Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1982, április 10., szombat o minimagazin Szerény szavakkal önmagukról Mezőhegyesen, a Zalka Máté Ipari Szakmunkásképző Intézetben az idén 342 diák tanul szakmát. S a szakmunkástanulók több mint 90 százaléka egyben KISZ-tag is. A nagyfokú szervezettséget valószínű azzal érték el, hogy már a kísérleti időszakban, 1979-ben áttértek az osztályokon alapuló alapszervi felépítésre. Minden osztályban alakult KISZ- alapszervezet. A patronáló feladatokat pedig a gyerekeket legjobban ismerő pedagógus, az osztályfőnök látja el. No, ez korántsem volt egyszerű dolog. Meg kellett először is győzni a pedagógusokat. majd segíteni őket a patronáló feladatok ellátásához szükséges ismeretek megszerzésében. S ez a nyári felkészítés az 1970-esévek eleje óta folyik. Az intézmény pártalapszervezetének állásfoglalása, miszerint a harmadikosok is az iskolai KISZ-szervezet tagjai maradnak. helyes döntésnek bizonyult. Az intézmény KISZ-szer-' vezetőnek munkája hosszú évek lelkes, a legjobb formákat, legmeggyőzőbb feladatokat kereső tevékenységének eredményeként javult fokról fokra. Ezt jelzi az 1980-ban és ’81-ben elnyert Kiváló KISZ-szervezet kiKasza Zoltán, az IKB titkára tüntetés is. A hosszú évek alatt végzett tartalmas mozgalmi tevékenység eddigi legmagasabb elismerését idén márciusban kapták meg: átvehették a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. A mezőhegyesi szakmunkástanulók KlSZ-munkájá- nak eredményeit sorolva, most nem hívjuk segítségül az akcióprogi'amot, se a pedagógusokat. Értékeljék magukat, munkájukat. a gyerekek. Lássunk az ő szavaikon keresztül a v/irös vándorzászló mögé. Kötetlen, néha tán csapongó beszélgetésünkön az iskolai KlSZ-bizott- ság titkára, a _harmadikos, mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanuló Kasza Zoltán, valamint Török Erzsébet, az IKB gazdasági felelőse, végzős női szabó szakmunkástanuló, s a Szemüveges, elsőéves friss KISZ-tag — aki mellékesen kitűnő tanuló is —, a szintén mező- gazdasági gépszerelő Szász József vesz részt. * * * A kitüntetés hatására nem igyekeznek szebbnek, hibátlanabbnak mutatkozni, mint Török'Erzsébet, az IKB gaz- daságisa azt vissza is kérdezték! Végül rendeztek egy vetélkedőt is, ahol a nyertesek könyv- jutalmat is kaptak. — Meghallgatják-e a véleményeteket? Van-e tekintélye a KISZ-vezetésnek? — Már hogyne volna! — mondják szinte egyszerre, egy kicsit sértődötten nézve rám. ' — Meghívnak például azokra a párttaggyűlésekre, ahol a diáksággal, a KISZ- szel kapcsolatos kérdéseket tárgyalják meg — mondja Zoli. — Tanulótársaink fegyelmi ügyében is megkérdezik a véleményünket. Most is volt ilyen eset. Aztán a diákparlament. Igazán nem ..fésülten” mentek a dolgok... — S nemcsak elmondtuk a problémáinkat, de — például a roSsz fűtést, meg az ócska bútorokat a tantermekben — meg is oldották. amilyenek. Mindjárt az építőtáborokról szólva állapította meg Zoltán: — Nekünk csak egyhónapos a nyári szünet, persze hogy nálunk nehezebb az építőtáborokba bevonni a ^KlSZ-tagokat. Azért még sosem kellett szégyenkeznünk, raifct , a munka szeretetével n rorv Dunaújv^ mai táboronjf^s a ■fi*vr — Mikor tudtok szervezeti életet élni? A szakmunkásképzőkben, úgy tudom, ez nem egyszerű dolog . .. — Először is igyekszünk mindent úgy szervezni, hogy a buszok, vonatok indulása és az ebédelés közötti időt használjuk ki ügyesen. Ez azért fontos, mert sok a be- „ÜdNllfc A 120 kollégistára önnyeft ' — fiízt azért nem' nám h- mosolyodik el. Mint/mindenütt, nálunk is van így lelkes kis mag. akiket /leérni sem kell, tudják a dolgukat, de ha a többieknek konkrét feladatot adunk, * nincs olyan, aki ne vegezne eljp Szerencsére, mivel az ofctályfőnök a KlSZ-patro- nfeló tanárunk, ő jobban ki tudja választani a testhez álló feladatokat. r|Wsen moftaji Zolf /rupffrnky az teljes szit*didő# te- ^kenységét, a KISZ iiJnyittérvezi. A nökat aisport- nnyű beszervezi» a lá- nyok'mlWÉto a társadalmi lc|t szeretik. — vMm — Szóval — folytatja a gondolatot Erzsiké —. bár elég önállóak vagyunk, de azért elkel a tanári segítség. Ezután Jóska, aki talpig olajosán érkezett a beszélgetésre, arról mesél, mit csináltak a Kilián-körön. — Foglalkoztunk a mozgalom történetével, az ifjúkommunista hősök sorsával, ne, vezetes évfordulókkal. Ügy érzem, rendes felkészítést kaptunk. S amit elmondtak, i-ejgy*ió lyiihnnk — szólal meg" — Ott gyakorol az énékftir. Én is tagja vagyok — vágja ki büszkén. — Aztán ott működik a filmklub is. Van ott mindig valami. Persze, munkaterv szerint dolgozunk. Meg én tagja vagyok a kollégiumban az ' egyik szocialista brigádnak. Vállaltuk az idős emberek segítését. Hárman, felváltva járunk Szűcs nénihez, hol fát vágni, hol. . meg takarítani. A tanács adta a címeket. A kutyaoltást megelőző összeírásban is részt veszünk. Arra is a tanács kért meg minket. (Ezt a bejelentést kellő derültség fogadta.) s — Úgy érzem — veszi át a szót Zoli —, az is sokat számít, hogy a nagyközségi KISZ-bizottsággal igazán jó a kapcsolatunk. Nem is kell • kérni, maguk jönnek segíteni. Szász József, az újonc Fotó: Fazekas László — Szerettek-e politizálni? Vitatkoztatok-e a világeseményekről? — Hát, nem jellemző — mondja Erzsiké. — Bár a politikai vitakörökön azért szoktunk. Azt tanárok tartják. Hanem annál szívesebben vetélkedünk. Van irodalmi szakkörünk is. Szóval a műveltségi vetélkedőket a lányok jobban kedvelik. A társadalmi munkából kapott pénzt költjük a jutalmazásra. — No, és az utánpótlásotok? Ti ketten hamarosan végeztek .. . — Hát, úgy tudatosan nem foglalkoztunk az utódneveléssel, de vannak itt azért jól dolgozók, nem félek én attól, hogy üres marad a helyünk — vágja ki magát ügyesen Zoltán, és Jóskára pillant. B. Sajti Emese Szívesen rajzolnak és festenek a gyerekek Nemrégiben véletlenül bukkantam rájuk Békésen, az ifjúsági házban, és szívesen maradtam volna velük sokáig, hiszen apró kezük és alkotó fantáziájuk rabul ejtett. Tulajdonképpen a tagok is többnyire véletlenül kukkantanak be ide, s -aztán ittragadnak, mert a „klubvezető” Szabó Mária, fiatal porcelántervező művész irigylésre méltóan lendületes munkája a korongon mindenkiben felkelti az érdeklődést — és ha a próbálkozások is jól sikerülnek —, szívesen jönnek vissza mákor is. Jöhetnek is nyugodtan, mert az ajtó mindig, mindenki előtt nyitva áll. Egyetlen feltétel: ha valaki ide bejön, annak csinálnia kell valamit. Nem lehet csak nézelődni. Rajzolhatnak, festhetnek, szobrász- kodhatnak, korongozhatnak bármit, csak lézengeni tilos! És a gyerekek fantáziájával nincs baj. Kezük alól olyan „alkotások” kerülnek ki, melyek figyelemre méltóak, fantáziájuk és egyéniségük sajátosságának tükrei. Veress Erzsi képriportja Szurkolnak egymás sikeréért Hogyan kell az agyagot a korongra felhordani? Kiégetés után nyakban hordják majd ezeket a kis figurákat Mária — akihez bármikor be lehet nyitni — a korongnál
