Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1982. február 13., szombat o Változó körülmények — új lehetőségek Beszélgetés Jantner Antallal Az elmúlt esztendőkben a beruházási lehetőségek országosan is csökkentek. Megyénkben viszont ennek ellenére még mindig kivitelezői kapacitásgondok vannak. A közelmúltban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és megyénk • vezetői egyeztették az ágazat idei megyei feladatait. A tárgyaláson a beruházások alakulásának is teret szenteltek. A megbeszélést követően szót váltottunk Jantner Antal miniszterhelyettessel, akit az ágazat megyei és országos gondjairól kérdeztünk. — ön elsősorban városrendezéssel foglalkozik. Hogyan ítéli meg a városrendezés helyzetét, a városépítést? — Erre a kérdésre sokféleképpen lehet válaszolni, lehet rendkívül hosszan és nagyon röviden. A városépítés, a városrendezés, a településtervezés ma az egyik legfontosabb és legtöbbet vitatott kérdés. Azt hiszem, hogy e téren nagy fellendülés van nálunk. A társadalomnak ez égető problémája, ennek megfelelően foglalkozunk is vele. Pontosabban, ami a témát illeti: változott a szemlélet, másképp nézik azt a tevékenységet ma, mint ezelőtt néhány évvel, különösen másként, mint 10—15 évvel ezelőtt. Itt is, mint mindenben, egyre inkább a fejlesztés minőségi elemei kerülnek előtérbe a mennyiségivel szemben. Alapvetőnek tartom, hogy úgy fejlesszük a városokat, a lakónegyedeket, a szűkebb, beépített környezetünket, hogy az itt élők mindenféle szempontból jól érezzék magukat az adott miliőben. Tehát a humánusan épített emberi környezetet akarjuk megvalósítani, összehangolni ezzel a törekvéssel az építés technológiáját, a kivitelezést, a beruházói szemléletet. A lakossági véleményeket figyelembe véve próbáljuk ezeket a megoldásokat kialakítani. — Békésben a mostani tervidőszakban az elképzelések szerint 14 ezer 500 lakás épül, amelyből 7 és fél ezer a több szintes, telepszerű. A magánerős lakásokhoz csaknem 1800 telek előkészítésére van még szükség. Több magánlakás épülne, ha a telkek közművesítése már megtörtént volna, illetve ha időben megtörténne. Ehhez a minisztérium milyen segítséget tudna adni? — A mi segítségünk elsősorban abban merülhet ki, hogy megfelelően irányítjuk ezt a munkát. Gondoskodunk arról: egységes legyen az országban az előkészítő munka, olyan legyen, hogy korszerű és emberi környezet alakulhasson ki. Mindez azt is jelenti, úgy közművesítsünk, hogy hosszú időre jó legyen és olyan terveket készítsünk, amiben az emberek jól érezhetik magukat, illetve ezek alapján épült épületekben jól érezhessék magukat. Ezek a tervek ne „csak” jók legyenek, hanem gazdaságosabbak, olcsóbbak is, mint amelyek eddig készültek az országban, a nem eléggé felkészült tervezők tervei alapján. Tehát: jó ajánlott terveket adjunk, megfelelő rendezési terveket készítsünk, megfelelő közművesítés legyen, álljon össze minden ahhoz, hogy az emberek jó lakásban, környezetben élhessenek. — Ez nemcsak tervezőtől, hanem a kivitelezőtől is függ. A Békés megyei építőipari szervezetek az utóbbi tíz évben keveset fejlődtek, noha a kapacitásfejlesztési hitelből részesültek. Az ágazatot az utóbbi évtizedben a megyei tanács nagyobb összegekkel is segítette, hogy az igényeknek jobban megfeleljen. A minisztérium a továbbfejlesztésben mit tud segíteni? — A minisztérium a központi irányítással segíteni 'tud, figyelembe véve természetesen a terület- és vállalati önállóságot is. — Az irányításból, az önállóságból nem lesz kapacitásbővülés .. . — Hát nem mindenhol lesz, de valahol lesz. Éppen ez a jellege elképzelésünknek, s ez kockázattal is jár. Vannak olyan vállalatok, más megyében, ahol a fejlődés nagyon eevértelmű, egyirányú, és nagyon erős kapacitások jöttek létre. Vannak más területek, ahol viszont nem így alakult. Ez nyilván összefügg az irányítási munkával, a helyi tevékenységekkel és a vállalati lehetőségek kihasználásával. — A beruházási lehetőségek szűkültek, ennek ellenére Békés megyében még mindig nem elég a kivitelezői kapacitás. A tárgyaláson elhangzott: bizonyos területen csúszások voltak, elsősorban a kivitelezői kapacitás hiánya miatt. — A kivitelezési kapacitás és az építési igények országosan sem ügy alakultak, ahogyan arra számítottunk, mert a létszámcsökkenés lényegesen erőteljesebb volt, mint amilyenre gondoltunk. — Miben látják ennek az okát? — Van egy természetes oka is. A mezőgazdasági nagyüzemek átszervezésével a mezőgazdasági létszám csökkent, az ipari fejlődés felfutásával, más ágazatok erősödésével nálunk is csökkent a létszám. Nyilván ez azzal jár, s erőteljesen összefügg az előbb említettekkel, hogy a fejlesztés, a termelékenység növelése nálunk is másképp alakul, mint régebben. Ami a gondot okozza: az igények nem egyszerűen csak csökkentek, hanem egész magas jellegű igények jelentkeztek. A korszerű technológiákkal mi felkészültünk az igények nagyobb, termelékenyebb, magasabb színvonalú kielégítésére, amikor az igényekben a változás bekövetkezett, nem lehetett ezeket a korszerű technológiákat átkonvertálni. — Békés megyében 12 ezer építőipari dolgozó van. Ennek viszont alig a fele dolgozik a szervezett építőiparban, a többiek a vállalatoknál, nem építőipari szövetkezetekben karbantartók. ök úgy fogalmaznak: főnyereménynek számít elmenni karbantartó kőművesnek. Most az új lehetőségekkel, ami a felújításokkal is összhangban van, a kisvállalkozásokba hogyan lehetne őket bekapcsolni? Készült-e ilyen jellegű felmérés, vizsgálódás? Gondolom ez nemcsak Békés megyei probléma. — Tulajdonképpen az elsődleges az, hogy bárhová 1 kerülnek ezek a munkások, mi-ndenhol építőipari tevékenységben dolgoznak. Ila fegyelmezetten és jól szervezett módon munkálkodnak, akkor építőipari igényeket elégítenek ki. Ha elbújtatják őket különböző vállalatoknál, ahol nem ilyen igények kielégítéséről van szó, akkor a szakma és a népgazdaság számára is egy részük elveszett. Ezek nagy része éppen kisszervezetekbe ment, tehát ezek a kisszervezetek kiválóan alkalmasak fenntartási, felújítási munka végzésére. Amennyiben nincsenek eléggé kihasználva, akkor ezt meg kell tenni, ha pedig jelentkezik fölösleges kapacitás, azt helyben össze kell gyűjteni, és ilyen jellegű felújítási. fenntartási munkára kell igénybe venni. — ön szerint mi lehet ennek a módja, hogyan lehet ezt megvalósítani? — Sokféleképpen. Szerintem mindig a helyi körülményeket kell elsősorban figyelembe venni. Alakíthatnak gazdasági társulást, amikor a résztvevők összeadják a lehetőségeiket. Az egyiknél megfelelő gépek vannak, a másiknál munkaerő, ami nincs kellően kihasználva, a harmadiknál kiváló szakmunkások, a negyediknél éppen bizonyos időszakban nem hasznosítható segédmunkás-kapacitás van. Szóval sokféleképpen lehet ezt az együttműködési formát megvalósítani. — A középblokkos technológiáról is Szó volt a tárgyaláson. Említették, hogy Békésben 3? ezer 500 forinttal drágább a házgyári lakás, mint itt, a megyében gyártott középblokkból ösz- szeszerelt lakás. Ügy tudom, a tárgyaláson is felszínre került, hogy folyik a középb'lokk továbbfejlesztése, a nagyblokkos technológia meghonosítása. Ennek bevezetésére milyen lehetőséget Iát, alkalmazása a családi házak építésében milyen lehetőséggel segíti a magánépítőket? — Ezzel lehet segíteni a magánépítkezést, és rrjás jellegű építkezést, csak figyelembe kell venni a jelenlegi módszert. A középblokk államilag erősen dotált, ez a dotáció nem lesz, és nem is lehet hosszú életű. Amikor mérlegel a vezetés itt helyben, és dönteni fog, ezt feltétlenül figyelembe kell venniük. Hosszú távon nem lehet dotálni a hagyományos élőmunka- és anyagigényes megoldásokat a korszerűvel szemben. Békés megye viszonylag sajátos helyzettel rendelkezik, van téglája, ami megfelelő szilárdságú. A hő- szigetelőanyag-beépítéssel, a hőtechnikai előírásoknak meg is felel. Természetesen ezeket a sajátosságokat is figyelembe kell' venni a döntésnél. Az ÉVM nagyon komolyan segíti a Békés megyei problémák megoldását, meyt úgy véljük: ha itt valami gondot megszüntetünk, az nemcsak a helyiek gondiát oldja meg, hanem a mienket is. Azonkívül természetesnek vesz- szük, hogy a helyi lehetőségeket maximálisan ki kell használni, Békés mesében ilyen a tégla, ilyenek az elaprózott- kis szervezetek, vagy az építőipari létszám, a nagyobb szervezetedből elvándorlás a kisebb vállalatokhoz. Ezeket bűn nem figyelembe venni! — mondotta befejezésül Jantner Antal. Kép és szöveg: Szekeres András Túl a hatvanon Emberi kapcsolatokról és hiányukról nem készül statisztika. Az azonban aligha vonható kétségbe, hogy minden magány közül legsivá- rabb az öregkori. Nehéz évek ezek, mert egyszeriben megváltozik a biológiaiegészségi állapot, a társadalmi helyzet. A kor előrehaladtával csökken a munka- képesség, a jövedelem. Romlik az egészség, az alkalmazkodóképesség. S a meglazult vagy megszűnt kapcsolatokat nem váltják fel újak. A magányos öregek emlékeikkel diskurálnak, álmaikban régvolt szeretteiket szorítják fonnyadt arcukhoz. A gondok közismertek. Két évtized alatt több mint ötszázezerrel emelkedett hazánkban a nyugdíjaskorúak száma; jóval többen vannak ma már a kétmilliónál. Arra is fel kell már most készülni, hogy az elkövetkezendő évtizedekben újabb százezrekkel gyarapszik majd táboruk, s ami különösen fontos: részarányuk a népesség egészében állandóan nő. Az ettől való aggodalom teheti, hogy hovatovább társadalmi méretekben tapasztalható néhány félreértés. Félelem attól, hogy nem leszünk képesek „eltartani” az idősebb nemzedéket. NEM KÖN YÖR ADOM ANY! Szó se róla, azt az értéket, amelyet nyugdíjként az állam kifizet, a mindenkori aktív keresők produkálják. Ettől azonban még messze nem igaz, hogy valamiféle kegy vagy könyöradomány a nyugdíjasoknak kifizetett készpénz. Megtermelték azt ők maguk korábban, s az élet természetes rendje szerint most kapják meg azt, amit megelőlegeztek. Érdemes megfigyelni, hogy egyedi esetekre vonatkoztatva hasonlóképp gondolkodik mindenki vagy legalábbis a nagy többség, rögtön más azonban a helyzet, ha a nyugdíjasok, mint egy széles réteg kerül szóba. E felemásság megnyilvánulásaival egyébként nap mint nap lehet találkozni. Kapkodja az ember a fejét a nagy számoktól, amelyekkel kimutatható, hogy mennyibe is kerülnek az idős emberek azoknak, akik dolgoznak. Ettől már csak egy lépés annak kimondása, hogy mennyivel jobban élhetnének az aktív keresők, ha csupán magukra fordítanák jövedelmüket. Mit tagadjuk, sokan, nagyon sokan jutottak el az előbbi gondolatig. Bár hazánkban az öregek gondozása többnyire a családra, a közvetlen hozzátartozóra hárul, hiszen a statisztika szerint minden harmadik időskorú együtt él valamelyik gyermekével — ettől még nagyon sok a teljesen egyedül élő idős asszony és férfi. Köztük olyanok is szép számmal, akiknek pedig vannak' gyermekeik, rokonságuk. A felmérések azt mutatják, hogy az idős férfiak elsődleges támasza az idős feleség; a 75 évesnél idősebb férfiak háromötödének él ugyanis a felesége. Teljesen más arányokat találunk viszont a hasonló korú nők körében, náluk is a 75 éves kort figyelembe véve. mindössze 16 százalékuknak él a férje. MI A MEGOLDÁS? Ezek az adatok fényesen bizonyítják, hogy csupán az öregek számára létesítendő intézményhálózat nem hozhat önmagában megoldást. Tagadhatatlan ugyan, hogy ez a hálózat messze elmarad ma még a kívánatostól, hiszen alig néhányszor tízezer embert érint az öregek napközi otthona, a házi szociális gondozás és a szociális otthoni hálózat. A végleges megoldást, vagy legalábbis a mainál megnyugtatóbb helyzet megteremtését azonban sok egyéb elképzelés megvalósítása hozhatja meg. A közelmúltban például Győr- Sopron megyében a Szak- szervezetek megyei Tanácsa azt kutatta, hogyan is élnek arrafelé az idős emberek. Nem az volt az illetékesek célja a felméréssel, hogy régóta közismert általánosságokat ismételgessenek. Ez- esetben éopen az egyéni óhajokat akarták feltérképezni az aktivisták, mert ezek ismeretében sikerülhet csak olyan programjavaslattal kirukkolni, amely az élet számos pontján pozitívan befolyásolhatja az idős emberek mindennapjait. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a megyei Népi Ellenőrző Bizottság értékelte a felmerülő problémákat, s tette meg javaslatait a különféle illetékeseknek. Sok a gond ott is. Az például, hogy a nyugdíjasok egyharmadá- nak 1800 forint alatt van a nyugdíja, vagy, hogy nagyon sok idős ember él régi típusú, nagyméretű, alacsony komfortfokozatú, nemegyszer tatarozásra szoruló lakásban. És figyelem: e korosztálynak több mint a fele tartósan beteg. Más országrészekre is érvényes, hogy a tanácsi segélyezés lehetőségeit behatárolja a költségvetés. Érdemes azonban megjegyezni, hogy esetenként nem használják fel a rendelkezésre álló keretet sem. Aki sokat búvárkodik e gondokból nehéz területen, azt is tudhatja, hogy az idős emberek — nagyon sok helyen tapasztalják a társadalmi szervek képviselői — nem is feltétlenül anyagi támogatást várnak, hanem emberi törődést, tanácsadást, közösségi kapcsolatokat. GYÓGYÍR: A MUNKA Részben anyagi meggondolásból, de nem utolsósorban éppen társaság hiánya miatt vállalnak nagyon sokan munkát nyugdíjas korban. Abban mindenki egyetért, hogy ez kölcsönösen jó mindkét félnek, tehát a munkáltatónak éppúgy, mint a munkavállalónak, hiszen míg az előbbi hasznosítja az idős dolgozó szakmai tapasztalatait, a munkavállaló számára ez a kapcsolat a termelésben való részvétel, lelki plusza miatt is roppant jelentős. Ez szépen hangzik, de nem mindig sikerül gyakorlattá tenni a mutatós elméletet. Már csak azért is, mert hiszen nem egyforma az emberek munkabírása túl a hatvanon, de bizony nem Kedves pillanat egyformán buzog a munkáltatókban a készség arra, hogy tudásának, kedvének megfelelő munkakörben hasznosítsa volt dolgozóját. A gondok szerteágazóak. Kezdve azon, hogy becsült adatok szerint a nyugdíjasok közül a tartós betegségben szenvedők esetenként jövedelmük húsz százalékát költik gyógyszerre. E ponton kissé ellentmondásos, hogy amíg a rendszeres segélyben részesülőket, nyugdíjuk nem lévén, ingyenes közgyógyszerellátás illeti meg, ez nem jár azoknak a kisnyugdíjasoknak, akiknek jövedelme nem haladja meg a segélyezettekét. Nagyok a kulturális hátrányok, mármint a — rossz kifejezéssel — szolgáltatásiak. A sok helyütt fellelhető nyugdíjasklub, kissé rezervátumjellege miatt nem igazán jó megoldás. A nyugdíjasok ugyanis nem csupán koruk alapján sorolhatók be egy csoportba; jókorák körükben az életmódbeli. műveltségbeli különbségek. Bizony éppen azok maradnak hátrányban, akiket a szociológia az alsóbb kategóriákba sorol. Az idei esztendőt az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO az öregek évének nyilvánította. És igaz az is, hogy az ENSZ — amiként korábban környezetvédelmi, fejlődési és más egyéb kérdéseket vitatott meg — világértekezletet hív össze ez év nyarára, amelynek tárgya a megnövekedett emberi életkor és az abból fakadó problémák megoldásának elősegítése lesz. Nekünk a saját dolgainkat ettől függetlenül el kell végezni. Családban, rokonságban, a társadalom egészében. Fejér Gyula (Fotó: MTI — KS)
