Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13., szombat Népi iparművészetiink Jó tanácsok felvételre jelentkezőknek A „népművészet”, a „díszítőművészet” szavak mellé egy újat kell megtanulnunk: népi iparművészet. Megtanulni? Hiszen már régóta ismerjük, legalábbis termékei által, amelyek egyre több otthont díszítenek. S hogyan kerül most mégis az érdeklődés homlokterébe? A magyarázatot a Minisztertanács ez évi első rendelete adja meg. Aki számára nem idegen a népművészet, az előtt világos: a népi iparművészet nem más, mint korunk népi díszítőművészete. Igen, a népművészet, annak is tárgyi ágának hagyományaira támaszkodva, a helyi paraszti stílusokból kiindulva, azt továbbfejlesztve, s már önálló alkotói elképzeléssel megvalósítva jelenik meg a népi iparművészet egy-egy alkotása. Ismert az alkotó neve, sőt: személyes megbecsülés övezte és övezi őket. Gondoljunk csak Kis Jankó Borira, Gerencsér Sebestyén fazekasra, Kapoli Antal fafaragóra s a maiakra. A tárgyi népművészet népi iparművészetté válásának története körülbelül harminc esztendőt ölel fel; összefonódva a Népi Iparművészeti Tanács és a HISZÖV (Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége) működésével. Január 1-vel azonban megszüntették a HISZÖV-öt, az említett kormányrendelet pedig újra szabályozta a NIT tevékenységi körét, jogállását. Ez a rendelet a világon egyedülálló. Először történt meg ugyanis, hogy szerzői jogvédelmet biztosit a nép- művészeti, népi iparművészeti alkotások létrehozóinak. A jogszabály azt is leszögezi, hogy csak olyan termékek hozhatók forgalomba, amelyeket a NIT. illetve az általa megbízott szakértő zsűri véleményezett. Ezzel a vásárló érdekének védelme is biztosítottnak látszik. GonA Békés megyei Mozi üzemi Vállalat ebben az évben harmadik alkalommal rendezi meg a falusi filmnapok eseménysorozatát. A február 18-tól március 2-ig tartó filmnapokon a magyar filmművészet legfrissebb alkotásai kerülnek a községek közönsége elé, valamint néhány korábbi, nagy sikerű produkció is. Tizenhárom Békés megyei kis- és nagyközségben 47 előadást tartanak tíz magyar filmből. Hét az új filmek száma, ezeket most láthatja először megyénk közönsége. dőljünk csak az utóbbi négyöt évben gombamódra elszaporodott népművészeti vásárokra! A „tiszta forrásból” származó térítők, fonások, kisbútorok, fazekasmunkák mellett dilettánsok giccsei is megjelentek, sőt: nem egy helyütt azok kerültek előtérbe! No§, ez utóbbi megakadályozására is született a rendelkezés; a művelődési és a belkereskedelmi miniszter adta ki az elmúlt év végén. Egy rendelet annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Az említett jogszabályok elsősorban a NIT, valamint a megyei-járási közigazgatási szervek közművelődési szak- igazgatási szerveinek kezébe teszik le az ellenőrzés, a végrehajtás, a számonkérés hatalmát. így tehát a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályán múlik majd, hogy például a békéscsabai, őszre és újból a vásárcsarnokba tervezett vásáron csak azok árusítsanak, akik közte vannak a NIT által közreadott országos névjegyzék elismert népi ' iparművészeinek. Akik külföldön járnak, tapasztalhatják: világhírű hímzéseink annyira híresek, hogy már hamisítják is, „hagyományosan” a délkelet- ázsiai, főképpen a hongkongi kisüzemek. Ellenük fellépni eddig nemigen lehetett. Az új rendelkezés, a szerzői jogvédelem nemzetközileg elismert léte alapot nyújt erre is. Mert a magyar népi iparművészet nagyon is jövedelmező az államháztartásnak. Nemcsak á hímzés, a szövés, a fazekasság, a fafaragás, hanem a népi kismestérsé- gek — a festett- és faragott- bútor-készítés, a - kovácsoltvas-, a bőrművesség és a népviseletibaba-készítés — is. amelyek közül több bedolgozó rendszerben ugyan, de a háziipari tevékenységre épülve él. Hazánkban 35 szövetkezet népi iparművészetA Töredékek az életről című színes alkotás az író-rendező szerzőpáros, Kabay Barna és Gyöngyössy Imre műve: a „fényes szelek” nemzedékének és gyermekeiknek konfliktusáról szól Kovács Mária, Bánffy György és Békés András főszereplésével. A magyar filmművészet egyik világhírű alkotója Fábri Zoltán. Örkény István novellájából. forgatta a Rekviem című színes alkotását, amelyben Gálffy Lászlóval, Frajt Edittel és Balázsovits Lajossal találkozhatunk. A Kabala tel, negyven pedig kimondottan háziiparral foglalkozik. Ez megközelítőleg hatvanezer embert érint Magyarországon. Évente átlag másfél milliárd forintot termelnek, amelynek közel kétharmada export. Az adott gazdálkodási és jogi keretek most tág teret biztosítanak a népi iparművészet alkotóinak, a háziipari szövetkezetek dolgozóinak az arányos kiteljesedésre. Az utánpótlás a népi iparművészet területén viszonylag megoldott. A fiatalok aránya az ebben az ágazatban dolgozók egyharmada. Nem szabad megfeledkeznünk az utánpótlás „előszobáiról”, a közművelődési intézményekben működő díszí- * tőművész szakkörökről, klubokról. Persze csak akkor jelentik az utánpótlás méltó bázisát, ha ők is eleve a sokat emlegetett „tiszta forrásból” merítenek . . . Tervezik a Népi Iparművészeti Akadémia felállítását, amely hároméves lesz, s középvezetői feladatok ellátására ad jogosítványt. Természetesen ebben a tevékenységben jelentős feladatot vállal a Népművelési Intézet is, nem egyszer támaszkodva a megyei művelődési központokra, a bázistevékenységet folytató művelődési közpon- ' tokra. A rendelet — és a szak- miniszter által azonnal kiadott végrehajtási utasítása — lehetőséget biztosít arra, hogy az ősi népművészeti hagyományokra támaszkodó, abból némiképpen esztétikailag és funkcióiban is önállósodott népi iparművészet tovább fejlődjék. Egyrészt szolgálva a hazánkban élő és alkotó 110 Népművészet Mestere cím birtokosának és a 680 népi iparművész érdekét, de ugyanakkor a közönség, a vásárlók, a népművészetet, a szépet szeretők védelmét is. című ugyancsak színes film az elvált szülők gyermekeinek életét ábrázolja Nyakó •Juli, Garas Dezső és Jakab Zoltán főszereplésével; a rendező Rózsa János. A sze- leburdi család — a gyermekfilmjeiről és a tévé Családi kör című műsorából ismert -Palásthy György új alkotása — igazi vígjáték. Bizonyára a legnagyobb érdeklődést Gazdag Gyula Bankett című dokumentumfilmje váltja ki megyénkben, hiszen itt forgatták. Témája a második világháborút követő napok egyik fura képződményének, az úgynevezett vésztői köztársaságnak története. A film premierjét február 23-én rendezik meg Vésztőn, amelyen részt vesz és ankétot vezet a rendező is. Az ezt megelőző napon Szeghalomban a járási propagandisták számára külön vetítést tartanak. A másik érdekes alkotás a Rontás és reménység című ugyancsak dokumentumjelle- gű film, amelyet az országos visszhangot kiváltott Halottlátó című tévéalkotás rendezője, Moldován Domokos rendezett. A téma hasonló, bár összetettebb annál. A megyei bemutatót — a falusi filmnapoktól __függ etlenül — 25-én, Békésen rendezik meg. Az este 6 órakor kezdődő vetítést követően a művelődési központban a közönség találkozhat a rendezővel is. Hasonlóképpen Kondoroson is a könyvtárban, másnap, február 26- án. (ni) Semmit sem csökkent az utóbbi tíz esztendőben a továbbtanulási — diplomavagy oklevélszerzési kedv; bizonyítja a tél végi, kora tavaszai felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és tavalyelőtt az igen alacsony születési számú korosztály érettségizett — 3—5 ezerrel kevesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a je~ fenleginél, ugyanakkor változatlan a 33—35 ezres jelentkezési szám a nappali tagozatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint, hasonló lesz az arány. A fel" vételi keretszámok alig változnak, tehát 15—16 ezer elsőévest tudnak fogadni az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai. Minisztériumi szakemberekkel beszélgetve, még az idei felsőoktatási tájékoztató megjelenése előtt felhívták a jelentkező diákoknak és szüleiknek, pedagógusaiknak figyelmét. Mindjárt az első: egyre élesebben jelentkezik a felsőoktatásban a középiskolai struktúra jelenlegi torzulásainak egyik következménye: nevezetesen a fiú—lány arány a szakközépiskolai, illetve a gimnáziumi képzésben. A humán irányzatú gimnáziumi oktatásban, ahol a fakultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzeléseken és akkor sem lényegesen (kétharmad részben lányok vesznek részt. Jelentkezésük aránya szükségképpen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meghaladja, az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65—70 százalékról vagy a tanárképzők, tanítóképzők 80—85 százalékos női arányáról most nem is beszélve.) Nem véletlen, bár nem is teljesen bizonyítható, hogy ezek a karok, szakok, tartva a túlzott elnőiesedés nem kívánatos hatásaitól, s a későbbi munkaadó intézmények kívánságának is eleget téve, legalábbis megpróbálják pályára segíteni a kevés fiújelentkezőt, korrigálva a torz arányokat. Mindez azután újabb feszültségekkel jár, vizsgaidőszakban. Fordított előjelű a műszaki felsőoktatásban a jelentkezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szak- középiskolából is jó eséllyel induljon a felvételizők hada — ugyanakkor az is kellene, hogy a gimnáziumok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intézményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számítva a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési lehetőségekre- is. Másik fontos és ajánlott módszer a szakemberek véleménye szerint, hogy a fiatalok a korábbi években tapasztaltaknál jobban és átgondoltabban éljenek már eleve, az átirányítások lehetőségeivel. Sokan nem tudják, hogy az átirányítást már a jelentkezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egészen jó pontszámmal „hullik ki” a jelentkező, csak azért, mert hasonló képzési irányú főiskolát terveiben nem vette számításba, átirányítási lehetőségként nem jelezte. Pedig jó néhány főiskolára bejuthatnának egyébként jó képes'ségű, de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fiatalok, akiknek helyük lenne' a felsőoktatásban. (Helyüket nem egyszer kisebb tudású, de körültekintőbben jelentkező társaik foglalják el.) Célszerű tehát az átirányítás kérése az orvosegyetemről az egészségügyi főiskolára, bölcsészkarról azonos szakpárt adó tanárképzőbe, tanítóképzőbe, műszaki jellegű egyetemről megközelítően hasonló profilú főiskolára. Érdemes fellapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: melyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban pótfelvételit. Ezek az intézmények évek óta küszködnek (a sokszor teljesen érthetetlen) jelentkezési gondokkal, s a tegnapinál sokkal több jó képességű fiatal érdeklődésére tarthatnak igényt. A tavalyi felvételi „pont- küszöbről" — tehát arról, milyen követelményeknek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illetve, mennyi az a pont- mennyiség, ami a felvételhez minimálisan szükséges — ugyancsak feltétlenül szükséges időben tájékozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak irreális az önmegítélése, hamis képük van saját tudásszintjükről, illetve az intézmények felvételi követelményeiről. (Megjegyzem, az idei nyár még nem hoz változást a pont- és a tantárgyi beszámításban, illetve kiszámításban, kivéve a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákat, náluk már új módszerű lesz a pontozás, de hogy a többiekkel együtt lehessen értékelni a teljesítményt, a hatvan pontot hattal elosztják.) Kevéssel meghosszabbodnak az idén a jelentkezési határidők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemeknek és a főiskoláknak a lapokat. Addig is igen célszerű alaposan tanulmányozniuk a jelentkezőknek az idei felvételi tájékoztatót. MOZI II kék lagúna Vannak étkek, amelyek so. káig maradnak a gyomorban. Ilyen például a marha- pörkölt is nokedlivel. Ez a film olyan, mint a marha- pörkölt. Nokedli nélkül. Még nehezebben emészthető. Sokáig kellene kutatni az emlékezetünkben, amíg fel- ötlene még egy olyan film, amely hasonlatos A kék lagúna című -színes, feliratos amerikaihoz. Mert ez a film jószerével nem szól semmiről sem. De ugyanakkor gyönyörű foglalata van. Mi is a történet? Két kisiskolás korú gyerek egy hajótörés következtében a Csendes-óceán egyik lakatlannak tűnő, tropikus szigetére kerül. Felcseperednek, megismerik a nemiséget, a szerelmet, gyermekük is születik. Aztán megmenti őket Richard — a fiú — apja. Egy csipetnyi Defoe Robinsonéból, egy Verne ismert trilógiájából, s egynél több a Biblia ide vonatkozó fejezeteiből. De maradjunk még a gasztronómiai példáknál. Ebben a filmben minden gusztusos. ínycsiklandóan az. A nyál összefut a szánkban, amikor látjuk ... Mert először a kisfiú és a kislány az istennek sem akarnak meg- fürdeni ruha nélkül a bársonyos hullámú lagúnában. Aztán az istennek sem akarnak már felöltözni. A film végéig. De nem látjuk a vásznon, csak a képzeletünkben. Mert a korhatárnélküliség miatt nem lehet mutatni. Sem a fiún, sem a lányon. Nagyon rafinált a kameramozgatás, a fényképezés . .. Még a pár órás korú csecsemőn sem. Csak a mikroszkópszemű nézők fedezhetik fel, hogy fiú lett. Talán . .. Hogy Randal Kleiser rendező miért pont ezt a történetet vitte filmre, az meglehetősen egyértelmű. Az unásig emlegetett környezet- szennyező világunkban valamennyien vágyódunk a tiszta, az ősi, s már elnézést, de nincs jobb szó rá: az édeni természet után. De hát több ez már, mint a „vissza a természetbe” idillisztikus álmodozása. Most más, több és alaposabb ez a hasonlóan teljesíthetetlen óhaj. S mert nagyon áhítozunk, így hát elhisszük az amerikai mese egyes részleteit. Van. kell hogy legyen egy ilyen tisztaságú lagúna. Ha nem is a bolygónk tájain, akkor legalább képében megteremtve magunk között, az agyunkban, képzeletünkben, egymás közötti viszonyainkban. De hát semmiképpen nem lehet az ilyen naiv bájú. Már-már bugyután naiv’! Kleiser sem gondolhatta komolyan ezt a századele ji „neoparadicso- mot”, az ember teremtésének megismétlését. Képletesen sem. Ahhoz az egész túlságosan is szép, hamvas és ártatlan. Legfeljebb mesének jó. A majd kétórás film említett bája azonban belénk ragad. Bogáncsként, igen. nehezen emészthetően. S ahogy egy-két óra, nap alatt kikopik belőlünk a morzsányi történet emléke, azért megmarad valami a fenséges, csodálatos tájképsorozatból, az operatőri bravúrból. Nestor Almendros művészien mesteri munkát végzett. Emmeline (Brooke Shields) és "Richard (Christopher Atkins) arányos testű, szép emberpár. Bibliaian azok. Minden nagyon szép. Csak éppen .. . Van, aki nagyon nem szereti a marhapörköltet. Még nokedlival sem. (N. L.) Egy igaz történetről, részben eredeti szereplőkkel, készült a Rontás és reménység. Egyetlen hivatásos színész szereplője Papadimitriu Athina (bal szélen) Várkonyi Margit Összhangzattan. Ne tessék megijedni, nem zeneelméleti stúdiumokról lesz szó. Pusztán az iskolatáskákról. A minap összetalálkoztam egyik ismerősömmel, aki két iskolatáskával a kezében a cipészhez tartott. S mert jóízű beszélgetésünket nem akartuk félbeszakítani, hát elkísértem. Az üzletben az idős cipészmester szeme egy pillanatra a mennyezet felé fordult, mikor ismerősöm „megmunkálandó” műanyag táskáira pillantott. Nem kellett egy szót sem szólni, már nyúlt is a sérült részekhez. Az egyiknek a hátiszíjat tartó része szakadt ki, a másiknak a füle vált le. A vitrinben sorakozó iskolatáskák láttán megértettem korábbi néma fohászát. Fizettünk, majd az utcára érve kifakadt barátom. — Mondd meg nekem — vág bele az eleve költőinek szánt kérdésbe —, miért gyártanak ilyen gyenge iskolatáskákat, amikor az ipar is tudhatná, hogy nem 2—-3 kilónyi könyvvel, füzettel tömik meg a gyerekek nap mint nap. Minden évben — folytatja — újat kell venni, de azok is csak fél évig ha bírják a strapát. Arról már eleve lemondtam, hogy az iskola változtat valamit is a naponta hordandó 6—7 kiló súlyú penzumon. Nő a tudás, nyilván nőnie kell a forrásanyag mennyiségének is. — Fogadjuk el — jegyzem meg rezignáltan. — De miért nem tud lépést tartani ezekkel a megnövekedett követelményekkel az ipar? Miért nincs közöttük összhang? Fogalmam sincs — tűnődtem el. — Bár lehet — kapok észbe hirtelen —, a tervezőnek van alsó tagozatos gyereke, s így szeretne határt szabni a további „súly- gyarapodásnak". B. S. E. Nemesi László Február 18.—március 2. Falusi filmnapok megyénkben
