Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

1981. szeptember 1., kedd IZHÜMkfilcI Budapesti tudósítónktól] Tavaszra elkészül a budapesti szemétégetőmü Vöröskeresztesek versenye Budapesten Magyarországot a Hajdú- Bihar megyei Nyíracsád községben működő vörös­keresztes polgári védelmi el­sősegélynyújtó alegység kép­viseli a szocialista országok elsősegélynyújtó szervezetei­nek szeptember 20. és 27. között Bulgáriában megren­dezendő nemzetközi bemuta­tó versenyén. Ezt a képvise­leti jogot és a -Polgári Véde­lem Országos Törzsparancs­nokságának különdíj át nyer­te el — kitüntető oklevéllel és díszserleggel együtt — a nyíracsádiak alakulata, amely az első helyezett lett a vöröskeresztesek polgári védelmi országos versenyé­nek Budapesten vasárnap megrendezett döntőjében. A feladat egy elképzelt — és sok „sebesülttel” imitált vasúti szerencsétlenség áldo­zatainak a mentése volt a megrongálódott, égő vago­nokból. Lélekjelenlétből, fel- készültségből és állóképes­ségből kellett vizsgázniuk a döntőbe került kiskunhalasi, nyíracsádi, ikladi, győri, iga- li, valamint pestimrei csapa­tok tagjainak. A nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében a XVIII. kerületi Szálfa utcai vasúti pályánál lebonyolított vetélkedőn hivatásos nentő- orvosokból és más szakem­berekből álló zsűri értékelte a teljesítményt, dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszol­gálat főigazgatója vezetésé­vel. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára és Perget Imre ezredes, a Pol­gári Védelem Országos Pa­rancsnokságának törzspa­rancsnoka nyújtotta át a dí­jakat a délutáni órákban be­fejeződött verseny legjobb­jainak. Az országos vetélkedőt — amelynek második helyezett­je győri, a harmadik pedig a kiskunhalasi alegység lett — a Magyar Vöröskereszt megalakulásának 100. évfor­dulója jegyében rendezték. A szemétégetőmű turbinái óránként 24 megawatt áramot termelnek A jól műszerezett üzemben távirányítással vezérlik az auto­mata berendezéseket. A képen: a diszpécserterem A főváros minden részéből ideérkezik majd a lakóházakban, középületekben keletkezett háztartási szemét, melyet ár­talmatlanítanak (Hauer Lajos felvételei — KS) Gyarapodó tennivalók, növekvő felelősség Beszélgetés a nemzetiségi értelmiségről Stark Ferenccel, a Művelődési Minisztérium osztályvezetőjével Manapság a hazánkban egyre eredményesebb nemze­tiségi politika kiteljesítésé­ben a művelődés terén élénk, markáns a fejlődés. Az itt élő németek, délszlávok, szlovákok és románok sajá­tos kultúrájának továbbfej­lesztése nemzetiségi létük' megőrzésének feltétele is. Stark Ferenccel, a Művelő­dési Minisztérium nemzetisé­gi önálló osztályának veze­tőjével arról a nemzetiségi értelmiségről beszélgettünk, amelynek tagjai e kultúra jö­vőjéért felelősek, akik lé­tükkel. magatartásukkal, cse­lekvésükkel leginkább for­málják. — A közelmúlt történelmi viharai mélyen belenyúltak a Magyarországon élő nem­zetiségek sorsába, különösen az értelmiségükébe. Megrit­kult soraik kiegészültek-e már? — Hazánkban a nemzeti­ségiek társadalmi szerkezete arányaiban általában- eltér a többségi nemzetétől, vagyis a magyarokétól, a magasabb műveltségű rétegek többnyi­re „vékonyabbak”. Nálunk, az ismert történelmi esemé­nyek, népmozgások, kitelepí­tések nyomán, valóban rend­kívül kevesen végeztek ér­telmiségi munkát a második világháború után, s közülük is többen csak visszafogot­tan munkálkodtak'. S a meg­maradt nemzetiségi értelmi­ség esetében sem állt párban a kétnyelvűség és a kettős kultúráltság. Hiszen a leg­többen — a maf idősebb nemzedék tagjai — művelt­ségüket nem anyanyelvükön szerezték meg hanem ma­gyarul, nemzetiségi nyelvü­ket a családban tanulták, beszélték is, de írni. olvasni nemigen tudtak azon. Mások' iskolában tanulták anya­nyelvűket, azaz csak tájnyel­vi változatát, mert az egy­házi iskolákban — a szer- bekéi kivételével — nem' az irodalmi nyelvet oktatták. A háború előtti időben az anyanyelvét hasznosítani akaró fiatal előtt is legfel­jebb a tanári, papi pálya állt nyitva. Az utóbbi két évtizedben nemzetiségi politikánk szem­beszökő eredményeként iz­mosodj nemzetiségi értelmi­ség nőtt fel. s egyre gyara­podó tennivalóit növekvő fe­lelősséggel végzi. Egy nem­zetiségi fiatal mobilitási esé­lye talán a magyar társaié­A 120 méter magas keményen óránként 610 ezer köbméter (240 Celsius-fokos) füstgáz távozik, 65 kilométeres sebes­séggel Az ország első, valamennyi környezetvédelmi előírásnak eleget tevő szemétégetőműve, mintegy 2 milliárd 196 mil­lió forintos beruházással fel­épült Budapest határában, Rákospalota peremén, az M3-as autópályától nem messze, az Ifjú Gárda úton. Az óriási létesítmény meg­valósítására 1976 júliusában hoztak határozatot. Azóta fo­lyik a megvalósítás nemzet­közi kooperációban. Ugyanis a kivitelezést a 23. számú Állami Építőipari Vállalat, a technológiai szerelést pe­dig a csehszlovák CKD Duk- la szakemberei végzik. Jövőre, januárban már teljes kapacitással működik a szemétégetőmű mind a négy kazánja. A tervek szerint 1982. április 30-ára pedig sor kerül a teljes befejezésre. Ez az óriási létesítmény a fő­városban keletkező háztartá­si szemét 60 százalékát ár­talmatlanítja majd, miközben a kazánok óránként 40 ton­na 445 fokos gőzt, a szemét­égetőműhöz tartozó turbinák pedig 24 megawatt áramot termelnek, s emellett a ke­letkező hőenergiával mint­egy tízezer káposztásmegyeri lakást fűtenek majd. Évente valószínűleg több mint 13 ezer tonna hulladékvasat vá­lasztanak ki a szemétégetőmű mágnesei, és a keletkező sa­lakot is jól hasznosítják majd a továbbiakban. Az érdekességek közé tar­tozik a jellegzetes. 120 mé­ter magas kémény, amelyen át — a szemétégetőmű teljes üzemeltetésekor, óránként mintegy 610 ezer köbméter 240 Celsius-fokos füstgáz távozik 65 kilométeres se­bességgel. Ám a levegőbe nem kerül szennyező anyag, erről gondoskodnak a per­nyeleválasztó berendezések. Az összes kazán begyújtását szeptemberre tervezik. E munkálatok mellett to­vább folynak a jól műszere­zett üzemben a technológiai, elektronikai szerelések, a beüzemelés. Tehát elérkez­tek a finishez a csehszlovák szerelők. Az építőipari tevé­kenység voltaképpen a csi­nosításra, a festésekre, a belső szakipari munkákra szorítkozik már. A szemétégetőnél jelenleg folyamatosan három mű­szakban, százegyen dolgoz­nak. Most tanulják, gyako­rolják, hogyan kell bánni a berendezésekkel, mit kell elsajátítani az apróbb ki­igazításokhoz. A csehszlovák szakemberek segítségével „a műhelytitkokat” lesik el, készülnek a folyamatos üze­melésre. Egyébként a sze­métégetőmű leendő szakem­berei közül hatvanan Po­zsonyban voltak üzemi gya­korlaton, s ott megtanulták az alapvető ismereteket, ott dolgoztak egy hasonló sze­métégetőnél. Dolecskó Kornélia Egyszerű neurózis... I Fáj a fejein .., Egy orvosismerősöm azzal vigasztalt, hogy ez egyszerű neurózis, hasonló panasszal sokan keresik fel mostaná­ban. Mondta, hogy ne törődjek vele.' Egyszerű neurózis ... Miért egyszerű? Felütöm az ide­gen szavak szótárát. A neurózis a szervezet testi és lelki működésének zavaraiban megnyilvánuló, a külvi­lággal való súlyos összeütközésből származó, funkcioná­lis, bonctanilag ki nem mutatható idegbetegség közös neve. Az orvosi tanács szerint, ha nem törődöm vele, elmú­lik. Hasznos tanács. De a fejfájással nem törődni sok­féleképpen lehet. I A kikapcsolódás divatos fogalom. Mint ahogy a fej­fájás divatos betegség. Csakhogy a fejünket mind nehe­zebben tudjuk „kikapcsolni”. A neurózis oka nem bennünk van, hiszen még bonc­tanilag sem lehet kimutatni. Tapasztalatból tudom, hogy a kikapcsolódás, mint gyógymód, ideig-óráig hatásos. Az ember olyan fából van faragva, hogy valahányszor ösz- szeütközik a külvilággal, le is akarja győzni azt. Ettől ember. A kudarc mindig csak ideiglenes. De a győze­lem is. Az újabb összecsapás elkerülhetetlen, s győzni akarni újra meg újra: okosabb, mint megpróbálni elfe­ledni a harcot. Sokunk feje fáj mostanában az orvosok szerint. Pedig kimutathatóan többször győztünk, s ezért jobban is élünk, mint elődeink. Ősünk még a puszta létért har­colt, s feltehetően nem fájt a feje sohasem. Nagyapánk­nak még kenyérgondja volt, s nem fejfájásra panaszko­dott. Mi már teli bendővel érezzük magunkat időnként tehetetlennek, s mintha győzelmeink kitágították volna a küzdőteret; olyan ellentmondásokba ütközünk, amelyek­ről apánk nem is tudhatott. Fáj a fejünk, igen, mert több dolog tartozik ránk a vi­lágból, mert mind többen tudjuk magánügyünknek, sa­ját gondunknak a társadalmi célokat, s az e célok felé vezető út akadályait. I Gondoljuk csak el: hogy a „kikapcsolódás” divatos fo­galom lehetett, ahhoz előbb „bekapcsolódni” kellett. Be­kapcsolódni a közéletbe, ezer meg ezer új szállal kap­csolódni a világhoz, idegszálainkkal akarva-akaratlanul szinte rátapadni a korra, amelyben élünk, amelyben dől- gozunk, s amelyet jobbá akarunk tenni. A világban sok teendő akad, s ha a világot néha ka- maszmódra magunk akarjuk megváltani, tehetetlensé­günk tudata fejfájdítóan sok gondot okoz. Aki felnőtt, I akinek gyereke van, az vállrándítással nem nyugtázhat többé vereséget. Mit tegyünk tehát? Azt hiszem, nincs más választá­sunk, mint részt vállalni az egészből, amennyit csak bí­runk, képességeink szerint: tenni a magunk dolgát má­sokért, miközben bízunk a többiekben, s igyekszünk ma­gunkban megőrizni kamaszos szándékainkat. Még akkor is, ha tudjuk: a fejünk bizony, időnként fájni fog... Aczél Gábor nál is nagyobb: a műveltsé­get jelző képzettség- mutató­számai ma már csaknem egyformák. — Mégis gyakran hallha­tó, hogy itt-ott hiány van nemzetiségi tanárból, nép­művelőből ... — Valóban nem ártana, ha többen lennének, de a nemzetiségi területek felve­vőképességének is vannak határai. A szakemberképzés tervszerűen folyik, de meg­esik, hogy egy-egy fiatal, akire számítanak. mégse megy nemzetiségi körzetbe. Ebből fakad a feszültség. A nemzetiségi intézményhálózat bővülése belátható időn be­lül megáll, hiszen pl. az ok­tatásban ma még töretlen létszámbővítés tartalékai is kimerülnek. Kétségkívül egyre nagyobb szükség lesz azonban a nemzetiségi nyel­vet beszélő, értelmiségi fog­lalkozású szakemberekre, a nem pedagógusok, nem nép­művelők bevonására. — A műszaki értelmiségre gondol? — Rájuk is. Évtizedekkel ezelőtt is főként a tanárokat tudta eltartani saját értelmi­ségeként a nemzetiségi vidék, miután nem összefüggő te­rületen, hanem szórványok­ban élnek nálunk a nemze­tiségiek, s főként falun. Gaz­dasági életük nekm különül el. a közülük származó mér­nökök főként városokban dolgoznak. Ma is a pedagó­gusok száma a legnagyobb, 1100-an nevelik a nemzetisé­gi fiatalokat. De a tsz-ekben, üzemekben egyre nagyobb szükség van nyelvet tudó vezetőkre. szakemberekre, akik fontos szerepet játszhat­nak a határmenti kapcsola­tok' bővítésében. Az előttünk álló feladat éppen, az, hogy érzékelhetőbbé tegyük e te­vékenység társadalmi érté­kességét, egyéni hasznossá­gát. A városokba költöző értelmiségiek is keresik a kontaktust. egyre többen vállalnak ismeretterjesztő feladatokat a TJT keretében, s szaporodnak az értelmiségi és nemzetiségi klubok. Orvo­sok, mérnökök tartanak nem­zetiségi nyelvű előadásokat, s ma már nem egy nemzeti­ségi fiatal tanul külföldön azért is, hogy visszatérve nemzetiségi területen legyen orvos. Sőt, operatőrt is ké­peznek a nemzetiségi tv- műsorokhoz. E jelenségek: igazolják azt a gondolatot, hogy nő ugyan az asszimilá­ciót serkentő tényezők hatá­sa, de egyúttal megfigyel­hető a nemzetiségi tudat erősödése is. A nemzetiségi szövetségek előtt álló egyik fontos teendő: fórumot, le­hetőséget teremteni e nem­zetiségi értelmiség serkentő cselekvőkészségéhez. A két­nyelvűség, kettős kultúrált­ság gyakorlati megbecsülésé­hez, érvényre juttatásához kell még további biztosítást adni. — A hagyományápolásban ennek már sok jele megmu­tatkozik, s a magyar értel­miség is szerepet vállal eb­ben ... — A magyar értelmiség nö­vekvő érdeklődést tanúsít a nemzetiségek iránt. Említést érdemel, hogy a hazai szlo­vák nyelvű oktatás megszer­vezése elképzelhetetlen lett volna a Szlovákiából áttele­pült magyar, de szlovákul tudó tanárok nélkül. A nem­zetiségi hagyományok feltá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom