Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. március 27-, szombat

o

Párbeszéd korunk földkérdéséről

II Népújság kérdéseire a TESZÖV titkára válaszol

Történelmi évfordulók „övezik" ezt a beszélgetést. Március 15-e 1848-ban megszabadította béklyóinak egy részétől a mezőgazdaságot is, csaknem egy évszázaddal később, 1945-ben ugyanezen a napon földosztással nyitott szabad utat a parasztság fölemelkedéséhez. Hogy hazánkban a földkérdés mindig is a kérdések kérdése volt, azt bizonyítják a következő nevezetes dátumhoz — március 21-hez — kötődő nemzeti tanulságaink is, gondoljunk csak a Tanácsköztársaság türelmetlen földreformjára, annak következményeire. E felsorolás után talán nem tűnik szokatlannak a társítás — felszabadulásunk közelgő évfordulójára is tekintettel —, ha a következő kérdést tesszük föl bevezetőként Győr- fi Károlynak, a Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége titkárának:

— Mit jelent napjainkban a „földkérdés" itt, Békés megyében?

— Ha megengedi, én a nevezetes dátumok sorát még kiegészíteném. Az 1848-as, az 1919-es és 1945-ös tavasz mellé még egy jelentős, emlékezetes tavasz társítható. Közelebbről 1962 tavasza: a magyar mezőgazdaság szocialista átalakulására gondolok. Ekkor indult el azon az úton a parasztság, amelyen napjainkig jelentős mérföldkövet tett meg a föld- tulajdon és földhasználat egysége felé. Ügy érzem: ebben a megközelítésben ma már nem kell a „földkérdésről" beszélnünk, hiszen jelenleg a termelőszövetkezeti földek 60 százaléka már szövetkezeti tulajdonban van.

— Van viszont a kérdésnek

egy másik megközelítése is, ha a földről, mint legalapvetőbb termelőeszközünkről beszélünk . . .

— Igen. ezt tartom én is élő, és fontos kérdésnek. Korábban, mikor alapvetően más feladatokat kellett a mezőgazdaságban megoldanunk, mintha megfeledkeztünk volna a politikai gazdaságtan mindenki által ismert tanításáról, miszerint a föld olyan sajátos termelési eszköz, amely nem bővíthető, de értéke, termőképessége növelhető — mégpedig okszerű és ésszerű használata révén. A termőföld védelme, a távlatokat is figyelembe vevő talajerő-gazdálkodás — ez az, ami most a földkérdés tárgykörébe tartozik.

— Milyen konkrét eredményeket értek el megyénk szövetkezetei e kérdésben?

— Békés megye szerepe, felelőssége különösen nagy a földvédelemben, a föld termőképességének megóvásában. mi több, fokozásában. Itt terülnek el az ország legjobb minőségű földjei. Mindezzel a termelőszövetkezeti kollektívák is tisztában vannak, amit tény is bizonyított 1981-ben. Az V. ötéves tervidőszakban bekövetkezett fordulatot követően, amikor is mérséklődött, majd megállt a termelésből kivont területek növekedése, az elmúlt esztendőben az úgynevezett rekultivációkkal több száz hektárt adtak vissza a mezőgazdasági termelésnek megyénkben.

A másik közismert tény a jelentős állami támogatással folyó átfogó talajrendezés, amelynek során tavaly 12 és fél ezer hektáron végezték el a teljes körű meliorációt, szabadították meg a termőtáblákat a fölösleges vizektől. Emellett, programon kívül sok ezer hektáron történt még az altalajlazítás a korszerű talaj művelés részeként. összességében mindennek eredményeként jóval kisebb most a vízkár, a belvízborítás, mint egy évvel korábban. Nagy az előrelépés a tápanyag-visszapótlásban : egyfelől visszanyerte régi becsületét a szervestrágyázás, másfelől a szövetkezetek felhagytak az ésszerűtlen takarékoskodással is, így 1981-ben ismét nőtt, mintegy hat százalékkal a műtrágya felhasználása. Kedvező . változásokat hoztak az üzemek közötti földcserék is, az ésszerű földhasználatban, bár azt el kell ismernünk,- hogy ez a folyamat mehetne gyorsabban is.

— Vagyis, ez utóbbit leszámítva, ön szerint a megye 1981-cs agrárteljesítménye megfelel a térség adottságainak, képességeinek és lehetőségeinek?

— Meggyőződéssel merem kijelenteni, hogy igen. Igaz, hogy a tájegységünkre jellemző kalászos gabonák termése elmaradt az 1980-as rekordtól. de eredményükkel így is az első helyre kerültünk a megyék rangsorában. Minden eddigit meghaladó kukorica- és cukorrépatermést takarítottunk be, ezzel is országos első helyezettek lettünk. Állattenyésztésünk ugyancsak figyelemre méltóan fejlődött. Amit én még ezeken felül is fontosnak tartok, az az. hogy szövetkezeteink átgondoltabb költség- gazdálkodással. és az alap- tevékenységen kívüli tevékenységi kör bővítésével egy időben 26 százalékkal gyarapították nyereségüket. Ehhez tegyük még hozzá, hogy a térségben gazdálkodó gyengébb üzemek együttes vesztesége egy év alatt kevesebb, mint felére csökkent.

— Melyek azok a közös gazdaságok, amelyeket követendő példaként állíthatunk a többiek elé?

— Ilyenek a búzarekorder Pusztaföldvári Lenin Tsz, a kukoricatermesztésével élre került végegyházi Szabadság Tsz, de ugyanígy kiemelhetnénk ragyogó állattenyésztő gazdaságokat is. Legalább ilyen elismerés illeti azon üzemeket, amelyekben a magas hozamok takarékossággal, szigorú költséggazdálkodással párosultak. így a csorvási, a pusztaföldvári, a mezőberé- nyi, a gerendási és a dombegyházi közös gazdaságok. Említést érdemelnek azok is. amelyek a leggyengébb földeken tudtak eredményt felmutatni : Sarkadkeresztúron, Kötegyánban, Mezőgyánban. Bélmegyeren, Geszten vagy Békésen. De említhetném a békéscsabai Szabadság Tsz-t is, amely több mint hatszorosára növelte nyereségét egyetlen év alatt.

— A kimagasló eredmények hallatán fogalmazódik az meg, hogy joggal tartják Békést az ország éléstárának. Ebből a megfogalmazásból természetesen kicseng, hogy megyénk jelentős „belső exportot” teljesít, de ka- punk-e annyit az országtól, amennyit adunk?

— Az összevetés nem egyszerű, Békés megye ezer szállal kötődik a népgazdaság egészéhez, nem csak agrártermelésével. Annyi bizonyos, hogy míg lakossága csupán négy, mezőgazdasági területe pedig alig több, mint hét százaléka az országosénak, addig mezőgazdasági termelése kilenc százalékát teszi ki annak.

Megítélésünk szerint a termelés arányához közel áll a műszaki, technikai ellátásból való részesedésünk. Ez kifejeződik a már említett komplex melioráció állami támogatásában, valamint a központilag meghirdetett olyan programokban való részvételi arányunkban is, amilyen az intenzív gabonatermesztésé vagy a tárolóépítésé.

Más kérdés, hogy bizonyos helyesbítésekre szükség lenne. Nálunk ugyanis a kedvezőtlen feltételek nem a földek átlagon aluli rossz minőségével (mindössze négy olyan téeszünk van, amely 17 aranykoronánál kisebb értékű földeken gazdálkodik) függenek össze, hanem a vízviszonyokkal. Ezt az állami támogatásra vonatkozó új szabályok sem veszik figyelembe, ami lassítja a hosszú távon megoldást hozó meliorációt, másrészt éppen ezért tartóssá teszi a pénzügyileg nehéz helyzetet olyan szövetkezetekben is, ahol ugyan 25 aranykoronásak a földek, de négyezer hektárból kétezer rendszeresen víz alatt áll.

Ehhez még csak annyit, hogy 1981-ben a termelőszövetkezetek 18 százalékkal — 200 millió forinttal — nagyobb költségvetési befizetést teljesítettek, miközben a kapott támogatások összege öt százalékkal — 2í) millió forinttal — csökkent.

— Milyen távlat áll ezek után tartósan veszteséges termelőszövetkezeteink előtt?

— Elöljáróban egyet mondhatok: vitatom azt a nézetet, miszerint a gyenge téeszek gondja kizárólag „nyaktól fölfelé" kezdődik. Tessék csak ránézni a térképre! Veszteséges téeszeink kivétel

nélkül a megye vizes táján, észak—északkeleti térségben fekszenek. Elhihető az, hogy ide csak tehetségtelen vezetők jöttek össze?! A megye másik felében, rosszabb földeken is eredményesen gazdálkodnak. A szövetkezeti mozgalom eddig is igyekezett megtenni — téeszpárok kialakításával, a körzeti együttműködés szorgalmazásával, a körültekintő kádermunka segítségével — minden tőle telhetőt, de tartós javulást csak a vízviszonyok megváltoztatása adhat. Az eddig 11 üzemnél végrehajtott egyedi rendezés — a PM és a MÉM együttes intézkedései nyomán — szintén eredménnyel járt, ha nem is mindenütt. Mindenesetre ennek köszönhető, hogy a múlt évi tíz helyett most csak öt zárta veszteséggel az évet. Még így is van tíz közös gazdaságunk, amelyeket egy-egy váratlan elemi csapás ismét a veszteségesek közé taszíthat. Népgazdaságunknak ugyanakkor nagy szüksége van az itt megtermelt termékekre — közös érdek t^hát a termelési feltételek biztonságossá tétele. S még egy: a világpiac 4—600 forintot fizet a búzáért, amit a veszteséges tsz-ek is 300 forintért állítanak elő. Aki tehát úgy teszi fel a kérdést, hogy miként lehet az élen járó Békésben még ma is veszteségesen gazdálkodó tsz, az nem ismeri viszonyainkat.

— Hogyan lehetne az így kérdezők előtt megvilágítani a megye termelőszövetkezeti mozgalmának, gazdálkodásának erős és gyenge oldalait?

— Mindenképp erős oldala a szövetkezeti önállóságban gyökerező szervezeti és termelői rugalmasság, a vállalkozási kedv. Ezt épp az 1981- es produktum bizonyítja, amikor is szigorodó közgazdasági feltételek közepette is növelni tudta a szektor a nyereséget. Gyengesége pedig abból fakad, hogy a téeszek tevékenységében még mindig sok az ösztönös elem, sok helyen hiányzik az alapos elemzés a döntések előtt, hézagos a szervezettség, nem elég következetes az ellenőrzés, és az önkormányzati elemek sem telítődtek még egyértelműen tartalommal.

— Gyakran hallani, hogy a termelőszövetkezet termeljen nyereséggel, nem pedig a társadalmi, mozgalmi tevékenysége a döntő.

— Ez elfogadhatatlan nézet. A téesz, alakulásától fogva kettős jellegű. Egyik célja a tagok jövedelmének és foglalkoztatásának biztosítása a társadalmi igények kielégítése útján, másik küldetése a tagok szocialista életmódjának, tudatának fejlesztése. Az utóbbi húsz évben mindkét szerepkör jelentős formaváltozáson ment keresztül, de a tsz továbbra is a tagok önkéntes vagyoni és személyes közreműködésen alapuló társulása maradt.

Időközönként találkozni lehet a mozgalmon belül is a társadalmi funkció, az ön- kormányzat lebecsülésével, de aki ennek a funkciónak a jelentőségét kétségbe vonja, az az élet- és munkakörülmények javulását, az önkormányzat fejlődését, a tagság műveltségi színvonalának emelkedését, az anyagi ösztönzési . rendszer kollektív vitákban alakuló fejlődését is tagadja. De tagadja a háztáji gazdálkodás szerepét, jelentőségét is, mert napjainkban a háztáji gazdálkodás nem egyszerű kisüzemi termelés, hanem a közösség által szervezett, irányított, szaktanácsolt, segített tevékenység.

— Ezek után, hogy jellemezné röviden megyénk agrártermelésének egészét?

— Termelőszövetkezeteink gazdálkodását a mezőgazda- sági alaptevékenység határozza meg. Ez a mi feltételeink között hosszú távra is igaz. Közös gazdaságainkban a növénytermesztés,-ezen belül a gabonagazdaság a döntő súlyú. Az állattenyésztésben, a háztájit is ideszámítva, a sertéstenyésztés a vezető ágazat, a közösben a baromfitenyésztés megközelíti a sertéstartás jelentőségét, a szarvasmarha pedig nagyüzemi állattá vált. A megye agrártermelésének egyik legfontosabb jellemzője az erősen integrált kisüzemi termelés is. Ma, egyszerűen fogalmazva, a termelőszövetkezet nem más, mint a közös és háztáji szerves egysége.

1981-ben a 13 milliárd forintos agrártermelésből csaknem hármat a háztájiban állítottak elő, ebből is kétmilliárdot a sertéshizlalás telt ki.

— Milyen feladatok várnak megyénk mezőgazdaságára az előbbiek alapján rövid és hosszú távon?

— Az ismertetett szerkezet magában hordja a lehetőségeket, teendőket is. Az idén további öt és fél százalékkal kell növelni a termelést, ezen belül a búzatermést 20 százalékkal. A nyereséget hozó kiegészítő tevékenységét is gyorsabban kell fejleszteni az átlagosnál, amíg az állattenyésztésben mérsékeltebb növekedés várható. Az ésszerű költséggazdálkodás továbbra is megtartja meghatározó szerepét. Jelentős termékszerkezet-váltásra hosszabb távon sem kerül sor. A gabona- és a búzatermelés, a vetőmag- és iparinövény-ter- mesztés jellemzője marad e tájnak az ezredfordulón is. Ez párosul a kiegészítő tevékenység kiterjedésével, az alaptevékenység „meghosz- szabbítására” — például mezőgazdasági gép- és gépalkatrészgyártásra, mezőgazda- sági termékfeldolgozásra — létrehozott sokoldalú kooperációkkal, a vállalkozási szellem kiteljesedésével.

— Elégedett-e a TESZÖV-titkár a megye mezőgazdaságának kapcsolatrendszerével, termelő és mozgalmi tevékenységével?

— Az állami szektor korszerűsödésével, átalakulásával összefüggésben a termelőszövetkezetek kapcsolat- rendszere is változóban van. Az állami gazdaságok önállósodása meghozta a jobb együttműködést, példa erre a Hidasháti Állami Gazdaság és a vetőmagtermesztő téeszek együttes tevékenysége- kapcsolata. Megszűnőben, átértékelés alatt van a felvásárló szervek monopol helyzete is. A bennünket legjobban érdeklő területeken a gabonafelvásárlás, a húsipar meg a vetőmagtermeltetés szervezete érintetlen maradt, de reméljük a kedvező változásokat itt is. Egyelőre ugyanis több fontos termék felvásárlási ára megyénkben jóval alatta marad az országos átlagnak, ami igazán nem magyarázható a termel- vények gyengébb minőségével !

Ami a kérdés másik oldalát illeti: mezőgazdaságunk; s benne szövetkezeteink megítélésével, elismerésével én személy szerint elégedett vagyok, sőt néha már az az érzésem, hogy túl is becsülik hellyel-közzel a lehetőségeinket. A megye összgazdasá- gi tevékenységében minden fontossága mellett sem egyedül meghatározó az ágazat. Indokolatlan lenne tehát azt várni tőle, hogy a tájegység minden gondját megoldja majd.

Ha az elismerés nem ebből a túlzó követelésből táplálkozik, hanem azt jelenti, hogy a népgazdaság hasznosítani kívánja a szövetkezeti mozgalom jó tapasztalatait, akkor ez egyszerre jelenti a valós elismerést és a nép- gazdasági célok gyorsabb megvalósítását!

Kőváry E. Péter