Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
1981. szeptember 1., kedd Aratás után — vetés élfitt Az Ikarus Karosszéria-és Járműgyár székesfehérvári gyárában elkészült a líbiai exportra szánt IK 271-es autóbuszcsalád prototípusa. Az első autóbusz rövidesen útra kel rendeltetési helyére, Líbiába, ahol a helyi időjárás- és terepviszonyok között közel fél évig „vizsgázik”, s csak ezek után kezdik meg a sorozatgyártását. A képen: az IK 271-es autóbusz prototípusa az Ikarus fehérvári gyárában (MTI-fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Megyénkben a mezőgazdasági üzemek ez évben is mindent elkövettek, hogy az adottságaiknak megfelelő eredményt érjék el búzatermelésben. Alátámasztja ezt az a tény, hogy a legtöbb búzát Békés megyében aratták le. A betakarításhoz szükséges gépek jelentős hányadát az AGROKER biztosította számukra. A vállalat az igényekhez igazodva tudott szállítani a megrendelőknek. Megállapíthatjuk, hogy az előző éveknél jobb volt az alkatrészellátás, és csupán néhány esetben hátráltatták a munkát a hiánycikkek. A régi eszközök mellett a különböző vegyszereket, műtrágyákat is az AGROKER biztosította. Az év során időnként akadozott a szervestrágya-ellátás, de végül sikerült a kellő mennyiséget a földbe juttatni. A szemes takarmányok betakarításával azonban nem értek véget az AGROKER ellátási feladatai. Kinn van még a földeken a napraforgó, a kukorica, a betakarítást követően pedig az őszi vetéshez kell előkészíteni a talajt. Ezekhez a munkálatokhoz a legtöbb gazdaság már az év elején beszerezte a szükséges eszközöket. Az AGROKER azonban nem számolt kellően azzal, hogy a mezőgazda- sági üzemek egy része a munkák megkezdése előtt jelenti majd be igényét a gépekre. Ezért most néhány gép — az E5—16-os kombájnok, Claas Dominátorok — beszerzése gondot jelent, de bíznak benne, hogy a MEZŐGÉP segítségével ezeket is sikerül majd időben szállítani. Nagy reményeket fűznek egy új géphez, a szekszárdi MEZŐGÉP által kifejlesztett RTA—602-es önjáró cukorré- pabetakarító-géphez. Ebből a típusból kettőt az idei cu- korrép-betakarításnál már munkába állít a Hidasháti Állami Gazdaság, egy gép pedig még a raktárban vár jövendő tulajdonosára. L. J. A MÉM az Országos Anyag- és Árhivatallal egyetértésben — közzétette az őszi érésű, téli alma és a burgonya idei átvételi árát. Az elmúlt évhez képest az alma kilójáért általában 40 fillérrel többet ad a külkereskedelem. A belföldön forgalomba hozott gyümölcsért szintén többet adnak, mint egy évvel korábban; az áremelés mértéke mintegy 7 százalékos. A téli alma tájékoztató árát, amelytől a felvásárló szervezet és a termelő megegyezésével föl-, illetve lefelé 15 százalékkal térhetnek el; az elkövetkező hónapokra nem egységesen, hanem hét részidőszakra bontva állapították meg. Természetesen azért, mert ahogy előrehalad majd a tél, illetve eljön a tavasz, növekszik az áru értéke. A helyben tartást anyagilag is ösztönzik, éspedig úgy, hogy például a HUNGARO- FRUCT az átvételi időszak elején kilónként 10 fillérrel alacsonyabb árat kínál azzal, hogy ezt a különböze- tet, amely országosan több mint 20 millió forint, a későbbi időpontban az átvételi ár emelésére használják fel. A HUNGAROFRUCT által felajánlott átvételi ár egyébként az idén szeptemberben a különleges minőségi osztályban kilónként 7,40 forint, az első osztályú almánál kereken 5 forint, 1982 áprilisában ugyanezért a minőségi osztályért 10,10 forintot, illetve 7,60 forintot fizetnek. Az almaexport egyébként az idén a 291 tagot számláló exporttársaság keretében bonyolódik le. Az idén alakították meg az almatermelők, -felvásárlók és -forgalmazók együttes szervezetét, amely lazább érdekközösségként működik. A jelenleg meghir- ' detett árak mindenképpen mérvadóak a társaság keretében is, viszont — amiről a társaság alapszabálya intézkedik — amennyiben a külföldi értékesítésnél kedvezőbb árakat sikerül elérni, úgy a taggazdaságok a szezon végi elszámolásnál árvisszatérítést, úgynevezett visszaosztást kapnak majd. Minden egyes termelő érdeke tehát, hogy a lehető legjobb minőségű áruval jelentkezzen, a visszatérítés ugyanis értékarányos lesz. Az őszi érésű burgonya tájékoztató áránál a felvásárló szervezet és a termelő a meghirdetett ártól közös megegyezéssel fölfelé és lefelé legfeljebb 20 százalékkal térhet el. Az I. fajtacsoportért 100 kilónként 360 forintot, a II. csoportra pedig 300 forint átvételi árat hirdettek meg. rásához. éltetéséhez ma is sok segítséget adnak a magyar értelmiségiek, a nyelvvel szorosan össze nem függő művelődési formákban — díszítőművészet stb. — végeznek különösen nagy munkát, ök azok. akik felismerték, hogy több az összekötő szál köztük, mint az elválasztó tényező a nemzetiségi falvakban. Rangos intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia, az ELTE néprajzi tanszéke és más intézmények is megkülönböztetett figyelemmel nyújtanak támogatást a nemzetiségi kultúra ápolásához. Korábban a gazdálkodás és az általa meghatározott életvitel alakított ki közösséget a településeken, ezek az életmód változásával fellazultak. Ma a nemzetiségieknél műveltségük, kultúrájuk, hagyományuk a közösségteremtés eszköze, virágzanak a pávakörök és egyéb szakkörök. S erre épül a modernebbnek nevezett kultúra, a teljes körű nemzetiségi nyelvű rádiózás, a televízió, a könyvtárhálózat, a könyvkiadás. Az utóbbi években erősen nőtt a nemzetiségi nyelvű könyvek száma, s közülük többet újra is kellett nyomtatni, mert gyorsan elfogytak. A nemzetiségi értelmiség a művészet nyelvén is gyakrabban szólal meg, irodalmát gyarapítja. Általánosan azt mondhatjuk, hogy legmarkánsabb talán a német nemzetiségi értelmiség, rendkívül aktív a délszláv, tekintélyt vívott ki magának a román, és erősödik a szlovák. Ez utóbbi kettőnél gyors generációváltás figyelhető meg. — A pedagógusok kerülnek szóba leggyakrabban, s valóban, mintha ma is ők lennének a nemzetiségi lét, a nemzetiségi kultúra igazi letéteményesei. Vagy ez már nem igaz? — A nemzetiségi iskola az egyetlen intézmény, amellyel a nemzetiségi lakosságnak feltétlen kapcsolatba kell kerülnie élete során. Éppen emiatt kisugárzó hatásukról nem mondhat le egyetlen nemzetiség sem, ebből fakad a pedagógusok különleges szerepe. Nekik ugyanis nemcsak a fiatalokat kell oktatniuk, nevelniük, hanem — gyakran éppen a gyermekeken keresztül — a felnőttekre is hatniuk kell a nyelv- és hagyományápolásban, kultúrájuk továbbépítésében. S a nemzetiségi pedagógusnak — ugyanígy a népművelőnek is — számolnia kell azzal, hogy munkáját más nem végezheti el, őt nehéz pótolni, s így felelőssége is nagyobb. A nemzetiségi pedagógusgárda zöme ezt felismerte, tudja. Ragaszkodik hazájához, munkájához, s tisztában van kultúraközvetítő szerepével, s figyelemmel kíséri a környező országok magyar kisebbségeinek életét, a jó tapasztalatokat munkájában hasznosítja. — Milyen segítséget kapnak tevékenységükhöz, s milyen a megbecsülésük? — A nemzetiségi pedagógusok képzése középtávú terv szerint folyik hazánkban, részképzésre az anyanyelvi országokba utazhatnak a diákok. Ma már teljes körű a pedagógusok továbbképzése is, az Országos Pedagógiai Intézet irányításával egymásra épülő hazai és külföldi, anyanyelvi* és módszertani tanfolyamokon valósul meg. Jugoszláviával és Csehszlovákiával kölcsönös a nemzetiségi pedagógus-továbbképzés, néhány megyében testvérterületi kapcsolatok révén bővül ez a tevékenység. A nemzetiségi tanárok gyakorlati munkájához rendkívül nagy segítséget adnak a megyei továbbképző intézetek, kiváló ebben a Baranya, Zala, Vas, Pest és Békés megyei. A pedagógusok erkölcsi megbecsülését jelzi az is, hogy sokan részesülnek kitüntetésekben, éppen nagyobb munkavállalásuk nyomán. Az idén Apáczai Csere János-díjat kapott például Blazsetin István, Zala megyei szakfelügyelő. Azt azonban érdemes hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi pedagógusok számára is folyamatosan, s mind több alkalmat, fórumot kell teremteni, jt olyanokat, amelyek őket nemzetiségi küldetésükben megerősíti. Itt. Középkelet-Európában egymás jobb megismerése történelmi szükségszerűség, ez ad keretet a nemzetiségi értelmiség tevékenységének. A nyelvtudását hasznosító, kultúrát teremtő és átadó értelmiség ideálja talán Vuji- csics D. Sztoján lehet, ő a legismertebb. S az értelmisé- g giek tevékenységére a nem- | zetiségieknek éppúgy szüksé- g gük van jövőjük építésében, g mint amennyire a szomszéd I népekkel való barátság ápo- | lásában, a kapcsolatok elmé- | lyítésében, valamennyi itt | élő nemzetnek. Soós Kálmán Jtatóparádé az fiszi BNV-n A szeptemberi őszi BNV-n ismét megrendezik az immár hagyományos autóparádét. A járműiparnak ez a kiállítása a fedett pavilonokból most ismét a szabadtéri bemutató színhelyére költözik. A kiállítás igazi szenzációját minden bizonnyal az 1100 köbcentiméteres, háromajtós japán Mazda 323 típusú gépkocsi képviseli majd. Az autót- a budapesti vásárt megelőzően Lipcsében is kiállítják, az ottani őszi vásáron. Az autóparádén megtekinthetők a szovjet Lada gépkocsik, a csehszlovák Skodák, alz NDK-beli Trabant és Wartburg autók is. Ez utóbbi új, módosított változatával ismerkedhet meg a nagy- közönség. Nagy érdeklődés előzi meg a jugoszláv Zasz- tava bemutatkozását, hiszen a közelmúltban jött létre a két ország járműipara között az első autóipari szerződés. Ennek részeként a jövőben, sőt, már az idén is magyar alkatrészekért Zasztava gépkocsikat kapunk. A szocialista országok járműiparai a gépkocsikon kívül haszonjárműveket, motorkerékpárokat és mopedeket is kiállítanak. A nyugat-európai autógyárak közül találkozhatunk majd az NSZK-beli BNW úgynevezett ötös szériamo- delljeivel, és az Opel gyár négy típusával. Kiállít az őszi vásáron a francia Renault cég is. Szakemberek vidéken n falu és a város közötti különbségek megszűnése kétség kívül hosszan tartó folyamat. Tagadhatatlan viszont, hogy a falut, a vidéket jellemző, éltető mezőgazdasági termelés jelentősége, társadalmi megbecsülése, vagy ahogy mondani szokták, presztízse, az utóbbi években különösen megnőtt. Ebben, túl az ágazatnak, a népgazdaságban betöltött fontos szerepében igen nagy része van annak a gyors léptékű fejlődésnek, amely a földművelés és állattartás műszaki, és technológiai feltételeiben játszódott le. A mondottakat sok egyéb mellett, kézzel foghatóan igazolja az a tény, miszerint a fiatalok, a pályaválasztók körében is nőttön nő az érdeklődés az agrárpályák iránt. Mind többen vannak olyanok, akik hivatásul, életcélul a különböző mezőgazdasági tevékenységeket választják. Ezek a fiatalok jól tudják, hogy választásukkal egyben a falusi, a vidéki élet mellett is döntöttek. Megyénkben, a közismerten mezőgazdasági megyében is nyomon követhető, tetten érhető ez a mondhatni kedvező irányú változás. Hiszen, míg 1961-től 1970-ig évente átlagosan 55-tel emelkedett a termelőszövetkezetekben dolgozó végzettségű szakemberek száma, az elmúlt esztendőben ez a szám már 73- ra gyarapodott. Más kérdés, hogy emögött az örvendetes növekedés mögött számtalan intézkedés, az érdekeltek, és az illetékesek nem kis erőfeszítése áll. Tisztában kell lennünk ugyanis, az embereket — köztük a pályakezdő fiatalokat is — általában jellemző természetes törekvéssel, vagyis azzal, hogy két lehetőség közül mindig is a kedvezőbbre esik a választásuk. Arról van szó tudniillik, hogy a mezőgazdasági pályára kerülő szakember, —, aki eleve lemond a főváros, és az öt vidéki nagyváros által kínált kecsegtető életmódról, kulturális, társadalmi előnyökről — még mindig számottevő különbségekkel áll szemben, ha városközeli termelő üzem. vagy attól távoli gazdaság hívását helyezi a döntését befolyásoló képzeletbeli mérleg serpenyőjébe. A tapasztalatok szerint, az utóbbiakban leírt esetben az döntést mégsem a várostól mért távolság határozza meg alapvetően — bár ettől sem lehet végletesen eltekinteni, — hanem sokkal inkább az a kérdés: megfelelőek-e azok a körülmények, az adott termelőszövetkezetben. állami gazdaságban ahhoz, hogy az odaérkező szakember bizonyíthassa rátermettségét, szakmai tudását, ami előrelépésének is alapvető feltétele egyben. Ha a hivatkozott körülmények összetevői közül a legfontosabbat akarnánk csokorba szedni, első helyen a mezőgazdasági üzem természeti és közgazdasági adottságait kellene említenünk, még azt a követelményt is megelőzően, hogy a friss szakembernek az eredményes munkához, jól képzett partnerek jól képzett csapatára van szüksége. Hogy a szakembert váró termelőszövetkezet jó. vagy rossz híre — ami. viszont a gazdálkodás sikerességéből, vagy sikertelenségéből táplálkozik — mennyire erős befolyással van a mezőgazdasági üzem szakemberellátottságára, azt megint statisztikai tények mutatják. A szeghalmi járásban például a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz meg a szeghalmi Sárréti Tsz foglalkoztatja a szakemberek 44 százalékát, a járás szántóterületének 28 százalékán. Ugyanígy a gyulai járásban a szakemberek 43,2 százaléka a járás mezőgazdasági területének 31,7 százalékán. két közös gazdaságban — az újkígyó- si Aranykalász Tsz-ben, meg a sarkadi Leninben — található meg. De ide kívánkozik az az adat is, mely szerint a harmincnál több szakembert foglalkoztató szövetkezetek, szinte kivétel nélkül a legjobbak közé sorolhatók megyénkben. Ezek; az orosházi Üj Élet. a mezőkovácsházi Üj Alkotmány, a nagy- szénási Október 6., a gyomai Győzelem, a kondorosi Egyesült, a szeghalmi Sárréti, a füzesgyarmati Vörös Csillag, és a gyulai Munkácsy Termelőszövetkezet. Természetesen ezt a jelenséget sem szabad egyoldalúan megítélnünk, mert világosan kell látni, hogyha a kedvező körülmények, az ✓ átlagon felüli termelési-, gazdasági eredmények vonzó hatást gyakorolnak a szakemberre, akkor mindez fordítva is igaz. Azaz, éppen a szakemberek tetterős gárdája az, amely egy-egy termelő- szövetkezetben az átlagost meghaladó eredményeket képes produkálni. Mindazonáltal, mégis igaz. marad, hogy a szegényt az ág is húzza. A kedvezőtlen adottságú gazdaságokat, a mostoha feltételek1. nemcsak közvetlenül sújtják, hanem több áttételen keresztül is, például úgy, hogy minden igyekezetük ellenére sem képesek elegendő csáberőt bevetni a számukra pedig mindennél fontosabb szakértelem megszerzéséhez. (Zsadányban jelenleg is több szolgálati lakás áll üresen). Mindent egybevetve azt kell megállapítanunk, hogy bár az utóbbi évtizedben az anyagi előnyök nagyságának és körének bővítésével az oktatási intézményekkel kialakított jó együttműködéssel, és más kedvezményekkel sikerült megyénkben az agrárvégzettségű szakemberek számát szaporítani, elégedettek mégsem lehetünk. E gyrészt, mert az ütemes fejlődés ellenére sincs még annyi szakemberünk, amennyi igazán kellene. Másfelől pedig — s ez utóbbi központi erőfeszítéseket is szükségessé tesz — a már sikeresen felhalmozott szellemi erővel sem gazdálkodunk célirányosan. A „kettőn ' áll a vásár” igazsága ugyan ez esetben is érvényes, mégsem mondhatunk le arról, hogy a szakemberellátásunkban jelentkező szélsőségek, kedvezőtlen jelenségek okait, ösz- szetevőit ne kutassuk és ez alapján szükség szerint ne igyekezzünk azt tudatosan tovább formálni. Kőváry E. Péter Védjük a megyfákat! A cseresznye- és meggyfák ilyenkor, kora ősszel fenyegető betegsége a cilindrospó- riumos levélfoltosság. Megjelenésekor könnyen felismerhető: a levél színén először világosbarna foltok jelennek meg, amelyek később lilás-pirosra színeződnek. Majd ezek a foltok összefolynak, az egész levél megsárgul, lehullik. A korai lombhullás megakadályozza a hajtások beérését, és zavarja a termőrügyek kialakulását. Ez pedig a jövő évi termés- kilátásokat rontja. Mármost, ősz elején tennünk kell a következő esztendő terméséért, gombaölő szerek permetezésével. A cilindrospóriu- mos foltosság ellen használható szerek: az Orthocid 50 WP, a Zineb. a Dithane M 45, a Fundasol 50 WP, valamint a Topsin-metil 70 WP. t Őszi átvételi árak
