Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
a 1982. április 10., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Veretes, érvényes irodalomhoz köteleztük el magunkat Interjú Filadelfi Mihállyal, az írótagozat ügyvezető titkárával NÉPÚJSÁG Költészet napja, 1982 József Attila : Azt mondják Mikor születtem, a kezemben kés volt — azt mondják, ez költemény. Bíz tollat fogtam, mert a kés kevés volt: embernek születtem én. Kiben zokogva bolyong heves hűség, azt mondják, hogy az szeret. Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség! Csupán játszom én Veled. En nem emlékezem és nem felejtek. Azt mondják, ez hogy lehet? Ahogy e földön marad, mit elejtek, — ha én nem, te megleled. Eltöm a föld és elmorzsol a tenger: azt mondják, hogy meghalok. De annyi mindenfélét hall az ember, hogy erre csak hallgatok. A Magyar írók Szövetségének 1981. decemberi közgyűlésén, többek között, de kiemelten hangsúlyozva az is elhangzott, hogy az írószövet" ség jó működéséhez a feltételek adottak. „Amit az írószövetségtől, az írótársadalomtól kérünk — mondotta Övári Miklós, a párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára — az a szavak számát tekintve kevés, a szavak súlyát tekintve sok és nehéz: a nép erőfeszítéseinek támogatását, az irodalom eszközeivel. E feladat felvállalása a magyar írók megtisztelő kötelessége.” Békésben négy évvel ezelőtt alakult meg az írószövetség kelet-magyarországi csoportjának Békés megyei tagozata. Ügyvezető titkára Filadelfi Mihály, az Űj Aurora főszerkesztője. Vele beszélgetünk az elmúlt négy évről, a tagozat dolgairól. — Amikor a tagozat megalakult, kidolgoztátok annak működési alapelveit. Kulturális mellékletünk olvasói szívesen tájékozódnának ezekről az alapelvekről. — Az írószövetség kísérletnek szánta a békéscsabai és a nyíregyházi tagozatok létrehozását. Mindkét tagozat a kelet-magyarországi csoporthoz tartozik. Nehéz a dolgunk. Ismeretes, hogy az írószövetség tagjainak csupán egyötöde él vidéken, és ez az aránytalanság az ország szellemi életében alapos nehézséget jelent. A gazdasági élet decentralizálásával kezdődött folyamat azonban a szellemi élet térségein is egyre jobban érvényesül. Békés megye ugyan nem jeleskedhet olyan és annyi irodalmi, művészeti hagyománnyal, mint az ország sok más megyéje, 1979- ben mégis elérkezettnek látszott az idő arra, hogy az írótagozat ^ megalakuljon, hogy ez a táj ne csak elbocsásson embereket, írókat, hanem meg is tartson, vissza is hívjon. Ezt szolgálta esztendőkön át egy csomó antológia; így született meg az Üj Aurora; és a megyei írótagozat létrehozását is ez az alapérzés sugallta. A tagozat mintegy kéttucatnyi emberből áll, és mindenképpen — hogy úgy mondjam — kerete azoknak, akiknek az irodalomhoz a hozzáértésnek egy mindenképpen szükséges alapszintjén már közük van. Ez tehát azt jelenti, hogy a tagozatban nemcsak az írószövetség tagjai, hanem azok is tevékenyen közreműködhetnek, akik a tagozat alapelveit vállalják, és tesznek is érte. Az írószövetségnek Békésben mindössze három tagja van, viszont sokan vannak olyanok, akik egy-két könyvesek vagy több könyvesek; akik az ország legkülönbözőbb folyóirataiban, hetilapjaiban, napilapjaiban, sőt az országhatárokon kívül is rendszeresen publikálnak. A másik dolog az, hogy amiképpen a képzőművészeknek, úgy az íróknak is szükségük volt olyan szervezeti formára, amely munkásságukat, fejlődésüket a maga eszközeivel megfelelően segítheti. Az alapelvekről szólva a legfontosabb az, hogy aki a ma esztétikai értékítéletét tekintve minősíthető szinten műveli az irodalmat, annak a tagozatban a helye. Ilyen módon — úgy gondolom — nyitott kapu vár mindenkit. — Milyennek tartod az írótagozat és a különböző közművelődési intézmények együttműködését? Beszélhetünk-e kialakult, hasznos együttdolgozásról? Vannak-e megoldatlan problémák, amelyeken már régen túl kellett volna lépni? — Kérdésed utolsó mondatából indulok ki. Igen, vannak megoldatlan problémák, de az élet mindig is produkálni fog újabb és újabb problémákat, akkor is, amikor majd mások csinálják, szervezik az irodalmi életet, nem pedig mi. Hozzá kell- azonban tennem, hogy a megoldatlan problémák egy részének nem sok köze van a valósághoz. Emil Boleslav Lukác egyik versére hivatkoznék, amelyet éppen most fordítok. Ő mondta egyszer egy fotográfia készítése közben író- és költőtársait figyelve, hogy mindegyik egy lépcsőfokkal feljebb akart állni. Miért említem ezt? Mert jelképes értelmű. Emil bácsi 70 éves volt akkor, amikor ezt írta, és igen bölcsen látta a világot, mert az „egy lépcsőfokkal való feljebb állást” semmiképpen sem lehet valamiféle hivatali hierarchia léptékeivel mérni. Más szóval: a problémák, amelyek eddig az írótagozat életében felmerültek, mindig álegzisztenciális jellegűek voltak. (Az egzisztencia kifejezést itt írói rangnak értem.) Ami viszont lényeges, az a következő: azoknak akik elkötelezték magukat valamiféle veretes, érvényes irodalom művelésére, előbb-utóbb és szükségszerűen el kell szakadniuk a grafomániásoktól, a dilletánsoktól, a tehetségtelenektől. Ez kegyetlen törvény, de az irodalmi életben is érvényesülnie kell a természetes szelekciónak, és előbb-utóbb érvényesül , is. Kérdeztél arról, hogy milyen a kapcsolatunk a közművelődési intézményekkel? Mi valamennyien, hogy Adyt hívjam segítségül, szeretnénk magunkat megmutatni, hogy látva lássanak. Ez azonban nem öncélú vágy, mint ahogy Adyé sem az volt. Ez olyan magától értetődő, mint az, hogy emberi kapcsolatokat keres bárki ember, aki nem dúvad, és aki nem rugaszkodik el a természet alaptörvényeitől. Természetes emberi közeget, kapcsolatot, a társadalommal való mindennapos érintkezést keressük mi is. Együttműködésünk a közművelődési intézményekkel nem mondhatom, hogy mindennapos, de minden negyedéves, és ez így igaz. Jószerével nincs Békéscsabán olyan közművelődési intézmény — ifjúsági ház, MMK, vasutasok klubkönyvtára, Krrer Nyomda — ahol már ne lett volna irodalmi estünk, de sorolhatnám, Gyulát, Békést, a megyén kívül Hajdúhadházt, Makót, az országon kívül a jugoszláviai Zrenjanint, a szépen kialakuló szlovákiai kapcsolatunkat, sőt a kontinensen is túl tudok lépni akkor, amikor erről beszélek, mert Amerikában, Los Angelesben is szó esett már egy- irodalmi esten az Űj Auroráról, amelyik ugyan nem a Békés megyei írótagozat egészét jelenti, de a tagozat minden érdemleges tagja rendszeresen ír benne. — Itt kérdezem meg tőled, hogy mire tartod az irodalmi műhelyek szerepét, lehetőségeit? — Végre tisztázni kellene a műhelyek körül egy alapkérdést. Lehet, hogy a véleményem némelyeket vitára ingerel, de akkor is el kell mondanom, hogy nem minden a keret. Ugyanakkor mégis szükség van olyan keretekre, amelyek lehetőséget adnak. Nos, én úgy érzem, hogy a Köröstáj, a Békési Élet. az Űj Aurora — hogy csak e hármat említsem — jó lehetőséget ad emberi találkozásokra, véleménycserékre. Amit viszont hiányolok az az, hogy e műhelyek között nem teljes az együttműködés. Én azt hiszem, hogy az Űj Aurora mint műhely eleget próbál tenni' az írótagozat alapvető céljainak. Évek óta teszi ezt a Köröstáj is. Nem biztos, hogy a Békési Életnek az irodalom helyi problémáival kapcsolatosan kötelezettségei volnának, mégis el tudnám képzelni, hogy jobb kapcsolat alakuljon ki az írótagozat és a Békési Élet között. Hozzá kell mindehhez tennem a Fiatal Alkotók Körét. Fontosnak érzem elmondani, hogy vitáink voltak a FAK-kal. Ott voltak vitáink, ahol a FÁK valamiféle neoavant- garde törekvéseit nem tudtuk megérteni. Az a véleményem, hogy ez a kör most, amikor 1982 elején beszélgetünk, már letisztultabb és érvényesebb állapotba jutott az irodalompolitika és az irodalom egészének céljait, feladatait tekintve. Ügy gondolom, hogy a FÁK tagjai, akik az írótagozat működési alapelveit elfogadják, teljes joggal lehetnek részesei annak is. Persze, a mi vidékünkön az is jellemző, hogy általában ugyanazok a tagjai a Köröstáj műhelyének, az Űj Aurora műhelyének és a FAK-nak is. Ebből a meggondolásból kiindulva jutott az Űj Aurora szerkesztősége arra az elhatározásra, hogy a folyóirat karácsonyi számában 40 flekknyi helyt kap a Fiatal Alkotók Köre, bemutatkozásra. Ez a bemutatkozás azonban mint a fiatalok körének bemutatását jelenti, hiszen — bár nem ismerem még pontosan az anyagot, amit közölni fogunk — külön-külön szinte mindenki, nem is egyszer, többször is szerepelt már az Új Aurora lapjain vagy jelen voltak és vannak — mint ismeretes — a Köröstájban is. Amiért azonban az Űj Aurora úgy határozott, hogy bemutatja őket, azért történt, mert szerintünk megérett ez a nem is olyan fiatalok társasága arra, hogy az Új Aurorában együttesen jelentkezzen. Úgy látjuk, hogy a FÁK. mint a fiatalok köre ma már jobban közelít a tizen- vagy huszonévvel idősebb írókhoz, költőkhöz, mint azt régebben tette, melyet akkor betudhattunk az életkorból adódó olyanfajta magatartásnak is, hogy azt. amit az idősebbek, ne adj isten 20 évvel idősebbek csinálnak, azt mindenképpen meg kell kérdőjelezni. A változást részükről a politikai, társadalmi elkötelezettség és felelősség erősödésének érzem. — Néhány helyen felmerült olyan vélemény, hogy a megyei • könyvkiadás túlzottan irodalom- és történelemcentrikus. Mi erről a véleményed, van-e valamiféle ütközés a megyei könyvkiadás különböző szemlélete között? — Utalnom kell egy nemrég. a Népújságban megjelent interjúra, melyben Köteles Lajos, a megyei tanács tudományos koordinációs szakbizottságának titkára fejtette ki véleményét erről a kérdésről is. Válaszával egyetértek, de a következőkkel egészítem ki. Vörös Károly kandidátus, aki az országos helytörténet-kutatás egyik szellemi gazdája, kijelentette egyszer, hogy Békéscsabán, de egész Békés megyében rendkívül erőteljes, tudományos értékekben gazdag alapokat nyújt a történelemkutatás számára a helytörténeti munka. Ez hál’ istennek régóta folyik, ehhez akart fölzárkózni, és úgy érzem, méltó módon zárkózott föl az irodalom az utóbbi 15 évben, mert körülbelül ekkor kezdődött az, hogy az irodalom méltó partnere lett a történelem- kutatásnak, ami nem mindig csak helytörténet-kutatás. Két évtizede még a tudományos kutatásnak is alig volt bázisa, más kérdés és örvendetes dolog, hogy az utóbbi évtizedben felnőtt, és növekvőben van egy, a tudományosság fegyverzetével, érétkeivel, minőségével ellátott ifjabb és nem ifjabb kutatói gárda. Merem remélni, hogy jó értelmű, kívánatos harmónia alakul ki az elkövetkező egykét évtizedben a történelemkutatás, az irodalom és a tudományos munka között a megyei könyvkiadásban is. Az e tájon élő irók azonban nem kívánnak és nem fognak lemondani arról, hogy szülő- vagy lakóhelyük arculatát, e táj emberi problémáit esztétikailag magas színvonalon ábrázolják. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy az utóbbi időben kissé lanyhuló történelemkutatásunk újra erőre kapjon; feltehető, hogy a tervezett Békéscsaba-monográfia nemcsak terjedelmében lesz nagy alkotás, hanem frissítő módon hat majd a történetkutatásra is. Végső soron sem a megyei könyvkiadás, sem a megye kulturális élete — minden ellenkező „véleménnyel" szemben — nem irodalomcentrikus, az irodalmon kívül számos művészeti ágban, történelem- és helytörténet-kutatásban is születnek kiváló eredmények. — Sajátos helyzet a miénk az országnak ezen a részén. A megye soknemzetiségű lakosságára gondolok. Lényegében a „híd” szerepét is be kell töltenie az itteni irodalomnak, a publikációnak, az irodalmi közéletnek. Befőttjük ezt a szerepet? — A megye soknemzetiségű jellegéről sok helyen beszéltünk már. Valójában Békés megye egy kis Középkelet-Európa, hiszen öt élő nyelv található itt, ,a magyaron kívül a szlovák, a román, a délszláv és a német. Az írótagozat elvi és magatartásbeli vonatkozásban tud ebben a kérdésben állást foglalni. Azt kell mondanom, hogy a tagozat tagsága betölti azt a feladatát, amit „hid”-nak nevezünk. A publikálás fórumai is ezt teszik, akár az Űj Auróráról, akár a Békési Életről vagy a Köröstájról beszélünk. Mindegyikben megtaláljuk a Du- na-mentiség gondolatának állandó jelenlétét, de ott van ez a gondolat a legkülönbözőbb ankétokon, irodalmi esteken, író-olvasó találkozókon, és egyéb baráti találkozókon is. Ezt nagyon fontosnak érzem, és úgy gondolom, hogy az e vidéki irodalomnak egyik legközéletibb feladaja éppen ennek a „híd”- szerepnek a vállalása. — Miként látod az írótagozat jövőjét, milyen terveket kovácsoltok, szeretnétek megvalósítani? — A jövőt illetően elsősorban reálisnak kell lennünk. Ebben a pillanatban Békés megyében még nincsenek meg a feltételei annak, hogy önálló írócsoport jöjjön lét, re, de bízom abban, hogy az én nemzedékem időszakában még elkövetkezik ennek az ideje. Hiszek a velem egy idősek néhány országosan, is befogadott tagjában, és a nálam idősebb nemzedék egy-két országosan is elismert tagján kívül a mellettünk felnövekvő, fiatalnak tekinthető, de már teljes felnőtt korban levő nemzedékben. Az írócsoport jövője csak akkor lesz biztosított, ha ezek a fiatalok, és mi, akik a középnemzedék vagy az idősebb nemzedék körébe tartozunk, eszmeiekben, politikai törekvésekben, és az irodalompolitikában is találkozunk. Hiszem, hogy ez máris bekövetkezett, és hiszem azt is, hogy a jövőben lesz elég konfliktushelyzet ahhoz, hogy egymás nézeteit kölcsönösen felülbírálhassuk, kontrollálhassuk és kijavíthassuk. — Köszönöm a beszélgetést a Köröstáj olvasói és a magam nevében. Sass Ervin Póka György: Este
