Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
A 1982. február 20., szombat Es a jó szomszédság? Érdekeltség a kutatásban Az egyik vállalatnál elromlott egy berendezés. Maga a dolog nem szokatlan, a vállalat vezetői is tudták, mit tegyenek: anyagbeszerzőjüket elküldték, szerezze be a szükséges alkatrészt. A helybeli alkatrészellátó eladója sajnálattal tárta szét kezét a kérés hallatán: sajnos, hiánycikk, legjobb, ha a berendezés gyártójánál próbálkoznak. Az anyagbeszerző hallgatott a jó tanácsra, főnökei sem kifogásolták, hogy az ország túlsó felébe autózzon a nélkülözhetetlen alkatrészért. A beszerző tehát elindult, s két nap múlva visszatért: üres kézzel, mert a gyártó már nem készíti azt, ami nekik kell. A fontos berendezés továbbra is állt, az üzem vezetői pedig töprengtek, mit tegyenek. Végül egyiküknek szerencsés ötlete támadt. Felhívta a szomszéd községben működő hasonló vállalatot, és megkérdezte. nincs-e náluk egy felesleges az alkatrészből. Kiderült, hogy van, és szívesen átadják. Az ügy ezzel lezárult. Egy mezőgazdasági nagyüzem szakvezetése úgy határozott, hogy termékszerkezetet változtat, eddig nem tartott állat hizlalásába fognak. Első nekifutásra nem látszott nagy. végrehajthatatlan feladatnak. Az állatfaj jól bírja a nagyüzemi tartást, sikerrel foglalkoznak vele szerte az országban. Ha nekik megy, nekünk miért ne menne — gondolta a vezetőség, és hozzáláttak az épületek átalakításának. Hogy valamit gyorsítsanak a dolgon, már az építkezés idején állatokat helyeztek az istállókba. gondolták, így hamarabb jut pénzhez a gazdaság. Sajnos, nem így történt. A „buta” jószágok egy nap pusztulni kezdtek, és sehogy sem akarták abbahagyni. Természetes, hogy előkerültek a szakkönyvek, kiderült: kevés a levegő az állatoknak. Erre beszereztek néhány újabb ventillátort; felszerelték őket, kicsit javult a helyzet. De nem sokat. Ekkor a tápra gyanakodtak. Küldték különböző intézméAz önállóság adta új lehetőségek és jogok megváltoztatták a különböző szervezeteknél a bel- és külkereskedelmi partnerekhez fűződő kapcsolatokat is. Hiszen most már nem kellett tekintettel lenni a korábbi nagyvállalat érdekeire, stratégiai, taktikai meggondolásaira. Téved persze, aki mindebből arra következtet, hogy megromlott volna a kapcsolat az önállóvá vált gyárak és a korábbi, még megmaradt nagyvállalatok között. Erről szó sincs. Valamennyien továbbra is szorosan együttműködtek volna „anyavállalataikkal” az információcserék, a műszaki, technikai tudás, a jól kialakult kereskedelmi kapcsolatok hasznosításában. Csak más alapokon, egymás érdekeinek következetes szem előtt tartásával. Ez utóbbi került előtérbe a külkereskedelmi vállalatokhoz fűződő kapcsolatokban is. ahol talán a leggyökeresebb változások következtek be. Sok helyütt a vállalatok termékeit korábban úgynevezett bizományosi formában értékesítették a külkereskedők. Ez nem sok lehetőséget biztosított a vállalatok részére, hogy beleszóljon az exporttevékenység részleteibe, hogy kiállja- nak érdekeik mellett, netán megfelelőbb árak elérésére ösztönözzék a külkereskedőket. A helyzet ellentmondásosságát csak erősítette, hogy a konkrét piaci tárgyalásokat, a vevők igényeinek egyeztetését rendszerint maguk a gyáriak végezték, de a nyékhez megvizsgáltatni a takarmány, de nem találtak benne hibát. Közben meghatározhatatlan betegségek leptek fel az állományban, tovább nőtt a veszteség. Mindezt tetézte, hogy egy hideg éjszakán elromlott az állattartó telep áramszolgáltató berendezése, s mivel nem működött az akkumulátoros áramszolgáltató, sok állat kihűlt, elpusztult. Mit mulasztottak el a mezőgazdasági üzem vezetői? A körültekintést. Elfelejtették, hogy először kevés dolog sikerül olyan jól, mint gyakorlat után. Es hogy vannak olyanok, akik már gyakorlatra tettek szert az új állatfaj tenyésztésében. Akik már ismerik a szakmai buktatókat, és szívesen adnak tanácsot is a kezdőknek. Hogy hogyan vélekedik a károsodott üzem vezetője a milliókban mérhető veszteség emlegetése hallatán? Tanulópénzt fizettek, az első év rendszerint így telik cl, majd jövőre jobban megy. Igaza volna, ha __Ha nem e gy valóban bevált, ismert technológiáról lenne szó. Talán akkor is, ha minden apró tanácsért, segítségért az ország túlsó felébe kellene menni. De a két ismertetett példában nem így történt. Mindkét vállalat megkapta a fontos és közeli segítséget, a szaktanácsot, csak egy kicsit későn. Addigra egy gépkocsi fölöslegesen megtett néhány száz kilométert, a másik üzemnél pedig néhány millió forintos veszteség keletkezett. Mondják: a tanulópénzt meg kell fizetni? De vajon mindig? Akkor is, ha a közelben van, aki megmenthet ettől? Ha történetesen a szomszédunk tapasztaltabb, tudjuk is ezt, csak valahogy nem vesszük észre? Egy másik mondás szerint a rossz szomszédság átok. Helyességét évszázados tapasztalatok igazolják. S ha igaz, miért ne lenne az a fordítottja is, hogy a jó szomszéd hasznos, értékes? Sok példa bizonyítja ezt is — feltéve, ha nem megyünk el mellette. M. Szabó Zsuzsa döntésekbe nem szólhattak bele, a kedvezőbb árakból adódó nyereségek csakis a külkereskedelmi vállalatokat illették. Még rosszabb volt a helyzet, ahol a nagyvállalatok nem biztosították egységeik részére az előbb említett önállóságot sem, közbeékelődve, az ipart és a külkereskedelmet egymástól elválasztva, maguk próbálkoztak az exporttevékenység kétségtelenül sokirányú, nagy apparátust igénylő feladataival; megbirkózni. A függetlenné válással szinte valamennyi exportáló vállalat felmondta a külkereskedelmi cégekkel kötött korábbi szerződéseket. A bizományosi forma helyébe egy fejlettebb. társasági vagy társulási szerződéssel körülhatárolt együttműködés lépett. Ez jobban biztosítja a közvetlen beleszólás, az érdekazonosság megteremtésének lehetőségét, „Együtt sírni, együtt nevetni” alapon, a maximális eredmény elérésében egyaránt érdekelté teszi a termelőt, a külkereskedőt. A megnövekedett jogkörök és lehetőségek persze önmagukban még nem garantálják a sikereket, az eredményeket. Ügy tartják, a pu-. ding próbája, ha megeszik, azaz az önállóság létjogosultságát is annak gyakorlása igazolja. Nos, a saját lábukra állt vállalatok cselekvési készségét* illetően nincs okunk aggodalomra. Valamennyinél az eltelt egy évben meggyorsult a gyártmányszerkezet korszerűsítése, megélénkült a műszaki fejlesztés, a piackutatás, töbTavaszra várva a kiskertekben Hogy zökkenőmentesen kezdhessük a tavaszi munkákat a kiskertben, érdemes már most felkészülni a növényvédelmi munkákra. Javítsuk ki növényvédelmi gépeinket, töltsük fel műtrágya-, növényvédőszer- és lom btrágyakészletünket. Permetezőgépeinket alkatrészenként vizsgáljuk át. A már sokat használt, régi szórófejek cseppképzése nem megfelelő, ez pedig rontja a permetezés hatékonyságát. fölös vegyszer-felhasználással jár. Ezt úgy kerülhetjük el, ha kicseréljük a régi, kopott szórófejeket. Nem árt néhány tartalékot sem vásárolni, hogy a munkák idején elkerüljük a fölösleges utánjárást. A kopott, megtört tömlők repedésre hajlamosak, ezért, ha használtak, ajánlatos ezeket is kicserélni. Érvényes ez a leszorító bilincsekre is. A hibás, szakadt szűrőket cseréljük ki. ezzel sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. A mozgó, súrlódó alkatrészek kenését, zsírzását se hanyagoljuk el. A háti gépeknél győződjünk meg a^hevederek használhatóságiról. Vizsgáljuk meg a növényvédelmi munkához szükséges védő- felszerelésünk állapotát, és ha kell. vásároljunk helyette üiat. A növényvédelmi védőfelszerelést elkülönítve tároljuk. és csak rendeltetésszerűen használjuk őket.. Vizsgáljuk át megmaradt növényvédő szereinket, összekeveredett. nem azonosítható, bizonytalan eredetű vagy lejárt határidejű készítményeinket meg kell semmisíteni. Ennek legbiztonságosabb módja az. ha a helyi termelőszövetkezet vagy állami gazdaság növényvédelmi .szakirányítójával közösen gondoskodunk az említett szerek megsemmisítéséről. Semmiképp sem szabad felelőtlenül kiszórni, kiönteni vagy csatornahálózatba juttatni ezeket a vegyszereket ! Biztosítsuk a vegyszertárolás alapvető feltételeit: jól zárható, elkülönített helyiségbe, száraz, hűvös tárolótérbe tegyük, ahol hatáscsökkenés nélkül tárolhatók, és illetlen személyek nem férhetnek hozzá. Ha elhatároztuk. hogy az idén mit fogunk termelni a kiskertben, elkezdhetjük a növényvédő szerek, műtrágyák és lombtrágyák beszerzését az erre kijelölt üzletekben. A beszerzés előtt érdemes felkeresni Békéscsabán a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomást. ahol ingyenes szaktanácsot adnak a kiskerttulajdono- soknak. Tatár József, Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás ben felülvizsgálták a korábbi szervezeti keretben kialakított és jóváhagyott beruházási koncepciókat és az előzőnél takarékosabb megoldásokat kerestek. Volt ahol egyenként is felülvizsgálták a termékek gazdaságosságát, és „száműzték" mag a vállalaton belüli kiegyenlítési módszereket is. Ennek alapján pontos képet kaptak arról, hogy hol kell a jövedelmezőséget javítani, hol érdemes fejleszteni, vagy a munka- és üzemszervezéssel feltárni, hasznosítani a tartalékokat. Másutt — a piac megfelelő ismeretének birtokában — azonnal hozzáláttak az olyan termékek gyártásához, amelyekkel kapcsolatban a beruházási döntések korábban éveken át várattak magukra a nagy- vállalatoknál. A saját lábukra állt vállalatok a külkereskedelmi partnerekkel összefogva a korábbinál erőteljesebben kutatták fel az új piacokat, miközben mindenütt megkezdték a nem gazdaságos belföldi és exporttermékek fokozatos felszámolását, megszüntetését. Egy év nem nagy idő. S bár sokrétűen gyarapodtak az önállósult vállalatok lehetőségei, eszközei, amelyekkel jelek szerint éltek is — annak ellenére, hogy összességében kedvezőek a tapasztalatok — a messzemenő következtetésektől tartózkodni kell. A termelési tervek teljesítésében például sehol sem volt tapasztalható fennakadás. Az exportra is dolgozó önállósult vállalatok jelentősen fokozták A szarvasi Öntözési Kutató Intézetet 1951-ben hozták létre. Előbb öntözési talajjavító, később Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet néven ismerték a mezőgazdasági szakemberek. Az eltelt három évtized az állandó útkeresés jegyében telt el, és minden bizonnyal az elkövetkezendő évtizedekre is ez lesz a jellemző. A kutatás a tudományos megismerés folyamata. így tehát az új utak, megoldások (fajták, technológiák, módszerek. műszaki ' megoldások) keresése érdem is egyben. De a kutatási eredmények önmagukban egyre kevésbé számíthatnak elismerésre. A jövő az olyan kutatási tevékenységé, amely széles körű kapcsolatokat igyekszik teremteni a gyakorlattal. Nem véletlen, hogy már most is hasonló törekvések jellemzik a szarvasi Öntözési Kutató Intézetet. Igaz, a kapcsolatok keresése a mezőgazdasági rendszerekkel, üzemekkel nem újkeletű, de az utóbbi években minőségi változás figyelhető meg. Hét év óta nem nőtt az intézetnek nyújtott költségvetési támogatás. Az ÖKI költségvetésén belül csökkent az állami támogatás aránya. Kiss Károly, az intézet igazgatója erről a következőket mondja: — A helyzet sokat változott. A költségvetés támogatása ma már közel sem fedezi a kutatásokhoz szükséges pénzt.. Ha úgy tetszik, a piacból élünk. Kutatási eredményeinket eladásra kínáljuk fel, igyekszünk a mező- gazdaság igényeit kiszolgálni. A piacképes kutatási termékek értékesítése, a gazdaságokkal kialakított sokoldalú kapcsolat létkérdés. — Vagyis, minél több kutatási terméket tudnak értékesíteni, annál több pénz gyűlik össze a munka folytatásához? — Részben, másrészt viszont a termelési rendszerek, mezőgazdasági üzemek egy- egy számukra fontos problékivitelüket. A több termelés, a termelékenység javítása, a takarékosabb gazdálkodás eredményeként pedig szembetűnően nőtt a vállalati nyereség. A dolgozókat „zsebbe vágó” érvekkel lehet tehát meggyőzni az önállóság értelméről, eredményéről. A korábbi mérsékelt s joggal kifogásolt nagyvállalati nivellált bérfejlesztés helyett ónállóvá vált vállalatok nagy többsége 6—7 százalékkal növelte a béreket. S bár a fizetési borítékokat közvetlenül nem érinti, de nem kevésbé jelentős, hogy az eredményes munka nyereségéből képződő fejlesztési alapok több helyütt lehetőséget biztosítanak a szociális feszültségek megszüntetéséhez is. A lakásépítéshez, illetve az óvodák, bölcsődék bővítéséhez. Persze a fejlesztési alapok elsősorban a jövőt, a továbblépést hivatottak szolgálni. Ezért a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányfejlesztést lehetővé tevő beruházásokra — a most már önálló, jó gazda módjára — rendkívül nagy figyelmet szentelnek az „elvált” vállalatok. Vagy úgy, hogy azonnal hozzáláttak ezek megvalósításához, vagy úgy hogy jól kigondolt célokra tartalékolják pénzeszközeiket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kellett sok akadályt legyűrni az eltelt egy esztendőben, az átmeneti fizetésképtelenségtől kezdve, a szakemberhiányon. a piac nem kellő ismeretén át egészen az új módszereket igénylő anyag- ellátási, beszerzései gondokig. Mert „válás” ide, „válás” oda, nagyközösségben vagy egyedül, csak az boldogul, aki hatékonyan, gyorsan s gazdaságosan oldja meg feladatait. Andrássy Antal (Vége) ma megoldását pénzzel is támogatják. Olyan szerződéseket kötünk, amelyek előbb az aláíróknak, később az egész mezőgazdaságnak hasznot hoznak.-— Ilyen helyzetben nem túlzás azt állítani, hogy a közvetlen eredményt hozó kutatások, fejlesztések teremtik meg a távlati kutatás alapjait? — Egyáltalán nem. Távlati programjaink, vagyis azok, amelyekre végül is építünk, csak később hoznak kézzel fogható eredményt, de nélkülük egész tevékenységünk veszélybe kerülne. — Az „üzlet" előtérbe helyezése a kutatási tevékenység felhígulásához vezethet ... — Nem arról van szó, hogy a kutatási célok elé helyezzük az üzletet. A piaci tevékenység a kutatás pénzügyi feltételét, forrását teremti meg. lerövidíti a kutatás és a gyakorlati alkalmazás közötti utat. A mennyiség növelésével szemben a minőségi változások hívei vagyunk. Kapcsolati rendszerünk sok lehetőséget biztosít ehhez a még teljesebb kibontakozáshoz. — Az utóbbi időszakban milyen kapcsolatot alakított ki az intézet a mezőgazdasági üzemekkel, a termelési rendszerekkel? — Valamennyit hosszú lenne felsorolni. Ezért csak néhányat említek. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesüléssel és taggazdaságaival széles körű kapcsolatokat alakítottunk ki a számítógépes tervezésirányítás kidolgozásában, részt vettünk a BAGE kísérleti telepének tervezésében. A KITE megbízásából ' a gazdaságok adatainak elemzését, a rizstermesztéssel kapcsolatos kutatásokat végezzük. A Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszerrel a lucernamag- nemesítés és -termesztés, az Alföldi Gyepvetőmag-ter- mesztési Rendszerrel fűmagtermesztés kutatásaira kötöttünk szerződést. Az OVH és a MÉM kérésére ötödik éve végzünk tanulmányokat az öntözött növények helyzetéről, az öntözés fejlesztési lehetőségeiről, de közvetlen kapcsolatban állunk néhány mezőgazdasági üzem-» mel is. Üj berendezések kikísérletezésében is részt veszünk. Magyar-csehszlovák együttműködés keretében ebben az évben készül el az esőszerű öntözésre is alkalmas berendezés. Intézetünk szakemberei ezenkívül szemenként! vetésre alkalmas rizsvetőgépet és gyeptalaj- lazítót szerkesztettek. — Milyen szerepet játszik az intézet a fű-, a rizs-, a lucernanemesités, -termesztés, és öntözéses gazdálkodás fejlesztésében? — A mérés igen nehéz feladat. az eredmény sokszor csak az üzemek gazdálkodásában követhető nyomon. De azért néhány adat: a fűmag 80 százalékát szarvasi fajták teszik ki. A lucerna termesztésben a -legjobb eredményt az intézetben nemesített fajták adják. A rizstermelésben inkább a jövő tűnik biztatónak, persze csak akkor, ha a közelmúltban nemesített fajta beváltja a hozzá fűzött reményeket. A szóban forgó fajta egy hónappal korábban, augusztusban érik, és hektáronként 4 tonna hozamra képes. 1982-ben már 500 hektáron termeszthetik a gazdaságok. — A szakemberek nem egyszer panaszkodnak, hogy a kutatási eredmények későn jutnak el hozzájuk. A szakkönyvek alig tudják követni az élen járó gyakorlatot, késve adnak tájékoztatást a legújabb eredményekről. — Ez utóbbi a könyvkiadás hibája. A mi kutatási propagandánk nem ezt a gyakorlatot igyekszik követni. A gazdaságok tevékenységünk eredményeiről a termelési rendszereken keresztül, valamint a tanácskozásokon értesülhetnek. Ezenkívül részt vállalunk a termelési rendszerek szaktanács- adóinak képzésében. — Mely területen lát lehetőséget a gyorsabb fejlődésre? — Elsősorban a gyepek hasznosításánál. Ezen a területen kutatásainkat nem. követi megfelelő ütemben a gyakorlat. Hazánkban 900 ezer hektár gyepet hasznosítanak. A gyepek hozama a mostaninak háromszorosa, ötszöröse is lehetne, ha intenzív módszereket alkalmaznának a gyepgazdálkodásban. Intenzív hasznosítás esetén több tíz-, esetleg több százezer hektár — gabona- termesztésre alkalmas — szántó szabadulhatna fel a szálas takarmány-termesztés alól. De ez rendkívül összetett probléma. Nem elég ugyanis a gyepek hozamát növelni, gondoskodni kell a hasznosító ágazat, az állattenyésztés fejlesztéséről is. A gondot elősorban az okozza, hogy a gyepek túlnyomó többségével tőkeszegény gazdaságok rendelkeznek. Ezek az üzemek nem képesek az állattenyésztés fejlesztésével járó beruházásokra. Ezért két vagy több tőkeerős gazdaság összefogására lenne szükség. — Végezetül még egy kérdés: hallottuk, az intézet érdeke, hogy minél több piacképes Ifutatási termékkel jelenlen meg a piacon. Hogyan alakul ilyen helyzetben a kutatók ösztönzése? — Az utóbbi években tovább finomítottuk az érdekeltségi rendszert. Valamennyi kutatónk érdekelt abban, hogy egy-egy kutatási eredmény a mezőgazdaságban minél nagyobb hasznot hozzon. A kutatási termékek értéke és a jövedelmek között szoros összhangot teremtettünk. Kepenyes János Az Orosházi Üveggyár formagyártó üzemének büszkesége a „mindent tudó” kompjúteres ERI 250-es, CNC-vezérlésü esztergagép. Sok előnye között említhető, hogy a gép termelékenysége háromszoros a hagyományosénál, üzemeltetése gazdaságos, a mesterdarabok helyett gyorsan cserélhető információtárolókat alkalmaz. A korszerű technikához megfelelő szakismeret is kell. Erre is felkészültek a formagyártó üzem dolgozói. Képünk Maczkó László üzemvezetőt örökítette meg a próbaüzemelés során (p. s.) Dz önállóság útján Q Sír-nevet alapon
