Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
1982. február 20.) szombat o Kincsek a dombtetőn Séta az egri Ráctemplomban Az ódon kapuhoz öreg utca vezet. Ide már alig hallatszik motorizált világunk fülsértő zsivajgása. Sejted és várod, hogy hajdanvolt emberekkel találkozol, s egykori érzelmek, indulatok ejtenek rabul. Az illúzió tökéletes, a „kellékek" korhűek. Benyitsz az udvarra, és szembeötlenek az egri Ráctemplom vakítóan fehér falai. A restaurátorok befejezték izgalmasan szép, a laikus számára titkok regimentjét jelentő munkájukat. Hittek abban, hogy nemes ügyért vállalnak áldozatot. Többek között emiatt kardoskodtak azért, hogy a jogtalanul elvitt kincses ikonok visszakerüljenek megérdemelt helyükre. Ennek köszönhető, hogy hazánk egyik becses műemléke ma már eredeti ragyogásában pompázik. Itt megelevenedik a múlt, és küzdelmeikről beszélnek. Az akarást csodálod a volt férfiakban, azt hogy csak azért is konoksággal ragaszkodtak hitükhöz és anyanyelvükhöz. Minden hájjal megkent, anyagiakban bővelkedő, ravasz kereskedők voltak, készek az ésszerű kompromisszumra, de ebben a tekintetben jottányit sem “engedtek. Bírókra keltek nemcsak a -vármegyei urakkal, a városi magisztrátus tekintélyeivel, hanem az egymást váltó, s az őket egyre-másra zaklató, üldöző egri püspökkel is. Itt pihennek az utcák fölé magasló domb teremtette csendben. A templom körül, amelyért annyit harcoltak. Az egyház útját állta törekvéseiknek, s fondorlatosságban párját ritkítva vétózta meg az építési engedély kiadását. Az egyik ürügyet másik követte, de ők nem adták fel, jelesre vizsgáztak türelemből. ötletességért sem mentek a szomszédba. Végül is megnyerték a kalapos király kegyét, II. József szívesen teljesítette kérésüket. Annál is inkább, mert tudta, hogy ezzel a vele egyáltalán nem szimpatizáló Esz- terházy püspök orra alá töri a borsot. Az 1788. július elsején megtartott átadási ünnepségen a pap és a görög legények megszólaltatták a várból odavitt mozsárágyúkat, hadd egye a méreg a grófi címet viselő főpapot. A lövések döreje tninden bizonnyal el is hangzott palotájáig. Az esemény sokak érdeklődését felkelthette, még a ferencesek História Domusa is beszámol róla, hangsúlyozva, hogy „A ráctemplom tornyára nagy pompával feltették a keresztet.” Ez a mondat nemcsak tényeket rögzít, nemcsak hitelesen tudósít, de elismeréssel is adózik a kemény akaratú kereskedők kitartásának. Nyitod a nyugati főkaput, s máris a színek káprázatos birodalmában érzed magad. Mintha sok száz gyertya fénye villanna. Állsz az iko- nosztáz előtt, s maradéktalan csodálattal adózol Jankovics Miklós képfaragói erényeinek. Ez a Bács megyéből idehívott tehetséges művész mesterien bánt a fával, az ecsettel. Megihlette a feladat: a távoli kelet örökségét, formai hagyatékát ötvözte a barokk ragyogásával. Az ikonok mind értékesek, de jócskán akadnak köztük olyanok is, amelyeket az országban, sőt határainkon túl is jegyeznek. Alkotóik mesz- sze tűnt időkből, a tizenötödik, a tizenhatodik századból üzenik nekünk: az élet lehet rövid, a művészet örök. A vitrinekben tompán, előkelőén csillan az ezüst, simogató sárgájával bűvöl el a színarany. Hol vannak mélázok a nagyszerű ötvösök, akik ezeket a kegytárgyakat készítették?' Sírhanjaikat simára gyalulták a századok, de lényük legértékesebb része mégis dacol a halállal. A templom Az ikonosztáz A királykapu Kiállítás a templomban Hagyományos iparág — új keletű gondokkal Beszélgetés a ruhaipari szakszervezet tőtitkárával Ruházati iparunk — a többi ágazathoz hasonlóan — a hazai ellátás mellett részt vállal az ország gazdasági egyensúlyának helyreállításában. Teszi ezt pedig olyan körülmények között, amelyekben a megrendelések elnyeréséért egyre nagyobb a harc. Ebben a helyzetben sorsdöntővé válik a termelő rugalmassága, készsége a gyors változásokra, felkészülése a minőségi igények növekedésére. Ezek a követelmények kerültek szóba azon a békéscsabai találkozón, amelyen a Szakszervezetek1 Békés me- gvei Tanácsának titkársága a Ruházatipari Dolgozók Szak- szervezetének titkárságával közösen elemezte a FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárában folyó — termelést segítő — szakszervezeti munkát. Ez alkalomból kértük fel dr. Czerván Márton- nét, a ruházati szakszervezet főtitkárát, hogy válaszoljon kérdéseinkre. A főtitkár elöljáróban megyénk ruhásüzemeinek az ágazatban betöltött szerepéről szólt. — Békésben a FÉKON békéscsabai gyára, valamint a csabai gyárhoz tartozó orosházi üzem az ágazat reprezentánsa. Igaz, nem jelentéktelen hányadát a megye ruhaipari termelésének az ipari szövetkezetek állítják elő, ám ezekben az üzemekben az alkalmazottak érdek- védelmét a HVDSZ látja el. A ruházati szakszervezetek számára tehát Békés megyében a FÉKON eredményei gondjai a meghatározók1. E tájegységben a ruházati iparnak s a textiliparnak nagy múltja és hagyománya van. Nem véletlen tehát, hogy a magasabb minőségi követelményeket támasztó, legelső tőkés üzletet 10 évvel ezelőtt éppen itt, a Trefort utcai gyárban kötötték meg. — Valóban nagy múltú iparág megyénkben a ruhaipar, Ugyanakkor ebben az ágazatban a bérek is hagyományosan ____alacson yak, Meddig kell még ezt az örökséget „tiszteletben tartanunk”? — Erre válaszolhatnánk azt is, hogy 1980-ról 1981-re hat százalékkal, tehát az országos átlaghoz hasonlóan nőtt a ruhaipari munkások bére. Sajnos, ez a hat százalék valójában mindössze 194 forintot jelent, és ezzel együtt éri el a ruhaipari dolgozók átlagos havi keresete a 3 ezer 400 forintos színvonalat. Azt is meg kell értenünk azonban, hogy népgazdaságunk jelen helyzetében a szakma nem kérhet rendkívüli bérrendezést. Más kérdés, hogy azzal mindenképpen számolnunk kell: ha munkakörülményekben, munkahelyi szociális ellátásban nem nyújtjuk a lehető legtöbbet — ahogy ezt nagyon példamutatóan megtették és megteszik a FÉKON-ban —, akkor a munkaerőgondok még tovább növekednek. — A körülményekhez nemcsak______tágas-világos m unkatermek, az öltözők cs fürdő, meg az üzemorvos tartozik, hanem az is, hogy aki dolgozni jár be a gyárba, egyenletesen és folyamatosan legyen munkával ellátva. A FÉKON békéscsabai gyárában éppen az utóbbira panaszkodnak a legtöbbet. — Ügy érzem, hogy ebben a megfogalmazásban a tőkés bérmunka vállalásának kritikája is benne van. Sok felől hallani olyan véleményeket, hogy a nagyarányú bérmunka kiszolgáltatottá teszi a ruhaipari • üzemeket. A csabai gyár kapacitásának 70 százalékát köti le a Miföldi megrendelések teljesítése. Látni kell, hogy ez nemcsak devizát hoz az országnak, hanem felgyorsítja annak a termelési színvonalnak a meghonosítását, a korszerű technika és technológia elterjesztését, amelyet enélkül csak jóval hosszabb idő alatt érhetnénk el. Ügy gondolom, hogy a mai körülmények között minden jó üzletet meg kell ragadnunk, a munkánkat úgy kell szerveznünk, hogy teljesítményünkkel meg is tartsuk partnereinket. Meg kell tanulnunk, akár egyik napról a másikra is váltani, átállni az új meg új feladatok megoldására. — Ilyen program mellett mit mondhat érdemben a szakszervezet, amikor a vállalati terveket vélemé- nyeznie kell? — Megváltozott a tervezés módszere, a tervek szerepe is. Egyszerre több tervvariánst kell kidolgozni, az úgynevezett „guruló” terveket minden évben a helyzetnek megfelelően ki kell egészíteni. Meg kell tehát változtatni a szakszervezeti munkastílust is a termelést segítő folyamatban. Meggyőződésem, hogy a szakszervezet nagyon is sokat tehet a célkitűzések teljesítéséért, kezdve a döntések előkészítésétől, a célok ismertetésén át egészen a végrehajtás szervezéséig, természetesen a mozgalom sajátos eszközeivel. — Ilyen sajátos eszköz lehet a munkaverseny is. Az új feltételek között milyen lehetőségei vannak ennek a mozgalomnak? — Számítsuk ide az újítómozgalmat is, és akkor azt kell mondani, hogy a gondolkodó, tehát alkotó közösségekre fő szerep vár céljaink elérésében. A szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok a kezdeményezés, az önálló cselekvés iskolái. Éppen ezért oda kell figyelni minden új elgondolásra. és támogatni azt. Ha pedig nem váltja be reményeinket, habozás nélkül keresnünk kell a megoldást más úton. — Kezdeményezésről, önállóságról esett szó, illetve a döntések meghozatalában való szakszervezeti részvételről. Miképp lehet mindennek ott érvényt szerezni, ahol maga a térmelőegység is híjával van mindennek? A csabai FÉKON ügyei is a vállalati központban dőlnek el például... — Azt hiszem, azt szokták divatosan állítani, hogy a leányvállalatok a központtal nem egyenlő feltételek mellett dolgoznak. Azt kell mondanom, hogy ez a békéscsabai gyárra nem áll. Ügy tudom, hogy a minőségi munkát éppen a csabaiakra bízza a FÉKON, ezáltal relatíve itt a legjobbak a keresetek. Az utóbbi években tapasztalataink szerint sokat lépett előre a gyár az önállósodásban. Ma már minden üzletkötésnél ott van a gyári képviselet is. A tervekről elmondhatják véleményüket, javaslatokat tehetnek — az már megint más kérdés, hogy a vállalati információs rendszerbe beépítették-e vagy sem a kötelező, gyors visszajelzést is. Arra gondolok, hogy ha a javaslat kivihetetlen. ezt is azonnal tudják meg a javaslattevők. Az önállóságra egyébként példa az is, hogy a csabai ruhagyárban, eltérően a vállalat többi gyárától csak április 1-től vezetik be az ötnapos munkahetet, mert a gyáriak így tudták ennek feltételeit megteremteni. — Utolsó kérdésünkkel kanyarodjunk vissza a kiindulóponthoz: ha már a megye egyik nagy bázisa a ruha-j és textiliparnak. miért nem kaphat itt helyet a közép- vagy akár a felsőfokú szakmai képzés is, miért kell a Békés megyei gyerekeknek Budapestre ruhaipari szakközépiskolába járniuk? — Jogosnak tartom a kérdést. Szakmánk ma már nem a mezőgazdaságból, hanem a fiatalok közül nyeri utánpótlást. Ha van a megyében lehetőség a középfokú képzés megszervezésére, akkor azt kezdeményezze a megye, mi támogatni fogjuk. A lényeg az alapos előkészítésen van, mert annak se lenne értelme, ha a beindulás után derülne ki, hogy "hincs elegendő jelentkező! Természetesen azt a jó együttműködést alapul véve, amely a szakszervezeti mozgalom megyei vezetése és iparági szakszervezetünk között kialakult, ettől a vállalkozástól is lehet sikert remélni ! Kővárj' E. Péter Fotó: Veress Erzsi