Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

1981. december 20., vasárnap o i\C1 Békés megye 1956—1981 fl népesség gazdasági aktivitása, a foglalkoztatottság alakulása Az elmúlt negyedszázad alatt végbement mélyreható társadalmi-gazdasági átala­kulás a népesség ‘ gazdasági aktivitás szerinti összetéte­lének, a foglalkoztatottság szerkezetének változásában, színvonalának emelkedésé­ben tükröződik. A gazdasági fejlődés megkövetelte a munkaképes. korú népesség aktivizálását, s a termelő­erők fejlődése következté­ben folyamatosan módosult az aktív keresők népgazda­sági ágak közötti megoszlá­sa. B népesség gazdasági aktivitása 1980. január 1-én a megye népességéből 200 300-an foly­tattak aktív kereső tevékeny­séget, az inaktív keresők (nyugdíjasok, gyermekgon­dozási segélyen levők) szá­ma 93 600, az eltartottaké 143 ezer volt. 1960 óta az ak­tív keresők száma mintegy egytizedével, az eltartotta­ké 40 százalékkal csökkent, az inaktív keresőké közel kétszeresére emelkedett. A hatvanas években fő­ként az idős termelőszövet­kezeti tagok nyugdíjazásá­nak, illetve a gyermekgon­dozási segély bevezetésének eredményeként az inaktív keresők száma megnégysze­reződött, és aránya is jelen­tősen emelkedett. Az aktív keresők számának csökke­nésében azonban emellett az elvándorlásnak is meghatá­rozó szerepe volt. A nők munkába állásának követ­keztében az eltartottak szá- , ma 1960 és 1970 között több mint egyötödével lett keve­sebb. 1970 óta az eltartottak száma, az előző évtizedével azonos mértékben csökkent, a másik két kategória lét­számváltozása tendenciájá­ban szintén azonos de már jóval mérsékeltebb ütemű volt. Az aktív keresők’ szá­mának már csak alig 1 szá­zalékos csökkenése több té­nyező hatására következett be. A hetvenes években a mobilizálható munkaerő­tartalék beszűkült. Munka­képes korba egyre kisebb létszámú évjáratok léptek, közülük a továbbtanulók aránya emelkedett', így az ifjúsági munkaerőforrás is csökkent. Az idős korúak, a nyugdíjkorhatárt elérők szá­ma ezzel szemben nőtt. A korkedvezményes nyugdíja­zás kiterjesztésével, a rok­kantsági nyugdíjasok számá­nak növekedésével, a mező- gazdasági termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjkorhatá­rának fokozatos leszállítá­sával és a gyermekgondozá­si segély fokozottabb igény- bevételével a nyugdíjasok, végső soron az inaktív ke­resők száma 1,7-szeresére emelkedett. 1980. január 1-én 11 400 nő volt gyermekgondozási sza­badságon a megyében. Ha őket is az aktív keresőkhöz számítanánk — hiszen lé­nyegében csak átmenetileg nem végeznek aktív kereső tevékenységet — a gazdasá­gilag aktív népesség aránya meghaladná a 48 százalé­kot, és így számuk sem csökkent, sőt néhány száza­lékkal emelkedett az elmúlt évtizedben. A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint I960 1970 1980 aktiv kereső inaktiv kereső eltartott Az aktív keresők számá­nak alakulásában nemen­ként eltérő tendencia volt tapasztalható. 1980 év ele­jén a húsz évvel korábbinál megközelítően egynegyedé­vel, a tíz évvel azelőttinél 9 százalékkal kevesebb férfi folytatott aktív kereső tevé­kenységet. 1960-ban a férfi- népességnek még kétharma­da, 1970-ben 59, tíz évvel ké­sőbb már csak' 54 százaléka tartozott a gazdaságilag ak­tívak csoportjába. A férfiak­nál mobilizálható munka­erő-tartalék már nem állt rendelkezésre, a nyugdíja­zásból adódó veszteség pe­dig nagyobb volt, mint amit az iskolából kilépők száma fedezni tudott. Az aktív kereső nők szá­ma, és mind a női népes­ségen, mind az aktív kereső­kön belüli aránya az elmúlt évtizedben a hatvanas éve­kénél is jóval gyorsabb ütemben emelkedett. A nők­nek húsz évvel ezelőtt 31, 1970-ben 33, 1980-ban 38 százaléka volt aktív kereső. A nők korábban még je­lentős munkaerő-tartalékot Dz aktív keresők korösszetétele vei korábban. A 'munkaké­pes kornál idősebb aktív ke­resők száma — elsősorban a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjazá­sának hatására — 12 600 fő­vel (1960 óta 42 300 fővel) csökkent. A 20—29 évesek létszárrfa gyarapodott a leg­jelentősebben. A foglalkoztatottság szem­pontjából — amelynek opti­mális szinten való biztosítá­sa a lakosság életkörülmé­nyeinek javulásában döntő jelentőségű — elsősorban a munkaképes korúak (15—59 éves férfiak, 15—54 éves nők) száma, össznépességen belüli aránya, és nem utol-' sósorban aktivizálhatósága a meghatározó, hiszen az ak­tív keresek túlnyomó, és egyre növekvő része ehhez a korosztályhoz tartozik. 14 éves korban egyre keveseb­ben hagyják abba tanulmá­nyaikat, így a 15. életév be­töltését megelőző munkába lépés mind ritkábban for­dul elő. Az idős dolgozók aránya húsz év alatt 17-ről 3 százalékra esett vissza, ami természetes következménye a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagoknál a nyug­díjkorhatár leszállításának. A férfiak foglalkoztatott­sága egyébként 25—39 év között a legteljesebb (98-99 százalékos). Ez a korosztály nappali tagozaton folytatott tanulmányait befejezte, és egészségileg is a legmunka­képesebb. A nők gazdasági aktivitása 30—49 év között a legmagasabb (mintegy 80 százalékos). A fiatalabb kor­csoportokban a közép- és felsőfokú oktatásban való részvétel, s a gyermekgondo­zási segély igénybevétele be­folyásolja a gazdasági aktivi­tás alakulását. A gyermek- gondozási segélyt legna­gyobbrészt a 20—29 éves nők veszik igénybe. Ha őket is aktív keresőknek számíta­nánk, ebben a korcsoport­ban 92 százalék fölé (de a 30—39 éves nőknél is közel 88 százalékra) emelkedne a foglalkoztatottság szintje. Bz aktív keresők iskolai végzettsége képviseltek a megyében. 1960-ban a munkaképes ko­rú (15—54 éves) nőknek még mintegy a fele, de még tíz év múlva is közel egy- harmada tartozott a nem ta­nuló. úgynevezett „egyéb el- tartott”-ak közé. Jelenleg már közöttük is megvalósult a demgoráfiailag lehetséges teljes foglalkoztatottság. Az utóbbi évtizedben a területi iparfejlesztés eredménye­ként a nők foglalkoztatása a községekben is egyre telje­sebb lett: a munkaképes ko­rú, nem tanuló eltartottak aránya 16 százalékra csök­kent. Végeredményben az aktív ker«eők között a nők aránya az 1960. évi 33-ról húsz év alatt 43 százalékra emelkedett. A népesség gazdasági akti­vitása a különböző korcso­portokban természetesen kü­lönböző, változása eltérő, és szoros összefüggésben van az időszak alatt végbement tár­sadalmi-gazdasági fejlődés­sel, hű tükörképe az egyes gazdaságpolitikai és szociá­lis intézkedéseknek. A rendelkezésre álló mun- erő iskolázottsági színvonala — a népesség iskolai vég­zettségének emelkedésével párhuzamosan, valamint az idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű aktív keresők inkatívvá válása következté­ben — kedvezően változott. Húsz évvel korábban az aktív keresqk között befe­jezett középiskolával, mint legmagasabb iskolai vég­zettséggel rendelkezők ará­nya 4 százalék volt; 1980-ra számuk négyszeresére, rész­arányuk 18 százalékra emel­kedett. Jelentősen — I960 óta mintegy háromszorosára — nőtt a felsőfokú végzett­ségű aktív keresők, száma; arányuk a legutóbbi nép- számláláskor meghaladta az 5 százalékot (1960-ban 2 szá­zalék volt). A szakemberek iránti fo­kozódó igény jut kifejezésre a szakmunkásképző iskolai, "illetve középfokú szakiskolai végzettségű aktív keresők számának jelentős emelkedé­sében. Az utóbbi tíz év alatt azoknak a száma, akik leg­magasabb iskolai végzett­ségként ilyen szakmai jelle­gű képesítést szereztek, 2,2- szeresére, aránya 8-ról 18 százalékra emelkedett. Az általános iskola 8. osz­tályánál alacsonyabb vég­zettségűek száma — egy­részt a már dolgozók általá­nos iskolai oktatása, más­részt a kevésbé iskolázott aktív kereső réteg inaktív­vá válása következtében — csak az tuóbbi- tíz évben több mint felére (húsz év alatt mintegy 70 százalék­kal) csökkent. 1960-ban az aktív keresőknek csaknem háromnegyed részét, de tíz év múlva is még 47 száza­lékát jelentették; arányuk a legutóbbi népszámláláskor 23 százalék volt. 1980-ban az aktív kereső nőknék a férfiakénál na­gyobb hányada nem rendel­kezett általános iskolai vég­zettséggel, ami egyrészt fo­kozott foglalkoztatásuk kö­vetkezménye. A hetvenes években ugyanis a közsé­gekben a munkalehetőségek bővülésével már az alacso­nyabb iskolai végzettségű, az idősebb munkaképes korú nők is munkaviszonyt létesí­tettek. A befejezett általános és középiskolai végzettségűek között továbbra is a nőkará- , nya a magasabb. A szak­munkásképző iskolai és kö­zépfokú szakiskolai, vala­mint a felsőfokú végzettség­gel rendelkező nők száma a férfiakénál dinamikusab­ban emelkedett, arányuk is jelentősen nőtt, de a férfia­kénál még mindig jóval ala­csonyabb maradt. Bz aktív keresők ágazatonkénti megoszlása Az aktív keresők számá- ak korcsoportonként eltérő lértékű és rfányú változása orösszetételüket is megvál- aztatta. A 14—19 éves né- esség létszámának jelentős csökkenésével — és közülük a nappali tagozaton tanulók, arányának emelkedésével — az ilyen korú aktív keresők száma 1980-ban 6700 fővel volt kevesebb, mint tíz év­Az utóbbi évtizedekben az aktív keresők népgazdasági ágak szerinti összetételében számottevő változás követ­kezett be. Ennek egyik jel­legzetessége volt a hatvanas években a keresők jelentős átáramlása a mezőgazdaság­ból az iparba és a szolgálta­tási ágazatokba. A hetvenes években az egyes népgazdasági ágak lét­számváltozását a korábbi időszakoktól némileg eltérő tendencia jellemezte. Az év­tized közepétől az ipar ak­tív keresőinek száma csök­kent, a mezőgazdaságbók a nem mezőgazdasági ágaza­tokba való átáramlás mér­séklődött ; a nagymértékű létszámcsökkenést részben az idős mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagok nyugdí­jazása jelentette. A szolgál­tatási tevékenység előtérbe kerülésével a nem anyagi ágak létszámgyarapodása meggyorsult, de a kereske­delemben is jelentős lét­számnövekedés következett be. Húsz év alatt egyébként az ipari-építőipari aktív ke­resők száma több mint más- félszeresére emelkedett, a mezőgazdaságban dolgozó­ké több mint felére csökkent. A szállítás-hírközlés aktív keresőinek száma 1,4, a ke­reskedelemben foglalkozta­tottaké 1,9-szeresére nőtt. 1960-ban az aktív keresők­nek még 61 százaléka a me­zőgazdaságban dolgozott, 1970-ig arányuk 42, s az utób­bi tíz évben 31 százalékra esett- vissza. Az ipari aktív keresők részaránya ugyan­ezen időszak alatt 15-ről 30 százalékra emelkedett. A nők foglalkoztatásának fokozódásával az aktív ke­reső nők száma az utóbbi két évtizedben — a mező- gazdaság és erdőgazdálkodás kivételével — mindenütt emelkedett. Az egyes nép- gazdasági ágak közül — jel­legéből adódóan — az egész­ségügyi. szociális és kultu­rális szolgáltatás területén a legmagasabb a női munka- vállalók aránya: 1960-ban 64, a legutóbbi népszámlá­láskor 76 százalék; a keres­kedelem aktív keresőinek 1960-ban 39, húsz évvel ké­sőbb már 60 százalékát al­kották a nők. Ugyancsak je­lentősen emelkedett az ipar­ban dolgozó nők aránya is: 35-ről 49 százalékra. Az aktiv keresők népgazdasági ágak és nemek szerint A mezőgazdasági aktív keresők számának csökkenő tendenciája az utóbbi két népszámlálás között is érvé­nyesült, a munkaerőmozgás jellege azonban megválto­zott. Amíg korábban a me­zőgazdasági aktív keresők­nek más népgazdasági ágak­ba való átáramlása domi­nált, addig 1970 és 1980 kö­zött nagyobb mértékben az idősebb — elsősorban a 60 éves és idősebb — aktív ke­resők száma csökkent. 1970 óta az ipari aktív keresők száma a községek- a ben több mint egynegyedé­vel — 6100 fővel —, a váro­sokban 2 százalékkal emel­kedett, ezen belül Békéscsa­bán 6 százalékkal lett keve­sebb. A létszámalakulás jól tükrözi a hetvenes évek meg­változott iparfejlesztési po­litikáját: a már iparilag fej­lettebb területeken az in­tenzív iparfejlesztés előtér­be kerülését, s az iparilag elmaradottabb területek, a községek extenzív jellegű, jelentősebb létszámnöveke­déssel együtt járó iparosítá­sát. Bz aktív kérésük egyéni foglalkozása Az aktív keresők ágazati átrétegeződésével párhuza­mosan foglalkozás szerinti összetételük is módosult. Két évtized alatt közel egynegye­dével lett kevesebb a fizikai foglalkozásúak, ugyanakkor megkétszereződött a nem fi­zikai (szellemi) tevékenysé­get végzők száma. 1960-ban még az aktív keresők 89 szá­zalékát a fizikai foglalko­zásúak — csaknem kéthar­madrészben a mezőgazdasá­gi fizikai foglalkozásúak — alkották; arányuk 1970-re 82, a következő tíz év alatt 76 százalékra csökkent. A fizikai foglalkozásúak számának csökkenését a me­zőgazdasági jellegű tevé­kenységet végzők jelentős — a férfiaknál 62 ezer, a nők­nél 32 500 fős — fogyása okozta. Viszonylag számotte­vően — 2700 fővel — csök­kent az egyéb fizikai foglal­kozású férfiak állományá­nak létszáma is. Ez utóbbi — általában képesítést nem igénylő — munkakörökben (pl. anyagmozgató, takarító, segédmunkás) dolgozó nők száma húsz év alatt közel 6500-zal emelkedett. Az ipari foglalkozású fér­fiak és nők száma 1980 óta 1,7, illetve 2,3-szeresére emelkedett. Az utóbbi -tíz év létszámgyarapodása — ami mindkét nem esetében közel azonos mértékű (16-17 szá­zalékos) volt — összefügg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek ipari jellegű mel­léküzemági tevékenységé­nek bővülésivel, a kisegítő üzemágak fejlesztésével. 1980-ban az ipari fizikai fog­lalkozású férfiak egynegye­de, az építőipari foglalko­zásúak 23, a szállítási és hírközlési foglalkozásúak 24 százaléka a mezőgazdaság­ban dolgozott, s ugyancsak ez a népgazdasági ág fog­lalkoztatta az ipari foglalko­zású nők. 8, a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalko­zásúak 9 százalékát. Az utóbbi tíz évben a fizi­kai foglalkozásúak között a szak- és betanított munkát végzők száma 30, illetve 9 százalékkal növekedett, a segédmunkásoké 57 száza­lékkal lett. kevesebb. Iskolá­zottsági szintjük is jelentősen emelkedett: több mint két­szeresére nőtt a befejezett szakmunkásképző iskolával, mint legmagasabb végzett­séggel rendelkezők száma. 1970-ben a fizikai foglalko- zásúaknak még csak egyti- zede. tíz évvel később már 23 százaléka szakmunkás- képző iskolát végzett; kö­zépiskolai végzettséggel 3, il­letve 7 százalékuk rendelke­zett. A nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak közül a mű­szaki munkakörökben dolgo­zók állománynövekedése volt a legdinamikusabb: húsz év alatt 3,3-szeres. Az igazgatá­si, gazdasági, valamint a számviteli, ügyviteli dolgo­zók száma a hatvanas évek­ben még mintegy másfélsze­resére emelkedett, 1970 óta már „csak” 25 százalékkal nőtt. A nem fizikai (szellemi) foglalkozású nők száma 17 600 fővel emelkedett, 1980- ban közel háromszorosa volt az 1960. évinek. A hagyo­mányosan női pályák mel­lett (szülésznő, gyermekgon­dozónő, védőnő, ápolónő, óvónő, gyors- és gépíró) ará­nyuk néhány más munka­körben is számottevő lett: a könyvtárosok 89, a műszaki rajzolók 80, a gyógyszeré­szek 74 százaléka volt női munkavállaló. Az általános iskolai tanári, tanítói, a kö­zépiskolai tanári, de az or­vosi pálya is tovább nőiese­dett; a bíró, közjegyző, bí­rósági titkár, fogalmazó munkakörben a nők aránya szintén jelentősen — 16-ról 48 százalékra — növekedett. Michnay Lászlóné, a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága közgazdász csoportvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom