Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
1982. január 23., szombat o Itt a végeredmény! Igazán nem panaszkodhatunk, az idei tél hozott havat is, hideget is jócskán. Ami a gyerekeknek öröm, a felnőtteknek komoly gondj hiszen a mezőgazdaságban dolgozók közül sokan kénytelenek ilyen időben is a szabadban csinálni munkájukat. Az erdő csupa hó és jég, de megállás nélkül zúg a fűrész, a hó alatt szunnyadó vetésre szórják a műtrágyát, s az állatokat is meg kell jártatni, etetni a szabadban. Nem tétlenkednek azonban az irodákban dolgozók sem, hiszen itt a zárszámadás, zörögnek a könyvelőgépek, s munkájuk nyomán örül vagy szomorkodik a tagság mostanában. S aztán, ha az eredmény jó, van munkája a pénztárosnak a részesedés borítékolásával. De ez és a vásárlás már a munkák vidámabbik része. Képeink Mezőgyánban, Dombegyházán, Gyomán és Békéscsabán készültek ezekről a téli munkákról. Veress Erzsi képriportja Pénzfelvétel után Gépjavítás a műhelyben Jó vastagok a borítékok! Tenyészkosok a karámban Hz ország éléstáráról Beszélgetés az államtitkárral Az elmúlt héten fontos, jövőt meghatározó agrárpolitikai események székhelye volt Békéscsaba. Január 14- én itt egyeztette 1982-es elképzeléseit megyénk a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, a soron következő napon pedig az ágazat vezetői, szakemberei vitatták meg mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk eredményeit, teendőit. A tárcát mindkét esetben dr. Soós Gábor, a MÉM államtitkára képviselte, aki a két nap alatt alkalmat talált arra is, hogy szerkesztőségünk kérdéseire választ adjon. Az államtitkár mondandóját Békés megye elmúlt évi teljesítményének értékelésével kezdte: — Megítélésünk szerint a megye igen jól indította a hatodik ötéves tervidőszakot az agrártermelésben. A produktum is bizonyította, hogy helyesek voltak a célkitűzések'. Különösen jónak tartjuk, hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács állandóan, folyamatosan foglalkozott a mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléssel, széleskörűen elemezte az egyes kérdéseket, állásfoglalásával érdemben is hozzájárult az előrelépéshez. Az ágazat értékelését első helyen az határozza meg, hogy Békés megye azon kevés megyék közé tartozik, amelyek teljesítették az 1981. évi mezőgazdasági tervüket. — Ez a megállapítás természetesen az agrártermelés egészére vonatkozik, részleteiben nézve azonban találunk olyan célkitűzéseket is, amelyek nem valósultak meg. — Valóban. Kevesebb búza termett például az eredetileg vártnál, de ennek objektív okai vannak. Továbbá azt sem tartjuk helyesnek. hogy a nem megfelelő legelőgazdálkodás miatt indokolatlanul nagy területeket foglalnak el a szántóföldi tömegtakarmányok olt, ahol kukoricát és egyéb fontos árunövényeket lehetne termeszteni. Ezzel együtt is igaz azonban, hogy Békés a gabonatermesztésben az átlaghozamokkal végre az élre került, úgy, ahogy azt az ország. a kormányzat mindig is joggal elvárta ettől a tájtól. — A felfutó gabonatermelés „eredményeként’* évről évre több szemet kell fólia alá tenni. Milyen megoldást javasol a MÉM a tárolótér növelésére? — A gabonatárolók építését az ismert feltételrendszerben támogatjuk. Békésből is érkeztek be szép számmal pályázatok, amelyeknek elbírálásánál feltétlenül mérlegelnünk kell, hogy az üzemek, a pályázók milyen anyagi hozzájárulással tudnak részt venni a beruházásban. Természetesen mindenképp figyelembe kell vennünk az országrésznek a gabonaprogramban betöltött szerepét, súlyát is. — Vonatkozik ez a cukorré- pa-betakarító gépek elosztására is? — Békés az országos cukorrépatermés 20 százalékát állítja elő. Az eddig kiosztott francia és magyar cukorrépakombájnokból 14 százalék jött ide. A továbbiakban is az az elosztás rendje, hogy a francia és magyar gépek értékesítésében egy az egyhez arányt kell betartani. — A magyar cukorrépakombájnokkal nem mindenki elégedett. — Elismerem, hogy van még javítani való rajtuk, hiszen széles körű üzemi kipróbálásuk is csak a múlt év őszén történt meg. De ha a gazdaságok nem segítik javaslataikkal, észrevételeikkel. a gyakorlati alkalmazás próbáival az ipart, sohasem lépünk előbbre, pedig ismert, hogy a külföldi vásárlási lehetőségeink nem bővülnek. Ennyi segítséget a téeszek, állami gazdaságok is meg kell hogy adjanak a magyar iparnak. Az elmúlt évi tapasztalatokat egyébként ösz- szegyűjtöttük, elemeztük, átadtuk az iparnak, amely a gyártás folyamán hasznosítani is fogja azokat. — Nem hárul már túl sok így is a termelőüzemekre? Évek óta nekik kell állni a „cehhet” a zöldségtermesztésben is, különösen így van ez a zöldborsótermesztésben, ahol hovatovább a költségek sem térülnek meg. — Ismerjük az ágazat gondjait, ezért is fordítunk mintegy 100 millió forintot a zöldségtermesztés fejlesztésére. Emellett azonban a termelési, technológiai színvonal emelésénél is kell még kereskedni. Van a termelőknek, a feldolgozóknak együttesen még mit tenniük a hozamok további fokozásáért, a fajlagos költségek csökkentéséért. Itt még nincs kiaknázva minden lehetőség. Ki kell kapcsolni a fölösleges közvetítőket, a legmegfelelőbb helyre kell vinni a kultúrát, bekapcsolni a kisgazdaságokat és így tovább. Ennek az árunak megvan a piaca külföldön is, de nem lehet a megoldást, a segítséget mindig felülről várni. — Ezek szerint nem várható jelentősebb intézkedés a termelők közvetlen exportérdekeltségének fokozására? — Békés megyében is vannak már olyan kezdeményezések, hogy a feldolgozó egy- egy jól sikerült üzlet alapján exportfelárat fizet a termelőnek, vagy az üzletet követően „visszaoszt” az exporthaszonból is, mint a baromfifeldolgozó például. Szorgalmazzuk a termelők és a külkereskedők között az ilyen tartalmú társulások létrehozását, ezt tartjuk ebben az ügyben a járható útnak. Ezen az alapon jött létre már a nyúl-, a vetőmag-értékesítési társulás. Arra törekszünk, hogy a kölcsönös érdekeltség még egyértelműbben érvényesüljön ezekben a társulásokban. — Ha már a társulásoknál tartunk: milyen lehetőségeket lát a tárca a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek " Gazdasági Társulásában? — A térségben már adottak voltak e társulás alapjai, hiszen itt tevékenykedik, már hosszú évek óta a CI- TÉV, a BARTÖV, a vetőmag-termelési modelltársu- lás. Ügy látjuk, hogy^ ez a horizontális együttműködés tudott jó ’ programot megfogalmazni magának, megfelelőnek tartjuk az indulást, a többi attól függ, hogy képes lesz-e a társulás állandóan megújítani magát, és az üzemek összehangolt érdekeltségét folyamatosan fenntartják-e. — A termelési rendszereknek is ez az éltető elemük, nem? — Igen. A termelési rendszereknek is csak ak'kor van létjogosultságuk, hogy ha mindig újat tudnak adni, ha szolgáltatásaik révén az üzemekben a hozamok növelése mellett a termelés gazdaságossága is megvalósul, ha növekszik a hatékonyság, ha segítik a racionális energiagazdálkodást és sorolni lehetne. Mindenesetre az üzemeknek nem elegendő ezt csak várniuk a rendszerektől, társulásoktól. Követelniük is kell, hiszen a rendszerek vannak értük, s nem fordítva. — Ebből a szempontból falán egyszerűbb a helyzet a növény- termesztésben, ahol egy-egy rendszer komplex módon fog át egy-egy ágazatot, de bonyolultabb az állattenyésztésben, ahol a tenyésztés és tartás különböző fázisaira külön-külön megannyi rendszer alakult már. — Ezt nem írom alá. Vannak nagyon jó állattenyésztő rendszereink1, csak nem terjedtek még el úgy, mint a KITE vagy az IKR például, de, hogy messzire ne menjek: a Holstein-fríz keresztezések kezdeményezője —Mezőhegyes volt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tejtermelés ma már megfelelő színvonalú a megyében. — Most viszont jó piaca van a húsmarhának, amire a fajtapolitika mintha nem készült volna . . . — Békés megye, pontosabban Endrőd volt az egyik bölcsője a Dália-programnak. Más kérdés, hogy az ágazat fejlődése lelassult, pedig ebben bátrabban lehetne előbbrelépni, tekintettel az igazán kitűnő növény- termesztési, takarmánytermesztő háttérre. Habár az utóbbiban még erősen szuny- nyadnak' a tartalékok, miként arra a beszélgetés elején is utaltam. — Igen, de az intenzív legelő- és gyepgazdálkodás kiterjedtebbé tételének egyik fontos előfeltétele a megyében folyó komplex melioráció befejezése, és a tartósan veszteséges termelőszövetkezetek megsegítése, egyedi rendezése, miután a le- gelöterüietek zöme éppen az érintett térségekben fekszik. — Azt hiszem, ezekben a kérdésekben nem szabad türelmetleneknek lennünk. Természetesen a tárca az egyedi rendezésektől meg a meliorációtól is azt várja, hogy Békés a megerősített alapokról tovább lép, és betölti rendeltetését az ország élelmiszer-termelésében, annál is inkább, mert a megindult nagytérségi meliorációkhoz a megye több mint félmilliárd forintot kap az állami költségvetésből. — Apropó, élelmiszer-termelés. Január elsejétől több volt tröszti vállalatunk önállóan működik. Mi vár rájuk a MÉM elképzelései szerint. — Az önállóság, prüfen előnyével és felelősségével. Maguknak kell ezután minden kapcsolatot kialakítaniuk, keresni lehetőségeiket és talpon maradni. A villámhárító, a tröszt nincs már a fejük felett. Ehhez tartozik! még az is, hogy nemcsak kapacitásaik lekötéséért, a nyersanyagtermelés megszervezéséért viselik immár magukon • a felelősséget, hanem többek között egy olyan fontos tényezőért is, amilyen a háztáji és kisüzem termelési kedvének megtartása. Mindebben a megyei vezető szerveknek nagyon sokat kell segíteniük az „új” önálló vállalatoknak, hogy jól éljenek megváltozott lehetőségeikkel, alkalmazkodóképességük és rugalmasságuk megfelelően fokozódjon. Hiszen ezért önállósítottuk őket. — Hogyan összegezné ezután egy mondatban a megyénkről 1982 elején kialakult képet? — Jelentős és elismerésre méltó eredményeket értek el, jó irányba halad az ágazat, de a teendőknek korántsem jutottak még a végére, mert számos lehetőségük maradt még a termelés fejlesztésére, a gazdaságosság- javítására, amihez a szorgalom és a szakmai hozzáértés is egyaránt adott az országnak e tájegységén. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Tél a ** • - - - •* .. s mezűgazdaságban ,