Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981, november 1., vasárnap o IgHilUKftlcj--------------------------------------- --------------------SZÜLŐFÖLDÜNK H z OKOT új akciója: legyen jobb a kapcsolat a gyalogosok és járművezetők között Beszélgetés dr. Sajti Imre rendőr ezredessel, a megyei KBT elnökével Az idén tovább nőtt hazánkban a gépjárművek száma, napjainkban csaknem egymillió 70 ezer személy- gépkocsi rója az utakat, ezenkívül több tízezer tehergépkocsi, motorkerékpár és segédmotor-kerékpár van forgalomban. A kerékpárosok tábora ás — a becslések szerint — több mint hárommillióra tehető. Na és a gyalogosok ... Szóval valamennyien, nap mint nap, ki járművel, vagy éppenséggel gyalog közlekedik, részese a forgalomnak. Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács új akciót indított, melynek célja, hogy jobb legyen a kapcsolat a járművezetők és a gyalogosok között. Az október 15-én kezdődött, és december 15-ig tartó akciósorozat jelmondata is erre utal: „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk!” A közeljövőben minden bizonnyal számos plakáttal találkozhatunk majd, melyek hirdetik az OKBT-nek ezt a kezdeményezését. Persze az igazi az lenne, ha ez az akció nemcsak kampányjellegű lenne, hanem a jövőben, az év minden egyes napján valósággá is váljon. Vagyis: legyünk társak az utakon, a közlekedésben. — Mi tette szükségessé ezt az akciót? — kérdeztük dr. Sajti Imre ezredestől, a Békés megyei Közlekedésbiztonság] Tanács elnökétől. — Szükségességét tények, adatok bizonyítják. Az elmúlt öt évben a gyalogoselütések számát illetően nem történt lényeges változás. A balesetek természetét vizsgálva kimondható: öt év alatt az országban az összes személyi sérüléses balesetek egyharmada, 29 ezer 713 esemény gyalogos elütés volt. Az elmúlt évben 6 ezer 138 gyalogos sérült meg közútja- inkön, közülük 642 halt meg. Az idén hazánkban 253 gyalogos vesztette életét az utakon, közülük 23-an megyénkben. Jogi megítélés szerint a gyalogos elütések nagyobb részénél meghatározó a gyalogosok felelőssége: az ő hibájukból bekövetkező baleseteket fele részben az okozta, hogy vigyázatlanul, hirtelen, vagy jármű mögül léptek az úttestre. Évről évre nő a gázolások aránya .a tilos jelzésnél áthaladók körében, az esetek zömében a gyalogosok féktávolságon belül, körültekintés nélkül lépnek a járművek elé, amikor azok már nem állíthatók meg. — A járművezetők sem angyalok ... — Való igaz. A gépjármű- vezetők éves átlagban több mint 900 gyalogost azért ütnek el, mert járműveik sebességét helytelenül választják meg. Gyakran, évente ezer esetben, nem biztosítják a gyalogosok számára az áthaladási elsőbbséget. Különösen veszélyes — és zömében halálos kimenetelű — baleseteket okoznak szabálytalan előzésükkel. Az elmúlt évben például 130 ilyen esetben történt baleset. A gyalogosok többségét személygépkocsival ütik el. Ugrásszerűen nőttek a segédmotor-kerékpárokkal történő gázolások, csökkent viszont a motorkerékpár okozta balesetek száma. — A statisztika emelkedő tendenciát jelez a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken történt gázolásokat illetően. A partneri kapcsolat miben foglalható össze? — Az év első felében 820 gyalogost ütöttek el gépjárművek, közülük 23-at megyénkben. Egy dolgot mindenkor tudomásul kell venni: az úttest a gépjárműveké. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a gyalogosok nem közlekedhetnek rajta. A kijelölt gyalogátkelőhelyeken biztonságosan közlekedhetnek, ha leléptek a járdáról, ott nekik van elsőbbségük. A forgalomirányító lámpák által biztosított átkelőhelyek is a zebrán átkelőket védelmezik, nekik nyújtanak elsőbbséget. Persze nincs és nem is lehet minden átkelőhelynél lámpa. Éppen ezért tanácsoljuk, mint az már a fővárosban bevált, hogy a gyalogosok várják össze egymást, egy-két percnyi várakozás után csoportosan haladjanak át, ami biztonságukat növeli, ugyanakkor a járművezetőket segíti, a forgalmat pedig gyorsítja. Egyértelmű kézmozdulattal az áthaladási szándékot jelezhetjük is a gép j árművezetőnek. — A mostani akcióktól mit várnak? — Nem tagadjuk: nagyon sokat! Valamennyien részesei vagyunk a közlekedésnek. A közlekedésben a munkahely felelősségének is érvényesülnie kell. A gyalogosok közlekedésbiztonságát kívánjuk fokozni a munkahelyeken bevezetett közlekedési ismeretek oktatásával. Az akció során a partneri viszony javulását tűztük célul, úgy, hogy a gyalogosok és a gépjármű- vezetők kölcsönösen vegyék figyelembe egymás érdekét, segítsék egymást, mert mindenki célba akar jutni. A közlekedőknek jobban tekintettel kell lenni egymásra. Azt szeretnénk, ha szabálytisztelő gyalogosok és gépjárművezetők közlekednének az utakon, miközben éreznék az egymás iránti felelősséget. Itt kell megemlítenem a szülők és az iskolák felelősségét, szerepét. Miről is van szó? Ha a gyerek a szüleitől azt látja, hogy a piros jelzés ellenére áthaladnak az úttesten, vagy nem a kijelölt átkelőhelyen közlekednek, akkor ő is ezt tanulja meg. A személyes példamutatás az egyik igen fontos nevelőeszköz, amit nemcsak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is — véleményem szerint — sikerrel lehet alkalmazni. — A Közlekedésbiztonsági Tanács mivel segíti a gyalogosok biztonságának fokozását? — Egyebek között a gyalogos átkelőhelyek más színű megvilágítást kapnak, amit fokozatosan valósítanak meg. Este éz a sárga fényforrás már messziről figyelmezteti a gépjárművezetőket. Aztán a közlekedési úttörők — megyénkben több mint ezren vannak —. naponta teljesítenek szolgálatot az iskolák környékén. Munkájukat, szolgálatukat nagyon komolyan veszik ezek a gyerekek, a gépjárművezetők is tiszteletben tartják őket, ami a gyalogosokról már nem mondható el egyértelműen. Munkánk sokrétű, s bármilyen intézkedést is teszünk, az mindig az embert szolgálja. Ez is magyarázata annak, hogy az elmúlt év azonos időszakához képest Békés megyében összességében 4,1 százalékkal csökkent a balesetek száma', ezen belül 5,2 százalékkal a közlekedés halálos áldozatainak aránya. Szeretnénk, ha mostani akciónk fő mondanivalója nem maradna kampányjellegű, mert jelmondatunk valós tartalmú: „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk !” — mondotta dr. Sajti Imre. Szekeres András Társadalmi juttatások természetben és pénzben A társadalmi juttatások — az életszínvonal-politika céljainak megfelelően — rendkívül dinamikusan bővültek az elmúlt években. Erre a fejlődésre jellemző, hogy 1963-ban még 106 forint munkajövedelemhez 23, 1980-ban már 48 forint társadalmi juttatás járult. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a lakossági jövedelmek, juttatások kétharmad része a munkával arányosan kerül szét-, osztásra, egyharmad része pedig a munkavégzéstől függetlenül keletkezett hátrányok csökkentését szolgálja. Minden hátrányt nem ellensúlyozhatunk A szociálpolitika a társadalmigazdasági fejlettség mai szintjén nem képes mindenféle hátrány ellensúlyozására, a társadalmi esély- egyenlőség megteremtésére. Az eltérő foglalkozási, rétegződési, demográfiai helyzetből, települési viszonyokból adódó különbségek legfeljebb mérsékelhetők, csökkenthetők, de meg nem szüntethetők, így például a nagy családok következetes szociálpolitikai támogatásával megelőzhetjük a további hátrányok keletkezését, de a hátrányokat maradéktalanul nem küszöbölhetjük ki. A gazdasági és szociálpolitikai célok nem állíthatók szembe egymással. A szociálpolitika végső soron a társadalmi-politikai feszültségek csökkentésével, megelőzésével hozzájárul a sikeres gazdasági tevékenységhez. De a gazdaság fejlesztése elsőbbséget élvez a jelenlegi helyzetben, hiszen a szociálpolitikai feladatok megoldása szintén a gazdaság teljesítőképességének alakulásától függ. Elismerésbe méltóak azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, amelyekre építhetünk. Társadalmi juttatásaink kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Jelentős összegeket költünk a jogos igények mind teljesebb kielégítésére. Tavaly összesen 147,3 milliárd forintot fordított az ország társadalmi juttatásokra, éppen háromszor annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A társadalmi juttatások megoszlása a következő (millió forintban): Pénzbeni juttatások 87 300 Ebből nyugdíj 55 979 családi pótlék 13 561 gyermekgondozási segély 3 913 táppénz 8 534 terhességigyermekágyi segély 1535 anyasági segély 360 temetési segély 98 ösztöndíj 997 Természetbeni juttatások 60 000 Ebből egészségügyi juttatások 17 800 szociális juttatás és bölcsőde 3 750 oktatási juttatás, óvoda 24 800 kultúra, sport, üdülés 7 900 Társadalmi juttatások összesen 147 300 Ha ezt az összeget elosztjuk a lakosság számával, kiderül, hogy 1980-ban egy magyar állampolgár évi 13 834 forint társadalmi juttatásban részesült. Legnagyobb ütemben a pénzbe- ni társadalmi juttatások gyarapodtak: egy lakosra jelenleg 20-szor akkora összeg jut, mint 20 évvel ezelőtt. Kisebb ütemben, 2,6-szere- sükre növekedtek a természetbeni társadalmi juttatások a 20 év alatt, arányuk a lakosság növekvő jövedelméhez viszonyítva lényegében nem változott. így az egészségügyi, illetve oktatási társadalmi juttatások növekedése, bár meghaladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét, legfeljebb a szükségletek mennyiségi gyarapodásával tartott lépést, s nem tette lehetővé az igények minőségileg is megfelelő színvonalú kielégítését. Ami a fejlesztési lehetőségeket illeti: a költségvetés szociális kiadásai — a beruházási összegeken belül — 65—70 milliárd forinttal, folyrt áron több mint 40 százalékkal növekednek 1981—85-ben. De e tekintélyes összeg legnagyobb része az érvényes szabályok szerint automatikusan növekvő kiadások fedezésére szolgál. (Például a nyugdíjak növelésére, a tervidőszakban belépő új kórházi, bölcsődei, óvodai, szociális otthoni helyek fenntartására stb.) Végül is 8—8,5 milliárd forint marad a pénzbeni társadalmi juttatások fejlesztésére. Az új intézkedések1 közül már ismert az átlag alatti nyugdíjak, illetve a három és több gyerek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzése. ifibb osztálytermet és kórházi ágyat Rohamosan változó világunkban, a szűkös anyagi erőforrások időszakában felértékelődött az emberi tényező szerepe, növekedett a képzettség, a műveltség, az erkölcsi tulajdonságok jelentősége. A társadalmi juttatások közvetve és közvetlenül segítik az alkotóképességek kifejlesztését, az aktivitás fokozását. Az alapozást, a munkára, a hivatásra való felkészítést az iskola- rendszerű oktatás különböző •szintjein és formáiban végzik. Az 1980—81-es tanévben 2 millió 290 ezer lakos tanult. Mibe került ez az országnak? A ráfordításokat jól érzékelteti az egy főre jutó átlagos költségvetési kiadás, amely az óvodákban az általános iskolákban a szakmunkásképző iskolákban a középiskolákban a felsőoktatásban volt 1980-ban. Szó szerint, anyagiakban számolva is, a legnagyobb érték az ember, annak munkavégző képessége. A gyermeknevelés, az egészségvédelem költségeit is figyelembe véve, egy segéd- vagy betanított munkás, a becslések szerint, félmillió forintjába kerül a társadalomnak. A felsőfokú képesítésű szakember pedig ennek kétszeresét, egymillió forint „beruházást” igényel. Az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek számaránya a felnőtt lakosság körében jelentősen csökkent. De még mindig száz tanuló közül 14 éves korukban 15-en, 16 éves korukban pedig 8-an nem végezték el a 8. osztályt. Az általános iskolák a fejlődő településeken, a városok új lakónegyedeiben többnyire zsúfoltak. (Az osztálytermek 17 százalékában váltott rendszerben oktatnak.) Az 1981—82-es tanévet elkezdő új, és az őket követő népes korosztályok fogadása az általános iskolákban különösen nehéz feladat. Arra számíthatunk, hogy az 1980-as évtized első felében 130 ezer fővel nő az általános iskolákban tanulók lélekszáma. A VI. ötéves népgazdasági terv ezért az általános iskolai feltételek javítására összpontosítja az oktatási költségvetést. Többek1 között 1985-ig felépül 5500—6000 általános iskolai osztályterem. Az oktatás-nevelés tartalmának, belső struktúrájának fejlesztése már túlnő az általános iskolák keretein, és minden szinten segíti majd a korszerű műveltség, az alkotó- és kezdeményezőkészség megalapozását. A természetbeni társadalmi juttatások másik1 fő formája az egészségügyi ellátás, ennek keretei korszerűek. Az ingyenes egészségügyi ellátást a ’70-es évek közepétől nálunk állampolgári jogán bárki igénybe veheti. Ez szocialista társadalmunk jelentős vívmánya. Hazánk orvosellátottsága a nemzetközi élvonalba tartozik. Az alapellátást nyújtó körzeti orvosi szolgálat dinamikusan fejlődött az utóbbi években. Egy körzeti orvos 1980 végén átlagosan mintegy 2100 lakost léit el, csaknem ÍOO-zal kevesebbet, mint öt esztendővel ezelőtt. Az ápoló és egyéb egészség- ügyi dolgozók száma 16 százalékkal nőtt ugyanezen időszakban, bár jelenleg is kevés a szakképzett ápolónővér. A VI. ötéves tervidőszakban az egészségügyi ellátás fejlesztése kiemelt feladat. Ilyen célra 30 százalékkal többet költünk, mint a megelőző öt esztendőben, összesen 6500—7000 kórházi ágy létesül öt év alatt. Fontos, megoldásra váró feladat-az idős, munkaképtelen és többnyire magányosan élő emberekről való fokozott társadalmi gondoskodás. A szociális otthonok1 férőhelyeinek gyarapításán túl új megoldások (garzonházak, gondozóintézetek, házi gondozók stb.) szükségesek. Egészségünk védelme nem lehet csupán a fejlődő-bővülő egészség- ügyi hálózat feladata, annak társadalmi üggyé keli válnia. A helyes életmód, az ésszerű táplálkozás, a higiéniás kultúra népszerűsítése, az alkoholizmus, a dohányzás elleni küzdelem fontos ismeretterjesztői, közművelődési feladat. De olyan általános szemlélet- változás is szükséges, amely a munkahelyi és otthoni környezet felesleges feszültségeinek, káros jelenségeinek felszámolását, az egészséges életmód részének tekinti. Hogy kilábaljunk a demográfiai hullámvfilgyböl A családi pótlék közvetlen pénzbeni hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez. A családi pótlék reálértéke és átlagkeresetekhez viszonyított aránya egyaránt növekedett az utóbbi másfél évtizedben. A családi pótlék így a három- és több gyermekes családok átlagos gyermeknevelési költségeinek jelenleg mintegy 40 százalékát fedezi. A kétgyermekes családok esetében ez az arány körülbelül 25 százalék. A gyermeknevelést segítő természetbeni társadalmi juttatások köre szintén jelentősen bővült. Jelenleg ezer bölcsődéskorú gyermekre 139 bölcsődei hely jut, 42- vel több, mint öt évvel ezelőtt. Az óvodai helyek száma öt év alatt 90 ezerrel gyarapodott. Az óvodába járó gyermekek száma azonban ennél is gyorsabban, 149 ezerrel nőtt. • Mindent egybevetve — azt is figyelembe véve, hogy a gyermekek szükségletei 14 éves korig alacsonyabbak a felnőttekénél, illetve, hogy a közös családi szükségletek (fűtés, világítás stb.) nem növekednek arányosan a családtagok számával — a kétgyermekes családok jövedelmi színvonala kb. 3/4-e, a háromgyermekeseké kb. 2/3-a, a négy- és több gyermekeseké pedig mintegy fele az eltartott gyermek nélküliekének. Ezek az arányok az 1977. évi felmérés következtetései, azóta — a családi pótlékok emelésével — valamelyest javultak. A jövőben csak a három és több gyermek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzésére vállalkozhatunk. De az idő múlásával még ezek a családok is anyagi helyzetük romlását fogják érzékelni. Ennek objektív alapja, hogy a gyermekek fogyasztása növekedésükkel arányosan emelkedik. így még a változatlan reálértékű családi pótlék is a gyermek- nevelési költségek1 mind kisebb hányadát fedezi. Olyan helyzetben, amikor többnyire a szülők reálbére sem növekedhet, méginkább igaz a szólás-mondás: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Csak a gyermeknevelés fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésével lábalhatunk1 ki a demográfiai hullámvölgyből, kerülhetjük el, hogy a jelenlegi rendkívül alacsony születési arányszám tartóssá váljon. A szociális kiadások kiemelkedően nagy és egyre növekvő hányadát a nyugdíjak teszik ki. Mind a nyugdíjasok száma, mind a kifizetett nyugdíjak1 átlagösszege évről évre gyorsan nő. Míg 1960- ban száz keresőre 16, 1980-ban már 41 nyugdíjas jutott. A nyugdíjak összege 1971 januárjától minden évben 2 százalékkal emelkedik. 1974 januárjában az automatikus nyugdíjemelés havi legkisebb összegét 30 forintban határozták meg; ez 1981 júniusától 100 forintra emelkedett. így terveinknek megfelelően immár intézményesen garantált az átlag alatti nyugdíjak1 reálértékének megőrzése. A VI. ötéves terv egész időszakában évi 4,5—5 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedéssel számolunk, s az automatikus emelés minimális összege, a 100 forint garantálja tehát a 2000— 2500 forint összegű nyugdíjak reálértékének megőrzését. A 2000—2500 forintnál nagyobb összegű nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére nincs biztosíték. Az 5000 forintnál magasabb nyugdíjak esetében a 4,5—5 százalékos áremelkedésből az automatizmus 2 százalékot ellensúlyoz, a fennmaradó 2,5—3 százalék, nyugdíjemeléssel nem fedezett árszínvonalnövekedés pedig a nyugdíjak vásárlóerejét csökkenti. Az 5000 és a 2500 forint között levő nyugdíjaknál visszafelé haladva azonban egyre kisebb a vásárlóerő-csökkenés. Természetesen, az lenne a legelfogadhatóbb, hogy minden nyugdíj — összeghatártól függetlenül — megőrizze reálértékét. De a teljes társadalmi igazságosság érvényesítésének nincsenek1 meg a gazdasági feltételei. így csak az a szociális követelmény érvényesülhet, hogy a legalacsonyabb összegű nyugdíj is fedezze a társadalmilag még elfogadható megélhetést. Ezért a hangsúly az átlag alatti nyugdíjak reálértékének megőrzésére tevődik, vállalva a nyugdíjak bizonyos fokú nivellálódását is._ Kovács József 8 898 forint, 7 865 forint, 14 521 forint, 16 328 forint, 54 046 forint
