Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

1981. szeptember 3., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszolnak az illetékesek Tóth Imre, • nagyszénási la­kos panaszlevelében arról írt. hogy 1981. január 17-én Orosházán elesett a le nem takarított, jeges járdán és eltörött a lába. Levélírónk az orosházi költségvetési üze­met hibáztatja az elhanya­golt járda miatt. Többször kérte, hogy a munkabér és a táppénz közötti különböze- tet az üzem fizesse ki. Kérését kivizsgáltuk. Ki­derült, hogy az orosházi ze­nés presszó előtt törött el a lába. Ezt az üzletet a ven­déglátóipari vállalat bérli, tehát a járda letakarítása az ő kötelessége. Ügy értesültünk, hogy pa­naszát a vendéglátóipar orosházi képviselői elutasí­tották. Forduljon kérésével a Békés megyei Vendéglátó­ipari Vállalathoz, vagy a vá­rosi bírósághoz. Hiszen men­tővel szállították kórházba, és valóban több ezer forint keresetkiesés lett a lábtörés következménye. * * * Kocsor László, Békés, Kö­rösi Csorna Sándor u. 33. szám alatti lakos azt sérel­mezi, hogy elvették a rok­kantsági nyugdíját, holott ő 100 százalékos rokkant, és az is marad élete végéig. Az ügyet megvizsgáltuk. Kiderült, hogy Békésen a városi tanács illetékesei meg­különböztetett gondossággal foglalkoznak a városban élő 200 rokkant ügyével, így panaszosunkkal is. Korábban levélírónk kettős ellátásban részesült. Kivételes nyug­ellátást kapott, ugyanakkor rendszeresen folysították szá­mára a szociális segélyt. A fennálló rendelkezések értelmében csak egyféle já­randóság folyósítható. Az il­letékesek mérlegelték: me­lyik a kedvezőbb Kocsor László számára. így a kivé­teles nyugellátást szüntették meg, és a rendszeres szociá­lis segélyt folyósítják, mert ez a magasabb összeg. * * * „Még orvosi rendelvényre sem” címmel írt rovatunk­nak egy magát megnevezni nem óhajtó mezőberényi la­kos. Névtelen levelekkel ál­talában nem foglalkozunk.de ezt mégis kivizsgáltuk. Ar­ról panaszkodott ugyanis ol­vasónk, hogy betegsége mi­att, orvosi javaslatra az át­lagembernél több májat kell fogyasztania. A mezőberényi ÁFÉSZ csemegeüzletében azonban — véleménye sze­rint — csak a sógor, koma, jóbarát jut májhoz. Nem hozzák ki a pultra, amikor a máj érkezik, így az egysze­rű ember nem belőle. Pontosan kitöltött szállító levelek igazolják, hogy Me- zőberénybe hetenként két alkalommal összesen négy­nyolc kiló sertésmáj érke­zik. Ez oly minimális meny- nyiség. hogy pillanatok alatt megvásárolják azok, akik éppen azokban a percekben érkeznek a boltba. A levélírónk által meg­jelölt napon is mindössze két és fél kiló máj érkezett a Körösmenti Termelőszövet­kezet húsüzeméből. A bolt körzetében hétezer lakos húsellátását kell biztosítani. Való igaz, hogy a máj na­gyon keresett áru, gyorsan elfogy. Baromfimájból az ellátás elfogadható, s időnként mi­relitmáj is érkezik a boltba, amit önkiszolgáló rendszer alapján bárki kivehet a hű­tőpultból. Ennek ellenére az üzlet vezetője azt kéri: panaszo­sunk keresse fel, nyugodtan fedje fel kilétét, és — te­kintettel betegségére — meg­próbálnak a kevés májból is biztosítani számára. Egyéb­ként nem tudhatják a bolt­ban, hogy kinek kell orvosi javaslatra máj. * * * Halmai Sándor mezőhe- gyesi lakos azt kifogásolja, hogy nem kapott választ a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­dától, Békéscsabáról: mi lett a pályázatra beküldött írásának a sorsa. Véleménye szerint, ha sikertelen egy pályázati felhívás, akkor is értesíteni kellene azokat, akik vették a fáradságot és írtak. Az illetékesek válasza: nem sikertelen a pályázat. Sok szép és hasznos írás érkezett, de a nyári sza­badságolások miatt a zsűri­nek még nem volt ideje minden írást alaposan ta­nulmányozni és értékelni. Csak hozzáértő szakemberek dönthetik el a pályaművek helyezését. Türelmet kér a TÜSZSZI vezetősége, hama­rosan nyilvánosságra hoz­zák az eredményt, és a pá­lyaművek anyagának hasz­nosításról gondoskodnak. Szerkesztői üzenetek Kovács Károlyné Békés­csaba, Pásztor utcai lakos le­velét rovatunk köszönettel vette. Az említett tér elha­nyagoltságáról írt sorait azért nem közöljük, mert la- punk 1981. augusztus 29‘i számában fotókkal illusztrált írás jelent meg a Haán La­jos térről, jól látható a gaz, a szemét stb. Közérdekű be­jelentését elküldtük a bé­késcsabai Városi Tanács mű­szaki osztályára. Kérjük, soraival máskor is keresse meg rovatunkat. Többen szóvá tették, hogy néhány napos késéssel fizet­ték be a személygépkocsi után a kötelező felelősségbiz­tosítási díjat, s emiatt az Állami Biztosító pótdíjat fi­zettetett. A fennálló rendelkezések élteimében a pótdíjat akkor is meg kell fizetni, ha csak egyetlen napot késett azzal a gépkocsi tulajdonosa. Nem a napok száma dönti el a bír­ság mértékét. „Egy békési olvasó” alá­írással érkezett terjedelmes levelet köszönettel vettük, így leközölni nem áll mó­dunkban, meg kell győződ­nünk a sorok valódiságáról. Türelmet kérünk, személye­sen ellátogatunk majd az említett szövetkezetbe. Rácz Ferenc Békéscsaba: Panaszbejelentését megkap­tuk. Annak jogosságát elbí­rálni nincs módunkban. Utá­najárunk, és lapunk hasáb­jain adunk választ. A csend gyilkosai Mint horgász, sokszor hal­lottam olyan megjegyzést, hogy csendes őrülteknek ne­vezték a pecásokat. Ezt a megállapítást azonban nem lehet általánosítani. Rácáfolt erre 1981. augusztus 8-án a félhalmi holtágnál lezajlott „műsor”. A kora délutáni órákban megérkezett egy Zsiguli új­donsült tulajdonosával és tisztes társaságával. Hangos beszédjük, rádiózásuk és a sörösüvegek gúlája balsejtel­met ébresztett bennem, kezdtem félteni a csendet, a nyugalmat. Nem „csalódtam”. Rövid­del megérkezésük után messzire elhallatszó beszéd­jükből informálódhattunk ar­ról, hogy piásan nem érde­mes verekedni. Ezt jó tudni! Igaz, hogy mi józanul sem szoktunk, de ezentúl piásan pláne nem kezdünk hozzá. Később a postások szellemi adottságairól, eladó felesé­gekről, anyós óhajtott teme­téséről és egyéb témáról vol­tunk kénytelenek végighall­gatni az unalmas, de hangos szövegeket. Nem maradt el persze a szex sem. öndicsekvés, két­értelmű megjegyzések egész sora zavarta a közelben le­vő hölgyeket. Hosszú lenne leírni a társaság délutáni és éjszakai „műsorát”. Nem kí­mélték a közelben levp gyermekeket és asszonyokat sem. Rájuk aztán — bár hor­gászni jöttek — senki nem mondhatja, hogy csendes őrültek. Véleményem szerint ők a csend gyilkosai. Bosszankodásom közben arra gondoltam: a halak több védelmet kapnak, mint a horgászok. Mert teszem azt, ha egy horgász kifog néhány 29 centiméteres pontyot, évekre eltiltják a pecázástól, vagy súlyos pénzbüntetést kap. Ezzel szemben a visel­kedni nem tudó, mások nyu­galmát, pihenését megzavaró egyéneket nem fenyegeti az eltiltás vagy a pénzbírságo­lás veszélye. Pedig azokat kellene örök­re eltiltani a vizektől, akik csak inni, hangoskodni, má­sok nyugalmát zavarni men­nek „horgászás” jeligével a Körösökre vagy holtágakra. Ezek az egyének nem ille­nek bele a tájba. Ha ők oda­járhatnak, a természet vé­delmére, a tisztaság megóvá­sára, a szabad idő kulturált eltöltésére való biztatás pusztába kiáltott szó marad. Szerencsénkre ők vannak kevesebben, így a velük szemben való eljárás nem okozna sok gondot, csak az illetékes szerveknek el kel­lene kezdeni. Egy szenvedélyes horgász Kirándulni jó (Tudósítónktól) A Gyoma-Endrőd és Vidé­ke ÁFÉSZ augusztus 20. al­kalmából háromnapos du­nántúli-balatoni kirándulást szervezett több mint negy­ven szövetkezeti dolgozó ré­szére. A Gyomáról induló autóbusz végighaladva a tó déli partján, először Keszt­helyen parkírozott le. A Fes- tetics-kastély megtekintése után a kirándulók a hajóál­lomás melletti népművészeti vásár érdekességeivel ismer­kedtek. Másnap Zalaegerszeg volt az úticél. Itt igazán azok érezték magukat jól, akik a művészet iránt érdek­lődnek, hiszen a helyi mú­zeumban olyan neves mű­vész alkotásait szemlélhették meg, mint Kisfaludi Stróbl Zsigmond. A harmadik na­pon Hévíz. Tapolca, majd a Badacsony nevezetességei szerepeltek a programban. A háromnapos kirándulás — amely költségeinek felét a szövetkezet állta —, minden tekintetben megfelelt a vá­rakozásnak. A kirándulók megeléged­ve, élményekkel gazdagodva tértek vissza otthonukba, munkahelyükre. Sztanyik Károly Idős, beteg emberek kérése Idős, beteg emberek nevé­ben fogott tollat a 71 éves Kollár Jánosné, Békéscsaba, Ady Endre utca 24. szám alatti lakos. Mint írja, több­ször kérték a Volán 8. sz. Vállalat vezetőit, hogy gyak­rabban közlekedjék utcájuk­ban az autóbusz. A 14-es já­rat vasárnap és ünnepnapon nem közlekedik. Hétköznapokon pedig este hat órakor érkezik az utolsó járat. Pedig este is mennek munkába, vagy jönnek haza emberek, arról nem szólva, hogy orvoshoz vagy egyéb fontos célból is be kell men­ni a városba. A Volán illetékeseitől azt a választ kapták korábbi le­velükre, hogy kevés az utás ezen a járaton. Levélírónk véleménye szerint inkább az a baj, hogy nem a legalkal­masabb időközökben közle­kedik. Délelőtt például 10 órakor indul az Oláh István utcából, s fél egykor érkezik vissza. Hosszú a szünet, ha valakinek kevés volt az el­intéznivalója, hol töltse el az időt. Szóvá tette levélírónk azt is — s ez már nem a Volán ügye —, hogy korábban a Jókai és a Bartók út sarká­nál volt egy pad. Piacról ha­zafelé menet itt megpihen­hettek az idős emberek. Út­építéskor félretették, sokáig hánykolódott ott. míg végre eltűnt. Jól lenne, ha ismét leül­hetnének pihenni. Természetesen legfonto­sabb lenne, hogy gyakrab­ban és ünnepnapokon is közlekedjék busz a VI. ke­rületnek az Ady Endre utcai környékén. A Körösi Állami Gazdaságban a gépműhely dolgozói — tár­sadalmi munkában — munkásörsarkot rendeznek be. Ehhez készül a nagyméretű tábla, melynek — amint a képen lát­ható — a fémkeretét szerelik fel a fiatal munkások Fotó: Martin Gábor Békéscsabán, a Lencsési-lakótelepi nagy ABC-áruházban ok­tatási kabinet is helyt kapott. Itt képzik az ÁFÉSZ jövendő boltosait. Ugyanakkor — amint a képen is látható — a fiata­lok számára az áruház kitűnő lehetőséget nyújt a gyakorlati ismeretek megszerzéséhez Fotó: Balkus Imre Tízemeletnyi bosszúság Tízemeletnyi bosszúság cí­men írtak panaszlevelet Gyuláról, a Budapest krt. 51. számú házból. Egy esz­tendeje adták át a lakóknak az impozáns épületet. Az ap­ró hibáktól eltekintve na­gyon elégedettek voltak egé­szen 1981. június 2-ig, ami­kor is elromlott a tízemele­tes épületben rendkívül fon­tos lift. Kisgyermekekkel, csomagokkal bizony így na­gyon nehéz közlekedni. A lakók azonnal jelezték a hi­bát a gyulai lakásszövetke­zetnek, amely továbbította a gyártó céghez, a Ganz-MÁ- VAG-hoz. A panaszt itt sem tudták orvosolni, újra pos­tázták a Debreceni Finom- mechanikai Vállalathoz. A szerelők kiszálltak, meg­vizsgálták a liftet, és meg­állapították, hogy üzemelési hiányosságra vezethető visz- sza. Ezért az üzemeltető cég a felelős. A lakókat nem az érdekli, hogy ki a felelős, és kinek kötelessége intézkedni, csak az, hogy üzemeljen végre! Csinálják meg végre a lif­tet, hogy bosszúság nélkül közlekedhessenek. Hiszen naponta nem egy­szer jönnek le és mennek fel, bevásárlás után megtömött szatyrokat cipelve. A lift nem luxus, kötelező járuléka ilyen háztömbnek! Levelekből sorokban... „... Szeretném megköszön­ni a ZA 84-60 rendszámú, Trabant 601-es gépkocsi ve­zetőjének az önzetlen segít­ségét — írja többek között Soós Gábor Orosházáról. — Medgyesegyházáról hazavon­tatta a meghibásodott autó­mat 1981. augusztus 22-én, pedig nem Orosháza volt az úticélja. Tegyük szóvá az emberséget is, nem csak a mulasztásokat 8 A kondorost diákok a Szer­kesszen velünk rovat közre­működését köszönik. hogy megoldódik az iskolából ha­zafelé utazás gondja, kedve­ző időpontot sikerült találni. 8 Egy kétegyházi olvasónk azt teszi szóvá, hogy Gyulán, a központban levő ruházati boltban öltönyt vásárolt vol­na a férjének. Tetszettek az öltönyök, de a számozáson nem tudtak eligazodni. Egy javakorabeli férfi eladó se­gítségét kérték, aki durván rájuk förmedt. Az ilyen el­adó — véleménye szerint — örökre elijeszti a boltból a vevőket. 8 Kele Józsefne Szeghalom­ról többek között arról írt, hogy igen jól sikerült az ÁFÉSZ nőbizottságának ülé­se, amelyen Fazekas Sándor- né, az Országos Nőtanács munkatársa tartott igen hasz­nos előadást a gyermekne­velésről. Sok fiatalasszony és házasság előtt álló leány kap­csolódott be előadás után a baráti beszélgetésbe. 8 Békéscsabáról, a Lencsési út 63. szám alatt levő 10 emeletes ház lakói kérdezik az illetékeseket: mikor old­ják meg végre a folyamatos melegvízzel való ellátást. A havi rezsi 1500 forint, ezért elvárnák, hogy ne fazekak­ban melegítsenek vizet mo­sáshoz, fürdéshez, amit mel­lesleg balesetveszélyes szál­lítani egyik helységből a másikba. VISSZHANG A Békés megyei Népújság 1981. augusztus 12-i, szerdai számának 5. oldalán cikk jelent meg „Az alkatrész nyo­mában” címmel. A cikkben vállalatunk illetékes osztályvezetője tájé­koztatta az újságírót a mezőgazdasági erő- és munka­gépek alkatrészellátásának helyzetéről, a beszerzési és ellátási gondokról, s mindarról, amit szükségesnek és fontosnak vélt a közvélemény tájékoztatására. Legnagyobb sajnálatunkra, a megjelent újságcikkben Molnár Zoltán, az ERŐKAR békéscsabai öntödéjének vezetője azt kifogásolta, hogy az általuk gyártott, s vál­lalatunk által értékesített bálázó-kötözőtű 414 forintos termelői ár ellenére 800 forintos kereskedelmi áron ke­rül a felhasználókhoz. Feltétlenül fontosnak tartom tájékoztatni a Népújsá­gon keresztül az olvasókat arról, hogy a 414 forintos termelői árú kötözőtű nem 800 forintos, hanem 486 fo­rintos áron került értékesítésre. A különbözet a vállalatot törvényesen megillető árrés. Az említett kötözőtű évek óta hiánycikk volt, nemcsak a megyében, hanem az egész hazai mezőgazdaságban. Ezért vállalatunk legyártatta azokat, s értékesítette is a megye mezőgazdasági üzemeinek, esetenként megyén kí­vüli gazdaságoknak is. Ezzel kívántuk enyhíteni az al­katrészhiányt, nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdekből is. Molnár Lajos, a Békés megyei AGROKER Vállalat igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom