Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

75 éve született Domanovszkv Endre 1982. január 23., szombat „A inában élek, és csak igazán ebben a korban és ebben az országban érzem jól magam. Tehát, ha őszin­te vagyok, és vannak képes­ségeim a kifejezésre, mint művész, akkor érzem jól magam, ha ezt festem ki ma­gamból. Ehhez persze belső, spontán indulati energiákra van szükség. Ezt a korral való belső azonosulást ugyanis nem lehet pótolni, nem lehet erőltetni. Sem külső inspirációval, sem bel­ső, spekulatív elhatározás­sal.” Ezt a szép, tiszta hitellel lobogó ars poeticát a fáj­dalmasan korán távozott Domanovszky Endre fogal­mazta meg. Legújab'bkori képzőművészetünk kiemel­kedő jelentőségű egyénisége 1982. február 23-án lenne 75 éves. Elkötelezett, gyönyörű munkákban testet öltő mű­vészete valóban csak e tár- sadálom körülményei kö­zött bontakozhatott ki, s for­málódhatott értünk perelő humanista életművé. Domanovszky Endre, mint generációjának annyi más tagja, a római iskola, a no- vecento képviselőjeként in­dult. Ám kivételes tehetsé­get, határozott karakterű művészegyénisége nem so­káig tűrte a neoklassziciz­mus kívülről ráerőszakolt fe­gyelmét. A merev klassziciz­mustól a robbanó expresszio- nizmushoz vezetett az útja. Életpályájának fordulata 1948-ban következett be. A Közösségi művészet felé cí­mű kiállításon bemutatott Pihenő bányászok című kompozíciójával egy egész, elkötelezetté váló művészet jelképét festette meg. S Domanovszky Endre egy életen át hű maradt 1948-as elhatározásához. Tudjuk, ez akkoriban, mármit az ötve­nes években, a szeszélyes művészetpolitikai áramlatok közepette nem is volt köny- nyű. De Domanovszkynak sikerült megőriznie igaz hi­tét, s ezért tudott azokban az esztendőkben is hiteles alkotásokat készíteni, ami­kor lényegi ellentmondás fe­szült a szavak és a tettek között, s amikor a művészek számára kötelező előírás volt a hurráoptimizmus- A Du­nai Vasmű freskólkompozí- ciója a mai napig e korszak monumentális festészetének legkvalitásosabb. legjobb műve. S Domanovszky End­re akkor is következetes maradt említett elhatározá­sához, a közösségi művészet felelősséggel vállalt igényé­hez, amikor már merőben más szelek kezdtek fújdo- gálni művészeti életünkben. Levonta a tanulságokat a maga számára. indulatos hévvel, makacs elszántsággal tovább kísérletezett, új anya­Pihenő bányászok (részlet) gokat, új technikai eljáráso­kat próbált ki, mert teljesen biztos akart lenni a dolgá­ban. Képzőművészeti életünk rangos, ünnepi eseménye volt, amikor a budavári pa­lotában bemutatta tíz esz­tendő termését, 1961—1971 között készült alkotásait, egy végérvényesen beérett alkotópálya fő műveit. Ára­dó színekkel, gyönyörű rend­be komponált gobelinjeit, kartonjait, mint például a Miskolci Műszaki Egyetem rektori tanácstermét díszí­tő Disputát, a moszkvai ma­gyar nagykövetség épületébe komponált Fonót, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség hatalmas mozaikjának kar­tonjait és a többi művét, kö­zöttük a Lovak című go­belint, ezt a lágybarna, pi- ros-fekete-kék-lila foltok­ból komponált remeket, va­lamint más tisztaságot, de­rűt, az élet szeretetét, em­berformájú arányait sugalló műveit. Domanovszky Endre fáj­dalmasan korán távozott kö­zülünk, az életpálya 1974- ben zárult le véglegesen. Amit teremtett, elkötelezett, monumentális műveivel al­kotott, egy társadalom, egy nép szolgálatában tette, vagyis mindannyiunkért, emberségünkért, hitünkért. Harangozó Márta Elkötelezett humanista művész A Dunai Vasmű freskója (MTI-fotó — KS) Egy új energiaforrásrúl ir a Búvár januári száma A biogáz — híg állomá­nyú szerves hulladékok bak­tériumokkal történő rohasz- tása során keletkezett, . zö­mében metánt tartalmazó, a földgázéhoz hasonló fűtőér­tékű gáz — egyben ősi, egy­ben új energiahordozó. A mezőgazdasági hulladékok­ból származó fűtőanyag hasznosítása hazánkban még a kísérleti szakaszban van, noha ez az ügy megérné a gyors fejlesztést is. Az idei első Búvár-szám ennek lehe­tőségeit taglalja képes cik­kében. Befejeződött a televízió filmsorozata, A megsebzett bolygó című. A folyóirat Az állatvilág utolsó menedékei címmel közli a tévésorozat­hoz kapcsolódó folytatássor utolsó részét; most is dr. Balogh János akadémikus tollából, és gazdag színes képanyaggal illusztrálva. A színes nyomású oldala­kon az olvasó a Közép-Tisza vidékének messzi tájakon is tudott tájvédelmi körzetével, Mártéllyal, valamint a ve­szélyeztetett virágnemzetsé­geknek számító, a Szigetköz­ben található pompás for­májú és színű orchideákkal ismerkedhet meg. Egy szen­zációs felfedezésről is be­számol a lap: még ma is tart a részletes feltárása a Bükk-fennsík alatt elterülő Lilla elnevezésű cseppkőbar­langnak. A Mikrokörnyezet című népszerű rovatban az akva­risták a még újdonságnak számító dél-amerikai arany­szegélyes tarkasügér, a dísz­madártenyésztők pedig az ugyancsak még ritkaság- számba menő vörös fejű amandina tartásáról és te­nyésztéséről olvashatnak, a házikertészeknek a januári teendőkről, a fűtött lakások érdekes növényeiről, a bro- méliák kezeléséről, a ma­dárvédelem önkénteseinek pedig az etetés fortélyairól közöl érdekes információkat a folyóiratvégi rovat. (Nemesi) II Kodály Társaság idei tervei . Jelentős feladatot vállal a Magyar Kodály Társaság a Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójával kapcso­latos megemlékezések előké­szítésében, a centenáriumi rendezvények szervezésében. A három éve megalakult társaság január 30-án, a Fé­szek Klubban tartja II. köz­gyűlését, ahol elsősorban azt vitatják meg: miként járul­hatnak hozzá a jubileum méltó megünnepléséhez, ah­hoz, hogy a zeneszerző élet­műve, munkássága kultú­ránk szerves részeként gaz­dagítsa az újabb és újabb nemzedékek műveltségét. Miként Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a társaság elnöke az MTI munkatársának elmondotta: a szervezet kapott megbízást a Kodály Zoltán Emlékbi­zottságtól a centenáciumi időszak országos hangver­senynaptárának összeállítá­sára. Emellett a közművelő­dési intézményekkel együtt­működve részt vesz a mester nevét viselő együttesek, is­kolák, intézmények rendez­vényeinek összehangolásá­ban, és segítséget kíván nyújtani a zeneiskoláknak, illetve az ének-zenei tagoza­A szeghalmi Vigh Matild Általános Iskolának jelenleg 771 tanulója van. A nagy­község urbanizálódásával párhuzamosan nő a gyermek­létszám, s ez gondokat je­lent az oktatás számára. A számítások szerint a jövő tanévben 800 fölé emelkedik a tanulók száma, mert egy első osztályos csoporttal töb­bet indítanak, mint az idén. Milyen körülmények kö­zött dolgozik ez a jelentős létszámú iskola? Az utóbbi két évben sokat javultak az oktatás tárgyi és személyi fel­tételei. Megszűnt a tanterem- hiány, két tornaterem, két nevelői szoba, úttörőszoba, szaktantermi hálózat, jobb szemléltetőeszköz-ellátott­ság, korszerű központi fűtés jelzi, hogy javultak a mun­kakörülmények. Mind a 25 csoportnak van saját tanter­me, bár ezek egy része szük­ségtanterem, amely korszerű­sítést igényelne. Nincsenek külön napközis és szakköri termek; a délutáni foglalko­zásokat a tantermekben tart­ják. Az épületek eléggé elavul­tak. Égető gond a központi iskola felújítása, s megoldás­ra vár a Kossuth téri iskola három termének átalakítása. Nagy gond még az ebédelte­tés megoldása, egyre többen igényelnek ugyanis napközis ellátást. Jelenleg 583 tanuló napközis, illetve menzás, és 130 igénylőt kellett ez évben helyhiány miatt elutasítani. Nemcsak a Vigh Matild, de Jól hasznosítható programfü­zetét adott ki a debreceni ta­nács művelődésügyi osztálya. A füzet tartalmazza a város idei jelentősebb tudományos, kultu­rális és sportrendezvényeit. Ezekből válogatták ki a legje­lentősebb nemzetközi, országos, regionális és helyi rendezvénye­ket. tos * intézményeknek, vala­mint az ifjúsági szervezeteké­nek _abban, hogy az évfordu­ló programja adta lehetősé­geket mind eredményeseb­ben használják fel a peda­gógiai munkában, a muzsi­kát szerető és értő fiatalok nevelésében. A társaság tisztségviselői, tagjai szak­mai és szervezési tanácsaik­kal támogatják majd az or­szágos, illetve a területi szolfézsversenyek, ének-zenei találkozók megrendezését is. A tervek között szerepei az is, hogy más szervekkel együtt Kodály Zoltán emlé­kére kórusműpályázatot hir­detnek, olyan új magyar al­kotások létrehozását ösztö­nözve ezzel, amelyekkel az énekkari mozgalom együtte­sei gyarapíthatják műsoru­kat. A Magyar Kodály Társa­ság az idén decemberben nemzetközi tudományos kon­ferenciát is rendez, amelyre a hazai résztvevőkön kívül számos országból várnak szakembereket. A tanácsko­záson a művész zeneszerzői, zenepedagógusi és népzene­tudósi munkásságával kap­csolatos kutatások eredmé­nyeit tekintik át. az 1-es és a 2-es iskola, va­lamint a tanyai diákotthon diákjai is itt étkeznek, amely növeli a túlzsúfoltságot. Ezt az idén új konyhafelszerelé­sek vásárlásával próbálták enyhíteni. A pedagógusellátottság megfelel az igényeknek- A 25 iskolai osztályt és a 12 nap­közis csoportot 44 nevelő ta­nítja. A tantestületre évek óta a stabilitás jellemző. Ezt bizonyítja, hogy a pedagó­gusok több mint fele törzs- gárdatag. Ittmaradásuk egyik oka, hogy a tanács igyekszik lakást biztosítani számukra. Igen jó a szakos nevelői el­látás, a felső tagozatban pél­dául 97 százalékos. A taní­tók, tanárok szakmailag, po­litikailag állandóan képezik magukat. Az utóbbi években javult a szemléltetőeszköz-ellátott­ság, ami a megnövekedett tantervi követelmények mi­att különösen fontos volt. A szükséges könyvek, tansze­rek és a legalapvetőbb mun­kaeszközök ' biztosítottak, módszertani kiadványok, ké­zikönyvek azonban a szüksé­gesnél kisebb számban jut­nak el az iskolához. Az esz­közellátottság jobb az átla­gosnál, de nem elég. Kevés például az írásvetítő, nem elegendő a tantárgykísérleti egységcsomagok száma, pe­dig az új tantervi követel­mények megvalósításához mindezekre nagy szükség lén­nyé az országos politikai pla- kátpályázat-kiállítás, április.ban a rézfúvós- és ütőhangszeres-talál­kozó, a májusban a magyar nép­hadsereg országos néptáncfesz­tiválja és más hasonló rendez­vények, amelyek a második fél­évben is szép számmal akadnak. MOZI Egy pisztoly eltűnik (Petrovka 38.) Krimiben, bűnügyi és ka­landfilmben nincs hiány: a televízió és a mozi ontja ezeket a jól-rosszul elkészí­tett, egy-egy sorozat epizód­ját képező, vagy éppen ön­álló filmeket. El lettünk ké­nyeztetve. Fel sem tűnik hót, ha egy újabbal lepnek meg bennünket. Amilyen az Egy pisztoly eltűnik című színes szovjet alkotás. Pedig ez a szovjet bűn­ügyi film (nem tudni miért reklámozzák kriminek, hi­szen nem az!) megérdemli a közönség figyelmét. Kisebb- nagyobb hibái ellenére is frissebb és szórakoztatóbb, izgalmasabb és realistább, mint mondjuk a televízió Derrickje, Tetthelye, San Francisco utcáin ja, sőt, bi­zonyos vonatkozásokban még a Belmondo- és a Búd Spencer- (alias Piedone) kalandfilmeken is túltesz. Bűnügyi film lévén illet­lenség lenne a történetből bármennyit is elmesélni. Annyit talán mégis, hogy minden a moszkvai Petrov­ka utca 38. (ez is a film ere­deti, a magyarnál találóbb címe!) alól indul ki, illetve ide tér vissza. Aki netán nem tudná, ebben az épü­letben van a bűnügyi nyo­mozóosztály, azaz orosz rö­vidítéssel a MUR. Szadcsi- kov ezredes (Georgij Juma- tov .alakítja meggyőző erő­vel és emlékezetesen) és ak­ciócsoportja rendőrgyilkos­ság, fegyveres rablótámadás­sorozat, fura előtörténetű „fegyvercsenés” és más egyéb, kezdetben különálló, de később egy mederbe te­relődő bűncselekmények nyomainak felderítéséhez kezd. Aztán látunk egy olyan autós üldözést, amihez ha­sonlót eleddig filmvásznon és képernyőn aligha. Meg egy rabló-pandúr jelenetet sűrű pisztolylövésváltásokkal, sőt, betekinthetünk a moszkvai rendőrségi fogdák életébe is, ahol egy morfinista is fo­goly ... Borisz Grigorjev rendező azonban kicsit többet mar­kolt a kelleténél. A meg­annyi cselekményszál, hogy össze ne kuszálódjék, meg­követeli a vissza-visszatérő magyarázatot, a néző mind­untalan utótájékoztatását. S hogy ezt a bűnügyi filmek­ben szokatlan többletet fel­oldja, nemegyszer szenti­mentális, már-már érzelgőssé fajult epizódokkal akarja feloldani, elsimítani. S hogy ez nem ide való, néhány percre unjuk is az egészet. A forgatókönyvet Julian Szemjonov írta, aki A ta­vasz tizenhét pillanata című tévésorozat írója is. Az Egy pisztoly eltűnik című kitű­nően fényképezett film (Igor Klebanov volt az operatőre) egy tervezett trilógia első része. Reméljük, hamarosan láthatjuk a magyar mozik­ban a másik kettőt is, a Gorkij Stúdió alkotásait. (A képen: jelenet a filmből, jobb szélen Szadcsikov ezre­des.) (Nemesi) Eredmények, gondok a Vigh Matild általános Iskolában ne. G. K. Debreceni programfüzet Hz Alföld gazdaságföldrajza kenykedik, s a három béké­A gyűjteménnyel az a cél, hogy áttekinthetőbbé, előreláthatóvá tegyék mindazokat a jelentős és bizonyára nagy érdeklődést ki­váltó eseményeket, amelyek Deb­recenben történnek. Céljuk to­vábbá, hogy a szőkébb pátrián kívül élők is résztvevői, támo­gatói, népszerűsítői legyenek mindazoknak a programoknak, amelyeket tudományos, ’ művé­szeti, közművelődési és sportin­tézményekben szerveznek. A programfüzet havi bontásban tartalmazza az egyes rendezvé­nyeket, melyek között szép számmal akad országos Is. így például a január végi nagybő­gős-találkozó, vagy a Moszkvai vonósnégyes márciusi hangverse­Az Alföld gazdaságföldraj­zának föltérképezését kezdi meg az idén az MTA Föld­rajztudományi Kutatóintéze- I tének alföldi csoportja. A j Békéscsabán működő intéz- S mény harminc egyetemi, fő- í iskolai és kutatóintézeti szak- 1 ember bevonásával a tervek ! szerint kidolgozza az Alföld. : fejlesztési stratégiáját is. A I csoport egy évtizede tevé­si varos — Békéscsaba, Gyu­la, Békés — településkuta­tásának befejeztével fog hoz­zá ez újabb jelentős munká­hoz; az Akadémia 1,7 millió forinttal támogatja az új programot. A munka célja: megala­pozni az Alföldért felelős po­litikai, állami és gazdasági vezetők döntéseit- •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom