Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-11 / 85. szám
1982. április 11., vasárnap Palatábla a találkozón Egy emlékezetes iskolai találkozóról számol be levelében Tamás Andrásné, szabadkígyósi olvasónk. Mint írja: a sar- kadi újtelepi iskola első elemi osztályába 1934-ben beíratottak találkoztak március 14-én, Sarkadon. Nagy öröm volt egymást ismét látni, különösen azoknak, akik évtizedek óta nem találkoztak. Bizony többen alig-alig ismerték meg egymást. A résztvevők megemlékeztek azokról a tanítókról, osztálytársakról, akik már nem élnek. Egyik hajdani kisdiák megőrizte, és a találkozóra is elvitte a palatábláját. Az egykori iskolatársak azzal búcsúztak, hogy megrendezik az 50 éves találkozót is. A mostani találkozón készült a csoportkép. Ajándék kerestetik Bár elvesztett holmik keresésével rovatunk nem foglalkozik, ha gyermekekről vagy idős emberekről van szó — miként a következőkben is —, olykor kivételt teszünk. Fazekas Intvánné mezőberé- nyi levélírónk kéri olvasóink segítségét. Mint írja: 1982. március 20-án, a Mezőbe- rényből induló autóbusszal Békésre utazott családjával együtt, névnapra. Egy csomag a herényi buszmegállóban maradt, ebben voltak az ajándékok, két kisgyermek számára csomag, mesésköny- vek. Egy fehér reklámtáskában volt a holmi. Reméljük, jelentkezik a becsületes megtaláló, s a két kisgyermeknek mégis sikerül örömet szerezni az ajándékokkal. Cserép az úton Szokolai Jánosné és hat lakótársa írta alá a levelet, amelyet Almáskamarásról, a Dózsa György utcából küldtek szerkesztőségünknek. Az út ugyanis, amelyet személy- gépkocsi, mentő, tűzoltókocsi közlekedésére jelöltek ki, az elmúlt év szeptembere óta járhatatlan, mert az egyik telektulajdonos építőanyaggal, pontosabban cseréppel elzárta, pedig ott a KRESZ- tábla is. Az érdekelt autótulajdonosok 1300 forinttal és sok óra társadalmi munkával járultak hozzá az út rendbe hozásához. csak éppen használni nem tudják. Felhívták erre a helyi illetékesek figyelmét is, de eddig nem intézkedtek. Visszhang Lapunk több írására reagál levelében Fátyol József, vésztői olvasónk. A „Kultúr- színvonal” című cikkel kapcsolatban kifogásolja, hogy nem szerepel a pellengérre állított üzlet pontos neve, címe. A házinyúltenyésztés- sel foglalkozó' írás kapcsán igazat ad a cikkírónak, megjegyezve, még csoda, hogy ilyen átvételi ár mellett nem ment el a kedvük az egésztől, a kisállattenyésztőknek. A „Mikor kapja meg az előleget Gál Pál” című írásra a következő levélírónk észrevétele: „Én Szolnok megye egyik kisközségéből kerültem ide. Ott évről évre szerződtem sertéshizlalásra, mindig a harmadik, illetve negyedik negyedévre, de a szerződés- kötéstől. mentem a tsz-pénz- tárba, s azonnal megkaptam az előleget. Amikor szeptember 5-én Vésztőre költ- töztem, decemberben ismét szerződtem tíz hízóra. Négyszer kellett elmennem az előlegért. Nincs igaza a Gyulai Húskombinátnak, ugyan ő ragaszkodik az írott betűkhöz. de kérdezem én, az előleg a hizlalás indulásakor kell. nem pedig mikor már befejezik!?” S végül panaszát is leírja olvasónk: „Már a helyi postán szóvá tettem, de minden maradt a régiben. Negyven éve vagyok ugyanis a Népsport előfizetője, de soha nem történt meg, míg Szolnok megyében laktam, hogy hétfőn nem kaptam volna meg az újságot. Itt hétfőn egyszerűen nincs kézbesítés, így az újságomat mindig kedden kapom meg, tehát a vasárnap sportjáról kedden értesülök. Megértem, hogy "hétfőn van szabad napja a kézbesítőnek, de akkor helyettesíteni kell. Én a MÁVnál dolgozom, mi is kapunk szabad napot, de el lehet képzelni, mi történne, ha mindannyian mondjuk, hétfőn lennénk szabadok. Megállna a vasút, pedig ha valahol, hát nálunk óriási a munkaerőhiány.”- ♦ Lapunk 1982. március 21-i számában, a 4. oldalon jelerrt- meg „A Békés megyei Népújság Békéssámsonban” című összeállítás. Ennek egyik cikke „Hova megy a busz?” címmel a község autóbuszközlekedésével foglalkozik. Erre az írásra a következőképpen reagált a Volán: „ ... közöljük, hogy valóban Hódmezővásárhelyre több autóbuszjárat közlekedik, mint Békéscsabára. Ez elsősorban azért van, mert lényegesen többen utaznak naponta Hódmezővásárhelyre, mint Békéscsabára. Jelentős azoknak a dolgozóknak a száma, akik Hódmezővásárhelyen dolgoznak . . . A Békéscsabára naponta bejáró dolgozók száma nem jelentős. Végül, ami azt a megállapítást illeti, hogy a hét végén el vannak vágva a külvilágtól, legalábbis a megyeszékhelytől, közöljük, hogy hétfőtől péntekig öt autóbuszjárat, szombat és vasárnap négy autóbuszjárat közlekedik Békéscsabára, tehát hét végén egy autóbusz- szal közlekedik kevesebb, mint hétfőtől péntekig.’.’ ♦ „Várakozunk” címmel lapunk 1982. február 24-i számában a 3. oldalon jelent meg egy jegyzet, amelynek visszhangja szintén a Volántól érkezett, lévén szó e cikkben is az autóbuszközlekedésről. A cikkben azt tettük szóvá, hogy az Öcsöd— Békésszentandrás felől érkező, s Békéscsabára tartó autóbuszról a szarvasi pályaudvaron reggel 6 óra 20- kor sokan azért maradnak le, mert Békésszentandrásról sokan utaznak naponta a szarvasi gépjavítóig. A szarvasi autóbuszállomáson ők még nem szállnak le. majd csak 3 kilométerre, a volt gépjavítónál. így tehát a buszpályaudvaron még nincs elég hely a Békéscsabára utazóknak, de 3 kilométernyire, a gépjavító megállóhelyénél, mór sokan leszállnak. A Volán válasza: „Mielőtt a cikk megjelent volna, intézkedés történt, hogy február 22-től kezdődően, hétfőtől péntekig Békésszentandrásról plusz egy autóbusz közlekedjen rásegítő járatként a gépjavítóig, így megszűnt az a probléma, hogy a szarvasi autóbuszpályaudvaron a 6 óra 20-as buszról férőhely hiánya miatt lemaradnak az utasok.” Szerkesztői üzenetek Ambrus Jánosné, Kis- dombegyház: Testvérének mozgássérült gyermeke ügyében fordult hozzánk olvasónk. Levelét továbbítottuk a társadalombiztosítási igazgatóságra. Innen a következő választ kaptuk: levélben kértek öntől néhány adatot, hogy érdemben kivizsgálhassák az ügyet, ám olvasónk erre nem válaszolt, így a társadalombiztosítási igazgatóság nem tud intézkedni. Özv. Marik Györgyné, Békéscsaba: A városi tanács vb. egészségügyi osztálya, ahová olvasónk levelét továbbítottuk, a következőket válaszolta: A Tanácsköztársaság úti ideggondozót ideiglenesen alakították ki. Ám annak áthelyezése elhúzódik, így a kórház rövid időn belül kialakít egy vécét a betegek számára. Pokorádi István, Puszta- földvár: Köszönjük sorait, amelyben a lapunkban megjelenő tévéműsorral kapcsolatos észrevételeit írja le. A rpmán televízió műsorát szerkesztőségünk nem mindig kapja meg, ezért hiányzik esetenként lapunkból. Levelében szóvá teszi továbbá, hogy a Magyar Tv közzétett műsora lapunkban nagyon rövid, kevés információt ad műsorokról. Nos, a jövőben igyekszünk a Magyar Tv műsorát valamivel részletesebben közölni, bár a hely korlátoz. Igényét teljesen a Rádió-, Tévéújság tudja csak kielégíteni. özv. Osgyán Györgyné, Békéscsaba: Mint értesültünk, a társadalombiztosítási igazgatóság képviselője, olvasónkkal személyesen beszélt, panaszát kivizsgálták. Kun Zsigmond, Békéscsaba: A téma, amelyről levelében írt. nem kényes, nem is kényelmetlen, egyszerűen azért nem térünk ismét visz- sza a „Kutya az autóbuszon” című cikkre, mert miután helyt adtunk az ön levelének, és a másik fél, a Volán válaszának is, az ügyet lezártnak tekintjük. A hozzánk érkezett levelek sorsa egyébként nem attól függ, hogy 2 forintos bélyeggel, avagy ajánlottan adják-e fel. Volán-válasz Rovatunkban március 28- án fogalkoztunk „Csak egy járat” címmel Bélmegyer szombati autóbuszközleke- dés-gondjával. A Volántól a következő válasz érkezett: „1982. április 3-tól, szombattól kezdődően ismét közleU láthatás Hosszú időn át részt vettem egy házaspár, illetve volt házaspár „láthatás” körüli huzavonájában. Először az apa keresett meg, panaszolván, hogy még be sem fejeződött a válóperük, négyéves kislányát a felesége elzárja előle. Indokot sem keres, miért nem engedi őket találkozni. A bíróság úgy döntött, hogy a gyermek láthatásáról a gyámhatóság köteles gondoskodni. (Ezt a bíróság csak akkor szabályozza, ha a felek közös megegyezéssel, tehát a lényeges kérdésekben egyetértve válnak.) Az édesapa tehát a válás után ostromolni kezdte a gyámhatóságot, és közben szorgalmasan látogatta (volna) a lányát. Volt felesége ájtaján belülre azonban egy esetben sem került. Amikor végre megszületett a gyám- hatósági döntés, és most már hivatalos papír is biztosította jagoit, az anya „megfelelő” indokkal küldte el őt. A kislány egyszer lázas volt, másszor éppen akkor volt „véletlenül” a nagyszülőknél, amikor apja jelentkezett érte. Az apa elkeseredetten bombázta a gyámhatóságot, ahol mindig türelemre intették. Sajnos, hathatós intézkedés nem történt. (Pedig ismétel kedtetjük a Bélmegyerről reggel 7 órakor Békésre közlekedő autóbuszjáratot Ezzel lényegében minden probléma rendeződik. Ugyanis a cikk foglalkozik még a Békéserdőről Tarhosra járó általános iskolás gyerekek problémájával, és ezt úgy veti fel, hogy ezeknek a gyerekeknek szombati napon korán kell hazulról elindulni, mivel az autóbusz' 6 órakor indul. Ez az információ téves, mivel Békéserdőről nem 6, hanem 7.30-kor indul a tanulókat szállító autóbuszjárat. Ugyancsak téves információn alapul az a megállapítás, hogy a Békéscsabáról Vésztőre 14 és 15 óra között induló, Bélmegyert is érintő járat hét végén szintén nem közlekedik, holott ezzel a járattal 60-70 ipari tanuló és középiskolás utazott. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy ez a járat eddig sem volt korlátozva, rendszeresen közlekedett és közlekedik minden szombaton, így ez is valamilyen téves információ következtében került a sajtóba. Végül, ami az autóbuszok zsúfoltságát illeti, meggyőződésünk, hogy csak egyes járatok esetében, egyirányban jelentkezik bizonyos zsúfoltság, mely nem olyan mérvű, melyet ne lehetne elviselni. A zsúfoltságnak ez a mértéke a megye minden részében megtalálható.” ten bírságolható a láthatást megakadályozó szülő.) A férfi lassacskán belefáradt a csatározásba és elmaradt. A későbbiekben egyszeregyszer találkoztak. A kamaszodé gyereket már könnyebben elérte volna, de riasztotta őt annak hűvös kimértsége. A kislány szemében ő volt az apa, aki elhagyta a családját, és vele sem törődött. Apja pedig éppen a gyerekre való tekintettel nem kezdett véget nem érő magyarázatokba arról, hogy miért is távolodtak el ők egymástól, ki a hibás ebben. És egyszer csak bekövetkezett a tragédia. Az anyat halálos betegség érte. Mivel a nagyszülei már korábban elhunytak, a kislány két lehetőség között választhatott. Vagy állami gondozásba kerül, vagy apjához költözik. Az. édesapa természetesen boldogan fogadta. Mindennel elhalmozta. Nem gondolta előre, hogy milyen nehezen fognak összeszokni. Hónapokba került, mire igazán közelebb kerültek egymáshoz, amíg a lány félretette ellenszenvét az őt „cserbenhagyó” apjával szemben. És amire az édesapa is leküzdötte magában a feltoluló kellemetlen emlékeket. Tudta, hogy a kislány nem tehet róla, de természetében (no meg külsejében is) kísér-" tetiesen hasonlított anyjára, aki neki olyan sok rossz napot szerzett. Ez az eset szomorúbban aligha végződhetett volna. Hiszen az anya halálával megoldani az esetet a legtragikusabb. A gyermek számára azonban adódhatott volna rosszabb lehetőség is. Az, hogy apja a keserves tapasztalatok után már nem kér belőle, intézetbe küldi, apai kötelessségét letudva a gondozási díj fizetésével. A láthatást akadályozó szülőknek gondolniuk kell arra, •hogy a másik szülő szerete- tére, gondoskodására is nagy szüksége van a gyereknek. Nemcsak azért, hogy kényszerhelyzetekben ne maradjon támasz nélkül. Hanem azért is, hogy minden körülmények között megkapja mindkét szülőtől azt a szeretetek ami egészséges fejlődéséhez szükséges. Ezért nagyot vét az anya (vagy a gyerekét egyedül nevelő apa) a gyereke ellen, ha komoly ok, indok nélkül pszichológustól pszichológusig vonszolja a gyerekét azért, hogy igazolást nyerjen magatartásához. Természetesen előfordulnak olyán esetek, amikór a másik szülő viselkedése hátráltatja a gyerek testi, szellemi fejlődését. Mert a szülő alkoholista, csavargó, erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyéb módon veszélyezteti a gyerekek Ilyenkor, de csakis ilyen esetekben szükséges a láthatások eltiltása. Dr. Kertész Éva Levelekből sorokban Kedves -meglepetésben részesültek a közelmúltban a békéscsabai „A” szociális otthon lakói — írja Szabó Éva, békéscsabai olvasónk. — Az öregek éve alkalmából a társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztályának KISZ-esei ellátogattak az otthonba, kultúrműsort adtak és megvendégelték az ápoltakat. • * • Fekete József, battonyai olvasónk legutóbbi levélében azt teszi szóvá, hogy a Micsurin utcában nagyon rossz állapotban van a gyalogjárda, sokan ott járnak autóval, s nem törődnek azzal, hogy a sár még a falat is összecsapja. * A helyi buszközlekedéssel foglalkozik levelében Kovács János, békéscsabai olvasónk, és javasolja: indíthatnának olyan járatokat, amelyeknek nem lenne menetrendje, hanem akkor indulnának, amikor a megállóban sok utas összegyűl, és a következő menetrendszerű járatig még van 5-10 perc. Így — írja — el lehetne kerülni, hogy egyszerre érkezik több busz a megállóba, aztán hosszabb ideig egy se. így múlik el a világ dicsősége — avagy gazdám, hol vagy?... Fotó: Fazekas László