Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
1982. január 14., csütörtök o |g|:ÜUkfiMHarmadik országos nyomdászvetélkedő A Kner Nyomda alapításának 100. évfordulója alkalmából országos nyomdászvetélkedőt hirdet az Ipari Minisztérium, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, a KISZ KB és a Kner Nyomda. A vetélkedő célja a fiatal szakemberek elméleti és gyakorlati ismereteinek növelése, felfrissítése, az új műszaki, technikai eljárások, berendezések megismerése, valamint a politikai tájékozottság bővítése. A verseny elsősorban elméleti ismereteket követel meg, de lehetővé teszi a gyakorlati és elméleti ismeretek átfogó értékelését is. A nyomdászvetélkedőn részt vehet minden 35 éven aluli, legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező szakmunkás. A versenybe 5 főből álló csapatok nevezhetnek, célszerű a különböző szakterületek — egyebek közt a szedés, reprodukciós fényképészet, a magas- és ofszetnyomtatás, könyvkötészet ismerőit bevonni a csapat munkájába. A verseny meghirdetői javasolják a résztvevőknek, hogy tavasszal helyi elődöntőkön válasszák ki az országos vetélkedőn indulókat. A vállalati elődöntőkre a csapatok felkészítésébe vonják be a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsát, a fiatal mérnököket, üzemmérnököket. Az országos döntőt Békéscsabán, a Kner Nyomda 1982. október 15—16-án rendezi meg. A legsikeresebb versenyző csapatok 20 000, 15 000, 10 000 és 5000 forintos díjban részesülnek. TIT-csoporl alakult a Volánnál Tegnap, szerda délután tartotta alakuló ülését Békéscsabán a Volán 8-as számú Vállalat TIT-csoportja. Az újonnan alakult csoport célja. hogy összefogja, kibővít- se az üzemi ismeretterjesztést, amely eddig néhány előadásból és két nyelvtanfolyamból állt. Hét TIT-'tag került a csoportba, melynek vezetőjéül dr. Andódy Tibor- nét választották meg. Az első ülésen elkészítették munkatervüket, majd Bakó Ignác, a TIT békéscsabai városi elnöke előadást tartott „A TIT szerepe a köz- művelődésben" címmel. Végül megbeszélték a további feladatokat. II pályaválasztási játék legjobbjai A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet és a Békés megyei Üttörőelnök- ség által meghirdetett Készüljünk együtt című pálya- választási játék első fordulója lezajlott. A feladatok megoldásait 10 raj küldte be, közülük hét kiemelkedő, egy tartalmas, kettő pedig jó minősítést kapott a zsűritől. Kiemelkedő munkát végzett a mezőberényi Béke raj, a gyulai 3-as számú iskola 6—7. osztályos raja, az orosházi Október 6., a füzesgyarmati Váci Mihály, a békéscsabai Petőfi, a szeghalmi Kossuth és a dévaványai Ványai Ambrus raj. A második forduló feladatainak megoldását február 28-ig küldjék el a versenyzők a PTI címére. g. k. Edelényben üzembe helyeztek, egy ivóvíztöltő berendezést, amely óránként kettőezer-ötszáz egyliteres fóliatasakot tölt meg. Borsod megyében százhatvan településre, mintegy ezernyolcszáz, egy éven aluli csecsemőnek szállítanak egészséges ivóvizet. Az elosztást a helyi tanács végzi, a védőnői hálózat közreműködésével (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Sajtótájékoztató a Campingklubról Az elmúlt évben már megközelítette a 40 ezret a Magyar Camping- és Caravanning Club taglétszáma — hangzott el a klub szerdán megtartott sajtótájékoztatóján, melyen Menyhárt Ádám főtitkár összegezte az elmúlt évben elért eredményeket és ismertette az idei terveket. Mint elmondta, tavaly több mint 8 és fél ezren vettek részt a klub által szervezett bel- és külföldi üdüléseken, körutazásokon és rendezvényeken. Legnagyobb sikere a bolgár tengerparti üdülésnek és a hegyvidéki körutazásnak volt, de igen sokan érdeklődtek a csehszlovákiai és a jugoszláviai sítúrák iránt is. A magyarországi kempingeket 1981-ben 780 000 vendég — köztük több mint 510 000 külföldi—kereste fel, s ez a szám lényegében megegyezik az 1978-as év rekord- forgalmával. A nyugati országokból érkező vendégek száma az elmúlt 5 évben folyamatosan emelkedett, és ez idő alatt megduplázódott. Tavaly ösz- szesen 3,3 millió éjszakát töltöttek el a vendégek kempingekben, ebből 2,4 milliót külföldiek. Az átlagos tartózkodási idő 1981-ben több mint 4 nap volt. A Balaton térsége — ahol a legtöbb a kemping — 41 százalékkal részesült az ország ilyen típusú forgalmából. Budapesten — az országos átlagtól erősen eltérően — nem figyelhető meg forgalomnövekedés. Ez mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a fővárosban a szükségesnél még mindig kevesebb a kempingférőhely. Megnőtt viszont az érdeklődés az eddig még nem nagyon ismert hazai tájak, országrészek iránt, egyre többen — tavaly 363 000-en — keresték fel ezeket a vidékeket. 1982-ben a klubtagok 38- l'éle belföldi és külföldi túra, üdülés, körutazás között választhattak. Továbbra is indulnak a hagyományos görög-török túrák, valamint a nyugat-európai körutazások, s az idén is megszervezik a filléres karaván vasútutazások akcióját. Ennek keretében egyebek között februárban meg lehet tekinteni a mohácsi busójárást. nyáron pedig a szegedi szabadtéri játékokat. Több programot terveznek a hétvégekre, elsősorban belföldre, ajánlataikkal hozzájárulnak a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltéséhez. Egyik legfontosabb idei program a debreceni vekeri-tavi országos kempingtalálkozó lesz. A főtitkár elmondotta: a klub változatlanul fontos feladatának tekinti a kempingezők érdekeinek védelmét, ennek megfelelően továbbra is tevékeny részt vállal a magyarországi kempingezés feltételeinek javításából. Megjelent a Nimród Növényvédfis tanfolyamok A Nimród című folyóirat januári számában cikket olvashatunk a magyar vadászati nyelv visszásságairól, arról, hogy beszédünkben és a sajtóban elharapózott az idegen és magyartalan kifejezések használata.’ A szerkesztőség igazat ad az emiatt méltatlankodóknak, és 1982-t a „magyar vadásznyelv évének” nyilvánítja. Egyúttal pályázatot ír ki a nyelv megújítására, idegen kifejezések magyarral való helyettesítésére. Több írásban, négy szakmai elemző cikkben és egy elbeszélésben ismerkedhetnek a lap olvasói a rókák életével, szaporodásával és vadászatával. Egy másik érdekes írás a dr. Anghi Csabával, a Fővárosi Állat- és Növénykert nyugdíjas főigazgatójával készült interjú biológiai műveltségünkről, illetve tájékozatlanságunkról sEÓl. m. sz. zs. Pihenő Fotó: Fazekas László Az idén másodszor szervezett elsősegélynyújtó tanfolyamot a Vöröskereszttel közösen a megyei növényvédelmi és agrokémiai . állomás. Az egyhetes, bentlakásos oktatáson üzemi növényvé- dős munkások vesznek részt, két turnusban, az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolában. Az 56 résztvevő egyik fele január 11-én kezdte meg tanulmányait, a többiek január 25-től vesznek részt az oktatás elméleti és gyakorlati óráin. Jogszabály írja elő, hogy a növényvédelmi munkákban csak az a szak- és betanított munkás vehet részt, aki három évenként előadásokat hallgat, majd vizsgát tesz ismereteiből. A megyei növényvédő állomás múlt év decemberétől kezdődően ez év január végéig nyolc be- járásos tanfolyamot szervezett. Kettőt Békés-Tarho- son, hatot pedig a megye különböző városaiban, községeiben tartanak meg. összesen 250-en frissítik fel így az ismereteiket. Az első tanfolyam december 7-én kezdődött, az utolsó január 25- én indul. m. sz. zs. Tanácsok autósoknak A csúszós úton erősen romlik a tapadóerő. Elinduláskor hóban, vagy jégen a kocsi meghajtott kerekei — kipörögnek. Éppen ezért, ha valahol mély hóbari megrekedünk, a hajtókerekek intenzív pörgetésével rendszerint semmire sem megyünk. Sőt, még jobban beleássuk magunkat a hóba. Ehelyett inkább a kocsi hintáztatásá- val manőverezzünk — tanácsolják az Autóközlekedési Tanintézet munkatársai. Hogyan? Gyors mozdulatokkal először egyes, majd hátrameneti sebességbe kapcsoljunk. A hintáztatás eredménye végül is az lesz, hogy a kocsi alatti süllyedések huppanóján egyszer- csak felkapaszkodnak a kerekek. Arra azonban ügyeljünk, hogy az úgynevezett előremutató első kerékkel manőverezzünk mindig. Ügy is segíthetjük a kocsi köny- nyebb kapaszkodását, hogy előzőleg salakot, vagy homokot szórunk a kerekek alá. Nem csak a piacról élünk n piacról élünk mindannyian — szokták mondogatni sokan. Ám életkörülményeinket, közérzetünket nem egyedül a „piaci" tényezők határozzák meg, vagyis nemcsak az, amit havonta egyszer vagy kétszer borítékolnak szamunkra munkahelyünkön. Kétségtelen, hogy havi költségeink fedezetét elsősorban ez biztosítja, ehhez kell formálni igényeinket. Igaz az is, hogy bizony meg kell fontolni, mit vehetünk meg, igényeinket milyen arányban és sorrendben elégíthetjük ki. Életkörülményeink alakulását azonban sokkal szélesebb körből származó tényezők határozzák meg, amelyek között csak az egyik — bár nagyon fontos — a hónapról hónapra megkeresett pénzösszeg. Megérthető, hogy az emberek nagy többsége az életszínvonalunkat azonosítja a megkeresett pénzösszeggel, s annak vásárlóerejével. Hiszen a piacon, vagy a közértben, vagy más üzletben vásárlásaink során a százforintok úgy ugrálnak ki pénztárcánkból, mint kutya szőriből a bolhák. Hónapról hónapra mind jobban meg kell nézni, hogy mire és mennyit Költünk. Ma már egyre nehezebben járható az az óhajtott út, hogy a kirakatban meglátni valamit, és azt meg is venni — egy pillanat műve. Egyre jobban és egyre többen megfontolják, mire is költsék pénzüket. Ma már nemcsak a népgazdaság érzi a nehéz nemzetközi piaci helyzetet, hanem egyre inkább az egyének is. S az egyénekre is érvényes, hogy aki a körülményhez nem tud gyorsan alkalmazkodni megfelelő takarékossággal, saját jövedelmének szigorúbb beosztásával, az igények kielégítésének rangsorolásával, az törvényszerűen az eladósodás útjára lép, egyre nagyobb OTP-törlesz- íéseket akaszt saját nyakába. Az életszínvonalunk semmi látványos emelkedésével nem számolhatunk, hiszen az egész világban romlik az emberek anyagi helyzete, mindenütt szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Ilyen körülmények között valóban nagy siker, ha a jelenlegi színvonalat tartani tudjuk. És nem ellentmondás e helyzetben sem, ha mi azt valljúk: kedvezőtlen gazdasági viszonyaink között is van lehetőség éfetkörülményeink javítására, jobbítására. Mert az életkörülmény nem azonos a keresettel, mint említettem is már. Az életkörülmény magúban hordozza azt a közérzetet is, amely bennünk kialakul környezetünk hatására, s annak tudása, hogy nemcsak a kereset az, ami a társadalmilag megtermelt értékből számunkra jut. Ahogy mondani szoktuk: életkörülményeink el nem hanyagolható tényezője a borítékon kívüli juttatások széles és összességében milliárdokat jelentő összeg is. Már régóta forgatom a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Békés megyei Igazgatóságának 1980. évi munkájáról szóló beszámolóját. Adatai tanulságosak, elgondolkodtatóak éppen életkörülményeink másik nagy tényezője, a borítékon kívül kapott juttatások körére, nagyságrendjére vonatkozóan. Megérdemlik, hogy néhányat közülük a megye nyilvánossága elé citáljak, annál is inkább, mert ma már szerencsére természetesnek tekintjük a társadalombiztosítási szolgáltatásokat úgy, ahogy a percenként vett levegőt. Pedig sok külföldet járt turistánk beszélhetne arról, hogy ez nem is annyira természetes, mint ahogy mi annak tekintjük. Életérzésünk alakítása szempontjából nem lényegtelen ezeket tudni, gondolni rá, mert ez is — ha borítékon kívül is — juttatás. Hozzá kell adni bérünkhöz, hogy a borítékunk tényleges vastagságát érzékelhessük. Nem felesleges hát felidézni, hogy mi is tartozik a társadalombiztosítás körébe. íme: táppénz, temetési, anyasági, terhességi-gyermekágyi, gyermekgondozási segély, családi pótlék, a nyugellátás költségei, gyógyászati segédeszközök (szemüveg, lúdtalpbetét, ortopédcipők, tolókocsi, hallókészülék, művégtag stb.), utazási költség, gyógyfürdő. E vázlatos felsorolás — bár nem ismeretlen senki előtt, de felsorolni hir- telenében mégis gond lenne — érzékeltetheti a kapott, vagy szükség esetén kapható szolgáltatások széles körét. A társadalombiztosításra fordított kiadás országosan 1976- tól 1980-ig kereken 53 milliárd forintról 84 milliárd forintra emelkedett. Ez a növekedés 62 százalékos öt év alatt. Utána sem kell számolni: a növekedés üteme jóval nagyobb, mint ami ármozgás volt ezalatt. Hasonló folyamat érvényes megyénkre is. Itt a költségek öt év alatt 64 százalékkal emelkedtek. Nem a rosszabb táppénzhelyzet, vagyis a több beteg ember miatt, hiszen a megye táppénzes állománya az országos átlag alatt van jelenleg is, hanem a szolgáltatások meny- nyiségi és minőségi javulása következtében. A megyei társadalombiztosítási kiadások sorában a legnagyobb tétellel a nyugellátás költségei szerepelnek. Nyugdíjban, járadékban részesülők száma megyénkben 88 ezer fő. A havi ellátás átlagos összege 2 ezer 18 forint. Könnyű kiszámítani, hogy csak ez a tétel — a nyugdíjak összege — a megyei társadalombiztosítás költségvetésében felette van a 2 milliárd forintnak. Talán nem haszontalan megállni ennél egy pillanatra, mert gyakran hallani, hogy a nyugdíjas, az eltartott; a nyugdíj az valamiféle társadalmi, szociális segély. S mindebből következően a nyugdíjasok körét tehertételnek, szükséges rossznak tekintik, olyanoknak tekintik őket, akiket a ma élő fiatal nemzedéknek kell eltartani, és ez is oka annak, hogy életkezdésükhöz, életvitelükhöz kevesebb pénz jut. Mégha így lenne is. nem volna megengedhető ez a szemlélet, mert apáink, szüléink iránti hálátlanságot tükrözne, akik felneveltek, munkájuk gyümölcsének jelentős részét emberré válásunk*: fordították. De túl az érzelmi körülményeken az anyagi számvetés se ezt igazolja. Mert a ma nyugdíjasai zömükben harminc-, vagy több évi munka után vonultak nyugalomba, s az ezalatt befizetett nyugdíjalapjuk — úgy kell ezt tekinteni, mintha takarékba tették volna — bőven fedezi — az átlagos életkort is meghaladó mértékben — azt a havi összeget, amelyet ma nyugdíj formában visszakapnak. Nem adomány hát a nyugdíj, hiszen ennyivel kevesebbet kerestek, illetve kaptak meg keresetükből annak idején. A másik nagy tétel a táppénz, amire 1980-ban 183 millió forintot fordítottak megyénkben, 40 millióval többet az öt évvel korábbinál. A szocialista társadalom gondoskodásának egyik alappillére ez a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett. Már e kettő is a létbiztonságot nyújtja: nem kell aggódni, hol dolgozok holnap, vagy mi lesz velem, ha megbetegszem. Olyan dolog ez is, mint az egészség. Értékelni igazán akkor tudja az ember, amikor nincs. Mégis gyakran visszaélünk vele — mint egészségünkkel is. De erről most ne szóljunk. A z életkörülményekről ejtett mondatok csak a jelzés szándékát hordozzák magukban. Felhívni a figyelmet, hogy életünk milyenségét nemcsak a borítékolt jövedelem határozza meg, hanem elsősorban önmagunk és környezetünk, amiben nagy jövedelemmel is élhetünk kedvetlenül, de szerényebb kereset sem lehet akadálya boldogságunknak. E C s
