Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

1982. február 20., szombat o A munka legyen az alapvető mérce! Kereskedők megyei ifjúsági parlamentje A fiatalok figyelmesen hallgatják a beszámolót Fotó: Fazekas László Megyénkben több mint 1800 fiatal dolgozik az álla­mi kis- és nagykereskede­lemben. Munkájuk eredmé­nyeiről, gondjairól adtak számot az őket képviselők azon a megyei ifjúsági par­lamenten, amelyet tegnap, pénteken délelőtt tartottak Békéscsabán, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának székházában. A megjelente­ket Rákóczi Ferenc levezető elnök, a KPVDSZ megyei titkára üdvözölte. Köszöntöt­te a mintegy száz fiatalt, dr. Szabó Sándort, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tesét, Mézes Jánosnét, a megyei pártbizottság munka­társát, dr. Forrni Józsefet, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Sarkadi Istvánt, a MÉSZÖV elnökét, Dankó Pált, a megyei tanács ifjúsá­gi titkárát és Dékányné Szemmenyei Mártát, az SZMT képviselőjét. Krizsán Miklós, a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának vezetője tájékoztatta a résztvevőket az ágazat fia­taljainak tevékenységéről, az elkövetkezendő időszak fel­adatairól. Elmondotta, hogy a megye kiskereskedelmi forgalma az V. ötéves terv­ben sokat fejlődött. Az 1980- as évben 13,8 milliárd forint értékű árut adtak el, amely a tervezettet meghaladva 61,3 százalékkal nőtt. Telje­sültek a kereskedelempoliti­ka alapvető céljai, javult az áruellátás, az üzletpolitika homlokterében az értékesí­tés növelése állt. Jelentősen bővült az üzlethálózat. A kiskereskedelem, a vendég­látás, a nagykereskedelem ilyen célra csaknem 800 mil­lió forintot használt fel. Ez­után részletesen elemezte a VI. ötéves terv első évének eredményeit, az ellátás jel­lemzőit. Hangsúlyozta: a dolgozó fiatalok 75 százalé­ka szakmunkás. Többségük udvarias, türelmes a vásár­lókkal, a vendégekkel, de a segítőkészséggel időnként bajok vannak. Kedvezőtlen képet mutat a KISZ-tagok aránya, amely mindössze 22 százalék. Itt még bőven van tennivalója a pártszerveze­teknek, a szakszervezeteknek és természetesen a KISZ- nek is. Annak ellenére, hogy a szétszórtság, a kedvezőt­len munkaidő-beosztás nehe­zíti a szervezést. Beszédének további részé­ben a fiatalok szociális hely­zetét ecsetelte. A jövőben is az a törekvés, hogy a bérek kialakításánál a szakképzett­séget, a munkahelyen eltöl­tött időt, a hűséget is figye-.. lembe vegyék, de az alapve­tő mérce a munka legyen. Kiemelte, hogy a vállalati ifjúsági parlamenteken 745 fiatal jelent meg. Elmondták véleményüket a kereskede­lempolitikáról, az ötnapos munkahétről, a szabad idő kulturált eltöltéséről, a la­kásgondokról. A vitában tízen szólaltak fel. Az Univerzál Kiskeres­kedelmi Vállalat fiataljai a differenciált bérezés új for­máját dicsérték, és bírálták a Volán Vállalatot a szom­bati kimaradt járatok mi­att, amely főleg az Újkígyós­ról bejárókat sújtja. A ven­déglátóipari vállalat képvi­selői a magas albérleti díja­kat, a lakáselosztás elveit kifogásolták. Az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat fel­szólalói a szakmai tovább­képzések. az ifjúsági szocia­lista brigádok megszervezé­sét, fontosságát hangsúlyoz­ták. Dr. Szabó Sándor a po­litika és a gazdaság kapcso­latáról, az értelmes és szor­galmas munkáról beszélt. Mézes Jánosné a politikai, a szakmai felkészülésről, dr. Fekete Antalné, a kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskola igazgatója a képzésről, a ta­nulmányi eredményekről mondta el véleményét. Krizsán Miklós összefog­lalója és a dokumentumok elfogadása után megválasz­tották a 12 küldöttet, akik Békés megyét képviselik az országos ágazati ifjúsági parlamenten. s. g. A tárgyalóteremből Verekedésért 18 ezer forint pénzbüntetés A Battonyai Járásbíróság tárgyalta Ipacs Antal Domb­egyház, Mezőfi út 25. szám alatti lakos bűnügyét. A 42 éves férfi már volt büntet­ve. Korábban testi sértés és devizagazdálkodás megsér­tése bűntettének kísérlete miatt vonták felelősségre. Február 2-án ismét bűncse­lekményt követett el. Lovas fogatával szabálytalanul haj­tott be Dombegyházán az üzemahyagtöltő állomáshoz. Emiatt szóváltásba került K. Imrével, aki szintén lo­vas kocsival érkezett. Köl­csönösen szidalmazták egy­mást. Ezután K. Imre elhaj­tott a kocsival, de vagy 100 méter megtétele után visz- szafordult. Ipacs a benzin­kútnál állt. Ismét vitatkozni kezdtek. K. Imre pofon ütöt­te. Ekkor a vádlottat elra­gadta az indulat. Erőteljes ember lévén, ököllel olyan nagy ütést mért a sértettre, hogy az nekiesett a lovas kocsinak. Az ütések követ­keztében súlyos sérüléseket szenvedett. A járásbíróság súlyos tes­ti sértés bűntette miatt 18 ezer forint büntetéssel súj­totta Ipacs Antalt. Az ítélet jogerős. S. J. Végső búcsú Ajtai Miklóstól Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára tegnap a Mező Imre úti temetőben dr. Ajtai Mik­lóst, a magyar munkásmoz­galom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetségének elnökét, a MTESZ társelnökét, nyu­galmazott miniszterelnök­helyettest. A vörös drapé­riával szegélyezett, koszorúk­kal övezett ravatalnál — ahol kitüntetései bíbor­párnákon helyezték a ko­porsó elé — díszőrségben tisztelegtek az elhunyt előtt párt- és állami életünk ve­zető személyiségei, egykori harcostársai. A gyászszertartáson a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese vett búcsút az elhunyttól. El­mondotta, hogy Ajtai Miklós útja, tevékeny élete a népe javát szolgáló, az eszméi­hez hű, azokért életét is koc­káztató embert példázza. Ezután Ispánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetségének fő­titkára a szövetség és a csa­lád részéről mondott búcsú­szavakat. A koporsót ezután a gyász­menet a Munkásmozgalmi Panteonhoz kísérte, ahol a sírsétányon hántolták el. A koszorúk és a virágok soka­sága borította el nyughelyét, s a búcsú, a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. Emlékezés dr. Weil Emilre Dr. Weil Emil, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete egyik alapítója, volt főtitkára születésének 85. év­fordulója alkalmából koszo- rúzási ünnepséget rendeztek tegnap a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi sé­tányán levő sírjánál. A Szak- szervezetek Országos Taná­csa részéről Ligeti László, Palotai Károly és Kiss Ká­roly alelnökök hozták el az emlékezés virágait. Az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete képviseletében dr. Ba­bies Antal elnök és dr. Fűzi István főtitkár, az Egészség- ügyi Minisztérium nevében dr. Hutás Imre miniszterhe­lyettes és dr. Hegedűs Béla, a pártbizottság titkára ko­szorúzott. A síron elhelyez­ték a kegyelet, a tisztelet vi­rágait a Fővárosi Tanács Weil Emil Kórház-rendelőin­tézet, az Országos Mentő- szolgálat Weil Emil nevét viselő KISZ-szervezete, szü­lőfaluja: Dombegyház kép­viselői, valamint özvegye, barátai, tisztelői. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Szerény, de biztató eredmény Mezögyánban A mezőgyáni Magyar— Bolgár Barátság Tsz tegnap, február 19-én tartotta zár­számadó és tervtárgyaló közgyűlését. Biró István tsz- elnök küzdelmes évről, sze­rény, de biztató eredményről adott számot a megjelent tagságnak. Elmondta, hogy a múlt év elején a búzának 55 százalékát, az őszi árpának 60 százalékát károsította a belvíz, a másfél ezer hektár repce teljesen kipusztult. Később a szárazság csökken­tette a hozamokat, a napra­forgótáblákon- ismeretlen gombabetegség károsított, s ez ötven százalékkal csök­kentette a termést. A tsz-ve- zetőség szinte havonta ho­zott határozatot a termés­szerkezet váltására, arra, hogy legalább a menthetőt mentsék. A szakvezetés ugyanakkor arról is döntött, hogy a kieső hozamokat az állattenyésztés termelésének fokozásával, a költségek csökkentésével kell pótolni. Döntésük helyesnek bizo­nyult, az egyetlen- állatte­nyésztési ágazat, a juhászat árbevételi tervét 35 százalék­kal teljesítette túl. Jól fejlő­dött az elmúlt évben a ház­táji ágazat és a kisegítő te­vékenységek is. összességé­ben a szövetkezet árbevételi tervét 15 százalékkal túltel­jesítette, azonban az 1 millió forintos költségcsökkentés ellenére a nyereségtervnek csak közel ötven százaléka valósult meg. A tiszta nyere­ség 1 millió 89 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy a szö­vetkezet fejlesztési lehetősé­gei a továbbiakban is szűkö­sek lesznek, csak a tönkre­ment gépek pótlására futja. Ebben a térségben még ez a szerény nyereség is szép eredménynek mondható. So­kat remélhet a tsz-tagság a jövőre induló, és 1985-ben befejeződő meliorációs mun­káktól, amelyektől a hoza­mok 30—40 százalékos emel­kedését várják. A jövőben sem tervez a szövetkezet szakvezetése lényeges szer­kezetváltoztatást, valame­lyest növelték a múlt évben a búza területét és csökken­tik az idén a napraforgó ter­mesztését. Az elnöki beszámolót hoz­zászólások követték. A tsz felszólaló tagjai dicsérték a vezetés munkáját, hiszen öt éve, mióta ők állnak a szö­vetkezet élén, azóta nem volt veszteséges. Felszólalt Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának titká­ra, aki tolmácsolta a megyei és helyi párt- és állami szer­vek üdvözletét, megköszönte a tagság helytállását a nehéz körülmények között. El­mondta, hogy a gabonater­mesztés növeléséért járó pré­mium, a gabonáért és húsért járó árkiegészítés, valamint az induló meliorációs mun­kák jelentős változást hoz­nak majd a szövetkezet éle­tében. , 'ÍO/;t ■' ,, A tagsag a beszámoló elfo­gadása után a lejárt mandá- tumú tsz-vezetőseget újra­választotta, az elnök ismét Bíró István lett. m. sz. zs. A Békés és Vidéke ÁFÉSZ békési „libresszójában" a minap rendezték meg az első szerzői estet. Ezen Csoór István írót látták vendégül. A nagy érdeklődéssel kísért est után min­den hónapban rendeznek egy-egy találkozót írókkal, költők­kel, művészekkel. Az első szerzői esten Korompai Vali szín­művész olvasott Csoór István műveiből, a házigazda Sass Ervin újságíró volt Fotó: Juhos János A teljesítmény legyen a döntő! A z Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal az elmúlt hetekben sorozatban szervezte a szakmai vitákat a bér- és keresetszabályozás korszerűsítéséről. És milyen furcsa: a szigorúan szakmai körökben folyta­tott viták híre napok alatt elterjedt, s a nem éppen szakmai közvéleményt is foglalkoztatja. A napokban mű­vezetők kérdezték: igaz-e, hogy az „okos közgazdászok” most azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne való­jában teljesítményösztönző bérrendszert megalkotni? Mert eddig azt tapasztaltuk — így a művezetők —, hogy a bérezésre fordítható nem túl sok pénzt sokféle szem­pont szerint kellett elosztani, de a munkateljesítmények szerint a legkevésbé. Valóban: hovatovább eljutunk oda, hogy nálunk a bér — s még inkább az év elején esedékes bérfejlesztés — afféle szociális szempontok szerint szétosztott támoga­tásnak, juttatásnak minősíthető. Sokak szerint ez megen­gedhetetlen, gazdaságilag és társadalompolitikailag is fel­mérhetetlen károkat okozó gyakorlat. Mások', túljutnak az egyszerű felháborodáson, s to­vábbgondolják a dolgot. Bebizonyítják például, hogy a vállalati bérezés egyik meghatározója — s ez ellen je­lenleg szinte semmit nem tehetünk — az árszínvonal­emelkedés kompenzációja. Mert hogy a rossz lakáskörül­mények között élő, sokgyermekes alacsonykeresetűeknek sem adják olcsóbban az élelmiszert vagy a ruhaneműt, meg sok minden mást, csak azért, mert ő kedvezőtlenebb körülmények között él. S bár elvileg a béreket a mun­kateljesítmények alapján kellene differenciálni, ám a folyamatos, sőt: a megtervezett árszínvonal-növekedés körülményei között, minden vállalatnál számolni kell a „mindenkinek, minden évben valami béremelést” han­goztató tömegigénnyel. Ez a jelenlegi körülményeink között érthető, logikus és méltánylandó. Végtére is a rossz lakáskörülmények' között élők legtöbbje nem tehet arról, hogy nincs lakása, a több gyermekesek sem arról, hogy az állami szociálpo­litika csak annyit segíthet rajtuk, amennyit segít (pél­dául családi pótlékkal), s az alacsony keresetűek sem feltétlenül alacsony teljesítményeik miatt kapják a min­dennapi megélhetésüket éppen csak fedező munkabére­ket. S hogy kinek milyen lehetőségei adódnak a kisegítő gazdaságban, az szerencse dolga. A vállalati bérgazdál­kodásnak tehát — tetszik, nem tetszik — vállalnia kell az állami szociálpolitika funkcióit is, ez utóbbi tökéletlen működése miatt. A munkaadó — gyanítom — zokszó nélkül vállalná is, ha emellett biztosítva látná a „bérautomatizmusok” működését. De erre nincs garancia. A központi bér- és keresetszabályozás alapelve ugyanis a vásárlóerő és az árualap összhangjának megteremtése. A baj csak ott van, hogy a szabályozás a fogyasztói piac egyensúlyát szinte kizárólag a keresleti oldalról védi, őrzi; vagyis arra kon­centrál, hogy semmiképpen se kerüljön több pénz a for­galomba, mint amennyi mögött árufedezet áll. A kínálat oldaláról viszont a szabályozórendszer már-már megfe­ledkezik. Nem veszi tudomásul, hogy egy egészséges konstrukcióba a bérnövekmény mögött teljesítménynö­vekménynek kell állnia; vagyis nemcsak több pénz, ha­nem több áru is forgalomba kerül, s az egyensúly stabi­litását végű] is semmi nem veszélyezteti. S mert erről megfeledkezik' — vagy egyszerűen fél attól, hogy a gya­korlatban is érvényesítse ezt az összefüggést — a kereset- szabályozás oly kevés pénzt biztosít a teljesítményekkel arányos differenciálásra, hogy egy-egy dolgozó vagy bri­gád csak mások rovására kaphat többet. Hogy csak a legkézenfekvőbb példákat említsem: ha egyesek az átlagosnál magasabb béremelést kapnak, a többieket károsítják; ha a részesedési alapból nagy ösz- szegű újításokat kell finanszírozni, annak a többiek' lát­ják a kárát; ha valahol komolyan veszik a bérezési au­tomatizmusokat, akkor azzal is számolniuk kell, hogy nem lesz év végi részesedés, sőt: az adózási szabályok' miatt még a bérfejlesztésre szánt összeg is elfogyhat. Ha valahol, valakik úgy döntenek, hogy gyakori túlórakény­szerbe hozzák magukat, mert szükségük van a túlóra- pótlékkal megfejelt magasabb keresetekre, akkor ez me­gint csak mások rovására fizethető ki, akár csak az átla­gosnál magasabb teljesítmények után járó bér, vagy az egy összegű utalványozás szabályai szerint kifizetett munkabér. És mindez csak azért, mert a szabályok ér­telmében a többletteljesítmény, egy bizonyos ponton túl, képtelen létrehozni a hozzá tartozó többletbér fedezetét! Vagyis kialakult az a képtelen helyzet, hogy nagyon megfontolandó a munkateljesítmények fokozása, növelé­se, s nemcsak a munkavállaló, hanem az egész vállalat szempontjából is. Nem egy példával bizonyítható, hogy az a vállalat, amelyik — engedve a teljesítményarányos bérdifferenciálással kapcsolatos rábeszéléseknek —, való­ban kidolgozott, és gyakorlatilag is érvényesített egy va­lóban ösztönző bérrendszert, néhány hónap elmúltával riadtan lefújta a kísérletet, mert be kellett látnia, hogy az ilyesfajta kezdeményezéseket a szabályozórendszer azonnal megtorpedózza. Felismert veszélyről van szó, s az illetékes hivatalok emiatt lépéskényszerbe kerültek. Ezért is született a döntés: a bér- és keresetszabályozási rendszer átfogó kor­szerűsítése elodázhatatlan. A szakmai viták nagyobb részén már túl vagyunk, de egyelőre még csak reménykedhetünk: 1983- tól olyan bérszabályozási rendszerek működnek majd, amelyek a szociális megfontolásokon túl, a való­ságos munkateljesítmények szerinti fizetséget is lehetővé teszik. A bérezés szociális funkciójáról ugyanis egyelőre — s feltehetően még hosszú ideig — nem lehet lemon­dani. Ehhez az egész állami szociálpolitika kritériumrend­szerét és működési mechanizmusát kellene megváltoztat­ni. Vértes Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom