Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
1982, január 19., kedd o EB20E2SJ Szerelők, traktorosok, kombájnosok a gépműhelyben A kétegyházi Béke Tsz tavaly még többféle növényt termesztett. Az idén a három fő növény, a búza, a kukorica és a napraforgó. Termesztenek még mustárt, takarmánynak pedig lucernát és silókukoricát. Az állattartásban a sertés- és a juhtenyésztés, valamint a szarvasmarha-hizlalás növelése a terv. Lempert Lászlót az elmúlt évben választották meg a tsz új elnökévé. Akkor egy gond különösen foglalkoztatta, amiről a következőket mondja: — Tavaly a bérszínvonal túllépése miatt 4 millió forint jövedelemadó fizetésére kötelezték a szövetkezetét, ezért átlag 15 százalékkal kellett csökkenteni a bére-, két. A tagság azonban megértette, hogy erre szükség van. Az állam iránti kötelezettséget teljesíteni kell. Ez persze az előző vezetés hibájából eredt. A veszteséget a tsz a háztáji gazdaságok fejlesztésének elősegítésével igyekszik pótolni. Kezdetben úgy tűnt, hogy az elkerülhetetlenné vált bércsökkentés rontani fogja a tagság munkakedvét. De nem így történt, aminek bizonyítéka, hogy az őszi betakarítást, a vetést és a mélyszántást igen eredményesen hajtották végre, jó együttműködésben a gyulai Munkácsy és az újkígyósi Aranykalász Tsz-szel. Január elején elkezdődött a gépjavítás, a tavaszi munkákra való felkészülés. A műhelyben láthatóan nagy a sürgés-forgás. Gulyás Mihály csoportvezető meg is jegyzi: — Mi szeretjük a munkánkat, akár a szerelést, akár a kombájnolást. Ezt elmondhatom Szabó Györgyről, a tsz párttitkáráról, aki nemrég még velünk együtt dolgozott, Balázs György műhelyvezetőről, vagy Szir- bucz János csoportvezetőről, akik túl vannak már a negyvenen. De a fiatalok?... — Ök talán mások? — kérdezem. — Nem gyönyörködnek sem a kombájnolásban, sem a gépben. Nekik az a fontos, hogy kapják meg a pénzt, más nem érdekli őket. Szabó György másként vélekedik: — Nem rosszak a fiatalok. Nekünk kell nevelni őket a munka szeretetére. — Azért ismerjük el, mi sem gyönyörködnénk a munkánkban, ha nem kapnánk érte pénzt — folytatja Szir- bucz János. — De — érvel Gulyás Mihály — előfordult, hogy az egyik fiatal kapott egy DT— 75-ös traktort, és egy hét alatt mindössze 30 hektárt fogasolt meg, napi 60 hektár helyett. Pedig három gyermeke van, kell a családjának a pénz. — Szélsőséges eset — állapítja meg Szabó György. — Ha ez általános lenne, nem tartana itt a tsz. Szegények lennénk. Van olyan fiatal is, mint Szelezsán György, aki ha kell, 24 órából 22-t dolgozik. Dávid Mihály a gépműhely 11 tagú aranykoszorús szocialista brigádjának a vezetője. Szerelők, traktorosok, kombájnosok tartoznak hozzá. — Szerencsés összetételű a brigádom, mindenki szereti a munkáját. Biionyíték erre a nyári, őszi betakarítás, a szántás-vetés — mondja. Ha mindenki, akkor bizonyára a legfiatalabb is, aki éppen nyakig olajosán egy traktor javításán dolgozik. A neve Grósz György. — Látja, nagyszerű dolog ez. Kijavítjuk a traktort, ami aztán „hajt” tavasztól őszig. Nyáron, kombájnoláskor pedig az a rengeteg búza . .. Naponta ezer mázsát is learatok és csépelek el vele. Vagy ötszáz ember helyett dolgozunk „ketten”, a gép meg én — magyarázza. — Érdemes ? — Természetesen. Nős vagyok, két gyermekem van, kell £ családnak a pénz. A legjobbak között tartják számon lsztin Istvánt is. Tréfásan megjegyzem tehát: — Akkor biztosan nem szegény. — Aki dolgozik, az aligha szegény Magyarországon. Nálunk teljesítmény szerint fizetnek, ilyen körülmények között érdemes „hajtani”. — És gyönyörködni a munkában — toldom meg. — Akkor annál könnyebb eredményt elérni. Házam, kényelmesen berendezett lakásom van, igazán jól él a csalódom. Autóra nem pályázom, de szeretnék egy kicsit szétnézni a világban. * Brád Tivadar traktoros korelnök a műhelyben. Dicséri a fiatalokat, közülük különösen a 22 éves Tripon Lászlót, akivel ősszel együtt dolgozott, — Ö is gyönyörködni tud a munkájában. Neki és sok hasonlóan derék társának köszönhető, hogy tavaly búzából hektáronként átlag 40, kukoricából 59, napraforgóból pedig 20 mázsa termés- eredményt értünk el. Az idén ennél is többet szeretnenk Pásztor Béla Tizenegymilliárd forint a vízgazdálkodás fejlesztésére Az idén a tanácsok, a különböző vízügyi vállalatok, társulatok, és az Országos Vízügyi Hivatal beruházási előirányzatai szerint együttvéve csaknem 11 milliárd forintot költenek a vízgazdálkodás fejlesztésére. Ennek túlnyomó részét — 76 százalékát — az ország víz- és csatornahálózatának, szennyvíztisztító telepeinek bővítésére, a fürdőellátás fejlesztésére fordítják. Többek között folytatják a Duna-ka- nyar jobbparti regionális vízmüvének, a siófoki térség csatornázásának; a keszthelyi szennyvíztelep bővítésének munkálatait. Befejezik a komlói regionális vízmű első ütemének építését, és újabb nagy regionális vízművek beruházásának megkezdését irányozták elő Miskolc, Ózd és Bicske környékén. Ebben az évben napi 90 ezer köbméterrel növelik az ország közüzemi vízmüveinek teljesítményét, s mintegy 80 ezer új • lakást kapcsolnak be a vezetékes vízellátásba. Folyóink, tavaink vízminőségének védelmében az esztendő végéig 5—5,5 százalékkal bővítik a közüzemi szennyvíztisztító telepek teljesítményét, s ezzel a korábbinál napi 50 ezer köbméterrel több szennyvizet ártalmatlanítanak, illetve mérséklik a felszíni vizekbe kerülő szennyezést. A csatornahálózat növelésével újabb ötvenezer lakás részesülhet ebben a közüzemi szolgáltatásban. A Balaton és vízgyűjtője vízminőségének védelmében folytatják egyebek között a kis-balatoni védőmű első ütemének és a marcali tározónak az építését, valamint a szennyvízelvezetés-tisztítás programját. A fejlesztés természetesen nemcsak a vízért történik, hanem a víz elleni küzdelemre, a vízlíár megelőzésére is kiterjed. A múlt évinél többet költenek egyebek között a belvízelvezető csatornahálózat és a töltésekkel nem védett patakok, egyéb vízfolyások medrének rendezésére. A mezőgazdasági területek meliorációjához kapcsolódva mintegy 25 kilométer hosszúságban építenek vízrendezési főműveket. A tanácsok és a társulatok is újabb közcélú vízrendezési művekkel segítik a mélyebb területeken összegyűlő és a lakóházakat fenyegető belvíz gyors elvezetését. Az idei beruházásokon túl 1,4 milliárd forint jut a vízügyi létesítmények karbantartására és üzemeltetésére. A Duna Cipőgyár tervezői évente csaknem kétezer modellt készitenek. Ebből a kollekcióból válogatják ki a különböző bemutatókon és börzéken a mintadarabokat. A múlt évben négymillió-hatszázezer pár cipőt készítettek (MTI-fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) Két hét lemaradás Több, mint a szabad szombatok históriája A teljesítmények tartósan 100 százalék alatt maradtak Fotó: Veress Erzsi Két hónap alatt kéthetes lemaradás, pedig a RUTEX Ruházati Ipari Szövetkezet a szabad szombatok feláldozásával többször is kísérletet tett a feszített termelési programok teljesítésére. Ügy tűnik, mindhiába .. . Az utolsó határidő január- vége. Két hét alatt kell pótolni kéthetes lemaradást. Ha nem sikerül, az pontosan annyiba kerül, mint ameny- nyit bérmunka címén a megrendelő a szövetkezetnek kifizetne, amennyibe az anyag kerül, nem is beszélve a meg-bízhatóság forinttal nem mérhető elvesztéséről ... A HÁROM LEVÉL Nem a levéllel kezdődött. A levél mégis itt van az asztalon, aláírás nélkül . . . Tisztelt Szerkesztőség! A RUTEX Textilruházati Szövetkezet békési telephelyén már negyedik hónapja nem volt szabad szombat. Októberben elrendelték, hogy minden szombaton dolgozni kell, így majd otthon tölt' hetjük a karácsony és az új év közötti napokat... Ennek ellenére december 28- án és 29-én is be kellett menni a munkahelyre. Most,, amikór az egész országban bevezetik az ötnapos munkahetet, a szövetkezetnél kétszer dolgoztatnak le napokat. Ügy hírlik januárban sem lesz szabad szombat. (A levél kelt 1982. január 4-én.) Havas Istvánt, a szövetkezet elnökét mindez nem lepi meg: „Egy éven belül ez már a harmadik ilyen jellegű levél. A Nők Lapjának, néhány hónapja a Békés megyei Népújságnak írtak arról, hogy a megengedettnél több túlórát használtunk fel. (A levelet akkor sem írták alá.) Vizsgálat indult, megállapították, hogy a túlóra-felhasználás szabályos... Elképzelhető, hogy a levélíróknak nem is a túlórákkal volt gondjuk?! Miután a RUTEX és a Békési Szabók Szövetkezet egyesült (két évvel ezelőtt) a békési telephely igazgatását új emberek vették kezükbe. Hankó Györgyné, az üzem vezetője Békéscsabán, a Férfifehér- nemű-gyárban dolgozott. Nagy tapasztalata van a szervezésben, a munka irányításában. Lehet, néhányan nem értettek egyet azzal, hogy a telephelyet nem a békési szövetkezet volt vezetői irányítják? — mindez csak úgy mellékesen hangzott el, mielőtt még a RUTEX elnöke az utolsó levélben leírtakra válaszolt Volna. " LÁTTUK, BAJBAN VAGYUNK A véletlen úgy hozta, hogy a szövetkezet belső viszonyainak megismerése az előbb már idézett névtelen levéllel kezdődött. Rövidesen kiderült, a helyzet nem egyszerűsíthető szabad szombatokra ... Havas István: „Mit mondjak? Valóban régen volt szabad szombat. A két ünnep közötti napokat előre ledolgozták, azután dolgoztak december 28—29“én is. Így volt, igaz. De azért hadd tegyek mindehhez néhány gondolatot, mert még azt hiszik, minden úgy van, ahogyan azt a levélíró igyekszik beállítani. Novemberre, decemberre és januárra kosztümök, kabátok varrására vállaltunk bérmunkát. A megrendelő francia, illetve nyugatnémet cég. Az anyagot ők biztosítják, a többi a minőségileg kifogástalan munka, a határidő (január vége) pontos megtartása a mi feladatunk. A tőkés gyorsan dönt, ha a feltételeket nem teljesítjük, nem fizet, ráadásul az anyag árát rajtunk hajtja be, és gondoskodhatunk a termék értékesítéséről. A dolgozók még októberben arra kértek, hogy a karácsony és az újév közötti napokat szabad szombatokon dolgozzák le. (Tehát ez a szövetkezet tagjainak kérése volt.) Miután ehhez a felügyeleti szerv is hozzájárult, elkészítettük az utolsó két hónap munkaprogramját. De november és december első felében a teljesítmény alatta maradt a várakozásnak. Különösen a szabad szombatokon volt mérsékelt a termelés. Láttuk, bajban vagyunk. Ezért arra kértük dolgozóinkat, hogy a két ünnep között dupla bérért vállaljanak munkát. A lemaradás két hét. Ezt kellene most, januárban pótolni, persze a szabad szombatok feláldozásával. Megkérdeztük a szövetkezet tagjait, hogy a szabad szombatokért szabadnapokat vagy pénzt kérnek. Döntésüket még nem ismerem.” (Január 8., kora délelőtti órák.) A FEGYELMI Mielőtt még a békéscsabai központból a békési telephelyre látogatnánk, az elnök a lemaradás okait is feltárja: „A munkákat szervezők és a helyi középvezetők egyaránt hibáztak, de a dolgozók teljesítménye is elmaradt a lehetségestől”. Hogy a teljesítmények miért maradtak tarósan alatta a 100 százaléknak, arra csak fél válaszokat kaptunk. Hankó Györgyné telepvezető (az elmúlt év márciusától) nekikeseredve mondja: „Hogy mi mindennel kell megküzdeni, azt a levél is bizonyítja. A szabad szombatok kérdését a dolgozók akaratának megfelelően igyekeztünk megoldani. A két ünnep között nem volt kötelező bejönni. Most januárban is dolgozunk a szabad szombatokon. A lemaradást pótolni kell. Tegnap a dolgozók többségével — persze voltak ellenvélemények is — úgy döntöttünk, hogy a ledolgozott órákat kifizetjük. Hogy minderre miért van szükség? A teljesítmények hosszú hetek óta a 100 százalék alatt vannak. Most az egyik termelésirányító ellen fegyelmi eljárást indítottunk, mert magatartásával, véleményével jelentősen hozzájárult ehhez a helyzethez. A műszak, amelyet irányított, mindössze 63 százalékos teljesítményt ért el, de az igazi „rekord” az 52 százalék volt. A békéscsabai szabászat pedig nemegyszer lehetetlen helyzetbe hozott bennünket.” HA VAN PÉNZ, DOLGOZUNK Teljesítmény-kimutatások: 49 az alsó, 130 százalék a felső határ. A dolgozók többségének teljesítménye ózonban 80—90 százalék. Miért, a magas követelmények miatt? A telepvezető szerint a szervezettség, a munkatempó, a munkamorál elmaradt a kívánttól. Vágási Imréné szalagvezető a gépek zajában próbál magyarázatot adni: „Eddig nem nagyon vizsgálták, miért nem teljesítjük a 100 százalékot. A váltóműszakok között nincs összhang. A szabad szombatokról kérdezzék meg a dolgozókat.” Kiss Sándgrné varrónő csak néhány percre áll meg: „Arra kértük a szövetkezetei, hogy a két ünnep közötti napokat, úgy mint korábban, most is előre dolgozzuk le, azután a szövetkezet vezetői kértek bennünket, aki tud, a két ünnep között, dupla bérért jöjjön be ... Sokan bejöttünk. Ha van pénz, dolgozunk. Azt hiszem, a szövetkezet vezetői sokat vállaltak. A legnagyobb baj persze, hogy nincs folyamatosan munkánk.” Jankus Mihályné azok közé tartozik, akik 100 százalék felett teljesítenek: „Ennyit más is teljesíthetett volna. A szabványokkal (azaz a szabásmintákkal) különösen sok baj van az utóbbi hetekben . ..” Az eddig leírtak az új körülményekhez történő alkalmazkodás hiányáról tanúsítódnak. Mert aligha kétséges, ha a szövetkezet versenyben akar maradni, akkor a megrendelések teljesítéséhez nemcsak az irányítási és munkaszervezési feladatoknak kell következetesebben eleget tennie, hanem nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók meggyőzésére, az ellentmondások feloldására. * * 5jC Ennyire kerekedett a szabad szombatok históriája. De még nincs vége, mert január 8‘án, röviddel déli 12 óra előtt kiderült, most szombaton mégsem dolgoznak. Hiába volt a közös elhatározás, elromlott a berendezés, nincs szabvány .. . Kepenyes János
