Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-05 / 260. szám
1981. november 5., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Szülők, gyerekek, pedagógusok súroltak, mostak, takarítottak napokon át Békéscsabán, a Szabó Pál téri általános iskolában. Akik eljöttek, szívesen dolgoztak, hiszen gyermekeikért, s a többiekért tették Fotó: Veress Erzsi Galambok— szemét — buszmegálló Lapunk Szerkesszen velünk rovatában többször visszatértünk a Jókai Színház előtti járdaszakasz és a hozzá tartozó buszmegállók tisztaságára. A közölt anyagokból is kiderült, hogy a járdát az embereken kívül a színház épületén fészkelő galambok is „piszkolják”. Szerkesztőségünkbe több levél érkezett az üggyel kapcsolatban, ezért felkerestük az illetékeseket, hogy mondják el véleményüket. Csaba Márton, a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályának vezetője: — A kérdéses járdaszakasz tisztasága évek óta problémát okoz. Pár évvel ezelőtt kezdeményezésünkre a környéken székelő intézmények és vállalatok vezetőit összehívtuk, de a tanácskozás eredménytelen maradt. A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat egyedül nem volt képes a járdák tisztítására alkalmas nagyméretű takarítógépek vásárlására. Ezért a területen illetékes cégeknek kellett volna anyagi hozzájárulást adni a beszerzéshez. Itt a tárgyalások megrekedtek... Véleményem szerint két részre kell osztani a járda takarításának kérdését. A galambok: valamilyen formában el kell távolítani az épületről őket. Nem szükséges magyarázni, mit jelent a járókelőknek, a buszokra váróknak, vagy a színházlátogatóknak a szemerkélő ga- lamb-„áldás”. A buszmegállókról : Békéscsaba város Tanácsának 2 1981-es rendelete szerint a színház feladata az épület előtti járda — és a hozzá tartozó buszmegállók! — tisztán tartása. Nem szerencsés, hogy a város egyik legforgalmasabb pontján, éppen a színház előtt áll meg naponta 319 busz, nemcsak a szemetelés miatt. A motorok zaja zavarja az előadásokat is. Ezért a megállókat előreláthatólag 1983-ban elhelyezzük innen. Gál János, a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatója: — Két alkalmazottunk mindennap a városközpont járdáit takarítja, ök rendszeresen felseprik a kérdéses járdaszakaszt is. Nincs olyan megállapodásunk, ami a színház, a közgazdasági szakközépiskola és az Uni- verzál Áruház előtti rész takarítására kötelezne bennünket. Fülöp László, a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat osztályvezetője: — Három éve üzemel egy kis teljesítményű takarítógép. A havi 200 üzemórából százat a javító- műhelyben áll, mert a berendezést termek, üzemcsarnokok és nem járdák seprésére tervezték. A gép mostani működési területét nem tudjuk bővíteni. Nagyobb teljesítményű berendezés kellene, de még ha lenne, akr kor is kérdéses volna a hatásfoka, hiszen napközben emberek ezrei közlekednek a színház előtt. Dr. Keczer András, a Jókai Színház igazgatója: — A galambok jelentik az igazi problémát. Sok mindent megpróbáltunk a madarak eltávolítására, de erre egyedül képtelenek vagyunk. Az ügyben ez idáig semmilyen segítséget nem kaptunk. Ha a galambok kérdése megoldódik, akkor a járda tisztaságáról gondoskodni tudunk, úgy, hogy naponta kétszer letakarítjuk. Napjainkban ez hát a helyzet. A témával szerkesztőségünk nem kíván a továbbiakban foglalkozni. Most már másokon a sor... L. S. fl rokkantak évében - — nemcsak jót Édesanyám 13 éve béna, segítség nélkül nem tud mozogni. Néhány esztendeje tolókocsit kapott, de az idén tavasszal tönkrement a hátsó kiskerék. Több illetékeshez fordultunk levélben, de a válasz mindig csak magyarázat volt, hogy miért nem tudnak küldeni. Végül is a rossz kerék miatt új tolócsokit kellett igényelnünk. A térítési díjat már két hónapja befizettük, a kocsira mág várunk ... Sajnos, édesapám is megbetegedett, kórházba került. Ő is nehezen közlekedik, tolókocsijával nem mindig engedik be még az egészségügyi intézményekbe sem. Kellemetlen élményünk volt a gyulai OFOTÉRT-boltban is, ahová a szüleim szemüvegéért mentünk. Az üzletben ugyan nagy tábla hirdette, hogy rokkantaknak 40 százalék kedvezményt biztosítanak. A kedvezmény azonban legfeljebb a kiadások csökkentésére vonatkozik, de a vidékről érkezők udvarias és gyors kiszolgálására már nem. Mi lesz, ha a rokkantak éve véget ér? Török Zoltánná, Almáskamarás Célszerűen kialakított, s elhanyagoltságra kárhoztatott autóbuszváró a zsadányi határban Fotó: Fazekas László Járdák és emberek Tataroznak Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úton. Hogy az építők biztonságosabbá tegyék a gyalogosok közlekedését, „aluljárót” készítettek a járdán. Már több ízben keltünk át a városban ilyen deszkafolyosón a tatarozott, vagy lebontásra ítélt há/ak előtt, örülünk, hogy a munkák miatt nem kell a másik oldalra menni, de ehhez hasonló úton még soha nem jártunk. A mintegy 15—20 méter hosszú „alagút” ugyanis olyan keskeny, hogy két felnőtt, pláne testes ember csak „lapjával” tud elmenni egymás mellett. A múltkoriban két, gyerekkocsit toló kismama találkozott szembe egymással. Az egyiknek vissza kellett fordulnia, hogy a másik elmehessen. Bosszankodnak is a gyalogosok a nagy forgalmú úton, s mondják: az önköltségcsökkentést nem ilyen anyagspórolással kell elérni. Persze, tesznek más megjegyzéseket is, de ezeket fölöslegesnek tartjuk ismételni» bár azt mondják: szóból ért az ember. .. Maradjunk a járdáknál, amelyek állapotáról — többek között — következtetni lehet egy település gazdasági, sőt, kulturális helyzetének a színvonalára is. Nos, a megyeszékhelyen már nemigen akadnak sáros földjárdák. sajnos, utak még igen. Az új lakótelepeken a házakkal szinte egy időben törekszenek a parkosításra, a tetszetős környezet kialakítására. Am a fejlődés újra és újra megbontja az egységet. A leendő új telefonközpont átadása után sok ezer távbeszélő-készülék kerül majd a lakásokba. Előbb azonban le kell fektetni a kábeleket. A következmény; a lépcsőházak előtt csaknem félméter széles „vágatok” keletkeztek a járdákon. Nyilvánvaló, hogy a járdák, a házak előtti füves térségek „fel- szántására” szükség volt. Ám arra már nincs, hogy hosszú hetekig, hónapokig balesetveszélyt rejtőn így maradjanak az utak. Egyszóval, valamikor újra kellene aszfaltozni a feltört járdákat. És talán sor kerülhetne — még a rokkantak éve után is — arra, hogy a járdasarkokon valamiféle lejárót ragasszanak a magas szegélyekhez. így a tolókocsis, mozgásszervi sérültek, vagy a gyermekkocsikat toló kismamák is biztonságosabban tudnának közlekedni. Mindezek ugyancsak hozzátartoznak egy városkép kulturális arculatához. V. D. Levél közügyben Papír és higiénia Eddig hiába szólt üzletvezetőknek, ellenőröknek Szabó Andrásné békéscsabai olvasónk. Azt írja, hogy majd minden élelmiszerboltban, büfében és pavilonban, az ABC-áruházak csemege, és kenyérosztályain a kiszolgálók csaknem kivétel nélkül nyálazzák a csomagolópapírt, amibe a nem megmosható élelmiszereket göngyölik. Veszi a szelet kenyeret, a felvágottat, a sajtot, és látja: az eladó a szájához emeli a kezét, megnyálazza az ujját, aztán a szeletelt élelmiszerre rátapasztja a papirost. Mindezt enyhén szólva visszataszítónak tartja, amelyet valahogyan meg kellene szüntetni. Rossz beidegződésről van szó — teljesen osztom a véleményét asszonyom. Még az sem mentheti a kereskedőt, hogy érvényes egészségügyi könyve van, mert arra is gondolhatna: ne vegye el a vevő étvágyát. Valóban, mi lenne, ha egy vizes szivacsot tartanának a pulton? Ettől tényleg nem mennének csődbe a vállalatok, a szövetkezetek! Végtére is, a XX. században élünk, és a kor egészségügyi követelményeihez ez is hozzátartozik. Mintegy bizonyításképpen újabb példával szolgál. Szerencsére változtattak ezen az áldatlan állapoton, de azért elmeséli. A rendelőintézet mellett levő kenyeret árusító pavilonban az ablakban tartották a selyempapírt. A finom, gőzölő kenyérre várva arra lett figyelmes, hogy az előtte vásároló férfi ötszázassal fizet, miközben a koszos bankjegyeket végighúzza a csomagolópapíron. Mit sem törődve az egésszel az eladó, nyugodt szívvel becsomagolta ebbe a papírba az ön kenyerét, amit végül is a tyúkokkal etetett