Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

1981. december 20., vasárnap minimagazin Mit ér a takarék, ha ifjúsági? Hz első lépések „Képzeljétek1, ezt a mázlit! Hetekig osztottunk, szoroz­tunk, hogy jön össze a beug­rói az új lakásra, mikor ész­bekaptunk: hiszen a felesé­gemnek ifjúsági betétje van, még lánykorában váltotta, össze is gyűlt valami 30 ezer forint. S most jön a lé" nyeg: ugyanennyi kölcsönt kaptunk 'rá!” A történet nem egyedi, egyre több fiatal él ezzel a lehetőséggel. — Mikor vezette. be az OTP ezt a betétformát, és milyenek a feltételek? — kérdezzük Bogár Károlyt, az OTP megyei igazgatóságának betétosztály-vezetőjét. — Körülbelül 10 éve al­kalmazzuk ezt a betétfor­mát. Kezdetben 14—30 év közöttiek válthatták, illetve nyithattak számukra a szü­lők ifjúsági betétet. Ez a fel­tétel 1981. január 1-től meg­változott, most már újszülöt­től 35 éves korig nyitható ilyen betét. A feltétel az, hogy' öt éven keresztül ha­vonta rendszeresen kell tet­szés szerinti összeget befizet­ni. Legkevesebb 100 forintot, illetve bármilyen, százzal osztható forintösszeget. A be­tét célja tehát a rendszeres takarékosságra nevelni, és megkönnyíteni a fiatalok számára a lakáshoz jutást, öt, de indokolt esetben már négyévi rendszeres takaré­koskodás után is különköl- csönt igényelhet a fiatal, mégpedig lakásépítéshez,-vásárláshoz. Ez az összeg annyi lehet, mint a megtaka­rított pénz, illetve maximum 60—70 ezer forint. Időközben részösszeget természetesen nem lehet kivenni az ifjúsá­gi betétből. Ha pedig a fia­talnak nincs szüksége külön- kölcsönre lakásépítéshez, il­letőleg -vásárláshoz, akkor kedvezményes áruvásárlási kölcsönt kaphat. — A megyében mekkora az érdeklődés az ifjúsági ta­karékbetét iránt? — Az első öt évben, amíg nem látták az eredményét, nehezen ment a "népszerűsíté­se, de amint az elsők meg­kapták a különkölcsönt. és ez a köztudatban elterjedt, megnőtt az érdeklődés. Je­lenleg a megyében összesen 18 ezer 400 ilyen betétet ke­zelünk. Különösen Békésen, Medgyesegyházán, Mezőko- vácsházán és Tótkomlóson jó a szervezés. Békést külön meg kelj említeni, mert ott rengeteget segít a propagan­dában, a szervezésben a KISZ, a szocialista brigádok. —• A lakáselosztásnál je­lent-e. előnyt az ifjúsági be­tét? — Lakást senkinek nem ígérünk, nem is ígérhetünk, de az OTP által értékesített, és a tanácsi kijelölésű lakás- vásárlásnál is figyelembe ve­szik, s két, azonos feltételek­kel bíró igénylő közül előnyt élvez az, aki rendelkezik if­júsági betéttel. T. I. A Budapesti Harisnyagyár szeghalmi telepének ifibri­gádja egy "eve alakult meg. Vezetője, Szőke Ilona vész­tői, az öt brigádtag közül Kapusi Mária és Balogh Etelka szeghalmi, Beái Má­ria és Zsila Eszter csök- mői, Jakucska Éva pedig darvasi lány. Valamennyien fiatalok, átlagéletkoruk a 17 évet sem éri el. Feladatuk — szakmai nyelven — a zoknik ad­jusztálása, ami kezdődik a címkeveréssel, folytatódik a címkeragasztással, a hajto­gatással és befejeződik a dobozolással. Egy kis gya­korlattal elsajátíthatók a tudnivalók, ami után a fia­talok betanított munkások lesznek. * * * Vajon itt megállnak, vagy előreléphetnek? Egyelőre csak Szőke Ilonka tette meg az első lépést: egy tanfo­lyam elvégzése után meós lett. Tóth Zoltánná, a gyár szb-titkára azonban arról tá­jékoztat, hogy további szak­mai tanfolyamok lesznek, később pedig elkezdődik a szakmunkásképzés. — A november 19-én megtartott ifjúsági parla­menten már szó volt erről, tehát tudunk róla, és most latolgatjuk magukban, hogy továbbtanuljunk-e vagy sem — mondja Szőke Ilon­ka. Fiatalok, az életről vajmi keveset tudnak. Szűk kör­nyezetük hatása alatt él­nek, távolabbra nemigen te­kintenek. Ezért biztatom őket: — Ha tanulnak, felelősebb beosztásba kerülhetnek, amiért több pénz is jár. Jakucska Évát még a több kereset lehetősége sem vonzza: —■ Én meg vagyok eléged­ve a mostani munkámmal — jelenti ki. — Tanulni? — szólal meg egy kis várakozás után Be- di Mária is. — Szeretnék. De még nem tudom, hogy le­hetne megoldani. — Mitől függ? — A körülményektől. Csökmői vagyok, innen visz- sza az utolsó busz este fél 8-kor indul. * * * Kapusi Mária mosolyog: — Lehet, hogy én is meg­gondolom magam — mond­ja. — Szereti a gyárat? —ér­deklődöm tovább. — Nagyon jól érzem ma­gam itt. A munka nem ne­héz, sokan vagyunk fiatalok, és elég jó a kereset is. — Mire költi a pénzt? —■ Anyukámnak odaadok 6—700 forintot, a többit ru­havásárlásra, ' szórakozásra költőm. — Hol szokott szórakozni? — Szeretem a diszkót, mo­ziba járok .. . — Mi a jó a diszkóban? — A zene, a tánc, a társa­ság, a fiúk. — Szoktak olvasni is? A kérdésre Szőke Ilonka válaszol: — Ilyen vonatkozásban igazán kiteszünk magun­kért. Van az üzemben könyv­tár, szinte egymásnak adjuk át a könyveket. Tóth Erzsé­bet, aki a gyárban könyv­terjesztő, minket nem hiá­ba szokott felkeresni. — Mi az, amivel elégedet­lenek? — Akadozik a munkaellá­tás. Emiatt néha alig van mit tennünk, aztán pedig túlórázunk, hogy a lema­radást pótoljuk. Tóth Zoltánná nem mond ellent ennek a megállapí­tásnak. Ö maga is szorgal­mazza, hogy legyen szerve­zetteb a munka, és ne le­gyenek feleslegesen' túlórák. Kapusi Mária a szórakozá­si és sportolási lehetőséget hiányolja. Helyteleníti, hogy nincs büfé. * * * Vajon jogos-e, hogy az ifibrigád tagjai szóvá teszik a hiányosságokat? Vagyis megállják-e a munkában a helyüket? Teljesítik-e a rá­juk bízott termelési felada­tokat? Tóth Zoltánná minden kérdésre' igennel válaszol. — Nekem igen jó a véle­ményem erről a hat kislány­ról. Szorgalmasak, törekvők. Ha a gyár érdekében túl­órára van szükség, vállal­ják. Készségesen részt vesz­nek a gyár szépítését előse­gítő társadalmi munkában. És itt van Icuka (Szőke Ilo­na), aki a munkája mellett adjusztálásra tanít be új dolgozókat. — A szocialista brigád­napló szerint aZ idén a Ki­váló Munkabrigád cím el­nyerését tűzték célul. Majd­nem egy éve. Úgy véli, ki­érdemlik? — kérdezem vé­gül is Tóth Zoltánnétól. — Igen, bizonyosan. De nem tartom kizártnak, hogy egy fokkal még feljebb ke­rülnek. Pásztor Béla Itt a tél. Erős fagy ugyan még nem volt, de annak is eljön az ideje. Talán már az iskolai szünetben. Akkor, amikor a gyerekek jobban ráérnek majd, hogy kóstol­gassák a tél örömeit, Ezen a tájon főként a korcsolyá­zást, kevésbé a sízést, ród- lizást. A befagyott vizek kínál­ják magukat a korcsolyázni vágyó gyermekeknek, akik pedig a helyet illetően nem­igen válogatnak. Legyen bá­nyagödör, tó, holtág, nekik az mindegy. A veszély pedig óriási, mert, ha leszakad a jég alattuk, a mentés sok­szor szinte lehetetlen. Hogyan védjük meg a gyerekeket a bajtól? Először is fontos, hogy legyen minél több intézményesen létesített korcsolyapálya. Erre a célra alkalmas helyek az iskolaud­varok, a játszóterek és a sportpályák. Kezdeménye­zésre főként a KlSZ-szerve- zetek, a testnevelési tanárok, a sportfelügyelőségek vál­lalkozhatnak. Mély vizek jegén tilos a korcsolyázás. Erre figyelmez­tető táblákkal kell felhívni a figyelmet. És .célszerű, ha a bányagödrök és a telepü­lésekhez közeli tavakat, holtágakat őr, mezőőr vagy más megbízott személy időn­ként felkeresi, és megaka-, dályozza, hogy aisok közelébe menjenek a gyerekek. Nehogy öröm helyett gyászt hozzon a tél. —r A varázsló: Halász Judit VERESS ERZSI KÉPÖSSZEÁLLlTÁSA Hol szabad Rorizni? VARÁZSLAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom