Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
1982. január 23., szombat Gyilkosságok rekordéve Maffiacsaták NAGYVILÁG Moszkva Reagan döntéseiről Washingtoni bumeráng A lengyelországi események amerikai visszhangját, a Reagan-kormány lengyel- és szovjetellenes lépéseit, Washington nyomását nyugati partnereire többé-kevés- bé előrelátható fejleménynek tekintették a szovjet fővárosban. Magától értetődő, hogy nemcsak a szovjet vezetés, hanem a közvélemény széles rétegei is felháborodással fogadták az amerikai lépéseket, amelyeket nemcsak cinikusnak tartanak — hiszen az Egyesült Államoknak bőven lenne min felháborodnia a saját portája közelében is -— hanem olyan lépésnek, amely egyértelműen tovább élezi a helyzetet, súlyosbítja a nemzetközi problémákat. Több szovjet lap is egyöntetűen jutott arra a következtetésre, hogy Washington dühét számításainak kudarca váltotta ki. Az amerikai vezetés az elhúzódó lengyelországi válság nyomán egyrészt arra számított, hogy az országban sikerül politikai fordulatot elérnie, másrészt arra, hogy ezzel megbonthatja a szocialista közösség egységét, sőt az Európában, a világban kialakult egyensúlyhelyzetet is. A mostani eseményeket viszont arra akarja felhasználni, hogy felújítsa szovjetellenes, kom- münistaellenes kampányát, s egyúttal elfeledtesse a nyugati közvéleménnyel azt, hogy a valódi kérdés napjainkban nem a lengyel helyzet, hanem az imperializmus szélsőséges köreinek tevékenysége következtében megnövekedett háborús veszély. Ami a Lengyelország ellen hozott amerikai gazdasági szankciókat illeti, a szovjet vélemény szerint azok durva beavatkozási kísérletek az ország belügyeibe, de nyilván nem sok sikerrel kecsegtetnek. hiszen még Washington ivetségesei sem hajlandók teljes mértékben követni az emerikai lépéseket, bár rájuk is nagyarányú presszió nehezedik. A Szovjetunióval szemben foganatosított amerikai gazdasági intézkedések pedig — ismervén a két ország közötti kereskedelem mai helyzetét —, nem sok tényleges kárt okoznak a szovjet gazdaságnak. Viszont nyilvánvalóvá teszik azt a közismert tényt, hogy az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatait mindig a politikai céloknak rendeli alá, azokat a politikai- nyomás eszközeként akarja felhasználni. Ez a magatartás nem sok babért termett eddig az Egyesült Államok különböző kormányzatainak, s nyilvánvaló, hogy a Rea- gan-kormányzat sem számíthat nagyobb sikerre. A konkrét intézkedések közül egyik sem olyan, amely jelenleg bármiféle súlyosabb kihatással járna: a magas szintű technika szállítását korábban is korlátozták (amennyiben szükséges, ilyen eszközöket tud.a Szovjetunió más piacokon beszerezni), a tudományos-kulturális kapcsolatok jelenleg is mélyponton vannak, a gabonavásárlási tárgyalások felfüggesztése pedig aligha jelent fenyegetést: amikor annak idején a Carter-kor- mányzat gabonaszállítási embargót rendelt el, azonnal jelentkeztek eladók más országokból . .. Ilyenformán az elrendelt intézkedések bumerángként sokkal inkább sújtják azokat az amerikai vállalatokat, amelyek jelentős megrendelésektől estek el, s nyilván kiszorulnak a szovjet -piacról. Egyébként annak idején a Reagan-kor- mányzat is tisztában volt ezzel, hiszen éppen az amerikai farmerek érdekében oldotta fel a Carter-féle gabonaembargót. Ami pedig a Szovjetuniónak NyugatEurópával kialakított gazdasági kapcsolatait illeti, Washington a legerőteljesebb nyomással sem tudta eddig elérni kívánt céljait. Moszkvában tehát nem az amerikai diszkriminációs intézkedések miatt tartják súlyosnak a washingtoni lépéseket. Sokkal inkább azért ítélik el ezeket, mert akkor próbálkoznak a nemzetközi légkör mérgezésével, amikor már jelei mutatkoztak annak, hogy van lehetőség a józan és érdemi párbeszédre. A szovjet fővárosban abban bíznak, hogy a realitásoknak felül kell kerekedniük. A lengyelországi események alakulását előbb-utóbb mindazoknak tudomásul kell venniük, akik nagy várakozásokat fűztek a remélt fejleményekhez. Kis Csaba 1981. október 9-e „fekete péntek”-ként kerül be Palermo történetébe: fél nap alatt hatan vesztették életüket a szicíliai kikötővárosban. Mind a hatot — a legidősebb 61, a legfiatalabb 27 éves — a város központjában szitává lőtték1 (kávéházban, üzletek előtt, autókban) — számos ember szeme láttára. Mégsem került egyetlen gyilkos sem rendőrkézre: a tanúk „nem láttak, nem hallottak semmit”. Ez a szokás évtizedek óta a „maffia fővárosában”, Pa- lermóban. A „hallgatni arany” közmondás itt így módosul: a hallgatás az élet! A fecsegő örülhet, ha súlyos testi sértéssel megúsz- sza a „tiszteletreméltó társaság” főnökeinek bosszúját. Tavaly október közepéig 80 maffiagyilkosságot tartottak számon Palermóban, további 20 személy eltűnt. A Corriera della Sera megállapítja: „1981 valóban a gyilkos erőszak rekordéve volt”. A Répubblica című lap azonban rámutat: míg a 60-as években az egyes „maffiacsaládok” a kereskedők, iparosok „védelmi költségein”, a csempészeten, tiltott szerencsejátékokon, prostitúción és az egyre szélesedő telekspekuláción osztozkodtak, addig ma a harc a kábítószerek jegyében folyik. A legnagyobb üzlet: a heroingyártás, és -forgalmazás. A kábítószer-kereskedelem évi forgalma becslések szerint 20 milliárd dollárra rúg. E csillagászati összeg természetesen kihat a sziget gazdasági és politikai hatalmi viszonyaira. Giovanni Falcone palermói bíró nemrég állapította meg, hogy a maffiások „számos politikusnak garantálják a szavazatokat, állásokat szereznek a bankokban és iparvállalatokban, Palermóban és a kábítószerből származó jövedelmüket az építési üzletbe fektetik”. A La Re- pubblica szerint a mostani bandaharcok a heroinpiacok újraelosztásáért, a tradicionális maffiacsaládok kikapcsolásáért folynak. Nemrégiben értekezletet rendeztek Messinában „Maffia és hatalom” témakörben. Az egyik fő kérdés az volt, honnan toborozza a maffia a szükséges „segéderőket”, a gyilkosokat, a bombamerénylőket, a zsarolókat, stb? „A maffia mindenekelőtt a munkanélküliekre, a reményüket vesztett fiatalokra épít” — állapította meg a konferencia. A maffia hatalmának megfékezésére — érthető okokból — csak kevesen vállalkoznak. Palermóban mindössze 10, egész Szicíliában összesen 200 a kábítószerre specializált bűnüldözők száma. A rendőrség egyetlen félsikerről számolhatott be az elmúlt évben: az erődszerűen kiképzett palermói Villa Graziéban sikerült rajtaütniük egy összejövetelen. A jelenlevő 15 „főSzicíliai utcakép (MTI-fotó — Horváth Tamás felvétele — KS) nők1” közül hetet letartóztattak, nyolc azonban — heves golyózáporban — elmenekült. Egész fegyverraktárakat és több százezer dollárt foglaltak le, de sem az elfogot- tak, sem az elmenekültek személyazonosságát nem tudták megállapítani, sem azt, hogy mi volt a találkozó célja. A nyomozás feltételezi, hogy a konkurrens maf- fiacsaládok'kal való újabb véres leszámolás terveit beszélték meg. A közeljövő valószínűleg eldönti majd a feltételezés helyességét. (gr—i) Maffiás gyilkosság — a tanúk általában hallgatnak (Fotó — AP — MTI — KS) Ghana Az újrakezdés éve? Jerry Rawlings százados Az új esztendő az újrakezdés reményét hózta el a mintegy tízmillió ghanai polgár többségének. A nyugat-afrikai országban 1981— 82. fordulóján ismét a katonák álltak a kormányrúdhoz, s ahogy a fővárosból, Accarából érkezett jelentésekből tudjuk, az emberek utcai felvonulásokon ünnepelték, biztosították támogatásukról a hatalomátvétel szervezőit, végrehajtóit. Akadnak persze, akik nem ilyen optimisták a helyzet megítélésében, mondván, hogy a szilveszteri hatalom- átvétel csak egy a puccsok sorában, s mint ilyen, aligha hoz gyökeres változást a tömegek, az ország életében. Megint mások kifejezetten rossz szemmel nézik a 34 éves Jerry Rawlings repülőszázados vezette ideiglenes nemzeti védelmi tanács ténykedését. A New York Times egyik cikkírója szerint az USA-ban nemtetszéssel fogadták a ghanai változásokat, amelyek — így a washingtoni vélekedés — „kárt okoznak az Egyesült Államok és más nyugati országok érdekeinek”. „Itt az ideje, hogy az ország a valóban demokratikus fejlődés útjára lépjen, hogy a nép valóban beleszólhasson a születő döntésekbe” — szögezte le január elején Jerry Rawlings, százados. Szavai azért érdemelnek különleges figyelmet, mert személy szerint neki kiemelkedő szerepe volt az utóbbi két év ghanai eseményeiben. Egy sikertelen próbálkozás után egyszer már 1979. nyarán társaival együtt hasonló céllal állt az ország élére. Akkor a korrupt Akuffo tábornok-elnököt és híveit űzték el. Harcot hirdettek a társadalmi igazságtalanságok felszámolására és törvényes választásokat ígértek. 1979. októberétől az Országos Néppárt vezetője, Hilla • Limann lett az ország elnöke. A katonák a kaszárnyákból figyelték a polgári politikusok tevékenységét, és ha kivetnivalót találtak benne, hangot adtak véleményüknek. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy az átlagos képességű, meglehetősen befolyásolható Limann és a heves vérmérsékletű Rawlings között idővel megromlott a viszony. A fiatal tiszt néhány hónapja egy francia újságírónak már így nyilatkozott arról az emberről, akit közvetetten ő maga segített hatalomra: „Limann rendszere minden előzőnél rosszabb . ..” Mindennapos utcakép Accarában Mongólia erdeiben Szavait alátámasztották a nyugat-afrikai ország gazdasági helyzetéről érkező hírek. Annak ellenére, hogy az egykori Aranypart afrikai viszonyok között ma is a legfejlettebb államok közé tartozik, a tömegeket éhínség fenyegette. A csődtömeg azonban nemcsak Limann és társai bűne. A bajok gyökereinek egy része a brit gyarmati időkre vezethető vissza, más részük viszont arra, hogy 1966-ban a hadsereg és a rendőrség reakciós tisztjei megbuktatták Kwame Nkrumah elnököt. A nagy- tekintélyű politikus irányíA megbuktatott elnök, Hilla Limann (Fotók: UPI—FR—CP—MTI KS) tásával akkor Ghana népe már elindult a maga választotta antiimperialista, nem kapitalista úton. Nkrumah hazai és külföldi ellenfelei — az elnök hibáit felnagyítva — az első puccsal éppen ezt az utat kívánták egyszer, s mindenkorra eltorlaszolni a ghanaiak előtt. Az ország új vezetése első intézkedései között mintegy 50 százalékkal csökkentette az alapvető árucikkek, igya tej árát. Kimondta, hogy a gazdaság kulcságazataiban csak • ghanaiak tevékenykedhetnek, a külföldieknek megtiltotta a kakaó, a kávé és más mezőgazdasági termékek felvásárlását, exportját. Bejelentette, hogy felülvizsgálják a. külföldi társaságok befektetéséről kötött megállapodásokat. Egyúttal minden eddiginél elszántabb harcot hirdetett a társadalmi igazságtalanságdk, a korrupció és más törvénytelen gazdasági cselekmények ellen. Ha ezeket az elhatározásokat nézzük, azt mondhatjuk: 1982. valóban az újrakezdés éve lehet Ghánában, még akkor is, ha nehéz esztendő lesz. Kocsi Margit Az emberek nálunk Mongóliát a sztyeppék országának vélik. Ez abból fakad, hogy a tényleges, mintegy félmillió négyzetkilométernyi legelőterületen hagyományos állattenyésztés folyik. Pedig Mongóliát a 12. században úgy is emlegették, mint az erdők országát. És ez ma sincs másképp. Az ország északi és nyugati hegy- és dombvidékeit hatalmas fenyőerdők borítják. Az erdők összterülete több mint 15 millió hektár, az ország területének mintegy 10 százaléka. A fakitermelés és -feldolgozás 1979-ben az ipari termelés 14 százalékát tette ki. A Mongol Forradalmi Néppárt 1981. májusi kongresszusa a népgazdaság 1981—1985. évi fejlesztési tervében jelentős szerepet szánt az erdőgazdálkodás kiterjesztésének. A fa- és feldolgozó- iparnak ez alatt 16 százalékról 19 százalékra, illetve 20—22 százalékra kell növelnie részesedési arányát az ipari termelésből. Szükségessé teszi ezt mindenekelőtt a nagyarányú lakásépítkezés. A fővárosban, Ulánbátorban és Toszontszengelben (Dzavhan kerület) 1985-ig hatalmas fafeldolgozó- és bútorkombinát épül, a szuhebátori üzemet pedig kibővítik. Hasonló kombinát működik még a réz- és mo- libdénbányászatáról híres Erde- netben. A kombinátokat a hegyvidékek közelébe telepítették, mert a mintegy 1 és negyed milliárd köbméterre becsült faállomány túlnyomó többsége itt található. Az erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében, nagyarányú erdősítéseket is terveznek az ország különböző területein. A talajvédelem. érdekében védőerdősávokat is telepítenek a sztyeppén, félsivatagos vidékekre. Az erdősítés más haszonnal is jár. így lehetővé teszi új üdülő- területek létesítését, gombát, erdei gyümölcsöket, és gyógynövényeket juttat a fogyasztók asztalára. S ne feledkezzünk meg a vadászatról sem: a prémek jelentik a Mongol Népköztársaság egyik legfontosabb forrását. (Gáti) Sokarcú képet mutat Mongólia. Északon a hegyi erdők váltakoznak a sztyeppékkel. A leggyakoribb itt a szibériai vörösfenyő és a cédrus, különböző, más fenyőfajtákkal keverve, de lombos fák is nagy számban találhatók. Képünkön: jellegzetes észak-mongóliai táj (Fotó: ZB—HOR—KS)