meg. Mi is végignéztünk néhány ilyen kiszolgálási manővert, és azt kell mondani: igaza van olvasónknak. Sőt, az alumínium pénztől szürke kézzel markolják az eladók a kiflit, a zsemlét. Persze, elüthetnénk a panaszt azzal, hogy néhány éve csupaszon kaptuk a kenyeret, a péksüteményt. Egyáltalán, örüljünk a megváltozott körülményeknek: a kötelező csomagolásnak. Bizonyára levélírónk sem „tanmesének” szánta történeteit és nincs szándékában életünk mindennapi, úgynevezett jelentéktelen mozzanatait az emberiség világméretű gondjaival összefüggésbe hozni. Észrevétele jogos, és mindenképpen figyelmet érdemel. Az már más dolog, hogy nem a valódi nevét írta a borítékra, félve az esetleges ellenszenvtől, ahogy ön fogalmazott. Látja, kedves asszonyom, ezzel már aligha érthetünk egyet. Stílszerűen: az effajta magatartásforma is lehet egészségtelen. Tisztelettel: Seres Sándor Finom falatok — udvariassággal! Tyúkhúsleves, tejfölös gombaleves, velővel-májjal töltött rántott szelet* kanászpecsenye és pirított kacsamáj, birka- és gombapörkölt, ladányi pecsenye . . . Ha valaki azt hiszi, hogy egy ünnepi alkalom menüjét soroltam fel, téved. A teljesség igénye nélkül felsorolt és bármely elegáns étterem étlapján helyét megálló ínyenc falatokat talán messze környéken ismerik. Nem is az a szándékom, hogy reklámot csapjak a körösladányi büfében ehető ételeknek. Ismerős jóbarátom zengett ódákat az ott kapható — sokak által kedvelt pacalról. Ajánlotta, menjek be, nem csalódom. Nos, így lett. A velővel töltött rántott hús finom, a kiszolgálás „mindent felülmúlóan” udvarias volt. A fiatal, mosolygós pincér így köszönt: ha legközelebb erre jár, keressen fel ismét minket! Ügy legyen! Béla Vali Várospédium, Szarvas III. Igen sok kérdést kaptunk a városban élő cigánylakosok helyzetével kapcsolatosan, melyre összefoglaló választ kívánunk adni: Az elmúlt húsz év eredményeit értékelve tényként kell megállapítanunk, hogy a cigánylakosság többsége hatalmas utat tett meg. A munkaképes korú férfiak túlnyomó része állandó munkát vállalt. A cigánytelep felszámolását 1965 óta folyamatosan végezzük, a telepi szociális követelményeknek meg nem felelő lakások többségét felszámoltuk. Fejlődésről számolhatunk be a cigányság egészségügyi, művelődésügyi helyzete terén is. Tény tehát, hogy egyre több a társadalmi normákat magáévá tevő cigány család. Ugyanakkor- azzal is tényként kell számolnunk, hogy a társadalomba való beilleszkedés hosszú folyamat, az évszázados elmaradást, a meggyökeresedett életformát nem lehet néhány év alatt megváltoztatni. A cigánylakosság kisebb, be nem illeszkedett részének negatív magatartása a lakosság széles körének határozza meg véleményét, melyet az egész cigányságra kiterjesztenek. Aggasztónak tartjuk azt, hogy a negatív tendenciák egy része újratermelődik. E negatív jelenségek ellen a tanácsi, rendőri és egyéb illetékes szervek összehangoltan és határozottan lépnek fel, valamennyi rendelkezésre álló eszközzel. Gondot jelent, hogy intézkedéseink esetenként nem vezetnek kellő eredményre, gyakran nehézségekbe ütközik a határozatok végrehajtása. Tudomásunk van arról, hogy a lakosság széles köreit foglalkoztatja, izgalomban tartja a cigányság e részének viselkedése. Jellemző ezzel kapcsolatban a szenvedélyes hangvétel, a vélemények megfogalmazása. Rémhírek terjedtek el a cigányság szervezett betelepítéséről, szabad lopási lehetőségéről, stb., melyet ezúton is határozottan cáfolunk. Fontos hatósági, de társadalmi feladat is a cigányság helyzetének objektív, előítéletmentes szemléletének általánossá tétele, a cigányság felemelkedésének elősegítése, valamennyi területen. E cél csak a jogok és a kötelezettségek összhangjának fokozott megvalósításával, a tudatformálás és a meggyőzés, valamint a hatósági eszközök következetes. egyidejű alkalmazásával érhető el. A DATE főiskolai kara dolgozói: Hogyan alakult az egy főre eső átlagkereset a két fő ágazatban: az iparban és a mezőgazdaságban? A munkaképes korú lakosság száma 11 ezer 437 fő. Az iparban dolgozik 53 százalék (38 ezer 187 forint évi alap- jövedelemmel), a mezőgazdaságban 32 százalék (46 ezer 582 forint évi átlagjövedelemmel). Szécsi Mátyás, a Szarvasi Állami Tangazdaság dolgozója: Miért nincs elég ipari jellegű munkalehetőség Szarvason? A VI. ötéves terv időszakában városunkban állami ipar telepítésére nem kerül sor. Városunkban a szövetkezeti iparnak vannak hagyományai. Békés megye településhálózat-fejlesztési terve szerint „Szarvas mezőgazda- sági termelési, oktatási, kutatási és üdülési-idegenforgalmi központtá történő fejlesztése szükséges áz ipari termelési háttér megtartása mellett”. Molnár Pál, Szarvas, Szabadság u. 67. sz. alatti lakos kérdéseire válaszoljuk: A Jókai u., Dr. Melich és Vágóhíd u. közötti burkolt útszakasz megépítése 1985-ig várható. A városban alkalmazott és alkalmazásra kerülő építési technológiák szükségessé teszik a koncentrált, folyamatos beépítést. Ezért a Béke közben, valamint a Kazinczy—Jókai —Dr. Melich—Szabadság utcák által határolt tömbben kerül sor nagyobb arányú építkezésekre. A Sallai utcában további építkezések e tervidőszakban nem lesznek. Országgyűlési képviselői beszámolókra évente sor kerül, amely a kül-, bel- és város- politikai kérdésekkel egyaránt foglalkozik. Személyesen a képviselő bármikor fogadja. A'tanács ülései nyil- ' vánosak, így azokon bármikor részt Vehet. Az ülések helyéről és idejéről a lakosságot a tanács hirdetőtábláján tájékoztatjuk. A Jókai u. sarkán levő „kocsma” a lakótelep fejlesztése során elbontásra kerül. Dr. Szabó Lászlóné, szarvasi lakos: Miért engedték majd a város közepébe települni a vasipari szövetkezetét, illetve, ha már korábban odakerült, miért járultak hozzá, hogy felépüljön a vasöntöde, ami ontja a kormot, a szennyet,' és zajos is. Ez környezetvédelmi szempontból megengedhetetlen lett volna. A vas-, fémipari szövetkezet vasöntödéje a tervszerű üzemfejlesztés keretében kitelepítésre került. Az üzem környezetkárosító hatását rendszeresen ellenőrizzük. Moravcsik József, Holp József, Kerékgyártó Sándorné és Sándor Gábor szarvasi lakosok a szennyvíztisztító telepre és a Körös-holtág szennyezettségére vonatkozó kérdéseket tettek fel. A szennyvíztisztító telep III—IV. ütemének építése folyamatban van. A III. ütem üzembe helyezése 1982-ben, a IV. ütemé 1983-ban várható. A Szarvas—Békésszentandrás közös szennyvíztisztító rendszerének kialakítása jelenleg még nincs napirenden. Az üdülőváros kialakításához a feltételek megvannak. A tisztított szennyvíz más irányú elhelyezésére a lehetőségeket keressük, de a jelenlegi megoldás sem akadálya az üdülőközpont kialakításának. A Körös szennyezettségi szintjét rendszeresen mérik. Az üdülőterületi gyalogjárók általános elnevezése a sétány. Ilyen épült az Erzsébet ligetben, az Aranyszarvas étteremhez, a Mangolzugban, de nem tanácsi pénzeszközökből, hanem az érdekelt szervektől kaptunk fedezetet (például: DÉLÉP, vendéglátó, Országos Idegenforgalmi Tanács). < Sándor Gábor, Nyéki László szarvasi lakosok: Miért zárják be a nyári hónapokban a tisztasági fürdőt? A tisztasági fürdő minden évben májusban és októberben karbantartási és nagy- takarítási munkák miatt tart zárva hosszabb ideig. A nyári hónapokban — strandfürdőként — üzemel. Nagy Lászlóné és Kiss Sándor szarvasi lakosok: Mikor készül el az oly régen ígért gáz- és termálvízvezeték? A lakások és intézmények geotermikus energiával (termálvízzel) való fűtése és használati melegvíz-ellátása érdekében készül az állami támogatás elnyeréséhez szükséges pályázat. Reális lehetőséget látunk, hogy a VI. ötéves terv vége felé ez az elképzelés valóra váljon. Kiss Sándor, Szarvas, Rákóczi u. 27.: Mikor lesz Szarvason kórház? Terveinkben kórház építése nem szerepel, mivel a megyei településhálózat-fejlesztési terv szerint erre városunk nincs kijelölve. A békéscsabai és gyulai kórház bővítése folyik, ez a beteg- ellátásban is javulást fog eredményezni. (Ezzel a szarvasi Várospódium című tévéműsorhoz kapcsolódó kérdésekre a válaszok közlését befejeztük. Néhányan még levélben kapnak választ kérdéseikre, illetve a lakáshelyzettel foglalkozunk egy későbbi írásunkban. A szerk.)
