Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

1981. december 22., kedd HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. DECEMBER 22-TÖL % Az 1981-es esztendő gyűjteményes tárlatát nyitották meg Békéscsabán a Fegyveres Erők Klubjában. Képünkön kiállí­tók és vendégek: Párzsa János, dr. Dömötör János, a hód­mezővásárhelyi Tornyai Múzeum igazgatója, Petrovszki Pál, Vágréti János és Schéner Mihály Fotó: Martin Gábor Devizanem vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban Angol font 6497,03 6503,53 6510,03 Ausztrál dollár 3925,50 3929,43 3933,36 Belga frank 90,19 90,19 90,37 Dán korona 469,03 469,50 469,97 Francia frank 599,99 600,59 601,19 Holland forint 1389,03 1390,42 1391,81 Japán yen (1000) 156,34 156,50 156,66 Kanadai dollár 2902,55 2905,46 2908,37 Kuvaiti dinár 12214,23 12226,46 12238,69 Norvég korona 598,18 598,78 599,38 NSZK márka 1519,90 1521,42 1522,94 Olasz líra (1000) 28,47 28,50 28,53 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 52,47 52,52 52,57 Spanyol peseta 35,38 35,42 35,46 Svájci frank 1849,21 1851,06 1852,91 Svéd korona 620,54 621,16 621,78 Tr. és Cl. rubel 2597,40 2600,00 2602*60 USA dollár 3439,53 3442,97 3446,41 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolya­mok változatlanul az 1981. október 20-i közlésnek megfelelő­en vannak érvényben. Tanári hangverseny a zeneiskolában fl Magyar Nemzeti Bank Kovács Pálné és Fehérvári László Fotó: Martin Gábor frószövetségi hír A Magyar írók Szövetsé­gének' választmánya hétfői ülésén az írószövetség elnö­kévé Hubay Miklóst, alel- nökké Fekete Gyulát és Fo­dor Andrást, főtitkárrá Jo- vánovics Miklóst választotta meg. Ugyancsak megválasz­tották a szövetség titkárait és az elnökség tagjait. fl bérfizetések rendje A Magyar Nemzeti Bank — a SZOT-tal egyetértés­ben — a karácsonyi és új­évi ünnepek miatt szabá­lyozta a bérfizetési napokat: A december 23-án, 24-én és 25-én esedékes béreket december 22-én; a decem­ber 26-án, 27-én és 28-án járó béreket december 23- án; a-december 31-én, ja­nuár 1-én és 2-án járó bé­reket december 29-én; a ja­nuár 3-án esedékes béreket pedig december 30-án fize­tik. Évek óta nemes hagyo­mány, és kellemes színfolt­ja Békéscsaba zenei életének a Bartók Béla Zeneiskolában dolgozó tanárok hangverse­nye. A péntek este megtar­tott rendezvény jelentőségét emelte, hogy első ízben mu­tatkoztak be a szeptember­ben indult zeneművészeti szakközépiskola, valamint a zeneiskola új tanárai. Az ér­deklődésre jellemző volt, hogy az iskola nagyterme zsúfolásig megtelt tanulók­kal, szülőkkel, tanárokkal és hozzátartozókkal. Az igényesen összeállított, ’hangulatos és színes műsor­ban olyan művek szerepei­tek, amelyek tolmácsolása rendszeres gyakorlást, ko­moly felkészülést igényel. Di­cséretes, hogy a zenetanárok az iskolai és sok más irányú elfoglaltságuk mellett sza­bad idejük nagy részét fel­áldozva, lelkiismeretesen ké­szültek a hangversenyre, ízelítőt kaptunk a kamara­zenélésből, mely a résztve­vők egyéni tudásán kívül fel­tételezi a közös begyakor­lást is, annak érdekében, hogy a művek egységesen szólaljanak meg. A műsor első felében Al­binoni szonátáját Fehérvári László trombitán és Kovács Pálné zongorán adta elő, szép hangon, majd Beetho­ven négy kézre írt D-dúr szonátája következett Ko­vács Pálné és Nátor Éva igé­nyes előadásában. Ezután Sajti Júlia három szép Schubert-dalt énekelt. Ki­emelkedő volt a két fiatal művésztanár, Décsi Zsuzsan­na és Kálmán Zoltán, vala­mint Kovács Pálné bensősé­ges kamaramuzsikája, akik1 Mozart Esz-dúr „Kegelstatt” trióját interpretálták, A szü­net után Beethoven g-moll gordonka—zongora szonátá­ja op. 5. csendült fel Bakos Erzsébet és Lang Gusztáv előadásában. Nagy élményt nyújtott Strawinsky klari­nétra komponált három szó­lódarabjának technikailag kidolgozott, szép hangú és biztonságos megszólaltatásá­val Kálmán Zoltán. Hatásos befejezésként Schubert Ar- peggione szonátáját játszot­ta Décsi Zsuzsanna brácsán és Nátor Éva zongorán. Reméljük, hogy az itt be­mutatkozott fiatal zenetaná­roknak még számos alkal­muk lesz találkozniuk — szélesebb körben is — váro­sunk és megyénk zeneszere­tő közönségével. ígéretes kezdés volt, várjuk j foly­tatást ! „ Én elmentem a vásárba... December 22., kedd. Országos állat- és kirakóvásár. Hatvan (Heves). December 27., vasárnap. Autóvásár. Békés (Békés), Csorna (Győr), Debrecen, Hatvan (Heves), Kecs­kemét (Bács), Kiskunmajsa (Bács), Kisújszállás (Szolnok), Komárom (Komárom), Miskolc, Nagyatád (Somogy), Nyíregyhá­za (Szabolcs), Siklós (Baranya), Szarvas (Békés), Zalaszentgrót (Zala). Kitüntetés Tegnap, december 21- én Bjelik Jánosné, az MSZMP Békés megyei bizottságának fegyelmi referense több évtizedes munkásmozgalmi tevé­kenységének elismerése­ként a Munka Érdem­rend arany fokozata ki­tüntetésben részesült.. A kitüntetést Frank Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tag­ja, a megyei pártbizott­ság első titkára adta át. A kitüntetés átadásá­nál jelen . volt Szabó Miklós, a megyei párt- bizottság titkára és Do­mokos János, a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke. Egyetemi oktatók jutalmazása Tegnap . a Parlamentben átadták a SZOT, a KISZ KB és a Művelődési Mi­nisztérium jutalmait annak a 31 egyetemi és főiskolai oktatónak, akik a felvétele­ket előkészítő bizottságok és a szakmunkásokat előkészí­tő tanfolyamok munkáját irányítják. A FEB-ek az idei tanév­ben 22 500 középiskolást le­velező úton, 11 700-at okta­tótáborokban készítenek föl egyetemi felvételikre. E munkában több mint 5000 egyetemi és főiskolai hall­gató és mintegy 1500 oktató vett részt. A SZET-en idén 450 fia­tal kezdte meg tanulmá­nyait. A tavalyiak közül 230-an tettek sikeres felvé­teli vizsgát, és kezdték meg tanulmányaikat a különböző felsőoktatási intézmények­ben. Ebben az évben 202 olyan szakmunkás szerzett diplomát, aki korábban e tanfolyam résztvevője volt. Utazási irodák külföldi ajánlatai Az IBUSZ előszezoni uta­zási ajánlataiban kétnapos hétvégi kirándulást kínál Pozsonyba. A februári és márciusi félpanziós víkendek 900 forintba kerülnek, utazás autóbusszal. A háromnapos isztambuli, ugyancsak fél­panziós ellátású túrák idő­pontja március és április. Utazás repülőgéppel, részvé­teli díj 5100 forint. Teljes ellátással 2900—3200 forint­ba kerül a négynapos ki­rándulás Moszkvába repülő­géppel, februártól áprilisig.­A MALÉV Airtours aján­lata: Isztambul, március 2—4-ig, 5750 forint. Isztam­bul, március 4—6-ig 5750 fo­rint, Athén, március 12—15- ig, 6000 forint. A Volán TOURIST kíná­lata : három nap Bécsben; február 2—4-ig, utazás au­tóbusszal, részvételi díj 2400 forint. Fladnitz, sítúra: feb­ruár 22—26-ig, utazás autó­busszal, részvételi díj 4600 forint. Öt nap Velencében: április 3-r—17-ig, utazás autó­busszal, részvételi díj 4450 forint. Az utak a Volán TOURIST valutaterhére tör­ténnek. tájékoztatója Baleset­és poggyászbiztosítás Az év végi ünnepeken, kará­csonykor és újévkor sokan tesz­nek rövitfebb-hosszabb kirándu­lást valamelyik szomszédos or­szágba. A szocialista államokba utazók napi három forintért — legalább tíznapos Időtartamra — baleset- és poggyászbiztosítást köthetnek. A baleseti térítés fel­ső határa 100 ezer forint. A bal­eset kapcsán megsérült, megron­gálódott, illetve ellopott, elve­szett ruhát, poggyászt 12 ezer fo­rintig téríti meg a biztositó. Te­kintettel arra, hogy egy-egy tu­rista útiholmija ezt az értéket meghaladja, a biztosítás több­szörösen is megköthető. Utas- biztosítást az Állami Biztosító egységein kivül az utatzási iro­dáknál és a Magyar Autóklub­nál is köthetnek a külföldre uta­zók. Ilmatöiiilm­szemle Vasárnap zárult Tatabá­nyán a XI. észak-dunántúli amatőrfilm-szemle, amelyen húsz művet mutattak be a Győr, Komárom, Veszprém és Vas megyei alkotók. A vetítéshez hasonlóan nyilvá­nos volt a vita és a zsűrizés is. Az első díjat Baják And­rás és Szántó Tamás szom­bathelyi alkotópár nyerte el Kortünet ’81 című játék­filmjével. A legtöbb helye­zést a tatabányai Puskin Művelődési Ház nemrég ala­kult Stúdió ’80 filmklubjá­nak tagjai „vitték haza”. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. DECEMBER 22-TÖL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb bankjegy - címletek árf. 100 egys. forintban Angol font 50 6308,42 6698,64 Ausztrál dollár 50 3811,55 4047,31 Belga frank 5000 87,57 92,99 Dán korona 1000 455,42 483,59 Finn korona 100 764,22 811,50 Francia frank 500 582,57 618,61 Görög darchma 500 53,43 56,73 Holland forint 1000 1348,71 1432,13 Japán yen (1000) 10000 151,81 161,20 Jugoszláv dinár 1000 76,00 80,70 Kanadai dollár 100 2818,30 2992,62 Kuvaiti dinár 10 11859,67 12593,25 Norvég korona 100 580,82 616,74 NSZK márka 100 1475,78 1567,06 Olasz líra (1000) 50000 27,65 29,36 Osztrák schilling 1000 210,70 223,74 Portugál escudo 5000 50,94 54,10 Spanyol peseta 5000 34,36 36,48 Svájci frank 1000 1795,53 1906,59 Svéd korona 100 602,53 639,79 Török líra 1000 25,65 27,23 USA dollár 100 3339,68 3546,26 Vezetők — mérlegen Ó z emberek általában kétféleképpen vé­lekednek a gazda­sági vezetőkről. Az egyik tá­bor úgy tartja, hogy vezet­ni könnyű is meg nehéz is. Könnyű, mert mindent megmondanak, előírnak és szabályoznak felülről, és ne­héz: mert mindent megmon­danak, előírnak és szabá­lyoznak, tehát mindig és mindenkihez alkalmazkodni kell... A másik tábor a vezetői munkát egyetlen kézlegyin­téssel elintézi, mondván: „dirigálni, azt könnyű!” Ök a jólértesültek, akiknek pon­tos információik vannak a vezetők keresetéről, jövedel­méről, állítólagos kiváltsd-' gaikról, s természetesen ar­ról is, hogy mindezért cse­rébe a vezetők jóformán sem­mit nem csinálnak, már csak azért sem, mert amit ten­niük kellene, ahhoz úgy sem értenek. Ök azok, akik egy- egy vezető kinevezése mö­gött csakis a protekciót, az összeköttetéseket, esetleg az érdemekben dús múltat vé­lik fölfedezni, s nyilván nem tudják, hogy manapság — s már jó ideje — a leg­szebb káderlap is kevés a kinevezésekhez, ha hiányzik róla a felsőfokú iskolai vég­zettség. Ebből az is követke­zik, hogy ha valaki diplomát szerzett, s ezután jó néhány évet töltött gyakorlati mun­kával, akkor — vezető be­osztásba kerülve — vala­mit mégis csak kell értenie a szakmához. A vezetőként dolgozók kö­rülbelül fele öt évnél nem régebben dolgozik jelenlegi munkahelyén. Ez még nem mond sokat, mert — ugyan­csak a közhit szerint — pél­dául a cukrászüzem veze­tője különösebb szakmai megfontolások nélkül kerül-, hét mondjuk asztalosüzem' élére, s az alkalmatlanságát bebizonyító miniszteriális ve­zetővel is lehet — mondjuk — vállalatirányítóként kí­sérletezni. Az viszont már sokatmondó tény, hogy az elmúlt években, a korábbi­akhoz képest, nagy változá­sok történtek a vezetői be­osztásokban. 1968 óta a ve­zetők 35—40 százaléka kicse­rélődött, s a folyamat nap­jainkra fölgyorsult: koráb­ban soha nem tapasztalt ge­nerációváltásnak lehetünk tanúi. Nemcsak, mert a va­lamikor kinevezett többség eljutott a nyugdíjkorhatárig, hanem azért is. mert egyre kevesebben feleltek meg az irányítói munka új követel­ményeinek. Ez nem feltétle­nül jelent negatív minősítést. A jó két évtizeddel ezelőtt kinevezett — s az akkori kö­vetelményeknek megfelelő — vezető, hatvanadik élet­évéhez közeledvén, érthetően nehezen tud átállni a telje­sítményelvű vezetésre. Van aki képes erre, a többség azonban aligha. S ebből le kell vonni a megfelelő kon­zekvenciákat, anélkül, hogy bárki is sértődötten. vagy rossz érzésekkel távozna be­osztásából. Nem könnyű, de azért valami módon meg­oldható feladat. A nagyobb gond az, hogy ki kerüljön a megüresedett helyre? Az iskolát éppen csak elhagyó fiatalok — ér­telemszerűen — aligha jö­hetnek számításba. A „má­sodik vonal” meg többnyire hiányzik, mert a helyettesek többsége is közel áll a nyug­díjkorhatárhoz. Ráadásul: nálunk kialakult az örökös helyettesek intézménye. E „második” embereknek több­nyire reményük sem lehet az előbbrelépésre, legalábbis saját munkahelyükön nem. Ezért aztán egy-egy személyi változás lebonyolítását ál­talában országos kutatómun­ka előzi meg. Az utánpót­lással kapcsolatos gond az is, hogy a kiválasztás többnyire szubjektív benyomások alap­ján történik. Kidolgozatlan a vezetőkészség megítélésének módszere; a pályázati rend­szer adta lehetőségekkel el­vétve élnek; s mindez rend­kívül lelassítja a szükséges személycserék lebonyolítá­sát. Nem csoda. Napjaink gaz­dasági vezetőjével szemben ugyanis mindenekelőtt a teljesítményelv érvényesí­tendő. Lehet valaki szak­mailag kiválóan képzett, le­het valaki emberi magatar­tásában hibátlan, mindezek eredményeként közkedvelt, nagy tekintélynek örvendő vezető, ám, ha elmarad a forintban is mérhető ered­mény, hiába minden emberi jótulajdonság, szakmai hoz­záértés és a tekintélyelv alapján megszerzett köztisz­telet. A vállalatokra érvé­nyes gazdasági szabályozó- rendszer kíméletlenül meg­követeli, hogy az eredmé­nyek évről évre növekedje­nek. (Bár helyenként a szin­ten tartás is nagy erőfeszí­tést igényel.) S a vezetőknek eleget kell tenniük ennek a szigorú teljesítményelvnek. De ki az az ember, hol az a testület, aki megnyugtató biztonsággal döntheti el, hogy a vezetőjelölt megfelel majd minden szempontnak. Nehéz, kényes vállalkozás ez, s a szükséges személycserék lebonyolítása. feltehetően, ezért is lassú. És még egy gond: a veze­tői utánpótlás — az a bizo­nyos „második vonal” — nemcsak azért bizonytalan, mert a káderpolitikai gya­korlata nem elég határozott, hanem azért is, mert egyre nehezebb megtalálni a lehet­séges utódokat. A fiatalokat — vagy mindjük inkább így: a középkorúaknái némileg fiatalabbakat — egyre ke­vésbé vonzza a vezetői be­osztás. A potenciális jelöltek ugyanis nagyon jól tudják, hogy például 1970 óta, a ve­zetői keresetek növekedése lelassult a foglalkoztatottak átlagához képest (mellesleg: központi intézkedések hatá­sára). Jól tudják azt is, hogy munkájuk értékelése, komplex megítélése sok — olykor egymásnak ellent­mondó — szempont mérle­gelésétől függ, s ez már ön­magában is riasztó. A fej­lesztési tevékenységtől kezd­ve a lakossági ellátáson ke­resztül az üzemi balesetekig — mindenre kell ügyelniük, ami csak a vállalatgazdálko­dás velejárója: készletek és termékszerkezet, munkaerő­gazdálkodás és egészségvé­delem. a piaci munka és a minőség javítása, a nyereség növelése és az üzemi demok­rácia fejlesztése. S talán nem is ez a lényeg, mert a ve­zetői munka komplex érté­kelése valóban csak minden lehetséges tényező mérlege­lése esetén végezhető el. In­kább az a baj, hogy az ér­tékelés, miközben komplexi­tásra törekszik, valójában az egyes — rendeletileg megha­tározott — szempontok mechanikus vizsgálatára szo­rítkozik. És nemcsak az egész évi munka összegezésekor, hanem sokszor menetközben is. S mindig akadnak olyan feltételek, amelyek ellent­mondásba kerülnek a leg­fontosabb céllal, a nyereség növelésével. (Ami viszont szent és sérthetetlen köve­telmény.) Ha a vállalatveze­tő ezt nem teljesíti, akkor éves alapbérét 25 százalék­kal csökkerítheti a felügye­leti hatóság. Pontosabban csökkenthétté, az eddig ér­vényes rendeletek értelmé­ben. |j szabály van janu­ártól érvényben: a I 25 százalékos csök­kentést nem kell végrehajta­ni, ám eredménytelen válla­latvezetés esetén a vezető­nek számolnia kell azzal, hogy beosztásából felmentik. Most már csak az a kérdés, hogy mit értsünk „ered­ménytelenségen”? Átmeneti megtorpanást, rövid ideig tartó stagnálást, esetleg visszaesést? Vagy- tartós eredménytelenséget? Mert ez nem mindegy. S ennek tisztázása lényegében befo­lyásolhatná a vezető-után­pótlás szempontjából számba jöhető szakemberek vállal­kozókedvét. Vértes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom