Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981. október 18., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNKVendégünk volt: dr. Lackó László kandidátus, az ÉVM főosztályvezető-helyettese A Békés megyei Tanács tudományos koordinációs szak- bizottsága és a szegedi akadémiai bizottságnak környezettudománnyal és területfejlesztéssel foglalkozó testületéi ezen a héten kirándulással egybekötött tanácskozást rendeztek Békéscsabán. Ezen — a dél-alföldi megyék (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés) szakemberei mellett — részt vett dr. Lackó László kandidátus, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese is, aki „Településhálózatunk jövőbeni fejlődése, a fejlesztés cél- és eszközrendszere” címmel tartott előadást. A vita megkezdése előtt megkértük arra, hogy a dél-alföldi városoknak, községeknek az ország településhálózatában elfoglalt helyére, az előrehaladás további feltételeire és egyéb témákra vonatkozó kérdéseinkre válaszoljon. — Környezettudomány. Mit takar ez a fogalom és hogyan hasznosíthatók az általa feltárt eredmények a gyakorlatban? — Jóllehet, ez a szakterület közvetlenül nem tartozik' kutatási feladataim közé, ám mégis számos olyan eleme van, amely nemcsak a környezet minőségét, hanem a településfejlesztés elméleti és gyakorlati kérdéseit is elemző szakembereknek sokat mondhat. Például már jó előre tudnunk kell, melyik' gyárat, üzemet hová telepítsük. Ez azért is fontos, mert nem kis veszélyt rejt magában egy-egy környezetet szennyező létesítmény helyének megválasztása. — Manapság másféle környezetszennyezésről is szoktak beszélni. Mik a tennivalók ezen a téren? — Ha az úgynevezett tájidegen építményekre gondol, akkor ezekkel is károsíthatjuk környezetünket. E területen is sok még a teendő. Az a cél, hogy az új épületek esztétikusán illeszkedjenek bele az adott település arculatába. Nagyon furcsán hatnak a meredek alpesi tetők az alföldi környezetben. Vagy például: egy középmagas, tízszintes épület Budapest egyes részein helyénvaló lehet, míg egy kis, vagy közepes nagyságú városban már visszatetsző látványt nyújthat. Ügyis mondhatnánk, a társadalmi igényektől eltérő, nem megfelelő külsejű vagy nagyságú építmények okoznak gondot sok helyütt. — Mit kell tenni, hogy az ilyen helytelen tendenciákat visszaszorítsuk a jövőben? — Elsősorban pontosan kellene ismerni, mire van szüksége a társadalomnak leginkább. És ha ezt már tudjuk, még több s még alaposabb kutató-feltáró munkára lehetne összpontosítani az erőnket. Ily módon lehetővé válna, hogy minél jobb terveken, technológiákon törjük a fejünket. Nem szükségszerű velejárója a házgyári építkezésnek' a társadalomtól, a környezettől idegen, robusztus épületek létrehozása sem. Hadd említsek meg itt egy személyes élményemet. Az egyik alföldi kisváros vezetői úgy érezték, ha már másutt is épültek tízemeletes lakóházak, akkor ezekből néhányat ők is képesek felhúzni. Szinte lehetetlen próbálkozásnak tűnt rábeszélni őket arra, hogy a 3-4 szintes épületek sokká] harmonikusabban illenek bele a városképbe, mint a tízszintesek. Az országot járva sok kedvező tapasztalatot is gyűjtöttem. A helyi vezetők úgy 2-3 év óta egyre többet foglalkoznak a településfejlesztés legkülönfélébb kérdéseivel. Sőt, nemcsak őket, hanem magát a lakosságot is egyre inkább érdekli az épített környezet kialakításának gondja-baja... — Mi a hasznuk a kihelyezett tanácskozásoknak? — Ezek a találkozók, megbeszélések, kirándulások' rendkívül hasznosak a szakemberek számára. Ugyanis a minisztériumok a beküldött jelentésekből, beszámolókból csak alig ismerhetik meg a helyi igényeket. Nagyon örülünk annak, hogy Békéscsaba is bekerült azon városok közé, amelyekre a felsőbb szerveknek feltétlenül oda kell figyelniük. Ezek a tanácskozások egyértelműen bizonyítják, milyen nagy előnynyel és eredménnyel jár a tudomány és a gyakorlat ösz- szekapcsolása. Az alföldi települések fejlesztésének problémája jelentősen különbözik például a dunántúli, vagy az észak-magyarországi városokétól. Gondolok itt a közlekedéssel, a kommunális ellátással és más egyéb területtel kapcsolatos színvonalbeli eltérésekre. Például a dél-alföldi településhálózat helyzete is csak az utóbbi években kezdett javulni, és ez a kedvező változás szinte ugrásszerűen következett be. Jó tapasztalataink vannak arra vonatkozóan, hogyan valósult meg a megyei és a helyi vezetés együttműködésével az üzemtelepítés egy- egy elmaradottabb településen. A harmonikus illeszkedést nagyban elősegítheti a közös akarat és a reális terveken alapuló elképzelés. — Milyen anyagi erőforrásokra lehet támaszkodni ezután? — Nos, itt két alapvető kérdést kell figyelembe venni. Az egyik: mi a teendő akkor, amikor a fejlesztési lehetőségek beszűkülnek? A másik: ajánlatos tisztázni, hogy a korábban megtervezett létesítmény megfelel-e a jelenlegi társadalmi igényeknek? Ha nem, akkor se a tervezőnek, se a kivitelezőnek nem kell visszariadnia az eredeti program módosításától. Észak-Magyaror- szágon és a Dunántúlon másfajta feladatok vártak, illetve várnak megoldásra a 70-es évek végén és a 80-as évek elején, mint Békés megyében. Tudniillik itt még mindig a vezetékes ivóvízellátás okoz problémát, míg az ország egyéb településein többnyire sikerült létrehozni a vízbázist, és kiépíteni a hálózatot. Mindenki előtt ismeretes, hoev ma már az ilyen természetű beruházások igen költségesek, és sokkal többe kerülnek, mint 10 —15 évvel ezelőtt. — Mégis, milyen segítséget tud adni a minisztérium? — A fejlesztésekhez legfeljebb csak eszmei munícióval szolgálhatunk, vagyis korszerű irányelveket, állásfoglalásokat és szakmai tanácsokat tudunk adni. Ahhoz azonban, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, ismernünk kell az adott település valós gondjait. Tudjuk, sokszor nehéz helyzetbe kerülhetnek a helyi vezetők a társadalmi nyomás erősödése miatt. Ennek hatására sokan a felsőbb szervektől remélnek támogatást, s minden segítséget felülről várnak. Az is tény, hogy egyre kevesebb ember dolgozik a főhatóságoknál, s így a minisztériumok mind több jogkört adnak át a megyéknek, amelyek — ha nem továbbítják ezeket a települések részére — könnyen képtelenek lesznek megbirkózni a rájuk zúduló feladatokkal. A hatáskörök bővülése természetszerűen magával hozza azt is, hogy mind a megyei, mind a helyi vezetés súlya, szerepe megnő a jövőben. » Már az előadásomban is utaltam rá, egyre több az olyan tennivaló, amely a lakosság bevonása nélkül nemigen oldható meg a városok lakónegyedeiben és a községekben. Köztudomású, hogy pártunk politikai sikereinek záloga a nagyfokú őszintéség. Ennek szellemében kell cselekedni a helyi feladatok ellátásakor is. — Milyen helyet foglal el Magyarország, ami a településfejlesztéssel kapcsolatos kutatásokat illeti? — A 70-es évek elején a fejlesztésekre vonatkozó párt- és kormányhatározatokkal vitán felül az európai szocialista országok élvonalához tartozunk. Ügy érezzük, ma is kedvező eredményekről adhatunk számot. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága két év múlva hazánkban rendez szemináriumot, és a hosszú távú településfejlesztésről szóló főreferátum is itt készül majd el. Ezenkívül több példát is hozhatnék eredményeink nemzetközi elismerésére. Azt viszont meg kell mondanom, hogy elég nehéz összehasonlítani a különböző gazdasági, társadalmi rendszerű államokat egymással. Például az egyikben kisebb, a másikban nagyobb szerepet tölt be a mezőgazdaság. De nagy eltérés mutatkozik a vállalati önállósulás, az irányítási rendszer stb. tekintetében is. A településfejlesztés olyan terület, amelyen szinte valamennyi érdekellentét kiütközik, és ezekre jó megoldásokat kell találnunk. Noha magas szinten folyik a kutatás, sok kérdést sajnos, ma még nem tudunk megválaszolni. Ezért a jövőben is támaszkodunk az olyan kitűnő szellemi bázisokra, mint a budapesti, illetve a pécsi akadémiai intézetek. Külön ki kell emelnem az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi csoportjának tevékenységét, amely értékesebbnél értékesebb kutatási eredményeket produkál Békés megyében. Kép, szöveg: Bukovinszky István A kuruc püspök menedéke... Történetek a szarvaskői várról Amint elhagyjuk a Heves megyei Felnémetet, páratlan szépségű völgykatlanba érünk. .Az út mindkét oldalán a barna különböző árnyalataival borzongató sziklafalak emelkednek meredeken, szinte körülbástyázva, védve a szeszélyesen kanyargó Eger patakot. A turista megbabonázva ér Szarvaskőbe. Ez a kis község — túlzás nélkül mondhatjuk' — egyike legszebb hegyi falvainknak. A lombok harsány zöldjében úgy bújnak meg a piros cseréptetős házak, mint anyjuktól óvott apróságok. A település nevezetessége nemcsak az elbűvölő panoráma, hanem/ egy magas, meredek sziklán a Keselyő- ormon álló várrom is, amelyet három oldalról sziklatömbök őriznek, s csak keletről köti össze egy hegynyak a többi vonulattal. A vár, s egyúttal a község nevét Szegedi János történész-nyelvész fejtette meg. Véleménye szerint egy hajdani vadászat alkalmából addig űztek errefelé egy szarvast, amíg a nemes állat a sziklacsúcsra menekülve, onnan a mélységbe nem zuhant. A magyarázat vitatható. Az viszont tény, hogy már 1393-ban Zarwa- kew néven emlegetik a községet. A várat valószínűleg 1261 és 1295 között építették. IV. Béla 1261-es adománylevele még nem említi, az egri káptalan 1295-ös határjáró okmánya viszont már megnevezi. A falak alatt nem táboroztak nagy seregek, a vár krónikája mégis fordulatokban, történelmi eseményekben bővelkedik. 1530-ban a Ferdinánd-pár- ti Horváth Ferenc fészkelte be magát ide, s uralmát kiterjesztette a környező községekre is. A hatalomra vágyó parancsnok úgy vélte, hogy holtáig halászhat a zavarosban, uralhatja á vidéket. Szalaházy Tamás, Habs- burg-párti püspök kénytelen volt meghátrálni. Az egyházi javakat — a béke kedvéért —, papírforma szerint zálogba adta a hatalmaskodó- nak. ő azonban még többre vágyott, s megsarcolta a szomszédos birtokokat is. Érezte: azt tehet, amit akar, hiszen hiányzik a rendet teremtő, a törvényességet biztosító központi hatalom. Az sem zavarja, hogy egyre- másra panaszkodtak rá az országgyűléseken. Kapcsolataiban, összeköttetéseiben bízott, s nem engedett Fran- gepán Ferenc püspök erélyes parancsának sem. Nem zavarta a török közelléte, az egész Heves megyét fenyegető támadás híre sem. Az 1545. évi országgyűlés kimondta, hogy a várat le kell rombolni, és jövedelmeit Eger erősségének fenntartására kell fordítani. Horváth semmibe vette ezt a határozatot is. Az új püspök, Oláh Miklós, végleg megunta a sok huzavonát, keményen megregulázta az önkényeskedő várnagyot, helyébe Szalkay Balázst nevezte ki Dobó István. A nyakas nagyúr távozott, ám a várhoz tartozó birtokokat továbbra is adóztatta. Az eseménytelen évtizedek után fordulópontot jelentett a Rákóczi-szabadságharc. Telekessy .István egri püspök és a megye örökös főispánja eleinte császárpárti volt, és az udvar politikáját vallotta magáénak. Amikor Bercsényi Miklós 1703-ban bevonult Egerbe, ellenállt. A generális, aki egyébként ismert volt hirtelenségéről, feldühödött, és a főpapot elfogatta. Érdekes, hogy ez a kulturált, sokoldalúan képzett ember nem érzett haragot, nem vágyott bosszúra, s idővel — belátva a harc jogosságát — a fejedelemhez csatlakozott, s egyik legkitartóbb hívévé lett, olyannyira, hogy ellenlábasai „kuruc püspök” titulussal illették. 1705-ben már fogadta a nevezetes Ráckapunál Rákóczit. A detronizálástól, a Habsburg-ház trónfosztásától ugyan húzódozott, ám a határozatot mégis aláírta. Ellenfelei hamar akcióba léptek. XI. Kelemen pápa 1709-ben kiadott breverjé- ben a fejedelemhez pártolt papságot büntetéssel fenyegette meg. Erre hivatkozva Keresztély Ákos, az ország bíboros prímása megidézte Pozsonyba, és felszólította, hogy személyesen tisztázza magát. Ö azonban nem élt a lehetőséggel, inkább Rákóczira hallgatott, és csak írásban mentette ki magát. Amikor észrevette, hogy hanyatlik a szabadság csillaga, a szarvaskői várba vonult vissza. Itt értesült arról, hogy a nagypréposttal, az egri káptalannal, a papsággal és a szerzetesekkel együtt megfosztották hivatalától. Utódját, gróf Csák Imrét Hatvanban be is iktatták. Telekessy hiába tiltakozott, értékeit lefoglalták, vagyonát elkobozták. Hosszú idő telt el, míg végre rendeződött a helyzete, s a pápa közbenjárására a császár is aláírta a kegyelmi okmányt. Addig Szarvaskőn élt, méghozzá anyagi gondokkal küszködve. , A váron — miután senki nem gondozta, lakta — úrrá lett az enyészet. A falakat kikezdte az idő, s századunk húszas éveiben az utolsó oromzat is ledőlt. Ám a romok is idézik a múltat. Egy tisztességes, bátor ember emlékét, aki neveltetésével, korábbi gondolatvilágával szakítva kuruc püspökké mert lenni. Pécsi István
