Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

1981. november 17., kedd Gyenes András előadása a KNEB-székházban Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára tegnap előadást tartott a nemzetközi politika kérdéseiről a népi ellenőrzés vezető munkatársai szá­mára a KNEB-székházában. Az előadást konzultáció követte. „A világ leggyorsabb újságja” Klubtalálkozó diákoknak Így levélhullottan is im­pozánsan szép a kétegyházi „szakiskola”, azaz a mező- gazdasági szakmunkásképző intézet télre készülődő, ha­talmas parkja. A kollégium szobáiban az elmúlt hét vé­gén hatvanhét vendég is he­lyet kapott. Itt rendezték meg megyénk diákklubveze­tőinek második találkozóját. Szombaton délben fórum volt. „Hát, lassan meleged­tünk bele. Nem lehet azt állítani, hogy egy fórumnak ilyennek kell lennie...” — mondja el sommás vélemé­nyét egy diáklány. De aztán mindenki hamar és zökke­nőmentesen átesett az is­merkedés sokszor kelletlen ceremóniáján. S amikor há­rom órakor a középkori vá­rak ódonságát idéző bolt­íves pinceklubban megkez­dődött az egyik csoportfog­lalkozás, abban a bizonyos oldottságban nem volt hi­ány. A foglalkozás témája pedig az volt: hogyan lehet és kell(-ene) diákújságot szerkeszteni, csinálni. Nos, a résztvevők közül bár mind­össze tizenketten voltak er­re kíváncsiak, s közülük is csak egy gyulai kislány büsz­kélkedhetett azzal, hogy diáklapba ír, a feltétlen lel­kesedés minden akadályt legyőzni látszott. A gyulai „erkeles” Tóth Ibit meg is bízták az egyelőre címe- nincs újság főszerkesztésé­vel ... Ne húzzuk az időt! A va­csorázásra eltöltött fél órát nem számítva, jó három óra múlva már el is készült a „Hol volt, hol nincs újság”, a kétegyházi klubtalálkozó „orgánuma”, a kéziratról azonnal stencillap, majd ötszáz példány készült. Aho­gyan a kicsit kifáradt, hir­telen lett riporterek és tudó­sítók mondták, bizonyára ez lett a világ leggyorsabban elkészült újságja. S amikor forgott a sokszo­rosítógép, az ebédlőben már a gyulai Délibáb mutatko­zott be a résztvevőknek. Olyan műsort hoztak, ami­hez hasonlót nemigen lát­hattunk még. Neves diszkó­együtteseket és szólistákat parodizáltak, kitűnően. A módszer az úgynevezett „play black”, azaz magnóról szólt az eredeti szám, az „előadó” pedig parodizált... A Hungária, John Lennon, az Ottawán, Amanda Lear és mások kerültek a „terí­tékre” a közönség hosszas tapsától kísérve. S máris folytatódott a program, no­ha már nyolc órát is meg­haladta az idő. Komjáthy György, a rádió szerkesztő­műsorvezetője mindössze ezért a fél óráért „ugrott le” Budapestről. De ebben a fél órában több és nagyszerűbb sűrűsödött össze, mint más­kor és másutt egy-egy nagy széllel beharangozott talál­kozón ... Es szombaton este nem ez volt az utolsó prog­ram! Majd vasárnap reggel folytatódott, s délben zárult a klubtalálkozó. Amikor is már nehéz volt elválni a hirtelen megismert barátok­tól.... (Nemesi) Érkeznek az új kenderkombájnok Az Űjszegedi Kenderter­melési Rendszer központjába befutottak az új szovjet ken­derkombájnok, két vasúti szerelvényen 25 masina. A rostnövény-betakarító gépe­ket — amelyekből nyolcva­nat vásárolt az Agrotröszt — most a munkavédelmi elő­írásoknak megfelelő beren­dezésekkel és a közúti köz­lekedéshez szükséges szerel­vényekkel látják el. A rost­növénytermesztő gazdaságok a jövő évi aratás előtt bejá­ratva vehetik majd át a kombájnokat, s ezekkel meglevő gépeiknek csaknem a felét válthatják fel. Befejeződött a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A dokumentum szerint a kistermelő gazdaságokkal összefüggő szövetkezeti tevé­kenység fejlesztésének az árutermelési lehetőségek fel­tárása, a szervezettség nö­velése, valamint a minőség javítása és az exportképes­ség fokozása a fő célja. Tö­rekedniük kell arra, hogy a szövetkezeti működési kör­zetben a szükségleteket a le­hetőség szerint minél na­gyobb arányban a kisterme­lők fedezzék. Ezért a követ­kező időszakban tovább kí­vánatos javítani a kisterme­lés anyagi-műszaki feltéte­leit, erősíteni az integrációt. Az ÁFÉSZ-ek szervezzék gondosabban az áruátvételt, s a ZÖLDÉRT-vállalatok is javítsák tevékenységüket. E szervezet nagykereskedelmi jellegét a vállalati önállóság érvényesítésével erősíteni kell. A lakásszövetkezetek — szerepüknek megfelelően — továbbra is fontos szerepet kapnak az országos lakás- építési, -fenntartási és -gazdálkodási feladatok, elő­irányzatok teljesítésében — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum. Éppen ezért a jövőben még céltudatosab­ban kell élniük az építési le­hetőségekkel, az eddiginél több megoldást kínálva nö­velni a megrendelők döntési lehetőségét. A határozat in­dítványozza: a tanácsok a közművesített telkek tartós használatba adásánál része­sítsék előnyben a lakásépítő szövetkezeteket; elsősorban a házilagos építkezőket, vala­mint a félkészház-építőket. A . takarékszövetkezetek alaptevékenységük tovább­fejlesztésével párhuzamosan — törekedjenek arra, hogy minél szélesebb körű szol­gáltatással álljanak a lakos­ság rendelkezésére — mutat irányt a határozat. A vidéki lakosság ugyan­is mindinkább igényli, hogy mindazokat a szolgáltatáso­kat, amelyeket a városi la­kosság megkap, helyben ve­hesse igénybe. A takarékszö­vetkezeteknek — az eddigi­nél jobban ki kell használ­niuk a kis méretükből adódó előnyüket, egyebek között a rugalmasság lehetőségét. A kongresszus elfogadta a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok továbbfejlesz­tésére és a SZÖVOSZ alap­szabályának módosítására vonatkozó javaslatokat. A küldöttek megválasztot­ták a fogyasztási szövetke­zetek 133 tagú országos ta­nácsát. Ezután került sor a SZÖVOSZ tisztségviselőinek’ megválasztására. Az országos tanács meg­választotta az elnökséget, és annak vezetőit. A SZÖVOSZ elnöke: Szlameniczky István; elnökhelyettesei: Imre Ist­ván, Kovács Sándor és Szil­vasán Pál lett. Cserebere, fogadom... Részlet a „felhozatalból” Fotó: Martin Gábor A Magyar Nemzeti Bank hivatalos közleménye HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. NOVEMBER 17-TÖL Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6472,58 3927,75 6479,06 6485,54 Ausztrál dollár 3931,68 3935,61 Belga frank 92,33 92,42 92,51 Dán korona 480,66 481,14 481,62 Francia frank 615,63 616,25 616,87 Holland forint 1413,12 1414,53 1415,94 Japán yen (1000) 149,54 149,69 149,84 Kanadai dollár 2883,81 2886,70 2889,59 Kuvaiti dinár 12205,56 12217,78 12230,00 Norvég korona 587,82 588,41 589,00 NSZK márka 1546,90 1548,45 1550.00 Olasz líra (1000) 29,00 29,03 29,06 Osztrák schilling 220,63 220,85 221,07 Portugál escudo 53,42 53,47 53,52 Spanyol peseta 36,11 36,15 36,19 Svájci frank 1830,51 1832,34 1834,17 Svéd korona 627,34 627,97 628,60 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3439,53 3442,97 3446,41 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfo­lyamok változatlanul, az 1981. október 20-i közlésnek meg­felelően vannak érvényben. VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK ) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. NOVEMBER 17-TÖL Pénznem Vásárolható legmagasabb bankjegy­címletek Vételi árfolyam íoo egységre, Eladási forintban Angol font 50 6284,69 6673,43 Ausztrál dollár 50 3813,73 4049,63 Belga frank 5000 89,65 95,19 Dán korona 1000 466,71 495,57 Finn márka 100 768,68 816,22 Francia frank 500 597,76 634,74 Görög drachma 500- 52,80 56,06 Holland forint 1000 1372,09 1456,97 Jopán yen (1000) 10000 145,20 154,18 Jugoszláv dinár 1000 79,17 84,07 Kanadai dollár 1000 2800,10 2973,30 Kuvaiti dinár 10 11851,25 12584,31 Norvég korona 100 570,76 606,06 NSZK márka 1000 1502,00 1594,90 Olasz líra (1000) 50000 28,16 29,90 Osztrák schilling 1000 214,22 227,48 Portugál escudo 5000 51,87 55,07 Spanyol peseta 5000 35,07 ' 37,23 Svájci frank 1000 1777,37 1887,31 Svéd korona 100 609,13 646,81 Török líra 1000 25,47 27,05 USA dollár 100 3339,68 3546,26 A közismert gyermekmon- nemcsak a viccek, hanem a dókát sajnos kevesen mór- tárgyak is gazdát cserél- molhatták el szombaton dél- nek... (fj r, > előtt a Megyei Művelődési Központ békéscsabai épüle­tének nagytermében. Itt ren­dezték meg ugyanis Békés megyében első ízben a cse­rebere-akciót. Megyénkben először, de a fővárosban, nagyvárosainkban szinte már hagyományosnak számít ez az ötletes akció: feleslegessé vált tárgyainkat egy szüksé­gesre el lehet cserélni a pénz kiiktatásával. Ügy harmincán pakoltak ki az MMK nagytermében. Volt itt villanyvasút és bronzló, míves szószostál és kerámia edény, alvósbaba, és alig kopott rocklemez, nu­mizmatikai ritkaság és hím­zett falvédő. No, és a dél­előtt sztárjai: egy piaci ko­sárban két aranyos kisku­tya. Kevesen jöttek el ah­hoz, hogy érdemben és iga­zi módon, cserére kerülhe­tett volna sor. Néhány játék, néhány darab jelvény és ré­gi pénzérme cserélt gazdát. Visszakerült dobozába az a fehér postagalamb is, ame­lyet önzetlen szívű gazdája szeretett volna felajánlani olyasvalakinek, aki nem kap vonalat Békéscsabán ... Nos, ez utóbbi vicc, ahogyan más jó humor is, ef-elhangzott ezen a délelőttön, várakozás közben. ^ Az MMK szervezői nem adták fel a reményt, rövide­sen egy újabb csereberena­pot hirdetnek. Talán azon A tárgyalóteremből Ivott, ütött, ölt — Miért ittál? — támadt az asszonyra a férje. — Te is iszol! Űjabb szavak helyett rö­pült a súlyos üveg hamutál a konyhában. Az asszony hátravágódott a heverőn. A férfi hozzálépett, ököllel többször az arcába vágott, majd a nyakát, szorította, míg elernyedt áldozata. Hogy a végzetes percekben szólt, könyörgött, kiáltott-e segítsé­gért a testben-lélekben ösz- szetört, ejgyengült asszony, egyedül a férje tudná el­mondani. ö pedig hallgat. „Nem tudom.” „Nem emlék: szem.” Többnyire csak eny- nyi a válasza a .bírónő kér­déseire. Igyekszik a lehető legkevesebbet bevallani. összezárt sarokkal, kifeje­zéstelen arccal áll a bíróság előtt. Középmagas, vékony- dongájú, kemény arcélű. Apró szemei fölött előreugró a szemöldökcsont. Szappa­nos János, 47 éves, békés- szentandrási lakos nem most emelt először kezet a felesé­Súlyfelesleg ellen... D ersenyezünk a világgal. Éles, kemény feltéte­lek közepette méretik meg ipari kultúránk nap mint nap. Örülünk a sikereknek, és elemezgetjük a fiaskókat. Ám a meg nem kötött üzleteket, amikor valami oknál fogva termékünk értékesítése szóba sem jöhet, vajon ki kéri szá­mon? Mindez furcsa adatok hal­latán jutott eszembe. Hallot­tam például arról a hazai villanymozdonyról, amely ti­zenöt tonnával (!) súlyosabb, mint a szomszédunkban gyár­tott. Számtalan példa igazol­ja: az indokoltnál nehezeb­bek jó néhány iparágban gyártott termékeink. Ami — túl a pazarláson — nemegy­szer azzal jár, hogy ■ külpia­con eladhatatlanná válik a honi portéka. A DIGÉP Vállalat a közel­múltban vette a bátorságot az önvizsgálathoz. Kiszámol­ták, hogy a nem szabványos, kovácsolt alkatrészeken mennyi volt a „súlyfelesleg” az év során, összesen több mint 270 tonnányit állapítot­tak meg, ami önmagában* is sok millió forint veszteséget jelent. Arról nem is szólva, amit költségben, munkában a többletanyag leforgácsolása során elvesztegettek. Miért súlyosak a magyar öntvények, alkatrészek, álta­lában a hazai termékek? Képtelenség egyetlen okra visszavezetni mindent. Néz­zük a gyártók oldaláról: nye­reségérdekeltségük arra ösz­tönzi őket, hogy az eladott öntvény vagy kovácsolt al­katrész minél súlyosabb le­gyen, hiszen annál többet fi­zetnek érte a vevők. A le­mezek esetében például a névleges méretet a legrit­kább esetben sikerül a gyár­tóknak tartani. Az viszont enyhén szólva furcsa, hogy — statisztikák tanúsága szerint — a megengedett határok kö­zött általában fölfelé térnek el a kívánt mérettől. A meg­rendelő pedig gyakran ki­szolgáltatott. A sokat emle­getett háttéripar — ki ne tudná — többnyire monopol­helyzetben van. Mielőtt azon­ban pálcát törnénk felettük, és harcosan a nehéz helyzet­ben levő végtermékgyártók oldalára állnánk, érdemes megvizsgálni, vajon ők érde- keltek-e a kevésbé súlyos ter­mék gyártásában? Egyálta­lán: valódi érdekeik szerint dolgoznak-e? Maradjunk a lemezhengerlésnél. A vásár­láskor a megrendelőt a lemez felülete érdekli, és nem a sú­lya. A többlet hátrányait csak akkor érzi igazán, mi­kor árujával megjelenik a vi­lágpiacon, és kiderül, hogy nem tudja eladni senkinek, s gére. Ha ivott, márpedig ez gyakran előfordult, ütötte- verte az aszonyt. Megtör­tént, hogy a munkahelyéről hívta ki, és ott bántalmazta. S hogy miért? „Féltékenysé- gi mániájára” hivatkozik, ám maga is kénytelen meg­erősíteni, amit a tanúk val­lottak: a gyanú árnyéka sem vetődött Szappanosnéra. Egy ízben, 1980-ban, ittasan úgy megverte az asszonyt, hogy súlyos testi sértés miatt a Szarvasi Járásbíróság fel­függesztett szabadságvesz­tésre ítélte. Ivott 1981. augusztus 26-án is. Ilyen állapotban kereste fel a késő délutáni órákban feleségét a munkahelyén, egy kis vegyesboltban, me­lyet az asszony vezetett. — Miért ittál megint? — vonta felelősségre a beteges, legyengült nőt, aki az utób­bi két hónapban szintén a pohárhoz nyúlt. — Te is szoktál inni! — így a válasz, mire Szappanos visszakézből máris ütött. A ha mégis, közel sem annyi­ért, hogy kifizetődjön. A költ­ségérzékenység, a termelés előkészítését is átható keres­kedelmi szemlélet egyelőre még sok helyütt tanácskozá­sok előadói beszédének lát­ványos fordulata csupán. Azt, hogy mennyire így van, egyetlen adat is illusztrálja. A gépiparban egy esztendő alatt 500 ezer tonna acélt munkáltak meg. Ebből 170 ezer tonna forgácsként ment veszendőbe! Az anyagtakarékosságot nem lehet pusztán adminiszt­ratív módon kötelezővé ten­ni. Helyenként ésszerűtlen szabványok, idejétmúlt elő­írások is lassítják a kedvező változást. A gázpalackoknak például minimum hárommil­liméteres falvastagsággal kell készülniük. Egy vizsgálat iga­zolta, hogy biztonsági szem­pontból is elegendő lenne a 2,1 milliméteres falvastagság. Ezzel palackonként 76 deka­gramm értékes anyagot le­hetne megtakarítani. Vagy említhetnénk a bőripari szab­ványokat, melyeknek indoko­latlan szigora gátolja a gaz­daságos anyagfelhasználást. Az utóbbi időben néhány vállalatnál kedvező jelek mu­tatkoznak. Ahol nem a vil­lanyoltásra és kampányszerű takarékossági hónapokra kor­látozzák az ésszerű anyagta- korékosság ügyét. Az alumí­niumiparban például átfogó­an vizsgálják a különféle profilok falvastagságát, és ahol lehet, a „magyar ezüs­töt” a célnak megfelelő öt­vözetekkel helyettesítik. Az Ipari Minisztérium szakmai irányításával a kö­zelmúltban szakáganként munkacsoportok alakultak, melyek végre a feldolgozó- ipar oldaláról közelítenek a kérdéshez. Első lépésként azokat a területeket térképe­zik fel, ahol. minimális ráfor­dítással, jobbára szervezéssel jelentős megtakarítást lehet elérni. Azzal például, hogy a szovjet importpapírt Záhony­nál újabban nem rakják át -más vagonokba, hanem ten­gelyváltással azonnal a pa­pírgyárakba küldik, sok ezer tonna veszteséget kerül­nek el. Ö további teendők azon­ban korántsem szorít­kozhatnak eseti „ke­zelésre”. Átfogó program kell és jól képzett szakem­berek. Az iparban az összes költségek 65—70 százaléka anyagköltség. Nagy tehát a tét. A sportolót, ha súlyfeles­lege van, kemény, ha úgy tet­szik, önsanyargató edzésekre szorítják. Esetünkben sem várható másképp eredmény. Gazsó L. Ferenc földön heverő nőt egy isme­rőse segítette föl, és kísérte Szappanosék közeli házába. A boltot bezárva hazament a férj is, és újra kezdte: „Miért ittál?” A szomorú folytatást pedig már ismer­jük. A bírónő tárgyilagos, fe­gyelmezett hangjában indu­lat sejlik: — Meg tudná mondani, miért tette? — Nem tudom — érkezik fakó hangon a felelet. Ugyanígy mondja azt is, megbánta. Majd rezzenéste­len arccal fogadja az ítéle­tet. A Gyulai megyei Bíróság Szappanos Ferencet ember­ölés bűntette miatt 14 évi, börtönben letöltendő sza­badságvesztésre ítélte, 10 év­re eltiltotta a közügyektől, s elrendelte a korábban, sú­lyos testi sértésért kiszabott négyhónapi büntetés letölté­sét is. Elrendelték továbbá a kényszergyógykezelését. Védekezését, miszerint itta­san követte el tettét, a bíró­ság nem fogadta el. Az íté­let nem jogerős, vádlott és védője enyhítésért fellebbe­zett. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom