Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 2. szám

BÚG-recept: IgllslUktilc} 1982. január 4., hétfő o Ahány üres ház — annyi ötlet Kereki, Csorvás, Felsőnyo­más, Gyula, Kígyós — meg­annyi hely. ahol a Békés­csabai Állami Gazdaság jog­elődjei üzemi központokat alakítottak ki, irodákkal, magtárakkal, istállókkal, s egyéb gazdasági épületek­kel. Igen ám, de mihez kezd­het az „örökös” a csak feli- be_harmadába kihasznált építményekkel? Mit tegyen azokkal — amiből a legtöbb van — amelyek hosszú idő óta üresen állnak, együtte­sen nem kis összeggel ter­helve az amortizációs ala­pot? Először is: mindent bele! Mennyi épület — s mind kihasználatlan —, ez n'em hagyta nyugodni szinte kez­dés óta a gazdaság új veze­tőit, akik közben már azon is törték a fejüket: milyen kiegészítő, melléküzemági tevékenységet lehetne meg­honosítani és miként? Kapóra jött,, hogy a gyap­júforgalmi vállalat raktáro­zási lehetőségeket keresett a megyében. Hamar megszüle­tett az üzlet: ötezer négyzet- métert az eddig kihasználat­lan épületekben hamarost 500 tonna gyapjú borított be. Ez a kapcsolat azután to­vább sarjadzott, a GYTV közös nyereségérdekeltségű bárányhizlaló társulást ala­kított a Békéscsabai Állami Gazdasággal, ahol e tevé­kenység nyomán a két évvel korábban még veszteséges juhászat 1981-ben kétmillió forintos nyereséggel zárt. A felek kölcsönös megelé­gedettségét mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy 1982-ben már egész Tiszán­túl gyapjútermését — egy­millió tonnát — a Békés­csabai Állami Gazdaság egy­kori „lomtáraiban” helyezik majd el. Az első jó kezdeményezés­ből azután újabbak is ki­nőttek. A gazdaság vezetői beajánlották üres épületeiket a cukorgyáraknak is. A me- zőhegyesi gyárból 1980 őszén 1800 tonna cukrot küldtek végül is, majd meg­állapodás született: a gazda­ság vállalkozik a cukor cso­magolására is. Januárban 15 asszonnyal indult ez a válla­lat, amely a végén már 35, minden különösebb képesítés nélküli nődolgozóinak adott jó kereseti lehetőséget. A következő bértároló a Növényolajipari Vállalat martfűi gyára lett, amely a Békéscsaba és Környéke Ag­ráripari Egyesülés közre­működésével az 1980-as 2600 A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségének 11 ipari jellegű egyesülete az elmúlt évben eredményes munkával segí­tette a kiemelt népgazdasági feladatok — az energiagaz­dálkodás ésszerűsítése, az elektronikai alkatrészgyártás, a gyógyszeripar fejlesztése, az élelmiszer-gazdaság ipari hátterének biztosítása, a szel­lem munka hasznosítása, az innovációs tevékenység fej­lesztése — végrehajtását. 1981-ben 30 nemzetközi kon­ferenciát, mintegy 100 orszá­gos tanácskozást és 250 szak­tanfolyamot rendeztek a ha­tékonyabb műszaki informá­ciócsere, valamint a szakem­berek továbbképzése, isme­reteik bővítése céljából. Füzessy János, a MTESZ főtitkárhelyettese elmondta, hogy alapvető feladatuknak tekintik a haza műszaki ér­telmiség szellemi energiájá- nak, tartalékainak mozgósí­tását, és azt, hogy az egyesü­letekben a szakemberek kö­zös munkájaként született konstruktív, reálisan megva­lósítható javaslatok valóban el is jussanak az érdekelt vállalatokhoz, ahol ezeket tonnával szemben az elmúlt őszön ötezer tonnát bízott az állami gazdaságra. Mel­lette a csabai szőnyegszö­vők béreltek még egy ki­sebb épületet, amelyet ex­portszőnyeg szövésére ren­deztek be. A felsoroltak azonban még mindig csak a kezdeti lépéseket, próbálkozásokat jelentették. Egy időközben jól sikerült vállalkozás arra serkentette a telekgerendási gazdasági központban ügy­ködő felelős vezetőket, hogy nagyobbat is merjenek az eddigieknél. Ez a vállalko­zás a környezetvédelmi szol­gálat megszervezése volt, amely az országot járja, szolgáltatásként féregtelenít és fertőtlenít, termőfölddé alakítja vissza a működés­ből kivett olajkutak terüle­tét, patakmedreket, árkokat, tisztít és ellátja az út menti fák növényvédelmét. Az ön­álló gépcsoporttal tevékeny­kedő szolgálat 1981-ben 17 millió forintos árbevételhez juttatta a gazdaságot. Azután a Skála-Coop Ez az eredmény minden­képpen megnövelte a Bé­késcsabai Állami Gazdaság kockázatvállaló hajlandósá­gát, s az üres épületek hasz­nosítására indított program­ban igazán merész lépésre szánta el magát: a Skála- Cooppal kötött szerződést, amelynek értelmében négy­ezer négyzetméter alapterü­letű raktáregyüttest alakított ki meglevő épületeiből, ame­lyek így évi 350 millió fo­rintos áruforgalom lebonyo­lítását teszik lehetővé. Erre alapozva 1982 első felében megoldja a gazdaság Telek- gerendás község áruellátását is, egy saját áruház megnyi­tásával. Az áruház szintén már meglevő építményekben kap majd otthont. A műszaki cikkek mel­lett hús- és hentesárukról is gondoskodnak az üzlet fenntartói, akik a választék- bővítésben megyei hatáskö­rű szerepre is vállalkoztak. A Dél-Alföldi Pincegazda­sággal partneri viszonyra lépve megkötik — össze­sen 20-féle — Márka-italok és rostos italok raktározását és terítését. A régi istállók­ból kialakított tranzitraktár­ból 1982-ben másfél millió kis palack üdítőt, 200 ezer üveg juice-t, és 10 ezer liter bort szállít jutalékért a gaz­daság a forgalmazókhoz. S. hogy mi van még? A gyulai és a Felsőnyomá­si Állami Gazdaság összevo­nását megelőzően Gyulán, pontosabban a gazdaság szentbenedeki központjá­hasznosítani tudják. Éppen ezért az egyesületek, vállala­ti megbízások alapján is kor­szerű technológiákat, anyag- és energiatakarékos eljáráso­kat dolgoznak ki. A Közle­kedéstudományi Egyesület­ben dolgozták ki például azokat az anyag- és energia- takarékos — pernye, kohósa­lak és bitumenemulzió fel- használásán alapuló — út­építési technológiákat, ame­lyeket már ebben az évben az ország számos helyén, töb­bek között a Polgárt és Ti- szapalkonyát összekötő útvo­nalon, valamint Zalaeger­szeg környékén alkalmaztak. A Gépipari Tudományos Egyesület szakemberei az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár megbízásából két hónap alatt kidolgoztak egy he­gesztési eljárást, amely al­kalmas a svéd exportra ké­szülő speciális csőszerelvé­nyek előállítására. Jelentős részt vállalt ez az egyesület az Egri Finomszerelvénygyár új, pneumatikus oktatási rendszerének kialakításában is. A Híradástechnikai Egyesü­let az elektronikai központi fejlesztési program kidolgo­ban új irodaházat emeltek, amelynek jelenlegi kihasz­náltsága 20 százalékos. A régi, kerületi iroda magában is megfelel a célnak, az új épület pedig 50 vendéget el­látó fogadóvá alakul át. Fogadó a „Szentbenedek”-hez Az Idegenforgalmi Hivatal a nyárra már le is kötötte külföldi csoportjának az új szállót, miután ott az egy­kori konyhából rövidesen étterem lesz: vendégek és átutazók egyaránt reggeliz­hetnek, ebédelhetnek és va­csorázhatnak itt, a gyulai Munkácsy Tsz szomszédság­ban levő falumúzeuma és lo­vaglóiskolája pedig kellemes kikapcsolódást ígér. Az el­képzelések szerint a fogadó a téli időszakban intézmé­nyek tanfolyamainak adna otthont. A vonaton érkező csoportokat a gazdaság sa­ját autóbuszával szállítja majd az állomástól hat kilo­méterre fekvő szentbenede­ki fogadóhoz. Ezenkívül két receptet tart még tarsolyában a gaz­daság az üres épületek hasz­nosítására. A régi szarvas­marhatelepből 60 embert foglalkoztató textilhulladék­válogató üzemet hoznak lét­re a TEMAFORG-gal kö­zösen. Az áprilisban induló válogató teljesítménye 2-3 éven belül eléri az évi hat­ezer tonnát. A másik kez­deményezés a Békéscsabai Zöldborsótermesztési Rend­szerhez kötődik, amely Ke- rekiben egy háromszintes magtárban építi ki a gép­szerviz, az alkatrészgyártás és -forgalmazás bázisát. Egy kérdés maradt: meg- éri-e mind az erőfeszítése­ket? Többszörösen is! Egy­szer, mert az épületekre így nem csak költeni kell, ha­nem azok „megtermelik” a fenntartásukhoz szükséges pénzt, munkát adnak az egyébként nehezen haszno­sítható munkaerőnek, s vé­gül: 1981-ben csaknem nyolcmillió forinttal járul­tak hozzá a gazdaság nyere­ségéhez. A gazdaság vezetői ma úgy fogalmaznak, hogy a nagy dobás még csak ezután következik: 1983-ban Gyu­lán egy évi 50 millió forin­tos termelési értéket előállí­tó lakatosüzemet indítanak, ahol ötéves exportszerződés alapján darugémet gyártaná­nak úszódarukhoz. Kőváry E. Péter zásában és végrehajtásában, valamint a mikroprocesszo­rok hazai felhasználási lehe­tőségeinek vizsgálatában végzett eredményes munkát. 1981-ben fejezték be a Bányászati és Kohászati Egyesület munkatársai a MTESZ más egyesületeivel együttműködve a hazai föld­gáz hasznosításának vizsgá­latát, amelynek alapján ki­dolgozták az optimális hasz­nosítási javaslatokat. A Textilipari Egyesületben végzett munka egyik legna­gyobb eredménye: olyan szá­mítórendszert dolgoztak ki, amelynek segítségével a pa­mutfonodákban jelentős élő­munka takarítható meg. A MTESZ vidéki szerve­zeteiben különösen az okta­tás területén végeznek je­lentős munkát. Sok olyan tanfolyamot szerveztek az el­múlt évben is, ahol több vál­lalat és szövetkezet szakem­berei kaptak — sokszor a munkakörükhöz elengedhe­tetlenül szükséges — képzést. A minőségi ellenőrök képzé­se például országszerte a MTESZ egyesületeinek kere­tében folyik, s a részvevők a tanfolyam elvégzése után képesítésükről vizsgabizo­nyítványt is kapnak — mon­dotta a főtitkárhelyettes. MTESZ-mérleg Tartópillér szerelése A fehér, ragasztott, agárdi faszerkezet messze világít Szabadkígyós határában. A hófelhőkkel teli, szürke ég­bolt még jobban kiemeli az impozáns bordázatot. A hő­mérő higanyszála jóval nulla fok alatt áll. A békéscsa­bai Városi Tanács költségvetési üzemének dolgozói fá­zósan, de kitartóan — szombat, vasárnap is — dolgoz­nak a BAGE új, ezervagonos agrokémiai telepének épí­tésén. *A földön összeszerelt kötőelemeket két hatalmas daru emeli és tartja a magasban, míg az ácsok ponto­san össze nem kapcsolják a fémbetéteket a harmadik, emelőkosaras daru segítségével. Bucsi István kubikos és Sajben András ács brigádja 1981 júniusa óta dolgozik a csaknem 30 milliós tárház építésén, s a tervek szerint az idén szeptemberre a kiszolgáló iparvágány, a belső utak, a szabadtéri tározók és a szociális létesítmények is el­készülnek. Az ÁÉV és a DÉMÁSZ darui segítenek a szerelésben Már csak néhány centi hiányzik Jólesik a forró tea a pihenőn Veress Erzsi képriportja Szerelők a magasban

Next

/
Oldalképek
Tartalom