Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

1982. április 11., vasárnap Palatábla a találkozón Egy emlékezetes iskolai találkozóról számol be levelében Tamás Andrásné, szabadkígyósi olvasónk. Mint írja: a sar- kadi újtelepi iskola első elemi osztályába 1934-ben beíratot­tak találkoztak március 14-én, Sarkadon. Nagy öröm volt egymást ismét látni, különösen azoknak, akik évtizedek óta nem találkoztak. Bizony többen alig-alig ismerték meg egy­mást. A résztvevők megemlékeztek azokról a tanítókról, osz­tálytársakról, akik már nem élnek. Egyik hajdani kisdiák megőrizte, és a találkozóra is elvitte a palatábláját. Az egy­kori iskolatársak azzal búcsúztak, hogy megrendezik az 50 éves találkozót is. A mostani találkozón készült a csoportkép. Ajándék kerestetik Bár elvesztett holmik kere­sésével rovatunk nem foglal­kozik, ha gyermekekről vagy idős emberekről van szó — miként a következőkben is —, olykor kivételt teszünk. Fazekas Intvánné mezőberé- nyi levélírónk kéri olvasóink segítségét. Mint írja: 1982. március 20-án, a Mezőbe- rényből induló autóbusszal Békésre utazott családjával együtt, névnapra. Egy cso­mag a herényi buszmegálló­ban maradt, ebben voltak az ajándékok, két kisgyermek számára csomag, mesésköny- vek. Egy fehér reklámtáská­ban volt a holmi. Reméljük, jelentkezik a becsületes megtaláló, s a két kisgyermeknek mégis sikerül örömet szerezni az ajándé­kokkal. Cserép az úton Szokolai Jánosné és hat lakótársa írta alá a levelet, amelyet Almáskamarásról, a Dózsa György utcából küld­tek szerkesztőségünknek. Az út ugyanis, amelyet személy- gépkocsi, mentő, tűzoltókocsi közlekedésére jelöltek ki, az elmúlt év szeptembere óta járhatatlan, mert az egyik telektulajdonos építőanyag­gal, pontosabban cseréppel elzárta, pedig ott a KRESZ- tábla is. Az érdekelt autótulajdono­sok 1300 forinttal és sok óra társadalmi munkával járul­tak hozzá az út rendbe hozá­sához. csak éppen használni nem tudják. Felhívták erre a helyi illetékesek figyelmét is, de eddig nem intézkedtek. Visszhang Lapunk több írására rea­gál levelében Fátyol József, vésztői olvasónk. A „Kultúr- színvonal” című cikkel kap­csolatban kifogásolja, hogy nem szerepel a pellengérre állított üzlet pontos neve, címe. A házinyúltenyésztés- sel foglalkozó' írás kapcsán igazat ad a cikkírónak, meg­jegyezve, még csoda, hogy ilyen átvételi ár mellett nem ment el a kedvük az egész­től, a kisállattenyésztőknek. A „Mikor kapja meg az elő­leget Gál Pál” című írásra a következő levélírónk észre­vétele: „Én Szolnok megye egyik kisközségéből kerültem ide. Ott évről évre szerződ­tem sertéshizlalásra, mindig a harmadik, illetve negyedik negyedévre, de a szerződés- kötéstől. mentem a tsz-pénz- tárba, s azonnal megkaptam az előleget. Amikor szep­tember 5-én Vésztőre költ- töztem, decemberben ismét szerződtem tíz hízóra. Négy­szer kellett elmennem az elő­legért. Nincs igaza a Gyulai Húskombinátnak, ugyan ő ragaszkodik az írott betűk­höz. de kérdezem én, az előleg a hizlalás indulásakor kell. nem pedig mikor már befejezik!?” S végül panaszát is leír­ja olvasónk: „Már a helyi postán szóvá tettem, de min­den maradt a régiben. Negy­ven éve vagyok ugyanis a Népsport előfizetője, de soha nem történt meg, míg Szol­nok megyében laktam, hogy hétfőn nem kaptam volna meg az újságot. Itt hétfőn egyszerűen nincs kézbesítés, így az újságomat mindig kedden kapom meg, tehát a vasárnap sportjáról kedden értesülök. Megértem, hogy "hétfőn van szabad napja a kézbesítőnek, de akkor he­lyettesíteni kell. Én a MÁV­nál dolgozom, mi is kapunk szabad napot, de el lehet képzelni, mi történne, ha mindannyian mondjuk, hét­főn lennénk szabadok. Meg­állna a vasút, pedig ha vala­hol, hát nálunk óriási a munkaerőhiány.”- ♦ Lapunk 1982. március 21-i számában, a 4. oldalon jelerrt- meg „A Békés megyei Nép­újság Békéssámsonban” című összeállítás. Ennek egyik cik­ke „Hova megy a busz?” címmel a község autóbusz­közlekedésével foglalkozik. Erre az írásra a következő­képpen reagált a Volán: „ ... közöljük, hogy valóban Hódmezővásárhelyre több autóbuszjárat közlekedik, mint Békéscsabára. Ez első­sorban azért van, mert lé­nyegesen többen utaznak naponta Hódmezővásárhely­re, mint Békéscsabára. Je­lentős azoknak a dolgozók­nak a száma, akik Hódme­zővásárhelyen dolgoznak . . . A Békéscsabára naponta be­járó dolgozók száma nem je­lentős. Végül, ami azt a meg­állapítást illeti, hogy a hét végén el vannak vágva a külvilágtól, legalábbis a me­gyeszékhelytől, közöljük, hogy hétfőtől péntekig öt autóbuszjárat, szombat és vasárnap négy autóbuszjárat közlekedik Békéscsabára, te­hát hét végén egy autóbusz- szal közlekedik kevesebb, mint hétfőtől péntekig.’.’ ♦ „Várakozunk” címmel la­punk 1982. február 24-i szá­mában a 3. oldalon jelent meg egy jegyzet, amelynek visszhangja szintén a Volán­tól érkezett, lévén szó e cikkben is az autóbuszközle­kedésről. A cikkben azt tet­tük szóvá, hogy az Öcsöd— Békésszentandrás felől ér­kező, s Békéscsabára tartó autóbuszról a szarvasi pá­lyaudvaron reggel 6 óra 20- kor sokan azért maradnak le, mert Békésszentandrásról sokan utaznak naponta a szarvasi gépjavítóig. A szarvasi autóbuszállomáson ők még nem szállnak le. majd csak 3 kilométerre, a volt gépjavítónál. így tehát a buszpályaudvaron még nincs elég hely a Békéscsa­bára utazóknak, de 3 kilo­méternyire, a gépjavító megállóhelyénél, mór sokan leszállnak. A Volán válasza: „Mielőtt a cikk megjelent volna, intézkedés történt, hogy február 22-től kezdődő­en, hétfőtől péntekig Békés­szentandrásról plusz egy autóbusz közlekedjen rásegí­tő járatként a gépjavítóig, így megszűnt az a problé­ma, hogy a szarvasi autó­buszpályaudvaron a 6 óra 20-as buszról férőhely hiá­nya miatt lemaradnak az utasok.” Szerkesztői üzenetek Ambrus Jánosné, Kis- dombegyház: Testvérének mozgássérült gyermeke ügyében fordult hozzánk ol­vasónk. Levelét továbbítot­tuk a társadalombiztosítási igazgatóságra. Innen a kö­vetkező választ kaptuk: le­vélben kértek öntől néhány adatot, hogy érdemben ki­vizsgálhassák az ügyet, ám olvasónk erre nem válaszolt, így a társadalombiztosítási igazgatóság nem tud intéz­kedni. Özv. Marik Györgyné, Bé­késcsaba: A városi tanács vb. egészségügyi osztálya, ahová olvasónk levelét to­vábbítottuk, a következőket válaszolta: A Tanácsköztár­saság úti ideggondozót ideig­lenesen alakították ki. Ám annak áthelyezése elhúzódik, így a kórház rövid időn be­lül kialakít egy vécét a be­tegek számára. Pokorádi István, Puszta- földvár: Köszönjük sorait, amelyben a lapunkban meg­jelenő tévéműsorral kapcso­latos észrevételeit írja le. A rpmán televízió műsorát szerkesztőségünk nem min­dig kapja meg, ezért hiány­zik esetenként lapunkból. Levelében szóvá teszi továb­bá, hogy a Magyar Tv köz­zétett műsora lapunkban na­gyon rövid, kevés informá­ciót ad műsorokról. Nos, a jövőben igyekszünk a Ma­gyar Tv műsorát valamivel részletesebben közölni, bár a hely korlátoz. Igényét telje­sen a Rádió-, Tévéújság tudja csak kielégíteni. özv. Osgyán Györgyné, Békéscsaba: Mint értesül­tünk, a társadalombiztosítá­si igazgatóság képviselője, olvasónkkal személyesen be­szélt, panaszát kivizsgálták. Kun Zsigmond, Békéscsa­ba: A téma, amelyről levelé­ben írt. nem kényes, nem is kényelmetlen, egyszerűen azért nem térünk ismét visz- sza a „Kutya az autóbuszon” című cikkre, mert miután helyt adtunk az ön levelé­nek, és a másik fél, a Volán válaszának is, az ügyet le­zártnak tekintjük. A hoz­zánk érkezett levelek sorsa egyébként nem attól függ, hogy 2 forintos bélyeggel, avagy ajánlottan adják-e fel. Volán-válasz Rovatunkban március 28- án fogalkoztunk „Csak egy járat” címmel Bélmegyer szombati autóbuszközleke- dés-gondjával. A Volántól a következő válasz érkezett: „1982. április 3-tól, szombat­tól kezdődően ismét közle­U láthatás Hosszú időn át részt vet­tem egy házaspár, illetve volt házaspár „láthatás” körüli huzavonájában. Először az apa keresett meg, panaszolván, hogy még be sem fejeződött a válóperük, négyéves kislányát a felesége elzárja előle. Indokot sem keres, miért nem engedi őket találkozni. A bíróság úgy döntött, hogy a gyermek lát­hatásáról a gyámhatóság kö­teles gondoskodni. (Ezt a bí­róság csak akkor szabályoz­za, ha a felek közös meg­egyezéssel, tehát a lényeges kérdésekben egyetértve vál­nak.) Az édesapa tehát a válás után ostromolni kezdte a gyámhatóságot, és közben szorgalmasan látogatta (vol­na) a lányát. Volt felesége ájtaján belülre azonban egy esetben sem került. Amikor végre megszületett a gyám- hatósági döntés, és most már hivatalos papír is biztosította jagoit, az anya „megfelelő” indokkal küldte el őt. A kis­lány egyszer lázas volt, más­szor éppen akkor volt „vé­letlenül” a nagyszülőknél, amikor apja jelentkezett ér­te. Az apa elkeseredetten bombázta a gyámhatóságot, ahol mindig türelemre intet­ték. Sajnos, hathatós intézkedés nem történt. (Pedig ismétel ­kedtetjük a Bélmegyerről reggel 7 órakor Békésre köz­lekedő autóbuszjáratot Ezzel lényegében minden probléma rendeződik. Ugyanis a cikk foglalkozik még a Békéser­dőről Tarhosra járó általá­nos iskolás gyerekek problé­májával, és ezt úgy veti fel, hogy ezeknek a gyerekeknek szombati napon korán kell hazulról elindulni, mivel az autóbusz' 6 órakor indul. Ez az információ téves, mivel Békéserdőről nem 6, hanem 7.30-kor indul a tanulókat szállító autóbuszjárat. Ugyancsak téves információn alapul az a megállapítás, hogy a Békéscsabáról Vész­tőre 14 és 15 óra között in­duló, Bélmegyert is érintő járat hét végén szintén nem közlekedik, holott ezzel a já­rattal 60-70 ipari tanuló és középiskolás utazott. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy ez a járat eddig sem volt korlátozva, rendszeresen köz­lekedett és közlekedik min­den szombaton, így ez is va­lamilyen téves információ következtében került a sajtó­ba. Végül, ami az autóbuszok zsúfoltságát illeti, meggyőző­désünk, hogy csak egyes já­ratok esetében, egyirányban jelentkezik bizonyos zsúfolt­ság, mely nem olyan mérvű, melyet ne lehetne elviselni. A zsúfoltságnak ez a mérté­ke a megye minden részében megtalálható.” ten bírságolható a láthatást megakadályozó szülő.) A fér­fi lassacskán belefáradt a csatározásba és elmaradt. A későbbiekben egyszeregy­szer találkoztak. A kamaszo­dé gyereket már könnyebben elérte volna, de riasztotta őt annak hűvös kimértsége. A kislány szemében ő volt az apa, aki elhagyta a családját, és vele sem törődött. Apja pedig éppen a gyerekre való tekintettel nem kezdett véget nem érő magyarázatokba ar­ról, hogy miért is távolodtak el ők egymástól, ki a hibás ebben. És egyszer csak bekövet­kezett a tragédia. Az anyat halálos betegség érte. Mivel a nagyszülei már korábban elhunytak, a kislány két le­hetőség között választhatott. Vagy állami gondozásba ke­rül, vagy apjához költözik. Az. édesapa természetesen boldogan fogadta. Mindennel elhalmozta. Nem gondolta előre, hogy milyen nehezen fognak összeszokni. Hóna­pokba került, mire igazán közelebb kerültek egymás­hoz, amíg a lány félretette ellenszenvét az őt „cserben­hagyó” apjával szemben. És amire az édesapa is leküz­dötte magában a feltoluló kellemetlen emlékeket. Tud­ta, hogy a kislány nem te­het róla, de természetében (no meg külsejében is) kísér-" tetiesen hasonlított anyjára, aki neki olyan sok rossz na­pot szerzett. Ez az eset szomorúbban aligha végződhetett volna. Hiszen az anya halálával megoldani az esetet a legtra­gikusabb. A gyermek számá­ra azonban adódhatott volna rosszabb lehetőség is. Az, hogy apja a keserves tapasz­talatok után már nem kér belőle, intézetbe küldi, apai kötelessségét letudva a gon­dozási díj fizetésével. A láthatást akadályozó szü­lőknek gondolniuk kell arra, •hogy a másik szülő szerete- tére, gondoskodására is nagy szüksége van a gyereknek. Nemcsak azért, hogy kény­szerhelyzetekben ne marad­jon támasz nélkül. Hanem azért is, hogy minden körül­mények között megkapja mindkét szülőtől azt a sze­retetek ami egészséges fej­lődéséhez szükséges. Ezért nagyot vét az anya (vagy a gyerekét egyedül nevelő apa) a gyereke ellen, ha komoly ok, indok nélkül pszicholó­gustól pszichológusig von­szolja a gyerekét azért, hogy igazolást nyerjen magatartá­sához. Természetesen előfor­dulnak olyán esetek, amikór a másik szülő viselkedése hátráltatja a gyerek testi, szellemi fejlődését. Mert a szülő alkoholista, csavargó, erkölcstelen életmódot foly­tat, vagy egyéb módon ve­szélyezteti a gyerekek Ilyenkor, de csakis ilyen esetekben szükséges a látha­tások eltiltása. Dr. Kertész Éva Levelekből sorokban Kedves -meglepetésben részesültek a közelmúltban a bé­késcsabai „A” szociális otthon lakói — írja Szabó Éva, bé­késcsabai olvasónk. — Az öregek éve alkalmából a társada­lombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztályának KISZ-esei el­látogattak az otthonba, kultúrműsort adtak és megvendégel­ték az ápoltakat. • * • Fekete József, battonyai olvasónk legutóbbi levélében azt teszi szóvá, hogy a Micsurin utcában nagyon rossz állapot­ban van a gyalogjárda, sokan ott járnak autóval, s nem tö­rődnek azzal, hogy a sár még a falat is összecsapja. * A helyi buszközlekedéssel foglalkozik levelében Kovács János, békéscsabai olvasónk, és javasolja: indíthatnának olyan járatokat, amelyeknek nem lenne menetrendje, hanem akkor indulnának, amikor a megállóban sok utas összegyűl, és a következő menetrendszerű járatig még van 5-10 perc. Így — írja — el lehetne kerülni, hogy egyszerre érkezik több busz a megállóba, aztán hosszabb ideig egy se. így múlik el a világ dicsősége — avagy gazdám, hol vagy?... Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom