bevált permetező­szer. A zöldválogatás vagy haj­tásválogatás a metszést ki­egészítő fontos munka. Ál­talában május vége felé kell elvégezni. A hajtások ilyen­kor már 15—20 centiméter hosszúak, tehát a termő és a meddő hajtások jól meg­különböztethetők. Ilyenkor már a fürtök is jól látható­ak. E munka célja a feles­leges hajtások eltávolítása. Ezáltal szellősebbé tesszük a tőkét, csökkentjük a perme­tezendő lombfelületet. Ez az elvégzett munka kihat meg a fürtök fejlődésére és mi­nőségére is. Ezen túlmenően pedig a vesszőérés is tökéle­tesebb lesz. A hajtásváloga- tás népies neve: fattyazás. Nagyon kézimunka-igényes, és komoly szaktudást kíván. Feltétlenül meg kell tarta­ni a termést hozó hajtásokat, és azokat, amelyekre a kö­vetkező 'évi termőcsapok, ugarcsapok és biztosítócsa- nok céljából van szükség. A meghagyott hajtások száma függ « tenyészterülettől és a tőke erősségétől is. Kis te- nyészterületen 4-8, nagy te- nyészterületen 10—15 hajtást hagyjunk. Fiatal, alakítás alatt levő tőkén nagy jelentősége van a hajtásválogatásnak, mert a abban látja, hogy az anyag- ellátás szervezete országosan egyáltalán nem készült fel a gyors termékváltásokra, hiába áll át a gyár napok alatt egyik gyártmányról a másikra, ha az anyagmeg­rendelést leghamarabb is fél év átfutással teljesítik csak a szállítók. — Az idei első negyed­évünk nagyon szépen ment, most kezdett csak el megint akadozni a munka — mond­ja a főkönyvelőnő, aki azt is elismeri, hogy nagyon nagy szükség van a brigádokban szunnyadó többleterőre, hi­szen a tervezett 120-as lét­számmal szemben gyakorla­tilag 100 embernek kell csak­nem 100 millió forintos ter­melést .produkálnia. Álljanak a sarkukra! A gyárvezetésnek tehát szüksége van a szocialista brigádokra, s az idén az 1981-ben versenyző 10 bri­gád helyett már 15 dolgozik a mezőberényi MEZÖGÉP- nél. Ugyanakkor a brigádok is szeretnének végre ismét magukra találni, tudják, mennyi minden hárul rájuk az egyre nehezedő helyzet­ben, a válsághangulat vala­hogy mégis ott lebeg a mű­helyekben: van, aki az anyagellátás zavaraira hi­vatkozik, mások arra, hogy „kicsi a fizetés”, többen nem hivatkoznak semmire, csak kilépnek. Amíg száz százalék helyett 110-et v«gy 120-at teljesít­hettek a brigádok, keveseb­bet beszéltünk összetartó, kö­zösségformáló erejükről, pe­dig most, e nem könnyű helyzetben ennek legalább akkora szerepe, jelentősége van, volna — a MEZŐGÉP mezőberényi gyárában is — mint a „hajtásnak”. Ezt ma­guknak a brigádoknak is föl kell ismerniük, de a terme­lésirányítóknak, az üzemi, politikai élet felelőseinek is látniuk kell: nem törődhet­nek bele abba, ha leghajtó- sabb gárdáinkban felüti fe­jét a csüggedés. Kő vary E. Péter metszést így kiegészítve, sokkal hamarabb erősödik meg ' és fordul termőre a szőlő. ’ Továbbá igen nagy jelentősége van olyan ho­moki szőlőben, ahol a tőke­nyakból törnek elő a nyak­hajtások. Különösen kell ügyelni a nyakoltással átol­tott ' tőkék fattyúhajtásainak eltávolítására. Amennyiben ezeket időben nem távolítjuk el, akkor az oltás helye alól feltörő fattyúhajtások meg­akadályozzák vagy gátolják a nemes rész fejlődését. Amennyiben a tőkén nem volna termés, akkor a lomb­felületet túlzottan ne csök­kentsük. Feltétlen szükség van annyi hajtásra, hogy a levelek a tőkét jól táplálják. Az alanytőkék hajtásváloga­tását érdemes az aggatással egy munkamenetben elvé­gezni. A munka végzése so­rán ugyanis elkerülhetetlen, hogy a zsenge hajtások ne törjenek le. A már termőre fordult lu­gasoknál, valamint az egysí­kú tőkeművelési módoknál a válogatásnak sokkal kisebb a jelentősége. Egyes szőlő­fajták csak annyi hajtást hoznak, amennyi a rügyter­helésnek megfelel. Ezeknél a hajtásválogatás elmaradhat. A bokrosodásra és sűrű haj­tásképzésre hajlamos fajták­nál azonban ez a munka el­engedhetetlen. Ilyen például az olaszrizling és a chasse- les. Ha permetezés után egy­két órán belül nagyobb eső­zés volt, akkor a permetezést meg kell ismételni. A gyü­mölcsfák virágzása miatt fo­kozatosan ügyelni kell ar­ra, hogy a virágszirmok le­hullásáig méhekre veszélyes növényvédő szert használni tilos. A permetezőszereken levő óvó rendszabályokat mindenkor a legszigorúbban be kell tartani! Füzesgyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tégla­gyárában áprilisban kezdték meg a tégla égetését. Szeptem­ber végéig a tervek szerint 4 és fél millió téglát készítenek hagyományos módszerrel az itt dolgozók. Képünkön a 4-5 hé­tig szárított téglát kocsira rakják, majd az égetőkemencébe kerül Fotó: Veress Erzsi A jó termés érdekében Május a gyümölcsösben és a szőlőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom