Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1ÜS2. március 27„ szombat mimmagazm Tisztelgők A „Stop! Közlekedj okosan!” rejtvénysorozat megfejtései és a nyertesek száma Évente több száz fiatal ró­ja le tiszteletét Veszélyen, a tanácsköztársasági emlékmű­nél. A gyulai direktórium tagjainak, Beleznai Sándor­nak, Dundler Károlynak, Grünfeld Jakabnak és Olá Tódornak forradalmi bátor­ságát jelképező emlékhely­re a három város KlSZ-fia- taljai délben gyülekeztek. Békésről, Békéscsabáról és Gyuláról szinte egy időben indultak az autóbuszok a helyszínre. A békésieknek régebbi, „jól bevált" szoká­sa, hogy kerékpáron men­nek, egyszersmind kisebb tú­rát is teljesítve. Így tervez­ték az idén is, de végül Már­kus Katiék mégis úgy dön­töttek: kölcsön kérik a Vi­harsarok Tsz autóbuszát. Való igaz, pocsék idő kö­szöntött pénteken az ünnep­lőkre. Hideg, metsző szél fújt, esett az eső. Szóval, meg lehet érteni a „váltás" okát, fölösleges nátha sen­kinek sem hiányzik. De nicsak, fél egykor bi­ciklis csapat kanyarodik le a 44-esről, semmi kétség, ők is az ünnepségre érkeztek. Igaz, nem nagy küldöttség, mindössze négytagú, de az élükön Ocsovszki tanár úr­ral érkező békéscsabai szlo­vák általános iskola, gimná­zium és kollégium diákjait így is sokan megnézik. Ilyen­kor biciklizni? — látszik va­lami hasonló a csodálkozók tekintetén. Később kiderül, hogy Baj­ezer János, Vrdukó Ági, Szarvas Rita és Kindli Jóska semmi különlegeset nem ta­lál abban, hogy két keréken jöttek Csabáról. Elvégre egy kis friss leve­gő csak nem árthat meg. F. I. „Közérzetem? Nem hin­ném, hogy én lennék neked a jó példa. Egyrészt, mert Csabára járok be dolgozni, másrészt meg, elfogultnak érzem magam a szülőfalum­mal szemben. Rám is ragadt a vágyból, ami minden szeg­halmira : várossá lenni. És ez a kettő néha ellentétes ér­zéssé válik. Pedig én szere­tem ■ ezt a nagyközséget. Itt is akarok élni, maradni ...” — mondta egy huszonéves szakmunkásfiú. * * * Megirigyelhetné egy nagy­város is. A mennyezeten méltóság- teljes nemtörődömséggel fo­rog tengelye körül a tükör­gömb. A színes szpotok' há­rom színű fénypöttyökkel pásztázzák a vendégeket. A zene? A legfrissebb sláge­rek. Vagy a leendők, ha a pop-rock-beat boszorkány- konyháiban is bejön, itt is bejön, áttör, sikert arat. Ma­rad egy-két-sok napig, ta­lán hétig, hónapig. Vagy az unásig hallgatást követő kényszerszünet frissítő erejé­től felvillanyozva visszatér, mint az ABBA, a Middle of the Road, a Shadows, a töb­bi. A pincérnő begyakorlott flegmával suhan a( sűrűn egymás mellé telepített asz­talok közeiben, ö már rég­óta van talpon, neki nem ez a szórakozás. Nos, igen, szó­rakozás. Itt, Szeghalmon. Az összetolt asztal mellett bemutatkozunk. Csak száj­mozgásból lehet sejteni a ned­vet. abból is legfeljebb az utót. ami megszokottabb, ab­ból van a több. Meg aztán nem is érdekes túlságosan. Kérdezem, hová lehet itt menni, ha az ember már el­múlt tizenvalahány és még nem rázódott bele a felnőtt­korba. Kezdődik a mutoga- tósdi. „Itt szerda esténként van diszkó, az öcsi (Roósz Ádám) nyomja ilyenkor, na­MEGFEJTÉSEK: Első forduló: 1, A képen egy kislány és egy forgalomirányító jelzőlámpa látható. 2. A kislány akkor mehet át a zebrán, ha a jelzőlámpa alsó zöld fénye vi­lágít. 3. A jelzőlámpának csak az alsó lencséjét kellett beszí­nezni. Nyert: négy óvodg és 44 pá­lyázó. Második forduló: 1. Közúti jelzőtáblák: Balra kanyarodni tilos: Behajtani tilos; Egyirá­nyú forgalmi út; Kerékpárral behajtani tilos; Kerékpárút: Fő­útvonal; Gyermekek; Kijelölt gyalogos átkelőhely: Gyalogos átkelés; Állj! Elsőbbségadás kö­telező. 2. Jelzőlámpa színei: pi­ros. sárga. zöld. Egymást köve­tő sorrend: zöld. sárga, piros, együtt a piros és sárga. 3. Az 1-es, 2-es és 4-es jelű gyalogo­sok- szabálytalanul közlekednek. Nyert: két általános iskola egy-egy osztálya, ill. annak * őr­sei, valamint 46 pályázó. Harmadik forduló: 1. Kerék­páron csak 18 éven felüli szál­líthat egy 10 éven aluli gyermek­utast. ha a kerékpáron megfe­lelő ülés van. 2. A kerékpáros csak szorosan az úttest szélén haladhat. 3. Hangjelzést adni csak veszély elhárítása érdeké­ben szabad. 4. A megkülönböz­tető jelzéseit használó jármű­nek mindig és mindenütt sza­bad utat kell biztosítani. 5. A A szexbomba felrobban Néhány nyugatnémet isko­lában ezt a kérdést tették fel a legkisebb gyerekeknek: „Mi az a szexbomba?” íme néhány jellemző válasz: „A szexbombát az oroszok ta­lálták fel”, „A szexbomba nagy és vastag”, „A szex­bomba elöl csúcs, hátul vas­tag”, „Ha a szexbombára rá­ülnek, akkor felrobban”. gyón jó .. . Ma azért vannak kevesen, mert kedd estén­ként már az Egyesben (Sár­rét étterem) is van diszkó. De jobb is, mert most leg­alább lehet táncolni ezen a zsebkendönyi területen ... Nézd, én a megye másik sarkából jöttem, ismerem a helyeket. Ez a nagyon jók közé tartozik... De ugye. nem értetted a nevemet? Mert a fater utálja, ha ide jövök. De másképpen nehéz egv ilyen faluban találkoz­ni. És szeretjük egymást. . ." . Tényleg, mi van még? Van a járási-nagyközségi műve­lődési ház. Amikor nyolc óra tájban eljöttem előtte, égtek a villanyok. Takarítot­tak'. Kint, az utcai hirdető- táblán néhány plakát. A me­gyei Jókai Színház stúdió- színházának előadását, egy ugyancsak színházi, de bizo­nyára haknielőadást, vala­mint Haumann Péter és Ga­lambos Erzsi színművészek itteni estjét hirdették. Egy hétre valóban nem kevés. Csak hát egyazon téma több­szöröse . . . Hétvégére semmi­lyen kínálat nem mutatko­zott. „Nincs is. A művházban tavaly volt egy koncert, ha jól emlékszem, valamelyik »szakadt banda« járt itt. Az­óta semmi. Ha gusztusunk van rá, akkor Csabára, Deb­recenbe, esetleg Gyulára kell elmenni... Az ifiház? Telje­sen ráállt az úttörőkre.” * * * Közben a diszkós, Roósz Ádám szünetet tart. Ez alatt pereg egy film. „Mindenki tudja, hogy mi csak úgy élünk meg, ha mind vonzóbb programot adunk a fiataloknak. Ezért sem értem azokat, akik kezében van a szórakoztatás. Nézd, nekem „B” kategóriám van. Ha jól tudom, fél kezemen is meg­számolhatom, mennyien va­gyunk ilyenek 'a megyében. S mégis: a művházaknak, vendéglátóipari egységeknek fénysorompó tilos jelzésére gya­logosnak és minden járműnek meg kell állnia. 6. A kerékpá­ros csak akkor kanyarodhat, ha meggyőződött annak veszélyte­lenségéről. és kanyarodási szán­dékát kellő időben, jól látható­an jelzi kinyújtott karjával. 7. Főútvonal lakott tarületen kívü­li szakaszán balra nagy ívben nem kanyarodhat és vissza nem fordulhat a kerékpáros. Le kell szállni az úttest jobb szélén, és gyalogosként kell áttolni a ke­rékpárt. 8. A kerékpáron tilos olyan tárgyat szállítani, amely szélesebb a' kormánynál. 9. Az esti szürkület kezdetétől a reg­geli szürkület befejeződéséig a kerékpárt ki kell világítani. 10. Járdán csak akkor szabad ke­rékpározni. ha az úttest ke­rékpár-közlekedésre alkalmat­lan. Nyert: tizenhat pályázó. Negyedik forduló: lb; 2p: 3b; 4c: 5c: 6b; 7a; 8c; 9b; 10c; lla: 12b: 13c: 14b; 15c r 16c; 17b; 18a: 19b; 20b. Nyert: huszonkilenc pályázó. ötödik forduló: lb: 2a; 3c; 4c; 5a: 6b: 7b; 8a; 9c; 10c; 11c; 12b: 13b: 14a; 15b; 16b; 17a; 18c; 19b: 20 b. Nyert huszonhárom pályázó. A nyereményeket postán és egyéb utón kapják meg a nyer­tesek. akiknek nevét, terjedelmi okok miatt, sajnos nem állt mó­dunkban közölni. Legális iskolakerülés Az NSZK általános isko­láiban egy idő óta virágzik a tetőkkel folytatott keres­kedés. Egy darab tetű körül­belül 6 márkába kerül. Ezt az élénk keresletet az váltot­ta ki, hogy a rendelkezések szrint, ha egy gyerekről megállapítják, hogy tetves, egy ideig nem szabad isko­lába járnia. valahogy mégis jobban meg­éri az, ha kockáztatva a bün­tetést. engedély nélküliekkel dolgoztatnak, akik úgymond a program előtt néhány órá­val szedik-kunyerálják ösz- sze a nem kis értékű szere­lést. Én nem most kezdtem. A hetvenes évek elején a mezőberényi Lyra együttes­sel dolgoztam, a szüneteik­ben már próbálkoztam le­mezbemutatóval. Aztán ön­állósult a szakma. Néhéz. persze, hogy nehéz, de én nagyon szeretem. A zenével együtt.” Vége a szünetnek, vége a rajzfilmnek. Persze, most is a kisnyuszi járt túl az ot­romba farkas eszén. Fogy a kóla, néhány kávé. nagyritkán vörös kisfröccs. Pedig az átlagos életkor itt, a szeghalmi Napsugár elne­vezésű ÁFÉSZ-presszóban meghaladja a bűvös tizen­nyolcat. Beszélgetünk tovább. Szeghalomról, hogy miért ér­demes itt élni. Hogy szeret­ni kell a lakóhelyet. Bár ez kevés, dolgozni és élni kell érte. Ügy is mondhatnék, közéletiséget követel a mai lokálpatriotizmus. * * * Szóra'kozás? Közérzet? A kettő valahogy összefonódik. S a szeghalmi' fiatalokban, kisebb-nagvobb eltérésekkel a bevezetőben idézett gon­dolatokhoz hasonló véle­ményt vált ki. Biztosan meg­éri, ha az eddigieknél még gyakrabban, hatékonyabb módszereket választva „szon­dázzák” az illetékesek a fia­talok véleményét. Hiszen ezt a hatalmas energiát kár len­ne veszni hagyni. És persze, mindig vissza is jelezni, okos és ráható szóval ma­gyarázni a gátak mibenlétét is. Hogy a fiatalokban fe­szülő tenniakarás egy irány­ba hathasson. Hogy az ál­mokból reális tervek legve- nek, s azok1 mihamarább megvalósulhassanak. Nemesi László Gyermekekről, gyermekeknek Milyen egy jó plakát, ho­gyan kell egy rendezvényt megszervezni, egy hangver­senyre közönséget verbuvál­ni, milyen a jó reklám? Ilyen és hasonló témákkal foglalkozik a kis szervezők és krónikások köre a Békési 3-as számú Általános Isko­lában. A remek ötlet az ősz­szel született, és nyomban meg is szervezték a kört. amelynek vezetője László Imréné, az iskola közműve­lődési felelőse. Havonta egy foglalkozást tartanak, ismer­kednek a szervezési felada­tok elméletével, a reklám­mal. az agitációval, propa­gandával, s osztályukban, rajukban a gyerekek maguk is végeznek kulturális szer­vezési munkát. Egyik foglal­kozáson sétára indultak, hogy megnézzék', milyen pla­kátok állítják — vagy nem « • állítják — meg a járókelő­ket az utcán. A művelődési központban arról gyűjthet- tek információkat, milyen is egy közművelődési intéz­mény propagandája. Felvéte­lünk a kis szervezők és kró­nikások körének legutóbbi foglalkozásán készült, az is­kola könyvtárszobájában. A képen balról László Imréné. Fotó: Veress Erzsi fü|öp Beia: Le a kalappal Tizenharmadik rész, amelyben az otthonról, lakásról és a kégliről lesz szó A minap levelet kaptam. írója egy ifjú ember, aki panasszal fordult hozzám. íme a levél ezen részlete: „Rendkívül nehéz dolga van manapság egy hozzám hasonló, magam korú embernek, mert a sok egyéb gond mellett, még egy rendes kéglije sin­csen. S ha van valami kis odú, a legtöbb­ször abba is beleszólnak, hogy miként ren­dezzem be, meg ki járhat oda, meg egyál­talán ilyesmi...” Mire is panaszkodik ifjú barátom? A kéglire. Mi a kégli? Hol, és kinél jelentkezik a kéglióhaj, avagy más­ként fogalmazva, milyen a kégliínség? Leginkább kínálkozott hát az alkalom, hogy felkeressem Hertelendi Elek baráto­mat, aki ebben a témában a legtájékozot- tabb, mondhatnám úgy is, hogy kégliszak­értő. Nem volt nehéz megtalálnom őt, mert amióta csak ismerem Hertelendit, s an­nak már van egy jó pár esztendeje, azóta három biztos tartózkodási helye van. Szerencsém volt, mert a második lehető­ségre ráhibáztam, épp a presszóban, újsá­gokkal, különféle lapokkal körülvéve, művelődött, örömmel üdvözölt, és mind­járt a tárgyra is tértünk. — Kégli? Hm .. . Hm ... — dörmögte, majd elgondolkozott a kérdésen, s kis idő múltán folytatta, miközben hörpintett egyet a kávéból. — Szóval a kégli a leg­újabb téma .. . hát nem rossz . .. főleg, ha van. — S kinek ran? — Ja, kérem! Az már mindenkinek le­het, aki teheti. — Tehát lakás? — Hát, iiigen, de azért ez nem olyan egyszerű ... Mert lássuk csak. Az ember­nek lehet kéglije, lehet lakása, és lehet otthona. No most már ez három dolog. A „jobbaknak” mindhárom lehetséges, de ez azért ritka. — Értem már. Tehát e három fogalom három magatartásformát is jelölhet? — Igen... Fogalmazhatunk így is. Mert mikor kell a lakás? Amikor a fiatal meg­kezdi önálló életét. Az ideális az lenne persze, ha mindjárt lenne is, de hát elöbb-utóbb csak összejön valahogy. A la­kásból lehet aztán otthont teremteni, de ez már nehezebb dolog ... — Hogyhogy? — Hát, az otthon az melegséget jelent, az valami külön világ, ahol az ember pi­henhet, ahol a napi gondok elől egy ki­csit el is menekülhet, ahol megpróbálhat­ja megvalósítani másik énjét, mert ugye mindenkiben van valami. Az otthonhoz tartozik persze a család is... meg sok minden. No, és nem utolsósorban azért pénz kell hozzá, hogy a szabvány ház­gyári formákból (ha másra nem nyílott le­hetőség) ténylegesen meleg, kényelmes, Úgymond fészket alakítson ki... — Értem. Ez egy olyan vár, ahova behú­zódik az ember, felhúzza a várkaput, és mindent kívül rekeszt. Persze a szomszéd attól még kalapálhat egész nap, bömböl­het a rádió, mert azért annyira szigetelni nem tudom a falakat, hogy ne zárjam azt ki.*. — próbáltam összegezni. — Nem, nem. Félreértett. Az otthon az nem zárja ki a külső világot. Ahol otthon van, oda szívesen eljárnak mások is, kel­lemes baráti társaság is hozzátartozik az otthonhoz, s az otthonban születhetnek meg a legújabb találmányok is, amelyet természetesen a mindennapi munkában tud hasznosítani az ember ... — Értem. Tehát az otthon az ideális ál­lapot. — Úgy van. De ilyen kevés van. — Mi van? — Az emberek leginkább csak laknak. Megelégszenek a lakással, hiszen az is jó ... megvan abban is minden .. . Csak- hát... — Csakhát, mégsem az igazi... — Úgy van. Abban minden szabvány­szerű, s az emberek is szabványéletet él­nek. A lakás jellemzője a patikatisztaság, a berendezés nem funkcionális, hanem azért van, mert másnak is van. A belső melegség az, ami hiányzik ezekből. De hát erre nem is tanítják nagyon az embere­ket . .. szóval egyszerűbb mindent szab­ványosítani .. . — Értem. És a kégli? — Ö, a kégli! Az sokféle lehet. — Hogyhogy? — A kégli jelenthet egy otthonteremté­si szándékot. Ilyen az a bizonyos hétvégi ház. Ha jó ízléssel készül, akkor a kégli tréfásan az otthont jelenti. Ez bizony na­gyon jó dolog. De kégli a kacsaúsztatónyi fürdőmedencécel, kerti törpével, s mit fel nem sorolhatnék építmény is, ami szin­tén egy menekülési forma, ezt hívnám én barkácsízlésnek, nem lebecsülve az igazi bnrkácsszenvedélyt. Aztán kégli még .. . az egy szoba, amely másfajta szenvedélyt elégít ki... Hadd ne részletezzem ezt. Kégli, ahol az italosüvegek díszítik a belső teret, a maguk szétdobált össze­visszaságában (mert ugye elfogyott belő­lük az ital), a kégli, ahol jókora , rumlit lehet csapni... No és a kégli kulcsát szokták kölcsönadni, bizonyos alkalomra .. . — Úgy hiszem, világos. Három alapfor­ma van, s annak számos változata. — így is' fogalmazhatunk. A leggazda­gabb ötletekben az otthon. A legsivárabb emberi magatartásra vall a kégli. — Helyes, de egy kiegészítésre még szükség van. — Éspedig? — A kéglinek van egy másik variációja is. — Ez már a hányadik? — Nem is tudom, még annyira nem rendszereztem mindezt, de az utóbbiról föltétlenül szólni kell. — Vagyis? — Kégli lehet a tizenévesek szobája is. — No ez nem túlzás így? — Mindjárt megmagyarázom. Arról van ugyanis szó, hogy ez leginkább csak név- használat. Én leginkább úgy hívnám, hogy kuckó. De nem is a név a lényeg, hanem az, hogy ott a fiatal megtanulhatja az ott­honteremtés művészetét. Ebben pedig se­gíteni kell neki. Helyet adni egyéni elkép­zeléseinek, de vigyázni a mértékre. Ho­gyan? Általános az, hogy a fiatal vala­milyen módon előbb mindig utánoz. Ha jó példákat lát, akkor az utánzás is ahhoz hasonló lesz. Ennyit hát az otthonról, a lakásról, és a kégliről. Ügy hiszem, e három formához kapcsolódik már az emberi magatartás- forma is, amelyet nem is kell különösen részletezni. A lényeg az, hogy emberi le­gyen minden, akkor nem kéglire, hanem otthonra vágyunk majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom