Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

NÉPÚJSÁG Pedagógus házaspár nyugdíjban 1982. március 28., vasárnap o Múltunk hasznosítható emlékei Visszakapja régi fényét a Vigadó? Múzeumi hasznosításra kerül a Békési út 1'. szám alatti épületegyüttes Az ország leghosszabb ne­vű falujában, a pár éve Me- zökovácsházához csatolt Re- formátuskovácsházán él — immár 31 éve — egy nyug­díjas pedagóguspár. Nagysel- meczy István és felesége, aki az Ilonából becézett, roman­tikus Olinka (most már Öli néni) nevet viseli. A gyere­kek iránti végtelen szeretet akkor válik szinte tapintha- tóvá, amikor a pályáról be­szélnek. — A tanítás-nevelés része volt az életünknek — kezdi Öli néni. — Az első években bent laktunk az iskola egyik irodájában; hát bizony néha sírva fakadtam, hisz alig volt magánéletünk. Már kezdet­ben szinte passziónkká vált a tanítás. Mivel gyerekünk nem született, több időt szen­telhettünk a ' másokénak — simítja meg koromfekete ha­ját, s hangjában nem bújik meg keserűség. — Két éve. 55 éves koromban mentem nyugdíjba. Harminchat évig tanítottam matematikát, fi­zikát, éneket, anélkül, hogy egyetlen napot táppénzen töl­töttem volna. Csak mióta nyugdíjas vagyok, azóta be­tegeskedem. A jó pedagógus tevékeny ember. Még nyugdíjasán is az. Öli néni csak úgy mellé­kesen említi, hogy több pá­lyázatra küldött már dolgo­zatot, s nefh egyszer sorol­ták a legjobbak közé. Naplót is ír, melyben az életpálya szépségeit, tanulságait örökí­ti meg. Mert élménye annyi volt, hogy egy hét alatt is csupán töredékét tudná el­mesélni. önmagáról keveset beszél, szívesebben a férjé­ről. Nagyselmeczy István élete valóban regénybe illő. Amióta a faluban él, s ennek már 34 esztendeje, a telepü­lés minden eseményének, változásának részese volt. Az iskolát igazgatta 1948 óta, társadalmi munkában tanács­elnök-helyettes, tanácstag (pár hónapig elnök is volt), tevékenykedik a Hazafias Népfront helyi csoportjában. — Rend volt itt mindig — mondja nyomatékosan a ha­tározott, ám első pillantásra bizalmat ébresztő, igazi „ta­nár bácsis” külsejű férfi. Történeteket is mesél arról, hogy söpört végig a történe­lem vihara ezen az apró al­földi falucskán; hogyan kel­lett nem egyszer erélyesen fellépni azért, hogy ne le­gyen semmi baj. — Szeretem az embereket — összegzi egyszerűen. — Egy-egy ered­mény erőt adott; segített el­felejteni az esti, a vasárnapi munkákat. Soha nem voltam türelmetlen, sem a gyerekek­hez, sem a felnőttekhez. Ta­lán ezért jönnek még ma is hozzám idősek, fiatalok. — A férjem sohasem csak a kötelező iskolai munkáját végezte el — szól a felesége. — Emlékszem például, egy­szer sírva jött az egyik ta­nyasi asszony: igazgató bá­csi, ellopták a lányom órá­ját, amit az első keresetéből vett; csináljon már valamit! Az egyik gyerek gyanúsan A TIT szeghalmi járási szervezete sokoldalú tevé­kenységet fejtett ki az el­múlt öt évben. Elsősorban az órákban kifejezhető össz- tevékenység növekedett. Míg 1977-ben 1585 órát, addig az elmúlt évben csaknem ezer­rel több órát fordítottak is­meretterjesztésre. Az ezer lakosra jutó órák száma mintegy 20-szal emelkedett. A lassú, de fokozatos mennyiségi előrelépés azon­ban nem egyenletes. A járás 13 településéből nyolcban jól szervezett a munka, s javul a minőség is. Bucsán, Vész­tőn és Körösladányban első­sorban az utóbbira kell na­gyobb figyelmet fordítani. A legnagyobb gondot Ker­tészsziget és Füzesgyarmat ismeretterjesztő tevékenysé­ge okozza, itt ugyanis nem eléggé tervszerű a munka. viselkedett, s a szép szó ha­tására végül is bevallotta: ő a bűnös. Ahhoz, hogy ezt va­laki észrevegye, nagyon kell ismerni a gyerekeket, érteni a nyelvüket. — Mindig a szép szó híve voltam — folytatja az egy éve nyugdíjas igazgató. — Nem mondom, hogy egy-egy problémás helyzetben nem folyamodtam ^ „makarenkói pofon”-hoz, de mindig csak a végső esetben. Legtöbbször nem is volt rá szükség; pe­dig jó néhány „nehéz” gye­rek került az iskolánkba. Legtöbbjükkel csodát művelt a törődés, az erélyesség, a következetesség ... Amióta nyugdíjas ő is* írogat. „Egy úttörőcsapat tör­ténete megalakulásától nap­jainkig”, „Egy nemzeti zász­ló életútja az 1919-es évtől napjainkig”; „Egy cigány- család kultúrtörténete a fel- szabadulástól napjainkig” — böngészem a gépelt tanulmá­nyok, visszaemlékezések cí­meit. Egy részük „megrende­lésre”, mások pályázatra ké­szültek, s akadnak, amelyek csak úgy, a mesélés kénysze­réből íródtak. Amíg a házaspárral be­szélgetek, valamiféle hiány­érzetem támad. Nem érzem ugyanis szavaik mögött a nyugdíjasok — néha már túlzott — mellőzöttségérzé­sét. a fiatalok, főként szak­mai utódjaik iránt megnyil­vánuló bizalmatlanságot. — A fiatalok új utat jár­nak, amibe nem jó beleszól­ni — mondják1 bölcsen. Egyszer, amikor a régi igaz­Az elmúlt években a he­lyi szervezetek és csoportok korszerűbb módszerekkel igyekeztek vonzóbbá tenni tevékenységüket. Csökkent a hagyományos előadások szá­ma, népszerűbb lett viszont a konzultációs módszer, s nőtt az érdeklődés az elő­adói konferenciák, módszer­tani napok iránt. Elterjedt- té vált — a helyi oktatási intézmények segítségével — a szemléltető eszközök al­kalmazása is. Míg 1977-ben a szemléltető előadások ará­nya 70 százalék volt, addig az elmúlt évben csaknem 89 százalék. Az ipari üzemek telepítése lehetővé tette, hogy több fi­zikai dolgozó vegyen részt az ismeretterjesztő rendezvé­nyeken. Ezt elősegítette az üzemekkel, vállalatokkal, szövetkezetekkel kialakított jó kapcsolat is. A hallgató­ság életkorát tekintve első­gató bement volt iskolájába, hogy próbát tartson saját alapítású (a járásban, sőt, az/ országban is elismert) dob­együttesével, minden gyerek hozzáfutott. Népszerűségével nem akarta megbántani utódját, ezért elhatározta, hogy egy ideig nem megy be az iskolába. Pedig nagy „sze­relme” ez az együttes. Csak­úgy, mint az úttörőmozga­lom, s ezen belül is a tábo­rozás. — A járási úttörőelnökség táborozási szakbizottságának tagja vagyok ’57 óta. Ez az, amit nem hagyok abba, amíg járni tudok! — jelenti ki. — Nyaranta vezetem a kovács­házi tábort, s igyekszem tar­talommal megtölteni a gye­rekek ott töltött napjait. Sok éves tapasztalatom ugyanis, hogy ha a tábor nem több, mint nyaralás, a gyerekek unatkoznak. Közös nyári táboraikat fe­lejthetetlen élményként őr­zik'. Büszkébben mutogatják a tábori naplót, mint szám­talan kitüntetésüket: köztük az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója, a Kiváló Üttörőveze- tő. a Kiváló Tanító kitünte­tést. A Szocialista Okfatás- ban Kimagasló Munkáért emlékérmet. Mondják, hogy balatoni nyaralójuk első vendégei' a gyerekek voltak. S amikor elkezdik olvasni egyik tanítványuk rímbe sze­dett köszönősorait egy jól si­került nyári táborozásról, bi­zony könny szökik a sze­mükbe. Gubucz Katalin Fotó: Fazekas László sorban a 30—44 évesek jár­tak el a rendezvényekre. Kis számban jelentek meg a fia­talok, ezért erre a korosz­tályra a jövőben fokozott figyelmet fordítanak majd a helyi csoportok. A TIT-tagok létszáma az elmúlt öt évben mintegy öt- vennel nőtt, így most 163, nagyrészt felsőfokú végzett­ségű előadóra számíthat a járási szervezet. Jelentős tö­rekvés, hogy a TIT-előadók, és a nem tag értelmiségiek között együttműködés ala­kuljon ki. Ez megvalósult Dévaványán, újraéled Füzes­gyarmaton, és Szeghalmon is tervezik közös programok létrehozását. Vésztőn és Okányban ugyancsak lehető­ség kínálkozik a TIT-előa­dók, a pártpropagandisták és a kívülálló értelmiség összefogására. G. K. Nem készült róla felmérés, de szinte bizonyos: a megye- székhely lakosságának több­sége úgy véli, Békéscsabán nincsenek műemlékek. E vélemény nem is tűnik meg­alapozatlannak, legalábbis, ha azt tartjuk a műemlék feltételének, hogy több száz éves legyen. Nyilvánvaló, ilyesmire Békéscsaba XVIII. századi betelepítése miatt sem számíthatunk. De a mű­emléknek nem feltétlenül kell tisztes korúnak lennie. A definíció szerint: A mű­emlékek hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótol­hatatlan emlékei, amelyek az ország gazdasági, társa­dalmi és kulturális fejlődé­sére tárgyi bizonyítékul szol­gálnak, és építészeti, törté­neti szempontból kiemelke­dő jelentőségűek. Ilyen megítélés alapján négy műemlékkel büszkél­kedhet a megyeszékhely: a városi tanács romantikus stí­lusban készült épületével, a Gyulai út 2. szám alatt ta­lálható klasszicista stílusú, volt Beliczay-kúriával, a Kórház utca 4. szám alatti, volt Sorházzal, amely ugyan­ebben a stílusban készült, és a klasszicizáló copf stílusú evangélikus nagytemplom­mal. Vörösréz a toronyra Van még ezenkívül tizen­három műemlék jellegű és négy városképi jelentőségű épülete Békéscsabának. Ez utóbbiak a város vagy te­lepülés olyan építményei, annak külső tartozékai, ame­lyek nem nevezhetők műem­léknek vagy műemlék jel­legűnek, de külső megjele­nésüknél fogva az adott jel­legzetes városkép kialakítá­sában lényeges szerepük van. Sopronhoz, Pécshez vagy akár Egerhez hasonlítva ez sem sok, de ezek fenntartá­sa megóvása és hasznosítá­sa is tekintélyes mennyiségű pénzébe kerül a városnak. Elsősorban olyasmire lehet az anyagi eszközök zömét fordítani, amelyek egyben közcélú hasznosítást is lehe­tővé tesznek. Katsányi Pál, a városi tanács vb műszaki osztályának főelőadója a kérdéskör kitűnő ismerője. — Mostanában egymás után újulnak meg Békéscsa­ba régi házai, köztük ter­mészetesen a műemlékek is. Az egyik leglátványosabb lesz az evangélikus nagy­templom, várhatóan 15 mil­lió forintos felújítása. A munkával még az idén el­készülnek. A tekintélyes summából 7,9 millió forintot az Állami Biz­tosító adott, az 1978. június 22-i földrengés kárainak megtérítésére. A földrengés miatt a szerkezet erősen megrongálódott, veszélyessé vált. A városi tanács 500 ezer, az Országos Műemléki Felügyelőség 400 ezer fo-~ rinttal járult hozzá a költ­ségekhez. A még hiányzó részt az evangélikus egyház fedezi. A templomnak lesz kulturális célú hasznosítása is: újra rendezhet itt orgo­nahangversenyeket a Filhar­mónia. A jövő hónapban már ré­gi fényében csillog az evan­gélikus kistemplom tornya: elkészül a vörösréz fedés. Még ebben az évben hozzá­kezdenek a Hunyadi téren levő, volt gyülekezeti mag­tár felújításához. Hasznosí­tására többféle elgondolás van, de még nem született végleges döntés. Tudományos célokat szolgál majd az evangélikus papiak melletti volt papírbolt. Ez szakszerű műemléki helyreállítás után, az evangélikus szaklevéltár­nak ad otthont. Így végre teljes egészében a kutatók rendelkezésére áll a rend­kívül gazdag anyag, mely­nek külön érdekessége, hogy megteremtésének kezdeti munkáit még Haán Lajos végezte. A Gyulai út mellett egyre bővül a gabonamúzeum. Itt látható a Békéssámsonból át­telepített műemléki védett­ségű szélmalom, amelyet áp­rilis 4-től tekinthetnek meg a látogatók. Itt található a Gajdács-tanya a régi pa­raszti életforma eszközeivel. A mellette levő kisparcellá­A gabonamúzeum területén látható a szélmalom kon a sajátságos, régi terme­lés is szemléltethető, és ki­keltek már a régi búzafaj­ták elvetett magjai is. A gabonamúzeum ez év augusztus 20-ra újabb léte­sítménnyel gazdagodik: nagy­szabású kiállításon ekkor avatják fel a korhű tervek alapján, régi módszerekkel készített uradalmi gépszínt. Ebben a régi idők gépeit és eszközeit helyezik el. A Békési úton a 15. és 17. számú házak jellegzetes né­pi lakóépületek. A 15. szá­mú házat a város már meg­vásárolta, és rövidesen meg­kezdődik a műemléki hely­reállítás, és funkciókialakí­tás. A szlovák klub és a szlovák alkotóház kap majd helyet benne. Sörház — eredeti formában A 17. számú épület tulaj­donképpen két házból áll, köztük egy nagy, zárt ud­varral. Az egész épületegyüt­tes múzeumi hasznosításra kerül. A Gyulai út 5. szám alatti volt Omaszta-kúria helyreállítására is készülnek a tervek. A város számít az Országos Műemléki Felügye­lőség szakmai és anyagi se­gítségére is. A volt Sorhá­zat is hasznosítani kíván­ják. A nagyméretű pince- rendszer műemléki feltárá­sára már készülnek a ter­vek, vissza fogják állítani eredeti formájába. Utána több célra is lehet haszno­sítani, többek között ven­déglőt, klubot alakíthatnak itt ki. A városi tanács épületé­nek Ybl Miklós tervezte homlokzata már megújult, jelenleg a nagyterem felújí­tása folyik. A belső építé­szeti tervek úgy készültek, hogy hangsúlyozzák az ere­deti architektúrát. A terem reprezentatív tölgyfa burko­latot kap, és várhatóan ez év júniusára elkészül. Rö­videsen megkezdődik a nagy belső udvar és az épület bel­ső felújítása is. Most még díszletmühely Békéscsaba város környéki községe, Köröstarcsa is szép tájházzal gazdagodik rövide­sen. A tanács a Körös-par­ton az OMF támogatásával megvásárolt egy népi lakó­épületet. A helyreállítást még az idén megkezdik, és benne halászházat rendeznek be. Itt a régi berendezési tárgyakon, bútorokon kívül az ősi mesterség szerszámai is láthatók lesznek. Végezetül szólni kell S Vigadóról. Jelenleg a Jókai Színház használja díszlet­műhelynek. A színházi tömb belsejében azonban új dísz­letműhely és díszletraktárak épülnek, a tervezésük már folyamatban van. Kiköltözés után visszakaphatja régi fé­nyét a Vigadó. Ehhez azon­ban jelentős felújításra lesz szükség, már csak az avult- ság, az épületszerkezetek el­használódása miatt is. Ter­mészetesen az új funkció­nak megfelelően tervezik a kialakítást. A felújított Vi­gadóban hangversenyek, ze­nei műsorok, bálok és tár­sastánc-bemutatók kapná­nak helyet. Szép tervekben nincs te­hát hiány, a baj csak az, hogy a pénzszűke lassítja a munkát. Abban viszont biz­tosak vagyunk, hogy viszony­lag kis számú építészeti em­lékünk megmentésére szíve­sen fogna össze a város la­kossága, és segítenének mun­kájukkal a szocialista bri­gádok és az iskolai tanulók is. így egyesült erővel elér­hetnénk; hogy öreg épülete­ink mihamarabb régi fé­nyükben pompázzanak, és hasznosításukkal az egész megye kulturális élete sokat nyerne. Kép, szöveg: Lónyai László Jól sikerült a Beliezay-kuria felújítása Ismeretterjesztés a szeghalmi járásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom