Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

Mire jó a rossz szabói’ Előrebocsátom: nem hu­moreszket akarok írni. Nem én tehetek róla, hogy igaz egészségügyi történeteimen egyébként jókat lehetne ka­cagni, ha ... nem lennének olyan siralmasak. De sajnos azok. Mert ugyan egyfelől fejlődik a „Schulteisz-tár- ca” — a megyeszékhely is új kórházat kapott, s szá­mos modern műszerrel gaz­dagodik állandóan az egész­ségvédelem —, másfelől azonban az évtizedes, régi, elavult szokások, s eseten­ként a bürokrácia rákfenéje a béka színvonala alatt tart­ják az SZTK-szolgáltatáso- kat. De nézzük a története­ket. ELTÖRT A LÄBA? MENJEN MENTŐKÉRT! Akárki József a téli fa­gyos napok egyikén leszállt a buszról és a síkos járdán — mert ugyan kinek a kö­telessége rendben tartani a megállók környékét?! — el­csúszott. Szerencsére nem a nyakára esett, így csak a bokája tört el. Nyomban akadt egy autós, aki önzet­lenül a kórházba szállította. Röntgen. Repedés és súlyos zúzódások' a jobb bokán. Rögzítőgipszet kapott a pá­ciens, s közölték vele: je­lentkezzen a körzeti orvos­nál és vetesse magát táp­pénzre, mert legkevesebb hat hétig járóképtelen lesz. Egyúttal kérje orvosától a mentőkhöz szóló „szállítóle­velet” december 15-re, ami­kor is a Kolozsvári utcában járógipszet kap a bokájára. Akárki József egyedül él, de szomszédja elvitte a pa­pírt a körzeti orvosnak. Ott az asszisztens — rengeteg dolga volt — ki is állított egy „megrendelőt a mentők részére” és elfelejtette visz- szaadni a diagnózist, amit a Kolozsvári utcába kellett volna vinni 15-én. A páci­ens a megadott időpontban várta a mentőket. Nem jöt­tek. Kiderült: neki kellett volna elmenni az állomásra, hogy kérje a határidős szál­lítást. Ha történetesen vidé­ken lakik, akkor is. — A körzeti rendelőből hivatalosan nem értesítik ilyen esetekben a mentőál­lomást — mondta a diszpé­cser. — Magának a beteg­nek kell ezt elintéznie ... No, de törött, vagy meg­repedt lábbal? — Hiába, ez a szokás ... már évtizedek óta. MINEK A MANKÓ POMÁZRÖL? Akárki József azért taxin, vagy akárhogy eljutott a Kolozsvári utcába, ahol az ügyeletes orvos, bár furcsál­lotta', hogy nincs diagnózis a bajról, rögtö^ látta mi a helyzet, és járogipszbe fás- lizta a páciens jobb lábát. Egyúttal papírt adott egy bot (fél .mankó) kiutalására, amit az SZTK rendelőinté­zet alagsorában kellett vol­na csekély ellenérték fejé­ben átvenni. A páciens ismerőse ismét segített, elment az SZTK­ba. Majdnem potyára. Az alagsorban ugyanis közölték: sajnos, nem érkeztek meg a járóbotok, a mankók a Po- mázi Asztalosipari Ksz-ből. Hosszú hetek óta nem tudják kielégíteni az igényeket. Azért azonban tessenek be­fizetni a bot árát, és ha meg­érkezik a szállítmány, érte­sítik a beteget. Kis vita kerekedett az ügyben: miért fizessenek, ha nincs miért, és különben is: mikorra várható a botok ér­kezése? — Azt nem tudjuk, de ha jönnek is, nézze uram, ki- lencvenkét hasonló kérelem fekszik nálunk — kielégítet­lenül. Természetesen előbb ezeket kell intézni. Sőt. Az igazság az, hogy négy bo­tunk van a raktárban, csak azokért még nem jöttek el, bár már lassan két hete ér­tesítettük a betegeket. — Nyilván nincs már rá szükségük, hiszen a járógip­szet is csak néhány hétig kell viselni. Miért nem ad­ja ki ezeket a botokat? — Azt nem lehet. Papír van róla, hogy kiket illet­nek sorrend szerint. A sza­bály az szabály. Szerencsére ezt nem így értékelte az SZTK igazga­tója, és utasította az alag­sort: adják ki a botot, mert nyilvánvaló, hogy aki két hét elteltével sem jelentke­zik érte, annak nem is kell már. S hozzátette: gördülé­kenyebb lenne a mankók és botok kiadása, ha azok, akiknek nincsen már rá szükségük, visszajuttatnák az SZTK-ba. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának a mun­kavédelmi osztálya minden év végén számvetést készít az üzemi balesetek alakulá­sáról, hogy levonja belőle a tanulságokat és a megelő­zésre újabb intézkedéseket tegyen. Erről és a fontosabb tudnivalókról beszélget­tünk Prókai Ferenc osztály- vezetővel, aki bevezetőben az 1981. december 1-ig be­következett üzemi balesetek számát ismertette. — A szakszervezetekhez tartozó állami vállalatoknál, gazdaságoknál, intézmé­nyeknél 2240 üzemi baleset fordult elő, amelyből 14 ha­lálos és 9 csonkulásos volt. A balesetek száma ugyan 168-cal kevesebb az 1980. évinél, sajnos azonban, öttel több halálos baleset követ­kezett be. — Mi okozta a halálos üzemi baleseteket? — A 14-ből 12 anyagmoz­gatás közúton, vagy üzemen belüli közlekedés közben történt, egyet áramütés oko­zott, egy dolgozóra pedig építkezés közben rádőlt a Ez igaz, minek egy egész­séges embernek bot? De úgy véljük, gördülékenyebb len­ne az ellátás akkor is, ha nem a pomázi ksz-től, ha­nem valamelyik megyeitől, vagy esetleg maszektői ren­delnék meg a szükséges bo­tokat. Ez még inkább lehet­ségessé válik az új évben ... A BETEGEK ÉRDEKÉBEN? Ez a történet pedig egy legújabb intézkedés jónak vélt, de valójában elferdült esete. Ki tagadhatná, hogy van­nak nehezen beszerezhető külföldi, életmentő, s rend­kívül drága gyógyszerek, amiket nem lehet „csak úgy” körzeti orvosi recept­re beszerezni. Természetes, hogy ezek adagolását kizá­rólag csak szakorvos írhatja elő. A múlt év szeptember 1-től megjelent egy rendelet erre vonatkozóan. Ám en­nek mechanikus alkalmazá­sa, enyhén szólva, nem he­lyénvaló. Veterán János néhány év óta légzőszervi megbetege­désben szenved: magyarán asztmája van, ami (sajnos) egyelőre nem gyógyítható. Ebből következik, hogy a betegséget enyhítő gyógysze­rek felírása — a Bricanyl — szeptember 1-től kizárólag szakorvosi hatáskörbe tarto­zik. Körzeti orvosa ezért ta­gadta meg tőle legutóbb és javasolta: menjen be érte a megyeszékhelyen levő (Ve­terán János lakóhelyétől 20 kilométerre fekvő) szakren­delő intézetbe. Szegény Ve­terán, aki száz métert is nyekkel jártak a csonkulá­sos balesetek? — öten az ujjúkon, hár­man a lábukon sérültek meg, egy személy pedig - a fél szemét vesztette el. — Mindezekből milyen következtetést von le az osz­tály? — Az anyagmozgatáshoz és a személyszállításhoz használt gépjárművek mű­szaki állapotát az eddigiek­nél jobban kell ellenőrizni. Egyúttal szükség van arra, hogy fokozzák a gépjármű­vek kiszolgáló személyzeté­nek a képzését, valamint a nevelését, fegyelmét, amit közlekedési vetélkedők szer­vezésével is elő lehet segí­teni. Mivel pedig a csonku­lásos baleseteket a gépek, berendezések műszaki hiá­nyossága okozta, ami páro­sult a dolgozók elégtelen fel­készülésével, a megelőzés módjára ebből következtet­ni lehet. — Mik 1982-ben a legfon­tosabb feladatok? — A vállalatoknak a mun­kavédelmi szabályzatot át kell dolgozniuk, vagy újat kell készíteniük. Ebben az előfordult balesetek meg­előzésére munka- és szerve­zési intézkedésre van szük­ség. Külön tervet kell ké­szíteni a gépek, berendezé­sek, gépjárművek karban­tartására, a biztonságtech­nikai feltételek megterem­tésére. Minden vállalat kö­teles elkészíteni * a szociális terv munkavédelmi fejeze­tét, vagy az önálló munka- védelmi tervet. Ebben a helyzetnek megfelelően a veszélyesebb, vagy a fog­lalkozási ártalmat okozó munkahelyek körülményei­nek a javítása kerüljön elő­térbe. — Mi a felügyeletet ellá­tó szervek szerepe a munka- védelemben? — Munkájukban váljék rendszeressé a munkavédel­mi ellenőrzés. Ez a tevé­kenység kapjon nagyobb el­ismerést, mulasztás esetén pedig a felelősségre vonás se maradjon el. — Tudvalevő, hogy a SZOT nemrég határozatot hozott a csak lihegve tud megtenni gyalog, éppen a betegsége miatt — kénytelen volt en­gedelmeskedni a körzeti or­vosának, aki pedig jól tudja, hogy páciensének', amíg él, szüksége van gyógyszerre. De hát ennek beszerzéséért — az utazás miatt — még külön meg kell szenvednie. — Miért? — kérdeztük az illetékestől. — Mindez a betegek „ér­dekében” történik, mert így, a beutazásokkal egyúttal kontrolion is részt vehet­nek ... (Itt lehetne kacagni, ha nem emlékeztetne vala­mi nagyon régi és nagyon gyűlölt esetre a dolog, ami­kor egykoron megmagyaráz­ták nekünk, hogy azért kell két számmal kisebb cipőt viselni, mert az a jó és egészséges, ha nagyon szo­rít.) Egy tubus Bricanyl ugyan­is egy hétig elegendő, s leg­feljebb két tubust írhatnak fel. A recept viszont csak egyszeri beváltásra ad mó­dot. Nevetséges azonban, hogy a „beteg érdekében” történhet a kéthetenkénti or­vosi kontroll. E fölöslegesen és túlzot­tan központosított intézke­déssel szemben nem volna helyesebb, ha a „szakorvos javaslatára” a körzeti or­vos is legalább fél évre fel­írhatná a Bricanyl szedését? S ha igen, akkor miért nincs így? Mert a „szabái az sza­bói.” * * * Mivel hogy teljesen új életet nem kezdhetünk az új évben — sőt, a régi is sok tekintetben megnehezül —, legalább ott könnyítsünk életünkön, ahol lehetne. A páciensek ehhez kívánnak boldog új évet. szakszervezeti testületek munkavédelmi feladatainak a végrehajtására vonatkozó­an. Mi annak a lényege? — A szakszervezeti testü­letek, valamint az ezeknek a keretében működő szak- szervezeti munkavédelmi felügyelők hatásköre 1982. január 1-től módosul. fgy egyebek közt az SZMT ha­tározza meg a megyében a szakszervezeti munkavédel­mi tevékenység fő irányát, illetve feladatait. A szak- szervezeti bizottság keretein belül működő társadalmi munkavédelmi felügyelők szakmai irányítása, . képzése az SZMT hatásköre lesz. — Mi a vállalatok tenni­valója az üzemek fejlesztése, jelentősebb átalakítása so­rán? — A tervezéstől az üzem­be helyezésig fokozottabban kell érvényesíteni a mun­kavédelmi előírásokat. Fon­tos gazdasági érdek, hogy ne utólag legyen szükség költ­séges változtatásokra, és a létesítményt, berendezést időbe lehessen üzembe he­lyezni. — Milyen segítséget nyújt a szakszervezet a lakóhelyi körülmények javításához? — A megyében újjáala­kultak a szakmaközi bizott­ságok. Egyik fontos felada­tuk: elősegíteni a lakóhely körzetében a közlekedésbiz­tonságot és á környezetvé­delmet. Ehhez megfelelő képzettséggel rendelkező szakszervezeti, társadalmi munkavédelmi felügyelőkre van szükség. Kiválasztásuk és felkészítésük az SZMT munkavédelmi osztályának a hatáskörébe tartozik.' — Mit kíván a dolgozók­nak az új évben? — Javuljanak a munka- körülmények, legyen keve­sebb a balesetek és a foglal­kozási megbetegedések szá­ma, szélesedjen a dolgozók aktív közreműködése a munkavédelemben. És le­gyen — mindnyájunk javá­ra — minél eredményesebb a termelés — fejezte be a beszélgetést Prókai Ferenc. Pásztor Béla panel. — Milyen következmé­Békéscsabai szobrok Kalló Viktor: Lenin Fotó: Váradi Zoltán Varga Dezső Az üzemi balesetek megelőzéséről Beszélgetés Prókai Ferenccel, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjével Negyedszázad a vízügyi szolgálatban Az utóbbi évtizedben két­ségtelenül a legszeszélyesebb folyóink közé tartoznak a Körösök. Egy-egy tartós eső­zés, vagy hirtelen hóolvadás nyomán szinte órák alatt megemelkedik a folyók szint­je, árvízveszélyt ‘ okozva. A Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság szakemberei, Takács Lajos igazgató vezetésével, az évek során feltérképezték a Körösöket, s nem kis túl­zással állíthatjuk: ismerik a vízjárásokat, mint a tenye­rüket. Az igazgatóság veze­tője 25 évvel ezelőtt lépett a vízügyi szolgálatba, s ebből 15-öt igazgatóként dolgozott. Végigjárta a ranglétrát: volt árvízvédelmi előadó, vízren­dezési csoportvezető, főmér­nök. Ez év január 1-től pe­dig nyugdíjas. — Életemben három mun­kahelyem volt, az Állami Építészeti Hivatal, a megyei tanács ÉKV-osztályának elődje, valamint a vízügyi szolgálat. Mérnöki képesíté­semet mindig az ügy szolgá­latába állítottam, olyannyi­ra, hogy mindennapi mun­kám összeforrott magán­életemmel, közéleti tevé­kenységemmel — kezdi a beszélgetést. Az utóbbi esztendőkben a Körösök túl sokat hallattak magukról: 1970-ben, majd 1974-ben is nagy víz vonult le a folyókon, súlyos árvíz- veszély tartotta rettegésben a folyó menti településeket. Én magam is jól emlékszem az 1974-es árvízre. Az igaz­gató fáradtan, gondterhelten lépdelt a gátakon, zápor ver­te viharkabátját. A védeke­zésben részt vevők egy-egy csoportjával szót váltott, majd ment tovább a ven­dégmarasztaló sárban. — Az évek során több ár­vízveszélyes időszakot éltem át — mondja. Az utóbbi másfél évtizedben, ebben bő­ven volt részem — és máris sorolja az évszámokat — 1966., 1970., 1974., és az 1980-as kettős-körösi gátsza­kadás. Döntéseimben mindig a biztonságot tartottam a legfontosabbnak. A felsorolt árvizek közül csak egy pél­dát említek, 1974-et: kilenc település 36 ezer lakosát fe­nyegette a víz. A kilakol­tatás döntésében az ember­ben önkéntelenül felmerül: mi lesz, ha nem telepítjük ki a községeket, és a víz át­hágja, átszakítja valahol a töltést? Vagy: mi van akkor, ha kitelepítjük a lakosságot, s közben, a gátak között tudjuk- tartani az árhullá­mot? Szóval veszélyhelyzet­ben egy-egy ilyen, vagy ha­sonló döntés meghozatala nagy felelősséget rótt az em­berre, elhatározása nyomán sok tíz-, százmilliós érték sorsáról dönt. Mindez meg­viseli az embereket is — folytatja csendesen. Nagyot kortyol az üdítőből, s szem­mel látszik rajta, hogy a be­szélgetés fakuló emlékeket, vészhelyzeteket elevenít meg. Külön-külön sorolja, a Fe­hér-, a Fekete-, a Sebes-, a Kettős- és a Hármas-Körös gyengébb töltésszakaszait. Igazgatói tevékenysége alatt nemcsak veszélyhelyzet­ben, hanem a „békés” idő­szakban is az árvízvédelmen, a vízhasznosításon munkál­kodott. Irányítása alatt az igazgatóság sok szép ered­ményt könyvelhetett el. Többször volt Kiváló Igazga­tóság, elnyerték a Miniszter- tanács és a SZOT vörös zász­laját. Az utóbbi tíz eszten­dőben is sokat gyarapodott a KÖVIZIG: kiépült a gép­műhelyhálózat, megvalósí­tották a vízminőséget ellen­őrző laboratóriumot, s az igazgató erőfeszítéseinek is. köszönhető, hogy Békéscsa­bán vízügyi szakközépiskola létesült. Évekkel ezelőtt lé­péseket tett a Körös-völgy­ben az öntözés fejlesztéséért, aminek részeként megépült a Kettős-Körösön Békésnél, a Sebes-Körösön pedig Kö- rösladánynál a duzzasztómű. Az árvízveszély csökkentésé­re sürgette a mályvádi árví­zi szükségtározó megvalósí­tását. Elképzeléséért sokat viaskodott, az élet viszont őt igazolta: a tározó eddig két­szer mentette meg a megyét a katasztrófától. S mind­emellett maradt energiája a vízügyi emlékek összegyűj­tésére. Odaadó kezdeménye­zésére valósult meg Hosszú­fokon a vízügyi múzeum. — Ezekre az elképzelések­re tettem fel az életemet — jegyzi meg csendesen, majd így folytatja — több elkép­zelésem a megvalósulás szakaszában van, vagy a megvalósulás kezdetén áll. Hogy mik ezek? Csak címszavakban: félidejéhez érkezett a Körösök védelmi rendszerének korszerűsítése, jó ütemben épül a NK XIV- es öntözőfürt, a tervek kö­zött szerepel a Körös-völgy­ben a vízgazdálkodási min­taterület megteremtése, ami­nek tudományos szintű kon­cepcióját ugyancsak Takács Lajos dolgozta ki. — Ez utóbbi nemcsak be­mutató jellegű terület len­ne, hanem egyben oktatási, és külpiaci célokat is szol­gálhat majd — magyarázza. Takács Lajos január 1-től nyugdíjas. A vízügytől, a vízügyi szolgálattól nem sza­kad el. Az elmúlt negyed­században szerzett tapaszta­latait továbbra is kamatoz­tatja. — Az 1980-as nyári árvi­zet elfelejteni nem lehet. Munkámban jóleső érzés volt, hogy minden időszak­ban minden segítséget és bizalmat megkaptam, ami biztonságosabbá, céltudato­sabbá tette intézkedésemet az eredményes védekezésben. Az árvíz során elpusztult ér­tékeknek a többszörösét si­került megmentenünk — jegyzi meg. — Az igazgató­ság új vezetőinek az árvíz- védelemben szerzett tapasz­talataimat, ismereteimet ter­mészetesen átadom. — S mi lesz a nyugdíjas évek alatt? — Társadalmi funkcióim sok időt igényelnek. Szülő­városomban, Gyulán har­madik ciklusban vagyok ta­nácstag, ezenkívül tagja va­gyok az igazgatóság pártbi­zottságának, a gyulai városi, járási tanácstagok csoportjá­nak, a Magyar Hidrológiai Társaság megyei elnöke va­gyok, emellett dolgozom az MTESZ-ben is. Szabad órá­imból több jut négy uno­kámra, akik bearanyozzák életemet. Ezenkívül szeret­nék sokat olvasni. Szeretem a természetet, a kertet, és al­kalmanként a horgászásnak is hódolok. Vízparton van hobbikertem, ahol pihenhe­tek, s így továbbra is kap­csolatban maradhatok a vízzel. Szekeres András Színes díszcsomagoló papírt gyártanak Színes mintás díszcsomagoló papírok gyártására is berendez­kedtek a Lábatlani Vékony­papírgyárban. Eddig kétféle, szép mintájú és a külföldről importáltnál olcsóbb papírból összesen 2200 kilót adtak át a Papíripari Vállalat és a PIÉRT által közösen nyitott dunaújvá­rosi, budapesti és pécsi boltok­nak. Ezek az üzletek piackuta­tást végeznek, s a vásárlók vé­leményét továbbítják a papír­gyáraknak. A lábatlani gyár á továbbiakban bővíti a díszcso­magoló papírok választékát. Nemrégiben üzembe helyezett új nyomógépük kiválóan alkal­mas a szépen díszített színes csomagolok előállítására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom