Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
198L november 1„ vasárnap o Zöidborsósors Terjeszkedő rendszer — erjedd ágazat . A földgázlelőhelyek kincsét távoli vidékekre eljuttató, sokszor több ezer kilométer hosszú csővezetékrendszerekbe a nyomáscsökkenés ki- egyenlítésére 120—150 kilométerenként kompresszorállomásokat iktatnak be. Ezek mindegyike háromféle technológiai tevékenységet lát el: a gáz tisztítását, a tulajdonképpeni nyomásfokozást, és a komprimálás közben felmelegedett gáz lehűtését. A tisztítás a földgáz kéntelenítését, valamint a további szilárd és cseppfolyós szennyeződések eltávolítását foglalja magában. A rendszerint gázturbinával hajtott — egy vagy kétfokozatú — kompresszorokból több is található egy- egy kompresszorállomáson. Számuk a szállítandó gáz- mennyiségtől függ. Kétharmaduk állandó üzemben van, a fennmaradó hányad pedig tartalékul szolgál. Állomásonként további egy-két kompresszort becsomagolva is tárolnak, hogy nagyobb üzemzavar esetén azonnal rendelkezésre álljanak. A lelőhely indítóállomása 75 bar nyomással préseli be a távvezetékbe a földgázt, ami 120 —150 kilométer megtétele után kb 46 bárrá csökken. Az ismét 75 bárrá „felfokozott” nyomású gáz 90 Celsius-fok körüli hőmérsékleten távozik a kompresszorokból. Ismert tény, hogy a gáz nyomása és hőmérséklete között fordított arány áll fenn. Ha ezen a hőmérsékleten juttatnák a gázt a távvezetékbe, néhány kilométer után a hőveszteség miatt csökkenne a nyomása, A Zeiss-gyártmányok nagy hírnévnek örvendenek, és világszerte keresettek. A jénai Zeiss Művek jelenleg 100 országgal áll kereskedelmi kapcsolatban. A tudósok több mint 700 nagy, jénai gyártmányú asztronómiai megfigyelő- és értékelő berendezéssel figyelik a világűr titkait földünk különböző országaiból. A jénai szakemberek eddig több mint 300 planetáriumot szereltek fel külföldi megrendelőiknek. Zeiss-planetá- rium működik többek között s ez a következő állomásig a csőfalon fellépő súrlódás miatt a kívánatos érték alá süllyedne. Ezért van szükség a kompresszorokból kilépő gáz azonnali hűtésére. Képünkön: egy szovjet gyártmányú egyfokozatú turbo- kompresszort láthatunk, amelyet 6 MW teljesítményű gázturbina hajt. Ez a típus napi 22,5 millió Nm3 gázmennyiség beszívására alkalmas. a brazíliai Rio de Janeiró- ban, az ausztráliai Brisbane- ban, az indiai Allahabadban és az ausztriai Klagenfurtban. A Szovjetunióban, az űrhajósok híres Csillagvárosában is található Zeiss-beren- dezés: az űrhajó-planetárium, az úgynevezett space- master, amely az űrhajósok felkészítését szolgálja. Jelenleg a görögországi Tripoliszban létesítenek űrhajó-planetáriummal felszerelt épületkomplexumot a Zeiss Művek szakemberei. A zöldborsótermesztőkre — a tavalyi, szinte kivételesnek számító jó termés, után — megint csak kedvezőtlen idők jártak, igaz, a BZR, a Békéscsabai Zöldborsótermesztési Rendszer az öt évvel ezelőtti alig 3 ezer 400 hektárról, több mint 9 ezerre terjesztette ki immár „fennhatóságát”, a 260 százalékos területi növekedésből mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az ágazat szénája minden tekintetben rendben van. Nőtt a terület, de... Kezdjük a kedvező tényezők taglalásával a BZR idei évének értékelését. Először is mindenképpen sikerként kell elkönyvelni, hogy a rendszer átlépte a megyehatárokat, s érdekeltségi területét jelentősen kibővítve az ország legkülönbözőbb termesztési körzeteiből — Csongrád, Szolnok, Rács, Hajdú, Zala — építette tovább a taggazdaságok körét. Különösen figyelemre méltó gyarapodást hozott a Debreceni Konzervgyárral kötött szerződés, mivel ez az üzem éves átlagban csaknem 2 ezer 400 hektár termését fogadja. A rendszer területi növekedés következtében immár 41 mezőgazdasági nagyüzemmel épített ki termelési kapcsolatot, s ezzel egy időben sikerült az ágazat technológiai feltételeinek kialakításában is előbbre lépnie. A vetésterület . nagyságát alapvetően meghatározó betakarítógép vásárlására hét gazdaság vállalkozott a vizsgált időszakban, ebből két üzem csak most kezdett a növény termesztésével foglalkozni. A zöldborsós cséplőgépek száma huszonhárommal növekedett a taggazdaságokban, s biztató a kérdésben az, hogy a HÓDGÉP elkészítette az önjáró fésülés rendszerű hazai gép prototípusát. A szériagyártás várhatóan 1983-tól indul. Mindehhez társul még, hogy a BZR megszervezte a garanciális gépek vevőszolgálatának ellátását, a gépek alkatrész- és szerszámellátását, a megfelelő szakemberek kiképzését. A pozitívumok közé sorolhatjuk ezenkívül a megyében kiépülő öntözőfürt hamarosan hasznosítható előnyeit, azaz a vállalkozó gazdaságokban rövidesen megkezdődhet a zöldborsó öntözéses termesztése, illetve a termőterületek'más növénnyel történő biztonságos hasznosítása. Utóbbival már eddig is kísérletezett egynéhány üzem, miként a mellék-« termékek hasznosításával is többen megpróbálkoztak: a Békéscsabai ÁG-ban szarvas- marhákkal legeltették le a zöldborsótarlót, Csanádapá- cán pedig speciális markolófejjel tették gyorsan és egyszerűen összegyűjthetővé a borsószárat. Dünttt a nyereséghányad Sajnos, a pozitívumoknál nem kevesebbek azok a tényezők sem, amelyek a gazdaságok többségét gondolkodóba ejtik, az ágazat jövőjét, sorsát illetően. Legfeltű- nőbo éppen a rendszerszervező, a Békéscsabai Állami Gazdaság lépése: itt 1010 hektárról folyamatosan 400 hektárra szorították vissza a zöldborsót: Van, illetve volt a rendszernek olyan tagüzeme is, amely egyszerűen felhagyott a növény termesztésével. Elmondhatjuk, hogy a fenti esetekben nem holmi szakmai szűklátókörűségről van szó, a termesztők valameny- nvien tisztában vannak a zöldborsó jelentőségével, akár az export-, akár a hazai ellátás szempontjait figyelembe véve, akár a borsónak a vetésforgóban betöltött szerepét számítva. De éppen a számítások, a gazdasági megfontolások azok, amelyek e fontos zöldség- és konzervnövényünk felett siettetnek a kedvezőtlen ítéletet a gazdaság vezetőivel kimondatni. A zöldborsótermesztés évről évre csappanó gazdaságosságát az idei ismételten gyengébb termés tovább rontotta. De a rendszer szakembereinek számításai szerint ez a tendencia akkor is érvényesült volna, ha a nagyobb hozamok kialakulását a tavaly őszön lehetetlenné vált jó talaj-előkészítés, majd a májusi aszály, végül az erőteljes gyomosodás és egyéb kártevők nem akadályozzák meg. Az a_helyzet tudniillik, hogy a géppark növekedése ellenére is ott tart ma az ágazat, hogy jelentős beruházásokra volna szüksége — a betakarítás további gépesítése mellett a vetés- és a növényápolás, tápanyag-gazdálkodás terén is — a szántóföldi növénytermesztés átlagos jövedelmi szintjének eléréséhez. Nem is beszélve a vetőmagtermesztés sorainak rendezéséről, miután a jelenleg az ideálisnak tartott 10—12 fajta helyett a BZR-üzemeiben 32 fajta zöldborsó vetőmagját állítják elő. Ha rosszul áll a szénája A kedvezőnek és kedvezőtlennek ítélt dolgok felsorolása, egybevetése után sem könnyű a zöldborsótermesztés jövőjét megjósolni. Két dolgot azonban, minden különösebb elemezgetés nélkül is biztosra vehetünk. Az egyik, hogy a termelő üzemek a zöldborsóról elsősorban nem agronómiái szempontok alapján, hanem gazdaságossági számítások után fognak a továbbiakban is dönteni, tehát az ágazat érdekeltségi viszonyai országosan is átfogó elemzést követelnek. Ebben a BZR, mint a legfőbb képviselő, jelentős feladatokat oldhat meg, de lényegre törő intézkedések nélkül minden kezdeményezése falra hányt (zöld)borsó marad. A másik — az előbbiekkel összefüggésben — a felvásárlók és feldolgozók viszonyának alakulása a termelőkhöz, amit az határoz meg, hogy a konzervgyáraknak és a hűtőházaknak szükségük van-e feladataik teljesítéséhez a zöldborsóra nagy tömegben? Ismereteink szerint — az export- és hazai ellátás követelményeire tekintettel — a válasz egyértelmű igen, amiből a továbblépés is következik. S hogy lehet is továbblépni, azt egy kimutatás talán önmagában is jelzi. E szerint 1980-ban a BZR partnergazdaságai egy hektárra számítva 3 ezer 700 forinttal kaptak többet a konzervipartól a borsóért, mint amennyit a hűtőipartól. Ugyanez a különbség tavaly újabb 3 ezer 700 forinttal növekedett. Nem jelenti ugyanakkor mindez azt, hogy az ágazatért agronómiailag nincs már mit tenni. Éppen a BZR legutóbbi értékeléséből tűnik ki, a gondok felsorolásában is tükröződik: nagyon sok sürgős teendőt kell a termelőknek is megoldaniuk ahhoz, hogy végre a zöldborsó szénája is jól álljon! Kőváry E. Péter A Gyomai Építőipari Szövetkezet hamarosan elkészül a Kner Nyomdamúzeum épületének felújításával, és a hosz- szú ideje bezárt intézmény újra fogadhat érdeklődőket Fotó: Fazekas László Sonka — dobozban A dobozos sonka — amelynek Európában két specialistája van, Dánia és Magyar- ország — világszerte kényes húsipari produktumnak, az ínyencek ételének számít. Gyártása tulajdonképpen már a megfelelő sertésfajták kiválasztásánál kezdődik. Az úgynevezett sonkasertéseket külön e célra tenyésztik, féltő gonddal kezelik (terelésükhöz például elektromos ösztökélőt használnak, mert ha a húson a legkisebb ütésnyom is látszik, abból exportra kerülő sonka nem készülhet). A megfelelő alapanyagnak bizonyult sertések csak többszörös állatorvosi ellenőrzés után kerülhetnek levágásra. Az állatok húsát szalagon, az egyes munkafolyamatok nagyfokú gépesítésével dolgozzák fel. A kettéhasított sertések és a belsőségek párhuzamosan haladnak, mindkettőt külön, de egy időben ellenőrzik a munkásokkal együtt jelenlevő állatorvosok. Ha valamilyen elváltozást tapasztalnak, megáll a szalag, s a kifogásolt darabot azonnal kiemelik. A darabolás után a sonkát nyolc órán keresztül hűtik, azután forró vízben, géppel átmossák. Egy másik gép eltávolítja róluk a felületi zsírréteget. A sonka belsejében levő inakat, zsi- gereket és a csontot kézi munkával „operálják ki”. A termék jellegzetes ízét pácolással érik el. A páclé összetételét régebben is csak a sonkamester ismerte, s-mais ipari titok, összeállításával rendszerint külön laboratórium foglalkozik a gyáron belül. A húsba speciális berendezés fecskendezi be a pácanyagot,' amely a forgatógépben oszlik el egyenletesen. Megfelelő idejű érlelés után a vákuumos töltőgép dobozokba préseli a pontosan kimért adagokat. Ezután a lezárt konzervdobozok a főzőgépbe kerülnek. A hőkezelés sikerétől sok minden függ: a sonka színe, íze, megfelelő puhasága, zselétartalma, biztonságos eltarthatósága (a megrendelő ezért ragaszkodik a sonkák főzés közbeni maghőmérsékletének pontos meghatározásához, aminek 69 —75 Celsius-foknak kell lennie.) A hőkezelés alapján kerülnek, a készítmények a fél- konzerv vagy teljes konzerv kategóriába. Az előbbi kissé többet megtart természetes zamatából, viszont csupán hat hónapig, csak folyamatos hőtárolás mellett szavatolják a minőségét. A magasabb hőfokon kezelt teljes konzerv szavatossági ideje hűtés nélkül is legalább két év. A konzervdobozból kiemelt és felvágott sonkánál követelmény, hogy úgynevezett már- ványos hatást keltsen. Képünkön: az Európában hagyományos, úgynevezett mandolin alakú dobozban forgalomba kerülő sonkakonzerveket láthatunk, a nagy konkurrens, a dán húsipar produktumait Zeiss-planetáriumok A földgáz „rögös” útja