Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

o NÉPÚJSÁG 1981. december 11., péntek Megyei munkásőr—parancsnokok értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) munkásőreink az idő eltelté­vel is nehezen válnak meg a szolgálattól. S bár soraikban még jócskán ott vannak az alapítók, vonzó a fiatalok számára is. Az országos parancsnok el­mondotta, hogy a munkásőr­ség megalakulásának közel­gő 25. évfordulójára készülve jubileumi emlékjelvényt alapítottak a negyedszázada szolgálatot teljesítő mun­kásőröknek, majd a Közpon­ti Bizottság első titkárához címzett levél kíséretében — e jelvényt elsőként Kádár Jánosnak nyújtotta át. Nemcsak az elhangzottak­ra válaszolva, mintegy a lá­togatás tapasztalatait is sum­mázva kért szót Kádár Já­nos. Megalakulásának kö­zelgő negyedszázados évfor­dulójára készül a munkásőr­ség, így a Központi Bizottság első titkára is e 25 esztendő néhány tapasztalatát idézte fel. Emlékeztetett arra, hogy az 1956 decemberében született központi bizottsági határozat a leglényegesebb foglalata annak a politikának, amely- lyel az ellenforradalommal szemben felvettük a harcot. Ez a határozat ma is érvé­nyes, következetes, az idővel megújulásra képes politikát hirdetett meg. Amire pártunk akkor kötelezettséget vállait, a nép előtt azt beváltotta. Harcunk a munkásfiatalom A megyei tanácsnál teg­nap, csütörtökön délelőtt is­mét ülést tartott az ötnapos munkahétre való áttérést koordináló ideiglenes bizott­ság. Az első napirendi pont­ban tájékoztató hangzott el az előző ülésen hozott hatá­rozatok végrehajtásáról, amelyek elsősorbán a keres­kedelmet érintették, a sza­bad szombati pénzfeladás ügyét, az eladók gyermekei­nek elhelyezését. Több mint ötszáz óvodás és 112 bölcső- dés gyermek elhelyezéséről kell gondoskodni a kereske­delemben szombati napokon. Ezt az illetékes szervek kö­rültekintően, és megnyug­tatóan meg is teszik. Második napirendi pont­ként az egészségügyi intéz­mények ötnapos munkahétre való áttérését tárgyalta a bizottság. Ezzel kapcsolat­ban a téma előadója, dr. Horváth Éva megyei főorvos utalt arra. hogy a központi védelméért indult, s jogos büszkeséggel adhatunk szá­mot az eltelt időről, pozitív mérleget vonhatunk meg a negyedszázad minden eszten­dejéről. Nem a teljesség igé­nyével, de az út főbb állomá­sait felidézve: leraktuk a szocializmus alapjait, megva­lósítottuk a gazdaságirányí­tási reformot, világpróbát ki­álló eredményeket mutatha­tunk fel a kultúrában, a tu­dományban, számos, az élet minőségét meghatározó terü­leten. E megállapítások hite­léhez nem kell statisztikai adatokat felsorakoztatnunk. Negyedszázados politikánk eredményeként — foly­tatta Kádár János — a ma­gyar nép nemzetközi megíté­lése is megváltozott, munká­val, harccal kivívott rangunk van a világban. Ez hozzátar­tozik munkánk értékeléséhez, még akkor is, ha tudjuk, az, összkép nem mindig, s nem mindenben olyan szép, mint amilyent határainkon túl ma már alkotnak rólunk. Az azonban vitathatatlan: ha­zánkban szocialista célok kö­ré tömörült széles népi, nem­zeti egység van, eredménye­ink az egész nép munkájá­nak, erőfeszítéseinek gyümöl­csei. Mitagadás, ma nehezebb körülmények között kell él­nünk. De társadalmi, gazda­sági fejlődésünk menetét tár­sadalmi egyetértés támogatá­sával alapozta meg pártunk ügyeletet csak 1982. április 1-től tudják megvalósítani. Fogászati panaszokkal a hét végeken a három kór­házhoz lehet fordulni, de a gyulai kórház orvosai vállal­ták, hogy a hét minden nap­ján a megye minden terüle­téről, minden beteget fogad­nak. Ezután különböző — ösz- szesen 22 — ágazatilag a megyei tanács építési, köz­lekedési és vízgazdálkodási osztályához tartozó vállalat áttérési programját vitatták meg. örvendetes, hogy a DÉGÁZ — belső munkaszer­vezési intézkedésekkel — úgy oldja meg az ötnapos munkahét bevezetését, hogy nyitva tartási idejét nem változtatja meg. Szomorú azonban, hogy a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vál­lalat csak úgy tudta megol­dani ezt a problémát, hogy . az első műszak hajnali öt­kor kezd. Ez bizony néhány XII. kongresszusa, s ez a tár­sadalmi egyetértés ad jogot az optimizmusra. Terveink reálisak, komoly erőfeszítés­sel, az eddiginél' jobb mun­kával valóra válthatók. Szo­rosan idetartozik: az embe­rek féltik-becsülik, amit el­értünk, bíznak a pártban, a vezetésben. Olyan erő ez, amely a szigorúbbá vált gaz­dálkodási feltételek közepet­te is fejlődésünk motorja, zá­loga. — v Munkásőreink nagysze­rű emberek — mondotta Ká­dár János —, nem nélkülöz­hetjük odaadásukat, tenni- akarásukat, tapasztalataikat. A munkásőrség szép tradí­ciókra tekinthet vissza, a tes­tület erkölcsi politikai álla­pota, felkészültsége nem hagy kívánnivalót maga után. A népi hatalom védelmében született, edződött, s ezért fo­galmazhatjuk meg így: a munkásőrség a magyar szo­cialista társadalmi rendszer intézménye. Amikor megala­kult, a törvényes rend hely­reállításában volt nagy sze­repe. Ma már nekünk is, s azoknak is, akik feladataikat az acélkék egyenruhát visel­ve teljesítik, azon kell mun­kálkodnunk, hogy vívmánya­inkat megőrizzük — hangoz­tatta Kádár János, majd tol­mácsolta a Központi Bizott­ság üdvözletét, kérve a pa­rancsnokokat, adják át egy­ségeiknek a jókívánságokat. (MTI) kisgyermeknek igen korai kelést jelent. A bizottság — az előbbi­ekkel együtt — elfogadta a megye 39 ipari és építőipari szövetkezetének, valamint nyolc ágazatilag az ipari osz­tályhoz tartozó vállalatnak az áttérési programját. Vé­gül a szövetkezeti közös vál­lalatok, az élelmiszeripari és a MÉM irányítása alá tar­tozó vállalatok ötnapos mun­kahetét tárgyalták meg a .résztvevők. Itt utaltak arra, hogy van néhány fegyelme­zetlen munkáltató, amely még mindig nem küldte be a koordinációs bizottságnak áttérési programját, holott a határidő már jócskán le­járt. Olyan is akadt, aki be­küldte ugyan, de a bizottság nem fogadta el, mivel nem felelt meg a törvényes elő­írásoknak. Befejezésül a bizottság ve­zetője, dr. Molnár Margit felhívta a jelenlevők figyel­mét arra: a január 2*i szom­batot holnap, 12-én csak azokon a munkahelyeken kell ledolgozni, ahol január 1* vel még nem kerül beveze­tésre az ötnapos munkahét. — SZÍ — 1982. OKTOBER 9—10-RE Összehívják a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusát A Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizott­sága 1982. október 9—10-re összehívja a Magyar Vörös- kereszt VI. kongresszusát — jelentette be Hantos János, a Magyar Vöröskereszt fő­titkára a szervezet országos vezetőségének tegnap tartott ülésén. A kongresszust megelőző vezetőség- és küldöttválasz­tó taggyűléseket, illetve küldöttértekezleteket február 1. és szeptember 12-e között tartják. A kongresszuson — amelyen a küldöttekkel együtt 250 meghívott, az eu­rópai szocialista országok és a szomszédos Ausztria, vala­mint a Vöröskereszt Társa­ságok Ligájának küldöttsé­gei is részt vesznek — meg­vitatják a szervezet V. kongresszusa óta kifejtett tevékenységét, a mozgalom továbbfejlesztésének lehető­ségeit. Az ülésen elfogadták a vöröskeresztes munka 1982. évi irányelveit. Eszerint hosz- szú távú programjaiknak megfelelően segítik az egész­ségvédelmet, a fiatalok csa­ládi életre nevelését, az időskorúak egészséges élet­módjának kialakítását. Kap­csolódnak az egészségügyi világnap rendezvényeihez, amelyeknek jelszava Életet az éveknek, az állami és tár­sadalmi szervekkel együtt támogatják a lakótelepek, városnegyedek tisztasági m'ozgalmát. Folytatják csa­ládvédelmi tevékenységüket, az elsősegélynyújtó aktivis­ták és tanfolyamvezetők to­vábbképzését, 'a rokkantakat támogató társadalmi akció­kat, s a jövőben is ösztönzik a véradást. Népfront értekezletek Tegnap délután a Hazafias Nép­front két értekezletet is tartott megyénkben. A békéscsabai városi bizottság nőbizottságának napirendjén a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége és a me­gyeszékhely kapcsolata szerepelt. Az együttműködés népfrontos vo­natkozásainak ismertetése után a testület a HNF részvételére tért át a nemzetiségi hagyományok ápolásában. A szarvasi városi bizottság há­rom napirendet tűzött tegnapi ülésére. Először Juhász Sándor, a városi tanács elnökhelyettese a tanács hatodik ötéves terület- fejlesztési és tanácsi terve meg­valósulásának feltételeiről tár­gyalt, elemezve az eddigi ered­ményeket is, majd a mezőgazda­ság helyzetéről, ezen bélül is a parlagföldek hasznosításáról, an­nak társadalmi szükségszerűsé­géről beszélt Szekeres István, a Táncsics Tsz elnöke. Végezetül a népfrontülés testületé a váro­si bizottság jövő évi, valamint az első félévi tanácskozási tervét fogadta el, amelyet dr. Dombó­vári János, a HNF városi bizott­sága elnökhelyettese terjesztett elő. A testületi ülés bejelenté­sekkel zárult. /n * Január 1-töl 80 ezer embernek: Ötnapos munkahét Olvasóink figyelmébe Lapunk holnapi száma ingyenes falinaptár-mellék­lettel jelenik meg. Közlekedésfejlesztés 2000-ig Három város — Békéscsa­ba, Gyula és Békés — köz­lekedésfejlesztése szerepelt annak a tanácskozásnak a napirendjén, amelyen a KPM. az UVATERV, vala­mint az érintett városok ta­nácselnökei és műszaki osz­tályának vezetői vettek részt, december 10-én, Gyu­lán. Az yVATERV tervezői tanulmánytervet készítettek a három város közlekedés- fejlesztésére, ami 2000-ig megoldaná a városok közúti közlekedésének gondjait. Előreláthatólag a forgalom az elkövetkezendő húsz év során duplájára növekszik. A forgalom zavartalan lebo­nyolítására szükségesnek lát­szik a Békéscsabán áthaladó 44-es út^ — Gyulai út — négysávosítása, a Veszély csárda környezetének ren­dezése, és Gyulán a Mártí­rok útjának szélesítése. A megbeszélésen felmerült variációkon kívül a résztve­vők további változatok ki­alakítását is szükségesnek tartották. Ezért nem szüle­tett végleges döntés az ülé­sen, de az eszmecsere jó al­kalom volt arra, hogy reális tervek készüljenek a forga­lom zavartalan lebonyolítá­sára a három város között. B. O. A békéscsabai Építők Művelődési Házában működő városi szocialista brigádklub célul tűzte ki, hogy felkeres egy-egy Békéscsabán élő és alkotó képzőművészt. A klub1' tagjai ked­den délután Gubis Mihály műtermébe látogattak el, megte­kintették alkotásait, és beszélgettek a grafikusművésszel Fotó: Farkas László Nagyívű fejlődés T i, magyarok, nagyon szerencsés emberek vagytok — mondotta egy jugoszláv újságíró-delegáció szerb tagja. — Van bőven élelmiszeretek, a kis keresetű emberek is hozzáférnek mindenhez, tehát nem csak a kenyérhez, tej­hez, zsírhoz és az olcsóbb húsokhoz. A békéscsabai MÁV-állomáson dolgozó lengyel szerelőknek az tűnt fel, hogy a hentesnél zárórakor is lehet sertéskarajt vásárolni. A román áruházi héten Orosházán tartózkodó román szö­vetkezeti delegációt az élelmiszerüzletek gondoláinak és hű­tőpultjainak gazdag árukínálata késztette elismerésre. Ami szinte minden vendégünknek feltűnt: azjélelmiszerekért se­hol sem állnak órákig sorba az emberek. Ezek a megállapítások életkörülményeink látható, tapint­ható felületeiről származnak. Ez a felszín, az eredmény, vagy ahogyan mondani szokás, az érem egyik, az ABC-ben látható oldala. A másik oldal a termelésé, az élelmiszert termelő és a nyersanyagot feldolgozó élelmiszeriparé. Mehetünk, ásha­tunk mélyebbre is, kutathatjuk azokat a társadalmi változá­sokat, amelyek egy igen intenzív fejlődési szakasz mérföld­köveit alkotják az MSZMP agrárpolitikájának tudatos és kö­vetkezetes megvalósításában. — Az élelmiszerüzletekben tapasztalt árukínálat gazdasági munkánknak mégiscsak az egyik, nem elhanyagolható ered­ménye. A másik, és mindennek ez az alapja, a hazai társa­dalompolitikai változás. Nem szégyelljük múltunk azon éveit, amikor bizony nálunk is volt élelmiszerhiány. Sorba álltunk kenyérért, húsért, tejért, zsírért, és még sok mindenért. Az akkori állapotok közepette kerestük a megoldást. Az elége­detlenség hulláma néha bizony magasra csapott. Fokozta ezt az 1950-es évek „virágzó” nagyüzemi mezőgazdaságának lát­ványa. Akkoriban lépten-nyomon olyan véleményekkel talál­kozhattunk az országban, ami nyíltan a szövetkezeti gazdál­kodás ellenfeleinek kedvezett. Az elért kezdeti eredmények­ből is csak afféle zsákutcás következtetésre tellett. A mező- gazdasági termelés szigorú szabályozása és elszámolása, to­vábbá az érdekeltség hiánya folytán egyáltalán nem terem­tődhetett kedvező helyzet az illúzióktól táplált első kezdemé­nyezések folytatására. Az akkori mezőgazdaságot ma egy ka­litkába zárt sashoz hasonlíthatjuk leginkább, amelytől azt várták, hogy magasan repüljön. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a beszolgáltatási rendszer eltörlésével egy időben került meghirdetésre. Ügy indult a mozgalom, hogy az egyéni parasztok összeadták a vetőmagot, a gazdasági felszerelést, a szövetkezetek haszná­latára átengedték gazdasági épületeiket, szövetkezeti gondo­zásba kerültek az igásállatok, a tehenek, egy-egy jobb fajtá­jú anyakoca, juh és baromfi. Voltak, akik megtakarított pén­züket adták a szövetkezetnek traktorvásárlásra. A születő új élet alaposan megrostálta ezeket a kezdemé­nyezéseket. Az emberek jószándékához nem férhetett kétség, így hát nem ez, hanem a sok száz udvarból összeszedett jó­szág megváltozott elhelyezési és takarmányozási körülménye szülte a nagy veszteségeket. Mindezek láttán az emberek még­sem vesztették el kedvüket, hanem újra kezdték a szövetke­zet gyarapítását. Bíztak a szövetkezeti formában, amely vég­tére is a mezőgazdasági tudományágak tapasztalatainak fel- használásával álljt vezényelt a nagyobb veszteségeknek, és új megoldásokkal, ajánlásokkal kereste a jövőbe vezető egy­re biztosabb utat. közben kialakult a szövetkezeti morál, a közösség érdekében végzett munka játszotta a döntő szerepet a falusi ember megítélésében. Az emberek belátták, hogy a régi, az egyéni gazdálkodás világában jól bevált gazdálkodási módszerekkel a nagyüze­mekben nem lehet előbbre jutni. Ezért kiegészült a vezetés a falut vállaló agrármérnökökkel és technikusokkal. Nagy­arányú szakmunkásképzés indult. A mezőgazdasági szövetke­zetek befogadták és szálláscsinálói lettek a tudományos-tech­nikai forradalomnak, amely hektáronként Békés megyében 6—8 tonna gabona és 8—10 tonna kukorica termesztésére adott elérhető üzemi programot. A mi országunk egykor búzabeho­zatalra szorult, s ma jelentős kenyér- és takarmánygabona­exportot ér el, miközben az állattenyésztés megszervezésével a kisegítő és a háztáji gazdaságok termelésének nagyüzemi koordinációjával hústermelésünk akárcsak a gabonáé, a vi­lág élvonalába röpítette a Magyar Népköztársaságot. A világ évek óta magyar csodáról beszél, pedig itt tulaj­donképpen nem csoda történt, hanem az MSZMP agrárpoli­tikájának következetes megvalósítása. Ennék legfőbb célja­ként jelölték meg: utat találni a parasztság társadalmi fel- emelkedéséhez, a röghöz kötöttség megszüntetéséhez. Jó esz­köznek bizonyult ehhez a termelőszövetkezet. Gazdasági eredményeink mellé bátran odatehetjük a falusi életkörülményekben bekövetkezett változásokat is. A fürdő­szobás lakások, az egészségügyi és a szociális ellátás, a nyug­díjrendszer, a gyes ... figyelmet érdemlő vívmány, akárcsak az, hogy a nyolc általános elvégzése falun is kötelezővé vált. Iskolarendszerünk ma több, nagyobb, bővebb ismereteket ad, mint valaha a polgári iskola adott, ahová faluról alig jutot­tak el a fiatalok. Sőt, ma már egyre kevesebb fiatal választja a szövetkezetei munkahelyéül úgy, hogy előtte ne szerezzen szakmunkás-bizonyítványt, vagy technikusi, mérnöki okle­velet. A szövetkezetek lényegének megértéséhez azonban egyva­lamiről, a szövetkezeti jellegről sem feledkezhetünk meg. Em­beri közösségekké váltak, demokratikusan működnek, élükön a közgyűlés által titkosan választott vezetők állnak. Működé­sük belső mechanizmusa jól igazodott a követelményekhez, s olyan önkormányzati munka valósult meg bennük, melyről a népgazdaság más ágazataiban is tisztelettel beszélnek. Az utóbbi időben kialakultak a szövetkezetek érdekképviseleti szervei is. Sőt, világviszonylatban is egyedülálló, egységes szö­vetkezeti törvény született országgyűlésünk által. Mi a titka termelőszövetkezeteink kimagasló eredményei­nek? Nem tudom, hogy egyáltalán beszélhetünk-e titokról? Ha titok lenne, csak egy-két ember tudna a paraszti életben bekövetkezett nagyivű fejlődésről. Itt tehát egy olyan titok­ról van szó, melyet a társadalom szeme láttára tárt fel kong­resszusain az MSZMP, és követésre méltónak tartva, ajánlott az egész országnak. Ezt a politikát parasztságunk kipróbálta, magáévá tette, ennek szellemében élt, szocialista munkaver­senyt kezdeményezett, tehát dolgozott a maga javára, az or­szág és valamennyiünk boldogulására. I lyen úton és eredmények birtokában készülhetnek me­zőgazdasági szövetkezeteink szám szerint a IV. kong­resszusukra. Az írásban közreadott anyagban és a hatá­rozattervezetben az eléft gazdasági és társadalompolitikai eredmények mellett a jövő, a holnap feladatai, a gazdálkodás hatékonyabb szervezése kerül napirendre. Az országos tanács elnöksége úgy ítéli meg, hogy a szövetkezeti munkának ezen a területén továbbra is sok, feltárásra alkalmas tartalékaink vannak. Ezek kihasználása nélkül nem őrizhetjük meg a ter­melés mennyiségi növelésében elért világélvonalbeli helyün­ket és a hazai élelmiszer-fogyasztásban elért eredményeinket. Dupsi Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom