Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
1982. március 28., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Zsadányban Z sadányi kirándulásunkat kct dolog tette igazán kellemessé. Az egész napos jó idő, s még inkább a helybéliek vendégfogadó melegsége. Kellett nekünk ez a kettős értelemben vett melegség ahhoz, hogy mélyebb borúlátás nélkül nézzünk szembe azzal a valósággal, amelyet ebben a már peremvidéki faluban az emberibb körülményekért vívott mindennapos erőfeszítések határoznak meg. De kell a napfény, a gondoskodás melege Zsadánynak is, a sárréti világba ékelődött biharzugi településnek, ahol az 1980-as népszámlálás idején még 2 ezer 450 lakost jegyeztek, alig két évvel később pedig már csak 2 ezer 342-t. (Ennek ellenére tavaly 30 új ház épült a községben.) Az itt lakó 1115 munkaképes korúból mindössze ötszázötvennégyen találnak helyben munkát, a többieket a Szellőző Művek, a húskombinát, a baromfifeldolgozó, a gyulai vízművek, a KE- VIÉP és a megyei építők buszai hozzák viszik, miután el- hagyni-megközelíteni a községet a tömegközlekedés segítségével csak 7 és 16 óra között lehet, bár 27 busz halad át a főutcán egyébként egy nap alatt. A mezőgazdasági falu jövőjét —' akárcsak múltját és jelenét — értelemszerűen a helyi termelőszövetkezet határozza meg, s hogy itt következő riportjainkból mekkora adag derűlátás csendülhet ki, az is attól függ tehát: képes-e az immár egymás utánban negyedszer is a szanálás sorsára jutott Magyar-Lengyel Barátság Tsz talpra állni? Miért üres 3 pedagóguslakás? Hajiunk arra, hogy a lépcsőzetes iskolépítési mód út" törőinek a zsadányiakat tartsuk. Ugyanis az iskola fő épületének első szakasza 1952-ben készült el, ’59-ben a második, ’64-ben a harma" dik, és most épül mindezek folytatásaként a vizesblokkot, öltözőket, zuhanyozókat tartalmazó újabb egység. Ez már a jövőben ehhez épülő tornaterem kiegészítője lesz. Zsadányban nagyon meg kell gondolni, hogy az alsó fokú oktatás létesítményeinek fejlesztésére fordítható összeget hogyan használják fel. Legutóbb az óvoda volt soron. A felújítás után a 110 óvodás gyerek lényegesen jobb körülmények között élhet Zsadányban. S az is említésre méltó, hogy minden jelentkezőt fel tudtak venni. Már csak egy korszerűbb tálalóhelyiség várat magára. Pénz híján persze, ki tudja meddig... Az iskola 270 kisdiákja öt épületben tanul. Több helyen iskolamúzeumba illő bútorzat között. A szűk tanári és igazgatói iroda bútorai egy leszerelt katonánál is idősebbek. Mégis, minden évben, igyekeznek valamit javítani a tárgyi feltételeken, az apróbb eredményeknek is örülve. S ami igazán meglepő, a községben három üresen álló pedagógus szolgálati lakás van. A magyarázat — persze csak Göndöcs Péter igazgatónak — egyszerű. Mint mondotta, sorba állnak a pedagógusok — most éppen négyen —, hogy bejuthassanak- a 22 fős tantestületben. S mert jól érzik itt magukat a pedagógusok, nem mennek el, amit az is bizonyít, hogy többségük családi házat épített. Egy továbbgondolásra érdemes adat. Az iskolában két kisegítő osztály van. Ez az iskola tanulólétszámához viszonyítva sok. Szerencsére, az iskola vezetése az itt végzettek elhelyezkedését, sorsát is megfelelő gonddal irányítja. S ebben — de általában a végzősök fogadásában — kiemelkedő segítséget nyújt a 21. számú Állami Építőipari Vállalat, s a hasonló támogatást adó békéscsabai PATEX. A középiskolába jelentkező zsadányi gyerekek szinte a szélrózsa minden irányába mennek. Gyulára, Szeghalomra, Békéscsabára, sőt, Battonyára is. Hiányuk érződik a település kulturális, mozgalmi életében. Nem hinnénk, hogy a lakóhely szeretete hiányzik belőlük. Inkább a megfelelő munkahely. Csak a presszó után! Kívülről még megjárja. De belül csupa pókháló, por, piszok uralja a terepet. a művelődési házban. Gondosabb . körültekintés után a kultúra házában (!) olyan vécésorra bukkanunk, ahol a kiszakadt ajtókat hangos csattanásokkal lengeti a szél, s a férfirészlegnél teljesen hiányzik a hátsó fal. A moziul is szolgáló nagyteremben egyedül a szépen felújított széksorok látványa ad némi felüdülést. A klubteremben egymásra hajigáit tornaszőnyegek, háborítatlan por, ócska asztalok, székek, egy csatavesztett pianinó. A táncterem se nyújt vigasztalóbb képet. A művelődési ház fiatal vezetője, Ifj. Göndöcs Péter éppen vizsgájára készül a kettőnknek már szűk. olajszagú irodában. Nehezen indul a beszélgetés. Fáradtnak. magárahagyatottnak tűnik. S mégis, mikor sorolja, hogy működik egy régi, elismerést is kivívott pávakörük, egy gyermek citerazenekar, díszítőművész-szakkör, egy 8 diákot, kisiskolást foglalkoztató karatesejt, sőt, az irodában egy fotószakkör is, nekünk van csodálkozni valónk. Mert ilyen körülmények közé nem lehet könnyű becsábítani a szebbhez, jobbhoz szokott fiatalokat. — No, mosolyodik el végre —, itt programot csak akkor lehet a fiataloknak szervezni, ha bezárt a presszó. Ezért kezdjük a heti diszkós programunkat is este 10-től. Néhány sorban nehéz dolog lenne a művelődési ház helyzetét a realitásoknak megfelelően feltárni. Most csak- egy dologra figyelhettünk: arra, amit láttunk. Az pedig elkeserítő, kultúrát ilyen körülmények között nem lehet terjeszteni. A taszító környezetben a legjobb szándék is kudarcra ítéltetett. Csoda, ha e.z utóbbinak bőviben vannak? áramszünet a vágodában Eltelt néhány év, mire többszöri nekirugaszkodás után tavaly ősszel megkezdhették a termelést a vésztői Körösmenti ÁFÉSZ zsadányi baromfifeldolgozó üzemében. Az üzemet a Farr csika-pusztai malom felújított épülete fogadta magába, s ezzel negyven környékbeli asszony jutott itt állandó munkához, pontosabban munkahelyhez. Sitku Gyuláné, a vágoda helyettes vezetője ugyan arról tájékoztatott bennünket, hogy Gyula és környéke, Szeghalom és környéke, Szolnok, Budapest a többszörösét is fogadni tudná az itt kikészített, előhűtött csirke-, tyúk-, liba- és „kacsaalkatrészeknek” — de az üzem egyelőre csak annyit tud produkálni, amennyit tud. A második műszakot még csak most indítják majd, s beletelik két-három hónapba, mire minden helyrerázódik. A mindenbe bele kell érteni az áramszolgáltatást is. miután ottjártunkkor a TI- TÁSZ éppen több órás áramszünettel lepte meg az üzemet, s így csüngő, félig ko- pasztott tyúkok sorozatának ltáványa fogadott bennünket. — Elmentünk megnézni, mi történt. Valami oszlopot cserélnek a közelben, de nekünk nem szóltak — mondta Sitku Gyuláné, nem titkolva, hogy ez jelentős kiesést okoz: ma már nem tudják fogadni az 1500 beérkezett mellé még beütemezett további 800 csirkét. Ám kiderült az is, hogy a munkát többnyire nem áramszünet akadályozza, hanem az, hogy a szállítmányok fél órás, órás késéssel érkeznek néhanap az üzembe. A vágodában már az export lehetősége is szóba került — ennek mi is szívesen szurkolunk —, érdemes hát házon belül és kívül is mihamarabb rendberázni a dolgokat! ’ Az akarat már megvan A Magyar—Lengyel Barátság Termelőszövetkezet „féléves” vezetése nem csupán a munkaalkalom bővítése miatt fut most melléküzemág-telepítő üzlet után. Jól jönne egy nyereséges vállalkozás végre, a tetemesre nőtt veszteséghányad koptatásához is! Ahogy mondani szokták: a saroglyábán több mint 50 millió forint gyűlt össze négy év alatt mérleghiányból. Üzletfelet viszont nem könnyű találni, pedig komoly tárgyalásokat folytattak már az ENCI-vel, a híradótechnikával és a Szellőző Művekkel is. —• Csak ránéz a partner a térképre, a szállítási költségekre gondol, s már nincs is miről beszélnünk — fakad ki keserűen Matuska Sándor, aki őszi vetés óta elnöke a tsz-nek, s akivel Debreceni Antal, a község és a tsz párttitkára is egyetért. Szerencsére nem a keserűség a hangulat meghatározója itt. Az egész „vezérkar” el van szánva arra, hogy talpra állítja a közös gazdaságot. — Ez azonban nem múlik csak rajtunk, úgy érzem a tagság — látva az eddigi szerkezeti átalakítások kézzel fogható eredményét — újból hisz abban, hogy van kiút. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ennyi sikertelen év után könnyű elveszteni a reményt is — mondja a tsz-elnök és gyorsan hozzáteszi : — Attól félek csak: szinte kivihetetlennek látszó követelést állítottak elénk. A tavalyi 18 és fél milliós veszteség után az idén 2 millió forint nyereséget kell produkálnunk ahhoz, hogy a kapott dotációkat ne változtassák át visszafizetendő hitelekké. Éves szinten már most is négymillió forint kamat terhei bennünket. — Miben bíznak akkor mégis? — Az akaratban és a közös erőfeszítésben — ami már megvan és alakul, —, ezentúl azokban a változásokban, amelyek elapasztják végre a veszteségek forrásait. A víz a legnagyobb ellenségünk, ezen a télen is felvettük a harcot, sokkal kisebb a belvízkárunk. Van tehát kiút, csak a kívülről jövő türelmetlenségtől félünk . .. NÉPÚJSÁG VB-titkár nélkül Bittó József elnök 23 esztendeje él Zsadányban, ahol több mint 10 éve irányítja a községi tanács munkáját. — A vb-titkárunk januárban munkahelyet változtatott, az igazgatási főelőadónk pedig február elsejével nyug- dí’ba ment. A járási hivatal elnöke eddig hét személyt kért fel tisztségviselőnek, ám egyikük sem vállalkozott arra, hogy Zsadányba jöjjön. Így most a négy tanácsi dolgozónak a saját munkáján felül sokféle feladatot is el kell látnia — mondja az elnök. — Hogyan tartják a kapcsolatot a lakossággal? — összesen harminc tanácstagi körzetünk van, s ezek képviselői rendszeresen beszámolnak a közérdekű észrevételekről, javaslatokról. Évente egyszer, esetenként kétszer tartunk falugyűlést, amelyen általában 80—100 ember jelenik meg. Egyébként az ilyen kisközségben, mint Zsadány, gyakran az utcán is megállítanak, vagy lakásomon keresnek fel a falubeliek, akiktől hasznos jelzéseket is kapok a községpolitikával összefüggésben. — Milyen embereknek tartja a zsadányiakat? — Nehéz lenne összehasonlítani őket például a környező települések lakosaival. Egy dolog biztos: alaposan ismerni kell a 'zsadányi embereket ahhoz, hogy megbízható képet alkossunk róluk. Itt például mindenki elfogadja a vezetőket, de munkába állás előtt sokan felteszik a kérdést: tudnak-e megfelelő összeget fizetni nekik? Ha igen, akkor ők is jól fognak dolgozni... Nincs, aki játsszon... ' Amikor a községi pártbi- I zottságon először szóba ke- ] rült a sport, Göndöcs Péter iskolaigazgató szinte szemle- sütve jegyezte meg: „Pont vasárnap kaptunk ki 2—0-ra Füzesgyarmaton!'’ Később aztán kiderült, nem a felnőttekről van szó, hanem a legkisebbekről. Egeresi Zoli, az'iskola reményteljes tehetségű hetedikese azonban szerényen igazít ki: „Tetszik tudni, nem mi, hanem az 5—6.-osok szenvedtek vereséget ...” Zoli különben komoly fiú, ráadásul nagyon jó tanuló, s Csabára készül a közgazdasági szakközépiskolába. Tanárai egyöntetűen állítják, nyugodtan „kiírhatjuk az újságban” név szerint is, s majdnem biztosra veszik, hogy hallunk még róla. Kint az udvaron éppen a 6. b-nek tart testnevelési órát dr. Szamosi Lászlóné. A gyerekek már a játéknál tartanak, s amikor közbevetjük, hogy Vincze Feri milyen ügyesen bánik a labdával, nyomban kiegészíti a névsort; mondván „Szabó Sanyi, Sújtó Ede és Németh Sanyi is épp olyan ügyes.” Megerősíti mindezt a másik testnevelő szakos kolléga, Gécs Mihály is, akiről kupát is elneveztek. Mielőtt azonban bárki túlzott szerénytelenségre gondolna, íme a rövid magyarázat: évekkel ezelőtt serleget vásárolt saját pénzén az április 4-e alkalmából rendezendő községi kispályás labdarúgótornára. A győztes elnyerte a serleget, a számlának azonban azóta sem akadt mecénása. Gécs Mihály ezen ma már csak mosolyog, ámbár egy kicsit jellemzi mindez a község felnőttsportéletének különösen az utóbbi időben rohamos hanyatlását. Pedig 1977-ben az egész ország megismerte a zsadányi' labdarúgókat, amikor elnyerték az OTSH és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fair play-díját. Még a ívben is szerepeltek. Két esztendeje viszont nem vesznek részt a körzeti bajnokságban sem. Nincs, aki játsszon ... Elfogyott a csapat, s az idén februárban jegyzőkönyv készült a sportegyesület megszűnéséről. Lunkán György, a volt elnök: „A tsz nem tudta vállalni tovább a fuvarozást sem, vagyonúnkat, a felszerelést odaadjuk az iskolának. A járási testnevelési és sportfelügyelőségen Bálint elvtárs rosszallotta is a megszűnést, de hát mit tegyünk?" Hát igen, ha mondjuk a tsz-nek nem is lenne nagyobb gondja a sport támogatásánál, akkor is szomorú lenne a helyzet, hiszen megint Lukán György szavalt idézve: „Emberanyag sincs." Egyelőre marad hát az iskola, melynek már említett udvarán remek bitumenes kispálya épült három éve, és ennél Gyetvai Lajos igazgató-helyettes (a sport nagy barátja) csak arra büszkébb, hogy hamarosan elkészül az öltöző, fürdő is. A gyerekek sportja tehát jó vágányon halad, de mi lesz a felnőttekével? Vajon meddig árválkodik a pompás gyepű sportpálya? Ügy tetszik, nemcsak a játékosok hiányoznak! Egészségügyi központ épül A gyógyszerészen kívül egy-egy körzeti ojvos. védőnő. ápolónő és orvosírnok vesz részt közvetlenül a lakosság egészségügyi ellátásában. A fogorvos egy héten egyszer Okánybó] jár át, és rendszeresen „vizitel” Szeghalomból a szülész és a gyermekorvos is. A VI. ötéves terv nagy feladata lesz az új egészségügyi központ felépítése. A tanács egy ingatlant vásárolt erre a célra, az alapozási munkálatok még ebben az évben elkezdődnek. A Békés megyei Tanács Beruházási Vállalata — átérezve a jelenlegi ellátás gondjait — szinte A zsadányi nyérctelep a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezeté. Amikor a volt Bihar- usral Állami. Gazdaság áruba bocsátotta, a helyi közös gazdaság. mint vevő — tekintettel pénzügyi helyzetére — szóba sem jöhetett. Ráadásul a háztáji gazdák is erősen idegenkednek az amúgy eléggé kényes jószágok tartásától — igy bár kétszázan voltak a Zsadányban nemrég megrendezett országos társadalmi munkában vállalta el a tervezést. Az 1983 végére elkészülő beruházás költségeinek fedezésére a megyei tanács másfél millió, a helyi tanács pedig félmillió forintot ad, míg a vállalatok és a szövetkezetek ugyancsak félmillió forinttal segítik az építkezést. Zsadány vezetői bíznak abban, hogy sikerül megmozgatni minden munkabíró embert a községben. Az új egészség- ügyi létesítményben kap majd helyet egy-egy orvosi, illetve fogorvosi rendelő _és lakás, s itt fog tevékenykedni a védőnő is. nyérctenyésztöi ankéton. helybeli eg.v sem ült a hallgatók soraiban. Vagyis azon kívül, hogy a telep 35 dolgozója között több zsadányi is található — a falunak más haszna a nyércből nincs, legfeljebb kára — ezek a prémes jószágok ugyanis még a vasketrécet is átrágják néha. olyankor, elszabadulva a porták baromfiállományát ritkítják. Szilágyiné vászna Már évtizedekkel ezelőtt is ritkaságszámba ment, ha valaki olyan ősi. de ugyanakkor hagyománytisztolö módon, szívós Szilágyi Józsofné mintegy 40 éve — még ma is — rokkán fonja a kendert, s hagyományos módon szövi a vásznat belőle kitartással termesztette és dolgozta fel házilag a kendert, mint ahogy ezt még ma is teszi Szilágyi Józsefné és két lánya. Saját földjükön április közepén szokták elvetni tíz sorban a magot, amely — ha jó az idő — már egy hétre rá kikel. Augusztusban vagy szeptemberben azután kóróvágóval learatják a növényt. Korábban nyütték, ami azt jelentette, hogy tövestől rángatták ki a talajból, majd kévébe kötözték. Száradás után másfél hétig vizes gödörben áztatták.. A szárat földdel, iszappal takarták le. nehogy feljöjjön a víz felszínére. Az előkészítésnek ez a fárasztó része annyiban módosult, hogy most már vizeshordóban áztatják egy hétig a kendert, amelyet újra megszárítanak. Ezután törni kezdik, s lábbal puhára dörzsölik. Gerebennel kifésülik, majd a simítás, illetve a finomítás művelete következik. A ..rokkára tépés” után jön a fonás. A fonalat ezután feltekerik a vetőkorongra, s ezt helyezik rá a szövőgépre. Egy-egy ilyen vászonból készült lepedőt, törölgetőkendőt vagy zsákot szemlélve, a laikusnak talán már eszébe sem jut, mily sok időt, hatalmas energiát emészthet fel ezek előállítása. Kár, hogy a néprajzosok. vagy a tévések nem vetődnek el még ide! Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Bukovinszky Isvtán, Fábián István, Kőváry E. Péter. A fotókat készítette: Veress Erzsi. Nyérctelep - idegeneknek belépni tilos!
