Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG 1982. február 16., kedd Megváltozott munkaképességűek egy üzemben Békéscsabai Május 1. Tsz Ahol lehet, váltanak A rokkantak nemzetközi évének megyei szervező bi­zottsága a Körösvidéki Ci­pész Szövetkezetnek 300 ezer forintot juttatott abból az összegből, amit a megye dolgozói tavaly a kommu­nista műszakok után járó keresetükből,. különböző rendezvények bevételéből ajánlottak fel a megválto­zott munkaképességűek ja­vára. A pénzt a munkakö­rülmények javítására és új munkahelyek kialakítására fordítja a szövetkezet. 280 ezer pár papucs — Hány -megváltozott munkaképességű személy dolgozik a szövetkezetben? — kérdezem Szabó István főkönyvelőtől. — A békéscsabai, a béké­si, a mezőberényi és a gyulai telepen összesen 225-en. — Hasznot hajt a munká­juk? — összességében igen. — Milyen munkakörök­ben dolgoznak? — érdeklő­döm tovább Malatinszki Pál- né személyzeti vezetőnél, a rehabilitációs bizottság tag­jánál. — Amilyenben a legjob­ban tudják kifejteni képes­ségüket. — Milyen a bérezésük? — Többségük teljesítmény­bért kap, csak kevesen — az úgynevezett kisegítő isko­lások — dolgoznak 2 évig időbérben. Báthori Miklósné, a bé­késcsabai telep vezetője 70 dolgozó — köztük 30-nál több megváltozott munkaké­pességű — munkáját irányít­ja. — Hetvenen évente 280 ezer bár papucsot készíte­nek alkatrészekből, ök is csomagolják a készterméket — tájékoztat. — Hogy dolgoznak a meg­változott munkaképességű­ek? — Szorgalmasak, törekvők, igyekeznek tudásúk legjavát adni. S az a tapasztalatom, hogy nagyon szeretnek ná­lunk dolgozni. De erről talán beszéljenek ők! Teljes értékű munka Tamási Marika a telefon- központ kezelője. Gyermek­kori betegsége ellenére de­rekasan helytáll a munká­ban. A keresete természete­sen semmivel sem kevesebb, mint más ' központosnak. 16—17 éves korában néha kétségbeesve gondolt arra, hogy mi is lesz, hogyan fog­ja tudni eltartani magát. A gondját megoldotta a mun­ka, amelyet ő teljes értékű emberként képes vállalni. Öröm számára, hogy a kör­nyezetében sikerült társai elismerését kiérdemelnie. En­nek bizonysága volt, hogy Tamási Marika amikor édesanyjával együtt új lakáshoz jutott, sok mun­katársa segített a költözkö­désben. Kedvenc szórakozása a tv-nézés és az olvasás. Sze­retne gyógytornára járni, ilyen lehetőségről azonban sem ő, sem pedig a munka­társai nem tudnak. Mivel pedig a munkája egyenlő értékű azokéval, akik nem megváltozott mun­kaképességűek, azonos az el­bírálása akkor is, ha üdülés­ről, szociális segélyről, ju­talmazásról van szó. — Tavaly — mondja Ma­la tinszki Pálné — megkapta a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója ’ kitüntető jel­vényt. Az elbírálásnál fi­gyelembe vették, hogy aktív KISZ-tag, és igen sok tár­sadalmi munkát vállal. Marika az idén szeretné elkezdeni a továbbtanulást a gimnázium levelező tagoza­tán. Úgy véli, még eredmé­nyesebbé válik majd a mun­kája. Gyere csillagom... Fazekas Ferenc cipőfelső­rész-készítő szakmunkás. Teljesítménybérét 20 száza­lékkal kiegészítik, mert egészségi állapota miatt — bár tudása legjavát adja — képtelen 100 százalékot el­érni. A szakközépiskola tanuló­Fazekas Ferenc ja, az idén érettségizik. Meg­kérdezem tőle: — Miért tanul? — Később más beosztásba kerülhetek. Különösen ak­kor, ha technikusminősítő vizsgát is teszek. Mint mű­szaki dolgozó képes leszek 100 százalékos teljesítményt elérni. — Milyen munkakörben? — Például modellkészítő vSgy programozó. — Jól érzi magát az üzem­ben ? — Igen. Sokat köszönhe­tek Kati néninek (Báthori A kedvezőtlen adottságok mellett gazdálkodó kiskun- majsai Jonathán Mgtsz 400 kereskedelmi partnerének kö­szönheti évi 20 millió forin­tos nyereségét. Ha csak szán­tana, vetne, ráfizetne a gaz­dálkodásra. Csak egy példa: a jelenlegi ár- és költségvi­szonyok mellett a szőlőterme­lés akkor gazdaságos, ha leg­alább 70 mázsa a hektáron­kénti átlagtermés. A kiskun- majsaiak eddig csak 67 má­zsát tudtak szüretelni, ami önmagában 1 millió forint veszteséget okozna. Ám a szőlőt feldolgozzák, a palac­kozott bort pedig maguk ér­tékesítik, ez évente 2,5 millió forint nyereséget hoz a gaz­daságnak. Hogy a .szőlőtermelés és -feldolgozás a szövetkezet úgynevezett vivő ágazata le­gyen, kpzös vállalkozásba fogtak a megyei pincegazda­sággal. Több mint 70 millió forint értékben — 51:49 szá­zalékos beruházási arányban — 300 hektár szőlőt telepí­tettek, 1000 hektárra bővítve ezzel a „boralapanyag”-ültet- vényt. (Az 51 százalékot ter­mészetesen a tsz adta, ezzel a vállalkozás — szaknyelven szólva — gesztora lett.) A telepítéssel egy időben a szövetkezet bortároló pincéit is bővítette. A kooperációs Szula Sándor Miklósnénak), aki nemcsak gondoskodik a munkáról, hanem meg is mutatja, ho­gyan lehet könnyebben dol­gozni. Így szokta kezdeni: „Gyere csillagom ...” és ki­javítja, ha valamit nem jól csinálok. Szula Sándor műszerész­nek az ujjaival van baj. — Hogy tud így dolgozni? — kérdezem tőle. — Több türelemmel, a szakma szeretetével képes vagyok a nehézséget leküz­deni. Biztonságosan megke­resem azt a pénzt, ami a létfenntartásomhoz szüksé­ges. Igen jónak tartja a mun­kakörülményeket és az em­beri kapcsolatokat is. — Itt megkövetelik a munkát, de gondoskodnak az emberről. A keresetem annyi, mint a másik két mű­szerész társamé. Persze nem vagyunk elkényeztetve, kap­hatnánk többet is. Értelmet, célt ad A megváltozott munkaké­pességűek javarészt teljes értékű munka végzésére ké­pesek. ök nem várnak' tehát külön elbírálást. Ha megfe­lelőek a körülmények és a környezet megbecsüli őket úgy, mint ahogy a Körösvi­déki Cipész Szövetkezetben is, a munkájukkal igen hasz­nosan tudják szolgálni a tár­sadalmat. Ez egyúttal értel­met, célt ad életüknek is. szerződés értelmében a tsz a pincegazdaság helyi, 40 ezer hektoliteres pincészetét is igénybe veheti — bő termés esetén. A szövetkezet — bár adott­ságánál-fogva kiszolgáltatott­nak is érezhette volna magát — egyenrangú félként tárgyal­hatott a nálánál nagyobb és erősebb vállalattal. A pince- gazdaságnak ugyanis szőlő kellett, és a térségben ennek legnagyobb részét a tsz, il­letve az érdekeltségi körébe tartozó területeken termesz­tették. A bor alapanyagon te­hát meg kellett osztozni, és ennek feltételei voltak. A pénzestárs megtalálásá­hoz nem csak taktikai érzék kell. A kiskunmajsai gazda­ság abból indul ki, hogy egy mezőgazdasági üzem — sa­játos adottságai között — nem termelhet olyan termé­ket, amit ne lehetne gazda­ságosan értékesíteni. S a part­nereket nemcsak a haszonnal kecsegtető értékesítésbe, ha­nem már a termelésbe is be lehet vonni. A gondos aprómunka ered­ményeként „felfedezték” a meggyet és az édesipart. Azért e különös társítás, mert a konyakos meggy gyártásá­hoz az iparnak meggy kel­lett, a kiskunmajsai tsz — ugyancsak 51:49 százalékos Nem vitás, hogy a ter­mékszerkezet váltása nehéz. Különösen nehéz egy olyan szövetkezetben, ahol a szán­tó felén még mindig a bel­víz „diktálja” a vetésszerke­zetet. Vizes földek A békéscsabai Május 1. Tsz majdnem háromezer hek­tárnyi szántójának eddig több mint ötven százalékán végez­ték el a termelési biztonsá­got adó komplex melioráci­ót. A földek bő terméssel há­lálják meg a rájuk fordított összeget. Akadtak a múlt­évben olyan táblák is, ame­lyek hat tonna feletti búzát hoztak hektáronként. Viszont volt olyan vizes terület, amely ennek egyharmadát produkálta — ezzel is bizo­nyítva a melioráció létfon­tosságát. És igazolva a szak­vezetés döntését, mely sze­rint a teljes területen el kell végezni a talajrendezést. Az utóbbi hetekben mégis úgy tűnik, kevés remény van a talajok' gyors rendbe hozá­sára, mert a szövetkezet fej­lesztési forrásai csekélyek. Idei nyereséáük — 4,3 millió forint — mindössze fele az egy évvel korábbinak. Vesz­teséget hozott a nagy terüle­ten termesztett zöldbab, a zöldborsó. Viselni kell azt a terhet is, amelyet a szarvas­marhatelep ideiglenes fel­számolása okozott. Az ötszáz férőhelyes tehe­nészet átmeneti megszünte­tésére a heveny, vetélést oko­zó brucellózis miatt került sor. Fertőtlenítették volna ugyan az épületeket, de sen­ki nem garantálta, hogy ez­zel megszakad a fertőzési lánc. Ezért átalakították az istállókat, és broylercsirke- nevelésbe fogtak. Egyelőre ez nem sok eredménnyel járt. Az átalakítást ugyanis csak á téesz saját építőbrigádja vállalta, nagy munka hárult a kis csapatra. Hogy mégis kihasználják az istállókat, már az építkezés közben be­telepítették azokat. Nem tud­ták biztosítani a nagyüzemi tartás egyik alapvető köve­telményét, a telep zártságát. A csirkék 15 százaléka el­hullott. Kevésbé jelentős a váltás a növénytermesztésben. Pe­dig itt is akad egy-két kény­arányban — 60 hektáron meggyet telepített. Ez azon­ban csak az első lépés volt. Menet közben kiderült, hogy a közös telepítésnél sokkal na- gvobb lehetőséget is kínál az együttműködés. Miért kelle­ne elszállítani a gyümölcsöt, mikor azt a tsz helyben is földolgozhatja? A tsz felépí­tett egy üzemcsarnokot, ahol bérmunkában hozzáfogtak a konyakos meggy készítésé­hez; 1980-ban 400 tonnát ad­tak át a gyárnak. Ezzel 25 százalékkal több nyereséghez jutottak, mintha csak megy- gyet adtak volna el. K így oldották meg a zöld­ségtermesztés gondját is. Ko­rábban csak a háztájiban és a részes művelésre kiadott területeken termesztettek zöldséget, amit a szövetkezet vásárolt meg. Bő termés ese­tén lementek az árak, ha vi­szont keveset termesztettek — a kisebb termésmennyiség miatt *—, a magasabb átvé­teli árak sem tették érdekelt­té az embereket a zöldség- termesztésben. Furcsa helyzet alakult ki. Hiába volt hagyománya a kertészkedésnek, hiába fűző­dött fontos népgazdasági ér­dek a zöldségtermesztéshez, az egyszerre érő, gyorsan romló áru felvásárlása és ér­tékesítése senkinek sem volt szerítő körülmény, amely er­re ösztönözne. Például, a zöldségek alacsony ára. A kertészet kétmilliós veszte­sége a közösben termesztett paradicsomnak, zöldbabnak és zöldborsónak „köszönhe­tő”. Közvetve: hogy termé­keit csak olcsón képes meg-' vásárolni a hűtőház és a konzervgyár. Még távolabb­ról: hogy az élelmiszer-fel­dolgozók technikai színvona­la csak olyan termékek1 gyár­tását engedi, amelyek olcsó zöldségekből állíthatók elő. A kör bezárult. Mint Bódi Sándor elnök- ' helyettes mondotta: a tava­lyi év különösen kedvezőtlen volt a zöldbabnak és a zöld­borsónak. Tavasszal ugyanis negyvennapos aszály csök­kentette a kelést és a ter­mést. Ezért többször is ön­tözni kellett a földeket, ez pedig jelentősen megnövelte a termelés költségeit. Remé­lik, hogy az idén erre nem kerül sor, így olcsóbban ter­melhetik a két zöldséget. Tárgyalnak a konzervgyár és a hűtőház vezetőivel az árak rendezéséről, a hűtőház már­is emelte egy kicsit a zöld­bab árát. Bíznak abban, hogy a .konzervgyár is jó partnernak bizonyul. Fontos a két ágazat szinten tartása, azért is, mert a két növény viszonylag későn vethető, te­hát a tavasz elején belvizet kapott földekbe is. Nem len­ne könnyű felszámolni ter­mesztésüket a már megvá­sárolt és még kihasználatlan speciális gépek miatt sem. Mindenesetre az ágazat jö­vedelmezőségét központilag is helyre kell tenni ahhoz, hogy ne menjen el a terme­léstől az üzemek kedve. Belép a szája A vetésszerkezetbe való jó illeszthetőség miatt döntöt­tek a szójatermesztés mel­lett. Az idén először száz hektárra vetik a növényt. Kedvező elővetemény lesz a búza alá, és időben meg­nyújtja az őszi csúcsmunká­kat. Ezt a csúcsot csökkenti az is, hogy felhagynak a nagy szállítási kapacitást igénylő cukorrépa termeszté­sével. Hiába díszük szépen a répa a földeken, betakarí­tását nem látják biztosított­nak. A hat éve vásárolt Her­jó üzlet. Olyan megoldást kellett találni,, ami még gyen­gébb minőség esetén is nagy nyereséget hoz. Fy. volt a zöldségszárító! A kiskunmaj­sai tsz egy szomszédos közös gazdaság 30 százalékos tőke- részesedésével felépített egy 300 tonna kapacitású zöldség- szárítót. Az 50 millió forin­tos beruházás — amiből a 700 ezer dollár értékű im­portgépek már az üzembe he­lyezés első évében megtérül­tek — egycsapásra megvál­toztatta a zöldségtermesztés arányait. Egyszerre kevés lett a háztáji zöldség! Hogy le­gyen elég alapanyag, a tsz is hozzáfogott a kertészkedés­hez. A szárítással feldolgo­zott, exportra kerülő zöldség 20 százalékkal ad nagyobb nyereséget, mintha frissen értékesítették volna. (Emel­lett persze lehetőség van ar­ra. hogy az első osztályú ter­mékeket friss áruként érté­kesítsék.) A megváltozott körülmé­nyek következtében, most nem a tsz házal a termékei­vel (amire egyébként export- szerződése van), hanem bizo­nyos szárítókapacitás leköté­se érdekében az illetékes nagykereskedelmi vállalat je­lentkezik tárgyalási ajánlatá­val. A sajátos adottságok miatt — 1000 tanya van a tsz ha­tárában — különleges szere­pe van a háztáji gazdálko­dásnak. A szövetkezet évi 450 millió forintos árbevéte­léből 120 millió a háztájiból származik: sertés, hízott bi­ka, májliba, pecsenyeliba, tej, tojás, toll, fűszerpaprika for­májában. A tsz a háztáji „gazdasá­gokkal” szabályos üzleti kap­Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi lé tapasztalatokat kínálunk: Okik nem a földjükből élnek riau-gépsort ugyanis tönkre­tették a kötött földek, és nem kaptak újat helyette. Más berendezés ilyen tala­jokkal pedig nem képes meg­birkózni — .vallják. Marad egyelőre a 350 hek­tárnyi napraforgó. Tavaly nem termett valami sokat, de jó pénzt hozott. Néhány év alatt azonban kétségessé válhat, hogy érdemes-e eny- nyit vetni? Szaporodnak ugyanis a földben a tányér­betegségek kórokozói. Ha nem csökkentik a területét, elkerülhetetlen, hogy meg­szegjék a szabályt: 4-5 éven­ként kerülhet ugyanabba a földbe napraforgó. Ezért a jövőben — ha termésével is bizonyít — a szóját részesí­tik előnyben e növénnyel szemben. Kitart a szövetkezet a ju­hászat mellett. Nagy pénzt nem hoz, de kihasználja a legelőket, s ez elég ok a szinten tartáshoz. Növelték a múlt ősszel a búza és az őszi árpa területét, hogy éljenek az új szabályozók adta lehe­tőséggel, és megkapják a többlettermésért járó pré­miumot. összességében: nem alap- vetőek a békéscsabai Május 1. Tsz szerkezetmódosításai, inkább csak finomításoknak nevezhetők. A nagyobb lé­pést akadályozzák az előb­biekben taglalt tényezők. Ér­demes azonban megemlíteni egy reményteljes kezdemé­nyezést. A békéscsabai Kner Nyomdával kötött szerződést a- téesz alaptevékenységen kívüli munkára. Harminc asszony állandó foglalkozta­tását oldja meg az idén lé­tesítendő kis üzem, amely várhatóan a közösnek is szép jövedelmet hoz. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi csolatban áll. Saját feldolgo­zó üzemei számára piaci áron veszi át a termékeket, s forgalmi értékén számolja el a háztájinak nyújtott szol­gáltatásait. A szövetkezet ágazati el­számolási rendszerben dolgo­zik. Az ágazatok nyereségter­vét az eredmények több éves átlaga alapján határozzák meg. A gazdaságossági kü­szöb a 8 százalékos ■ eszköz- arányos nyereség. Az élelmi- szeripari ágazatokban a pia­ci viszonyoknak megfelelően ez a követelmény 10—25 szá­zalék között mozog. Egyedül a növénytermesztésnek nincs nyereségterve, hiszen a rossz minőségű földek miatt e te­vékenységnek szinte csak földhasznosító szerepe van. Az ágazatok nyereségter­vük teljesítésétől függően kapják a saját belátásuk sze­rint felhasználható prémiu­mot, illetve nyereségrészese­dést. Ezt az elvet az ágaza-. toktól független gazdaságirá­nyítás következetesen érvé­nyesíti. Előfordult, hogy egy- egy ágazat — bár a gazdaság nyereséggel zárta az évet —, a rossz gazdálkodása miatt az év végén egy fillér része­sedést sem kapott. A kiskunmajsai szövetke­zethez hasonló természeti adottságú gazdaságok nagy részének saját erőből még az egyszerű újratermelésre sem futotta. A Jonathán Termelő- szövetkezet viszont az élel­miszer-feldolgozási és keres­kedelmi tevékenységével ala­posan „hizlalta” a mezőgaz­dasági alaptevékenység ön­magában szűkös jövedelmét. Bonyhádi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom