Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

Lengyel gazdaság Egy látogatás tapasztalatai----------------------———------lgHiWl.-f.iM 1 981. december 20., vasárnap NHGYVIUIG Gazdaságosabb munkára ösztönözve Emelik a termelői árakat a Szovjetunióban 1982. január elsejével a szovjet iparban életbe lép­nek az új, magasabb terme­lői árak. A szovjet árképzési rend­szer sajátossága, hogy a ter­melői árak növekedését nem követi automatikusan a fo­gyasztói árak emelkedése. Az országban minden árat álla­mi szervek állapítanak meg. Ehhez sem a gyártó vállalat­nak, sem a kereskedelemnek nincs joga. A termelői árakat a Szov­jetunióban 1967-ben rendez­ték, a hús és a tejtermé­kek ára viszont 1962 óta nem változott. A kenyér, a dara­félék, a növényi olaj, a cu­kor, az alapvető halfélesé­gek és 'konzervek ára 1955- ben változott utoljára (ami­kor is e cikkek árát mérsé­kelték). 1948 óta nem nőtt az áramszolgáltatás, a fűtés, a telefon és a tömegközleke­dés díja. 1928 óta változatla­nok a'lakbérek. Ezek az árak nem változ­nak most sem. Miért van hát szükség ilyen körülmények között az ipari termelői árak emelésé­re? A legjelentősebb a tüzelő­anyag- és a nyersanyagárak növekedése. Ennek oka, hogy az utóbbi években ki­termelésük fő központjai ne­hezen hozzáférhetők, a Szov­jetunió távoli északi és ke­leti körzeteire tevődtek át, ami természetesen óriási be­ruházásokat igényel. Nehe­zebbek lettek a kőolaj, a földgáz, az érc bányászati­geológiai feltételei a koráb­ban feltárt lelőhelyein is, így növekedett kitermelésük költsége. Végül évről évre növekednek a környezetvé­delemre fordított összegek. A régi árak a vállalatok közötti • elszámolásban nem felelnek meg ezeknek a fel­tételeknek, fékezik a gazda­ság fejlődését. Most a szén ára 42 száza­lékkal, a földgázé 45, a ko­hászati termékeké 20, a szí­nesfémkohászati termékeké 14, a faipari termékeké 40 százalékkal emelkedik. Nö­velik a vállalatok és intéz­mények által felhasznált villamos és hőenergia díját is. Ez ösztönözni fogja a ta­karékosságot, lehetővé teszi új lelőhelyek feltárását a keleti és az északi körzetek­ben; hozzájárul a természet- védelemre fordított költségek fedezéséhez. A magasabb árak arra késztetik a feldolgozó ipart, hogy gazdaságosabban bán­janak a nyersanyaggal, ez pedig a XI. ötéves terv egyik legfontosabb feladata. Az előzetes számítások szerint az ötéves időszak alatt or­szágos méretekben 160—170 millió tonna egyezményes tü­zelőanyagot kell megtakarí­tani. Most lehetőség látszik arra. hogy ezt 200 millió tonnára növeljék, ami a Szovjetunió tüzelőanyag- és energetikai tartalékai évi ki­termelésének mintegy 10 százalékát teszi ki. Azokban az esetekben, amikor nő az önköltség a közszükségleti cikkeket gyár­tó iparágakban is, és meg­haladja a fogyasztói árakat, ezt az állam a saját költség- vetéséből kompenzálja. Ez régi gyakorlat a Szovjetunió­ban. A hús- és a tejtermé­kek termelésének dotációja, például évente 25 milliárd rubel. Leonyid Korenyev APN—KS „Az egyetlen lengyel ter­melő vállalat, amelyik állan­dóan túlteljesíti a tervét, a bankjegynyomda” — tréfál­kozott keserűen varsói köz­gazdász ismerősöm, amikor a tél küszöbén Lengyelország­ban jártam. Arra utalt, hogy immár minden második zlo- tynak nincs árufedezete, ezért aztán manapság a lengyelek szemében a pénznél sokszor többet ér egy benzinkutas, egy bolti eladó ismerős, élel­miszert felajánló falusi ro­kon. AKUT ELLÁTÁSI GONDOK A legújabb statisztikák ön­magukért beszélnek. Az idei jó termés ellenére hónapról hónapra csökken a hús és a tej felvásárlása. Októberben a gazdák 40 százalékkal ke­vesebb húst és 30 százalék­kal kevesebb gabonát adtak el az államnak^ mint egy év­vel korábban. Áz üzletekbe is 36 százalékkal kevesebb hús és hústermék érkezett, annak ellenére, hogy több az import, s nőttek a felvásár­lási árak. Az utóbbi időben többször is előfordult, hogy a hideg, szeles időben sor­ban álló, feldühödött vásár­lók megverték azokat az el­adókat, akiknél eldugott készleteket találtak. A havi három kiló húsra jogosító jegy sem garancia arra, hogy valaki hozzájuthat adagjá­hoz. A falusiak visszatartják termékeiket, zloty helyett in­kább elfogadnak dollárt, ék­szereket, vagy bármilyen áru­cikket, hiszen készpénzért ők sem tudnak szenet, műtrá­gyát, mezőgazdasági gépe­ket, iparcikkeket venni. Persze, a városi lakosságot éppúgy sújtja a fogyasztási cikkek hiánya, mint a falu­siakat. A tartós fogyasztási cikkek eltűntek a polcokról, még az évek óta porosodó, drága, elavult fekete-fehér tévék is gazdára találtak. Mindenki menekül a pénz­től, valamit kapni szeretne érte. Októberben például a lakosság jövedelme 26 száza­lékkal volt magasabb, mint egy esztendeje, ugyanakkor a termelés 14 százalékkal esett vissza, az inflációt pedig már 30 százalékosra becsülik. VAN-E KIÚT? Már ebből is látható, hogy Lengyelországban a válság az élet szinte minden területére kiterjed. Bár novemberben rendszeres áramkorlátozáso­kat léptettek életbe, az erő­művek szénkészlete minimá­lisra csökkent. A lakásokban, -irodákban 18 Celsius-fok a megengedett maximális hő­mérséklet. Az idén 30—40 millió tonnával kevesebb sze­net termelnek ki, mint 1979- ben, a szénexport a felére esett. A legnagyobb belföldi energiafelhasználók, cement­gyárak, házgyárak, vegyipari létesítmények egymás után leállnak. Lengyelországi beszélgető- partnereimtől természetesen elsőként szinte mindig ezt kérdeztem: van-e kiút ebből a helyzetből? Ahogy egy len­gyel közgazdász megfogal­mazta: kívülről úgy tűnik, hogy miközben süllyed a len­gyel gazdaság hajója, a le­génység újabb béremelések­ről terjeszt elő követeléseket. És valóban, „miért nem dol­goznak a lengyelek?” Sok helyen vetődik fel ez a kér­dés. Lengyel vendéglátóim óvtak a túlzott leegyszerűsí­tésektől. A helyi sztrájkok, munkalassítások tetemes veszteséget okoztak a gazda­ságnak, de a jelenlegi kor­mánynak, az országnak min­denképpen az elmúlt évtize­dek gazdaságpolitikai téve­déseiért kell fizetnie — mondta Jan Czapczynski, a Tájékoztatási Hivatal igaz­gatóhelyettese. A BIZALOM MEGTEREMTÉSE A kormány* nehézségeit csak növeli az az. ezer leál­lított beruházás, amelynek összértékét 800 milliárd zlo- tyra teszik. A bányákban például többet tudnának ter­melni, ha meglenne a kellő termelési háttér, manapság ugyanis bányagépalkatré- szekből; motorokból, szállító- szalagokból hiány van. Sok termelővállalat, többek kö­pött az importanyagok — gé­pek, alkatrészek hiánya mi­att nem üzemel teljes kapa­citással. Nehéz újjászervezni a mezőgazdaságot is. A kor­mány immár teljesen egyen­rangú félként kezeli a ma­gángazdákat, a szövetkezete­ket és az állami gazdaságo­kat. Bár a megművelt ' föld 80 százaléka, az állatállo­mány 65—70 százaléka ma­gánkézben van, az egyéni gazdák sokáig csak nagyon kemény feltételek mellett kaphattak takarmányt, vető­magot, műtrágyát, korlátoz­ták gépvásárlásaikat is. Mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Mindenesetre ne­héz és göröngyös a lehetséges kiút. A társadalmi és gazda­sági problémák következetes felszámolása, az ellátási és termelési nehézségek megol­dása csak a kölcsönös biza­lom megteremtése útján kép­zelhető el. Hirschler Richard Nobel-díj — kérdőjelekkel A dinamitvagyon kamatai KNDK Tengeri és szárazföldi teherszállítás Nyolcvan évvel ezelőtt ad­ták át először az egykori fel­találó, tudós és dinamitgyá- ros, Alfred Nobel végrende­lete alapján létrehozott ki­tüntetéseket. Az idén is — mint minden évben — de­cember 10., az alapító halá­lának évfordulója volt a díj­kiosztás időpontja. Nobel végakaratának nyilvános­ságra hozatala után annak idején hosszú pereskedés kezdődött, s öt esztendő telt el, míg az e célra alakult alapítvány megkezdhette működését. Tegyük rögtön hozzá: a stockholmi dönté­sek napjainkban is heves vitákat váltanak ki. Sök támadás éri például Nobel -végakaratát, amely szerint évente öt ágban, fi­zikában, kémiában, az or­vostudományban, a béke védelmében és az irodalom terén legkiemelkedőbb ered­ményt elérő személyiségek kapják a kitüntetést — s vele biztos értékpapírokba fektetett 30 millió koronás vagyona kamatának megha­tározott részét. (Az idők fo­lyamán a. kezdeti összeg persze többszörösére duzzadt, •s az idén a tőke kiegészítése és az igazgatási költségek levonása után is összesen már egymillió svéd kproná- val jutalmazták az arra ér­demeseket.) A bírálatok sze­rint a tudományok fejlődése során olyan új tudomány­ágak keletkeztek, amelyek kiesnek a Nobel-díjak köré­ből. Javasolták például kul­turális és matematikai díjak létesítését is — sikertelenül. Az egyetlen elfogadott vál­toztatási javaslat alapján 13 éve egy úgynevezett Közgazdasági Nobel-emlék- érmet is kiadnak — ám ezt a svéd bank finanszírozza. „A Nobel-díjjal csak néhány tudományág kiemelkedő tu­dósait jutalmazzák” — írta nemrég a New York Times, hozzátéve legnagyobb hiba­ként, hogy a díj a tudomá­nyos kutatás rég túlhaladott szerkezetét feltételezi. A mai sikerek ugyanis legtöbbször tudós csoportokhoz fűződnek, nem pedig egy-egy magá­nyos zsenihez. A legtöbb probléma emel­lett természetesen a díjak odítélésének rendszerével kapcsolatos. A jelöltek ki­válogatása a Svéd Királyi Akadémia, illetve a békedíj­nál a norvég parlament ki­jelölt bizottságainak kezé­ben van. A határozatokat szigorú titoktartás közepet­te hozzák: ajánlást kérnek külföldi egyetemektől és ko­rábbi jútalmazottaktól, de a végső döntés körülményei nem ismeretesek. A díjat kiadhatják megosztva is (maximum három ember közt) vagy akár átvihetik a következő évre. Az illetéke­seknek sokszor szemére hányták tévedéseiket. 1905- ben például elvetették Men- gyelejev díjazását, Einsteint sem a relativitás elméletért jutalmazták, s olyan írók es­tek ki a stockholmi rostán, mint Tolsztoj, Mark Twain, Jamen Joyce, Franz Kafka, Proust, Ibsen, Gorkij. Már­pedig egy-egy mulasztás ne­hezen hozható helyre, No- bel-díjat ugyanis általában csak élő személynek, illetve működő szervezetnek ítélnek. Nem véletlen, hogy a je­löltek névsora épp az iroda­lom terén a legbőségesebb: ez ugyanis az az ág, amely — a békedíjjal együtt — a legszubjektívebb. Hogy is lenne lemérhető, ki a világ „legjobb” írója, költője. A védekezés általában úgy JP —"h A díj megalapítója, Alfred Nobel szól, hogy a díj odaítélésé­vel egész életműveket ju­talmaznak, s , egyben a fi­gyelmet egy-egy kevéssé is­mert alkotóra, nyelvre, nemzeti irodalomra akarják ráirányítani, A döntéshozó­kat sokszor éri bírálat amiatt is (az elmúlt évtizedek alap­ján mondjuk ki: néha nem alaptalanul), hogy az érde­mek mérlegelése mellett po­litikai szempontokat is szem előtt tartanak, s ez különö­sen a Békedíj kategóriában nemegyszer visszásságokat, sőt felháborodást szül. A dí­jazottak névsorát átfutva feltűnhet az is. hogy arány­talanul kevés köztük a nő. Akad hát kérdőjel a, dicső­séget hozó kitüntetés körül. Hogy lehetne megreformálni a Nobel-díjak rendszerét? — kérdezte a már idézett New York Times. Az amerikai lap két módszert ajánl: egyének helyett magukat a felfede­zéseket kellene elismerésben részesíteni; vagy pedig a díj jelentőségét kellene csök­kenteni. Ez utóbbi javaslat irreálisnak tűnik: ma már senki sem vonhatja kétség­be, hogy s Nobel-díj száza­dunkban a világ legtekinté­lyesebb kitüntetése. Szegő Gábor A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság gyors ipari fejlődése megköveteli a szál­lítás korszerűsítését és bőví­tését. Ezért az utóbbi évtize­dekben, de különösen a het­venes években több, korsze­rűen felszerelt kikötő és közút épült a KNDK-ban. A tengeri szállítás növe­kedését elősegítette a hajó­gyártás nagyarányú fejlődé­se. Az elmúlt hétéves terv­ben például kétszer annyi te- herhajót gyártottak az or­szágban, mint az ezt meg­előző tervidőszakban. Növe­kedett a hajók’ teljesítménye is. Ma 20, 50, sőt 100 ezer tonnás hajókat építenek. To­vább bővítik a kikötőket, és több helyen újakat építe­nek. Nemrég befejeződött a haedzsui kikötő rekonstruk­ciója, és a közeljövőben ké­szülnek el a nampói kikötő korszerűsítésével. A fejlő­dést jól mutatják a keres­kedelmi kikötők forgalmának legújabb adatai: az elmúlt félévben a kikötők négyszer akkora forgalmat bonyolítot­tak le, mint 1970 hasonló időszakában. Gyarapítják a szárazföldi szállítás lehetőségeit is. Az országúti szállítás ma tíz­szer akkora, mint a felsza­badulás előtt volt. A ter­vek szerint 1984-re megnégy­szerezik’ a közúti teherszállí­tást, a tengeri szállítást pe­dig a korábbi 4,4-szeresére emelik. g. A híres Nobel-díj emlékérem, F. Lindberg svéd művész al­kotása Bővítik a nampói kikötőt (Fotó — KNA — MTI — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom