Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
1982. január 31., vasárnap Hetvenkét patikából tizenkettő nyitva Nemrég Battonyán járva tapasztaltuk, milyen nyugtalansághoz, sőt idegeskedéshez vezetett a patika hét végi zárva tartása a lakosság körében. Telefonhívások, ígéretek sokasága; érvek és ellenérvek gyakori felsorakoztatása jelezte a kezdeti nehézségeket. Ám nemcsak ez á nagyközség, hanem a megye és az egész ország is szembetalálta magát hasonló, átmeneti nehézségekkel. Tegnap szombat volt, és ellátogattunk Békéscsabán az István király téri nagypatikába, ahol dr. Palovits Gyuláné helyettes vezető az új munkarenddel kapcsolatos tapasztalatokról, s egyéb tennivalókról tájékoztatott bennünket. — Hány helyen lehet most gyógyszert kapni Békés megyében? — A 72 patika közül szombatonként 12 tart nyitva jelenleg, de úgy tudom, hogy ezek száma 11-re csökken a jövőben. A többi településeinken általában az ügyeletes orvosok látják el gyógyszerrel a betegeket. — S mi a helyzet Békéscsabán? — A város 11 gyógyszertára közül szombaton egyedül ez van nyitva délután 1 óráig. Azután pedig lehúzzuk a redőnyt és csak az ügyeletes gyógyszerész, meg egy asszisztens tartózkodik itt ügyeletben. — Okozott-e valamilyen gondot az ötnapos munkahétre való átállás? — Azelőtt reggel 8-kor, most pedig fél 8-kor nyitunk. Ez főként a kisgyermekes anyáknak jelenthet problémát... Azok a kolléganőim, akik szombaton bent vannak, a másik héten hétfőn vagy pénteken veszik ki szabadnapjukat. Természetesen munkahelyi pótlék is jár indokolt esetben. Hadd tegyem még hozzá, hogy az éjszakai ügyeletet önkéntes alapon lehet vállalni-. — Hány beteg fordult meg önöknél most egy nap alatt? — Saját tapasztalatom szerint — ha az éjszakai műszakot nem számítom, akkor —, péntek déltől ma délig a páciensek száma az ezret is meghaladta. —y—n Látni és látszani A 8-as számú Volán Vállalat is csatlakozott a „Több fény — nagyobb biztonság” akcióhoz, melyet a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kezdeményezett. A KRESZ szerint kötelező a gépjármű kivilágítása akkor, ha a látási viszonyok korlátozottak. Az akció lényege, hogy nappal is tompitott fényszóróval közlekedjenek a gépjárművek, abban az esetben, ha a látási viszonyok, főként az őszi és téli időszakban rosszak, illetve zavarják a biztonságos közlekedést. Ez nem jelent különösebb feladatot a gépjármű- vezetőknek, viszont a gyakorlatban fokozottabban érvényesíti a deffenzív vezetés látni és látszani elvét,, segíti a közlekedés többi résztvevőjét. Egyúttal arról is tájékozódnak így a közlekedő partnerek, hogy a tompított fénnyel megvilágított jármű forgalomban van. A tapasztalatok szerint sok gépkocsi- vezető még a KRESZ-nek a járművek megvilágítására •vonatkozó rendelkezéseit sem tartja be. Ezért a megye legnagyobb fuvarozó-, szállító- vállalatának gépkocsivezetői a látni és látszani elv helyes alkalmazásával kívánnak példát mutatni. Bízva abban, hogy vállalásuk eredményeként javul a közlekedési morál, és hogy az ő munkájuk is nyugodtabb és biztonságosabb lesz. (b. f.) Békési bemutatkozás az amatörfilmszemlén A hazai amatőrfilmes mozgalomból kiveszik részüket a békésiek is. Január utolsó két napján, 30-án és 31-én Kecskeméten tartják a XII. dél-alföldi amatőrfilmszemlét, amelyre meghívást kaptak a békési amatőr- filmesek is. A nyári alkotótáborban készült alkotások közül a Jantyik Mátyás festőművész munkásságára emlékező portréfilm és a békési tájházat bemutató alkotás kerül levetítésre. Ezenkívül Szabó Gerzson is bemutatkozik öt kisfilmjé- vel, amelyek közül az egyik animációs, és amelyet Gu" báné Pataki Máriával közösen forgatott. Egészségvédelem... Ha figyelmesebben olvassuk: egészségvédelem, azonnal megvilágosodik bennünk, hogy miről is van szó. Az egészség védelméről, a betegségek megelőzéséről. Tehát az „egészségvédelem” elsősorban azok számára fontos, akik egészségesek. Persze, az egészséges ember legtöbbször nem is gondol arra, hogy beteg lehet, és, ha nem vigyáz magára, bizony gyorsan jöhet a baj. Szerény véleményem szerint az iskolákban is nagy gondot kellene fordítani az egészségvédelemre. Arra, hogy a tanulók tudják: mit kell tenniük azért, hogy elkerüljék a betegségeket, elsősorban a könnyen elke- rülhetőket: Például: a megfázást, ami sok más egyebet, súlyosabbat is hozhat magával. Ha az ember körülnéz az utcán, miközben a hőmérő higanyszála mínusz 10—12 fokot mutat, egyszerűen el- ámul. Tizenéveseink sapka nélkül, egyszál ingben vagy blúzban, nyitott nagykabátban járkálnak. Esetleg hanyagul feltekert sál egészíti ki még a „szerelést”. Kékre- zöldre fagynak, vörös a kezük, és úgy köhögnek, hogy az már egyenesen kétségbeejtő. De a rendes öltözködés, a meleg ruha, netán a begombolt kabát: az már „ciki”. Tudom, hogy ez az egész roppant nehéz ügy. Főleg, ha a felnőttek sem figyelnek rá oda. Mint a minap láttam Gyomán, ahol a dermesztő hidegben egy egész osztály vékony iskolaköpenyben, vagy anélkül ment át a napközis étterembe, több száz méterre az iskolától. A jó pedagógus mit tesz ilyenkor?! (sass e.) Az asszonyok és a lányok számára mindig tartogat kellemes meglepetést Szeghalmon az ÁFÉSZ illatszerboltja. Egyrészt a kozmetikai cikkek és egyéb különlegességek jó választéka. másrészt e nagyon szép üzletben dolgozó kis kollektíva közvetlensége vonzza ide a környékbeli községek lányait és asszonyait Kép, szöveg. Balkus Imre II 17-es szombaton Megállás nélkül cseng a telefon a szerkesztőség hírcsoportjának szobájában. Szombaton reggel, 8 óra körül ez elég ritka jelenség. Valamennyi telefonáló a Békéscsabán közlekedő 17-es busszal kapcsolatban mondja el észrevételét. A telefonálók mindegyike arról panaszkodik, hogy reggel 7 óra után a gyerekek és felnőttek fél-, háromnegyed órás várakozás után tudtak csak felpréselődni a buszra. Mit lehet csinálni? — kérdezik. Telefon a Volán 9. sz. Vállalat központjába, a főmenet- irányítót keressük: „Igen, hozzánk is számos észrevétel jött. Annyit tudunk mondani, hogy a járat vasárnapi menetrend szerint közlekedik. Erről a lakosságot értesítettük, sajnos, ennek ellenére felkészületlenül érte őket. Bővebb felvilágosítást a Hunyadi térről kérjenek, éppen ott van a személy- forgalmi osztály vezetője.” Telefon: „Sajnos, nincs bent, de most már van elég busz, csak 7—8 óra között jelentett problémát a 20 percenként közlekedő járat. De hívja fel a forgalomirányítót is ...” Telefon: „A személyszállítási osztályra tartozik az ügy, a központban érdeklődjön.” Telefon: „Halló, itt a porta. A személyforgalmi osztályról senki nincs bent. Hétfőn hívja a 128-as melléket.'' Mindez azonban szombaton történt... *(L. S.) Ruzicskay-album a gyulai várról A gyulai vár krónikája címmel ötvennégy rajzból álló sorozatot jelentetett meg Gyula város Tanácsa a Corvina Kiadó közreműködésével. A háromezer példányban napvilágot látott rajzalbumban a Munkácsy- díjas R uzicskay György Gyula, illetve a gyulai vár történetéből ad ízelítőt. A könyvben a honfoglalástól az 1848—49-es szabadságharcig eltelt gyulai évszázadok sok neves alakja — például Szilágyi Erzsébet és Kerecsé- nyi László várkapitány — elevenedik meg, számos kép idézi a történelmi jelentőségű eseményeket, a végvári harcok és a törökvilág korát. Gyula a városba látogató vendégeinek ajánlja a Ruzicskay-albumot. Én elmentem a vásárba... 1982. február 1., hétfő: Országos állat- és kirakóvásár. Dunaújváros (Fejér). Fehér- gyarmat (Szabolcs), Füzesabony (Heves). Ugod (Veszprém). Országos állatvásár. Csongrád. Február 2., kedd: Országos állat- és kirakóvásár. Beled (Győr). Kisterenye (Nógrád), Nagykanizsa (Zala), Pápa (Veszprém). Országos állatvásár. Cegléd (Pest). , Február 3., szerda: Országos állat- és kirakóvásár. Jánoshida (Szolnok). Országos kirakóvásár.. Miskolc. Február 4., csütörtök: Celldömölk (Vas), Ónod (Borsod). Országos állatvásár. Putnok (Borsod), Zalakomár (Zala). Február 5., péntek: Országos állat- és kirakóvásár. Gyula (Békés). Országos állatvásár. Eger (Heves), Gyöngyös (Heves), Hódmezővásárhely (Csongrád) . Február 6., szombat: Országos állat- és kirakóvásár. Békéscsaba (Békés). Országos állatvásár. Abony (Pest). Február 7., vasárnap: Országos állat- és kirakóvásár. Albertirsa (Pest), Kaposvár (Somogv), Kistelek (Csongrád). Koka (Pest), Pásztó (Nógrád). Pécs, Tápiógyörgye (Pest). Országos állatvásár. Endrőd (Békés). Autóvásár. Albertirsa (Pest). Cegléd (Pest), Debrecen, Gyöngyös (Heves), Győr, Gyula (Békés), Jászapáti (Szolnok). Jászberény (Szolnok), Kiskunhalas (Bács), Lenti (Zala), Miskolc, Nyíregyháza (Szabolcs), Oroszlány (Komárom). Szeged. Szentes (Csongrád), Székesfehérvár (Fejér), Tisza- kécske (Bács), Töröksz’entmiklós (Szolnok). Közlekedünk, de hogyan? t év alatt Békés megyében 3665 személyi sérüléssel járó közúti baleset történt, amelynek során 4872 ember sérült meg, 315-en pedig meghaltak. Megdöbbentő adat ez, hiszen a számok családi tragédiák sorát takarják, nyomorékká vált embereket, szülőket vesztett árvákat, gyermeiket sirató szülőket. Ilyenkor merül fel az emberben visszafojthatatlanul a kérdés: szükségszerű volt mindez? Minden körülmények között meg kellett halniuk, rokkantakká válniuk, elkerülhetetlenül hetekre, hónapokra a kórházi ágyakba kellett kényszerülniük? De könnyen legyinthetnénk is, mondván: a motorizáció gyors ütemű terjedésével kikerülhetetlenül együttjáró jelenség ez. Legyinthetnénk valóban, ha csak a számokat látnánk, s nem rémlene fel az e számok mögött meghúzódó tragédiák sora. Emberi kötelességünk: nem belenyugodni! Hiszen senki sem tudja, hogy holnap nem szaporítja-e maga is — mások gondatlanságából — e szomorú statisztikai adatokat, s talán éppen a gyászkeretes kategóriában. Ezért kell, érdemes és hasznos vizsgálni a körülményeket, s a tapasztalatok alapján tenni ellene. A mérleg egyik oldalán a motorizáció embert szolgáló gyors ütemű fejlődése áll. önmagában ez a körülmény nem tekinthető károsnak, sőt hasznos, hiszen a háztól házig való eljutását szolgálja embernek és árunak, s mindezt térben és időben kötetlenül. A mérleg másik oldalán viszont ott áll, hogy ez a közlekedési mód a legbalesetveszélyesebb. Ám a baleset- veszély még nem megtörtént baleset. Hogy azzá váljon, külső tényezőknek kell beavatkoznia. Az alapkérdés: milyen mértékben engedjük ezeket hatni. Ez pedig szinte kizárólag rajtunk, embereken múlik. A közlekedő járművek műszaki meghibásodásából szinte alig történt olyan baleset, amely nem lett volna megelőzhető. Szervizhálózatunk bővülése, technikai-műszaki felszereltségük javulása még ezt a körülményt is tovább képesek csökkenteni. A mérleg negatív oldalának van egy pontja, amely fölé ezt írhatnánk: emberi tényező. Nos, itt sorakozik a személyi sérüléses közúti baleseti okok csaknem teljessége. S ezen belül az okok fő csoportjait alkotják: a figyelmetlenség, a fegyelmezetlenség, a közlekedési ismeretek hiányosságai. öt év alatt — 1976'—1980 — a közúti személyi sérüléssel járó balesetek száma legnagyobb mértékben Szarvason nőtt, több mint két és félszeresére, de Gyulán is 67, a mezőkovácsházi járásban 64, a szeghalmi járásban pedig 54 százalékkal. Figyelmeztető ez az ott lakók számára: valami nincs rendben. Minderiki okulására szolgálhat viszont, hogy a balesetek hatvan százaléka lakott területen következik be, s különösen a pénteki és szombati napokon. (A hétvégi rohanás az oka?) Vitán felül állapítható meg a közúti balesetekből, hogy legfőbb ok az emberi figyelmetlenség. Ezt igazolja, hogy városokban a balesetek ötvenkét százaléka az elsőbbség meg nem adásából és a szabálytalan kanyarodásból származott. Gyakori jelenség, hogy a járművezető úgy viselkedik, mint a gyáva éjszakai őr: előbb tüzel, s csak aztán kérdezi, hogy „ki vagy?”. Vagyis előbb kezd kanyarodni, s csak a kanyarodás megkezdése után indexel. S a végén még ő csodálkozik, hogy vhangos csattanással találkozik a mögötte jövő járművel. Nem a forgalomnövekedésből eredő baleseti okok ezek. Kizárólagos szülője a figyelmetlenség! Ide sorolható a körül nem tekintő gyalogos, aki úttestre lép, hiszen a gépkocsi úgyis megáll majd. Hányszor ver ki majdnem a hideglelés,, amikor járművek között lavírozó motorkerékpárost látunk. Csak centiméternyit tévedjen, s akkor a kerekek alól már az isten se tudja kiráncigálni. De példálózhatnánk mindannyian a szesztől imbolygó, kivilá- gítatlan kerékpárosokkal, akik ráadásul azt is bebeszélik maguknak, hogy a feléjük tartó járművekből látni kell őket, hiszen ők látják azt. Ezért szerepel a járművezetők esti imájában, hogy „a biciklisektől ments meg, uram, minket...” E sorba kívánkoznak — szerencsére csökkenő számban — a frissen avatott vezetők. Nem a nagyon frissen, mert azok még óvatosak, ámde két-három év után már azt hiszik, nincs náluk rutinosabb vezető. A legtöbb közúti balesetet, sajnos, ők okozzák a maguk kategóriájában. Szóval, példa akad bőven, nem a végére értünk, csak abbahagyjuk. Mondhatná az olvasó, hogy miért nem- szólunk a baleseti okok során közutaink állapotáról? Talán nem illik, mert azok állami utak? Szó sincs róla, hiszen tagadhatatlan tény közutaink gyenge állapota a jelenlegi forgalomhoz képest. De az is tény, hogy egy-két speciális körülményt kivéve, nem lehet az utak állapotára hárítani a baleseti statisztika duzzadását. A járművezetők emberi magatartása itt is a meghatározó: a figyelem, a fegyelem. A mérleg végső eredménye: nem törvényszerű a gépjárművek, kerékpárok számának növekedésével arányos (jelenleg gyorsabb!) baleseti növekedés. Hogy ez ma még így van: a közlekedő émber az oka a maga körül nem tekintő, gyakran önmagával is felelőtlen magatartásával, a közlekedési szabályok felszínes ismeretével, közlekedési kultúránk alacsony voltával. Ó it tehetünk? — ez a legfontosabb kérdés, hiszen ami .megtörtént, azon már úgysem változtathatunk. Társadalmi szerveink; iskoláink és hatóságaink felvilágosító szóval, meggyőzéssel jó irányba igyekeznek befolyásolni a közlekedő emberek viselkedését. De látnunk kell azt is, hogy vannak, akikről lepereg minden meggyőző szó, agresszívak, önzők, önteltek. Álhumanizmus lenne ezek felett elnézni. Ne hagyjuk őket randalírozni, figyelmetlenkedni! ök közveszélyesek, s nemegyszer halált, nyomorúságot okoznak. Ezeket büntetni kell. s nem is akárhogyan. Ha a szép szó egy idő után nem használ, akkor a büntetés rettentsen vissza. Igen, e kettő együttesére van szükség: türelmes szóval felvilágosítani és kemény kézzel büntetni az arra okot adókat. Mert változtatnunk kell közlekedési magatartásunkon, önmagunk és a társadalom érdekében. Enyedi G. Sándor )
