Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
\ 1981. október 18., vasárnap Miért zörög a haraszt Ványán? Mert zörög bizony. Valahogy így: „Na, most mondja! Odalett a régi igazgatói lakás. Pedig mióta az eszemet tudom, mindig a tanítóké volt. Most aztán jön egy új állatorvos, és a rozoga kis épületből valóságos palotát csináltak. Pedig tudja hogyan nézett ki? Nem azért mondom, mintha én túl rátarti lennék, de az én istállóm különbül nézett ki. Gondolták, jó az a tanítóknak. Persze, most megint eggyel kevesebb lett ezzel a »csalogató«, aztán csodálkoznak, hogy ide az istennek se akarnak jönni új tanítók. Hej, pedig de nagyon kellene... ” S hogy a szólásnál maradjunk, bizony nem egészen alaptalanul zörög ez ügyben a haraszt Dévaványán. De nézzük a tényeket. A 2. számú általános iskola nemrég felújított épületében — illetve az öt telephelyen — 628 általános iskolás kisdiák tanul, akiket 33 pedagógus tanít. Ebből 8-an maguk is tanulnak — most szerzik szakképesítésüket —, és négyen képesítés nélküliek. Elsősorban tanítókban van hiány, amit az iskola igazgatója, Tóth István, a tantárgycsoportos oktatás megszervezésével igyekszik áthidalni. A tantestületben nagy a fluktuáció (azaz az elvándorlási, többnyire családi okok miatt, ami azért ritkán függetleníthető az adott munkahely, te'eoülés helvzetétől. E rövid ismertetőre a bevezetőben közölt kijelentések adtak okot. Mert tagadhatatlan az összefüggés a pedagógusok megtartása, letelepítése. és az adott településen felajánlható pedagógus szolgálati lakások száma és minősége között. De hogyan látja az igazgató ezt a kérdést? — Erre az évre öt pedagógusállást hirdettem meg. Egy tanárit és négy tanítóit. Többségét lakással. Ugyanis Új könyvek Az Olcsó könyvtár felszabadulás utáni könyvkiadásunk legrégebbi könyvsorozata. Az első sárga vékonyka kötetek valóban népolvasmányok voltak. Az utóbbi időben újszerű vállalkozásnak lehetünk szemtanúi. Tematikus összeállítások, egy-egy kort bemutató kötetek jelennek meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Az egyik legutóbbi — szám szerint a 857. kötet — A császári Róma címet viseli, Ré- vay József összeállitásában és válogatásában ismerkedhetünk meg a római császárság aranykorával és összeomlásával. nyáron még volt három pedagógus szolgálati lakásunk. — Csak nem számítja bele az iskola végében álló, víz, minden nélküli ócska épületrészt? — ütköztem meg. — Dehogynem. Csakhogy a pályázatokra nem is jelentkeztek, így meg sem kellett mutatni. Pedig elég jó bért tudunk biztosítani. Persze, a törvényes keretek között. — Ezt miért hangsúlyozta? — vetettem közbe. — Mert volt rá példa, hogy egy kezdő járt nálunk, aztán mégis Budapestre ment, mert ott 3500 forintos alapfizetést adtak neki. Csak tudnám, hogyan? — Akkor beszéljünk az újjávarázsolt állatorvosi lakásról ... Hajaj — vakarta meg fejét az igazgató. — Tudom, nagy port kavart. Higgye el, ha ezen múlt volna akár egy pedagógus fogadása is, tíz körömmel verekedek érte. De mondtam már, még csak jelentkező sem volt. Persze —■ jegyezte meg hamisan bujkáló mosollyal a szája sarkában —, ha ezzel a már kiglancolt lakással egy fényképes pályázati hirdetést adhattunk volna fel, egészen biztos, sikerrel járunk. Bár meg kell jegyeznem az igazság kedvéért — folytatta —, hogy a tanács az utóbbi időben három minőségi cserére is lehetőséget adott pedagógusainknak. S csak a mi tantestületünkből eddig 10- en építettek pedagógusköl- csönnel. Utunk következő állomása a nagyközségi tanács volt, ahol a fiatal, energikus ta- nácstitkámő, Balogh Sándor' né válaszolt kérdéseinkre. Meglepetésünkre, még örült is faggatózásunknak. Nem sokat tétovázott, elénk rakott egy felterjesztést, amelyet a szolgálati lakások felújítása érdekében éppen a napokban postáztak a szeghalmi Járási Hivatalnak. A szándék, a terv tehát megvan. S nem is kell győzködni a tanácstitkárnőt annak a gondolatnak az igazságáról, miszerint a pedagógushiány, s az adott településen a pedagógusok számára nyújtható szociális körülmények szoros összefüggésben vannak. Mannheimben, a nemzetközi filmfesztiválon Aranydukát-díjjal tüntették ki Magyar József „Mi, büszke magyarok” című alkotását. Ebből az alkalomból a rendező az MTI munkatársának elmondotta : — Filmem olyan témát dolgozott fel, amely megítélésem szerint elsősorban a magyarság ügye. Az utóbbi időben úgy tapasztaltam. hogy nem elég elmélyült a nemzeti tudat, hol felszínesen magyarkodunk, hol — A pedagógusellátottság tekintetében valóban nehéz helyzetben vagyunk — vágott a közepébe Balogh Sán- dorné. Pedig, még tanulmányi szerződést is kötöttek az iskolák a szakképesítés megszerzéséért tanuló pedagógusokkal, plusz 600 forint támogatásban is részesítve őket. Tehát azt nem lehet mondani, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogyan zárulnak a pályázati időszakok. — A szolgálati lakások helyzete ... Nos, a meglevők egynegyede korszerű, a többi inkább szükséglakásnak nevezhető. Ebben az esztendőben éppen ezért a kezelői joggal felruházott tanácsi költségvetési üzem három pedagóguslakást újít fel. — Mennyiért? — A hármat megközelítően 350 ezer forintért. — És azt az egy állatorvosi lakást? — Az maga 350 ezerbe került ... ősz van. Természetes, hogy ilyenkor, az iskolai év bekö- szöntével kicsit jobban zörög a „haraszt”. Különösen ott és akkor, ha az aggódó szülők tudják, csemetéik számára évről évre gond a megfelelő számú és szakképzettségű pedagógus biztosítása, s ha a felújított, de korszerűnek aligha nevezhető iskola tőszomszédságában felépül egy ugyancsak elegáns, összkomfortos állatorvosi szolgálati lakás. Bár azt senki sem kétli, hogy faluhelyen különösen nagy szükség van az állatállományt védő. gyógyító orvosra. Csakhogy ilyenkor könnyen vonunk párhuzamot... Az igazság kedvéért azért még valamit meg kell állapítanunk. A pedagógus-, főleg tanítóhiány nem dévaványai specialitás. Országos gond, amely általában csak kis részben függ a szociális körülményektől. Ez viszont éppen arra figyelmeztet, hogy a már letelepedett pedagógusokat kell megtartani. Ebben aztán kiemelkedő szerepe van a lakáskörülményeknek. S hogy Ványán még van mit tenni, azt a „szél zúgása” is elárulta. B. Sajti Emese meg mereven elzárkózunk minden közösségvállalás elől. E fontos jelenségkört igyekeztem bemutatni filmemben az irónia, az önirónia eszközeivel. E kedvezőtlen tapasztalatokra kívántam felhívni a figyelmet, s rádöbbenteni arra, hogy ez az út hovatovább nem járható. Külön öröm számomra, hogy filmem már itthon is nagy visszhangot keltett. Miskolcon, a rövidfilmfesztiválon elnyerte a közönség és a Honvédelmi Minisztérium díját. Élet a dobozi művelődési házban Aki benéz a dobozi művelődési házba, két kiállítást is láthat. A klubszobában a rajzszakkör munkáit állították ki, a nagyterem falát pedig a gyulai művelődési központ Kohán szakkörének festményei díszítik. Háromhónapos szünet után megkezdték működésüket a kiscsoportok, szakkörök is. A gyerekek járhatnak a kisdobos- és úttörő-néptánccsoport foglalkozásaira, a bélyeggyűjtő és díszítőművészszakkörbe. A felnőttek részvételével ugyancsak működik a néptánccsoport, de a cite- raszakkör, a bélyegszakkör és a szocialista brigádklub is várja az érdeklődőket. Ez utóbbi elsősorban a megyei közművelődési mozgalomba benevezett brigádoknak segít a felkészülésben. Külön ki kell emelni a Ságvári Endre Ifjúsági Klubot, amely az idén megkapta a „kiváló” címet. Mintegy harmincöt tagja van a közösségnek, dolgozó és tanuló fiatalok vegyesen. Annak ellenére, hogy többségük naponta eljár a községből, rendszeresen, jó programokkal színesített klubéletet élnek. őszi programjuk jó keresztmetszetet ad foglalkozásaikról. Szeptember 18-án találkoztak először az új klubtagokkal, akik rögtön műsorral mutatkoztak be. Járási kerékpárversenyen vettek részt — nem is szégyellni való Eredménnyel — 27-én. Október 2-án a képző- művészeti világhét alkalmából jól sikerült vetélkedőn mérték össze tudásukat. „Az én estém” címmel minden hónapban rendeznek — valamelyik klubtag vezetésével — kötetlen programot. E hónapban voltak már felszabadulási sportnapon, vendégül látták Boncz Géza humoristát,.és Lehr Ferencet, a Gúnya együttes tagját. Persze, nem minden csoport működik ilyen jól. A közelmúltban meghirdetett irodalmi színpadra mindösz- sze négyen jelentkeztek. Bár 12 fős TIT-csoport van a községben, kevés az előadás. Az idén nem indult a kis matematikusok baráti köre, és az orosz szoktató nyelvtanfolyam, helyette viszont matematikai előkészítőt szerveztek a nyolcadikosoknak. A nagyterem több mint kétszáz személyes, a mozi előadásai miatt azonban elsősorban szombatonként vannak nagytermi rendezvények. Néhány éve színházi előadásokat sem tartanak itt, mivel kevés az érdeklődő. G. K. Az Aranydukát-díjas Magyar József Történeti jellegű összeállítás az Olcsó könyvtár másik új kötete is, mely a Hunyadiak korát mutatja be, Kulcsár Péter válogatásában. Négy történetíró müveiből készült az az összeállítás, amely a Mátyás uralkodását közvetlenül megelőző korszaktól II. Ulászló uralkodásáig dolgozza fel történelmünk oly sok dicsőségben és kudarcban bővelkedő korszakát. A 15. de még inkább a 16. század műfaja volt a históriás ének, a ,,beszélt irodalom”, a megélt valóságon alapuló — ma így mondjuk — tény-irodalom. A bukaresti Albatrosz Könyvkiadó a 16. századi magyar irodalmi műveltségnek nem egyedüli, de legfőbb hordozóit mutatja a Históriás énekek és széphistóriák című kötete. A regösök hősökről, nagy csatákról beszéltek a török, tatár, az éhínség és pestis gyötörte országban. Az oktató, buzdító, feddő célzatú dalok a nép sorsáért aggódó lantosok mindennapi szózatai fennmaradásáért. Az ismert énekszerzők (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilos- vai Selymes Péter vagy Ráskai Gáspár) mellett külön értéke a kötetnek, hogy olyan széphistóriákat is közöl, melyek jó része csak tudományos igényű kiadványokban lát általában napvilágot. A dél-csehországi Cesky Krumlov várát a XIII. századtól állandóan építették. Többször átépítették, jelenlegi formáját az 1680-as években kapta. Régebbi részei közé tartozik a kla- rissza kolostor képünkön látható kerengője. A Magyarországon kevéssé ismert műemléket érdemes felkeresni egy csehszlovákiai utazás során A Madách Színház Kamaraszínháza október elején mutatja be Bernard Slade: Jutalom játék című vígjátékát. A darabot Szirtes Tamás rendezte. A képen: Sunyovszky Szilvia és Hau- mann Péter (MTI-fotó: Pólya Zoltán felvétele — KS) A nemzet múzeuma A Magyar Nemzeti Mú- • zeum épületét az 1837—1847. közötti évtizedben építették, de a bölcsője nem itt, a forradalom és szabadságharc előtti Pesten ringott, hanem Nagycenken, a Széchenyi- család ősi birtokán. Ott gyarapodott országos jelentőségűvé, sőt európai mértékkel mérve is tiszteletreméltóvá Széchenyi Ferenc gróf ma- . gángyűjteménye, amelyet tulajdonképpen már előzőleg, sopronhorpácsi kastélyában élve megalapozott. Fennmaradt az adományozólevél, illetőleg az eredeti adomány listája. Eszerint 1802 márciusában, amikor a „legnagyobb magyar”, Szé. chenyi István édesapja engedélyt kért és kapott I. Ferenc császártól, hogy gyűjteményét hazájának . adományozhassa, az 1184 nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet, rézmetszetet, 2019 nemesi címert, 2675 érmét, több száz régiséget, és néhány képmást — azaz arcképet — tartalmazott. A nemes adomány jelentőségét szívből köszöntötték szerte a hazában. Így például Szabolcs vármegye rendjei így üdvözölték a 160 ezer forint értékű — vagyis körülbelül négy palota árát érő — alapítványt: „Színmutatást nem esmerö magyar szivünkbe belső örömöt éreztünk azon, hogy találtatott ma is oly nagy hazafi, ki nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására, s hazánk történeteinek igaz ösmereté- re vezető útnak feltárására, oly nagy áldozatokat te- szen.. Á reformkorban gyorsan, önzetlen adományokból és a reform-országgyűlés által megszavazott vásárlásokból gyarapodott a gyűjtemény. Az ásványtár alapjainak például Széchenyi Ferenc felesége, Festetics Júlia által adományozott ásványgyűjteményt tekinthetjük. A Nemzeti Múzeumnak akkor még a pesti pálos' kolostor adott otthont, de annak falait a gyorsan gyarapodó állomány hamarosan kinőtte. Az 1832 —1836-os hírese reform-országgyűlésen, a magyar nem. zet felemelkedését szolgáló más törvények mellett, megszavazták egy múzeumépület építését, A terveket Pollack Mihály, a kor híres építésze készítette. Még egy esztendő sem telt el az átadás után, s a múzeum dicsőséges történelmi események színhelye lett: előtte gyűlt össze 1848. március 15-én. a pesti nép, a forradalmi ifjúság, lépcsőjéről szavaíla el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt, dísztermében ülésezett az első népképviseleti ország- gyűlés, s előle, a Múzeumkertből indultak el L849. július 11-én az utolsó népfelkelő csapatok Arad felé .. . A levert forradalom és szabadságharc után a nemzet számára oly becses gyűjteményt is meg akarta sem- misíttetni a győztes bécsi kamarilla. Haynau csapatainak társzekerei ellepték a múzeum udvarát, s nem kis kárt okoztak a katonák az értékes anyagban. A Bach- korszak idején aztán elkészültek a tervek, amelyek szerint a Nemzeti Múzeum szűnjék meg, épületét alakítsák át laktanyává. Amikor ez a terv megbukott, raktárt akartak berendezni a klasszicista stílusú épületben, az összegyűjtött kincseket pedig Bécsbe szállítani és beolvasztani a császár- város múzeumainak anyagába. Erre szerencsére nem került sor. Más módszerekkel azonban az országra telepedett reakció bőségesen élt. Így például súlyos adókat vetettek ki a múzeumra, abban a reményben, hogy így kénytelenek lesznek értékeit elkótyavetyélni. Jómódú és bátor pesti polgárok megtalálták a megoldást: hangversenyeket rendeztek a múzeumbah, annak javára. Erkel Ferenc és Liszt Ferenc is vezényelt ezeken a koncerteken. 1859-ben Kazinczy Ferenc születésének századik évfordulóját ünnepelték a díszteremben. Az irodalmi emlékezés valójában csak alkalmul szolgált az abszolutizmus elleni tiltakozáshoz. A kiegyezés után új, viszonylag békés és a gyorsabb gyarapodás lehetőségét nyújtó korszak köszöntött a Nemzeti Múzeumra is. Még 1867-ben rendelettel szüntették meg a császári gyűjtemények jogtalan előnyeit. Sorra alakultak a különböző múzeumi részlegek és tulajdonképpen a 70-es években fejeződött be az építés; Lotz Károly a tudományt és a művészetet jelképező . mennyezetfreskói, Than Mór falképei ez idő tájt jöttek létre és gyönyörködtetik mindmáig a látogatókat. A múzeum vezetői az 1949-es múzeumi törvény értelmében arra törekedtek, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga valóban az egész nemzet, a nép közkincsévé válhasson. Ennek a törvénynek az őse 1919-ben található: a Tanácsköztársaság múzeumi direktóriumának leirata az egész magyar múzeumügy olyan átszervezését vázolta fel, amelynek álapelvei mindmáig érvényesek és meghatározzák a magyar múzeumpolitika törekvéseit. A felszabadulás új korszakot nyitott a Magyar Múzeum életében is. 1945. január 18-án szabadult fel, a szovjet városparancsnokság azonnal őrséget állított a nagy értékek megmaradásának biztosítására. Mert bizony sok minden elpusztult, a tűz martaléka lett, törmelék temette el. Az új adó-, mányozok közül a legelső a Kommunista Párt piliscsabai szervezete volt, amely Ferenc József címeres porcelán készletének megfestett darabjait adta át őrzésre és kiállításra. Anyaga ma gazdagabb, mint valaha. A Széchenyi Ferenc nemes alapítványa becses és szüntelenül gyarapodó nemzeti kincsünkké vált és az is marad. Pintér István
