Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

kedd HHaUKTiltl 1981. október 6., Olajkályha után kandalló? Nemigen van olyan orszá­ga a földnek és olyan terü­lete az életnek, ahol az energiaválság ne okozna ne­hézséget. Közismert, hogy hazánkat is érintik ezek a gondok: importunkban az energetika részesedése 13 százalék körül mozog, az utóbbi hét eszten­dőben csak a kőolaj ára — nem rubel elszámolású vi­szonylatban — 11-szeresére emelkedett. Ismert az is, hogy a VI. ötéves terv ener­giagazdálkodási programja intézkedések sorát irányoz­ta elő a felhasználás csök­kentése érdekében, és ha ezt sikeresen végrehajtjuk, 1985-re 1—1,5 millió tonna kőolajnak megfelelő megta­karítást érhetünk el, ami több száz millió dollárt je­lent. Miből tevődnek össze ezek a milliók, mit jelent az energiatakarékosság, például — az energiahordozóktól ugyancsak függő — Békés­csabai Tüzeléstechnikai Vál­lalatnál ? E kérdésekről be­szélgettünk Varga Jánossal, a vállalat igazgatójával. II cserépkályha reneszánsza — Már az is, hogy régi nevüket, a „kéményseprőt” megváltoztatták, jelez vala­mit ... — Igen, a tevékenységünk megváltozását — magyaráz­za. — Ez a vállalat már megért egy válságot, amikor 1968-ban a szén elvesztette népszerűségét, és tömegesen tértek át a szénhidrogén­tüzelésre. Ekkor kellett új szakmát tanulnia a kémény­seprőknek, a tüzeléstechni­kait: meg kellett ismerked­niük az olajkályhák, gázka­zánok felépítésével, működé­sével. Eltűntek viszont a cserépkályha-építő szakem­berek, akikre most újra szükség van. Négy-öt éve ugyanis reneszánszát éli a cserépkályha, egyre töb­ben szeretnének ezzel fűte­ni, ami érthető is, hisz jól tartja a meleget. Jelenleg évente körülbelül kétszáz új cserépkályhát építenek a vállalat dolgozói, és több mint ezret „reno­válnak”. Persze, ennél jó­val többen térnek vissza a régi fűtési formához, mivel nem csak ők elevenítették föl ezt a mesterséget. Különösen a költségvetési keretből gaz­dálkodó intézmények, isko­lák kezdeményezik a cse- répkályha-építést, nem vé­letlenül. Az emelkedő ener­giaárakkal ugyanis az ő bevételük nem nő együtt. Nem a legszeren­csésebb azonban — és ez már a tüzeléstechnikai vál­lalat gondja — a cserépkály­ha és a gáztüzelés házasítá- sa, mivel az égéstermékek a kéményben lehűlve és lera­kodva, nehezen eltávolítható, szagos réteget alkotnak. 14 millió forintos megtakarítás Tény tehát, hogy sokan mondanak le az olaj- vagy esetleg a gáztüzelésről, de jóval többen vannak, akik megmaradnak mellette. Sze­retnének viszont ők is (le­gyen az üzem vagy magán- személy) takarékosabban, ol­csóbban fűteni. Hogyan se­gíthet ebben a tüzeléstech­nikai vállalat? — Azt tudja mindenki, hogy ha a korom lerakódik, romlik a hatásfok, ezért egy jól beállított berendezést is ajánlatos egy-egy fűtési sze­zonban egyszer-kétszer meg- tisztíttatni. De fontos a tü­zelőrendszerek beszabályozá­sa is, a hőleadó és a hőter­melő szerkezetek összhangja. Gyakorlati tapasztalat, hogy a névleges teljggítménye alatt vagy felett üzemelő ka­zánok hatásfoka gyengébb. Rendelkezünk olyan műsze­rekkel, amelyek a füstgáz összetételét mérik, és ebből a hatásfokrá is következtet­ni lehet. Az is megállapít­ható a mérésekkel, hogy hol a hiba a berendezésekben. Olajjal is olcsóbban Számszerűen kimutatható, hogy a vállalat tevékenysé­ge az elmúlt esztendőt te­kintve, 14 millió forint érté­kű energiamegtakarítást je­lent. Ezt a duplájára növel­hetik, ha elfogadják az energiaracionalizálási pá­lyázatukat, és megkapják a kért 7—8 millió forintos hi­telt. Akkor tovább tudják növelni szakembereik szá­mát, új gépeket, műszereket vásárolhatnak. Jelenleg, a statisztika sze­rint, több mint kétmillió olajkályha van a lakosság tulajdonában. De nem elha­nyagolható a közületi tulaj­donú állomány sem. Szá­mottevő tehát a felhasznált tüzelőolaj mennyisége, éven­te körülbelül egymillió ton­na. Ez olyan nagy mennyi­ség, hogy ha más tényező­ket figyelmen kívül ha­gyunk is, akkor sem lehet rövid időn belül más ener­giahordozóra (szénre, gázra) átváltani. A tüzelőanyag­csere mellett tehát nagyobb súlyt kell fektetni a tüzelő­anyagok abszolút megtakarí­tására is, és ebben segítsé­günkre lehetnek többek kö­zött a tüzeléstechnikai szak­emberek is. Szatmári Ilona Emelkedik a cukor- tartalom Minden eddiginél nagyobb tömegű répát dolgoz fel a mostani szezonban a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyára. A jö­vő év februárjáig várhatóan 430 ezer tonna cukorrépa ha­lad át a feldolgozó vonala­kon. Ennek negyedét már átvették a termelőktől, 77 ezer tonnát pedig feldolgoz­tak. Kedvezően alakul a cu­kortartalom, az utóbbi na­pokban elérte a 16 százalé­kot. A múlt évben egyszer sem mérhettek ilyen magas értéket. Szakemberek véle­ménye szerint november vé­gén, december elején átlago­san 17 százalékra nő a ré­pa kivonható cukortartalma. Ez kedvez a termelőknek, hiszen az átvételi árakat a cukortartalom után kap­ják. A cukorgyár folyamatosan, fennakadások nélkül üzemel. Néhány újdonság is segíti a benne dolgozók munkáját. Említést érdemel az a kis- mozdony, amely a fogadóál­lomáson könnyíti meg a to­latásokat. Néhány napon be­lül működni kezd a gépesí­tett mészkőellátást biztosító berendezés. Ennek lényege: a korábbi kézi rakodás he­lyett gép adagolja a mészkö­vet és kokszot a felhordóra, amely egy új automata mér­legre továbbítja ezeket az anyagokat. Megszüntették te­hát a kézi rakodást és pon­tosabbá vált az adalékok mérése. M. Sz. Zs. Befejezés előtt a gépesített mészkőellátó Az új román kismőzdony Panaszos levélre válaszolva: Új utakon az útfenntartás Szerkesztőségünkhöz né" hány nappal ezelőtt levél érkezett Gyomáról, az 1. számú általános iskolából, ámelynek vezetői a követ­kezőkre hívták fel figyel­münket: „A napokban a 46-os út Gyoma belterületi szakaszát megfejelték. Az alkalmazott technológia : bitumenleöntés (sajnos, foltosán), majd arra apró kő terítése. Tudjuk, ez elfogadott technológia, de hogy ez így van jól elké’ szítve, azt sokan nem hisz- szük el. Hogy lehet-e rajta biztonságosan közlekedni, hogy érvényesült-e az anyag­gal való maximális takaré­kosság elve, azt sokan kér­dezzük. Tisztelettel kérjük, ha van lehetőség megtekinte. ni, tegyék meg!” A levél kézhez vételét kö­vetően Gyomára látogat­tunk, ahol egyrészt szemé­lyesen tapasztalhattuk, hogy a kiszórt kőzúzalék valóban felverődik a kocsikra, illet­ve kiszóródik az út szélére, nehézkessé téve ott a kerék­párosok közlekedését. Más­felől arról is tudomást sze­reztünk, hogy a szeptember végi tanácsülésen is témává vált az útfelújításnak eme furcsa módja Gyomán, s nagyon sokan fejezték ki elégedetlenségüket a KPM munkájával kapcsolatosan a felszólalók közül. Mindezektől indíttatva ke­restük fel a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóságá­nak főmérnökét, Szabó La­jost, aki tájékoztatásunkra, és Gyoma lakosságának ma­gyarázatul a következőket mondotta: — Űj technológiáról van szó, amelyet a KPM még 1979-ben vásárolt meg Fran­ciaországtól, s ezt követően hozta létre Zalaegerszegen az elsőt, majd örményesen a második emulziógyárat. Mi az utóbbinak a körzetébe tartozunk, idén kezdtük meg a technológia kísérleti al­kalmazását területünkön. Eddigi tapasztalataink sze­rint kátyúzásnál már nagyon jól bevált, és ugyanez mond­ható az aszfaltszőnyeg­építésnél, amiről mindenki személyesen is meggyőződ­het, mert az Endrőd—Kon­doros közötti utat is így hoztuk rendbe. Más a helyzet záróréteg készítésénél, amellyel Gyo­ma belterületén próbálkoz­tunk először. Sajnos, ne­künk kísérleti útfelületeink nincsenek, így az új tech­nológiát tökéletesíteni csak közforgalmú útjainkon tud­juk. Az észrevételek alapján ellenőriztük az eddigi mun­kát, és megállapítottuk, hogy a technológiai fegyelmet gyomai üzemmérnökségünk dolgozói — akik egyébként az említett Endrőd—Kondo­ros közti utat is csinálták — nem sértették meg, miután kísérletről van szó, most derülhetett ki, hogy nincs szükség ennyi kőzúzalék ki­szórására. Intézkedtünk is, az utak szélére kicsapódott felesleges anyag összegyűj­tésére, és újrahasznosítására. A kísérletekhez még any- nyit, hogy az sem mindegy, milyen kőzúzalékot haszná­lunk, meg kell találnunk a legmegfelelőbbet, ami szintén javít a helyzeten. Ennél is fontosabb szempont azonban a gazdaságosság. Hagyomá­nyos technológiával egy-egy négyzetméternyi útfelületet 200 forint költséggel állítot­tunk el úgy, hogy az anya­got 120 fokra kellett hevíteni, Annyit mondhatok még el, hogy az útfenntartásban, rö­videsen az új technológia válik meghatározóvá, sőt szemben az idei gyakorlat­tal, amikor az egymillió 200 ezer négyzetméter záróréteg­ből egymillió 100 ezret a régi technológiával készí­tettünk el, jövőre már meg­fordulnak az arányok. összegezve: megértést és türelmet kérünk mindazok­tól, akiket ez a váltás-átál­lás közvetlenül is érint. Fi­gyelembe kell venni, hogy a mi úthálózatunk leterhel- tebb, mint a franciáké, így legfeljebb négy órára tu­dunk útelzárást elrendelni, szemben az ott alkalmazott egész napos lezárásokkal. Gyomán egyébként 20 ezer négyzetméter záróréteg ké­szül az új módszerrel, de már megkezdtük Ecsegfalva és Dévaványa között 100 ezer négyzetméter útfelület felújítását ezzel a technoló­giával. A jövő útja egyelőre visszavonhatatlanul ez. A beszélgetést követően másnap ismét Gyomán jár­tunk, és el kell mondanunk, hogy az útszélre kicsapó­dott fölösleges kőzúzalékot I valóban összegyűjtötték, az I út állapota szemmel látható- I an és érzékelhetően is jobb I volt, mint napokkal ezelőtt. | Az „érési idő” a főmérnök I szavait látszik igazolni. Nép­gazdaságunk helyzetét is­merve valóban ilyen utak ve­zetnek majd a jövőbe. (kő váry) 4. ami nem kis veszélyt jelen­tett az útépítőkre nézve, az új eljárással egy négyzetmé­ter kiépítése 15—16 forint. Igaz, nem végleges megol­dás, de négy-öt éven át meg­védi magát az utat, ennyi idő alatt pedig összegyűlhet­nek az anyagiak a végleges felújításhoz. A cukoroldali muszertábla nemcsak tájékoztat, beavatkozásra is lehetőséget nyújt Fotó: Veress Erzsi Villanyvasúttal Gyékényestől az Adriáig Az új lipcsei Merkur szállá Üj szállodát kapott Lipcse. Az NDK—japán együttműködéssel két és fél év alatt felépült, 700 vendég fogadására alkalmas szálló az Interhotel szállodahá­lózat tagja. Mind a japán Ka- dzsima cég, mind az NDK-beli építővállalatok jó munkát vé­geztek; a létesítmény nemcsak méreteit, de külső és belső ki­alakítását, felszerelését, beren­dezését tekintve is megfelel a vásárlátogató nemzetközi közön­ség igényeinek. A szálló ez év tavaszán fogad­ta az első vendégeket. Az idei őszi vásár idegenforgalmának lebonyolításában pedig már — gasztronómiai és egyéb létesít­ményeivel — komoly szerepet vállalt a nevezetes lipcsei ven­déglátás hírének öregbítésében. Befejeződött a Zágráb— gyékényesi nemzetközi vas­útvonal villamosítása, s az ünnepélyes avatás másnap­ján, vasárnap már villany­mozdony vontatta szerelvé­nyek közlekedtek Zágráb és a magyar határállomás kö­zött. A száz kilométer hosz- szúságú vonal villamosítása révén mintegy negyven szá­zalékkal nőtt a szakasz át­bocsátó képessége, s vil­lanymozdony repítheti a vo­natokat déli határunktól egészen az Adriai-tengerig. A magyar—jugoszláv vas­úti együttműködés kereté­ben Gyékényesen kilenc vá­gány felett építették meg a villamos felsővezetéket, s a MÁV az ország jelenlegi legkorszerűbb biztosító be­rendezésével szerelte fel az állomást. A nemzetközi vonal kor­szerűsítésének következő lépése a Budapest—Dombó­vár közötti szakasz villamo­sítása lesz, amely jövőre kezdődik, s még ebben a tervidőszakban befejeződik. 1986-ban kezdődik el a tervek szerint a dombóvár— gyékényesi vasútvonal vil­lamosítása, amellyel véget ér majd a fontos nemzetkö­zi vasúti szakasz korszerűsí­tése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom