Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981. szeptember 6., vasárnap o Kongresszusi készülődés Vita az irányelvekről A termelőszövetkezetek a IV., a fogyasztási szövetkezetek a IX., míg a.z ipari szövetkezetek a VIII. kongresszusukra készülődnek. A szövetkezetek országos szövetségei már korábban megfogalmazták kongresszusi irányelveiket, a magas fórum munkáját előkészítő vitaanyagot, és eljuttatták a legérdekeltebbekhez: a szövetkezetekhez, azoknak tagjaihoz. Az ezt követő széles körű vita tapasztalatait, az egyéni és kollektív javaslatokat gyarapította, és elemezte egyben a múlt heti megyei ak- tívaértckezlet. Ez alkalommal pedig a szövetkezetek Békés megyei szövetségeit kerestük fel, hogy a vita összegzésének időszakában kérjünk tájékoztatást a kongresszusi készülődés jegyében zajló eszmecseréről... o A Körösök Vidéke Tsz- szövetség a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának irányelvei alapján a megye északi térségeinek sajátosságaira figyelemmel dolgozta ki állásfoglalását, s ezt a TOT-any aggal együtt küldte meg a tagszövetkezeteknek. Az irányelvek ismertetésére, vitájára első lépcsőben a körzeti tanácskozásokon kerítettek sort, ahova meghívták a téeszek munkahelyi tanácskozásának vezetőit is. Ezután a tsz-szö- vetség munkatársai külön beosztás alapján részt vettek az irányelveket megvitató munkahelyi tanácskozásokon, vezetőségi üléseken és küldöttgyűléseken. Ezekben a napokban érkeznek be a termelőszövetkezetektől a helyi vitákat összefoglaló írások, jelentések. — A Kondorosi Egyesült Tsz-ben vezetőségi ülésen összegezték a munkahelyi viták tapasztalatait. Eszerint legtöbben azt említették meg, hogy a vidéki, a falusi lakosság szociális, kulturális és életkörülményei lassan korszerűsödnek. Nagyon sok még az indokolatlan hátrány a lakásépítés támogatásában, az üdültetésben, és egyéb társadalmi juttatásokban — tájékoztat Csukás Gyula, a tsz-szövetség osztályvezetője, az írásos jelentésekből pedig az is kiderül, hogy ugyanezeket másutt is így látják. A vésztői termelőszövetkezet tagjai szerint például a különböző demokratikus fórumok jog. és hatáskörében nagyon sok a zavaró, olykor a bürokratikus átfedés, a mezőgyániak pedig azt kifogásolják egybehangzóan, szinte valamennyi beküldött jelentéssel, hogy a termelők még mindig ki vannak szolgáltatva a termeltetőknek, és felvásárlóknak, a szocialista brigádmozgalom anyagi ösztönzése pedig jelentős fejlesztésre szorul. o A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek köztudottan kedvezőbb természeti adottságokkal gazdálkodjak, mint északi társaik. A kongresszusi irányelvek vitája során ennek ellenére é területen is jó néhány észrevétel 'hangzott el, amelyben a szövetkezetek tagsága és vezetősége a termelés további fejlesztését akadályozó tényezők felszámolását sürgeti. Dr. Zélenák Gézáné, a szövetség főmunkatársa elmondta, hogy a kujiágotai Bercsényi Tsz-ben az alkatrészhiányt, a gépek beszerzésének körülményességét, a túlszabályozottságot említették az előbbi tényezők között. A battonyai Petőfi Tsz anyagában elismeréssel szólnak a szövetkezetiek azokról a vívmányokról, amelyeket a mozgalom a legutóbbi kongresszus óta ért el az egészségügyi és szociális ellátásban. Továbblépésnek ők a tsz-tagok szervezett üdültetésének megoldását, a nyugdíjasokkal való törődés anyagi alapjainak megteremtését tartják. Kifogásolják ezzel szemben az egymást érő ellenőrzéseket, a vég nélküli statisztikai adatkéréseket. Itt kell elmondani, hogy a szövetkezeti viták összegzését követően, mindkét szövetség elnökségi ülésen elemzi a kongresszusi felkészülés tapasztalatait, majd október második felében küldöttgyűlés értékeli a két tsz- szövetség elmúlt öt évi munkáját. . o Két hónapja folynak az előkészületek a megyénkben a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusára. A SZÖ- VOSZ által kibocsátott vitaanyagot a megye fogyasztási szövetkezetei főként testületi üléseken vitatták meg. Két szám jól tükrözi a részvétel nagyságát és az aktivitást. Az ezerötszáz tag közül ötszáz szólalt fel, tehát minden harmadik embernek volt elmondásra érdemes véleménye, javaslata. Érdemes kiemelni néhányat a szerteágazó vita témáiból. A fogyasztási szövetkezeti tagok elismerték az eddigi eredményeket, dicsérték a SZÖVOSZ által kiadott vitaanyag demokratikus jellegét, őszinteségét, azt, hogy valóságos vita alapjául szolgál. Egyetértettek a feladatként megfogalmazott célok döntő többségével. A legnagyobb érdeklődést felkeltett kérdések közül említést érdemel: az üzlethálózat városi és falusi fejlesztésének különbsége,' a Skála- Coop áruházi lánc előnyei, hátrányai. Többen megfogalmazták, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a városoktól távoli üzlethálózat fejlesztésére, csökkenteni kell a bürokratikus ügyintézést, növelni a szövetkezetek önállóságát. Helyeslésre talált a vitatkozók körében, hogy kis községekben is oldják meg az előfizetéses étkeztetést, fokozzák a szövetkezeti mozgalom propagandáját. A vitaanyagot megtárgyalta a MÉSZÖV testületé, valamint a megyei kommunista aktíva értekezlete is. Szeptember 10-én kerül sor a kongresszusi küldöttválasztó gyűlésre, amelyen száz részvevő választja meg a harmincegy kongresszusi küldöttet, valamint az országos tanács hét Békés megyei - tagját. o Békéscsabán, a KISZÖV- székházban Kiszely Pállal beszélgettünk a kongresszusra való készülődésről: — „Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa még júniusban kiadta a kongresszusi irányelveket, amit mi a megye negyven szövetkezetéhez eljuttattunk. Ezeket különböző fórumokon megvitatták. A küldöttválasztó tanácskozáson, június 24-én húsz küldöttet, és négy országos tanácstagot választottunk. Továbbá ez alkalommal vitattuk meg az irányelveket is.” S, íme néhány az érdekesebb javaslatok közül: a megyében levő hét háziipari szövetkezet együttesen javasolja, hogy a gyesen levő anyukák bedolgozói munka- lehetőséget kapjanak. Ez népgazdasági, szövetkezeti és egyéni érdek is. Természetesen, nemcsak magukra gondoltak, úgy vélik, ezt azokban a szövetkezetekben is be lehet vezetni, ahol egyébként nincs bedolgozói rendszer. A mezőhegyesi szövetkezet elnöke, Kovács József a szövetkezeti önkormányzat jogi szabályozásának korszerűsítését, egyszerűsítését javasolta. Hogy példával is éljünk, a munkahelyi tanácskozások vezetőit egy év helyett öt esztendőre válaszszák meg, s hasonlóan a küldötteket, két év helyett három-öt évre. Vagy például küldöttgyűlési hatáskört szövetkezeti közgyűlés is gyakorolhasson. A kongresszusi irányelvekben sehol sem szerepel az újítómozgalommal való foglalkozás. Surányi András, a KAZÉP elnöke azt javasolta, hogy jelentőségének megfelelő súllyal kapjon helyet ez is a kongresszuson. K. E. P. — M. Sz. Zs. — J. P. Salgótarjánban még jó tíz évvel ezelőtt is működtek „pince”-bányák. Ezek a hegy oldalába vízszintesen fúrt vágatok voltak. Harminc— negyven métert haladva bennük már szenet lehetett találni. Tarjáni bányászok körében erősen tartja magát egy adoma ebből az időből. Eszerint egy „pince”-bányá- ban végzett robbantás után, amint a zaj, a por elültével a bányászok befelé mentek, egy szempár nézett velük farkasszemet. A szénportól feketéllő jószágot alig ismerték meg. Tehén volt, s mint utóbb kiderült, a bánya felett legelésző marha a robbanás után keletkezett tölcséren esett a szén közé ... Nemrég meghívást kaptam többedmagammal a Nógrádi Szénbányák Vállalattól azzal, nézzük meg. hogyan élnek, dolgoznak a bányászok Nógrádban. Zsuffa Miklós, a vállalat vezérigazgatója fogad bennünket. Magas, rövid hajú, határozott mozgású középkorú férfi. Mosolyán érződik a közvetlenség, kézfogásán az edzettség. Mint később megtudom, itt lenn,# bányában volt első munkahelye, s onnan jutott el a vezérigazgatói székig. Az adoma valódiságát nem cáfolja: LIFTEN, 300 MÉTER MÉLYRE — A történet lehet igaz is. Ez a környék szénben mindig gazdag volt. Már az 1840-es években folyt itt szénkitermelés. Az igazi nagyüzemi bányászat 1861- ben kezdődött el híres kőszénbánya és vasmű részvénytársaságok alakulásával. „Kenyereden Tarján” — ahogy az akkori községet a szegények elnevezték — a Pesttel összekötő vasútvonal 1867. évi átadását követően indult rohamos fejlődésnek. Volt idő, amikor a hazai széntermelés 30—35 százálé- kát a nógrádi bányák adták. Ma ez az arány • öt százalék körül mozog, bár ez is évente egymillió tonna szenet jelent. A feltárt szénmező a mai kitermelési ütem mellett több mint 20 évre ad még munkát, de a kutatások ennél nagyobb szénvagyont valószínűsítenek. Van jövője hát a szakmának. De győződjenek meg róla lenn a bányában — ajánlja a vezér- igazgató. Nagybátonyban, a tiribesi aknaüzemben már várnak bepnünket. Rövid sallang- mentes tájékoztatást kapunk a bányáról. Megtudjuk, hogy kimerülőben van, de 1985-re összekötik a szomszédos ká- nyási aknaüzemmel, 'ahonnan jó minőségű barnaszenet hoznak majd fel. Brikettez- hető, és háztartási tüzelésre is alkalmas. Számok,, eredmények, az ötszáz dolgozó erőfeszítéseiről szóló híradás szavai zúdulnak ránk. Azután a leszálláshoz készülődünk. Munkaruhát, gumicsizmát adnak. Védősisakot, hozzá való fejlámpát, és önmentő készüléket osztanak ki mindenkinek. Rövid baleseti oktatást kapunk, és megtanítanak bennünket az önmentő készülék használatára. A bánya „sújtóléges”, széndioxidgáz-betöréssel fenyegetett. . Liften ereszkedünk le a 300 méter mély aknába. Lenn a bányák képről; filmről ezerszer látott valóságos képe fogad. Szénnel megrakott csillék, vágatok, bányászok. Végtelennek tűnő vágaton indulunk el a bányát megismerni. Kétoldalt sínek a csilléknek, fölöttünk félkör alakú tárnok. Ezek óvnak a roppant tömegű közét nyomásától. A 7. számú csapathoz,. egy ifjúsági brigádhoz tartunk. A fiatal arcok láttán hirtelen felderengenek előttem az alig egy évtizede a bányák bezárásáról, a szakmáról mint kihalásra ítélt mesterségről szóló híradások. A vezérigazgató mintha csak válaszolni akarna gondolataimra. — A hetvenes évek elején a bányászat visszafejlesztésekor sokan elhagyták a bányát. A szénmedence 34 bányájából harmincat bezártak. Évek kellettek ahhoz, amíg újra sikerült utánpótlást találni. — Én Oroszlányból jöttem — veszi át a szót a brigád egyik tagja — a többiek a környékről. Megtaláljuk a számításunkat. Szépen keresünk. Igaz, hajtunk is érte. Ha külön műszakra hívnak bennünket, bejövünk. Aranykoszorús a brigádunk. Most a KISZ kongresszusa tiszteletére 110 százalékosra teljesítettük a májusi normát. Azután valóságos szakmai kiselőadást tart munkájukról, a meddőélővájásról. Megtudom, hogy a szénmezők valaha egybefüggően helyezkedtek el, idővel azonban a földmozgások hatására megcsúsztak. és meddő kőzet, úgynevezett vető került közéjük. DOLGOZNI KELL, EZ AZ ÉLET RENDJE A szénelővájáson háromszoros kiváló brigád tagjaival, Adorján Ottó, csapatvezetővel, Orava Tibor és Kad- lót Dezső vájárokkal találkozunk. Vágatot építenek a szénben, előkészítve fejtésre a széntelepet. Ahogy halad-* nak előre a jó minőségű barnaszénben,- úgy helyeznek el újabb és újabb biztosító tárnokát. A csapatvezetőt a munkáról faggatom. — A brigádban 12 fő dolgozik három műszakban. Az éves terv 340 méter vágat hajtása a szénben, és 150 méter a meddőben. Május 31-ig szénvágathajtáson dolgoztunk, és 337 métert haladtunk. Májusban 80 métert építettünk ki. Én magam 1957 óta dolgozom a bányában. Elteszem a papírt, a ceruzát, amivel szavait jegyeztem. Nem tudom megállni, hogy lenn, 300 méterre a föld alatt feketén csillogó szénfal előtt, bányászok között meg ne kérdezzem: — Mondja, mi a véleményük a lengyel helyzetről, tudja, volt, amikor a bányászok is sztrájkoltak. — Nézze, dolgozni kell, ez az élet rendje! A válasz mellbevág. Politikai kiselőadásra számítottam. Helyette ezt kaptam. Rövid, tömör, s bevallom, igazabb, belülről jövő feleletet. EGY MÁSODPERC VESZÉLYÉRZET A frontfejtésen Asztalos Árpád frontfelelős fogad bennünket. Apja után jött le a bányába 34 évvel ezelőtt. Az I. és II. fronton 50 és 35 méter hosszon folyik a szén fejtése. A bányászok 5-6 méter széles vágatot építenek ki a front teljes hosszában. Itt egyedi acéltámok tartják a kőzetet. Előttük a szénfal, mögöttük — ahogy haladnak előre — omlik a kőzet. Egy hónapban vágatkiépítéssel együtt 25—30 métert haladnak előre. A szenet robbantják, csákánnyal és lapáttal fejtik, illetve tolják rá a kaparószalagra. Az 1,40 méternél vastagabb széntelepet érdemes kibányászni. Itt általában 2,30—2,40 méter a legvastagabb szénréteg. Állunk az acéltámok alatt, és nézzük, miként fúrnak lyukat a szénfalba a robbanóanyagnak. Fölöttünk nagy ropogással csúszik ösz- sze pár centit — a roppant kőzetsúly alatt — a teleszkópszerű tám. Először csap meg bennünket a veszély érzete. Köröttünk nyugalom. A frontfelelősít a bevezetendő szabad szombatról kérdezem. Itt munkát szerető emberek dolgoznak. Világosi József brigádja. Ö maga tavaly kormánykitüntetést ka* oott. Brigádja 6,3 tonna szén fejenkénti műszakteljesítménnyel a szakma 3. legjobban dolgozó kollektívája. Az emberek zöme Istenmezejéről jár be. A többiek a környékbeli régi bányászfalvakból. Valamennyien menetrend szerinti autóbusszal. Várjuk a szabad szombatot, bár bevezetése nem lesz egyszerű feladat. Mintegy tíz százalékkal csökken a munkaidő. A felhozott szén azonban nem lehet kevesebb. Ez jobb munkaszervezést kíván tőlünk. * * * Elbúcsúzunk. Indulunk kifelé a bányából. A légvágaton, elsodró huzatban — mert itt szellőzik az akna — haladunk a lift felé. Három órát töltöttünk a föld alatt. Gyermekkori, ezerszer megálmodott bányaképre igazolást keresve szálltam le. most, mire a lifthez érünk, a 'romantikát a józan valóság ismerete váltotta fel bennem: a szén kályhában izzó képét csákány alól hulló fény-feketesége, Jókai Be- rend Ivánját egyenes, kemény, szűkszavú bányászok, a bánya félelmét a veszély- lyel harmóniában élő nyugalom érzete. Fenn szemünk nehezen szokja a fényt. Arcunkon, szemünk gödreiben, orrunk alatt, fülünkben megült a szén fekete pora. Nézzük egymást. Mosolygunk. Jólesik ezt a föld mélyéről hozott arcot viselni. Árpási Zoltán Fotó: Krekács Miklós Csárdaszállás határában a Petőfi Tsz dolgozói vágják a siló- kukoricát Fotó: Veress Erzsi
