Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
1981. október 6., kedd JEGYZET Kórházkorszerüsités Az úgynevezett zöldmezős kórházépítés korszaka lezárult — mondta dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszter- helyettes az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén, ahol a kórházrekonstrukció szerepelt napirenden. Arról van szó tehát, hogy egyelőre nem lesz lehetőség új nagy kórházkomplexumok építésére. A meglevő értékekkel kell jól gazdálkodni, az évtizedek óta működő kórházakat korszerűsítve kell lépést tartani a kor követelményeivel. Ezáltal pedig az orvos, építést vállaló egyaránt keserves, átmeneti helyzetbe kerül. Mert nincs nehezebb, mint olyan intézetben építkezni, ahol gyógyítanak. Es nehéz elképzelni keményebb megpróbáltatást, mint mal- teros ládák tőszomszédságában gyógyítani. A magyar egészségügy azonban már több évtizedes gyakorlatra tett szert ebben. A megyei kórházak fejlődésének útja szintén a rekonstrukció. Ám — amint a bizottság ülésén is kiderült — ez korántsem egyszerű dolog. A kórházaknak sok rajtuk kívül álló nehézségekkel kell megbirkózniuk. Kivitelezőt szerezni sem köny- nyű. Ne csak belefogjon, belekapjon egyszerre több helyütt, hanem koncentráltan, tervszerűen folytassa a munkát, garantálva annak jó minőségét is. De mint általában, ennek az éremnek szintén két oldala van. Olykor az egészségügy- gördít akadályokat a határidők betartása elé. A menetközben! tervmódosítások, az újabb és újabb igények támasztása is sokszor okoz időhúzást, és. ami ettől elválaszthatatlan, költségnövekedést is. Nemegyszer meggyűlik az egészségügy' baja a kórház- technikával is. A Medicor vállalat nyereség-exportérdekeltsége és a költségvetésből gazdálkodó egészségügy ellentmondásos helyzetéből sok zavar adódik. A vállalat monopolhelyzete óhatatlanul a partner kiszolgáltatottságát vonja maga után, ami ellen védekezni vajmi nehéz dolog. Amint kiderült. államigazgatási úton ez a feszültség a legjobb akarattal sem enyhíthető. Jellemző erre, hogy 1980-ban az egészségügy" tizennégy gazdasági pert folytatott például építőipari vállalatok ellen, valamennyit meg is nyerte, a vesztes felek fizette bírsággal mégsem jut messzire. Mert nem pénzre, hanem gyógyításra alkalmas intézményekre van szüksége. Bátran hozzátehetjük, hogy nem csak az egészségügynek. Hiszen az elhúzódó építkezéseknek a betegellátás, a gyógyítás látja kárát, ami drámai tényekben, számokban mérhető. Nyilvánvaló, hogy egy-egy diagnosztikai tömb, műtő, intenzív osztály késlekedő átadása megnehezíti a beteg ember kivizsgálását, korszerű operálását, műtét utáni gyógyulását. De egy-egy hibásan felszerelt, működésképtelen lift is akadálya lehet az optimális ellátásnak. És mennyi baj forrásává válik a mutatós, legkorszerűbbnek beharangozott, képernyősítős röntgenkészülék is, ha két nap után felmondja a szolgálatot. Mert ilyesmire is szolgáltak példával a képviselők, akik nem afelett sajnálkoztak, hogy a zöldmezős — tehát az új — kórházépítés korszaka lezárult. Hanem a rekonstrukciók terv szerinti befejezéséhez szükséges zöld utat hiányolták. Lukács Mária Felelősség a fiatalokért Interjú Baranyai Tiborral, az MSZMP KB osztályvezetőjével Sok szó esett ez év első felében az ifjúságról — abból az alkalomból, hogy májusban ülésezett a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusa. Általános figyelmet keltettek a kongresszust előkészítő tanácskozások vitái, valamint az ifjúsági szövetség legelső fórumán elhangzottak, és az ott hozott határozatok. Azóta csupán néhány hónap telt el, s most a „hogyan tovább ?”- ról, a párt ifjúsági politikájáról, a „felnőttek” hozzáállásáról, segítségéről kérdeztük meg Baranyai Tibort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetőjét. , — Hogyan látják, értékelik a párt vezető testületéi a KISZ munkáját most, a kongresszus után? — A párt véleményét kifejezte a XII. pártkongresz- szus határozata, amely a legkevésbé sem volt szubjektív, hanem a vitákban kialakult egységes álláspontot tükrözte. Ugyancsak a párt véleményét fejezték ki a Központi Bizottságnak azok a tagjai — élükön Kádár János elvtárssal —, akik részt vettek a KISZ-kongresszus tanácskozásán, és fel is szólaltak ott. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy az ifjúsági szövetség kongresszusa előtt minden pártszervezet kötelessége volt véleményt mondani a KISZ-munkáról, ez pedig meghatározza a következő feladatokat is: várjuk el a KISZ-től, hogy teljesítse az elé tűzött célokat, de ne találjanak ki a pártszervezetek új követelményeket. Az alapkérdés — folytatta Baranyai Tibor —, hogy be- tölti-e hivatását a KISZ, s mindjárt le kell szögeznünk, hogy igenis betölti. A párt segédcsapatának és utánpótlásának kell lennie, s elmondhatjuk, hogy ma már a párttagság utánpótlása majdnem teljesen a KISZ soraiból kerül ki. A párt alsóbb apparátusának mintegy 60 százaléka ugyancsak az ifjúsági szervezetből jött, s elmondható ez általában a káderutánpótlásról is. E téren a pártszervezeteknek igen fontos kötelessége, hogy még jobban nézzék meg, kik kerülnek a KISZ-ből — és természetesen nem csak a KISZ-ből — különböző funkciókba. — Biztató az is, hogy az ifjúság, a KISZ irányításával számarányának megfelelően, sőt azon felül is kiveszi részét a társadalmi akciókból. Nagy tanulság az, hogy ha jól, konkrétan adjuk meg a feladatokat, jól is teljesítik azokat. Áll ez a munkaversenyre, a szocialista brigádokra, az építőtáborokra és számos más területre is. A KISZ érdeme az is, hogy minden, a fiatalságot érintő kérdésben kifejezi tagságának és az egész ifjúságnak kívánságait, akaratát, így például a lakásépítés és -gazdálkodás terén jelentkező problémákat és tennivalókat a KISZ jelezte elsőként. — Jóllehet mindez politikai tevékenység, milyen a KISZ „direkt” politikai munkája? — Kétségtelenül vannak még tennivalók, a tagság között végzett politikai munkán lehet és kell is javítani. Tény viszont, hogy a KISZ nagyon széles körű politikai munkát végez, talán elég, ha a politikai vitakörökre, az építőtáborokra, a KISZ-ok- tatásra utalunk. Az idősebb nemzedéknek meg kell értenie, hogy a mai fiatalok sok tekintetben képzettebbek, mint hasonló életkorban apáik voltak — de politikai tapasztalatokban kevésbé. Ezen a területen kell nekik sokat segíteni. Nagyot lépett előre a KISZ politikai tevékenység terén az 1974 áprilisi határozat óta. Most minden KISZ- tagnak évről évre be kell számolnia arról, hogy mit tett egy esztendő alatt.- A megkezdett úton tovább kell menni, tovább javítani a kis közösségek, a KlSZ-alapszer- vezetek életét, munkáját. — Utólag milyennek tartják a lezajlott KlSZ-kongresszust? — Jó kongresszus volt. Az ott hozott határozatokban megszabott tennivalók reálisak, megvalósíthatók. Ezekhez kell igazítani a KISZ- munka egész felfogását. Egyébként a KISZ Központi Bizottsága legközelebbi ülésén foglalkozik a kongresz- szuson és előkészítése során elhangzott javaslatokkal, felszólalásokkal. Témák szerint csoportosítva ezeket, eldöntik, hogy melyik tennivaló kire tartozik, mi a teendője a KISZ KB-nak és apparátusának, illetve az alsóbb KISZ-szerveknek, s mi tartozik az állami vezető testületekre, minisztériumokra stb. Hasonlóképpen foglalkoznak az elhangzottakkal a megyékben is. Ugyancsak a legközelebbi KISZ KB-ülésen tárgyalják meg az ifjúsági rétegekkel való foglalkozás mikéntjét, hogy ez a fontos feladat kiemelkedő helyet kapjon a szervezet munkájában. Az egyes rétegek — így az egyetemista és-középiskolás ifjúság — legaktívabb képviselőit választják be a rétegbizottságokba, melyek olyan hatáskört kapnak, hogy a legmesszebbmenően cselekedhetnek az illető réteg érdekében. — A vezetőségválasztások során mennyire cserélődtek ki a KISZ-vezetők? — Természetesen voltak cserék, a mozgás megfelel az élet törvényeinek, hiszen az ifjúsági szervezet vezetőinek fiataloknak kell lenniük. Ügy látjuk, hogy a csere nem volt túlzottan nagyarányú. Gondot okoz viszont az, hogy sok helyen a pártszervezetek hamar „kiemelik” a jól dolgozó KISZ-titkárokat, akiket a pártvezetőségekben, az apparátusban is jól tudnak foglalkoztatni. Javasoljuk, hogy ne cseréljék ilyen gyakran a KISZ-titkárokat, maradjanak ők néhány évig a helyükön, ha jól végzik munkájukat. A pártszervezetek viszont küldjenek tapasztaltabb, a fiatalokat szerető kádereket a KISZ-be, hogy segítsenek olyan területeken, ahol valóban szükség van tapasztalatokra, mint például az oktatás, a sajtó és még egy sor feladatkör teljesítésében. Elsőrendűen fontos, hogy ne „felülről” kezeljék ezek az elvtársak a fiatalokat, hanem nagy türelemmel, megértéssel foglalkozzanak velük. Az utóbbi időben a párt Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának tagjai rendszeresen keresnek föl ifjúsági rendezvényeket, válaszolnak a fiatalok kérdéseire. Ezt a módszert kövessék az alsóbb pártszervek is! Az ifjúsági parlamenteken vegyenek részt a megyék, városok, járások felső vezetői. — Említette, hogy a párt utánpótlását a KlSZ-tagság- ból nyeri. Hogyan alakul ez az utóbbi időben? — Nyíltan megmondom: a pártszervek e téren nem érdemelnek dicséretet. Nem figyelnek eléggé a fiatalokra. Sok munkásfiatal dolgozik becsülettel, sőt kiemelkedően, de tartózkodóbb annál, mintsem maga kérje a pártba való felvételét. Az ilyen fiatalokkal a pártszervezeteknek kell foglalkozniuk, előkészíteni őket a párttagságra. Az egyetemeken javult ugyan a pártépítési munka, de még sok a teendő. Ott olykor tekintélyféltés és különböző, hasonló okok játszanak közre, hogy a hallgatók közül alig vesznek fel új párttagot. Pedig, ha valamikor, hát az öt-hat éves tanulmányok alatt megismerik a fiatalokat, s aki érdemes a párttagságra, lépjen be ott, ne várjon arra, hogy újabb évek múltán a munkahelyén javasolják. — Visszatérve a munkás- fiatalokra: hogyan látja az üzemi négyszögekben a KISZ helyét és szerepét? — Tapasztalatunk az, hogy sok helyen még mindig kihagyják az üzemi négyszögből a KISZ képviselőjét. Ezzel nem értünk egyet. Ebben az esetben nincs lehe-\ tőség arra, hogy a KISZ konkrét feladatokat kapjon, és tolmácsolhassa gondjait. Az üzemi négyszög mindenütt az irányítás operatív eszköze, de nem a kollektíva ügyeit eldöntő, demokratikus fórum és nem pótolhatja azt. Mindenütt el kell érni, hogy a KISZ képviselve legyen az üzemi négyszögben, ebben is legyen segítségére a pártszervezet. — Végül a pártszervezetek és a velük azonos területen dolgozó KISZ-szervezetek együttműködése, a pártirányítás hogyan valósulhat meg legjobban? — Erre receptet adni aligha lehet, hiszen mindenütt a konkrét feladatok szabják meg a tennivalókat. Ami viszont ennek a szervezeti részét illeti: a pártszervezetek hívják meg a vezetőségi ülésekre és a fontos kérdéseket tárgyaló taggyűlésekre a KISZ-titkárokat, akkor is, ha azok nem párttagok. Ami pedig az ifjúsági szervezet helyi vezetőségeit illeti: szokjanak le arról, hogy mindig és minden területen a titkár dolgozzon. Legyen kollektív a KISZ-vezetőség munkája. Mindenki annyit dolgozzon, amennyi feladatkörének jó ellátásához kell, vagy még egy kicsit többet is. A párttitkárok, kommunista vezetők pedig ismerjék meg a KISZ-kongresszus anyagát, s igyekezzenek a lehető legtöbbet segíteni a KISZ-nek, a párt segédcsapatának az ifjúsági szervezet önállóságának megsértése nélkül — fejezte be nyilatkozatát Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője. Várkonyi Endre Harmincegyszer a Föld körül Augusztusban ritka jubileumhoz érkezett Bereczki Endre, a MEZŐGÉP mező- berényi gyáregységének tehergépkocsi-vezetője. Egymillió 250 ezer kilométert teljesített — balesetmente, sen. Kimondani is sok, s bizony napjaink rohanó, motorizált világában szinte hihetetlennek tűnik, hogy eny- nyi- kilométert koccanás nélkül levezetett. Ez egyben azt is jelenti, hogy ennyi kilométer megtételével harmincegyszer kerülhette volna meg a Földet. S mindezek értékét csak növeli, hogy az évek során nem szállítási vállalatnál dolgozott. — Katonakoromban, 1950- ben Budapesten szereztem jogosítványt, a leszerelés után a budapesti betonútépítő vállalatnál, majd ezt követően 1954—55. között Békéscsabán, a Földművesszövetkezetek Szállítási Vállalatánál dolgoztam. Mostani munkahelyemen 1956-tól vagyok gépkocsivezető — kezdi a beszélgetést az ötvenes, birkózó alkatú pilóta, majd sorolja, milyen típusú kocsikon dolgozott. — Benzinmotoros Rába teherautót vezettem először, a mai kamionok ősét. Az még nem volt szinkron sebesség- váltós. Aztán a hat tonna te. herbírású Saurer Dieselre kerültem. Leghosszabb időt, 18 évet, jelenlegi munkahelyemen, egy 350-es Csepellel jártam. Több motort cseréltünk benne, néhányszor felújítottuk. Áldott jószág volt... Négy éve pedig egy öttonnás IFA-val közleke- dek. Amióta vezetek, óriásit fejlődött a járműipar. Húsz éve az utak nagyon rosszak voltak, forgalom is alig volt rajtuk. Napjainkban az úthálózat korszerű, s szinte állandósult rajta a forgalom is. Ráadásul vannak agresz- szív vezetők, akik olykor izgalmas pillanatokat okoznak másoknak. — Járja az országot. Tér. képet használ? — Nagyképűség nélkül mondhatom: ismerem az országot. Az elmúlt nyolc-tíz évben a térképet nem vettem elő. A MEZÖGÉP-nél eltöltött 25 esztendő során megfordultam az ország valamennyi zugában, vasanyagot szállítottam vagy gépet fuvaroztam. Ha valamelyik városban félórányit sétálok, biztos, hogy összefutok egy- egy ismerőssel. Engem is nagyon sokan ismernek. Jó néhány emlékezetes utam is volt. Legszívesebben a két évvel ezelőtti, egyik pozsonyi fuvaromra emlékszem. De voltak kellemetlen fuvarjaim is: akkor még sok volt a lovas kocsi, tucatjával szedtük össze a szeget. Defektet defekt után javítottunk, igaz, akkor lényegesen rosszabb volt a gumik minősége. Havonta aztán, amolyan kisebb gyűjteményféle jött össze a patkószegekből. — A gépkocsivezetők ellensége a hideg, a csúszós út, a köd ... — A hideg és a meleg ma már nem ellenségünk, velük szemben tudunk védekezni: p kocsifülke jól fűthető és hűthető. Síkos úton és ködben az óvatos, figyelmes közlekedés ad az embernek biztonságot. Ha valaki gyorsan megy, száguldozik, akkor lényegesen kevesebb ideje jut a megállásra, kikerülésre, s gyakran ebből van a baj. A sebességláz sohasem kapott el, s ittasan sem ültem volán mögé. Alkalmanként én is megiszom egy-két üveg sört, mint más, de szolgálatban soha. — Szabad idő? — Az kevés van. Sokat vagyok úton. Szeretek a saját ágyamban aludni, így iparkodom mindig haza. Egy szombathelyi fuvart is egy nap alatt megteszek: éjfélkor indulok, és este 5—6 órára már itthon is vagyok. Kocsikísérőm nincs, állandó útitársam a rádió. Van egy egyéves Wartburgom, de alig 2 ezer 300 kilométer van benne. Nem járok kirándulni, hétvégeken nem szívesen ülök autóba — mondja, miközben mostani kocsiját mutatja: — Ezzel az IFA-val négy éve járok — veregeti1 meg a kormányát —, 164 ezer 800 kilométert tettem meg vele, s csupán a gumikat cseréltem rajta — mondja búcsúzáskor —, miközben felberreg a kocsi motorja, és indul Orosházára. Még megtudom: Bereczki Endre augusztus óta újabb 10 ezer kilométert tett meg, vagyis így összesen már egymillió 260 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. Szép rekord! Kép, szöveg: Szekeres András .' : i~' íMt*T>ii Tiüt'iiiniirforr” ** A megye első állandó vidámparkja Békéscsabán, a Lencsési úton működik — a gyermekek legnagyobb örömére p j
