Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
1ÜS2. március 27„ szombat mimmagazm Tisztelgők A „Stop! Közlekedj okosan!” rejtvénysorozat megfejtései és a nyertesek száma Évente több száz fiatal rója le tiszteletét Veszélyen, a tanácsköztársasági emlékműnél. A gyulai direktórium tagjainak, Beleznai Sándornak, Dundler Károlynak, Grünfeld Jakabnak és Olá Tódornak forradalmi bátorságát jelképező emlékhelyre a három város KlSZ-fia- taljai délben gyülekeztek. Békésről, Békéscsabáról és Gyuláról szinte egy időben indultak az autóbuszok a helyszínre. A békésieknek régebbi, „jól bevált" szokása, hogy kerékpáron mennek, egyszersmind kisebb túrát is teljesítve. Így tervezték az idén is, de végül Márkus Katiék mégis úgy döntöttek: kölcsön kérik a Viharsarok Tsz autóbuszát. Való igaz, pocsék idő köszöntött pénteken az ünneplőkre. Hideg, metsző szél fújt, esett az eső. Szóval, meg lehet érteni a „váltás" okát, fölösleges nátha senkinek sem hiányzik. De nicsak, fél egykor biciklis csapat kanyarodik le a 44-esről, semmi kétség, ők is az ünnepségre érkeztek. Igaz, nem nagy küldöttség, mindössze négytagú, de az élükön Ocsovszki tanár úrral érkező békéscsabai szlovák általános iskola, gimnázium és kollégium diákjait így is sokan megnézik. Ilyenkor biciklizni? — látszik valami hasonló a csodálkozók tekintetén. Később kiderül, hogy Bajezer János, Vrdukó Ági, Szarvas Rita és Kindli Jóska semmi különlegeset nem talál abban, hogy két keréken jöttek Csabáról. Elvégre egy kis friss levegő csak nem árthat meg. F. I. „Közérzetem? Nem hinném, hogy én lennék neked a jó példa. Egyrészt, mert Csabára járok be dolgozni, másrészt meg, elfogultnak érzem magam a szülőfalummal szemben. Rám is ragadt a vágyból, ami minden szeghalmira : várossá lenni. És ez a kettő néha ellentétes érzéssé válik. Pedig én szeretem ■ ezt a nagyközséget. Itt is akarok élni, maradni ...” — mondta egy huszonéves szakmunkásfiú. * * * Megirigyelhetné egy nagyváros is. A mennyezeten méltóság- teljes nemtörődömséggel forog tengelye körül a tükörgömb. A színes szpotok' három színű fénypöttyökkel pásztázzák a vendégeket. A zene? A legfrissebb slágerek. Vagy a leendők, ha a pop-rock-beat boszorkány- konyháiban is bejön, itt is bejön, áttör, sikert arat. Marad egy-két-sok napig, talán hétig, hónapig. Vagy az unásig hallgatást követő kényszerszünet frissítő erejétől felvillanyozva visszatér, mint az ABBA, a Middle of the Road, a Shadows, a többi. A pincérnő begyakorlott flegmával suhan a( sűrűn egymás mellé telepített asztalok közeiben, ö már régóta van talpon, neki nem ez a szórakozás. Nos, igen, szórakozás. Itt, Szeghalmon. Az összetolt asztal mellett bemutatkozunk. Csak szájmozgásból lehet sejteni a nedvet. abból is legfeljebb az utót. ami megszokottabb, abból van a több. Meg aztán nem is érdekes túlságosan. Kérdezem, hová lehet itt menni, ha az ember már elmúlt tizenvalahány és még nem rázódott bele a felnőttkorba. Kezdődik a mutoga- tósdi. „Itt szerda esténként van diszkó, az öcsi (Roósz Ádám) nyomja ilyenkor, naMEGFEJTÉSEK: Első forduló: 1, A képen egy kislány és egy forgalomirányító jelzőlámpa látható. 2. A kislány akkor mehet át a zebrán, ha a jelzőlámpa alsó zöld fénye világít. 3. A jelzőlámpának csak az alsó lencséjét kellett beszínezni. Nyert: négy óvodg és 44 pályázó. Második forduló: 1. Közúti jelzőtáblák: Balra kanyarodni tilos: Behajtani tilos; Egyirányú forgalmi út; Kerékpárral behajtani tilos; Kerékpárút: Főútvonal; Gyermekek; Kijelölt gyalogos átkelőhely: Gyalogos átkelés; Állj! Elsőbbségadás kötelező. 2. Jelzőlámpa színei: piros. sárga. zöld. Egymást követő sorrend: zöld. sárga, piros, együtt a piros és sárga. 3. Az 1-es, 2-es és 4-es jelű gyalogosok- szabálytalanul közlekednek. Nyert: két általános iskola egy-egy osztálya, ill. annak * őrsei, valamint 46 pályázó. Harmadik forduló: 1. Kerékpáron csak 18 éven felüli szállíthat egy 10 éven aluli gyermekutast. ha a kerékpáron megfelelő ülés van. 2. A kerékpáros csak szorosan az úttest szélén haladhat. 3. Hangjelzést adni csak veszély elhárítása érdekében szabad. 4. A megkülönböztető jelzéseit használó járműnek mindig és mindenütt szabad utat kell biztosítani. 5. A A szexbomba felrobban Néhány nyugatnémet iskolában ezt a kérdést tették fel a legkisebb gyerekeknek: „Mi az a szexbomba?” íme néhány jellemző válasz: „A szexbombát az oroszok találták fel”, „A szexbomba nagy és vastag”, „A szexbomba elöl csúcs, hátul vastag”, „Ha a szexbombára ráülnek, akkor felrobban”. gyón jó .. . Ma azért vannak kevesen, mert kedd esténként már az Egyesben (Sárrét étterem) is van diszkó. De jobb is, mert most legalább lehet táncolni ezen a zsebkendönyi területen ... Nézd, én a megye másik sarkából jöttem, ismerem a helyeket. Ez a nagyon jók közé tartozik... De ugye. nem értetted a nevemet? Mert a fater utálja, ha ide jövök. De másképpen nehéz egv ilyen faluban találkozni. És szeretjük egymást. . ." . Tényleg, mi van még? Van a járási-nagyközségi művelődési ház. Amikor nyolc óra tájban eljöttem előtte, égtek a villanyok. Takarítottak'. Kint, az utcai hirdető- táblán néhány plakát. A megyei Jókai Színház stúdió- színházának előadását, egy ugyancsak színházi, de bizonyára haknielőadást, valamint Haumann Péter és Galambos Erzsi színművészek itteni estjét hirdették. Egy hétre valóban nem kevés. Csak hát egyazon téma többszöröse . . . Hétvégére semmilyen kínálat nem mutatkozott. „Nincs is. A művházban tavaly volt egy koncert, ha jól emlékszem, valamelyik »szakadt banda« járt itt. Azóta semmi. Ha gusztusunk van rá, akkor Csabára, Debrecenbe, esetleg Gyulára kell elmenni... Az ifiház? Teljesen ráállt az úttörőkre.” * * * Közben a diszkós, Roósz Ádám szünetet tart. Ez alatt pereg egy film. „Mindenki tudja, hogy mi csak úgy élünk meg, ha mind vonzóbb programot adunk a fiataloknak. Ezért sem értem azokat, akik kezében van a szórakoztatás. Nézd, nekem „B” kategóriám van. Ha jól tudom, fél kezemen is megszámolhatom, mennyien vagyunk ilyenek 'a megyében. S mégis: a művházaknak, vendéglátóipari egységeknek fénysorompó tilos jelzésére gyalogosnak és minden járműnek meg kell állnia. 6. A kerékpáros csak akkor kanyarodhat, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. és kanyarodási szándékát kellő időben, jól láthatóan jelzi kinyújtott karjával. 7. Főútvonal lakott tarületen kívüli szakaszán balra nagy ívben nem kanyarodhat és vissza nem fordulhat a kerékpáros. Le kell szállni az úttest jobb szélén, és gyalogosként kell áttolni a kerékpárt. 8. A kerékpáron tilos olyan tárgyat szállítani, amely szélesebb a' kormánynál. 9. Az esti szürkület kezdetétől a reggeli szürkület befejeződéséig a kerékpárt ki kell világítani. 10. Járdán csak akkor szabad kerékpározni. ha az úttest kerékpár-közlekedésre alkalmatlan. Nyert: tizenhat pályázó. Negyedik forduló: lb; 2p: 3b; 4c: 5c: 6b; 7a; 8c; 9b; 10c; lla: 12b: 13c: 14b; 15c r 16c; 17b; 18a: 19b; 20b. Nyert: huszonkilenc pályázó. ötödik forduló: lb: 2a; 3c; 4c; 5a: 6b: 7b; 8a; 9c; 10c; 11c; 12b: 13b: 14a; 15b; 16b; 17a; 18c; 19b: 20 b. Nyert huszonhárom pályázó. A nyereményeket postán és egyéb utón kapják meg a nyertesek. akiknek nevét, terjedelmi okok miatt, sajnos nem állt módunkban közölni. Legális iskolakerülés Az NSZK általános iskoláiban egy idő óta virágzik a tetőkkel folytatott kereskedés. Egy darab tetű körülbelül 6 márkába kerül. Ezt az élénk keresletet az váltotta ki, hogy a rendelkezések szrint, ha egy gyerekről megállapítják, hogy tetves, egy ideig nem szabad iskolába járnia. valahogy mégis jobban megéri az, ha kockáztatva a büntetést. engedély nélküliekkel dolgoztatnak, akik úgymond a program előtt néhány órával szedik-kunyerálják ösz- sze a nem kis értékű szerelést. Én nem most kezdtem. A hetvenes évek elején a mezőberényi Lyra együttessel dolgoztam, a szüneteikben már próbálkoztam lemezbemutatóval. Aztán önállósult a szakma. Néhéz. persze, hogy nehéz, de én nagyon szeretem. A zenével együtt.” Vége a szünetnek, vége a rajzfilmnek. Persze, most is a kisnyuszi járt túl az otromba farkas eszén. Fogy a kóla, néhány kávé. nagyritkán vörös kisfröccs. Pedig az átlagos életkor itt, a szeghalmi Napsugár elnevezésű ÁFÉSZ-presszóban meghaladja a bűvös tizennyolcat. Beszélgetünk tovább. Szeghalomról, hogy miért érdemes itt élni. Hogy szeretni kell a lakóhelyet. Bár ez kevés, dolgozni és élni kell érte. Ügy is mondhatnék, közéletiséget követel a mai lokálpatriotizmus. * * * Szóra'kozás? Közérzet? A kettő valahogy összefonódik. S a szeghalmi' fiatalokban, kisebb-nagvobb eltérésekkel a bevezetőben idézett gondolatokhoz hasonló véleményt vált ki. Biztosan megéri, ha az eddigieknél még gyakrabban, hatékonyabb módszereket választva „szondázzák” az illetékesek a fiatalok véleményét. Hiszen ezt a hatalmas energiát kár lenne veszni hagyni. És persze, mindig vissza is jelezni, okos és ráható szóval magyarázni a gátak mibenlétét is. Hogy a fiatalokban feszülő tenniakarás egy irányba hathasson. Hogy az álmokból reális tervek legve- nek, s azok1 mihamarább megvalósulhassanak. Nemesi László Gyermekekről, gyermekeknek Milyen egy jó plakát, hogyan kell egy rendezvényt megszervezni, egy hangversenyre közönséget verbuválni, milyen a jó reklám? Ilyen és hasonló témákkal foglalkozik a kis szervezők és krónikások köre a Békési 3-as számú Általános Iskolában. A remek ötlet az őszszel született, és nyomban meg is szervezték a kört. amelynek vezetője László Imréné, az iskola közművelődési felelőse. Havonta egy foglalkozást tartanak, ismerkednek a szervezési feladatok elméletével, a reklámmal. az agitációval, propagandával, s osztályukban, rajukban a gyerekek maguk is végeznek kulturális szervezési munkát. Egyik foglalkozáson sétára indultak, hogy megnézzék', milyen plakátok állítják — vagy nem « • állítják — meg a járókelőket az utcán. A művelődési központban arról gyűjthet- tek információkat, milyen is egy közművelődési intézmény propagandája. Felvételünk a kis szervezők és krónikások körének legutóbbi foglalkozásán készült, az iskola könyvtárszobájában. A képen balról László Imréné. Fotó: Veress Erzsi fü|öp Beia: Le a kalappal Tizenharmadik rész, amelyben az otthonról, lakásról és a kégliről lesz szó A minap levelet kaptam. írója egy ifjú ember, aki panasszal fordult hozzám. íme a levél ezen részlete: „Rendkívül nehéz dolga van manapság egy hozzám hasonló, magam korú embernek, mert a sok egyéb gond mellett, még egy rendes kéglije sincsen. S ha van valami kis odú, a legtöbbször abba is beleszólnak, hogy miként rendezzem be, meg ki járhat oda, meg egyáltalán ilyesmi...” Mire is panaszkodik ifjú barátom? A kéglire. Mi a kégli? Hol, és kinél jelentkezik a kéglióhaj, avagy másként fogalmazva, milyen a kégliínség? Leginkább kínálkozott hát az alkalom, hogy felkeressem Hertelendi Elek barátomat, aki ebben a témában a legtájékozot- tabb, mondhatnám úgy is, hogy kégliszakértő. Nem volt nehéz megtalálnom őt, mert amióta csak ismerem Hertelendit, s annak már van egy jó pár esztendeje, azóta három biztos tartózkodási helye van. Szerencsém volt, mert a második lehetőségre ráhibáztam, épp a presszóban, újságokkal, különféle lapokkal körülvéve, művelődött, örömmel üdvözölt, és mindjárt a tárgyra is tértünk. — Kégli? Hm .. . Hm ... — dörmögte, majd elgondolkozott a kérdésen, s kis idő múltán folytatta, miközben hörpintett egyet a kávéból. — Szóval a kégli a legújabb téma .. . hát nem rossz . .. főleg, ha van. — S kinek ran? — Ja, kérem! Az már mindenkinek lehet, aki teheti. — Tehát lakás? — Hát, iiigen, de azért ez nem olyan egyszerű ... Mert lássuk csak. Az embernek lehet kéglije, lehet lakása, és lehet otthona. No most már ez három dolog. A „jobbaknak” mindhárom lehetséges, de ez azért ritka. — Értem már. Tehát e három fogalom három magatartásformát is jelölhet? — Igen... Fogalmazhatunk így is. Mert mikor kell a lakás? Amikor a fiatal megkezdi önálló életét. Az ideális az lenne persze, ha mindjárt lenne is, de hát elöbb-utóbb csak összejön valahogy. A lakásból lehet aztán otthont teremteni, de ez már nehezebb dolog ... — Hogyhogy? — Hát, az otthon az melegséget jelent, az valami külön világ, ahol az ember pihenhet, ahol a napi gondok elől egy kicsit el is menekülhet, ahol megpróbálhatja megvalósítani másik énjét, mert ugye mindenkiben van valami. Az otthonhoz tartozik persze a család is... meg sok minden. No, és nem utolsósorban azért pénz kell hozzá, hogy a szabvány házgyári formákból (ha másra nem nyílott lehetőség) ténylegesen meleg, kényelmes, Úgymond fészket alakítson ki... — Értem. Ez egy olyan vár, ahova behúzódik az ember, felhúzza a várkaput, és mindent kívül rekeszt. Persze a szomszéd attól még kalapálhat egész nap, bömbölhet a rádió, mert azért annyira szigetelni nem tudom a falakat, hogy ne zárjam azt ki.*. — próbáltam összegezni. — Nem, nem. Félreértett. Az otthon az nem zárja ki a külső világot. Ahol otthon van, oda szívesen eljárnak mások is, kellemes baráti társaság is hozzátartozik az otthonhoz, s az otthonban születhetnek meg a legújabb találmányok is, amelyet természetesen a mindennapi munkában tud hasznosítani az ember ... — Értem. Tehát az otthon az ideális állapot. — Úgy van. De ilyen kevés van. — Mi van? — Az emberek leginkább csak laknak. Megelégszenek a lakással, hiszen az is jó ... megvan abban is minden .. . Csak- hát... — Csakhát, mégsem az igazi... — Úgy van. Abban minden szabványszerű, s az emberek is szabványéletet élnek. A lakás jellemzője a patikatisztaság, a berendezés nem funkcionális, hanem azért van, mert másnak is van. A belső melegség az, ami hiányzik ezekből. De hát erre nem is tanítják nagyon az embereket . .. szóval egyszerűbb mindent szabványosítani .. . — Értem. És a kégli? — Ö, a kégli! Az sokféle lehet. — Hogyhogy? — A kégli jelenthet egy otthonteremtési szándékot. Ilyen az a bizonyos hétvégi ház. Ha jó ízléssel készül, akkor a kégli tréfásan az otthont jelenti. Ez bizony nagyon jó dolog. De kégli a kacsaúsztatónyi fürdőmedencécel, kerti törpével, s mit fel nem sorolhatnék építmény is, ami szintén egy menekülési forma, ezt hívnám én barkácsízlésnek, nem lebecsülve az igazi bnrkácsszenvedélyt. Aztán kégli még .. . az egy szoba, amely másfajta szenvedélyt elégít ki... Hadd ne részletezzem ezt. Kégli, ahol az italosüvegek díszítik a belső teret, a maguk szétdobált összevisszaságában (mert ugye elfogyott belőlük az ital), a kégli, ahol jókora , rumlit lehet csapni... No és a kégli kulcsát szokták kölcsönadni, bizonyos alkalomra .. . — Úgy hiszem, világos. Három alapforma van, s annak számos változata. — így is' fogalmazhatunk. A leggazdagabb ötletekben az otthon. A legsivárabb emberi magatartásra vall a kégli. — Helyes, de egy kiegészítésre még szükség van. — Éspedig? — A kéglinek van egy másik variációja is. — Ez már a hányadik? — Nem is tudom, még annyira nem rendszereztem mindezt, de az utóbbiról föltétlenül szólni kell. — Vagyis? — Kégli lehet a tizenévesek szobája is. — No ez nem túlzás így? — Mindjárt megmagyarázom. Arról van ugyanis szó, hogy ez leginkább csak név- használat. Én leginkább úgy hívnám, hogy kuckó. De nem is a név a lényeg, hanem az, hogy ott a fiatal megtanulhatja az otthonteremtés művészetét. Ebben pedig segíteni kell neki. Helyet adni egyéni elképzeléseinek, de vigyázni a mértékre. Hogyan? Általános az, hogy a fiatal valamilyen módon előbb mindig utánoz. Ha jó példákat lát, akkor az utánzás is ahhoz hasonló lesz. Ennyit hát az otthonról, a lakásról, és a kégliről. Ügy hiszem, e három formához kapcsolódik már az emberi magatartás- forma is, amelyet nem is kell különösen részletezni. A lényeg az, hogy emberi legyen minden, akkor nem kéglire, hanem otthonra vágyunk majd.
