Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. november 5., csütörtök

o

Ötmillió ember ügye

Megdöbbentőek a számok, szinte hihetetlenek az adatok : Hazánkban mintegy 300 ezer cukorbeteget tartanak nyilván, több százezer a különféle betegségek miatt szigorú diétára szorulók száma. És, ha figyelembe vesz- szük, a ma már népbetegséggé fajult elhízást is, akkor az országban ötmillió embert érint a diétás élelmiszerek ügye.

O

A téma fontosságát jól jelzi, hogy három tárca: az Egészségügyi Minisztérium, a Mezőgazdaság- és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium közös sajtótájékoztatón ismertette az előre gyártott diétás élelmiszerek jelenlegi választékát, a jövőben várható új termékeket, és szóltak természetesen az ezzel kapcsolatos gondokról is.

Diétás élelmiszerből jelenleg még nincsen túl sok, és a meglevők megítélésében is meglehetősen nagy a zavar. Ezért szögezték le a sajtótájékoztatón, hogy szigorúan véve diétás élelmiszernek az a termék tekinthető, amelyben a tápanyagok vagy táplálkozásélettani szempontból fontos hatóanyagok mennyisége lényegesen eltér a hasonló jellegű — általánosan ismert és fogyasztott — élelmiszerektől, és különleges összetétele, vagy a szokásostól eltérő technológia alkalmazása

miatt gyógyélelmezésre, illetve annak kiegészítésére szolgál.

Van azután egy ennél jóval tágabb kategória is, ebbe tartoznak a diétás étkezéshez ajánlott élelmiszerek. Meglepve hallottuk, hogy a normál élelmiszeripari kínálat jelentős része, több mint 900 konzerv, tejtermék húskészítmény, vagy egyéb ételféleség beilleszthető az egyes diétás étrendekbe. Ez jó dolog. a baj csak az,

hogy éppen az érintettek, a diétára szoruló betegek vagy egészségések nem tudnak erről semmit. A jelenlegi élelmiszertörvény nem teszi lehetővé, hogy a diétás javaslatokat a címkén feltüntessék, arra pedig melyik boltban van hely, hogy kifüggesszenek egy csaknem ezer cikket tartalmazó táblázatot?

O

lgy tehát nincs más hátra, mint várni az élelmiszertörvénymódosítására, amely már ezeket a fontos szempontokat is figyelembe veszi. Mint ahogy várnunk kell az ipar és a kereskedelem által beígért új termékekre is.

Persze, ne legyünk igazságtalanok, az utóbbi tíz évben óriásit fejlődött a diétás élelmiszerek választéka és mennyisége. 1970-ben 750 tonna volt a forgalomba hozott diétás készítmények mennyisége, és az egész országban csak 560 bolt foglalkozott az árusításukkal. Az idei évben már 2 ezer 300 tonna diabetikus befőttet — 230 tonna dzsemet, 200 tonna szörpöt, 200 tonna csokoládét, 150 tonna lisztesárut értékesítenek az élelmiszerboltok, most már korlátozás nélkül, az országba valamennyi helyen. És jó jel az is, hogy ma már nemcsak a cukorbetegekre gondolnak, a választék ösz- szeállításánál, hanem a sószegény diétát igénylő magas vérnyomásosokra, vagy a különféle felszívódási zavarokban szenvedőkre is. A változás azonban lassabb, mint lehetne, a sószegény konzervek például már tíz éve elkészültek. négy éve befejeződött a klinikai kipróbálásuk is, de még csak most kezdik a forgalomba hozatalt. Vagy például régi igény, hogy kapható legyen a kevésbé sózott felvágottak családja is. Ezt a kérést a húsipar a különféle szabványokra való hivatkozásokkal nem teljesítette eddig.

Családi csendélet ”

nulládat!" — szól rá a piros hasú Forint anyuka a fényes és örökké elcsellengö húszfilléresre. Nagyobb testvérei, a csillogásra vágyó ketteske, a zömök fémtízes, a do- hányszagú, gyűrött húszas jót kuncog, csúfolódik kis- öccsén. Még a zöld ruhás papírtízes nagyapa is elmosolyodik, pedig ő igen csak fenn hordja a nulláját, amióta visszahívták nyugdíjból.

Forint Endre, a családfő oda se figyel, éppen számolgat magában. Mostanában több a munkája, nagy a felelőssége, nem ér rá annyit foglalkozni bohóságokkal. Később azért megkérdi, ki mit dolgozott, merre járt ma, elvégre több szem többet lát. A fillérek, forintosok panaszkodnak: alig veszik őket pénzszámba, minden tenyér csak morog rájuk: „Az agyamra megy ez a rengeteg apró!" A ketteske bezzeg dicsekszik: őt külön teszik, sokszor még szaladgálnak is utána, hogy két egyforintos ellenében kiválthassák a kasszafogságból. De minek?! „Ügy utálok naphosszat, századmagammal az autóbuszautomatákban zötykölődni!”

Forintné kisimítja gyűrött piros ruháját, csendre inti a gyerekeket, és fáradtan sóhajt:_jnit tudjátok ti, milyen az élet! Aztán szemérmesen a férjére, a nagy ötszázasra pillog: „Ügy hiányoztál, szívem! Az a szegény fiatalasszony, akinél ma dolgoztam, annyira szeretett volna megvenni egy pulóvert, de akkor a gyerekeinek nem jutna új cipőre!”

A mindig délceg ötvenes most meg se szólal, a pénztárcasarokba húzódva szakadt sebeit, tépett füleit ra- gasztgatja. „Hagyjátok szegény fiút — pisszenti le a kicsiket Forint mama —, összeveszett miatta egy részeges férj az asszonnyal, tépték, cibálták. Aztán az ürge elcipelte a kocsmába. Ott meg a söntéspulton jól elázott a sok sörtől.”

„Én pedig — fakad ki a sok panasz hallatán a családfő is — több kollégámmal együtt kiküldetésen voltam, ünnepségen." „És mit ünnepeltek?” — sürgetik a gyerekek. „Hát ez az: a takarékosságot..

— ti —

Megjelent a Debreceni Szemle

első száma

Debreceni Szemle címmel új társadalompolitikai folyóiratot jelentetett meg a város felszabadulásának 37. évfordulójára a debreceni városi pártbizottság. A kiadvány — mint az első szám beköszöntő cikkében dr. Postás Sándor, a városi pártbizottság első titkára írja — olyan tudományos igényű, politikailag elkötelezett orgánum, amely fórumot kíván biztosítani azoknak, akik Debrecen közelmúltjának, jelenének és jövőjének a társadalompolitikai vonatkozású, elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak.

Az illetékesek azonban azt ígérik, hogy most már gyorsabban reagálnak az igényekre. Örömmel hallottuk, hogy ezen a téren Békés megyét az élenjárók között tartják számon. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat baromfiból készült töltelékárui a diétás élelmezésben kitűnően használhatók. A Békés megyei Üdítőital-ipari Vállalat Arola üdítői például a világszínvonalat képviselik, a komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberek egyöntetűen állítják, hogy náluk jobb sehol sem kapható. Elismerést érdemelnek a Békéscsabai Konzervgyár glu- ténmentes tésztaféleségei is.

O

A következő évtől pedig tovább szélesedik a választék. Két új ízesítésű Arola-üdítő kerül forgalomba, közülük a zöldalmát már meg is kóstolhatták a résztvevők. Végre megindult a diabetikus csokoládé hazai gyártása, több lesz a cukorka, lesz diétás fagylalt, gyümölcslé és kapható lesz a nátriumszegény konzerv is. A jobb ellátás érdekében jelentős mennyiségű tőkés devizát is fordítanak erre a célra. Tavaly egy, az idén másfél millió dollárt. És. hogy a hazai gyártást jobban ösztönözzék, az alapanyagok importja vámmentes.

Sok minden történt tehát a diétára szorulók érdekében, de még rengeteg a tennivaló. Ha csak a szocialista országok példáját nézzük, akkor is tekintélyes a lemaradásunk: az NDK-ban 90-, nálunk 24-féle speciális cukorbetegek részére készült termék kapható, és ebből is tíz importból származik. Ha a többi diétát is figyelembe vesszük, lemaradásunk még nagyobb. Az egészségügynek, az élelmiszeriparnak és a kereskedelemnek még szorosabban együtt kell tehát működnie, mert tevékenységük nagyon sok embert érint: a fél ország várja,

hogy megoldódjon ez a probléma.

Lányai László

Pontosan

betartott

technológia- rekorderedmények

Kimagasló sikert értek el a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban, amely egyike annak a 16 IKR-taggazda- ságnak, ahol az idén elsőként alkalmazzák a termelési rendszer új gabonatermelésfejlesztési programját. Háromszáz hektárról takarítottak be 12,7 tonna, egy hatvanhektáros tábláról pedig 14,4 tonna átlagos kukorica- termést. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer új programjának az a célja, hogy — első lépésként 36 ezer hektáron — ebben az öt évben két tonnával növeljék a kukorica, másféllel a búza egyébként is magas hozamát.

Az első esztendő bebizonyította, hogy a program jól megalapozott. A részt vevő nagyüzemi gazdaságok hektáronként 782 kilogrammal nagyobb búzatermést takarítottak be, mint amennyi a rendszer többi 217 tangazdaságának átlaga. A mezőhe- gyesiek országosan figyelemre méltó rekordjukat, a megfelelő mennyiségű csapadék mellett, annak köszönhetik, hogy nagyon pontosan betartották a közös vállalat táb- lánkénti — a termőhelyi adottságokhoz igazított — technológiáját, és minden munkát optimális időben végeztek el. Hektáronként ) mintegy 400 kiló hatóanyagot adagoltak ki, és maradéktalanul kijuttatták az előírt biológiai hatásfokozó anyagokat, a talajkondicionáló szereket, a lombtrágyákat.

A tájkörzetben legnagyobb hozamokat adó hibrideket hetven-nyolcvanezres tőszámmal vetették el; az állomány mindvégig gyommentes volt.

Galagonya és éticsiga

Tíz esztendeje annak, hogy megalakult az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat. Akkor még jelentéktelen árbevételt produkáló egység volt, ma viszont a ZÖLDÉRT és az ÁFÉSZ versenytársa. Békés megyei begyűjtő üzemének felvásárló tevékenysége négy megyét érint: Bács-Kiskunt, Csongrádot, Szolnokot és természetesen Békést. A zömében lakosságtól vásárolt gyümölcs mennyisége az idén elérte a 295 vagont. De a „megmozgatott” áru ennél is több: négyszáz vagon.

A mindössze 24 dolgozót foglalkoztató üzem megbízói formában működik. A megbízott, vagyis a felvásárló tiszta jutalékos rendszerben dolgozik, munkaideje pedig kötetlen. Sokszor hajnaltól késő estig talpon van, de megéri, mert jó a kereseti lehetőség. Tevékenysége szerteágazó, korántsem korlátozódik csupán az erdei termékekre, amelyek közül jelenleg a galagonya felvásárlása folyik. Ezt szárítva, gyógynövényként külföldre szállítják majd, míg a csipkebogyót itthon dolgozzák fel. A vadon termő gyümölcsök közül termelésükben a kökény kapta az idén a legjelentősebb szerepet: a ragyogó termésből szörpalapanyagot készítenek a gerlai üzemben. Emellett — mint erdei termékkel — foglalkoznak még fenyőlomb-értékesí- téssel, nyárfák és diófák forgalmazásával. No és tobozokkal : óriási mennyiségű, évi 10—12 vagon feketefenyő- tobozt gyűjtenek a bugaci térségben, amit különböző célokra — például koszorúkészítés — használnak belföldön és külföldön. Karácsonyra pedig körülbelül 12

ezer fenyőfát szállítanak majd a ZŐLDÉRT-nek és az ÁFÉSZ-eknek. De ez még nem minden. Felvásároltak és értékesítettek ebben az esztendőben 42 vagon megy- gyet, 70—75 vagonnyi szilvát, 20—25 vagon körtét, 15 vagon sárgabarackot, hogy csak a legjelentősebbeket említsük.

Ezenkívül van még egy érdekességnek számító tévé-' kenysége az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnak. Mégpedig a különféle magok — szaporítóanyagok — előállítása. A felvásárolt gyümölcsök magozását Gerlán végzik, és körülbelül 12—13 kilogrammból nyernek egy kilogramm magot, amit aztán eladnak, többnyire a rákóczifalvi tsz- nek, mint a legnagyobb cse- metefa-termelőnek, de jut belőle külföldre is. Az idén például 10 tonna őszibarackmagot exportáltak.

Ez évi tervükben 60 tonna vadgesztenye begyűjtése szerepel, ezt várhatóan túlteljesítik, mint ahogyan évek óta rendszeresen. Persze, sok múlik az időjáráson is. Hiába szerettek volna ugyanis több éticsigát gyűjteni a nyár elején, 26 tonnánál többet nem sikerült. E termékek természetesen nem a belföldi, hanem a MAVAD- on keresztül, Franciaország és Olaszország piacaira kerültek. Nem így a kamilla, aminek jó részét a hazai fogyasztók kapják. Ebből a növényből közel ötmillió forint értékűt forgalmazott az üzem. A mostani tervidőszak végére azonban már nemcsak begyűjteni és értékesíteni, hanem feldolgozni is a megyében kívánják a gyógynövényt.

— SZÍ —

Én másként látom...

Élet a telepen

|gy látszik a divattémáktól nehéz szabadulni. A lakótelepi élet — legalábbis amióta lakótelepek léteznek Magyarországon — előkelő pozíciót vívott ki magának a szociológusok és filozófusok vitáiban, a lapok hasábjain, a rádióban és tévében. (Legutóbb, az elmúlt hétvégen Szentmi- hályi Szabó Péter idevágó jegyzetét röpítették szerte az éter hullámai.)

Nos, a baj szerintem nem a témával van, hanem annak feldolgozásával, tálalásával. Majd minden megnyilatkozás azokra az egy kaptafára készült panelekre épül, amelyeknek egyhangúsága, szürkesége, uniformizáltsága vetekszik a lakótelepi lakásokat alkotó előgyártott elemekkel. Csak míg az utóbbiak szilárdan állnak az alapzatokon, az előbbiek — meggyőződésem szerint — a felszínt birizgálva alaptalanul lebegnek a levegőben.

Mert mi tűnik ki ezekből a kétes népszerűséget hozó szerzői jegyzetekből, kritikákból? Az, hogy a lakótelepi élet sivár, elidegenít. A lakók nem ismerik egymást, nem törődnek egymással, éli ki-ki a négy fal közé zárt, szép lassan kiüresedő életét, és így tovább, és így tovább.

Már most előrebocsátom, hogy 1973 óta élek családommal egyetemben azon a békéscsabai lakótelepen, amelyet a közvélemény az ország legkevésbé sikerült lakónegyedének tart — és sietve hozzáteszem: bármilyen alapos önvizsgálatot tartok is, ez alatt a kilenc év alatt nem üresedett az életem, nemcsak a saját lépcsőházunk minden lakóját ismerem név — sőt keresztnév szerint, hanem igenis köszönő viszonyban vagyok a harmadik, sőt negyedik lépcsőházbeliekkel is, ráadásul számtalan barátom, ismerősöm lakik immár a telep legkülönbözőbb pontjain, olyanok, akikkel éppen itt, a telepen keveredtem jó, vagy még jobb ismeretségbe.

Mehetek az újságoshoz, az ABC-be, papírboltba, gyógyszertárba, butikba, presszóba, itt a telepen az utam mindig hosszabb ideig tart a tervezettnél. Nem a távolság miatt, hanem azért, mert lép- ten-nyomon ismerősök állítanak meg: hogy vannak a srácok? Mikor hozunk már össze megint egy kis focimeccset, és hadd ne folytassam.

De visszatérve a lépcsőházunkhoz. Itt már hagyományossá vált a minden őszi közös birkavacsora, amikor- is a lépcsőház földszintjét rendezzük be „hozott anyagból” a lakoma színhelyéül. Itt természetes, hogy a szülés előtt álló kismamát egy- emberként biztatják az autós

családok: — Csak csengessen be, ha menni kell, akár éjfélkor is! A lépcsőházi gyerekek régóta összejárnak, s a felnőttek is tudják a másikról, ha öröme, ha bánata van s e, mondhatni családi érzések jóval túlmutatnak mára hébe-hóba szervezett kör- nyezetszópítő, társadalmi munka által keltett „össze- kovácsolódáson.”

Nem szóltam volna egyébként, ha csupán az én példámról lenne szó, hiszen nem vagyunk egyformák, lehetek én az átlagnál jóval igénytelenebb, s ennek következtében szuper elégedett. Előttem vannak viszont más lépcsőházi könnyes szemek, amelyek az elköltöző baráti családot búcsúztatták, látom a napon sétáló kismamákat, hallom gondokkal szőtt, de mégiscsak jó érzésről árulkodó csevegéseiket, azután az apróságokat, a nem éppen legpraktikusabb játszóterek homokjaiban, s mindez arról győz meg, hogy jól látom helyzetünket, életünket akkor is, ha másként látom, mint a divattéma divatos fordulataiból ácsolt kritikák szerzői.

Tévedés ne essék, nem ho- zsánnázásnak szántam ezt az írást, hiszen balgaság lenne azt állítani, hogy lakótelepeink kielégítik mindazokat az esztétikai, kulturális, nevelési kikapcsolódási és ellátási igényeket, amelyeknek kielégítése ma már joggal elvárható. Azt is tudjuk, hogy ez az esetek többségében az anyagiakon múlik, és azt is tudjuk, hogy jó részük viszont csak a rugalmasságtól függ, mert az épületek egyhangúságán változtatni csak fantázia kérdése. A beköltözést megelőzően a kész úthálózat csak szervezés kérdése, az azonnal minden felszerelésével, javítás nélkül használatba vehető lakás pedig jó munka kérdése. Mindebben természetesen rengeteg a tennivaló.

Ám valamennyi hiba, hátrány, kedvezőtlen jel és jelenség együtt sem semmisíti meg a tényt, miszerint lakótömbök és telepek nőnek gombamód, s érezhetjük át mind többen az önálló lakásba jutás, a költözködés és berendezkedés semmihez nem hasonlítható örömét.

zt persze tudnia kell minden lakásba jutottnak és lakásra várónak, hogy egy megoldott gond, legkevesebb három újat szül, ez viszont még nem ok arra, hogy a panaszkodás divatja olyan érzetet keltsen bennünk, mintha annál nagyobb csapás nem is érhetné az embert/ mint amilyen a lakótelepi életre kárhozott- ság. Más kérdés, hogy néha, éjjelenként magam is kertes családi házról álmodom ...

(kőváry)

Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát sinatelepi kerületében országos bemutatót tartottak a napokban. A Gyöngyösi Agro- mechanikai Ipari Szövetkezet bemutatta a szakembereknek az AERO robot szélerőgépet. A természetes energiával működő szélmotor gumimembrános vízszivattyúja több mint három köbméter vizet szív óránként. A kombinátban ezernyolcszáz szarvasmarha napi itatását két szélmotor látja el (MTI-fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS)