Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

1981. október 18,, vasárnap — Olyan volt, és ilyen lett — mutatja Szabó La­jos, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának igazgatóhelyettes főmérnöke a Nagygyantéról Geszt felé vezető utat ott, ahol az egyik félpályán a munka még nem kezdődött el, a másikon pedig már befeje­ződött. A különbség óriási. Az út alépítményének a teherbírását annak idején a geszti gróf fogataihoz mére­tezték. Ma autóbuszok, több tonnás tehergépkocsik közle- kednek az úton, amit csak az ismétlődő javítások tesz­nek lehetővé. — A még rendelkezésünk­re álló kőanyagot használjuk fel. A legrosszabb útsza­kaszt hozzuk rendbe — tá­jékoztat Nagy Gábor, a sar- kadi üzemmérnökség vezető­je. „A MI MUNKÁNK VESZÉLYES” A munkafolyamat egysze­rű. A sorban érkező teher­gépkocsik a terítőládába billentik a követ, ami ebből szépen elrendezve kerül az útra. Ezután az úthenger, majd a bitumenszóró, végül a zúzalékszóró gépkocsi kö­vetkeik. A gépek munkájára Nagy Ferenc brigádjának a tag­jai ügyelnek. Ahol szüksé­ges, megigazítják, elegyen­getik á követ. — Miről nevezetes Geszt? — kérdezem Nagy Ferenctől, hogy lássam, mennyire isme­ri szőkébb hazáját. — A kastélyáról, az úttö­rőtáborról és — egy kis gondolkodás után kivágja: — a szilvapálinkájáról. — Ivott már gesztit? — Természetesen. Az az igazi. Fahordóban érlelik a cefrét, és fával fűtik az üs­töt. De akármilyen finom is ez a pálinka, csak munka­idő után iszom. A mi mun­kánk veszélyes... — Mondja csak el, hogy miért! — biztatja Nagy Gá­bor. — Rendben van. Egy példa . .. Vésztőről Sarkadra szállítják a kendert. A gép­kocsivezetők a sebességkor­látozó jelzőtáblát mintha észre sem vennék. Három és fél méter útvonalengedéllyel 4 és fél méter széles a ra­. kományuk. Elferdítik, ki- döntik a jelzőtáblákat. Talán a teljesítménypótlék „ösz­tönzi” őket, minket pedig a nyavalya tör ki. Nem szeret panaszkodni Nagy Ferenc. A rosszból te­hát ennyi elég. Inkább va­lami másról beszél. — Három éve Geszten az ifjúsági táborhoz építettünk utat. Amikor elkészültünk, Szerb József, az iskola igaz­gatója és Erdei Lajos ta­nácselnök meghívott minket egy kis „geszti” kóstolóra. A „MŰHELY” PEDIG BEÁZIK Október közepétől már a rossz időre kell felkészülni. Reggeli fagyra, ködre, az esőre, sárra. Ilyenkor a bri­gád nem épít, nem is újít fel utat, hanem cserjét írt, kaszál és árkot tisztít. Csök­ken a kereset, mert alig lesz teljesítménybér-pótlék. — Mennyi a különbség? — fordulok Juhos Istvánhoz. — Vagy 300 forint, pedig a munka rosszabb, a „mű­hely” pedig beázik. — Amikor pedig leesik a hó, fázni fognak. — Á, dehogy, mi azt sze­retjük, ha havazik. Akkor, amikor hóeltakarításon dol­gozunk, 30 százalék veszé­lyességi pótlék jár. Tizenkét órás váltással készenlétet is tartunk, amikor telepi mun­ka és gépkocsin való őrjárat a feladatunk. Előre tervezik, már most tudja mindenki, hogy melyik napon lesz szol­gálatban. Hogy jobban érthető le­gyen, Nagy Gábor példának szánva megemlíti: Juhos Pistára karácsony másnapján kerül sor. Juhos István felkapja a fejét: — Tavaly is így volt. A saját névnapomon 11 vagon só érkezett, amit géppel rak­tak ki. De a vagonokról le­hullott sót Kovács Sándorral együtt nekem kellett össze- sepemem. A vagonokat is mi takarítottuk ki. — Nem valami nagy ün­neplés — jegyzem meg. — Nem, de pótoltam. Tóth Imrével, a billenős gépkocsi vezetőjével és a brigádtár­saimmal, Nagy Ferenccel, Jenei Józseffel, Both Sán­dorral, Fazekas Lajossal és Veres Alberttal összejöttünk Sarkadon az. „üveges” biszt­róban, és koccintottunk egy­más egészségére. FELHORDJAK A SARAT AZ ÚTRA... Veres Albert a szakszer­vezeti bizalmi. A jegyzetfü­zetemből visszaidézem neki azt, amit 'Juhos Istvántól hallottam. Vagyis, három­száz forinttal kevesebb lesz a kereset. Nyilvánvalóan tudja is ezt. — Igen. De véleményem szerint teljesítménybért csak meghatározott • teljesítmény után lehet fizetni. Máskülön­ben baj lenne, mert elérték­telenedne a pénz. Valóban. Tehát nem tesz semmit azért, hogy ne csök­kenjen a bér. Az idős Fazekas Lajos kissé indulatosan megjegy­zi : — Egy éve bizalmi, és ke­rekperec kijelentem, hogy eddig még nem csinált sem­mit. Ékre már Hódosi Jó­zsef művezető is megszólal: — Akkor nem volt ott, és nem is kellett ott lennie, amikor a béremelést vitat­tuk meg. Éppen Veres Al­bert volt az, aki javasolta, hogy Lajos bácsi kapjon 50 fillérrel több órabért, mert egyedül ő kezeli a fűrészgé­pet. A fűrészelés pedig nem mérhető teljesítményben. — No lám, most derül ki, hogy mi történt a „háta mö­gött” tavasszal — fordulok Fazekas Lajoshoz, aki így már megbékél. És talán az ellentétek el­simításáért mondja Both Sándor: — Azért az üzemben van becsületünk. Anyagilag is. Csak az a baj, hogy a mun­kánkat nem mindenki be­csüli meg. — Például? 4— A gépkocsivezetők kö­zül egyesek felhordják a sa­rat az útra, útépítésnél rá­mennek a frissen hengerelt pályára, szemétlerakóhely: nek tekintik az út árkát, és még sorolhatnám. Nem ár­tana, ha szigorúbban lépné­nek fel velük szemben. Ilyen vonatkozásban teljes az egyetértés. Pásztor Béla Könyvet választhat Aj előfizetőért Szabad idejükben egyre többen foglalatoskodnak a házkörüli, vagy a hobbiker­tekben. A sikeres zöldség- és gyümölcstermesztéshez azon­ban nemcsak szorgalmas munkára, hanem fejlődő szak­mai tudásra is szükség van. A magyar kertészek és kert­barátok hetilapjának, a Ker­tészet és Szőlészetnek a szer­kesztői szeretnék, ha lapju­kat minél többen olvasnák, ezért indítottak a napokban előfizető akciót. Azok az ol­vasók, akik legalább egy új előfizetőt szereznek az újság­nak, vagy maguk válnak elő­fizetővé, ajándékkönyvek kö­zött választhatnak. A jelentkezéseket a Kerté­szet és Szőlészet címére (Bu­dapest, postafiók 14. 1355) kell elküldeni az ajándék- könyv megjelölésével. Vá­lasztható: dr. Balázs Sándor és dr. Filius István: Zöldség- termesztés a házikertben, vagy dr. Lászay György: 88 színes oldal az évelőkről, esetleg dr. Kovács Sándor: Nyári gyümölcsök termeszté­se című kötete. K gazdasági munkaközösség Az állami gazdálkodó szer­vezetek (vállalatok, költség- vetési szervek) dolgozói, nyugdíjasai gazdasági mun­kaközösséget hozhatnak lét­re. Ilyen esetben indokolt te­hát ezt vállalati gazdasági munkaközösség formájában működtetni. Ez annyit jelent, hogy elsősorban a vállalat eszközeit hasznosítják, tevé­kenységéért a vállalat szer­ződésben meghatározott fel­tételek mellett felelősséget vállal. Ennek keretében a vállalat meghatározhatja a szakcsoport tevékenységének jellegét és mértékét,, kiköthet vagyonjogi biztosítékokat. A vállalati gazdasági mun­kaközösség tagjainak anyagi felelőssége a bevitt vagyonra és a szakcsoportban szerzett jövedelemre korlátozódik, az ezt meghaladó anyagi fele­lősség a vállalatot terheli. A vállalati gazdasági munkakö­zösség működéséhez az igaz­gató hozzájárulása szükséges. Ha az igazgató ezt megvon­ja, a vállalati gazdasági mun­kaközösség megszűnik. A gazdasági munkaközös­ség tagjai az elért bruttó jö­vedelem után társulati adó fizetésére kötelezettek, és az itt szerzett személyes jöve­delem után a kisiparosokra vonatkozó általános szabá­lyok szerint adóznak. Az eddigiekben bemutatott új szervezeti formák mellett szükségessé vált néhány már működő gazdálkodási forma továbbfejlesztése is. Ennek keretében került sor a szer­ződéses üzemeltetés körének kiterjesztésére, az ipar és a szolgáltatások területén való alkalmazására. A vállalatok a jövőben a legfeljebb 15 dol­gozót foglalkoztató egységei­ket, szerződéses üzemeltetési formában is működtethetik a kiskereskedelmi és vendéglá­tóipari üzletekre kialakított szabályozáshoz hasonlóan. A szerződéses üzemeltetés­nél a részlegvezető és a vál­lalat jogviszonyát polgárjogi szerződés tartalmazza. Szer­ződés azzal köthető, aki a nyilvánosan meghirdetett pá­lyázaton a legkedvezőbb ajánlatot teszi. A vállalat, részleg műkö­déséhez szükséges állóeszkö­zöket a vezető használatba adja, a forgóeszközöket ugyancsak a vezető rendelke­zésére bocsátja, aki azokat megvásárolhatja. A vezető munkaviszonya a szerződés időtartama alatt szünetel, azonban ez az idő — a mun­kajogi szabályok szempontjá­ból — beleszámít a munka­viszonyba. A részlegben dol­gozók a vállalattal állnak munkaviszonyban, munkabé­rüket a vállalat nevében a vezetők fizetik ki. A szerződéses részlegben keletkező jövedelemmel a ve­zető szabadon rendelkezik, abból az ott foglalkoztatott dolgozók keresetét kiegészíti. Ez nem minősül bérjellegű kifizetésnek. L. L. Kötegyáni Petőfi Tsz Holtpontról fordulópontra ? A kötegyáni Petőfi Ter­melőszövetkezet végleges ke­retei mintegy hét évvel ez­előtt alakultak ki, amikor a helyi közös gazdaság egye­sítette erőit a szomszédos Üjszalonta termelőszövetke­zetével, a Békével, Ez a tény az így kialakult négy és fél ezer hektáras mezőgazdasági üzem átla­gosnál kedvezőtlenebb ter­mészeti és közgazdasági adottságain természetesen mit sem változtatott. Zátonyra futottak Kötegyán és Üjszalonta földjei egyáltalán nem tar­toznak a jobbak közé, rá­adásul a Fekete-Körös kö­zelsége, a talajok rossz víz- gazdálkodásával társultan állandóan magas talajvíz­szintet alakított ki, évről .év­re „garantálva” a belvíz je­lentős kártételét. Ezért is vágott bele a ké­sőbb frigyre lépő két tsz már 1968-ban a vízrendezés­be. Sajnos, az 1971-ig tartó munkálatok nem oldották meg a termőtáblákon kelet­kező fölösleges vizek elveze­tését. Sőt, az 1970-es árvizet követően megépült vízügyi lokalizációs töltés (a Fekete- és a Sebes-Körös között tu­lajdonképpen le is rontotta a szóban forgó vízrendezés hatásfokát). Ezek után még külön cso­dának számít, hogy a terme­lőszövetkezet 1977-ig vesz­teségmentesen gazdálkodott. Ami viszont ezután követke-' zett, az még ma is rossz álomnak tűnik Kötegyánban és Üjszalontán: 1978-ban több mint 1800, 1979-ben 1400, majd 1980-ban megkö­zelítően 1900 hektár termő- területen pusztított a belvíz, különösen súlyos — 22 millió forintot meghaladó — kárt okozva a termelő közösség­nek. Ezek a sorozatos csapások nemcsak, hogy felemésztet­ték a szövetkezet erőit, de további 23 millió forint vesz­teséggel és csaknem hét­millió forint alaphiánnyal is megterhelték a gazdálkodás zátonyra futott hajóját. Vi­lágossá vált, hogy a holt­pontról külső segítség nél­kül ez a hajó nem mozdít­ható el. Megjött a segítség A tárca kezdeményezésére a két évvel korábban kezdő­dött gyakorlat szerint külön bizottság alakult Békés me­gyében és — a dobozi Pető­fi, a gyulai Lenin, a sarkadi Lenin, a biharugrai Felsza­badult Föld, a sarkadkeresz- túri Egyetértés, a vésztői Kö­rösmenti, és a méhkeréki Balcescu Tsz-eket követően — a kötegyáni Petőfi Tsz- ben is felmérték a világos helyzet okait, összetevőit, ja­vaslatot téve a közös gaz­daság gondjainak egyedi ren­dezésére. A javaslat alapján végül is a PM és a MÉM együtte­sen intézkedett a kötegyáni kibontakozás feltételeinek megteremtésére, jelentős anyagiakat biztosítva ehhez a folyamathoz. Az indításnál a szövetke­zetnek azt kell figyelembe vennie, hogy földterületé­nek átfogó talajrendezését csak 1983-tól kezdheti meg, de a gazdálkodás biztonsá­gának fokozására már addig is meg kell tennie a megfe­lelő lépéseket. E lépések közül a legfonto­sabb a belvizes és belvíztől veszélyeztetett területek sor­sának átmeneti rendezése. Jelenti ez egyfelől azt, hogy évente legalább kétszáz hek­táron kell mélylazítaniuk a földeket, illetve, hogy eze­ken a részeken csak őszi kalászosok termesztésével k ísérletezzenek. Az állattartásban a tartó­san veszteséges ágazatok „kiváltása” libatartással, il­letve a sertéstenyésztés fej­lesztésével hozhat fordulatot. Végül a változtatások har­madik nagy területéül a nem mezőgazdasági tevékenysé­gek felfuttatását jelölik meg a két tárca közös intézkedé­sei. fl többit meglátjuk El kell mondanunk, hogy a központi megsegítés mel­lett a kibontakozás lehetősé­geiben a fordulatot elősegíti a termelőszövetkezet tagsá­gának, vezetésének reális helyzetmegítélése, és a teen­dők megértése is. Már az idén ötezer libát állítottak be a korábban tartott törzs, és pecsenyegyöngyös állomány helyébe, s számukat a követ­kező esztendőben tízezerre növelik. A sertéstartás fellendítésé­hez behatóan tanulmányoz­ták a hunyai- módszert, majd kocáikat kihelyezték a tagokhoz, utána a kiadott 220 koca szaporulatát fel­vásárolva és hízóba állítva az idén már hatezer sertést értékesít a két falu tsz-e a tavalyi két és fél ezerrel szemben, megkezdve a régi telep korszerűsítését is. A nem mezőgazdasági te­vékenységek közül a faipari fejlesztés ígérkezik legke­csegtetőbbnek, miután ennek hagyományai is vannak a szövetkezetben és piaca is jól alakul. A gazdaság két­száz hektáros nyárfása szol­gáltatja az alapanyagot, aminek feldolgozásához a felszabaduló marhahizlaldák szolgáltatnak teret, a vásár­lók pedig a TSZKER közve­títésével a szabolcsi termelő- szövetkezetek, amelyek gyü­mölcsösládát kérnek a Pető­fi Tsz ipari melléküzemágá­tól. Hogv mi hibádzik még ezek után? Egy rátermett szakember az előbb említett üzemág élére, illetve a két falu közötti 2800 méteres út kiépítése végre, amiből két­ezer méterhez a tsz ugyan­csak segítséget kaphat. A többit majd meglátjuk. Kőváry E. Péter Ebtenyésztők taggyűlése A Magyar Ebtenyésztők Orszá­gos Egyesületének békéscsabai szervezete a napokban taggyű­lést tartott, melyen mintegy 50 kutyatulajdonos vett részt. A ve­zetőségi beszámoló tájékoztatást adott arról, hogy a szervezet ki­képzési csoportja az idén nagy sikerű őrző-, védő-, nyomozó-, járőr- és karhatalmi munkaku­tya-bemutatót tartott Békéscsa­bán, Orosházán, továbbá a dol­gozó ifjúság kempingtalálkozó alkalmából Szanazugban és Me- zőberényben. Ismételten megren­dezték az Alföld Kupa kutyás sportvetélkedőt, amelyen mester­kiképzők is részt vettek. A taggyűlésen új titkárt vá­lasztottak, a vezetőségét pecjig kibővítették. Meghatározták, hogy a jövőben a titkári, kiképzés ve­zetői és vezetőségi fogadóórák a Lencsési úton levő kutyakikép­ző területen a délelőtti órákban lesznek, amikor a munkakutya­kiképzést tartják. Az országos munkakutya-ve­télkedőt október 25-én, a Buda­pest melletti Üröm községben rendezik meg, amelyre a leg­jobb kutyavezető-képző iskolá­kat (köztük a békéscsabait) hív­ták meg. A helyi szervezet megalakulá­sának 15. évfordulója alkalmá­ból 1981—82-ben tenyészszemléket, Pósteleken országos kiállítást és bemutatókat szerveznek. P. B. A kényes és drága ezüst-cink akkumulátorok töltőfeszültségét századvoltnyi pontossággal kell biztosítania a HTY által gyártott kis teljesítményű akkumulátortöltőknek. A pontosság­ról az igényes elektronika gondoskodik, a beállítást pedig korszerű műszerek segítségével nagy tapasztalatú szakemberek végzik Fotó: Lónyai László Fennakadásokat okozott az eső Megyénkben ezen a héten átlagosan 10—30 milliméter csapadék hullott, s ez kisebb- nagyobb fennakadást okozott a mezőgazdaságban. Mégsem lehet azt mondani, hogy baj van a búza vetésével, hiszen a korábban indult munka eredményeként már hatvan százaléknál tartanak össszes- ségében az üzemeli. A meteo­rológiai előrejelzések biztató­ak, így a jövő héten még mindig az optimális időt ki­használva vethetnek. A me­gyén keresztül utazva min­denütt zöldellő repce- és őszi- árpa-táblákat látni, de szépen sorol a szeptember végén ve­tett búza is. Hátráltatta az eső a kuko­ricatörést. A szemesnek ed­dig egyharmadát, a hibrid vetőmagnak 64 százalékát ta­karították be. A csapadék mi­att a korábbinál nagyobb mennyiségek szorulnak szárí­tásra. A cukorrépának eddig negyven százaléka került le a földekről. A jövő hét ele­jétől a cukorgyárak felold­ják a szállítási korlátozáso­kat, így hétfőtől az átvevő­helyek felvevőképességétől függően hordhatják a termést az üzemek. Befejeződött a napraforgó és a rizs aratása, a seprűcirok vágása is a vé­ge felé közeleg. A zöldségnö­vények közül a fűszerpaprika kis hányada vár még szedés­re, hasonló a helyzet a bur­gonyánál. Jól haladtak a talajmun­kák, a letakarított földeket azonnal birtokba veszik a mű­trágyaszórók és talajművelő­gépek, rövidesen befejezik a tervezett 33 ezer hektárnyi terület istállótrágyázását is. m. sz. zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom