Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
<► 1982. február 20., szombat Negyedszázados helytállás a munkásőrségnél A napokban alkalmunk nyílt találkozni azokkal a többszörösen kitüntetett alapító tagokkal, akik- egyéni életük alakulásáról, a negyedszázad alatt szerzett élményeikről és a jövő tennivalóiról mondták el tapasztalataikat, véleményüket, illetve javaslataikat. A Békéscsabán tartott beszélgetésen részt vett: Tóth Pál ezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka ; Futaki Imre, a megyei pártbizottság munkatársa, a munkásőrség instruktora, Gyurkö Pál és Rusznák Istvánné szakcsoportvezetők ; Baktai Ferenc a mezőkovácsházi, Busa László az orosházi, Kovács János a békéscsabai, Péteri Márton a szarvasi, Takács Gábor a szeghalmi, Tóth Ferenc a gyulai és Váczi János a békési munkásőröket képviselte. A munkásőrség megyei parancsnokságán tartott kcrckaszlai- beszélgetéscn az alapító tagok képviselői vettek részt Fotó: Martin Gábor Rusznák Istvánné: az alapítás óta vagyok tagja a megyei törzsnek. Azelőtt a forgácsolóban dolgoztam, ahol 1957 januárjában szűnt meg munkaviszonyom. A párt hívó szavának eleget téve, sa*- ját elhatározásomból léptem be a munkásőrségbe, és március 12-én az egységparancsnokokkal együtt letettem az esküt. Ha jól emlékszem. azon a nem mindennapi eseményen mindössze tizenvalahányan lehettünk a megyei törzs tagjai. Hosszú éveken át adminisztratív munkakört láttam el, és öt esztendeje pedig pénzügyi szakcsoport vezetőként tevékenykedem. Egy gyermekünk van, aki biológia—kémia szakos tanári oklevelet szerzett nemrég a szegedi tudományegyetemen. Kovács János: azzal kezdem, hogy a felszabadulás után egyszer már fogtam fegyvert, amikor önként vonultam be az újjászerveződő néphadseregbe. Negyvenhétben leszereltem, és a gépállomásra kerültem. Én is 1957 márciusában tettem le az esküt Békéscsabán, a városi tanács nagytermében, az akkori pártbizoottság titkára, Such János előtt. Ami a csabai zászlóaljnál töltött 25 évet illeti, legemlékezetesebb élményeim közé tartoznak a foglalkozások. Ezeken ugyanis olyan szilárd közös-, séggé kovácsolódtunk, hogy már nehezen tudnék megválni az egységtől. Váczi János: én tízgyermekes családból származom. Apám ’19-es vöröskatona volt. és emiatt meggyűlt a baja a hatósággal. A háború vége felé sasbehívót kaptam, de ennek ellenére sem vonultam be. Talán mondanom sem kell. mekkora élményt és megnyugvást jelentett számomra a felszabadulás. Előbb a szociáldemokrata. majd a kommunista pártnak lettem a tagja. Részt vettem a földosztásban, és akkoriban az agitációs munkát bízták rám. Az ’56- os ellenforradalom idején Békésen dolgoztam. Tudtam és éreztem. mihamarabb rendet kell csinálni az országban. így a békéscsabai karhatalmi zászlóaljhoz vonultam be. Nagyon örülök, hogy ezt a 25 évet a munkásőrségnél tölthettem el. Fiam is munkásőr, és eddig 22 éves szolgálati ideje van. Tóth Ferenc: 18 éves koromban kerültem kapcsolatba a mozgalommal, amikor is tagja lettem a MA- DISZ-nak. A kommunista pártba 1951-ben léptem be. Háromévi katonáskodás után tértem vissza eredeti munkahelyemre, az élelmiszeripari kiskereskedelmi vállalathoz, ahol szakszervezeti titkárként tevékenykedtem. Ebből a tisztségemből az ellenforradalom idején váltottak le. A hasonló gondolkozású társaimmal együtt úgy éreztem, hogy most sürgősen tenni kell valamit. A fegyveres testület létrejötte után először munkásőr, majd rajparancsnok, aztán szakaszparancsnok lettem ... Az egyik legmaradandóbb élményem az 1966-os árvízzel kapcsolatos. Éjjel 11 órakor riasztottak. Olyan veszélyes helyzet alakult ki, hogy 3—1 napon keresztül a szemünket le sem hunyhattuk. Emlékszem, amikor gépkocsival Gyulaváriba érkeztünk, s már lábunkig ért a víz . .. Tóth Pál: ehhez hadd tegyem még hozzá, hogy a szinte négyévenként ismétlődő árvíz kemény erőpróbának tette ki munkásőreinket is: 1970-ben segítettük Sarkad kitelepítését, 1974-ben az utolsó pillanatban robbantottuk fel a gátat, hogy megmentsük Gyulát. Jó pár száz munkásőr vett részt az 1980-as árvíz mentési munkálataiban. A híradósok 22 nap alatt több mint 6 ezer közleményt vettek és továbbítottak rádióikon. Büszkék vagyunk egységeink szívós kiartására. aminek nem kis része volt abban, hogy Tar- host sikerült megmenteni. A községet ugyanis akkor már 2—4 méteres vízoszlop vette körül. Baktai Ferenc: azzal kezdem, hogy 1949 áprilisában jelentkeztem a magyar néphadseregbe, és 38 hónapig voltam katona. Leszerelésem után a DISZ-bizottságra kerültem. Emlékszem, egyszer azt a megbízást kaptam, hogy az ellenforradalmár fiatalok által eltulajdonított motorbiciklit visszaszerezzem. Bár elég körülményes volt' akkoriban eljutni egyik helységből a másikba, de végül mégis sikerült feladatomat teljesíteni. Mezőkovács- házán tettem le a munkásőr- esküt 1957. március 12-én. Fiatalokból igen jó összetételű szakaszok szerveződtek, amelyekkel öröm volt együtt dolgozni. A legkülönfélébb kötelezettségeinknek mindnyájan igyekeztünk eleget tenni. Ez a helyzet ma is. Testületünkben senki sem akar több lenni a másiknál. A kiképzéseken is nagy lelki erőről és felelősségérzetről tesznek tanúbizonyságot munkásőreink. Busa László: Pápán nevelkedtem. A felszabadulást követő időben az R Gárdához kerültem, amikor a város még elég erős klerikális befolyás alatt állott. Előfordult, hogy reggel ötig jár* őröztünk, és egy óra múlva már munkába kellett állnunk. Később áthelyeztek Orosházára, ahol a téglagyárban vezető lettem. Az ellen- forradalom idején pártszervezetünk nem oszlott fel. Novemberben (a szovjet városparancsnok engedélyével) fegyvert szereztünk. Tévé- kenységünk közé tartozott a járőrözés, amelyet a csabai karhatalom megszervezéséig folytattunk. Tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy szíwel-lélekkel csak megfelelő politikai felvilágosítás mellett lehet ellátni a feladatokat. Péteri Márton: Azért lettem munkásőr, mert olyan családban nevelkedtem, amely a múltban sokasok nélkülözésnek volt kitéve. A fronton ismertem meg azokat a bajtársaimat, akik — a háború céltalanságát látva — minél előbb szovjet fogságba akartak kerülni. Szerencsére ez sikerült is nekünk. Hazatérésem után az önkéntes demokratikus hadseregbe jeintkeztem. A fel" szabadulás Sopronban ért, ahol azután le is" szereltek. Sok mindenen keresztülmentem az életben. Kivettem részemet a tsz-szerve- zésből, majd Dévaványán kineveztek tanácselnöknek, ötvenhatban életemet csak az mentette meg, hogy az ellenforradalmárok nem találtak otthon, amikor értem jöttek. A munkásőrségnél leszolgált 25 évből 20-at parancsnoki beosztásban töltöttem el. Legnagyobb élményt az jelentette, amikor 1980- bai) átvettem a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet a Parlamentben. Takács Gábor: A háború előtt cselédsorban nevelkedtem, majd behívtak katonának és fogságba .estem. A felszabadulás után beléptem a pártba, és közreműködtem a gépállomások megszervezésében. Az ellenforradalom idején Vésztőn voltam. A tétlenséget tapasztalva jutottam arra az elhatározásra, hogy a néphatalom védelmében fegyvert fogjak. Ezután átkértem magamat Szeghalomra, ahol munkás- őr-szakaszparancsnok lettem. Jól emlékszem arra az esetre, amikor egyszer, egy éjszakai szolgálatból hazatérőben elfogtam egy rabló- gyilkost. Egyébként szeretném még hangsúlyozni: sokat segített feleségem abban, hogy a fegyveres szolgálattal kapcsolatos megbízatásaimat maradéktalanul teljesítsem. A beszélgetés további részében mindenki egyetértett azzal, hogy az utánpótlás nevelése csakis akkor vezet eredményre, ha a fiatalok — az alapítók nyomdokain járva — téljes mértékben elkötelezik magukat az országépítés, a haladás és eredményeink megvédésének ügye mellett. Befejezésül Tóth Pál ezredes a párt megyei végrehajtó bizottságának február 10-i állásfoglalására utalva, amikor is a munkásőrségben folyó politikai nevelőmunka helyzetét, és az állományépítés tapasztalatait értékelte, tolmácsolta e politikai fórum elismerését a munkásőrségben szolgálatot teljesítőknek a negyedszázados helytállásért, amely összhangban van megyénk egész társadalmának elismerésével, megbecsülésével. Az elmúlt huszonöt évben sokszor rászolgáltak erre a megbecsülésre a természeti katasztrófák során is fegyelmezett, önzetlen helytállásukkal; rendünk, biztonságunk megőrzését vállaló szolgálatukkal. A munkásőrség e hagyományának fenntartását kérte befejezésül a megyei parancsnok a munkásőrje- löltek nevelésében, a jövő feladatainak fegyelmezett, pontos, a nép érdekeit szolgáló ellátásában. Bukovinszky István Miről ír a Fáklya? A Fáklya február 21-én megjelenő. 4. száma annak a szerkesztési koncepciónak a jegyében született, amely az ez évi 1-2. összevont számot is jellemezte: hatvanadik esztendejét ünnepli a szovjet állam. Publicisztika taglalja az SZKP XXVI. kongresszusa óta eltelt egy esztendő eredményeit, és interjú mutatja be a szovjet főváros utóbbi tíz esztendejét, valamint jövőjét. Az íráshoz tartozó sok színes kép alapján az olvasó élményszerűen ismerheti meg a szovjet fővárost. Moszkva még további írásoknak is főszereplője, így bemutatkozik a levegő tisztaságán őrködő szakemberek csoportja. A lap egyik legérdekesebb része a. régi Moszkvát metszeteken ábrázoló sorozat és a hozzá tartozó riport. Ezúttal sem hiányoznak a Fáklyából a megszokott anyagok: az irodalmi olvasmány, a művészfotó, a rejtvény, a filmelőzetes és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja. leimezek, ruhák kölcsönbe Valahol a lelkűk mélyén azért a mai lányok is álmodoznak a menyasszonyságról. Mindig csinosak és szépek akarnák lenni, az esküvőn azonban a legeslegszebbek minden nő közül. A menyasszonyi ruha sok pénzbe kerül. Míg a vőlegény sötét öltönyét férj korában is gyakran viselheti, az erre az alkalomra szóló női ruha ritkán felel meg más célokra. Ezt az igazságot már régen felismerte a Jelmezkölcsönző és -Készítő Vállalat, s évekkel ezelőtt Békéscsabán is megnyitotta a menyasszonyiruha-kölcsönző boltot. Andó Tamásné boltvezető és Hruska Mihályné eladó tíz év alatt már nagy tapasztalatot szereztek a ru- hakölcsönÉésben. Tudnak le- és rábeszélni, kit-kit ízlése és külseje szerint. — Nyolcvan menyasszonyi ruhánk van — magyaráz Andóné —, 42-től az 52-es méretig a legkülönbözőbb fazonokból. A vőlegényeknek szmokingot, bársony öltönyt tudunk adni az átlagos méretekben. Az áraink nem magasak; 250—1300 forintig terjednek. A legtöbben vidékről jönnek kölcsönözni, sokan Szeghalomról, Gyuláról, Orosházáról. Állandóan lépést tartunk a legfrissebb divattal, a ruhakészletet évente kétszer cseréljük. Mindig tisztán, elegánsan adjuk át a ruhát a megrendelőnek, viselés után sem neki kell kimosnia. A főszezon, a legtöbb esküvő márciustól karácsonyig van. Minden menyasszonynak segítünk fazont választani, azt szeretnénk, hogy ízléses és szép legyen. Januártól a kis üzlet új szolgáltatást nyújt. Szebbnél szebb gyermekjelmezek várják az iskolai farsangra készülőket. Amelyik szülőnek nem jut ideje otthoni jelmezkészítésre, itt választhat a török lányka, a tündér, Csipkerózsika, kakas, űrhajós, huszár és sok más tarka mesefigura között. b. Zs. Eredményes Centrum-vásár Két nagy sikerű engedményes vásárt rendezett a hét eleién a békéscsabai Centrum Aruház. Békéscsabán. a Centrum-hétfő keretében február 15-én a Lehel hűtőszekrényeket kínálták 20 százalékkal olcsóbban. A hatféle hűtőszekrényből összesen 170 talált gazdára ezen a napon, mintegy 700 ezer forint értékben. Február 15-én és 16-án Kamuion. a helyi Béke Termelő- szövetkezet meghívására rendezett engedményes vásárt az áruház: 20 százalékkal olcsóbban vásárolhattak a fogyasztók a méteráru-, a konfekció- és a műszaki osztály termékeiből. Az érdeklődés itt is nagy volt, a két nap alatt több mint 170 ezer forint értékű terméket adtak el. Legközelebb február 22-én, hétfőn tartanak árengedményes vásárt Kétsopronyban. j. Mit ígér az utasoknak az utasellátó? Hosszú vonatutakon, amikor már a táj sem gyönyörködtet, megéhezik az ember, és elkezdi keresni a büfét, jobb esetben az étkezőkocsit. Ha megtalálja, lehet enni- inni, vége az unalomnak. Ha nincs — és ez nem ritkaság — „emlegetjük” az utasellátót. A vonatokon, a pályaudvarokon levő ellátási lehetőségeket ugyanis tőlük kapjuk. Szolgáltatásaik ma már szinte elválaszthatatlanok a kulturált, kényelmes utazástól. Hogy mennyire szükség van rájuk arra az évről évre növekvő forgalmuk a bizonyság. Abban a vendéglátók számára válságos időszakban — az ételárak emelésekor —, amikor szinte minden étteremben, kisvendéglőben jócskán megcsappant a vendégek száma, náluk nem volt Számottevő visszaesés. Gazdaságosabb, olcsóbb megoldást kerestek: mélyhűtött és mirelitáruval bővítették ételválasztékukat. Ennek eredményeként a ko-- rábbi évek bevételeinek háromszorosát érték el. Ez az újítás nemcsak az anyagi, a munkaerőgondokon is segített. Az átszervezések következtében ugyanis bizonyos területeken több dolgozóra lenne szükségük. így például segédmunkásra, konyhai kisegítőre, de szakácsok, sőt üzletvezetők is elkelnének. Annál is inkább, mert ez évben korszerűsítették az étkezőkocsiparkot, s huszonkilenc új kocsit állítottak be, amelyek már a nemzetközi előírásoknak is megfelelnek. Ennek következtében az idén már az Ausztriába a ..Lehár expresszen" utazók akár Bé- csig is végigkóstolhatják a magyar konyha specialitásait. Az Osztrák Államvasutakkal erre szerződést is kötött az utasellátó, a nyári menetrendtől már állandósul ez a szolgáltatás, sőt tárgyalnak bővítéséről is. Persze az sem titok azért, főleg az utazóközönség előtt nem, hogy a hazai járatokon az étkezési lehetőségek korántsem ilyen jók. Italt még csak felszolgálnak, de az étel többnyire szendvicsekre korlátozódik. Ezen is szándékozik segíteni az utasellátó, mégpedig az úgynevezett szerződéses rendszer kiterjesztésével — eddig kilenc büfé működött így — összesen hatvannégyre lenne lehetőség. Egyértelműen sikeres volt mindkét fél, mind a vállalat, mind a résztvevők részéről: az előrecsomagolt gyümölcs árusítása. Az idénynek megfelelően almát, szőlőt, narancsot, őszibarackot árultak a pályaudvarokon: almából 700 mázsát, déligyümölcsből 30 mázsát adtak el. Az országban több vasútállomáson folyik rekonstrukció, s ennek keretében az éttermeket is felújítják. Amíg ezek elkészülnek, az Utaselátó úgynevezett „guruló büféket” állít be. Ezekben virslit, kávét, üdítő italt árusítanak. Sajnos, még nem sok van belőlük, viszont mindig ott vannak, ahol éppen nagyon szükséges. O. É. A virágárus Amikor belépek Békéscsabán a Luther utcai virágüzletbe, csupán Nagy Zsig- mondné kereskedőt találom ott. Ügy tűnik, gyér a forgalom. — Hát, nem nagyon tolonganak ma, pedig Julianna nap van — mondja. — Egyedül vezeti az üzletet? — kérdezem, de mielőtt válaszolna, a térelválasztó függöny mögül belép a férje, aki mosolyogva mondja: — Én csak olyan kisegítő vagyok itt, a feleségem a főnök. — Általában milyen a napi forgalom? — fordulok a „főnökhöz". — Ügy négy- és 600 forint között szokott lenni. Persze, halottak napján, meg nagyobb névnapokon, mint a Mária vagy Zsuzsanna, meghaladja az ezer forintot. — Erzsébet napkor is rengetegen jönnek — toldja meg Nagy Zsigmond —, utána mindjárt jön a Katalin nap, addig meg elfogy a virág. — Mióta virágkereskedő? — Nyolc évvel ezelőtt kezdtem — válaszolja Nagy Z sigmondné. — Korábban müvirágkészítő voltam. Akkoriban sokat jártunk férjemmel a vásárokba, de most már, hogy őt leszázalékolták, jobb itt a boltban. Közben vevők is érkeznek. Középkorú férfi nézegeti a szegfübimbókat, kinyílott virágot keres. Aztán elő is kerülnek a szép, nyíló szegfűk a függöny mögül. — Aki előre szól, annak mindig félretesszük a szebb szálakat — mondja a kereskedő. — Julianna napra vásárol? — kérdezem a belépő fiatal- asszonytól, Hack Istvánnétól. — Igen, a kolléganőmet köszöntjük — feleli, miközben kiválaszt kettőt a sárga fréziák közül. Aztán belép egy középkorú férfi, tréfásan megkérdi: — Mennyiért vesztegetik ezeket a mezei virágokat? Mint kiderült, ö feleségét lepi majd meg virágcsokorral a névnapján. — Mást is vesz mellé? — A, nálunk ez nem nagyon szokás. A feleségem mindig olyasmit vásárol, aminek én nem örülök. Karácsonyra is vett egy pulóvert, amit máig is árul, mert nem volt jó nekem. De virágot nemcsak a névnapjára veszek. — Hanem? — Minden hétvégén. Ilyenkor jól illik a kitakarított szobába a szép virág. Ez tulajdonképpen nem is a feleségemnek szól, hanem a lakásnak. De ne írja le a nevemet, mert az asszony megtudja ... — Nálunk is furcsa az ajándékozás — szólal meg ismét Hack Istvánné. — Múltkor például így leptem meg a férjemet: „Szívem, vettem a születésnapodra magamnak egy ruhát.” — Honnan vásárolják a virágokat? — fordulok ismét Nagy Zsigmondnéhoz. — Gyuláról, a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalattól és a Munkácsy Tsz- től. Éppen ma ment fel a szegfű ára. most már 15-ért kapjuk. — Mennyiért adják? — Húsz forintért. Tegnap még 18 volt. A vágott virágokon kívül cserepes virágok és koszorúk is vannak az üzletben, amelyeket a boltvezető maga készít. (Lipták) Orvosmeterorológiai előrejelzés A hét végén, a következő hét első felében továbbra is csendes, tél végi időjárás várható. A felhőzet időnként megnövekszik. de számottevő csapadék nem valószínű. Naponta több órás napsütésre számíthatunk. A hőmérséklet csúcsértékei általában 5 fok körül, a legalacsonyabb értékek- pedig —2. —7 fok körül alakulnak. A légmozgások várhatóan a hideg tartományban jutnak nyugalomba. így szervezetünket újabb stresszhatások nem érik. A hideghez kell mindössze alkalmazkodnunk: célszerű rétegesen öltözködni. Az időjárásváltozást megelőző fejfájásoknak gyógyszer nélkül is meg kell szűnniük, a nyugtalan, sok; zavaros álommal kísért alvási időszak befejeződik. A hidegfrontra érzékenyek is úgy- éi- zik. sokkal pihentebbek. mint néhány nappal ezelőtt. További teendők: fordítsunk nagyobb gondot a táplálkozásunkra. Lehetőleg naponta -több alkalommal étkezzünk, de keveset. C-vitamint pótló ételeket, gyümölcsöket fogyasszunk: főzeléket. almát, körtét, narancsot és grape fruit-t. Kerüljük az izgató hatású fűszereket, s kevesebb feketét igyunk.
